Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-12-16 / 50. szám

muhi raprö ««11.« un.árassjit.uilL; BTI IIUH W-l UHIÍM I ö ' »I I Ti Wi ilMi'.MÍi'IW! ' IWttUMi HUILi,fi i- TfW^WWSÜi hv angeliKus Llet 1990. december 16. Akkor ezt mondta Isteir: Alkos­sunk embert a képmásunkra, hoz­zánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. 'Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek meg és hódít­sátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. Min­den földi állatnak, az ég minden ma­darának és minden földi csúszómá­szónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt És úgy történt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. így lett este,- és lett reggel: hatodik nap. Mózes első könyve 1,26-31 Nézz végig magadon! Minden porci- kád az Isten teremtését dicséri. Nézd meg a kezedet T Benne van az, ahogy élsz. Csodálatosan mozgó ujjaid van­nak. Talán soha nem figyelted meg még? A legjobb szerszám is ügyetlen a kezed ügyességéhez képest. Ha ját­szol valamilyen hangszeren, tudod, hogy ez az ügyesség még fejleszthe­tő. Az Isten gondossága addig el­ment, hogy mindegyikünk ujjvégére más és más Rajzot tett..Annyira más ez, hogy ennek alapján meg tudnak különböztetni akár millió ember kö­zül is. Nézd meg a lábaidat. Csodála­tosan összerendezett mozgás. Az iz­mok hajlítják az aprócska ’részeket. Könnyed mozgása mellett a lábad arra is képes, hogy Stabilan megtart­son téged. Belső szerveidet nem lá­GYERMEKEKNEK Jt A [FIATA LOKN AK­AZ EMBER La teremtett világ sóvárogva várja ' _________________ AZ ISTEN .FIAINAK MEGJELENÉSÉT.’’ tó d ugyan, de tudsz róluk sok min­dent. A szív a maga összetett mozgá­sával hajtja a vérkeringést. Évtizede­ken keresztül dobog, pumpál, dolgo­zik. Micsoda félelmetes izomzat. A táplálkozás bonyolult rendszere, a tüdő önműködő mozgása mind az Isten dicséretét hirdetik. Szemed, mint a legkitűnőbb film­felvevő. A füled sem csak arra jó, hogy fülbevalót tegyél bele. Arcod izmaival hányféle érzelmet fejezhet ki. A száj, a nyelv és a fogak - mind­mind egy-egy csoda magában is. Vé­gül az agy. Természetesen az ember nem csu­pán ez, sót elsősorban nem ez. Hozzá kapcsolódnak biológiai folyamatok is, de még ezeknél is több. Az ember ISTEN KÉPMÁSA. Képes a szerétetre, a jóindulatra, az örömre,- a megbo­csátásra. Képes arra, hogy találkoz­zon az Istennel. Énekeltél már együtt másokkal? Mindig arra gondolok, hogy Isten azért ajándékozta ezt a kincset nekünk, hogy megértsük, kik is vagyunk valójá­ban. Az együtténeklésben, ami nem csupán harmonikus hangzás, hanem nagyon szép közösség is, kicsit az éle­tünket játszuk el. Másokra vagyunk bízva és másbkat kell segítenünk. Isten ránk bízta szép világát is. Nem akarok még arról írni, hogy mi­vé tettük. Most csupán az a fontos, nézz magadra. Te az Isten teremtmé­nyé vagy. Nézz magadra és dicsérd a Teremtót! Bibliaolvasó Útmutatónk november 18-i igéje volt. Ezen a napon tartottunk Országos Találkozót a nyári ifjúsági ve­zetőképző tanfolyamok részt­vevőinek. Isten különös áldá­sát tapasztaltuk ezen a napon. Az angyalföldi templom levá­lasztott, fűthető részében gyü­lekeztünk a kezdő istentiszte­letre. Fél órával a kezdés előtt Kendeh Péter szalad be hozám, hogy teli van a terem és a helyi gyülekezet még csak most fog jönni! Hogy fogunk elférni? Még Erdélyből is jött egy ta­nárnő. A duplája jött el a várt fiataloknak az ország minden részéből, reformátusok, evan­gélikusok. Jaj, csak az ennivaló elég legyen! Nem tudom hány kosárra való maradt, de még este, záróakkordként kiosztot­tuk két pályaudvar nyomorult­jainak. Volt aki csak ezt mon­dogatta : Jaj, de jó, nagyon éhes vagyok! Volt egy külföldi férfi, (Rm 8,19) akinek alig tudtam megmagya­rázni, hogy nincs több. Az ut­cáig követett, hátha csak le akarom koptatni. Csodálatig istentiszteletünk volt. Harmonikusan megfért egymás mellett a harmonium, cselló, gitár, idősek, fiatalok, gyerekek, különböző felekeze­tekből. Nagy csattanóként az ebéd idejére megérkezett a deb­receni Jerikó utcai nyomdából, szinte még melegen, a VEZESS! c. újságunk, amit szétkapkod­tak a fiatalok. Van Végre egy rendszeres országos fórumunk. Elősegítheti az egészséges vérke­ringést az ifjúsági csoportok kö­zött. Kézről kézre jártak a nyári­fotók, Pali Kiskőrösről, Ede Egerszegről nagyszerű diákat vetítettek a nyári tanfolyamok­ról. Berkesi Gábor református, Laborcziné Sztankó Gyöngyi és Fabipy Tamás evangélikus lelkészek szóltak személyes hit­tel arról, hogy ők miért végez­nek ifjúsági munkát. Fabiny Tamás késve tudott csak jönni. A-fiatalos légkört egy pillanat­ra megérintette, amikor beje­lentettük, hogy egy kórházban haldoklóval van együtt. Teljes csend lett. A noszvaji reformá­tusok beszámoltak arról, hogy a tanfolyam után megalakulha­tott a 25 fős ifjúsági csoport­juk. Hangsúlyozták, hogy ez kegyelemből van. Valaki el­mondta, hogy a csendesnap ha­tására elhatározta, ő maga is alakít egy újabb csoportot. So­rolhatná az élményeket, de aki ilyen napon már részt vett, egyetért velem, hogy nem lehet a végére érni. Hiszem, tudom: Isten velünk volt és remélem, velünk is ma­rad, hogy egyre hitelesebb Is- tenfiak jelenjehek nfteg a sóvár- gó világban. Szeverényi János I. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1990. NOVEMBER Vei®8® • KERESZTYÉN IFJÚSÁGI VEZETŐK LAPJA t Karácsonyfadíszt vagy kis ajándékot készíthetsz papírból, ha a mellékelt ábra szerint dolgozol. A bevonalkázott részt vágd ki ollóval! A fej és a kézvonal mellett óvatosan vágd ki a kezet, majd hajtsd előre a karokat! A színezést még az összeállítás előtt tedd meg! A fej hátsó részére ragaszthatsz színes fonalat, hogy fel lehessen akasztani a karácsonyfára. A VILÁG KELETKEZÉSE ahogy egy 11 éves gyermek látja x (A BIBLIA SZERINT) Adóm és Éva az Édenben járkál­nak. A finom, zamatos gyümölcsö­ket kóstolják és élvezik az isteni világot. Egyszer Éva elgondolkodik és ezt kérdezi Adámtól:- Hogyan keletkezett ez a világ, tudod te? ■ - Enriek csak a Teremtő a meg­mondhatója - válaszol Adám. „Erre a kérdésre egy mondatban nem tudok válaszolni, inkább elmon­dom történetben" - szól alá az Úr. „Először a földet teremtettem. Mivel sötét volt, világosságot kel­lett csinálni, és világos lett. Meg­született a nappal és az éjszaka. Eltelt az első nap.” Erre Adám közbeszól és azt kér­dezi:- Akkor azért van egyszer sötét és egyszer világos, mert így rendel­ted el? „Igen, ez így igaz!” - feleli Isten. „Másodszor elválasztottam a vi­zeket árvizektől és elneveztem ég­nek a boltozatot. Eltelt a második nap is. Harmadszor a vizeket egy helyre gyűjtöttem és előtűnt a szárazulat. Ezt elneveztem földnek, s az egybe-, gyűlt vizeket tengernek. Ekkor el­rendeltem, hogy a földön legyenek növények és így lett. Eltelt a harma­dik nap. Éva azt kérdezi:- Akkor azért ehetünk ilyen fi­nom, zamatos gyümölcsöket? „Bizony ez így van, ahógy mon­dod" - válaszolt az Isten. „Negyed­szer megalkottam a Napot azért, hogy uralkodjék a nappalon, a Hold az éjszakán, a csillagok pedig vilá­gítsanak. Ezekre azért volt szükség, hogy elválasszák a világosságot a sötétségtől. így tehát eltelt a negye­dik nap is."- Én az életemet csillagok nélkül el sem tudnám képzelni, mert éjsza­kánként olyan szépen ragyognak! „Örülök, hogy így látod, Adám" - válaszolt Isten. „Ötödször elren­deltem, hogy csak úgy nyüzsögje­nek az állatok a vizekben és a föl­dön is. Erre úgy' lett, ahogy paran­csoltam. Aztán megalkottam a szá­razföld vadjait fajuk szerint. Eltelt az ötödik nap is.” Éva ezt mondja:- Nekem a madarak, Adámnak a kecses mozgású állatok tetszenek. „Az igazat megmondva nekem is tetszenek ezek, de mindegyik a töb­bi között és azok mellett szép”- - suttogja az Isten. „Hatodszor meg­alkottam az embert. Az embert azért kellett megalkotnom, hogy uralkodjék a földön minden fölött, így jött a világra két ember, egy nő és egy férfi. Eltelt a hatodik nap is.- Akkor minket kettőnket alkot­tál meg először embernek? „Hátpersze, különben nem tőlem tudnátok meg ezeket a dolgokat!” „A hetedik napon pedig megáldot­tam és megszenteltem a teremtmé­nyeimet és kipihentem magam. El­telt tehát a hetedik nap is, ami ün­nep a munka után!” „Ez volt tehát az én történetem, ami a világ keletkezéséről szól. De ne felejtsétek, hogy amit alkottam, az mind kedves nekem. Ti pedig, akik betöltitek majd a földet és uralmatok alá hajtjátok, ezt mindig szem előtt tartsátok. Ha így csele­kedtek, békés és boldog lesz minden napotok, és nyugodt a hetedik nap, amit pihenésre rendeltem.” Németh Valéria, Vasszilvágy MEGJELENT- A VEZESS! c. ifjúsági újság. Elsősorban vezetőknek, ifjúsági munkásoknak készül. . Fórumot kíván adni az ifjúsági csoportoknak. Rovatok: bibliatanulmány, módszertani kérdések, tanuljunk egymástól (csoportok bemutatkozása)/vers, játékok, énekek, hírek, programok, könyvismertetés, derű, imádkozzunk, faliújság, lelkigondozó válaszol, problémamegoldás, gyakorlati ötletek, tanácsok stb.... Szerkesztő: Szeverényi János ifjúsági lelkész. Az újság megrendelhető, előfizethető. Ára 30 Ft. Negyedévenként jelenik meg. Később kéthavonta. Szerkesztőség: 1134 Budapest, Kassák L. u. 22. T.; 1-208-207 LOBÓ ÉS A HOMOKI BOR Nem voltunk mi „iszós” paj­tások, csak igen jó barátok és egykori évfolyamtársak. Ta­nulmányútjaink során én Suo-, miből hazatérőben, ő befejez­vén lődörgéseit a teutonok 'öldjén, Berlinben találkoztunk őszutó egy meleg napján. Kifá­radva a hosszú városnéző sé­tán, sörözni hívott egy hangu- atos pincébe, ahol nem illett dilön asztalhoz ülni. A nagy­asztalhoz kellett telepedni, ahol a többi sörözővel kart karba öltve himbálózva együtt éne- celtük a sramlinótákat, miköz- ?en elénk tették a literes krigli- cet. Csurgott a sör habja a ha­talmas poharak szélén és vidá­man fújtuk a dreivirteltaktos német nótákat. Röstelkedve leplezte, hogy én meg sem kós­toltam a habzó nedűt. De" vígan énekeltem én is. Esténként aztán elyitázgat- tunk az én konok antialkoholiz- musomon, ami akkor még olyan mértékű volt, hogy a puncstortát sem ettem meg, mert rummal itatták a belsejét. Nagyobb lelki erő kell ahhoz, hogy valaki illő mértékkel keve­set igyon, mint teljes absztinen­ciával soha semmit nem inni - érvelt ő. Én meg arra az ismerő­sünkre hivatkoztam, akit hívei áthelyeztetni kértek, mert „bor­szerető betegsége folytán hiva­talát ellátni nem. tudja”. Ám ez a vitánk véget ért ak­kor, amikor Ungvárra kerül­vén kiderült, hogy mindegyik presbiteremnek _saját szőleje és borospincéje van, s kihordanak a gyülekezetből, ha meg nem kóstolom a saját termésű boru- ,kát. .így hát Lobó barátom spártai elveit voltam kénytelen követni: csak kóstolni, de csak az illendőség határáig. Pesten végezte a szolgálatát, de nyaranta szeretett feljárni hozzám Ungvárra, sőt téli szü­neteit is hol Volócon, hol Ra- hón, vagy Kőrösmezőn töltöt­tük, mert csodás volt az a téli világ. Nyáron, ha nem kalan­doztunk messzebbre, a Kálvá­ria dombjának nyugati lejtőjén szerettünk elfeküdni a fűben, esténként néztük a csillagos eget, míg felhallatszott a Speck és a Landa kedvelt kis vacsorá­zóhelyek felől a muzsikaszó. Ha olykor be-bénéztünk mi is a társaság kedvéért, csak pole- nai vízzel keverten ittuk a hegy levét. Jóízű, kedvelt ásványvíz volt a polenai. (Szegény Miska bácsi évek múlva lesodródván a hegyek tövéből, halála előtt Baján így sóhajtott utolsót: ó, de innék egy kis polenai vizet! Ez nem csak szomjúságot jelen­tett, de erős honvágyat is!) Történt egy nyáron, hogy le kellett mennem lelkészértekez­letre, s vittem magammal Lo­bót is a motoron. A város szé­lén váratlanul állítpttunk be az egyik fentről leszármazott hí­vünkhöz, szállást kérve, hogy másnap időben ott lehessünk az értekezleten. Az asszony igen kedvesen fogadott, sőt hir­telen remek vacsorát is tálalt.- Van finom homoki borom is - hozta már az üveget. Bi­zony rászomjaztunk, mert az út is hosszú volt, s a vacsora zsí­ros. Amíg az asszony fordult a használt tányérokkal, Lobó megtöltötte borospoharainkat, s szomjas lévén, egy nyeleire meg is itta. Először nem szólt egy szót sem, de az arca kissé eltorzult, mint amikor tömény citromlevet kóstol az ember. Aztán fegyelmezetten csak ennyit mondott: hát a homoki bor kissé savanyú! Én is leöntöttem egyszerre. Savanyú volt? Ajjaj! Égett a torkom s a nyelőcsövem, mint egy pogány csipkebokor! Hát ez homokinak is savanyú! - mondtam. A háziasszony ebben a pilla­natban izgatottan és sápadtan lépett be:- Jaj, Istenem, csak nem it­ták már belőle! Összetévesztet­tem az. üvegedet, s a borecetet hoztam be! Lobót azért neveztük és be­céztük így, mert kissé lobbané­kony természetű volt. De most úgy’tűnt, benne is égett még a csipkebokor, mert igen szelíden csak ennyit jegyzett meg:- Hát homokinak ölég sava­nyú, de borecetnek már akár édes is! Én meg csendesen arra gon-, doltam, nem volt-e inkább ne­kem igazam, amikor Lobóval szemben a teljes antialkoholiz- must képviseltem. Koren Emil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents