Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-05-27 / 21. szám

Evangélikus Elet 1990. május 27. In memóriám Reményik Sándor A KERESZT „REHABILITÁLÁSA” Kis elemisták voltunk Békéscsa­bán bátyámmal együtt. Emlékeze­tes maradt ebből az időből, mikor egy napon (a húszas évek elején) Édesapám egy verset adott át ne­künk azzal, hogy az iskolai ünne­pélyen elszavaljuk. Hangai Sán­dor: „Az én térképem” volt a vers. Úgy emlékezem, ez állítólag egy erdélyi költő írói álneve lett volna, és pedig: Reményik Sándoré... Tízévesen a csabai evangélikus gimnáziumba kerültem. Az itt töl­tött nyolc év alatt gyakran hallot­tam egy Végvári néven író erdélyi költő „Eredj, ha tudsz!” című ver­séről, melyben a repatriálás ellen buzdított. Maradjatok hűek az ősi erdélyi földhöz, volt a tartalma. Akkor hallottam, hogy ez a költő: Reményik Sándor. 1935-ben a soproni teológián er­délyi íróktól hallottunk előadáso­kat. Többek közt Makkai Sándor­tól. Különösen nagy hatású volt a „transszilvánizmusról” szóló be­széd. Hasonlóképpen Reményik Sándor szavai, aki ekkor már nem álnéven írt. Váteszi szózatként ha­tott az a verse, melynek címe és versenkénti refrénje volt ez: „Ne hagyjátok a templomot, a templo­mot s az iskolát!” Ekkor írtam a naplómba: j,Életemben először énekeltem az előadás végén valami szent megrendüléssel a Himnuszt.” Reményik-kötetembe pedig bera­gasztottam a költő Gandhira em­lékeztető, jellegzetes fényképét. A második világháború kezde­tén áldott emlékű Deák János pro­fesszorunk mutatott néhányunk- nak bizalmasan egy versgyűjte­ményt, Reményik „Korszerűtlen” verseit. Nagyon prófétaiak voltak. Különösen mély nyomott hagyott „Sólyom madár” című verse, mely­ben inti ezt a „Sólymot”, aki a magyart jelképezi, hogy most az egyszer ne hagyja magát lovagias­ságból, jóhiszeműségből, önzetlen hősiességből, vitézségből, hűség­ből idegen érdekű „vadászkézből” az idegeneknek alkalmas pillanat­ban, idegen érdekekért veszélybe sodorni! Csak most tanulnál Só­lyommadár uralkodni magadon, és maradnál csendben! Ne kötelez­zen csalárdul kikényszerített „adott” szavad férfias becsületes­ségre! így mindig idegenek aratták önfeláldozásod hasznát - rovásod­ra. „Sólyommadár, sólyomma­dár!” ; Aztán - mint annyiszor történel­münk során - beteljesült a prófé­cia, az újabb mérhetetlen szenve­dés. Kb. negyven évvel később, 1985-ben a rádióban valaki egy Reményik-verset szavalt mélységes átéléssel, megrendültén, s a hallga­tót, engem is megrendítően. Az „Akarom” című vers volt. Hatása alatt azonnal írtam az előadónak, Ruttkay Évának- Megköszöntem a szép előadást. Jeleztem, hogy egyidejűleg végig böngésztem Bu­dapest utcajegyzékét s szomorúan tapasztaltam, hogy miközben sok értéktelen, ismétlődő utcanév van Pesten - ennek a kiváló, igazi ha­zafi költőnknek, Reményiknek a nevét nem őrzi egy sem. Kértem, hogy művészi hírnevével hasson oda, hogy ez a hiány pótoltassák. Nagyon kedves válaszában szeré­nyen elhárította magától a megol­dást, ajánlva befolyásosabb körö­ket. Ő nemsokára meghalt. Gon­dolom, ezt érezve, ajánlott máso­kat a terv kivitelezésére. Most újra emlékezem. Többszö­rösen is. Úgy érzem, méltatlan len­ne nagy költőnkhöz, hogy csekély­ségemnél „befolyásosabb” hang­adóbb tényezőknél kopogtassak: Reményik Sándor érdeme, kiváló­sága, önmaga helyett is sürget a sajnálatos mulasztás pótlására. Nevezzen el Fővárosunk egy utcát vagy teret a kiváló evangélikus köl­tőről. Remélem, ma már nincs semmi akadálya, hogy ilyen köl­tőnk előtt meghajtsuk ilyen mó­don a hála, elismerés zászlaját. Győri János A történelmi változások még a templomkertekben is nyo­mon követhetőek. A nagytar- csai gyülekezet templomkertjé­ben eddig két torz jelét láthat­tuk a múlt embertelen és isten­telen politikájának. Az első világháború áldoza­tainak neveit őrző emlékmű te­tejéről az ötvenes évek elején el kellett távolítani a turulmada­rat, amit eddig még nem sike­rült megtalálni. A másik szomorú mementó egy kőkereszt, mely a temp­lombejárattal szemben, földbe betonozva csupán egy komor évszámot hirdet: 1967. Ebben az évben a temető új ravatalo­zójának homlokzatán nemkí­vánatos jelnek bizonyult a ke­reszt - el kellett távolítani... A történelmi klímaváltozást megérezve, a gyülekezet presbi­tériuma egy évvel ezelőtt elha­tározta, hogy a helyi Tanáccsal együttműködve helyreállítja a megcsonkított emlékművet, melyre felkerültek a II. világhá­borúban elesett nagytarcsai ál­dozatok nevei is. A helyreállí­tás Foltin Brúnó tervrajza alapján készült, aki az orom­dísz üzenetét így fogalmazta meg: „A talapzaton tekergő- dző s a kereszt szárára is ráin- dásodó szögesdrót a szenvedés, a háború jelképe, a kereszt pe­dig egyfelől a halálé, másfelől keresztyén hitünk szerint a fel­támadásé is.” A presbitérium következő terve, hogy a ravatalozó tetejé­re is szeretné visszaállítani a ke­resztet. S mindez nem valami­féle hatalmi harc része akar lenni, legkevésbbé új „keresz­tyén kurzus” kezdete, hanem annak a keresztyén reménysé­günknek a megvallása, ami má­jus első vasárnapján, az emlék­mű újraszentelési ünnepségé­nek záróimádságából is kicsen­dült: „Hálát adunk Istenünk, hogy háborús áldozataink em­lékművénél megállva feltekint­hetünk a keresztre, és Urunk­nak vallhatjuk azt, aki értünk meghalt, és eltemettetett, de harmadnapon feltámadt...” Üdvözlégy kereszt, egyedüli reménységünk! Gáncs Péter A nagytarcsai háborús áldozatok emlék­művének felújítási tervrajza Készítette: dr. Foltin Brúnó Új keretmegállapodás egyházunk és az Állami Biztosító között Köztudott dolog, hogy egyházunkban kötelezően írják elő a különböző épületek, azok felszerelésének és berendezésének biztosítását. Többé kevésbé az is ismert, hogy egyházunk időnként felülvizsgálja a biz­tosítóval közösen a biztosítások korszerűségét. Ez történt most is, amikor az Állami Biztosító budapesti székházában dr. Deák Andrea igazgató és dr. Harma­ti Béla püspök új keretmegállapodást írt alá az elkö­vetkező öt évre vonatkozóan. Az ár- és értékemelke­dések miatt új rendszert alakítottak ki, hogy kár ese­tén az egyházközségek annyit kapjanak, amiből a kárt valóban rendezni is tudják. Emellett évenkénti vissza­térítéseket, ha az év folyamán nem keletkezett kár, úgy 10%-os visszatérítést ad a biztosító. A régi kapcsolatot újította fel ez a megállapodás, mely nem csupán üzleti kapcsolat, s ez abban is meg­mutatkozik, hogy az Állami Biztosító szolidaritásból félmillió forintot adott hozzájárulásként siófoki templomunk építéséhez. Egyházunk nevében Harma­ti Béla püspök mondott köszönetét ezért. Az aláírás­nál jelen volt még Szebik Imre püspök és Szemerei Zoltán osztályvezető, lapunkat a szerkesztő képvisel­te, aki kérdést tett fel arról, hogy mit tud segíteni a megelőzésben a biztosító? Mostanában gyakran olva­sunk templomok kirablásáról, hogyan lehet védekez­ni ezek ellen? Deák Andrea igazgató elmondta, hogy van vagyonőr irodájuk (Bp. V., Arany János/u. 19.), ahol készséggel adnak felvilágosítást a megelőző tevé­kenységről. Ilyen védekezés esetén díjkedvezményt is biztosítanak. Felhívjuk erre a vagyonvédelemre az egyházközségek figyelmét! tszm A Lutheránia Énekkarának nagy VÁLLALKOZÁSA Európa több jelentős városához hasonlóan, Budapesten a Lutheránia Énekkar arra vállalko­zik, hogy a Deák téri Evangélikus Templomban hagyományteremtő szándékkal, ez év június 4-től június 10-ig, Budapesti Bkch Hetet szervez. Tervünk szerint a Bach Hét, olyan zenei rendezvénysorozat, amellyel évtizedekre visszanyúló tradícióinkat igyekszünk kibőviteni, csatlakozva ezzel a Nemzetközi Bach Társaság, a Helmuth Rilling vezette Stuttgarti Nemzetközi Bach Kollégium és a világszerte megrendezésre kerülő <• Bach hetek és Bach fesztiválok rendezvénysorozatához. Gyülekezetünk hagyományai szerint, áhitat keretében megtartott zenei alkalmakon nincs belé­pődíj, ezr a jövőben is fenntartjuk, ezért szükséges az, hogy a költségeket adományokból fedezzük. Ezekből az anyagi támogatásokból alapítványt kívánunk létesíteni a Budapesti Bach Hét évenkénti megrendezéséhez. A hét minden estéjén 7 órai kezdettel Johann Sebastian Bach művei szólalnak meg élvonalbeli hazai és külföldi szólisták közreműködésével. Hétfő: Orgonaest - Herbert M. Hoffmann (Frankfurt/am Main) Kedd: Fuvolaest — Drahos Béla, Pertis Zsuzsa Szerda: Zenekari est - Concerto Armonico Csütörtök: Orgonaest - Spányi Miklós, Trajtler Gábor Péntek: Csembalóest - Dobozy Borbála Szombat: Cselló és orgona - Molnár Zsolt, Karasszon Dezső Vasárnap: Kantátaest - Kamarazenekar (karmester: Tátrai Vilmos) Lutheránia Énekkar (karnagy: Kamp Salamon) Igét hirdetnek a gyülekezet lelkészei. Kérjük az erre áldozni tudó és szándékozó híveinket, hogy pénzbeli támogatásukkal segítsék rendezvéyünket az 515-10450-es OTP bankszámlaszámon, Bach Hét jeligével. Nagyon fontos lenne ennek az anyagi bázisnak a megteremtése annak érdekében, hogy amint Zalánfy Aladár professzor a or legmagasabb színvonalán igyekezett megszólaltatni Bach zenéjét, úgy nekünk is lehetőségünk legyen korunk legkiválóbb művészeit megnyerni ügyünknek, hogy Johann Sebastian Bach zenéje és szellemisége ne rejtett kincsként szunnyadjon partitúráiban, hanem hétköznapjainkat is befolyásoló, életünket átjáró és meghatározó, organikus teremtő erővé váljon. Kamp Salamon a Lutheránia karnagya SZERETETOTTHON címmel nyílt meg Barícz Katalin fotóművész kiállítása május 10-én a Műcsarnok Dorottya utcai kiállítótermében. A megnyitót dr. Harmati Béla püspök mondotta abból az alkalomból, hogy a képek Budai Sze­retetotthonunk életét, gondozottait mutatják be. A kiállítás június 2-ig megtekinthető (V., Dorottya u. 9.). Háromszoros igent hirdetnek a képek Először is azt kérdezhetjük, találhatunk-e örömöt, szépséget, előremutató emberi értékeket az élet árnyékos, sötét oldalán. Azon az oldalon, ahol a sok miértre nincs teljes emberi, sőt vallásos feleletünk sem. Igent felelnek a részletek, a megható jelenetek, egy kéz, egy mosoly, egy szempár. Az emberi élet több, mint az egészség, a jólét, a gondtalanság, a gazdagság. Valami más dimenziót figyelhetünk meg, olyat, amelyik mélyebbre és magasabbra emeli a tekintetünket a hétköznapinál. Segíthet-e a krisztusi életpélda ma ezekben a helyzetekben, tud-e mondani valamit a kétezer éves tanítás ma egészségeseknek és betegeknek? Igent mondanak a képek, idézik a Mester szavát a helyzetek: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, megfáradtak és megterheltek, én megnyugosztlak titeket!” Végül a kérdés minden nézőnek szól, mit tehetünk értük, mit kell tennünk egymásért, lehet-e egyáltalán megérteni és elhordozni az élet megmagyaráz­hatatlan terheit? A szeretet, az áldozat, a segítőkészség igenjére mozgósíta­nak a képek. „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek!” Dr. Harmati Béla ÚJ EVANGÉLIKUS LAP ERDÉLYBEN A napokban hozta meg a posta az erdélyi evangélikusok új gyülekezeti lapját, az Evangélikus Harangszót. Amikor a lap első számának fejlécét bemutatjuk, mindannyiunk nevében szeretettel köszöntjük erdélyi laptársun­kat és kívánjuk, hogy szolgálatukat jól végezhessék a romániai evangéliku­sok hitben és szeretetben való erősödésére. Isten áldja meg munkájukat. uanoéfcltus 3 IJaran AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ GYÜLEKEZETI LAPJA Szecselevájos -1990 Április 11 • I évfolyam szám • Ara 5 lej Előttem a Bibliám. Csukva. ' Benne több ezer év emberi bölcses­ségének leszűrt esszenciája és tu­dást áhító ihlete. Törvény? Nem. Csak a minden tudomány kezdete, és beteljesülése felé vezető út szá­munkra végtelen ívének emberi ke­zekkel faragott mérföldkövekkel je­lölt szakasza. Az elejét már nem látjuk, a vége pedig, mint a minden- ség távoli ködén átsejlő sarkcsillag reszketeg fénye vonzza a tekinte­tünket. Oda vágyunk. És az a ren­geteg mérföldkő, melyeknek helyét emberöltők tudása jelölte ki, suga­rával mind-mind feléje mutat. Mert sugárzanak. Mindenik sa­ját hullámhosszán, és együtt, inter- ferálva, mint végtelen erőtér kom­ponenséi egy közös pont felé mu­tatnak. Már csak egy antenna kell, mely az irányt mutatja. Ennek a „műszaki leírása” van a Bibliában. Külön-külön a mérföldkövek, és együttesen az egész erőtér hullám­hosszára. Ezért szeretem kezemet a csu­kott Könyvre tenni. Kinyitom. Elém tárul egy táj. Végtelen, zöld mezőn átvezető út, körül szerteszórt fehér kövek, fö­lötte ragyogó kék ég; hátul, nyu­gatra, a lemenő nap sugarai a sár­ga és bordó szín minden árnyalatá­val zárják a hátteret. Elöl, messzi­Vándorok Olvasói levél ről egy falu háztetőinek sziluettje lebeg a kék, éppen aranyosra váltó ég tompuló fénytengerében. Az út porában kis csapat ballag. Egyi­kük bő, fehér köntösben, a többi barnában. Fáradt, súlyos léptekkel keresik a simább talajt. Csendesen beszélgetnek. Köznapi dolgokról. Egyikük - már húzza a lábát - a fehérruháshoz fordul: Mester! Hol szállunk meg éjszakára?... Halk­szelíd a hangja, meg a tekintete, ahogy válaszol. Nem tudom, Pé­ter. Látod, a rókáknak van bar­langjuk, a madaraknak fészkük, az Ember fiának azonban nincs hová fejét lehajtania. Péter hallgat. A többiek is. So­hasem hallották a Mestertől: nem tudom. Aki ezreket lakat jól a pusztában, halottakat szólít életre, megszégyeníti a föld bölcseit, két­séges helyzetben úgy lép a megsza­badítás útjára, mint akit titkos szó vezet, azt mondja, nem tudom. Pe­dig biztosan volna hatalma rá, hogy fényes palotát építtessen ma­gának, akár Jeruzsálem hegyén is, most a pusztában, fáradtan, meg­adással osztja meg gondját a benne mindig határtalanul bízó emberek­kel. Megadással, de nem csüggedez- ve. Tudja, hogy az a sugár, mely lépteit vezeti, és életét beragyogja, nem csak az ő tulajdona. Egész Izrael lelke él benne, és ennek a sok ezernyi életsugárnak együttes irá­nya az, amely az ő poros, görön­gyös, fárasztó útjának célpontja felé mutat. De mi köze ehhez a rókának? Mint természetismerő ember, tud­ja, hogy a róka, amikor barlangot épít, milyen körültekintő pontos­sággal jár el a hely kiválasztásá­ban, a talaj szilárdsági és biztonsá­gi tulajdonságainak megbecsülésé­ben, a környezet felderítésében, és tudja, hogy amit épít, az egy életre, vagy több generáció életére szolgá­ló mű. Ilyet ő nem építhet. Az ő teste és lelke ma Izraelé, és majdan az egész emberiségé lesz. Ezt bar­langba zárni nem lehet. Azt is tudja, hogy a rókát kérlel­hetetlen, önző, ragadozó, mivolta miatt nem szeretik az emberek. Ta­nítványai sem. Ez is ellene szól az ő természetének és életvitelének. Felfogták e tanítványai ezt az egy mondatba rejtett megnyilatko­zást, nem tudom. Túl közel voltak még hozzá. A távlati rálátás hiá­nya miatt kicsi volt még a látószö­gük ahhoz, hogy a velük botorkáló vándor Ember fiában felismerjék Isten gyermekét. Molnár Barna A lap kérésének eleget téve beszámolunk a Deák téri gyülekezet kezdeményezéséről, a Házaspárok kö­re eddigi munkájáról és további terveiről. A gondolat, hogy a gyülekezet fiatal házaspárjait (a fiatal jelzőt a legtágabb határok között kell értenünk) összehívjuk, hogy tapasztalataikat és gondjaikat a Bib­lia tanításának fényében megosszák, a gyülekezet lelké­szeiben támadt. Mi ketten, már nem egészen fiatal házasok, örömmel segítettünk abban, hogy a gondolat­ból terv, a tervből összejövetel legyen. Idén januárban kezdtük el. Ebben a téli-tavaszi félévben havonta egyszer találkozunk (a hónap utolsó csütörtökén), és együtt gondolkodunk a házasságun­kat érintő alapvető kérdésekről. Témáink, sorrend­ben : 1. A keresztény házasság (bemutatom házastár­samat); 2. Házastársammal Isten előtt: az imádság­ról; 3. Gyerekeink keresztény nevelése; 4. A család és az egyház: az istentiszteletről; 5. A család és a világ: a munkánk. Eddig háromszor találkoztunk, 8-10 házaspár jött el az esti összejövetelekre. A témák megbeszélését néhány kiválasztott bibliai ige alapján vezetjük be. Nem célunk az általános igazság minden áron való megtalálása, sokkal inkább, hogy szembe nézzünk magunkkal azokban a helyzetekben, amelyek családi életünk sarkalatos pontjai. Hogy tudatosabban éljük meg házasságunk ajándékát, gyermekeink fejlődésé­nek és kibontakozásának csodáját, a kísértésekkel szembeni hadakozásainkat, a keresztény közösség örömét. Lassan kezdjük egymást megismerni, és ké­szek vagyunk az őszinte beszélgetésre. A Házaspárok köre kísérlet arra, hogy ez a kis csoport is segítse egymást abban, hogy Isten erejéből egymást jól szerető házastársak lehessünk, és hogy szekularizált, értékválsággal küzdő világunkban csa­ládjaink Krisztus tanítását tekintsék alaptörvénynek, dr. Réthelyi Miklós dr. Szentágothai Klára TISZTSÉGVISELŐ-IKTATÁS SOLTVADKERTEN Ismét elmúlt hat esztendő. így esedékessé vált a tisztújítás, a presbiterek újra választása. Gyülekezeti esemény volt nemcsak az iktatás, de az azt megelőző közgyűlés is, amikor 114 presbiterjelöltből választott a gyülekezet felügyelőt, gondnokot és pénztárost. Soltvadkerten ez a választás mindig demokratikus volt; fzt ajelölő listán szereplők nagy száma is igazol­ja. Az ünnepélyes iktatás húsvét után 1. vasárnap volt, ahol zsúfolt templom, népes gyülekezet előtt tette le az esküt a gyülekezet új gondnoka: Haskó Mihály, új pénztárosa: Szarka János, valamint a régiek mellé a 10 új presbiter: Bakai Imre, Dukai György, Eiler Gyu­la, Gottschall János, Májer Sándor, Milichovszky Emil, Péczka Ferenc, Pszota Sándor, Sárosdi Károly, Schiszler Péter. Külön bekezdést érdemel Frank Ferenc felügyelő, akit a közgyűlés e tisztre - egyhangúlag - újra megvá­lasztott. Tizennyolc évvel ezelőtt betöltötte a pénztá­rosi tisztet, majd hat évvel később gondnok lett, s azt követően a gyülekezet felügyelője. Kérjük Istent, hogy áldja meg szolgálatba lépésüket és egyházunkért végzett szolgálatukat. A közös úrvacsorái alkalom után a köszönet szava hangzott Gangl Sándor és Gáspár Imre volt gondnok­nak és pénztárosnak. Rang és megtiszteltetés Soltvad­kerten presbiternek lenni. Érződött éz, ahogy együtt örültek és úrvacsoráztak családok, barátok és szom­szédok. A megválasztottak együtt felelnek az előttünk lévő hat évért. Az Ige útmutatása szerint indulók messzebb kell, hogy lássanak, mint a toronyból ez lehetséges. Ez csak akkor lehetséges, ha Tamással együtt valljuk Jézus lába előtt a vasárnap alapigéje egyik mondatát: „Én Uram és én Istenem!” Ezt csak Ő teheti lehetővé! Káposzta Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents