Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-11-25 / 47. szám

Evangélikus Élet 1990. november 25. NAPRÓL NAPRA A VASÁRNAP IGÉJE I Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújt- I va. Lk 12,35 ; VASÁRNAP Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál. 2Sám 7,9 (Róm 8,38-39; Mt 25,1-13; Zsolt 90) Hétköznapokban és ünnepen, ha bánat terhe nyom, vagy épp vidámak vagyunk, egészségünkben és betegségünkben, életünkben és ha elmegyünk - velünk az Isten! Akár egy hűséges társ, jó barát. Oázis a sivatagban, télidőben erőt adó napmeleg. i HÉTFŐ Hálát adok neked, Istenem, mert bár hara- I gudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál. Ézs j 12,1 (lKor 10,13? Lk 12,42-48; Jel 21,1-8) Isten I nem haragtartó. Ő nem haragos bíró, hanem Édes- I atyánk. Csetlő-botló gyermekeiként mehetünk hoz- I zá, kapaszkodhatunk belé, sírhatjuk el neki könnye- I inket. Ő elfogad minket, velünk tart és örömre derít. KEDD Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt. lMóz 50,20 (Ef 4,32; Zsid 12,12-17; Jel 21,9-14) Isten óráján másképpen jár- I nak a mutatók. Ne annak higgyünk csupán, amit I látunk! „Hiszen egyetlen kaktusz sincs úgy teli tövis- I sei, hogy ne férne el rajta virág” - mondják a japá- I nők. Van folytatás, van tovább! Istennél mindig az I életé, a szereteté az utolsó szó. ■ SZERDA Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legye- I tek férfiak, legyetek erősek! lKor 16,13 (Ézs 7,4; I Zsid 12,22-29; Jel 21,15-27) Jellemző ránk, hogy j nekünk semmi se jó, mindig mást akarunk, mint ami I van. „Ember küzdj és bízva bízzál!” buzdít az Em- ] bér tragédiájának zárómondata. Ne meneküljünk a I nehézségek elől, ne keressük másutt a boldogságot! I Ki-ki álljon helyt, dolgozzék becsülettel, csöndben ott, ahova feladatai szólítják. Sült galambra se vár­junk : Jézussal nem könnyűvé, hanem emberivé lesz­nek a mindennapok. Van-e olyan Isten a mennyben és a földön, aki olyan hatalmas tetteket tudna véghez­vinni, mint te? 5Móz 3,24 (Mt 23,8-9; Ez 43,l-7a; Jel 22,1-5) Világteremtő erő, energia. Korlátlan ha­talmú, és mégis személyes. Tenyerén tartja a Min- denséget. Csodásán működik, bár útja gyakran rejt­ve van. Ki lehetne Hozzá hasonló? Mégsem a saját dicsőségében telik kedve. Lehajol a gyengéhez, a szenvedőhöz. Táplál, megáld, szeret. Tudja a neved. PÉNTEK Pál írja: Éppen ezért meg vagyok győződ- ve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. Fii 1,6 (Hós 3,5; lPét 4,12-19; Jel 22,6-15) Sokszor tűnik értelmet­lennek az életünk, pedig nem céltalanul, vaktában zajlik. Az alagút végén már látszik a fény! Isten örök rendjébe illő részek a mi élettörténetünk. Jó tudni ezt, mikor úgy érezzük, ott vagyunk, ahol a part szakad. Nem élünk elfelejtve, magunkra hagyottan! Egy erő edz, alakít, érlel bennünket. Valakié va­gyunk. SZOMBAT Jézus mondja: Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én sze­rettelek titeket. Jn 13,34 (Zsolt 25,4; 2Pét 3,3-13; Jel 22,16-21) Nem vallásos gyakorlatozást kíván tő­lünk Jézus, látványos és hangos hitvallást. Embersé­ges embernek lenni, ez a jézusi út. Mindegyikünk hivatása, küldetése: örömet szerezni a másiknak. Olyan jó látni egy-egy felderült arcot, bizalomtól csillogó tekintetet. Ezért és csak így érdemes! Bácskai Károly VIGYÁZZATOK! Mt 25,1-13 ÉBRESZTŐ IGEHIRDETÉS Magyarországon eddig kétféle igehirdetést ismertünk. Ünnepit és közönséges vasárnapit. De nem látjuk-e, hogy ma már nálunk is ébredési idők vannak? Mi a hasz­na az ébresztő igehirdetésnek? Maga az ébredés? Ezt helyileg és egyénileg nem ígérném senkinek. Maga az ébredés annyira a Lélek ajándéka, hogy azt még a legépí- főbbnek készült igehirdetés áerii garantálhatja. Az is lehet, hogy egy egész lelkészi generációnak kell elégni az ébredés utáni sóvárgás tüzében, míg az beáll a maga teljes mennyből vett pompájában. De haszna azért így is lesz az ébresztő igehirdetésnek: elsősorban magára az igehirdetőre nézve. Fokozza az igehirdetés tudatos­ságát. Konkréttá teszi a célt, eleve­nebbé az egyes igehirdetéseket, fe­gyelmezi egész szolgálatunkat. Rá­vezet saját hiányaink meglátására, int, hogy magunk ne legyünk az ébredés akadályai. Elvon a vilá­gias, hiábavaló célok és babérok hajhászásától, szivünket égővé te­szi az Isten országa, az egész gyüle­kezet s az egész egyház ügye iránt. Kiterjeszti érdeklődésünket az egész területre: a belmisszió és kül- misszió egész térképére. Ránk- kényszeríti ajegteljesebb imaéletet, az Úrral való munka-, gond-, te­her- és igeközösséget. Lássunk néhány utalást a gyüle­kezeti áldásokra! Eseménnyé lesz a gyülekezetre nézve is az igehirdetés. Ez igen nagy dolog. A lelkek annyit min­denesetre észreveSznek, hogy a lel­kész el akar érni náluk valamit. Az igehirdetés nem lesz többé olyan, mint az édes harangszó, melynek hallgatása se nem szoroz, se nem oszt. Az önelégültség tudata, annyi drága gyülekezet halotti szemfedő­je meginog. Tövisek kerülnek a szí­vekbe, melyek, mint Saulé, valami­kor egy damaszkuszi utat vonnak maguk után. Elmarad a sok meddő sírás, mely után a lelkek minden belső megváltozás nélkül jobbak­nak képzelhették magukat. Hát­térbe szorulnak a világias, anyagi, politikai, személyi harcok, s a harc biblikus alapokra kerül, mindjob­ban a sötétség és világosság harca lesz, aminek áldásai el nem marad­hatnak. Ez volt a harc, melyet Jé­zus kikerülhetetlennek látott, s melynek mindenáron való elkerü­lése vonta maga után gyülekeze­teink két kóros típusának kialaku­lását: az alvó gyülekezetét itt, a világiasan torzsalkodóét amott. Azokra az áldásokra, melyek az ébredés valóságos bekövetkezésé­vel állnak be, nem is térünk ki. Elég itt annyi, hogy a legkedvezőt­lenebb esetben sincs kozkáztatva semmi, s a nyereségek még ekkor is kimutathatók. Az sem lényegte­len, hogy egy-egy ilyen, az ébredés­sel dacoló gyülekezetben folytatott munka áldása más gyülekezetek­ben, távolabb élő emberekben mu- tatkozhatik, s viszont az sem ritka, hogy évtizedek múlva hozza meg áldásait ugyanazon gyülekezetben. Gáncs Aladár (1929) (A hazai evangélikus gyülekezeti ébredés kezdeteinek közelhozásá- hoz rovatunkban megszólaltatunk néhány úttörő ébresztőnket, akik közül többen már nem is érték meg a ő imádságaikkal is előkészített ébredés kibontakozását. Elsőnek Gáncs Aladár iránytszabó, hosz- szabb írását közöljük részletekben, erősen lerövidítve. Cs. B.) GOSZTOLA LÁSZLÓ (1923-1980) Akik ismerték, akiknek lélek szerint pásztoruk volt, fájdalommal, de hála­adással emlékeznek reá. Fájdalommal, mert immár 10 esztendeje nincs közöt­tünk, 1980. november 28-án, 57 éves korában Isten magához szólította. Hálaadással, hogy küzdelmes életét köztünk tölthette, az ő ajkáról hallhat­tuk Isten bűnbocsátó kegyelmének, a Krisztusban való hit üdvözítő erejének drága evangéliumát. Magas teológiai végzettséggel ren­delkező lelkipásztor volt: tizenöt hóna­pig folytatott tanulmányokat Bázel­ben, Barth Károlyt is hallgatta, folya­matosan, élete utolsó napjáig képezte magát. Könyvei, nagy sereg jegyzete tanúskodnak erről. A bibliai és klasszi­kus nyelvek ismeretén kívül jól beszélt németül, angolul is. Kiváló igehirdető volt: lélekben és igazságban imádta az Atyát - szüntelenül Uráról tett bizony­ságot. Bátor, meg nem alkuvó, min­denkor a tiszta tanítást hirdető, az egy­házi és világi felettesei előtt sem meg­hunyászkodó, behódoló - hűséges em­ber volt. Nem szenvedett üldöztetést, de támogatást sem igen élvezett. Sok küzdelemmel, kertjében is gazdálkodva munkálkodott, hogy szeretett családjá­ról gondoskodhassék. Szolgálat és megfeszített munka töltötte ki életét. Segédlelkészkedett Győrben, Zalaeger­szegen, Siófokon, majd Kisfaludon, Vadosfa leánygyülekezetében szolgált. Innen Sopronba került, ahol vallásta- nító-lelkészként, majd segédlelkészként dolgozott. 1952 februáijától a harkai (akkor magyarfalvai) gyülekezetben végzett lelkipásztori munkát, de a sop­roni gyülekezetben is tevékenykedett. 57 éves korára sem érte meg, hogy ün­nepélyesen beiktassák egy gyülekezet­be. Fukar kezekkel mértek felettesei, ő meg nem kereste kegyeiket. Mint szak­képzett könyvtáros, a soproni gyüleke­zet könyvtárában és levéltárában vég­zett eléggé nem értékelhető rendszere­ző, állománygondozó-feldolgozó mun­kát. Ott, hol oly sok könyv, jegyzet, feljegyzés viseli magán a velük való foglalkozás nyomát. Rengeteg gépelt kézirat maradt utána. Publikációja csak a soproni gyülekezeti könyvtárról (Lelkipásztor 1977. XI.) és a levéltárról (Magyarország levéltárai c. gyűjtemé­nyes kötetben) jelent meg. Rövid élete végén a soproni gyülekezetben lelkész- kedett, könyvtároskodott, szolgálati lakás is készült számára, de ide már nem tudott beköltözni: Isten az Ő or­szágában készített számára örök la­kást. Élete utolsó szakaszában sok küz­delmes munkája nyomán szerény anya­gi gyarapodásról beszélhetünk. Mennyi terve volt, melyek megvaló­sítására nem kapott időt. Múzeumot akart létesíteni Harkán. Szorgosan gyűjtött, gyönyörű, értékes anyag gyűlt össze, de nem volt ideje, hogy megszer­vezze kiállításukat. (Most valósult meg: családja és soproni, harkai jótét lelkek a gazdag falu-, gyülekezet- és iskolatörténeti anyagot, néprajzi érde­kességeket formás, jól tanulmányozha­tó kis múzeummá rendezték.) Kegyelettel és el nem múló szeretet­tel gondolunk Gosztola Lászlóra halá­lának 10. évfordulóján. íróasztalán ma is ott fekszik az 1980. évi Losung füze­te, benne november 28-nál még ottma­radt a könyvjelző - nem lapozhatott tovább. A Bibliát naponta „breviá- rium-szerűen” olvasta, kedves igéjét magán viselő lapocska volt a könyvjel­ző: „Ich will deiner nicht vergessen - spricht der Herr, dein Erbarmer (Jer. 54,10)” Utoljára erre vetette tekintetét. Lénye bennünk él, őrizzük emlékét reménységgel és Isten iránti szüntelen hálaadással. fk Felavatták Pógyor István síremlékét 1953. november 7-én, a Gyűjtő- fogházban elhunyt Pógyor István KIÉ nemzeti titkár részére síremlé­ket állítottak a volt KIE-tagok, barátai és volt munkatársai az Új­köztemető 301-es parcellájában (Első sor 30-ik sír). A felavatásra 4 Pogyor István halála 37-ik évfor­dulóján, november 7-én de. 10 óra­kor került sor. Mintegy hatvan KIE-tag és a Pógyor család Kár­pátaljáról érkezett tagjai előtt Do­bos Károly volt országos KIE- titkár Józsué 4:1-7 verse alapján tartott igehirdetést, Bonnyai Sán­dor ugyancsak volt KIÉ országos titkár imádságban mondott hálát a múlt áldásaiért és könyörgött az ifjúság közötti evangéliumi mun­káért. A síremléket megkoszorúzta a KIÉ szeniorja, a most megala­kult budapesti KIÉ tagjai nevében Hajdú Zoltán elnök és a Pógyor család tagjai. Ezzel a síremlékkel immár három azoknak a KIE- titkároknak a száma, akik az ifjú­ságért végzett szolgálatokban ál­dozták életüket. Megyercsy Béla sírja Zürichben volt, Töltéssy Zol­tán síremléke pedig majd az újjá­épült balatonszárszói telepen kerül felállításra. Rettenetes sikoly, áthat koro- I kon, falakon; ma is megderme- I dünk bele: Tudjátok!... „sem a na- | pót, sem az órát nem tudjátok!” Egyre pontosabbak az óráink, má­sodperceket is állandóan jelzik, óránként megszólalnak, mégsem tudjuk az „órát”. Talán a hit tudá­sa is ott kezdődik, ahol a filozófu­soké: tudom, hogy semmit nem tudok. Miért nem merjük vállalni hitünk korlátáit? Hitünk „nem tu­dását”? Hátha ezt várják tőlünk az emberek is, sőt Isten maga is. Ki­állni az emberek elé, a sok okos szájhős, mindentudó közé és el­mondani : emberek, mi nem tudjuk sem az órát, sem a napot. Hátha éppen a magabiztos mindentudók hazudozásaiba fáradtak bele az emberek. Nem kisebb teológus, mint a tarzuszi Pál írta: „tükör által homályosan látunk” ez nem I baj, a baj az, ha ennek az ellenke- I zőjét állítjuk. Vigyázzatok! Tudjátok: me­nyegzőre és nem halotti torra ké­szülünk. A példázatot annyira is­meri mindenki, hogy észre sem vet­ték: a várakozók örömre, az élet legszebb pillanatára készülnek: es­küvőre, és nem halotti torra. Nem az ellenfeleink pusztulását várjuk, hanem Isten mindent megújító te­remtését. Ebben a példázatban nem a kárhozat gyötrelmével fe­nyeget Jézus, hanem az üdvösség örömére készít fel. Menyegző vár a világunkra, ezt viszont tudni kell és nem szabad soha elfelejteni, még akkor sem, ha nagyon sok a mun­ka, a gond, ha úgy érezzük, soha nem leszünk készen. Az örömre is készülni kell! Azt hiszem mi, ezt elfelejtettük! Többet készültünk szenvedésre, kereszthordozásra, mint örömre. Talán ezért nem vesszük észre a körülöttünk for­málódó jót, nem vesszük észre a szabadság örömét, mert akkor is szenvedni akarunk, amikor Isten örömöt készített számunkra. Vigyázzatok! Tudjátok: késik, de jön a „vőlegény”. És ez jó. Nincs még itt a vendég, hiszen nem készültek el még a háziak. Valaha azt mondták: vendégségbe nem il­lik pontosan menni és illetlenség előbb megérkezni, mert ezzel za­varba hozom a háziasszonyt. Ezért késik Jézus is. Tudjátok: késik, de jön Jézus. Vigyázzatok! Ne készületlenül várakozzatok! Mennyire készület­len az emberiség, az egyház! Erre akkor döbbenünk rá, ha belegon­dolunk : nem hogy Jézust, de saját technikai vívmányainkat sem tud­juk „fogadni”. Minden technikai vívmány szinte ránk szakadt. Ma napok alatt lehet megjelentetni könyveket. Van annyi mondaniva­lónk, mint amennyi papírunk? Ma az átlagember is rögzítheti szavait magnetofonon, rögzítheti életét képszalagon. Vannak-e rögzítésre érdemes mondataink, vannak-e rögzítésre méltó „élet-képeink”? Csodálatos technika vesz minket körül, de nincs mit rögzíteni! „Üres a lámpás”, döbbenetesen üres! Vigyázzatok, a „vőlegény elé” ilyen üres lámpással nem lehet odaállni! Tartalmas életre, tartal­mas készülésre biztat a példázat. A nyüzsgés helyett tevékenységre, a sötétség leleplezése helyett világí­tásra. Egy szál gyertya, egy gyufa­szál adott esetben többet ér mint a legdrágább csillár. Világítani kell viharos éjféü órán, csak egy kis fényt, hogy Rád találjanak, hogy megmentsenek, hogy bevigyenek az örömbe. Rettenetes sikoly, érted hang­zik: vigyázzatok! Kertész Géza Imádkozzunk: Istenünk! Várj még egy kicsit, készületlenek vagyunk. Engedd meg, hogy a sok nyüzsgés után vég­re dolgozzunk. Szabadíts meg a mindentudás gőgjétől, add hogy csak annyi fényt adjunk, hogy meg­menthess. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1990. november 25-én I. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós de. 10. német istentisztelet, de. 11. (úrv.) Szebik Imre du. 6. dr. Széchy Béla □. Torockó tér de. fél 9. Balicza Iván II. Modor! u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor. Pesthideg- kút, D. Báthory u. 7. de. fél 11. Csizmazia Sándor Csillaghegy, ül. Mátyás kir. út 31. de. fél 10. Donáth László Óbuda, III. Dévai Biró M. tér 1. de. 10. Nagy István Újpest, IV. Leibstück Mária u. 36-38. Blázy Lajos V. Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pintér Károly de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter, du. 6. zenés áhitat Zászkaliczky Péter VII. Gorkij fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. ifjúsági: Fodor Viktor Vm. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza VIII. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza VIII. Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák istentisztelet: Cselovszky Ferenc, déli 12. magyar istentisztelet: Ker­tész Géza. Vili. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. IX. Thaly Kálmán n. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya X. Kápolna u. 14. de. 10. Fabiny Tamás. X. Kerepesi út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Kelenföld, XI. Bocskay n. 10. de. 8. (úrv.) Bencze Imre de. 11. (úrv.) Bencze Imre du. 6. Ferenczy Erzsé­bet XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Fe­renczy Erzsébet Budahegyvidék, XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) dr. Széchey Béla, de. 11. (úrv.) dr. Széchey Béla du. fél 7. XIII. Kassák Lajos u. 22. de. 11. ifj. Kendeh György. XIII. Váci út 129. de. negyed 10. ifj. Kendeh György. XIII. Frangepán u. 43. de. 8. ifj. Kendeh György. XIV. Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna XIV. Gyarmat o. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna Pestújhely, XV. Maxim Gorkij tér de. 10. Bizik László Rákospalota, Nagytemp­lom, XV. Régifóti út 73. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVI. Hősök tere de. 10. Cinkota XVI. Knltúrház u. de. fél 11. Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI. Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rákoshegy, XVII. Tessedik tér 9. Detre János Rákoscsaba XVII. Péceli út 146. de. 9. Ferenczy Zoltán Rákoskeresz­túr, XVII. Pesti út 111. de. fél 11. Detre János Rákosliget XVH. Gőzön Gy. u. de. 11. Ferenczy Zoltán Pestszentlörinc XVIII. Kos­suth tér 4. de. 10. Havasi Kálmán Pestszen- timre, XVIII. Rákóczi út 81. (Református templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kál­mán. Kispest, XIX. Bajcsy Zs. tér de. 10. Széli Bulcsú XIX. Kispest, Wekerle-telep, de. 8 . Széli Bulcsú Pestszenterzsébet XX. Ady Endre u. 89. de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Csepel XXI. Katona J. u. de. fél 11. Mezősi György. Budafok XXII. Játék u. 16. de. 11. Berecz Péter Budaörs, de. 9. Benkő Ferenc. Szentháromság utáni utolsó vasárnap, az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Mt 25,1-13; az igehirdetés alapigéje 2 Pt 3,8-24. A vasárnap üzenete: az idők végén eljön Krisztus erre a világra, hatalma, dicsősége teljességében, hogy megítéljen élőket és holtakat. Az Egyház örül az Úr eljövetelének, mert az üdvösséget hozza, de a vágyódásban ott él a rettegés is, hiszen Krisztus dicsőségének fényé­ben kj áUhat meg?_^„^ ____ „, HAZ AI ESEMENYEK „Eljutottál-e a tenger forrásáig?” (Jób k. 38. 16.) Ifjúsági csendesnap 1990. december 8- án 10.00 órától a Budai Szeretetott­honban (Bp. II. Báthory L. u. 8.). A szervező MEVISZ-Bárka vendégei: Tekusné Szabó Izabella és Kovács Im­re lelkészek. (Megközelítés: a Moszkva tértől az 56- os autóbusszal.) izler Gyula tart Ökumené hitvallások és származások között - címmel. Az összejövetel helye: Városmajori Kis- templom XII. Csaba u. 5. bér 10-én volt. „Én vagyok a feltáma­dás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él”. November 25-én, vasárnap 18 órakor a Deák téri templomban a BÉCSI CONSORTIO MUSICALE együttes Zenés áhítata Műsoron: Albrechtsberger, Mozart, Schubert és De Pástéi kantátái, orgona- és kamaraművei A belépés díjtalan. Nagyszénás Szabó Sándor és felesége október 21- én, Pömeki Imre és felesége október 28-án népes családjuk és a nagyszénási gyülekezet közösségében Istennek ad- tak hálát azért, hogy 50, illetve 60 évig hűségben megtartotta őket. Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szivem (Zsolt 28,7). Madocsai Miklós Csillagfény című igehirdetés-gyűjteménye 65,- Ft-os áron kapható a Sajtóosztályon, vagy megrendelhető a szerző címén: 1015 Ostrom u. 15. SAJTÓOSZTÁLYUNK AJÁNLATA Karner Károly: APOKALIPSZIS A Jelenések könyvének magyarázata Ára: 170,- Ft D. Carl Witte-Szabó József: JER ÖRVENDJÜNK KERESZTYÉNEK Luther írásaiból mindennapi áhítatra Ára: 150,- Ft Karácsonyi ajándékozásra igen alkalmas. Rövidesen megjelenik: Konfirmációi Káté - ára: 40,- Ft Ferenczy Zoltán: Gyógyíts meg Istenem (Imádságok betegség idején) Veöreös Imre: A harmadik egyházi út (1948-1950) - ára 130,- Ft Scholz László: Fények s felhők alatt (versek) - ára: 160,- Ft Megrendelhető és megvásárolható a Sajtóosztályon. Danhauser László nyugalmazott bu- dahegyvidéki és bakonycsemyei lelkész 84 éves korában hazatért Urához. Hamvasztás utáni temetése december 10-én, hétfőn 14 órakor lesz a Bp. Far­kasréti temetőben. „Én vagyok a feltá­madás és az élet...” Felhívás A Herman Ottó Társaság felhívásá­ban kéri a lelkészeket és gyülekezeteket, hogy november 25-én, örökélet vasár­napján az istentiszteleteken hangozzék el szó a magzatok védelmében, emlékez­zenek meg a sok millió elpusztított mag­zatról, imádkozzanak azért, hogy meg­változzon az erkölcsi értékelés magatar­tás. Apróhirdetés HARMÓNIUMOT, még javíthatót kere­sünk hitoktatáshoz megvételre. Jelige: „Oki. hitoktató”. Kósa Bálint székely grafikusművész (Olasztelek, Udvarhely vm.) 31 grafiká­ját a Budahegy vidéki református gyüle­kezeti teremben állították ki. december 1-jéig megtekinthető 9-13 óra között. A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület legközelebbi együttlétét no­vember 29-én, du. fél 6 órakor tartja a Múzeum u. 17. alatt. Előadást tart: Kósa László egyetemi tanár. Hétszilva- fások a protestáns egyházakban cím­mel. Halálozás Pohánka Pál a csesztvei gyülekezet presbitere, aki áldozatkész szívvel segí­tett a templom építésnél, 58 éves korá­ban, Cselényi Mihály a szügyi gyüleke­zet hűséges presbitere 79 éves korában, Magát András a patvarci gyülekezet pénztárosa és harangozója 76 éves ko­rában tértek haza Urukhoz. Testvére­inket nagy részvéttel kísértük utolsó útjukra. A feltámadás igéjét Záborszky Csaba hirdette. „Mert ha élünk az Úr­nak élünk, ha meghalunk az Úrnak halunk meg.” A Keresztyén ökumenikus Baráti Tár­saság november 25-én, vasárnap 10.30- kor tart összejövetelt. Előadást dr. Ga­Taliándörögdön 71 éves korában el­hunyt a gyülekezet hűséges tagja, heti­lapunk évtizedeken át hűséges olvasó­ja, Szabó Ernőné, szül. Papp Margit. Temetése nagy részvét mellett novem­Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (900070/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 90.20046 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRkAs BÉLA vezérigazgató Előflzethétő az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Élet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 220 Ft, egy évre 440 Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents