Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-08-26 / 34. szám

Evangélikus Elet 1990. augusztus 26. jfts GYERMEKEKNEK A a SÓ ÉS VILÁGOSSÁG I 0 K N ff • • OSOK FESZTIVÁL ’90 K Biztosan figyeltétek már anyu­kátokat, nagymamátokat főzés közben. Van olyan közületek, aki segített is, sót maga is elkészített már egyszerűbb ételeket. Gon­doljatok csak vissza ezekre az al­kalmakra! Melyik fűszer kell fel­tétlenül a főzéshez? A’ só. Lehet, hogy csak egészen kis mennyiség kell belőle, mégis nél­külözhetetlen. Talán hallottatok arról, hogy nemcsak a leveseket, főzelékeket, húsokat sózzák meg, hanem jó néhány édes ételt. is. A sónak ugyanis az a feladata, hogy ízt adjon, sót más ízeket te kiemeljen, élvezhetővé tegyen. Esti áramszünetkor, hirtelen tá­madt sötétségben biztosan ti is megijedtetek, féltetek már. Meg sem mertetek mozdulni, vagy csak bizonytalanul botorkáltatok a szobában, neki-nekiütköztetek a bútoroknak. Milyen megnyug­tató, ha van ilyenkor egy zseb­lámpa, vagy egy pislákoló gyer­K.T. tya. Gyenge a fényük, mégis ren­geteget jelentenek a sötétben. Segítenek a tájékozódásunkban, irányt mutatnak. Jézus ezt a két képet állította követói elé példaként: „Ti vagytok a föld sója, ti vagytok a világ világossága"... Lehet, hogy kicsinek, lehet hogy jelentéktelennek látszotok. Só is kevés kell az ételbe, mégis az adja meg az ízét. A lámpás, vagy gyertya is kicsi, gyenge a fénye, de a sötét szobát mégis bevilágítja. Jézus ugyanígy rátok is fontos fel­adatot bíz. Lehet hogy csak néhányan vagy­tok hittanosok a baráti körben, lehet hogy kevesen vagytok ke­resztyének az osztályban, evan­gélikusok a faluban, sót még az is lehet, hogy a családban is egye­dül vagytok a hitetekkel. Jézus rátok, mint az ó tanítvá­nyaira, azt a feladatot bízza, hogy környezeteteknek világítsatok, jó ízt adjatok. Legyetek megértő barátokká, se­gítőkész osztálytársakká, figyel­mes szomszédokká, tisztelettudó, szófogadó gyermekekké, szerető testvérekké. Olyan emberré, aki nyitott szemmel jár, aki észreve­szi hol van rá szükség, hogy jó cselekedeteiteket látva dicsérjék a mi mennyei Atyánkat. Szemereiné Szigethy Enikő REJTVÉNY - AZ UTOLSÓ MEZŐ ODD U Az utolsó mezőbe azt a számot írd, ahány cserép­korsót vásárolt Jeremiás próféta a fazekastól, hogy aztán a nép szeme láttára összetörje. Ezzel a prófé­tai jelképpel üzente Isten haragját népének. Ha az elmúlt hetekben hétről hétre kitöltöttétek az üres mezőket, akkor most egy bibliai könyv nevé­nek rövidítése és két kétjegyű szám van előttetek. Az első szám a könyv fejezetének száma, a második annak a fejezetnek egy versének száma. Keressétek ki a Bibliából! Ebben a versben szerepel egy élőlény neve. Próbáld meg szépen lerajzolni egy 4x4 centiméteres négy­zetbe. '' A megrajzolt lapocskát tedd borítékba. (Ne ragaszd fel!) Küldd el nekem - lehet nyerni! Címem: Koczor Tamás, 2373 Dabas-Gyón Luther u. 14. Beküldési határidó: szeptember 14. • Koczor Tamás Ingrid Sjöstrand: MAMÁNAK ESTE NINCS IDEJE Mamának este nincs ideje a gyerekekre, és papa, ó is rosszul áll idővel, és a nővérem, neki aztán semmi ideje taknyos kölykökre. A könyvtáros néninek nincs ideje beszélgetni velem, mert áhnyian jönnek könyvért. Csak a részeg, öreg bácsinak a könyvtár előtt, annak van ideje beszélgetni a gyerekekkel. Még jó, hogy a részeg, öreg bácsira nincs ideje senkinek se. Az istentiszteleti oltár és a gyülekezet Immár negyedszer került megrendezésre az Ősagár­di ökumenikus zenei találkozó. A mindössze pár száz lelkes nógrádi falu lelkészlakjának udvarán, július utolsó vasárnapján több százan vettek részt az idei fesztiválon, ének- és zenekarok, szólisták és techniku­sok, gyülekezeti tagok és érdeklődők. Győri János Sámuel helybeli lelkész fáradságot nem ismerve, nagy szeretettel és odaadással szervezi, irányítja ezeket az összejöveteleket. A nap mottójául az 1990. év igéje szolgált János evangéliumából: Jézus a világ világos­sága. A programról. Délelőtt ünnepi, szabadtéri isten- tisztelet, a liturgiában zenekari, tánc és pantomim betétekkel. Az igehirdetésben Győri Gábor, orosházi lelkész arról szólt Rm 6,19-23 alapján, hogy a bűnök legyőzésében nem lehet emberi megoldásokkal célba A második nemzedék: Mini Hermons ' t* ' ? -Awfk) nUrw VW érni. Isten azonban felkínálja magát számunkra Jézus Krisztuson keresztül. Amennyiben engedjük, hogy Ő uralkodjon a szívünkben, akkor elkezd a sötétség világossággá, Jézus világosságává változni. Délután háromtól kezdődött a „non stop” zene késő estig. Hadd álljon itt azok névsora, akik felléptek ezen a verőfényes délutánon: a 25 éves Hermons zenekar, Füke Szabolcs, a Teen Missions International panto­mim csoport, Sacrifice együttes, a W.A.F.T. együttes, Budahegyvidéki énekkar, a Szela zenekar, az orosházi Paraklétosz énekkar, a Mini Hermons, az Apostol együttes, a Tél zenekar és a S.D.G. baptista énekkar. A „zene napja” a rendező saját, 50 perces „Feltáma­dás oratóriumának” előadásával ért véget. A zenészek és a hallgatóság között megtalálható volt minden korosztály. Érdekes látványként hatott, ahogy a modern zenei irányzatokat kedvelő fiatalság mellett ott ültek a gyülekezet hűséges tagjai, szlovák népviseletben. Ez az összetétel érdekes módon azután sem változott, miután a Sacrifice lépett a színpadra ún. „white metal” szerzeményeikkel. Juhász Csabá­val, az együttes tagjával készítettem egy rövid interjút.- Miért éppen ezt a sokak által megvetett stílust választottátok? J. Cs.: A fiatalok jelentős része kötődik az ún „me­tál” zenéhez. Őket ily módon, evvel a stílussal lehet elérni és megszólítani. A fáradhatatlan szervező, Győri János Sámuel- Kik a példaképeitek? J. Cs.: Rengeteg keresztyén „white metal” zenekar működik ma már szerte a világon. Csak néhány név: Petra, Stryper, White Heart vagy Michael W. Smith.- Mi a célotok evvel a zenével? J. Cs.: .Kallódó, életük célját, értelmét nem találó, csövező fiatalok Jézushoz vezetése I- Fellépések? Következő koncert? J. Cs.: Az Eötvös-klubban már több ízben fellép­tünk. A következő koncertünk i$ ott lesz szeptember­ben. A nap egyik színfoltját az amerikai-kanadai teena- gerekből álló, 27 tagú, ökumenikus „Teen Missions International” pantomimcsoport jelentette. Utca- - missziói végeznek, s három hetet töltenek’Magyaror-' szágon. Pantomimmai, énekkel és bábozással szólít- ■ jáló Thég' a"járókelőkét:’ Nágy élmény őket ‘látni ék hallgatni! A fesztiválról videofelvétel készült, amely kikölcsö­nözhető lesz. Cím. ZÁKEUS VIDEO, Ősagárd, Evangélikus Lelkészi Hivatal. 2616. Jézust dicsőítet­ték az énekek, zenekari betétek, bizonyságtételek, pantomimok. Ez újabb szép napért áldjuk Őt, a Világ Világosságát! Blázy Árpád Egyházépítés — templomépítés A talaj dübörgött, a száraz föld felporzott százfejű kanca- és csikóménes patkói alatt, ami­kor az állatok sebesen vágtatva, oldal oldalnál rohantak el előt­tünk, lebegőköntösű csikósok lóhátról ordított parancsaitól és éles ostorcsattogásaitól vezetve. Elbűvölten lépkedtem előre, hogy még jobban lássam azokat a pompás, gyönyörű lobogó sö­rényüket. 1937. június 30. volt. Egy hét­tel korábban Budapesten kezdő­dött, első finnugor lelkészgyűlés résztvevőit vonattal Debrecenbe hozták, ahonnan a hivatalos program után kirándulást ter­veztek Hortobágy híres pusztá­jára. Majdnem napi pontosság­gal egy éve múlt, hogy Garam Lajos lelkész felesége és a szere­tett kis egri gyülekezet papnéja lettem. Most boldog voltam, hogy honfitársaimmal találkoz­hattam és mint tolmács segít­hettem a nők csoportjánál. A férjem Budapesten az eredeti gyűlés sokat igénylő tolmácsfel­adatát végezte. - A nap füllesz- tően forró volt, a horizontnál könnyű pára gomolygott, de a délibábot hiába keresgéltük. A láthatárig kiterjedő fátlan, sík alföld ünnepélyes kopársága legtöbbünknek mégis felejthetet­len élményt jelentett. Hát azok a csodálatos lovak! A férjem nyári kabátommal a Csoda karján követett, mind közelebb kerültünk az előttünk vágtató méneshez, amikor hirtelen ész­revettem, hogy halálsápadt lesz az arca - egyetlen gyors pillan­tás hátrafelé, majd vissza őreá, néhány botladozó lépés, és már arcra is buktam a nyargaló lo­vak elé. Évtizedeken át tudatom mé­lyén hordtam ezeknek a pillana­toknak az emlékét, nem lévén képes papírra vetni őket. Egy percre sem vesztettem el eszmé­letemet, tudtam, hogy most meg fogok halni, vártam csupán a patacsapást a nyakamra, a fér­jemet is - akaratlanul bár halál­ra vittem. Mint vízbe fúlónak filmként peregtek végig agyam­ban az életem képei. Alattam remegett a föld, fölöttem a kan­cák és a csikók patáinak ritmi­kus dobogását hallottam. Majd egyszerre teljes csend támadt körülöttem. Óvatosan felemeltem a fejem. Élek-e még? Néhány méternyire tőlem állt a férjem úgy lobog­tatva kabátomat mint torreádor a moletáját, a lovak már messze vágtattak. És mi mindketten életben... Valahogy föltápászkodtam és összeszedtem szétszóródott hol­mimat: a kalapomat, kinyílt re- tikülöm tartalmát, ezt-azt. Most értettük meg, hogy a csikósok­nak a szándéka volt nekünk kü­lön örömet szerezni a ménest visszafordítva, akkor pedig nem vehettek észre minket túl közel kóborlókat. A ló ugyan nem lép rá az emberre, ha látja, ez azon­ban ennél a vadul ügető egybe­torlódott ménesnél teljesen lehe­tetlen volt. - A férjemnek sike­rült lábon maradni, oldalt a lo­vak között. Ennek is köszönhet­jük, hogy életben maradtunk. Napokig fájt a lábam, itt-ott kék foltot őriztem és tisztán ki­vehetően egy kiscsikó patájának a nyomát. Majd ősszel egy cso­dával több, mégis szerencsésen napvilágot látott a kincsünk, ei- sőszülöttünk, egészséges fiú­gyermek. Budapest felé a vonaton a megrendült lelkésztestvérek el­mesélték, hogy amikor a sze­mük elöl eltakart bennünket a ménes, azt hitték, hogy az élet­ben többé nem látnak minket. Ekkor termett ott görbe orrú finn csizmájában Aku Ráty pré­dikátor - azóta ő is már a ra­gyogás világába átköltözött - akinek nyomatékos megjegyzése még mindig a fülemben cseng: „— Hej, pedig de gyönyörűt énekeltünk volna akkor!” A finnugor lelkészgyűlés küszö­bén Helsinki - Iisalmi 1981. VI. 14. (A „Kotimaa” című finn lapból) Sole Kallioniemi Haukilahti Régen olvastam ekkora érdeklő­déssel könyvet, mint most Fabiny Tamásét: „... hogy néki szent há­zat építs”. Igazzá lett az unásig emlegetett közhely: ezt a könyvet nem lehet letenni. Én legalábbis nem tudtam. Pedig a páhuzamo- san futó történetek néhány részét már hallottam magától Józsa Már­tontól. Hát mi is ez a könyv? Józsa Márton fordulatos papi életregé­nye? A siófoki templomépítés részletes naplója. Az utolsó het­ven év történelme a Kárpát­medencében? Egyházunk négy­öt évtizedének vázlatos rajza egy gyülekezeti lelkész szemszögé­ből? Ez is, az is, valamennyi el­választhatatlanul együtt. így jelöü meg a könyv alcíme is: „Józsa Márton és a siófoki templom”. Vi­lágtörténelembe ágyazott egyéni sors, egy lelkész napi egyházpoliti­kával átszőtt életrajza. Fabiny Tamás majd’ egy tucat magnós kazetta anyagából és a siófoki templom naprakészen ve­zetett építési naplójából szerkesz­tette meg e nagyszerű könyvet, nyilván tudatosan is háttérben ma­radva, hogy markánsan rajzolód­jék ki a két főszereplő, a templom és a lelkész. Marci bácsi - hadd nevezzem így - élete valóban regényes. Gyer­mekkora kicsiny erdélyi falvakhoz kötődik: Nagysajó, Zeíyk, Tacs... Román gimnáziumi érettségi Besz­tercén, majd a teológia - Járosi Andor tanítványaként is - Kolozs­váron. Közben egy gyenesi lelkész- evangéüzáció meghatározó hatása Turóczy püspök szolgálatával. Segédlelkészség Nagytárkányban, majd hatalmas missziói körzet Munkácson. S közben a II. világ­háború (volt olyan időszak, amikor a kárpátaljai - munkácsi - szór­ványgyülekezete területén négy or­szág osztozott). Parókiaépítés, me­nekülés... Hitoktatás Nyíregyhá­zán... 1947-től Fót, a már beindí­tott Mandák Otthon vezetése. Evangélizáció hat éven keresztül az ország 120-130 gyülekezetében. Közben két ízben is hónapokig tartó helyettesítés a fóti gyüleke­zetben. Majd harminchárom esz­tendő Kemenesalján, Celldömöl- kön és filiáiban... S mint nyugdí­jas, keresztfiát helyettesítve vállal­ja és építi fel a siófoki templomot. Az építésben Marci bácsinak gyakorlata van. Lelkészlakást ket­tőt épített, Munkácson és Celldö- mölkön, templomot is - „illegá­lisan” I Tokorcson. S az elma­radt mesteri templomépítés miatt amúgy is adósnak érzi magát. De épített más módon is, az evangéli- zációk sorozatában az ébresztő igehirdetéssel építette az Isten em­beri életekből álló templomát. A dömölki lelkészi hivatalban pe­dig a papi fraternitást építgette a több mint harminc éven át heti rendszerességgel megtartott igehir­detési előkészítőkkel. Aki ismeri, sem mind gondolná, mennyire harcos egyéniség. Harcol a szentnek tartott ügyért a lehetet­lenséggel is, a törvénytelen államo­sítási törekvéssel szemben, harcol az ígéreteiket nem teljesítő mester^, emberekkel, visszahúzó, az egyház leépítését segítő egyházi felettesei­vel. Nem gyárt egyházpolitikai el­méleteket, de mindig tudja, ho­gyan kell a gyakorlatban helytáll­nia a gyülekezetekért. Egyáltalán: mindig tudja, mit kell tennie. Mi­kor kell elővennie a Szentírást, s mikor az Egyezmény szövegét. Mosolyogva mond ellent a legszi­gorúbb diktatúra idején, s bölcs kompomisszumai sem tűnnek so­ha vereségnek. Kilátástalan hely­zetben is megszólal, méltán bízva abban, hogy a Szentlélektől meg­kapja szavainak folytatását... Jó- ked^p és istenáldotta humora so­hasem hagyja el, de legszívesebben önmagán nevet, saját tévedésein ékelődik... Amikor konfirmált minket, úgy tudta felkínálni az Ige eledelét, hogy kapva kaptunk raj­ta, s a magángyónást, hogy telje­sen természetesnek éreztük a ke­gyelem elfogadásának e ritka mód­ját. Marci bácsi tudja, s a könyv ezt számos helyen bizonyítja is, hogy túl a külföldi hittestvérek és a ha­zaiak áldozatán, a tervezők és a kivitelezők nagyszerű munkáján és együttműködésén, az egész építke­zés az ő vállán volt és maradt, még­sem dicsekszik egyetlen mondattal sem. Ellenkezőleg, mindig és min­denben másokra - a mérnökökre, a segítőkre, a gyülekezet buzgó tagjaira - és Urára mutat. Akkor is, amikor minden a legnagyobb rendben van. Hiszen Uráról szól az építkezés himnusza is: „Uram Jézus, drága kincsem... Nagy vágyódva várlak Téged, Hozd idején segítséged...!” Ez a könyv a jézusi segítség hí­vása és elfogadása, ezért hitet erő­sítő és szívet melengető olvas­mány. Szeretettel ajánlom minden építkező lelkésznek, presbiternek, egyháztagnak. Mindnyájunknak! * Zászkaliczky Pál (A könyv megrendelhető! Fabiny Tamás 1102 Bp. Kápolna u. 14.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents