Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-12-09 / 49. szám

inUIWWHMlIHSEBSaHilBanaH IIJ 'Hilt l;I I'H’.lrimUli , H4LI»ir,IIU':lrt til 14.11 I Ilii (IBI I IK 'Him MIMII run Ev angélikus Élet i99o. december 9, W jfts GYERMEKEKNEK AZ ÖTÖDIK NAP DÉLELŐTTJE A teremtés egyik csodája a víziló: Nézd csak a vízilovat! Én teremtettem, mint téged. Füvet eszik, mint a szarvasmarha. Nézd milyen erős a dereka, milyen kemények testén az izmok! Merev a farka, mint a cédrus, - combjának inai egymásba fonódnak. Csontjai, mint az érc-csövek, lábszárai, mint vasrudak. Isten remekműve ez! Fegyverrel is ellátta alkotója, mégis a hegyek adják tneg táplálékát; meÜette játszadozik a mező minden vada. Lótuszbokrok alatt hever, nádas és mocsaras rejtekhelyen. Lótuszbokrok árnyéka borul rá, | körülveszi a parti füzek. . Ha árad is ä folyó, < nem nyugtalankodik: biztonságban van, még ha szájáig ér is a Jordán. El lehet-e fogni szemtől szembe, lehet-e karikát tenni az orrába? (Isten beszéde Jób könyvéből, 40. része, 15. verstől) Keresztyén szokások AZ ADVENTI HÁZIKÓ Azután ezt mondta Isten: Hozzon létre 4 föld különféle fajta élőlényeket: különfé­le fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat És úgy történt. Meg­alkotta Isten a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját És látta Isten, hogy ez jó. (Mózes első könyvének első részéből, 24-25. versek) Az ötödik nap kezdetén már jól látszik az, hogy minden az emberért történik. Talán már az első pillanattól kezdve így volt ez. Az állatok megteremtésével pe­dig valóban otthonossá válik a föld. Ha megfigyeled a bibliai sza­kaszt, az ötödik nap nem ér végét az állatok partravonulásávaf. Ezen a napon teremti Isten még az embert is. Ez az összekapcso­lódás jól mutatja azt, hogy az ember közeli társa az állat. Már az emberiség történetének kezde­tén voltak olyan állatok, amiket megszelídített az ember. Ezeket általában valamiféle munkára használta. A kutyával vadászott, a lóra felült, a tehenet megfejte. Voltak természetesen olyan álla­tok is, amiket soha nem szelídí­tett meg. Furcsa lenne, ha egy krokodil hozná be reggel az újsá­got. Az állatvilág sokfélesége egé­szen káprázatos. Vajon miért ép­pen így sorolja fel az író: barmok, csúszómászók és egyéb földí álla­tok? A második felsorolásban is nagy szerepet kapnak a csúszó­mászók. Miért? Tudtak talán az őshüllők nyomairól? Az állatvilág sokfélesége még számtalan cso­portosítást ismerhet. Lehet tudo­mányos csoportosításokat végez­ni, de lehet így is: kétlábú, há­romlábú, négylábú vagy többlá­bú állat. Vannak szürkék, sárgák, csíkosak, foltosak, pettyesek, szí­nesek. Van, amelyiknek hosszú a nyaka, van, amelyiknek púpja van, van, amelyiknek ormánya van. Az egyik egeret fog, a másik füvet feszik, a harmadik megeszik mindenfélét. Van szelíd és van vad, gyors és lassú, óriás és han- gyányi. Általában az állatoktól so­kat tanulunk mi emberek. A ku­tyától a húséget, a madártól a szabadságot, a hangyától a szor­galmat, a pacsirtától az éneklést. Mindez azonban már az ember elképzelése csupán. Isten egysze­rűen ösztönökkel teremtette az állatokat. Nincsenek olyan érzé­seik, mint az embernek és nincs olyan tudatosságuk, mint az em­bernek. Az állatok Isten csodála­tos teremtményei, de az ötödik napön még megteremti Isten az embert is. Vele lesz kész a világ. Sok családban készítenek ád- vent idején kis házikót papírból. Ennek több formájáról hallottam már. A lényege az, hogy kartonból kis házat készítünk, vagy ház ala­kú formát vágunk ki. Erre annyi ablakot vágunk, ahány napja van az ádventi időszaknak. A vasárna­pok nagyobb ablakot kaphatnak. Az ablakokat úgy kell elkészíteni, hogy nyitható szárnyuk legyen. Az ablaknyílás mögé celofánból vagy áttetsző papírból még egy réteget ragasztunk. Erre bibliai mondatok kerülhetnek föl. Napról napra egy- egy ablak kinyílik, egy-egy mondat láthatóvá válik. A térben kialakí­tott házat kis lámpára lehet állíta­ni, a síkban kivágott házalakú la­pot az ablakra lehet akasztani. Mi­re minden ablak kinyílik, itt van Karácsony. Szeretettel várok családi szokásokat, ötleteket. Felelősek vagyunk azért, hogy ne vesszenek ki ezek a gyülekezeteink életéből. Címem: Koczor Tamás, 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. KARNER KÁROLY: APOKALIPSZIS A Jelenések könyvének magyarázata Az újszövetségi tudományok ne­ves professzorát alkotó ereje teljé­ben, 1958-ban, igazságtalanul el­mozdították teológiai katedrájá­ról. Tollát is lánchoz akarták kö­tözni. De szellemi erejét és munka­kedvét nem tudták megtörni. Élete e korszakának első hatalmas mű­ve, mely a szó szoros értelmében áthatolt a vasfüggönyön, 1969-ben jelent meg müncheni nyomdában, az Útitárs Köln-Bécs kiadói jelzés­sel: Hellenizmus, Róma, Zsidóság fia Újszövetség korának világát mutatja be 500 nagy oldalon hal­latlan alapossággal, hiánytalan gazdagsággal. Neve nem szerepel­hetett rajta, mert állam és egyház akkor nem tűrhette, hogy tudását szétáraszthassa. A Kovács Károly írói név Karner Károly nevét ta­karta. Érte is miatta meghurcolta­tás. A soproni Lövérek csendjében tovább dolgozó tudós második nagy műve, a Jelenések könyvének görög címét hordozó Apokalipszis öt év múlva láthatott napvilágot Bécsben, egykori tanítványa, Szépfalusi István lelkész gondozá­sában. Ezen már rajta volt a szerző neve, de a kiadó előszavának a tu­dós védelme érdekében ködbe kel­lett burkolnia a szerzőt: úgy szólt, hogy a professzor egykori előadá­sait az őt hallgató tanítványai ad­ták közre. A mostani hasonmás kiadás előszavában ismertetem, hogy a kötet teljes egészében a szerző írása, egységes mű. A hat éve elhunyt professzornak ez a negyedik kommentárja, mely egyetemi előadásaiból és további kutatásaiból született: Máté evan­géliuma (1935), Isten igazsága (Pál apostol levele a rómaiakhoz, 1942), A testté lett Ige (János evan­géliuma, 1950). Célja» mindig az volt, hogy megszólaltassa a Bibliát eredeti jelentésében és mégis köz­érthetően, amint életének jelentős részében nemcsak a jövő lelkész- nemzedéket tanította, hanem a magyar evangélikus értelmiségért is felelősséget tanúsított. A Jelenések könyvének értelme­zése - ő maga is megállapítja - a legnehezebb írásmagyarázati fel­adatok közé tartozik. A legkülön­félébb téves magyarázatok kísér­ték ezt a bibliai könyvet, mert képi világa teret enged az önkényes ér­telmezésnek, sőt szabad fantáziá­nak, ha az írásmagyarázót nem köti a szöveg elsődleges jelenté- sénk hűséges kutatása. Karner Ká­roly megvilágítja a Jelenések köny­vének eredeti értelmét, s azt a mai ember számára időszerű mondani­valóvá formálja, de óvakodik at­tól, hogy az egyes részleteket törté­neti jóslatként értelmezze. Annál erőteljesebben hirdeti e bibliai irat­nak a megváltás kiteljesedésére te­kintő bizonyos reménységét. Szívesen segítettem a könv meg­jelenésében mint a szerző egykori, hálás tanitványa. Utolsó éveiben is sokat kaptam tőle soproni beszél­getéseink alkalmából. Az a re­ménységem, hogy ez a mű messze túl egyházunk határain elvégzi küldetését. Ám osztozunk a könyv hazai megjelenése feletti örömében a hozzá legközelebb állónak, aki­hez az eredeti kiadás első példá­nyában 1974 karácsonyán e soro­kat írta, melyeket a hasonmás ki­adás megörökít: „Szeretett Felesé­gemnek ajánlom ezt a könyvet: ne­héz időkben biztatással, bátorítás­sal, fáradhatatlan gondoskodással segített, hogy elkészíthessem.” (Evangélikus Sajtóosztály kiadá- sa) Veöreös Imre FIATALOK NAK Nézz föl! KRISZTUS NÉPE: ISTEN NAGY CSODÁJA Bajban vagyok. No, nem kell megijedned, s mentő­alakulatokat küldened, nem olyan nagy az a baj. - Csupán fájdalmaim vannak, problémáim, amelyeket szeretnék véled megosztani. De nem tudom, ki vagy? írom sorban a cikkeket, mondom a magamét, s nem tudom ki fogja, kit érdekel, ki az olvasó. Az eddigi témáknál sem volt mindegy, de ma különösen is fon­tos lenne tudnom, ki olvassa a rovatunkat! (Jó lenne, ha jelzéseket küldenétek a rovatvezetőnek Fehérvárra - no persze amíg azok megérkeznek, és folytatom az írást.) Egyházunkról írok, arról a néhány százezres feleke- zetről, amelyet Evangélikus Egyháznak nevezünk, amelyben élünk. Igen, benne élünk: van, aki azért, mert a szülei is evangélikusok voltak, elvitték párhetes korában a templomba megkeresztelni, s tizenkét- tizenhárom éves fejjel pedig konfirmációra járt. Meg­szokta a közösséget, az ifjúsági jó hangulatát, a temp­lom csendjét, és az istentiszteletek áhítatát. Van, aki azért, mert hiányáérzetében, kutatása közben épp evangélikus társak segítették őt, s van aki azért, mert az evangélium, az írás olvasása, az egyháztörténet tanulmányozása közben az evangélium igazságának felfedezésével vállalta az evangélikusok közösségét. Ez a lelki családunk. Persze, ahogy családok bom­lanak fel, az értetlenség, a türelmetlenség, a közös hang meg nem találása miatt, úgy tapasztalhatjuk szomorúan, hogy egyházunk családjából is szakadnak el fiatalok és idősek - más közösségek vonzására. Miért van ez?- Egyházunk helyzete miatt. Nincs meg a tömeg­vonzása, mint a mienkénél nagyobb felekezeteknek, de még nincs meg a családias meleg közösség sem, mint a kisebb felekezeteknek, amelyekben szorosabb a testvéri kapcsolat.- A ránk nehezedő hiány miatt. Kevés a szolgálatot végző, sok a feladat, belefáradnak, kik komolyan veszik az egyházban való szolgálatot. S a fáradt ember sose vonzó, a fáradt egyház sem. Papközpontúvá vált az egyházunk, amely teológiájában az egyemes pap-, ság bibliai elvét képvisli. Az elmúlt évtizedek olyan szolgáló közösségeket fojtottak meg, amelyeknek az újjászervezése - a folyamatosság sodró ereje híján - borzalmasan nehéz.- A tanítása miatt. Az evangéliumi élet nem hordpz magában semmi misztikát, egzotikust, nem a látvány­ra, nem a hatásra, nem az eksztázisra épül. De nem is racionális. S egy olyan korban, amikor a lelki éhség kielégítésére oly elemi az igény, a hit által való meg- igazulás egyszerű, de mégis oly nehezen megérthető kereszten végbement ténye sokakat nem elégít meg. Sorolhatnám még az okokát, s ki-ki hozzátehetné a maga véleményét is. Most már csak két dolgot említek meg, amelyek nehezítik azt, hogy lelki családunkhoz, evangélikus egyházunkhoz hűek maradjunk. Az egyik az, hogy nem nagyon ismerjük a Biblia teljes igazságát, s az egyházunk Szentírásra alapozódó tanítását. Sokkal többet kellene forgatnunk a Köny­vek Könyvét ahhoz, hogy az Isten életformáló evan­géliuma átjárja a szívünket, gondolatainkat, életünk minden tettét. A felületes ismeret csak felületes kap­csolódást jelent. Jézus hasonlatában a sziklára építő okos az, aki hallgatja és megtartja az Igét. Lehet bölcsen filozofálgatni az ijfúsági órákon, sokan talán élvezik is. De arról ne feledkezzünk meg, hogy ben­nünket az EVANGÉLIUM életet formáló erejéről - az életünkben kirajzolódó EVANGÉLIUMRÓL ne­veznek evangélikusnak. A másik pedig: amit manapság sokan értetlenül és aggodalommal néznek, az ami rontja egyházunk hite­lét - az a forrongás, ami egyházunkban végeláthatat­lannak tűnik. Igaz a must is forr, s akkor zavaros, gusztustalan és az íze sem harmonikus, de amikor letisztul, ízlelőbimbót gyönyörködtető az ízek össz­hangja. S a szőlősgazda nagyon jól tudja, hogy, a hordót musttal telitölteni nem szabad, mert akkor a forrás közben kifut, s mocskossá teszi a hordót. De lényesebb: ami kifut a hordóból, abból már nem lesz élvezetes, zamatos nedű. Az egyházunkban is megindult egy erjedés, forrás, megújulás - de a mozgolódó erők - egyházunk hordó­jából kicsapva megdöbbenést, megütközést, elborza- dást váltanak ki sokakból. Értetlenül állnak emberek - TESTVÉREK - mi folyik itt! Hol a békesség, a testvér szeretete? Megtalálni a békesség útját - ez lenne a fontos. A szeretet kettős parancsa segít akkor is a tájékozó­dásban, amikor nincsenek egyértelmű, érvényesnek tekinthető törvények. Az egyházunk iránti hűséget ébressze és a felelős tetteket mozgassa az, hogy ügye nem emberek ügye, hanem az Élő Istené. ifj. Bence Imre Jer, örvendjünk keresztyének! / Luther írásaiból mindennapi áhítatra Ötven esztendős könyv kerül frissen, hasonmás kiadásban családok karácsonyfája alá. A kötetet annak idején Szabó József fiatal győri lelkész, a majdani püspök fordította. Eredetije Karl Witte, későbbi hamburgi püspök alkotása, aki a kötet összeállítása idején a hatalmas kikötőváros missziói munkáját irányította, s jelentős teológiai munkásságot folyta­tott. Az evangélizáció és Lu­ther forrott össze lelkében a kutatás közben, melynek ered­ménye ez a maga nemében egyedülálló, Luthert megszó­laltató áhitatoskönyv - amint a mostani magyar kiadás elősza­vában beszámolok róla. Az esztendő minden napjá­ra jut egy oldalnyi Luther- szöveg a hozzáillő bibliai igé­vel. A kötet az egyházi esz­tendő rendjét követi: egy-egy hét összefoglaló témáját a va­sárnap régi egyházi alapigéje szabja meg. Az áhítat szöve­gét a reformátor munkássá­gának hatalmas terjedelmű gyűjteményéből válogatta ki a szerző. A napi szöveget záró énekverset már Szabó József helyezte el a hazai egyházunk­ban akkor legelterjedtebb Du­nántúli Énekeskönyvből. Az idősebb nemzedéknek meg fog­ja dobogtatni a szívét, hiszen ezek az énekszövegek kísértek el bennünket fiatal korunktól a megelőző évekig. Az élmény, ami az olvasót éri a könyv olvasásakor, a Lu­therrel való találkozás. És pe­dig nagyon közvetlen, egyszerű formában. Naponként húsz­harminc sor ablakán át ő szól hozzánk a 16. századból. Teszi ezt anyanyelvűnkön. Mert Sza­bó Józsefnek a kemenesaljai fa­lu szülőföldjéről meg a magyar kultúra roppant szélességéből és mélységéből hozott ízes nyel­vezete megtalálta azt a formát, melyet a fordítások ritkán ér­nek el: eredetiként élvezzük. Luther gondolatainak jó meg­értését segíti a könyv végén a Luther szótára című fogalom- magyarázat, melyet a fordító készített. Luther hitvilága, teológiája,. kegyességének sajátos vonásai új felfedezés lehet azok számá­ra, akik az evangélikus vallás­ban nevelkedtek, de Luther ta­núságtételével közelebbről nem ismekedtek meg. Ám Luther személyes szavai sokat jelent­hetnek más felekezetűeknek is, amint nem egy fiatal katolikus barátomnál tapasztaltam, akikn»k alkalmuk nyílt tőle va­lamit olvasni. Nem én, hanem az Isten - fordítja el tekintetün­ket Luther újra meg újra, hogy legyen fogódzónk életünk és bensőnk hullámverésében. Is­ten igéjének és Krisztusnak je­lentőségét a keresztyén gondol­kozásban és cselekvésben egé­szen rendkívüli módon tanul­hatjuk meg tőle. Derűs, biza­kodással teli hire és magatar­tásra tud ő vezetni bennünket. A könyvet 1938 reformáció havában Kapi Béla püspök lát­ta el rövid bevezetéssel. Szinte hallom prédikáló hangját, ami­kor olvasom az első sorát: „Az élet rejtett műhelyéből felénk csendül ez a csodálatos szó: na­ponként!" Hogy eljusson né­hány nemes veretű mondattal később a most is érvényes taná­csig: „Boldog ember, ki min­dennapi segítségül Isten igéjét Luther kezéből veszi napon­ként.” Szabó József iránti mély ba­ráti hálából, özvegyének és csa­ládjának örvendezésül, egyhá­zunknak ajándékul segítettem elő, hogy ez a kiadás napvilá­got lásson. Induljon a könyv újra útjára a ma élő nemzedé­kek soraiban! A fordító nem érte meg, de tanúság lehet arra, hogy Isten örök evangéliuma túlél bennünket. (Evangélikus Sajtóosztály kiadása) Veöreös Imre MEGJELENT! VEÖREÖS IMRE : A HARMADIK EGYHÁZI ÚT 1948-1950 » ' , * A kommunista uralom kezdődő éveiben az egyház továbbvezető útjáért folyt a küzdelem. Lelkiismereti meggyőződések is ütköztek. E viharos korszakban az akkor 34 éves szerző Túróczy Zoltán és Szabó József püspökkel együtt képviselt egy ma már kevéssé ismert elvi és gyakorlati álláspontot. Ennek dokumentált megvilágításá­val járul hozzá könyve a forrongó idők történeti tisztázásához. Megrendelhető az Evangélikus Sajtóosztálynál: 1088 Budapest, VIII., Puskin u. 12. I. em. Ára: 115,- Ft. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents