Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-12-09 / 49. szám
„A három októberi vasárnap piros betűkkel íródott a kiskőrösi naptárba” KISKŐRÖSI ÜNNEPNAPOK ly i/ ■/ 4. A szentháromsági vasárnapok hosszú sorát nem véletlenül nevezték az egyházi év ünneptelen félévének. Hiszen ebben az időszakban valóban nincsenek jelesebb napok. Gyülekezetünk tagjai ezeket a hónapokat kemény munkával töltik, hiszen a szőlő és a gyümölcsös egész embert kíván a perzselő nyárban éppúgy, mint a szüreti időszakban. Október most azonban ünnepeket hozott. Isten különös kegyelméből három októberi vasárnap is piros betűkkel íródott a kiskőrösi naptárba. Szentháromság 17. vasárnap Ezen a napon köszöntöttük Poni- csán Imrét, aki ötven éve lelkész, s ötven éve közöttünk lelkész. Hisz itt kezdte lelkészi szolgálatát segédlelkészként, és itt ment nyugdíjba 43 év után, sőt, nyugdíjasként is köztünk maradt. Nem sok lelkésznek adatik meg, hogy élethossziglan egy gyülekezetben szolgáljon. Az ő neve és személye szinte összefort a gyülekezettel. Még végiggondolni is nehéz, mennyi igehirdetés, mennyi keresztelő, esküvő, családi áhítat, lelkipásztori beszélgetés, és... mennyi temetés fért bele ebbe az ötven évbe! S biztosan volt benne öröm és siker is, de völt benne kudarc is. Az Isten előtti számadás hangját hallottuk kicsendülni az igehirdetésből, hisz az Úr mérlegére kerül a lelkipásztor élete is. Ünnepnáp volt ez a vasárnap. Ünnepelt a megfáradt pásztor, mert Isten megadta ezt a napot, s hozzá a visszatekintés alázatát. Ünnepelt a gyülekezet, mert háláját fejezhette ki az igazi Pásztor iránt is. Az istentisztelethez közgyűlés csatlakozott, ahol a gyülekezet mellett az egyházmegye nevében esperesünk is köszöntötte a jubilánst. A meghatottságtól néha kicsit fésületlen mondatokban, de a tarka virágcsokrokban is ott sugárzott a szeretet melege. De mindenekelőtt a mennyei Atyának tartozunk hálával, aki nem hagyja magára népét, füves legelőkön cáiendes vizekhez ■'terelgett'TTIíS^f1 dámítja lelkünket, vesszője és botja vigasztal bennünket. Ő adjon még kegyelméből közöttünk ötven éves lelkészünknek békés, boldog éveket! Szentháromság 18. vasárnap • Jeles nap volt ez is, hisz hagyományosan az október 10-ét követő vasárnap emlékezünk templomunk szentelésére, a templomépítő ősökre. S ezen a napon, jó negyven év után először szlovák nyelvű istentiszteletet tartottunk. Az előkészítés munkáját kétkedő hangok kísérték, hisz Kiskőrösön a szlovákság beolvadása sokkal előrehaladottabb állapotban van, mint más szlovák lakta településeken. Itt már 150 éve van rendszeresen magyar nyelvű istentisztelet. S az utolsó szlováknyelvű alkalmak óta már több évtized telt el. A gyülekezet lelkészei sem tudnak szlovákul, mert erre régóta nem volt igény. S most mégis megpróbáltuk! Vendéget hívtunk Szarvasról, Nobik Erzsébetet. Lesokszorosítottuk az énekeket, mert bizony az idők folyamán a tranosciuszok, a régi énekeskönyvek is<elkallódtak. S az istentiszteletre több százan jöttek el. Az esemény hírére még a szegedi körzeti TV is elküldte egy stábját. Az énekek nem nagyon mentek, bizony kijöttünk már a szlovák szöveg olvasásából. A régi liturgiát is csak néhányan próbálták énekelni. De az igehirdetést majd mindenki értette. Soha ilyen feszült figyelmet nem láttam még az arcokon templomunkban. Istentisztelet után a templomajtóban álldogálva mondogatták az emberek: mindent értettek. Az anyanyelv ünnepe volt ez az istentisztelet, a már-már elfeledett nyelvé. Terveink szerint, a jövőben Isten segítségével máskor is lesz szlovák istentisztelet Kiskőrösön. A nap másik eseménye a főistentisztelet volt, ahol Isten igéjét hallgatva emlékeztünk templomunk szentelésére. Itt is régi hagyományt frissítettünk fel. 1798-ban, mikor Hamaljár Márton szuperintendens templomunkat felszentelte, Leska István, akkor még dunaegyházi lelkész (később Kiskőrösre került és itt is halt meg), „Lelki énekecs- kék” címmel két templomszentelési éneket írt, egyet az igehirdetés elé, egyet pedig azzal a céllal, hogy az igehirdetés után énekeljük. S most újra zengett ez a két kiskőrösi ének, a mi énekeink. Bennük történetünk, harcaink és prö- meink, és az Isten iránti hála, hogy wegtmötta"tiépérr —Újjongj hát kiskőrösi Sión, Istent dicsérd, ó keresztyén! Csodája mind eszedbe jusson, Kivált neked, ki mostan élsz. A sok jóért hálát adjunk, Mit kezedből, Uram, kaptunk! Szentháromság 20. vasárnap Gyülekezetünk régi vágya, hogy saját szeretetotthona lehessen. Miután a? elmúlt években régi, megroggyant épületeinket eladtuk, elhatároztuk, hogy az így befolyt pénzt egy szeretetotthon létesítésére fordítjuk. Megkaptuk a várostól a kiszemelt területet, megrendeltük, majd elkészültek a tervek. A Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalat Báhner József mérnök vezetésével impozáns és mégis egyszerű épület- együttest tervezett. Ötvenen lakhatnak majd itt, egymáshoz kapcsolódó garzonházakban. A majdani lakók megőrizhetik függetlenségüket is, de a rászorulóknak a teljes ellátás is biztosított. Lesz itt egy gyülekezeti terem is, ahová a környék lakói is betérhetnek isten- tiszteletre. Augusztus 15-én, mielőtt a munkát megkeztük volna, helyszíni istentiszteleten hívtuk az Urat segítségül nem mindennapi vállalkozásunkhoz. A gyülekezet segítőkészsége minden várakozást felülmúlt. Szakszerű irányítással, - a helyi ÁFÉSZ építőipari szakcsoportját bíztuk meg Tóth Sándor vezetésével -, és társadalmi munkával pár hét alatt elkészültünk az alapozással. Október 28-ra tűztük ki az alapkőletételt. Marosvásárhelyi testvérgyülekezetünk 50 fős csoportja is eljött, hogy velünk együtt ünnepeljenek. S ekkor kezdődött a taxisok és fuvarozók az egész ország életét megbénító blokádja. Meghívott vendégeink közül senki sem jött el. Féltünk, hogy dr. Harmati Béla püspökünk el tud-e jönni., Vonattal ugyan, de ő legalább megérkezett. így megtarthattuk az alapkőletételt. Szabadtéri oltár előtt, hatalmas gyülekezetnek hirdette a püspök Isten üzenetét Ezékiel 34,11-16 versei alapján: „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem... így szól az én Uram, az Úr.” A bibliaolvasó Útmutató aznapi egyik igéje volt ez, ezt írtuk fel a meghívóra is. S ez lett otthonunk névadó igéje is. Hadd álljon itt egy részlet az alapkő. okiratból: „Legyen az otthon neve: JÓ PÁSZTOR OTTHON”, mert jó p'ásztortmk volt az Úr mindezideig, egyházközségünk fennállásának 272 éve alatt. Legyen jó pásztora továbbra is gyülekezetünk minden tagjának, és mindazoknak, akik majd ebben az otthonban találnak oltalmat. Hirdesse ez az otthon is az Úr jóságát, az embereket kereső és megmentő szeretetét!” S hogy miből fogunk építkezni? Kiapadhatatlan forrásunk van, ezt- már megtapasztalhattuk. Hisszük, hogy még ezekben a nehéz időkben is, egyedül az Úr kegyelméből folytatni és befejezni is tudjuk azt, amit elkezdtünk. Számítunk gyülekezetünk tagjaira. A helyi Kossuth Szak- szövetkezet is élen jár több millió forintos adományával. Ünnepekről írtam. Jó és szükséges dolog a kikapcsolódás, a pihenés. De az ünnep legyen elsősorban Istené. Tudjunk csendben megállni, Őrá figyelni, testben és lélekben megújulva nekifeszülni a hétköznapok feladatainak. L. Gy. Ülésezett az Északi Egyházkerület Presbitériuma ÉVKÖZI MÉRLEG / agai Országunkban ma sokan készítenek mérleget a múltról, hogy annak segítségével keressék a jövő útját. Egyházunkban is szokás ilyenkor ősszel helyzetfelmérést tartani. Ennek első lépését nov. 7-én az Északi Egyházkerület Presbitériuma végezte. Szebik Imre püspök jelentésében foglalkozott országunk nehéz helyzetével. Sokan úgy beszélnek a jövőről, hogy az egy „kényszerpályán” történik. Nekünk keresztyéneknek látnunk és hirdetnünk kell, hogy Isten szereti a világot, ezért Ő „emberi fantáziánkat megszégyenítő szeretet-leleményes- séggel és hatalom-lehetőséggel akar segíteni rajtunk. Ő nincs kényszerpályához kötve”. örömmgFallapította meg a gyülekezetek statisztikai adataira hivatkozva, hogy megélénkült a gyülekezetek élete. Nőtt a felnőtt keresztelések száma és felfelé emelkedik az esküvők szolgálati alkalma is.' Negatív jelenségnek értékelte viszont az egyes gyülekezetekben a vendégszolgálatok elmaradását, és az egyházakban jelentkező belső feszültségeket, valamint azoknak a társadalom egésze előtti kiteregetését. Többeket elriaszt ez az evangéliumtól, mert botránkoztatja őket. A presbitériumban minden munkaágról beszámoló hangzott el, amit aztán többórás megbeszélés követett. Égető a munkáshiány, állapították meg, különösen a hitoktatással kapcsolatos beszámolókban. A kis és szórvány gyülekezetek elérték az anyagi lehetőségük határát, s ezért többfelé a gyülekezeti alkalmazottak fizetését nem tudják növelni és a szórványutak költségét fedezni. Nem vonzó az, ha a lelkész fizetése 'a létminimumot sem biztosítja. El kell érni, hogy a kezdő bruttó fizetés 10000 Ft legyen, s ami 5 évenként 2000 Ft korpótlékkal növekedne. Jó volt hallani, hogy-készülnek a soproni gimnázium megnyitására 1991-ben. Ézt követi majd más iskola átvétele is. Folytatódik a Budai Szeretetotthon bővítése, amikor elkezdődött az Ördögárok úti épület másik szárnyának az építése. Külön volt szó a zsinatról. Eddig kevés átfogó javaslat érkezett. Volt olyan presbiter, aki kifogásolta, hogy a zsinat ne alulról építkezzen, mert az nagyon lassú, hanem egy szakapparátus készítse el a javaslatokat, s azt tárgyalják meg a gyülekezetek. Imádkozó és a gyülekezetek életéért felelős testvérek voltak együtt a gyűlésen. Jó volt köztük lenni. Missura Tibor KÜLFÖLDI HÍREK Észtország - egyházak hivatalos állami ellenőrzés nélkül Az Észt Köztársaságban november elején hivatalosan feloszlatták az egyházak tevékenységét ellenőrző vallásügyi tanácsot. Az egyházakkal való kapcsolattartás'a művelődés- ügyi minisztérium feladata lett. Ezzel együtt, mint a minisztérium illetékese elmondotta, a felekezetek egyenlőségének alapján állnak, és meg kívánják szüntetni a korábbi - előnyös és hátrányos - megkülönböztetéseket. Támogatást ígértek a januárban alakult észt keresztyén kiadónak a papírhiány enyhítésére - elsőként a Tizparancsolat magyarázatát kívánja 50 ezer példányban megjelentetni, (lwi - szp) Evangélikus Élet 1990. december 9. A S^ent Földön 1990 őszén ' Legutóbb Jeruzsálem életéről számoltam be kedves Olvasóinknak. E néhány sorban - mozaik- szérűén - Izrael más helyein ért benyomásaimról szólok. Feltűnő aránytalanság mutatkozik a lakosság elhelyezésében. Tel Avivban, az 1909-ben alapított nagyvárosban talál otthonra a lakosság 1 /3-a. A tengerpart néhány nagy városa (Haifa, Cezarea, Ak- ko) kivételével a Szent Föld népsűrűsége alacsony, a vidék csendes, életritmusa szokatlanul nyugodt. Elég, ha arra utalok, hogy kirándulásunk során a Jordán völgyében végig egy nyomtávos úton haladt autóbuszunk a Genezáreti tó partjáig, s amikor a legészakibb Hermon csúcsra igyekeztünk, 50 km-t is utaztunk, míg járművel találkoztunk. . Első helyen Qumránról teszek említést, amelynek vadregényes barlangjaiban 1947-ben beduin pásztorok a Biblia 10 évszázaddal korábbi tekercseire bukkantak, mint amelyet addig ismert a történelemtudomány. Megnyugtató élményt jelentett az írástudóknak, hogy az ezer évvel korábbi leletek szövege pontosan egyezett a már addig ismert tekercsek tartalmával. Ä Qumránban külön közösséget alkotó esszénus zsidó szekta tagjai -T- miután Jeruzsálemből kiűzték őket - önálló életre rendezkedtek be. Szép könyvtáraik voltak a barlangok mélyén. Jól kiépített öntözőberendezéssel tették termékennyé a földet, amelyet maguk műveltek. Házi rendjük aszkétikus etikai vonásokat tartalmaz. A közelben lévő Holt-tenger magas sótartalma miatt semmiféle élőlényt, növényt vagy halfajtát nem tűr meg vizében, annál inkább gyógyító hatású a vize a különböző, súlyos bőrbetegségek (pl. pikkelysömör) esetében. A földkéreg legnagyobb szárazföldi bemélyedése, a 76 km hosszú Holt-tenger partján az egyik leghíresebb látnivaló a Heródes korában épített Massada erőd romjai. A csonkagúla sziklára létesített város alulról fűthető fürdőmaradványai és a vízellátást biztosító cisztemarendszer jelzi, milyen kényelmes volt ott az élet közel kétezer évvel ezelőtt. Jerikó egy napi járóföldre volt Jeruzsálemtől. De milyen félelmetes a sivatagi sziklák, fél kilométer mélységű szakadékok szélén épített szerpentinek útjain járművel kezlekedni. A zsákmányra éhes útonálló beduin törzsek ma is az útivándor rettegett rémei. Gyaloadója kutatási eredményeinek. Meggyőződése, hogy a bibliai táj ismerete az ötödik evangélium, amelyből olvasni lehet s talán dönteni is a Messiás mellett. Miksa atyának szólítják sokan - gondolunk rá ismeretlenül is imádsággal. A környék legnagyobb városa Tibérias, amelyet Herodes Antipas alapított. Itt található a híres Mai- monides zsidó filozófus sírja, aki az egyiptomi szultán háziorvosa és- Kairó főrabbija volt a 12. században. TibériasbÓl tettünk három napon át kirándulásokat a bibliai városokba, Kapemaumba, Kora- zimba, Magdalába, a Hermon csúcsára, a Tábor hegyre és a Karmel magaslatára. A képen látható Illés próféta magasba törő szobra is jelzi, mekkora tisztelet övezi alakját zsidó és keresztény körökben egyaránt. Mintha szólna nekünk is az isteni ige: erőnk felett való úton kell járnunk. Ezért semmi sem fontosabb, mint hogy igével táplálkozzunk és a szent vacsorával éljünk. Ezt a felismerést erősítette bennem a haifai evangélikus szeretetotthonban tett látogatásunk. Az előszobában Terray László norvég-magyar lelkész ismerős fényképe fogadott, aki sokat fáradt az otthon létrejöttén. A 27 idős gondozott közötti 3 magyar származású zsidóból lett keresztyénnel találkoztam. Egy erdélyi, egy felvidéki, egy budapesti. Milyen boldogok voltak, hogy anyanyelvükön beszélgethettünk. Az „Eber Ezer Otthon” munkásai az egész világról verbuválódnak, miként a lakói is. De közös a hitük Krisztusban. Az otthon mellett egy növekvő Messiás-hívő gyülekezet él és tartja lelki összejöveteleit norvég lelkész irányításával. Az igehirdetéseket egyi- 9 dejűleg tolmácsolják angol, román, magyar és orosz nyelvre héberről. Kettős következtetés érlelődött bennem szentföldi utazásom óta. 1 Az egyik ez: az élmények és látnivalók tarka kavalkádjábaú a legnagyobb értéket mégis az jelentette, hogy néhány vitás bibliai igét jobban megérthettem. Az igét, amelyből élünk, az igét, amelynek hirdetésére megbízást nyertünk. A másik talán még különösebb: ha Jézus a beduin törzsek világa- ' ban felnőtt, indulataiknak és érzelmeiknek kiszolgáltatott, kevés ismerettel megáldott tanítványaira merte bízni az evangéliumot, s íme világgá terjedt, ne féltsük ügyét. Talán még minket is használni tud Országa építésében. Szebik Imre I Illés-emlékmű a Kanuel hegyén gosan csak csoportba verődve tanácsos zarándokolni. Jézus példázata naponta megtörtént esetet tár elénk az irgalmas samáriai személyében. A kórháznak is beillő vendéglő romjait megtekintheti a vándor, ahol a kirabolt enyhülést nyert és meggyógyulhatott. Jerikó a világ egyik legrégibb városa. Hétezer éves palotájának falmaradványai hirdetik a távoli kor építészetének nagyszerűségét, de eszünkbe juttatják a bibliai tudósítást is, hogyan omlottak le a város falai (Jözsué 6). Szép freskói a fogadóteremben és fürdője ma is jó állapotban vannak. Nem titkolt várakozással érkeztem Galileába. Oda, ahol Jézus élt, felnőtté vált, ki nem mondott, de beteljesített Messiás-igénnyel fellépett. Úgy prédikált, mint akinek hatalma van. Gyógyított, mellyel jelezte, nem érzéketlen az,emberi nyomorúság láttán. Tanítványokat hívott el - egyszerű halászokat. Milyen a légköre ma Galileának? Van-e valami rendkívüli az emberekben? Érzik-e, tudják-e, kit adott az emberiségnek ez a táj? Vallják-e, hogy nincs más név, aki által kellene megtartatnunk? Ha nagy elvárással indulunk bárhova is, számolnunk kell a csalódással. A Genezáreti tó partján én mégsem csalódtam. Nem csak a táj szépsége, a tengernyi víz olykor viharos hullámai, máskor nyugalmat árasztó méltóságos csendje kápráztatott el. Kapémaum közelében él 21 éve egy bencés szerzetes, aki közösségének megbízásából kutatja-Galilea történelmét és földrajzát, az evangéliumok idejének flóráját és lelki világát. Szerelmese megbízatásának, elkötelezettje Jázusnak, alázatos továbbÜlésezett a Déli Egyházkerület Presbitériuma MEGÚJULÁS KRISZTUSI ALAPRA ÉPÍTKEZVE Egyházunk törvényes rendjének egyik jele, hogy a különböző . szintű egyházkormányzó testületek rendszeresen beszámoljanak űz elvégzett szolgálatokról, és megtárgyalják a közelebbi és távolabbi jövő tennivalóit. E kettős célt szem előtt tartva ülésezett ez évben immár harmadik alkalommal a Déli Egyházkerület Presbitériuma. Régi kedves szokást felelevenítve köszöntötte az ülés elején a. jelenlévőket Szebik Imre püspök, az Északi Egyházkerület nevében. Kifejezésre juttatta afölötti örömét, hogy megújult és megfiatalodott a testület. Áldást kívánt az egyházért végzett szolgálathoz és testvéri együttműködésre, szeretetre biztatott minden jelenlévőt. Dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő és dr. Harmati Béla püspök jelentései hangzottak el sorrendben egymást követően. Tisztüknél és szolgálataiknál fogva más-más szempontból adtak áttekintést egyházi életünkről, ám a lényeges kérdéseket illetően mondanivalójuk nagyon is egybecsengett. Egyházi és társadalmi életünket egyeránt befolyásolták a jó és rosszirányú események. A önkormányzati választások érintették evangélikus népünkét is, éspedig nemcsak mint választókat, hanem mint jelölteket is az önkormányzati testületekben. Az a reménységünk, hogy gyülekezeteink és lelkészeink viszonya jobb lesz a helyi szervekkel mint eddig volt és több megértést, támogatást kaphatunk és adhatunk kölcsönösen egymásnak. Szolgálatok hosszú sora jelezte, hogy az egyházban is folyik az élet. Új templom szentelése (Siófok), templomújraszentelések és gyülekezeti évfordulók, egyházi óvoda megnyitása (Soltvadkert), új egyházi szeretetotthon alapkőletételének ünnepsége (Kiskőrös) mind azt mutatják, hogy külső és belső gondok ellenére aktivitásban van az egyház népe. Üjonnak felavatott lelkésztestvérek léptek szolgálatba, és több gyülekezetben nyertek beiktatást fiatal szolgatársak. Új és nem is problémamentes feladatok elé állított bennünket az iskolai hitoktatás kérdése. E fronton a személyi gondok a szorítóbbak. Nem könnyű a gyülekezeti szolgálatokkal együtt ezt a feladatot is ellátni, a másik nem elhanyagolható szempont pedig az, hogy az elmúlt évtizedek ateista és közömbösséget hirdető politikája nem volt eredménytelen. (Sok iskolában, lényegesen kevesebb a hitoktatásra jelentkezett tanuló, mint amennyit megkereszteltünk.) Az az általános rossz hangulat, amely az utóbbi hónapokban ráült a mi népünkre, az egyházat sem kerülte el. Mind a felügyelői mind a püspöki jelentés foglalkozott azzal a neuralgikus kérdéssel, amit világi lapok nagyjából így publikálnak: Lázadás a diktatórikus egyházvezetés ellen az Evangélikus Egyházban. Az egyház és állam szétválasztása megtörtént, mégis lelkészek és gyülekezeti tagok olyan fórumokon próbálkoznak és olyan stílusban reformerekként megszólalni és igazukhoz támogatókat verbuválni, ahol nincs helye a belső egyházi ügyek megtárgyalásának, s ahol óhatatlanul is lejáratódik egyházunk a közvélemény előtt. Nem csoda, hogy az ilyen nyilvánosságot kapott torzsalkodásban sok a megkeseredett lelkész és gyülekezeti'tag, aki elveszti hitét. Arra van szükségünk, hogy a következő hónapokban nyíltan és testvéri szeretettel megbeszéljük presbitériumokban és munaközösségek- ben mindazt, ami ma bénítja és szinte sokkolja egyházi életünket. Krisztusi alapokra épülő egyházban nem lehet kétséges, hogy az első helyen az evangélium és annak hirdetése kell, hogy legyen. Kérdéses viszont, hogy a régi és megújuló struktúráink hogyan viszonyulnak ehhez. Katasztrofális a lelkészhiány, hitoktatók és más gyülekezeti munkatársak kellenének nagyobb számban. Tisztázni kell állami illetékesekkel azt, hogy mely ingatlanok szükségesek nélkülözhetetlenül egyházunk szolgálatához. Napjainkban teljes a bizonytalanság, hogy hány lélek tartozik egyházunkhoz. Sokan félnek szembenézni az igazsággal, hátha kiderül az, hogy nem is vagyunk annyian, mint véljük. Az igazsággal való szembenézésre fel kell készülnünk és készítenünk gyülekezeteinket. Újra kell gondolnunk anyagi ügyeinket. Eddig kapott az egyházunk állami támogatást, ezt kérjük és reméljük is a jövőre nézve. Az azonban bizonyos, hogy gyülekezeteink tagjainak növelni kell áldozatkészségüket a jövőt illetően. Közegyházi kiadásaink 80-95 százalékban állami és külföldi támogatásból nyernek kegyenlítést. Az infláció sok gyülekezetét és lelkészt állít szinte megoldhatatlan feladatok elé. Ahhoz, hogy a már korábban beharangozott és egyesek szerint azonnal összehívandó zsinat a tervezett időpontban összeülhessen, új törvénykönyvet alkothasson, egyszóval érdemi és eredményes munkát végezhessen, egyfelől fel kell gyorsítani az előkészületeket, másfelől pedig tisztázni kell olyan alapkérdéseket (lélekszám, ingatlanok, képzés és továbbképzés, szeretetszolgálat, anyagiak stb.), melyek az egyház jövőbeni helyzetét B már ami az emberi oldalt illeti - meghatározzák. Szélsőségektől mentes, testvéri ösz- szefogásra és együttmunkálkódásra vari ma szükség ahhoz, hogy épüljön egyházunk és végezhesse Istentől nyert szolgálatát. sz.
