Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-05-06 / 18. szám

A FÓRUM BEVEZETŐ ELŐADÁSA Gondolatok a Lelkészfórum előtt Evangélikus Elet-1990. május 6. A lélektan és a szociológia oktatásáért Szükség van a fórumra, eszmecse­rére, információk átadására és az információk értékelésében rejlő különbségek megvitatására. A legfontosabb talán annak a felismerése, hogy az elmúlt kor­szak - az értelmiség más rétegeivel számos párhuzam ellenére - sajá­tos helyzetet jelentett a lelkészek számára. Nemcsak tudomásul kel­lett vegyék másodosztályú állam­polgár voltukat, hanem azt is, hogy az állam bevallottan kettős magatartású, támogat és együtt­működik egyfelől, nem mond le az egyház megszüntetéséről hosszú távon másfelől. Ez skizofrén hely­zetet jelentett, amelyet csak növelt a korszakot általában is jellemző negatív és pozitív gesztusok ki nem számítható volta és az egyház bel­ső széttöredezettsége. A magyar evangélikus lelkészek közötti konszenzus megszületése nélkül egyházunk egyszerűen kép­telen lesz megfelelni az új korszak kihívásának. Hangsúlyozottan nem egyetértésről, hanem kon­szenzusról szólok. Hiszen negyven évi elfojtottság után még az egész­séges pluralizmus kialakulására sem volt mód és idő. Éppen ahhoz szükséges a konszenzus, hogy egy­házunkban, a lelkészi karban meg­lévő értékek érvényesülhessenek. Úgy kell megterefntenünk - sok kompromisszum árán - a konszen­zust, hogy az senkitől ne kívánjon elvi engedményt, hanem csak az új út megtalálásához szükséges meg­értést. Általánosan elfogadott, hogy a lutheránus hagyományoktól ide­gen hierarchizmus hatotta és bizo­nyos mértékig hatja át egyházun­kat. Ennek lebontása könnyebb­nek látszik. —• Kevésbé elfogadott azonban, hogy éppen az említett állami poli­tikával is összhangban, az evangé- likusságtól méginkább idegen kle- rikalizmus vált uralkodóvá egyhá­zunkban. Hierarchia és klerikalizmus nagyon is összefüggőt. Nem volt véletlen, hogy világi tisztségeket olykor már formailag sem töltöt­tek be. A lelkészek pedig - a mást akarók is - szinte rákény­szerültek arra, hogy saját gyüle­kezetükben az egyházvezetési modellt, az egyszemélyi vezetést valósítsák meg. A világiak ugyanis a Kádár-rendszerben, saját szak­májukban, olykor meglepően nagy mozgásteret élveztek, viszonylag szabadabb levegőt hoztak az egy­házba, amelyet az ÁEH nem tole­rált, és mivel csak lelkészek felett Refuge - azaz menedékhely cím­mel jelent meg egy glossza a „Christianisme au XXe Siécle” pí- mű hetilapban. A szó a francia szófejtő szótárban — a Larousse- ban - ilyen összefüggésben szere­pel : „az egyházak valamikor mene­dékhelyek voltak.” Ennek a jelen időben is érvényesnek kell lennie, ha az egyház valóban egyház akar lenni. A glosszában Noriega pana­mai elnök is említtetik, aki a nunci- atúrára (vatikáni követség) mene­külve területi mentességet kapott. Európában maradva is találko­zunk ilyen eseménnyel. A Vas Né­pe e hó 2-i számában olvasunk ilyen mendékre szorult emberről. Az első fejezetet olvasva összeszo­rul az ember szíve. „Nézem az öregember arcát. Megtört, fájdal­mas... Vonszolja magát, tápogat. Menhelyen lenne a helye... A sok fiatal körülötte egyre csak zargat- ja. Valaki feléje bokszol, az öreg­ember értetlen. Akár meg is hatód­hatnék e fokozott elesettségen, és megdühödhetnék az ember agresz- szivitásán, barbárságán... Bántal­maznak egy öregembert, mi jogon bántalmazzák, pocskondiázzak... Hát világ ez?... Humanista böl­cselkedések... Igazak is addig... míg a kalap alól elő nem bújik az öregember... Erich Honecker... de nem jön nyelvemre, / hogy sorry (sajnálom).” A rációra hallgatva igaz ez. Igen: II a raison, igaza van! E szónál mégis eszembe jut Pascal egy mélyértelmű mondása: Le coeur a des raisons que le raison ne connait pás, vagyis a szívnek vannak olyan okai, indokai, ame­lyeket az ész nem ismer fel, tehát ellentmond a rációnak. volt hatalma, a lelkész a világiak aktivitásának a korlátozásában volt érdekelt. Az elmúlt négy évben, részben a társadalmi-politikai változások, részben az ezekkel is összhangban lévő belső egyházi (köztük szemé­lyi) változások révén eljutottunk oda, hogy van esély a konszenzus­ra, amely létszükséglet. A klerikalizmusról mondottak is alátámasztják, hogy a folyamat­nak a lelkészek között kell meg­kezdődnie. Addig ugyanis a vilá­giak igen kívánatos aktivizálódá­sát tekintve - egyházunk egysze­rűen nem fogadóképes..Nem egy­szerűen a hivatalos csatornák hiá­nyoznak, hanem az aktivitást ani­máló lelkészi magatartás. - „Mi szenvedtünk évtizedekig és a válto­zás után jönnek azok, akiknek eb­ben nem volt részük, és ők akar­nak irányítani”. - Emberileg érthe­tő ez a nézet 1 amely sajátosan nyilvánul meg a külföldön élő evangélikus lelkészekkel kapcso­latban is, jelezve, hogy sehová nem vezető klerikalizmus ez - de gátja a-megújulásnak. Az a nyomorúság, amit a lelké­szi kar elszenvedett, függetlenül at­tól, hogy ez kinél-kinél miben nyil­vánult meg, az elemzett sajátos helyzet, indokolja, hogy a lelkészi kar összejöjjön, és ha egy ülésben nem is végezhető el a korszak teo­lógiai, erkölcsi jogi stb. értékelése, lezárása, ezt egyháztörténeti, poli­tikai értelemben megtegye. Ezt a feladatot a magas egyházi tisztségekbe választott világiak sem végezhetik el, legfeljebb saját álláspontjukat fogalmazhatják meg. Az egyház nem a lelkészeké, de éppen mert de facto az elmúlt kor­szakra ez is jellemző volt, a lelké­szeknek kell konszenzusra jutva, véget vetni ennek a helyzetnek. Másképp nem állhat helyre a pari­tás, az egyházi élet különböző szintjein, a lelkészi és a világi elem között. Ez nem jogi, nem hatalmi, hanem hitelvi kérdés. A világiak­nak is van mondanivalója a meg­újulási folyamatban, de addig fél­árbocra vaunak - jó esetben is ál­lítva, amíg nincs a lelkészek között konszenzus, hiszen a világiak szá­mára lényegesen kisebb problémát jelent az egyház 42 éves történeté­ről való elhatárolódás, mert attól, amitől el kell határolódni, lényegé­ben el voltak zárva. A hazában már megfigyelhető - bár érthetően újra meg újra elő kerül általában, ill. egy-egy sze­méllyel vagy kérdéssel kapcsolato­san konkrétan a múlt -, a figyelem egyre inkább a jelenre és a jövőre terelődik. Erre van szükség az egyházban is. Számos beszélgetés, levél, üze­net tanúskodik erről. Nagy a lelkészek felelőssége. E felelősség hordozásában segít­hetnek a világiak, de nem vehetik át azt. Frenkl Róbert * 1 ÖKUMENIKUS EVANGÉLIZÁCIÓ PÜNKÖSD ELŐTTI HÉTEN MÁJUS 28-JÚNIUS 2. BUDAPEST HAT TEMPLOMÁBAN a BUDAHEGYVIDÉKI református, a BUDAVÁRI evangélikus, a KELENFÖLDI református, a DEÁK TÉRI evangélikus, a FASORI református, a KISPESTI evangélikus templomokban. SOK KÉRDÉS - EGY VÁLASZ Csöbörből vödörbe? - Jézus az út! Fejjel a falnak? - Jézus az ajtó! Jóllakottan is éhezve - Jézus az' élet kenyere! Mindenki hazudik? - Jézus az igazság! Hol az alagút vége? - Jézus a világosság! Csak a halál biztos? - Jézus az élet! v _________________________________________________________________/ Ref uge Itt lesz azonban ez a szívszorító látvány szívtágítóvá. Az MTI je­lentette: Egy evangélikus lelki- pásztor, Uwe Holmer fogadta be otthonába a január 31-én szabad­lábra helyezett Honecker házas­párt. Érdekeltek a körülmények, így közelebbi információt szerez­tem. Miután az állami hatóságok­nak nem állott módjukban a Ho­necker házaspár elhelyezése, tehát tető nem volt a feje felett, a két operáció után a 77 éves, hajlékta­lan öregember segítségre szorult ember lett. A befogadás nem jelen- tj azt, hogy ezzel a bírósági eljárás elől ki lenne vonva. Aki hibát kö­vetett el, annak felelnie kell (hoz­zátenném, hogy itt sok körülményt figyelembe kell venni, még a Lu­kács György-féle „piramist” is), ítéletet a lelkész a befogadottról nem alkotott, ez a bíróságra tarto­zik. A lelkész Honeckert a saját ven­dégszobájában helyezte el a Berlin­től északra fekvő Lobetalban, te­hát nem a szeretetotthonban, s így egyetlen kérelmező sem kerülhetett hátrányos helyzetbe. A Leviticus, Mózes III. könyve is tud menedékhelyről. Ha ezt az Ótestamentum népe komolyan vette, nem kell-e az Újszövetség népének - annak szolgájának - mely a felebaráti szeretetet, a bűn­bocsánatot hirdeti - ezt komolyan vennie. Nem kell-e megnyitnia az ajtót egy veszélyeknek, esetleg lin- cselésnek kitett ember előtt, ami­kor előtte az ajtók és a szívek bezá­rulnak? Lobetalban egy Jézus szobormű áll hívogató kezekkel: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik meg­fáradtatok, és megterheltettetek és megnyugvást adok nektek.” Bo- delschwingh állította fel egykor ezt a szobrot azzal: „senkit se utasítsa­tok el, aki bekéretőzik”. Az ellen­ség szeretetére Jézus tanítja az övé­it. Holmer lelkész döntését nagy ér­tetlenség fogadta, sokan idulato- san, sőt gyűlölködve reagáltak, az egyébként az egyházi vezetéssel is egyeztetett döntésre... Vannak, akik ki akarnak térni az egyház­ból, mert egy ateistát fogadott be. Itt egy pillanatra meg kell áll­nunk ennél az érthetetlen szűkkeb- lűségnél. Elgondolkodtató, amit Pál apostol mond: „Krisztus ér­tünk istentelenekért halt meg! Ho­gyan zárkózhatunk el azon kereső emberektől, akik nem vették igénybe az egyházat... Ha valaki megismerte Istent érettünk és má­sokért való létében: Jézusban (hisz önmagában úgysem ismerhető meg) ez ajándék, és nem birtok, s nem nézhet le másra, csak felte­kinthet a hit ajándékozójára. Ko­moly figyelmeztetés: „Aki áll, vi­gyázzon, hogy el ne essék”. Semmi sem, ami emberi nem le­het idegen számunkra. Doszto­jevszkij a hit és hitetlenség harcát önmagában vívta meg. Egy kétség- beesett, epileptikus gyermekéért A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület szakosztályai közül a lélektani és a szociológiai is hézagpótló munkát végez. Kezdeményezésükre íródott az alábbi levél, melyet elküldték a protestáns egyházak püspökeinek és a Teológiai Akadémiák dékánjainak. A humán tudományok magas szintű ápolása pro­testáns hagyományaink fontos része. Ezek közül kü­lönösen kiemelendők azok a tudományágak, amelyek - véleményünk szerint - égetően szükségesek az újabb idők társadalmi változásaiból fakadó tömeges ártal­mak ellensúlyozásához. Az ilyen ismereteket aligha nélkülözheti a lelkigondozói szolgálat s a kiművelt keresztyén szellemiség. Meggyőződésünk szerint ki­váltképpen ide számítható a lélektan és a szociológia, amelyeknek oltatása, alkalmazása a világ fejlettebb részein a teológiai fakultásokon, egyházi intézmé­nyekben is mind nagyobb teret kapott. Sajnos nem így történt ez nálunk, ahol a szociológi­át és még inkább a lélektant ideológiai béklyóba szorí­tották, az egyházakon belül pedig az újtól való féle­lemből vagy kényelemből még annyira sem karolták fel, amennyire lehetett volna. Mindehhez járult az utóbbi években bizonyos szélsőséges kegyességi kö­rök korántsem építő lélektanellenessége, amelyet a hozzáértés teljes hiánya és a hitbeli beszűkültség egy­aránt jellemez. Számunkra nem kétséges, hogy ezek a tudományok - más segédeszközökkel együtt - éppen a hit és a szeretet időszerű megéléséhez szükségesek. Egyházaink megújulásának szerves lépéseihez tar­tozik a teológiai képzés szervezeti kereteinek átalakí­tása. Halogatásra már nincs idő. Az egyéni lelkigon­dozói felkészültség erősítésére az önálló lélektani vagy lélektani-szociológiai tanszék felállítása elkerülhetet­len. Kérjük az illetékes egyházi testületeket és szakem­bereket, hogy erős hittel nagyvonalú és távlatos szer­vezet kiépítésével váltsák fel a tiszteletreméltó, de már élöregedett, hagyományszerű lelkészképzést. Senki ne idegenkedjen a több évtizedes mozdulatlanság utáni jótékony változásoktól, amelyek révén az elhivatottak alkalmasabbak lehetnek az evangélium hirdetésére s a felebaráti szeretet gyakorlására. E javaslattevő levelünket egyidejűleg megküldjük egyházi és világi sajtóorgánumoknak. Szíves köszöntéssel a Magyar Protestáns Közműve- lödési Egyesület Intéző Bizottsága és lélekteni, vala­mint szociológiai szakosztálya. Budapest, 1990. március Előző számunkban közöltünk egy írást Sztehló Gábor sírjáról. Most közöljük a sírról készített fényképet is. Fotó Naaor Ilona CSALÁD KONGRESSZUS ’90 1. RÉSZVÉTELI KÖLTSÉG A részvételi díj tartalmazza a szervezési költségeket és a kongresszus program- füzetének, az előadások kivonatát tar­talmazó kiadványnak költségeit. Egyéni résztvevő 1200 Ft Házaspár 2000 Ft Fiatalok* 400 Ft * Önálló keresettel nem rendelkező 16 éven felüliek. Családok részvétele esetén a harmadik, önálló keresettel nem rendelkező gyer­mektől számítva a részvétel ingyenes. 2. PROGRAM A Nagycsaládosok Országos Egyesüle­te által rendezett kongresszus plenáris előadásai a családok életével kapcsola­tos legfontosabb biológiai, jogi, lélek­tani és társadalomtudományi ismerete­ket tárgyalják (délelőtt, délután há­rom-három óra). Délben két órás ebéd­szünet szolgál a pihenésre és a résztve­vők egymás közötti beszélgetéseire. Késő délután csoportos megbeszélések lesznek. aggódó apa is így kiált fel: „Hiszek Uram, segíts hitetlenségemben...” Egyik tanítványt is így bátorítja Jézus: „Könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited.” Ez reménységünk lehet, de nem biz­tos, hogy hitben halunk meg, vi­szont az sem biztos, hogy, aki tá­vol van Istentől ne jutna hitre, hisz Isten senkitől sincs távol, univerzá­lis az Ő szeretete. Gondoljunk csak Ady Endrére: Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csendesen és váratlanul átölelt az Isten... néma, igaz öleléssel... Akik pedig ezt már megtapasztal­ták, azoktól nem lehet távol a má­sik ember, akárki is legyen az. A keresztyén ember magatartá­sában aszimmetria van. Holmer lelkész nem szimpatizált különös­képpen a rendszerrel. Tíz gyerme­kük van, nyolcat szerettek volna a középiskolába beíratni, hogy érett­ségit szerezzenek. Egyet sem vettek fel, pedig jó tanulók voltak... De nincs keserűség a szívükben. Jézus követésében nem töltheti el a szí­vüket keserűség vagy ellenérzés. A kereszténység, amely nem ideo­lógia, hanem életforma az aszim­metria jegyében zajlik. Nem azt szereti a keresztyén ember, aki szimpatikus, nem a do ut des — adok, hogy adj jegyében valósul meg a keresztyén élet, illetve mégis csak így, mert az alany Isten, do ut des adok neked „hússzívet”, kitör­ni szeretetét a szívekbe, hogy az melegítsen, tovább adassék. Lehel Ferenc (A cikk eredetileg a Vas Népe c. megyei lapban jelent meg. A szerző hozzájárulásával közöljük mi is.) 1990. június 14-17. Az első nap az emberi élet lényegével, sajátságaival és az azt fenyegető veszé­lyekkel foglalkozik (Kamarás István). Az ember életének kezdete biológiai, orvosi szemmel. A magzat és a gyer­mek jogi helyzete (Jobbágyi Gábor). A környezet hatása az ember életére (Bakonyi Gábor, Vásárhelyi Tamás). Az öngyilkosság'egyéni és társadalmi gyökerei (Búza Domokos). A második napon a családról lesz szó. A hűség szerepe és, értebnej(Pálh.egyi Ferenc). A házasság kritikus pontjai (Gyökössy Endre). A csáRfdÖk kSfiSstJ-’' latai más családokkal, közösségek. Egészséges család - egészséges nemzet (Rókusfalvy Pál). A fogyatékosok helyzete a családban (Kovács István). A szülő nélküli gyermek esélyei (Bene Béla). Család és társadalom (Albert Gábor). Szombaton a fő téma az ifjúság. Szó lesz a „végvári” gyermekvédelemről (Karczag Judit), a jövő megrablásáról (Fekete Gyula), a kallódó fiatalokról (Farkasinszky Teréz) s az ifjúság remé­nyeiről és feladatáról (Czakó Gábor). Délután a nyugat-európai és a hazai családok helyzetét és lehetőségeit is­merhetjük meg (Andorka Rudolf, Ha­raszti Ákos, Losonczi Ágnes, Vasko- vics László). A zárónap a keresztény családeszmény bemutatásával kezdődik (Ács István), majd ismerkedünk a cigány családok helyzetével (Draskóczi Gábor), meg­tudjuk, hogy miként él, akinek legdrá­gább kincse a gyermek (Miklovicz László, Csománé Forgács Emma). Vé­gül rá kell jönnünk, hogy a család más­sal nem pótolható, nincs alternatívája (Varga Domokos, Sinkovits Imre). IDŐPONT 1990. június 14. csütörtök 10 órától 1990. június 17. vasárnap 14 óráig 3. SZÁLLÁS Tekintettel a résztvevők várhatóan nagy létszámára kérjük, hogy akik Bu­dapesten családi, baráti vagy egyéb kapcsolattal rendelkeznek, szállásukat azon keresztül igyekezzenek biztosíta­ni. A kongresszus színhelyén büfé és ufthédsJéMíkfcüŐ.ségÁJ1 rendelkezésre, ... 4. JELENTKEZÉS A jelentkezéseket - az alábbi forma- nyomtatvány felhasználásával - a kongresszusi iroda címére kérjük elkül­deni: Intercongress IPV 1068 Budapest, Dózsa György út 84/a Telefon: 142-4118 A visszaigazolást és konkrét tájékozta­tást időben megküldjük. 5. VÁRUNK minden érdeklődőt, de különösképpen- azokat a fiatalokat, akik tudatosan kívánnak felkészülni családi életükre,- azokat a házaspárokat (kis- és nagy­korú gyermekeikkel együtt), akik a csa­ládeszmény megvalósításán fáradoz­nak,- valamint nagy szeretettel mindazo­kat, akik a családot érintő kérdésekkel hivatásszerűen foglalkoznak (köztük családsegítőket, gyermek- és ifjúságvé­delemmel foglalkozókat, lelkészeket, nevelési tanácsadókat, orvosokat, pe­dagógusokat, szociális ügyek intézőit). Itt levágandó CSALÁD KONGRESSZUS ’90 JELENTKEZÉSI LAP Név:......................................................................................... Házastárs neve (ha részt vesz):............................................. Résztvevő gyermekek neve: életkora: kereső-e: .................................................................... igen - nem ..................................................................... igen - nem .„..................... igen - nem ............................................... igen - nem .....................lg......................................... igen - nem La kcím:..........................................................................t............... Ké rem-számomra családoknál szálláshely biztosítását .............. fő részére. További......................db jelentkezési lapot és csekket igényiek. A kedvezményes/teljes részvételi díjat befizettem. dátum aláírás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents