Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-05-06 / 18. szám
EvangeliKU^Ele^99^A^[js6. A n jAs GYERMEKEKNEK I 0 K N K A TÁRGYAK IGEHIRDETÉSE Balatonszárszói tartózkodásom egy napját szeretném megosztani veletek. Egy évben egyszer, 1 hétig tart, és olyan mint egy tábor. Biztosan ti is voltatok már nyári táborban. A különbség csak annyi, hogy ez felnőttek részére rendeződött. Az ország különböző részeiről érkeztünk, én a dabasi gyülekezetét képviseltem. Egy ilyen tábor alkalmat ad a sok játék mellett arra is, hogy Jézushoz közelebb kerüljünk, és merjük vállalni azt, hogy hozzá tartozunk. Az időjárás egy kicsit zord volt, de a hatalmas tajtékzó hullámok és a naplemente szépsége pótolta a fürdés, lubickolás hiányát. Az utolsó nap is nagyon jó hangulatban telt, de éreztük, közeleg a búcsúzás. Mindenki kezében toll, írjuk egymás címét, lakhelyét. Buzgósá- gunk azonban egy kis szomorúsággal párosult. Ebéd után istentisztelet, amit türelmetlenül vártunk. Hogy teljen az idő, elhatároztuk, hogy mindenki készít valamit, ami számára kedves. Percek alatt eltűntünk, s töprengtünk, mit tehetnénk az Úr asztalára. Mi az, amit 60 perc alatt elkészíthetünk? Ami kifejezi hálánkat? Azt a hangulatot, ami több napon át elhatalmasodott, s betöltötte az üres réseket lelkűnkben? Szeretnénk Jézus példázatait örökre megtartani. Azt, ami oly egyszerűnek tűnik, s amit a legnehezebb megóvni, szívünkben hordozni. Délutánra zsúfolásig megtelt az oltár. Kitörölhetetlen emlék marad örökre, mikor egymás kezét fogva énekeltünk, s néztük az értéktelen, ugyanakkor felbecsül-- hetetlen értékű ajándékokat amit ügyetlenül, suta kézzel barkácsoltunk, fontunk össze. Ó ha erre a délutánra gondolok egy réten érzem magam. Hatalmas réti virágcsokor — a mezón létező összes virággal - ami a zöld rét üdeségét s a lepkék pajkos táncát idézi fel bennem. Egy gomba család ami egy faágon tanyázott le, úgy láttam hogy a hatalmas kalapjuk alól elég barátságosan kukucskáltak a kíváncsiskodók felé. Nem is nagyon hiányzott nekik az erdő csendje. Virágfüzérek, amit nagyon könnyen elkészíthettek ti is. Gyerekkoromban a pongyolapitypangból hatalmas füzéreket kovácsoltam. Próbáljátok meg, akár karláncot is lehet. Egy halom toboz, ami először furcsa volt, hiszen a fenyő jut eszünkbe róla. A fenyőről pedig egy másik ünnep. A toboz rendkívül jó díszítőelem. Én nem tudtam választani a nagy kollekcióból, így mindenféle virágot, sót még szedert is fontam össze. A természet gyönyörű. Sok apró meglepetést rejteget. De a legnagyobb szépséget az istentisztelet, az Úrvacsora jelentette. Hálát adtunk, hogy egy héten át együtt lehettünk, megköszöntük a lelkipásztorok fáradhatatlan munkáját, akik minden nap frissek voltak, készek a játékra, a nevetésre. Akiktől rengeteget tanultunk. Úgy érzem egy egyházi összejövetelt nem pótolhat semmiféle más jellegű nyara- . lás. Felejthetetlen élményt szerezhettek ti is; csupán csak egy Biblia, egy labda, ha van gitár, zengő száj, tiszta szív szükséges. Ha ezek a tényezők megvannak, s igazán hiszed, hogy az egyszerűségek között találod meg a felejthetetlent, felszabadult boldog ember vagy. Szeretném, ha a felhőtlen, langyos tavaszi napokon szerveznétek kirándulásokat. Gyújtsetek apró erdei ajándékokat, amikben fellelhető valamilyen formában a saját érzelemvilágotokra jellemző motívum. Szárszón sokat gondoltam arra, milyen fantasztikus, hogy eny- nyi fiatal egyazon célért van jelen, mindenki, aki ott van, Őbenne talál békét, menedéket. Igen, Jézus ott volt, s mi hálásak vagyunk ezért. Gondolj te « arra, milyen nagyszerű az az érzés, amikor a gyülekezet tagjai egymásnak testvérei, mikor Jézus jelenlétében felszabadult, vidám gyerek maradsz mindig. Ha kéred Ót, gondolj ezekre a mondatokra. Én sokat gondolok: Uram, most arra készülünk, hogy jókedvvel töltsük ezt a napot Adj nekünk igaz és tiszta örömöt. Tedd együtlétünket meleggé, s meghitté. Ajándékozz meg derűs lélekkel. Kegyelmedből hadd értsem mindig a tréfát. Add, hogy az élet kis boldogságfoszlányait is felfoghassam sót másoknak is juttassak belőlük. Sinkó Mária A SO-LISZT GYURMA Gyerekek, szerettek gyurmázni? jó dolog formázni, alakítani az anyagot, azután pedig gyönyörködni a kész műben. Magam is őrzök néhány gyurmafigurát, amit gyermekeim készítettek. Kék, rózsaszín, sárga, barna színben pompáznak. Ez a gyurma azonban más, mint a boltban kapható plasztilin. Úgy hívják: só-liszt gyurma. Ilyet ti is készíthettek otthon. Igen egyszerű. A só-liszt gyurma - mint a neve is mutatja - sóból és lisztből készül. Két résznyi lisztet és egy résznyi sót - mindig csak kevés vizet adva hozzá mint a tésztát gyúrjatok össze. A vízből csak annyit öntsetek, hogy a kész anyag elég kemény legyen, de ne törjön. Szóval jól formázható legyen. Ha azt szeretnétek, hogy színes legyen, porfestékkel, temperával színezhetitek a lisztet. Kevesebb festék halványabb, több festék sötétebb színt ad. Ha színes tésztát gyúrtok, kicsit tovább gyúrjátok, hogy egyenletesen eloszoljon benne a festék. A kész formázott gyurmát szobahőmérsékleten kell szárítani. A kisebb darabok egy-két órai száradás után kellően megkeményednek. Ha nagyobb figurákat csináltok, jobb, ha másnapig szárítjátok, mert ha nem szárad ki teljesen eltörik. A kész darabokat is lehet festeni. Sűrű festéket használjatok, hogy ne folyhasson el rajta. A megszáradt szobrocska kőkemény és törékeny, mint a cserép. Ha olyan formát találtok ki, amihez kiegészítő anyag is kell, ezt a formázás után a még puha anyagba szúrjátok bele. Ha az elkészített gyurma kicsit sok lenne — jól záródó csomagolásban - helyezzétek el a hűtőszekrényben. így akár hetekig felhasználható marad. Egyik gyerekbibliaórára én is készítettem egy adag só-liszt gyurmát. A gyurmából házat, később templomot, keresztelő kutat, sót képeket is készítettek az ügyesebbek. A templomunk oltárát papírból készítettük el. Gyurmából a gyertyatartókat, az oltár oszlopait, virágvázákat és a feszületet formáztuk meg. A gyertyatartókba tortagyertyát tettünk. Mivel a vázák nagyon kicsik, tömörre formáztuk és rögtön formázás után beleszórtuk a virágokat. Csak ezután szárítottuk meg. Próbáljátok meg ti is! A szép darabokból házi kiállítást is rendezhettek. Jó munkát és sok örömöt kívánok hozzá! Linu néni a gyóni GYBK vezetője Hét tucat örömforrás „Kis hópelyhek az örömök - vallja Reményik Sándor - szitáló halk sziromcsodák”. Gyorsan olvadó, tovatűnő, illékony része életünknek. Ezért kell alaposan szemügyre vennünk, jó szóval maradásra bírnunk, egyáltalán számba vennünk az élet örömeit. Ezt teszi most megjelent könyvecskéjében Mácz István, aki zöld színű könyve után („Élni vagy meghalni”) most kék borítóban jelentette meg „lírai sorait” az örömről („Örülj velem!” - Szent iGellért Egyházi Kiadó). Szerzőnk számba veszi, mi mindennek lehet örülni. Több csokorra való örömforrást szedeget ösz- sze. Öröm magunkban, öröm másokban, öröm az időben, minden lehet öröm - így a fejezetcímek. Adottságaink és érzékszerveink, családunk tagjai sőt ellenségeink, a napszakok és az évszakok, egy korty ital vagy egy szál virág megannyi örömforrás. „Az ember örömre született” - olvassuk a bevezetésben - „ha mégis kevés az öröm, arról nem az örömben gazdag világ tehet, hanem az emberi szív, mely az örömet észre nem veszi, át nem éli”. Szomorkodokat, pesszimistákat, örök veszteseket - minket mindnyájunkat örülni akar megtanítani ez a könyv. S ha az ember csodálkozik, honnan ez a bőség, hogyan lehet eny- nyire telye örömmel szerzőnk élete, kiderül az utolsó írásból: „Az örömről írtam, igaz. Ám minden gondolatom alján, mondataim szívében az az emberi vágy élt és él, hogy teljesebbé legyen életem - hogy teljesebbé váljék életed az öröm által. Isten által”. Megvan a tengernyi öröm magyarázata. Mácz István ott él az Isten közelében. Az atyai házban. Zavartalanul s egész életében. Mintha hiányoznának is életéből a bánatok és a vargabetűk. S neki szól, egyenesen neki szól a ház „napiparancsa”: „Örömöt találj mindabban a jóban, amit ád neked az ÚR..,!” (5 Móz 26,11). S erre biztatja minden olvasóját is. Én pedig arra biztatom Mácz Istvánt, íija meg „az öröm breviáriumának” második kötetét is. írjon az Isten-teremtette mindennapi élet most számba vett örömein túl a megváltás öröméről, az evangélium örömhíréről. Az örömről, amely a Lélek gyümölcse. Legyen ez újabb könyve aranyszínű. Az arany az üdvösség, az örök öröm színe. Zászkaliczky Pál JÉZUS KRISZTUS EGYHÁZÁBA TARTOZOM Pest megyei ifjúsági csendesnap Csömörön 1990. március 31. délelőtt 10 óra: verőfényes, szép tavaszi nap, farmerkabátos fiatalok sokasága érkezik a csömöri HÉV állomásra, ahonnan a közeli evangélikus templom felé veszik útjukat. Ifjúsági csendesnapra jöttünk, amelynek helyet ismét a csömöri gyülekezet biztosított. A templom kapujában a házigazda fiatalok várnak, s kabátunkra kerül a konferencia emblémája: Jézus keresztjét körülálló, egymás kezét fogó emberek, (az Evangélikus Életből jól ismert Koczor Tamás-féle figurákkal.) A nap témája ugyanis: Jézus Krisztus egyházába tartozom. A templomkapun a napi program és egy hirdetés: „Új ének” kapható, ára: 35 Ft - ha nincs pénzed, hitelben is elviheted! így sokan először vették kezükbe, és ismerkedhettek meg a MEVISZ által nemrég kiadott énekes füzettel. A templomban már folyik az énektanulás, miközben érkeznek a fiatalok a Pest megyei és pesti gyülekezetekből, örömmel látjuk, hogy az éneklés jóízét 6 hangszeres is „fűszerezi”: Aradi András csellózik, Bara- nyay Csaba, Füke Szabolcs, Koczor Tamás, Zászkaliczky Pál gitáron kísér, Kustra Csaba dobol. Megtanuljuk a 35-ös éneket: „Tégy eggyé, Urunk!” A kezdő áhítat után (Solymár Péter) a résztvevők ebédszünetben néhány fiúnak még egy röpke foci- meccsre is volt ideje az iskola udvarán. Amin mi töprengtünk a délelőtti csoportbeszélgetéseken, azt az ebéd utáni előadásában összefoglalta és a „helyére tette” Takácsné Kovácsházi Zelma Deák téri lelkész a délutáni előadásában, aki a csendesnap előadójaként volt közöttünk. A nap csúcspontja szerintem az úrvacsorái záróistentisztelet volt, amit a csömöri Kálvária-dombon szerveztek a házigazdák. A szabadtéri templom oltára a régi fakereszt, falai a tisztást körülvevő, tavaszi bomlásban levő erdő, padjai a fűre terített szivacsok, és gyülekezeteként bemutatkoznak egymásnak. (Öröm, hogy néhány gyülekezetből újonnan alakult, „friss” ifjúsági csapat is érkezett.) Először kicsit meglepett, azután elgondolkoztatott bennünket Túrmezei Erzsébet költőnő, diakonissza beszámolója a 65 éve Magyarországon megalakult, majd 40 éve szétszóratott, és ma újra szerveződő FÉ- BÉ Diakonissza Egyesület múltjáról és jelenéről. A vendégek közt volt még a Kolozsvárról érkező fiatalok nyolctagú csoportja, akik örömmel mondták el, hogy Kolozsvárott megindult az ifjúsági munka az evangélikus egyházban. Örültünk ennek a hírnek, és imádságban hordozzuk őket, sorsukat, életüket... A templomi együtlét után az Általános Iskolába mentünk csoportos beszélgetésre. Mint megtudtam, ez is újdonság és „fomabontás” volt, a szép, modem iskola falai között ez volt az első ilyen jellegű egyházi rendezvény. 9 csoportban zajlottak a kérdések-válaszok- párbeszédek a megadott témáról. Kinek mit jelent az egyház? Hogyan látjuk mi egyházunkat és a jövőt? Ki is valójában az egyház tagja? A beszélgetésnek az ebédidő vetett véget, (a gulyásleves és az azt követő fánk csakugyan finom volt), és az mennyezete az ég. Mindannyian éreztük, amit Tóth- pál Béla kolozsvári teológus idézett a Bibliából: „Jó nékünk itt lenni...” (Tetszett, hogy az úrvacsoraosztás után a kicsinyek, a még nem konfirmáltak is odatérdeltek az oltár elé, és a lelkész megáldotta- őket.) Aztán ismét felcsendült a 35-ös ének: „Ó, mily szép, mily gyönyörűséges, a testvérekkel egységben lenni! Az Úr áldása bőven ömlik ránk, mint túlcsorduló olaj.” GYENESDIÁS n r Mint tiz éve minden nyáron, idén is a GYENES- DIÁSI KAPERNAUM várja a fiatalokat a következő időpontokban, országos ifjúsági konferenciákra : 1. június 17-23. (1200,- Ft) 2. július 2-7. (1000,- Ft) 3. augusztus 5-11. (1200,- Ft) 4. augusztus 12-18. (1200,- Ft) 5. augusztus 19-25. (1200,- Ft) A jelentkezéseket - lehetőleg lelkészi hivatalok útján - május 24-ig kérjük a következő címre: Szabó Lajos, 1147 Budapest, Lőcsei út 32. BALATONSZÁRSZÓ a Egyházunk idén nyáron két konferenciát rendez Balatonszárszón, az evangélikus üdülőben az érettebb ifjúság számára (18 és 30 év között). Időpontok: augusztus 19-24. és augusztus 25-szeptember 1. Részvételi díj: 900,- Ft. Jelentkezés: Fabiny Tamásnál - 1102 Budapest, Kápolna u. 14., 1990. június 20-ig. Szeretettel várjuk a jelentkezéseket! K M D I T A C I O Uram, micsoda az ember, hogy gondod van rá, és az embernek fia, hogy törődsz vele? Ajándékba adtad nekünk az életet: a hol játékos, hol szigorú természetet, a végtelen vizeket, a szellőt, fényt és árnyakat. Mindenek fölött pedig nekünk ajándékoztad azt a csodát, hogy teremtő hatalmad részesei is lehetünk. De jaj, az élet oly kiszolgáltatott! Miközbep keskeny pallón kell egyensúlyoznunk, védtelennek látszunk, de tudjuk, ekkor vagyunk igazán a Te oltalmad alatt. Urunk, áldd meg az édesanyákat. Vigyázd a szívük alatt elrejtett életet. Őrizz meg minket a zuhanástól, bukástól, eleséstől. Segíts, hogy az életet megszenteljük. Micsoda az ember, hogy gondod van rá, és az embernek fia, hogy törődsz vele? Fabiny Tamás
