Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-09-30 / 39. szám

Evangélikus Élet 55. ÉVFOLYAM 39. SZÁM 1990. SZEPTEMBER 30. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 16. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS ARA: 8.50 Ft Semmi sem köti össze úgy a szíveket, mint az, amikor együtt hullatnak könnyeket. Rousseau Szeretettel várjuk a jelentkezőket ÜLÉSEZETT AZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM Immár harmadszor jelenik meg a Budapesti Evangélikus Gimná­ziumba való felvételi beszélgeté­sekről a híradás. Hívjuk a tanulni vágyó és a valláshoz ragaszkodó ifjúságot. A hívó szónak eddig is csodálatos visszhangja volt. Két év előtt, amikor öt első osztályt nyi­tottunk 600 jelentkező volt, tavaly, amikor három első osztályt tud­tunk indítani 800 jelentkezőből kellett kiválasztanunk 120 tanulót! Sajnos az evangélikus középfo­kú oktatás napjainkban hiánygaz­dálkodás. Valamikor egyházunk­nak tizenegy nyolcosztályos gim­náziuma volt, ma egy négyosztá­lyossal rendelkezünk. Rendkívül fájó pont, amikor na­gyon sok tanulót kell visszautasí­tanunk, bizony több álmatlan éj­szaka töprengése van e döntések mögött. Külön kell megemlékeznünk a másvallásúakról, mert sokan föl­vetik, hogy miért veszünk fel álta­lában másvallásúakat is. Több meggondolás készteberre bennün­ket. Nekünk is jól esett, amikor a múlt időkben evangélikus tanuló­kat felvettek akár a debreceni re­formátus gimnáziumba, akár a ka­tolikus iskolák valamelyikébe. Egyébként régi hagyománya az evangélikus nevelésügynek a1 nyi­tottság. Számos olyan református, katolikus és zsidó egyházi vezető van, aki annak idején evangélikus gimnáziumban végzett és ma is egyházi munkahelyén munkása a felekezeti megértésnek és türelem­nek. Pedagógiai szempontból is na­gyon fontos a nyitottság. Ha tanu­lóink együtt élnek másvallásúak- kal, akkoí megismerhetik őket, megérthetik őket és a keresztyén élet egyik legfontosabb jellemzőjét, a türelmet gyakorlatilag élhetik át, így az az élet egyéb területén is ösztönös magatartásukká lehet. Morális meggondolások is van­nak. Az iskola újjászervezésében és felszerelésében valláskülönbség nélkül rengeteg ember segített, hoz és hozott áldozatot, így nem lenne jogos, ha most kirekesztenénk 'a másvallásúakat. A felvételi beszélgetések két részből állnak. Egyrészt írásbeliből és másrészt szóbeliből. Az írásbeli­nél nem a tanulók ismereteit, ha­nem készségeit vizsgáljuk. Igyek­szünk felmérni megértőképességü­ket, fogalmazási készségüket, he­lyesírásukat, fantáziájukat. Más­részt a matematikai írásbelinél, a matematikai logikában való jár­tasságukat nézzük, tehát nem az a leglényegesebb, hogy a példát megoldják-e, vagy nem, hanem az, hogy készségeiket, jártasságaikat bebizonyítsák. A felvételi beszélge­tések során a felvételi bizottság nem tudja, hogy kivel beszélget, mert minden tanuló nem névvel, hanem az iktatószámával szerepel. A beszélgetés során négytagú bi­zottság figyeli a tanulókat, kötet­len formában érdeklődünk a csalá­di körülmények, az érdeklődési kör, az olvasmányok, a szórako­zás, az utazások, a barátság kérdé­seiről, a pályaválasztási elképzelé­sekkel külön foglalkozunk. Fontos szerepet kap a vallási, világnézeti kérdések vizsgálata. A beszélgetés után a bizottság tagjai külön- külön minősítik a felvételiző gyer­meket. A beszélgetések befejezése után a legjobb minősítéssel rendel­kező tanulókból kerülnek be azok, akik a, lehetséges számszerű keret­be beférnek. Természetesen egyen­lő esélyek esetén az evangélikus ta­nulók vannak előnyben. Az értesítésben az a záradék is szerepel, hogy „tekintve, hogy minden hely megtelt, fellebbezésre lehetőség nincs!” Ez nem jelenti azt, hogyha valahol valami tévedés történik, azt ne lehetne korrigálni, bár ennek az esélye rendkívül kicsi. Mi lennénk a legboldogabbak, ha minden alkalmas jelentkezőt felvehetnénk, de sajnos a fpnt vá­zolt körülmények miatt erre egye­lőre lehetőség nincs. Szeretettel várjuk a jelentkező­ket. Dr. Gyapay Gábor ' ....................... ^ JE LENTKEZÉS A BUDAPESTI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMBA A Budapesti Evangélikus Gimnáziumba jelentkezni lehet az 1991-1992-es tanévre az első osztályokba. Jelentkezési űrlapokat az evangélikus lelkészi hivatalokban, valamint a gimnázium por­táján lehet beszerezni. A jelentkezés határideje: 1990. október 12. A jelentkezőket felvételi beszélgetésre hívjuk be. A határidő utáni jelentkezéseket nem tudjuk figyelembe venni. A GIMNÁZIUM IGAZGATÓSÁGA A gyülekezet akkor nagy, ha hitben erős Hálaadó ünnep Sárváron Augusztus utolsó vasárnapján szentelte fel a sárvári gyülekezet teljesen újjáépített lelkészlakását Szebik Imre az Északi Egyházke­rület püspöke. Mivel a gyülekezet temploma kicsinek bizonyult, hogy a környékbeli gyülekezetek­ből érkező híveket is befogadja, az istentisztelet a templom és lelkész­lakás előtti téren folyt le. Teljes zavartalanságáról és csendjéről a helyi hatóság gondoskodott. Az ünnepi istentiszteleten Sze­bik Imre püspök zsoltárige alapján prédikált: „Áldjad, lelkem, az Urat...” Az ünnepség folyamán Solymár Gábor lelkész ismertette a gyülekezet és az építkezés törté­netét, melyben a régi lelkészlakás­nak szinte csak az alapjai marad­Szebik Imre püspök a délutáni órákban a szomszédos gércei gyü­lekezetbe látogatott, melyet ez- ideig Solymár Gábor sárvári lel­kész gondozott. Az egyházkerület püspöke itt is szolgált Isten igéjé­vel, melyet János 1^,1 kk. alapján hirdetett a gyülekezetnek. Az is­tentisztelet végeztével rövid tájé­koztatást adott egyházunk életéről és kérdéseiről s lehetőséget adott a gyülekezetnek, hogy a hívek kér­déseire válaszoljon. Ezen az alkal­mon mutatta be a gyülekezet gon­dozásával megbízott új helyettes lelkészt, Koczor Györgyné, Far­kas Etelka kissomlyói lelkészt. tak meg, s a modem lelkészlakás­ban a gyülekezet korszerű gyüleke­zeti termet is kapott, valamint ez­zel együtt megújította templomá­nak külsejét is. Köszönettel és há­lás elismeréssel szólt arról a ko­moly segitségről, melyet gyüleke­zete a Gusztáv Adolf Segélyszolgá­lattól, valamint ausztriai és német- országi hittestvérektől kapott. A gyülekezet nevében Dr. Illés Gá­bor helyettes felügyelő köszöntötte az egyházkerület püspökét, majd a Vasi Egyházmegye nevében Bánfi Béla egyházmegyei főjegyző ki­emelve azt, hogy ez volt az első alkalom mikor az egyházmegye te­rületén üdvözölhettük és hallgat­gálatához Isten Szendéikét kérve köszöntötte a gyülekezetét is, melynek történelme arról beszél, hogy egy gyülekezet akkor erős és nagy, ha hitben erős. A további köszöntésekből ki kell emelni a Sárvári Városi Tanács elnökhe­lyettesének köszöntését, valamint Sághy Andrásnak a Veszprémi egyházmegye főjegyzőjének kö­szöntését, aki a szomszédos egyház­megye köszöntését hozta az egy­házkerület püspökének és a sárvári gyülekezetnek. Színes színfolt volt a köszöntések sorában Galavics Sán­dor ausztriai lelkész megnyilatko­zása, aki a város szülötte s nemcsak gyülekezetének köszöntését, de Egyházunk legfelső szintjének intéző szerve ismét ülést tartott. A közelmúltban általában negyed­évenként kellett összehívni ezt a testületet. Ennek oka elsősorban az, hogy sűrűsödtek a feladatok, amiknek a megoldását kell folya­matosan keresni. Frenkl Róbert országos egyházi felügyelő általá­nos helyzetképet festett az egyház és társadalom viszonylatáról, vala­mint a belső egyházi helyzetről. Ezt követően a feladatokkal való birkózásról számolt be Harmati Béla püspök. Beszámolója opti­mista hangvételű volt. Javuló kap­csolatok alakulnak elsősorban az egyházon belül. Az elmúlt hóna­pokban tartott fórumok ezt mutat­ják. Belső egyházi kérdéseket a bi­zalom légkörében lehet megtár­gyalni és megoldani. Ugyancsak javultak az egyház kapcsolatai a társadalom vonatkozásában is. Természetesen vannak még megol­dandó, nehéz kérdések is. Többek között ilyen a hitoktatás kérdése. Elsősorban a személyi feltételek hiánya okoz problémát. Ezen. a gondon segít némiképpen a pilis­csabai hitoktató-képző konferen­cián képzettek tábora. Egyházunk Sajtóosztálya is igyekszik a lehető leggyorsabban kiadni a szükséges hittankönyveket. A püspök beszá­molójának ezzel a pontjával kap­csolatban bőven voltak kérdések, amikre elhangzottak a szükséges megoldás irányába mutató vála­szok is. Nagy érdeklődésre tartott szá­mot az iskolák ügye is. Itt elsősor­ban a már működő iskoláról, a Budapesti Evangélikus Gimná­ziumról esett szó. Gyapay Gábor, az iskola igazgatója tett jelentést az első tanévről. Beszámolt az ered­ményekről, de nem hallgatta el a problémákat sem. Két tárgy, a ma­tematika és a fizika vonatkozásá­ban jelentkeztek problémák. A fi­zikai szertár felszereltsége nem ki­elégítő, a diákok felkészültsége gyenge volt. Bizonyos személyi kérdés megoldatlansága is feszült­séget és nehézséget okozott. Ezek megoldása jó úton halad. Jelenleg 28 rendes, 2 helyettes és 10 óraadó tanára van az iskolának. Iskolánk­ban a nyelvtanítás feltételei orszá­gos viszonylatban a legmegfelelőb­bek. A tanulók létszáma a most megkezdett tanévben: 11 osztály­ban 475 tanuló. Az intemátus vo­natkozásában átmeneti megoldás­nak bizonyult a fóti elhelyezés. A jövőben törekedni kell az iskolá­hoz közelebb eső épület megszer­zéséhez. Ennek a kialakítása folya­matban van. A püspök bejelentet­te, hogy az egyház tervei között szerepei a volt Soproni Líceumnak az 1991/1992-es tanévben újra való megnyitása. Ehhez természetesen még sok imádság és anyagi áldozat meghozatala is szükséges. Isten adjon erőt feladataink teljesítésé­hez! Vető Béla Az Országos Presbitérium határozataiból Az Országos Egyházi Presbitérium 1990. szeptember 13-án Budapesten rendkívüli ülést tartott. A napirend egyházi életünk mai időszerű kérdéseit ölelte föl, külö­nös tekintettel a hitoktatás, a parlamenti lelkészképvi­selők helyzete, a helyhatósági választások, egyházunk iskolái és intézményei, anyagi kérdések és az államosí­tott egyházi ingatlanok visszakérése és személyi ügyek megtárgyalására. i 1. Az Országos Presbitérium az iskolai és gyülekezeti hitoktatással kapcsolatban örömmel vette tudomásul, hogy a lelkiismereti és vallásügyi törvény végrehajtása lehetővé tette a hitoktatás újraszervezését. Kéri az egyházmegyéket és a gyülekezeteket, hogy felelős gonddal végezzék és ellenőrizzék a jelentkezett tanu­lók oktatását. Az Országos Elnökség a Teológiai Akadémián szervezendő nappali és levelező hitokta­tó-képzés valamint központilag és egyházmegyei szin­ten rendezett időszakos kiképző tanfolyamokkal kí­vánja enyhíteni az oktatók hiányát. 2. Az Országos Presbitérium örömmel üdvözölte az 1990. június 5-én a római katolikus, református, bap­tista, metodista és evangélikus, valamint a zsidó fele­kezet részvételével megalakult Magyarországi Keresz­tyén-Zsidó Tanácsot. Felhatalmazta egyházunk kép­viselőit a Tanácsban való aktív együttműködésre az ez évben kidolgozandó működési szabályzat függvé­nyében. A Tanács megalakulását a keresztyén-zsidó közeledés jeleként értelmezték és ugyanakkor aggo­dalmukat fejezték ki a társadalmunkban felbukkanó antiszemita kijelentések és zsidó testvéreinket ért fe­nyegetések, temetögyalázások és ellenséges indulato­kat ébresztő megnyilvánulások miatt. A Keresztyén- Zsidó Tanács munkájára, feszültségeket csendesítő szolgálatára Isten gazdag áldását kérte az Országos Presbitérium. 3. Az Országos Presbitérium megkérte az Országos Elnökséget, hogy a beérkezett kéréseknek megfele­lő elhunyt egyházi vezetőink és lelkészeink, D. Ka- pi Béla püspök, Kun-Kaiser József lelkész, D. Radvánszky Albert felügyelő és Vargha Sándor lelkész, főtitkár ügyében a szükséges rehabilitálást végeztesse el. 4. Az Országos Presbitérium a Teológiai Akadémia tanári karának javaslatára Szabó Lajos zuglói lel­készt, tanársegédet, Szentpétery Péter külügyi titkárt és Trajtler Gábor lelkészt, orgonaművészt a Teológiai Akadémia adjunktusaivá választotta.-----------------------------------------------------------------\ A HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOKRÓL Az Országos Egyházi Elnökség az 1990. szep­tember 30-án tartott helyhatósági választások napján emlékeztet a korábbi, az országgyűlési választásokkal kapcsolatban a magyarországi egyházak és felekezetek által tett nyilatkozatra: „.. .Arra hívunk fel mindenkit, hogy éljen állam- polgári jogaival és vegyen részt közös jövőnk formálásában. Elmondjuk ugyanakkor azt is, hogy lelkipásztornak nem helyes részt venni a konkrét pártpolitikában, hiszen ezzel megoszta­ná gyülekezetét, jóllehet neki minden lélek szá­mára erőforrást kell nyújtania, függetlenül attól, hogy ki melyik párt tagja. Kérünk továbbá mindenkit: tegyenek meg min­den erőfeszítést azért, hogy vádak és indulatok ne jellemezzék az előttünk álló választásokat. Ez annál is inkább fontos, mivel egész Európa, sőt a világ is ránk figyel és sokan lesznek, akik a választások szellemével fogják lemérni azt, hogy mennyire vagyunk az európai kultúra része. Le­gyenek a választások a békés átmenet eddig be­vált és helyesnek bizonyult folyamatának meg­koronázásává! A választások tartalmi kérdéseiről csupán annyit mondunk, hogy mindenki lelküsmerete szerint döntsön...” ____________________ l J AZ EGYHÁZ PARTNERRÉ VÁLIK Közzétették „A lelkiismereti szabadságról és a val­lási szervezetek szabadságáról” szóló szovjet törvény tervezetét. II. Alekszijnek, Moszkva és egész Oroszország pát­riárkájának véleménye szerint, ez az okmány nem felel meg teljes mértékben a helsinki egyezményeket aláíró országok képviselői (1989 januári) bécsi talál­kozóján kidolgozott záróokmánynak. Az orosz egyház feje azt a tényt tartja lényeges hiányosságnak, hogy a szóbanforgó tervezet, bár elismeri az egyes egyházi közösségek, valamint az egyházi intézmények jogosultságát arra, hogy jogi személynek tekintsék - az egyház ilyen jogait nem ismeri el. házat fő partnernek kell tekintenie azokon a területe­ken, ahol érintkeznek egymással. Az államnak meg kell szüntetnie azt a megalázó helyzetet, amelyben évtizedeken keresztül különböző egyházi szervezetek voltak, amikor a Szent Szinódus és a falusi egyház- községek csupán kérelmezők, az állami szervek pedig az egyház sorsának intézői voltak. Azonkívül az a körülmény, hogy az egyház nem tekinthető jogi sze­mélynek, elszakadásra ösztönözhet. A pátriárka őszintesége a „diszkrimináció” szót is használta, „mivel a közösségek által őrzött hit puszta lényege azt követeli, hogy az állam ne egyes, bár jogi személynek tekintendő egységekként ismerje el őket, hanem éppenséggel egyháznak abban az alakban,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents