Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-28 / 4. szám
i^vungctirvuj Éjiéi iy»u. j/mnumh ío. , A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA MINT SEGÉLYSZERVEZET Beszélgetés Lehel László főtitkárral Budapest, Szabadság tér 2., január 12-én. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának tábláján a Johannita Segélyszolgálat keresztje, jelzi, hogy itt a legfőbb feladat 1989. december 22-e óta a romániai segélyek szervezése, koordinálása. Az esti órákban keresem Lehel László főtitkárt, aki ugyanolyan intenritással dolgozik, mintha most kezdődne a nap. Itt most hosszú hetek óta az órák, a napok szinte egybemosódnak. Kérdéseimre azonban időt szakítva, készséggel válaszol. December 22-én, amikor a romániai események hire megérkezett Magyarországra, már kora délután Budapest utcáin karneváli hangulat uralkodott. Az ökumenikus Tanács felhívását nagyon hamar, már kora délután a rádióban közzétette, melyben a gyáraktól, üzemektől segélyeket kért. Gyorsan döntöttek. Talán egy nappal visszamennék és elmondanám, hogy 21-én értesítettem a stuttgarti Diakonisches Werk munkatársait arról, hogy várhatóan összeomlik a Ceausescu-rezsim és jó, ha készülnek a segélyekkel az indulásra. Tudvalevő, hogy ez a szervezet szorosan együttműködik a protestáns Johannita Segélyszervezettel. Nemcsak külföldre jeleztem azonban ezt a helyzetet, magam is felkészültem rá. 22-én, délután itt valóban teljes üzem kezdődött. Táviratok érkeztek, telefonon jelentkeztek a legkülönbözőbb vállalatok vezetői. Volt aki pl. száz mázsa lisztet ajánlott fel, de volt a felajánlások között orvosi műszer, kenyérszállítmány és sorolhatnám tovább. Az első időszakban, mivel nem rendelkeztünk saját gépkocsiparkkal, azoknak az önként jelentkező magánfuvarozóknak, a segítségére számíthattunk, akik azonnal fölajánlották szolgálatukat. Megpróbáltuk konvojba állítani őket, adtunk igazoló papírokat, följegyeztük, hogy mivel, hová indulnak. Az első néhány napban oly mérvű eufórikus hangulat jellemezte az országot, hogy éjszaka is itt kellett lennünk. A további napokon is állandó ügyeletet tartottunk szombaton és vasárnap is kora reggeltől késő estig. Néhány nap alatt világossá vált, hogy nem célszerű az, ha mindenki visz mindent. Ezt többször is elmondtam. Romániából is az a visszajelzés érkezett, hogy nem tudják így áttekinteni a szállítmányok sorsát, még azt sem, hogy egyik vagy másik gyülekezetbe mennyi vallásos irodalom jut el. Az első néhány nap után megkerestek azok a külföldi segélyszervezetek, akikkel már régi jó kapcsolatot alakítottunk ki. Január első napjaiban megérkezett a holand, a dán és az angol segélyszervezet közös képviselője, Mike Weeda, aki tíz napot töltött itt. Ugyancsak irodát nyitottunk a Johannita Segélyszolgálat részére. Igen intenzív kapcsolat alakult ki nemcsak Neu- kamm úrral, a Diakonisches Werk elnökével, hanem a nálunk tartózkodó Johannita Segélyszervezet munkatársaival is. Minden szállítmányukat egyeztetik velünk, kérik a mi javaslatunkat, hogy hová kerüljenek ezek és kérik azt is, hogy készítsük elő a szállítmányok fogadását. Új fejezet kezdődött, amikor Baló György a televízióba meghívta az ökumenikus Tanács, a Máltai Segélyszolgálat, a Vöröskereszt, a pártok és az érintett minisztériumok képviselőit? Pontosítánom kell, mert a Televízió felhívása először úgy szólt, hogy a pártok, az érintett minisztériumok a Máltai Segélyszolgálat és a Magyar Vörös- kereszt képviselőit várják. Akkor én ezt kifogásoltam, elmondva, hogy a romániai magyar protestantizmus sokkal nagyobb jelentőségű, minthogy e fölött a tény fölött el lehetne menni. így vettem részt azon a három órás megbeszélésen, ahol Kozma Imrével, a Máltai Segélyszolgálat vezetőjével együtt rámutattunk arra, hogy ez a segélyezés nem lehet a pártok választási küzdelmének színtere. Elmondtuk azt is, hogy az egyházaknak vannak olyan tartalékai és tapasztalatai, melyek most is hasznosíthatók. Ennek eredménye lett, hogy végül négy koordinációs szervezetet jelöltek ki: a Máltai Segélyszolgálatot, a Magyar Vöröskeresztet, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsát és a Közlekedési és Hírközlési Minisztériumot. Ettől a naptól kezdve gyakorlatilag átalakultunk segély- szervezetté. A mai napig a legfontosabb feladatunk a segélyek koordinálása, továbbítása. Eddig elsősorban mit továbbított az Ökumenikus Tanács és hogyan változtak az igények? Az első időkben azt vittük, amit fölajánlottak. Az itthoni fölajánlásokban nem a protestáns egyházak jártak az élen. Sokan inkább arra figyeltek, hogy saját szállítmányukkal átjussanak. így is, összesítve mintegy kétszáz tonna élelmiszert továbbítottunk Romániába. Az utóbbi időben az egyre szervezettebben thegy. Eddig is az volt a célunk, hogy'•egyházközségekhez, megbízható helyekre szállítsunk mégpedig azzal az igénnyel, hogy a kisebb helyek minden lelkésze kapjon értesítést és amikor a szállítmány megérkezik, jelenlétükben történjen azok kirakása és elosztása. Az utóbbi időben már megfelelő információkkal rendelkezünk, így elsősorban már nem az élelmiszer- szállítás a fő célunk, ezért a gyülekezetektől is azt kéijük, hogy egy-egy offer- tóriumukkal gondoljanak a rászorultak megsegítésére. Saját konvojokat szervezünk, melyek általában heti két alkalommal indulnak. Egyre inkább előtérbe kerülnek a könyvszállítmányok is. Ezt az alkalmat is megragadom, hogy a gyülekezetektől kéijem, szervezzék meg a könyvek gyűjtését, melyeket mi továbbítanánk. Milyen könyvekre gondoljunk? A vallásos irodalom gyűjtését, a Bibliák szállításához hasonlóan, központilag végezzük. Hivatalosan tízezer Bibliát vittünk át Romániába. Az elmúlt időszak első hivatalos protestáns Biblia-szállítmánya volt ez. Vittünk még mintegy ötezer kötet egyéb vallásos irodalmat (gyermekbibliákat,. hittankönyveket stb.). Az igények alapján a nyomdától százezer Bibliát rendelünk, melyeket továbbítani fogunk. A gyülekezeti tagoktól most gyermekkönyveket, klasszikus magyar irodalmi műveket, természettudományos, ismeretteijesztő irodalmat kérünk. Azért is szükséges ez, mert fontos lenne egy-egy ottani magyar egyházközségben gyülekezeti könyvtárat létrehozni. Amennyiben gyülekezeteinktől ilyen fölajánlások érkeznek, azokat, mintegy a protestánsok segélyszállítmányaként, eljuttatjuk Erdélybe. Valóban ez igen fontos lenne, hiszen az egyházak, gyülekezetek mindig is a kultúra bástyái voltak. És bár a Könyvtárosok Egyesületének kezdeményezésére a központi könyvtárakat ellátják majd, mégis nagyon fontos lenne, hogy létrejöjjenek a gyülekezetek könyvtárai is. Szó volt az egyéni szállítmányokról. Az egyének, szervezetek, gyülekezetek azonnali, áldozatkész segítségéről. Mondhatjuk azt, hogy ezek mintegy kiegészítették a központi gyűjtések szállítmányait, így az Ökumenikus Tanácsét is? Nemcsak kiegészítők ezek a szállítmányok, hanem önállóan is igen jelentősek. A magyar kormány mintegy tízezer tonnára becsülte mindazt, ami így jutott át Romániába. Mégis, amikor ezt megköszönöm, ugyanakkor látni kell azt, hogy hosszú távon ez nem megoldás. Hiszen így nincs megfelelő garancia arra, hogy az elosztás megfelelő legyen. Eddig elsősorban baráti kapcsolatok alapján történtek ezek az egyéni szállítások. Most már megfelelő információkkal, háttérrel rendelkező szervezetekkel kell dolgozni, mert hiszen megszűnt az a módszer is, ami évtizedeken át jellemző volt Magyarország és Románia kapcsolatára. Nem kell rejtve vinni a dolgokat. Ha kérni lehet, akkor azt kérem, hogy próbálják megtalálni a protestáns egyházak az együttműködést. Az Ökumenikus Tanács koordinálja a protestáns egyházak segélyszállítmányait. Romániában kikkel tartja a kapcsolatot? Az első időszakban azokra voltunk hagyatkozva, akik szinte hetente jártak Romániában és tudták, hogy hol, mire van szükség. A későbbiek során két lelkészt küldtünk azzal a feladattal, hogy egy-egy területről adjanak információt. Minden konvojunk után jelentést kaptunk, hogy hova vitték és az Elutazott egyházunk küldöttsége Evangélikus Világgyűlés Latin-Amerikában adott területen még mire volna szükség. Ugyanakkor az elmúlt napokban, hatan, mi is kint voltunk Erdélyben. Látogatást tettünk Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen,. Nagyszebenben és Gyulafehérváron. Nemcsak az evangélikusokat, reformátusokat, katolikusokat, hanem az unitáriusokat és az ortodoxokat is meglátogattuk, vezetőikkel találkoztunk. Ezenkívül találkoztunk a Nemzeti Megmenté- si Front vezetőivel is. Úgy gondolom, hogy ez a három nap elég volt ahhoz, hogy alapos információkat, új címeket gyüjtsünk. Föltétlenül hiányolom azonban az egyházaktól bejövő információkat. Mi’ az, ami az elkövetkezőkben az ökumenikus Tanácsra vár? Utalni szeretnék arra, hogy a Máltai Szeretetszolgálat, akikkel mi jó kapcsolatban vagyunk, azzal a szakszerűséggel dolgozik, ami feltétlenül kívánatos. így pl. a gyülekezetek, egyházközségek esperesi központokba gyűjtötték adományaikat és kérületi püspökségekbe, ahonnan a Máltai Segélyszolgálat továbbítja a küldeményeket. Elsősorban tehát a szervezettség felé kell menni. Feltétlenül szükségesek az írógépek, géppapír, indigó. Itt említem meg, hogy a holland segélyszervezet támogatásával 500 írógépet továbbítottunk már. Szerveznünk kell a hitmélyítő iratok küldését és az egyéb irodalomét is. Figyelembe kell venni, hogy milyen sajtótevékenységet kívánnak az egyházak folytatni és abban hogyan segíthetünk. Figyelni kell, hogy a szerveződő egyházi ifjúsági mozgalmakat hogyan támogathatnák? Ezt természetesen a magunk erejéből nem tudjuk megtenni. Ezért van szükség a külföldi segélyek koordinálására. Három hónapos tervet készítettünk egyetértésben a dán, holland, angol és újabban az amerikai ökumenikus Tanáccsal. Végezetül, kérem, hogy egy élményét mondja el, Főtitkár úr! Kettőt mondok. Az egyik, amikor Biharkeresztes után átléptük a magyar határt, a román határőrök szinte semmit sem kérdeztek, csak üdvözöltek. És amikor hallották, hogy 10000 Bibliát szállítunk, akkor azt mondták, hogy végre már ők is olvashatják szabadon és kérték, ha román nyelvű van, akkor adjunk nekik is. Történetesen volt román nyelvű, így örömmel adtunk. A A másik élményem Csiha Kálmán marosvásárhelyi esperesnél volt, ahol együtt lehettünk a helyi evangélikus lelkésszel is. Katonák őrizték a házat, hogy a segélyeket ne rabolják meg. Amikor beléptem a kis, egyszerű konyhába, ahol naponta 30-40 emberre főznek, a földön körös-körül fegyverek voltak. Katonákkal együtt ebédeltünk, akik román nemzeti színű karszalaggal ajándékoztak meg. Ez az együttlét számomra azt szimbolizálta, amit már a határnál is éreztem és a különböző egyházakkal folytatott beszélgetésekben is, hogy egy radikálisan új korszak kezdődhet a két ország és a két országban élő egyházak között. És, hogy ez valóban így történjék, ahhoz nagy bölcsességre, türelemre és békességre van szükség mindkét oldalon. Köszönöm a beszélgetést, de mindenekelőtt azt a szolgálatot, amit Főtitkár úr és munkatársai végeztek és végeznek a Romániában élők megsegítéséért. Nagy László A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa a segélyeket a következő számlára kéri: MHB RT 222-55552 Románia Segély A Lutheránus Világszövetség - a világ 105 evangélikus egyházának nemzetközi szervezete - 1990. január 30. és február 8. között a dél-amerikai Curitiba milliós városban, Dél-Brazília egyik tartományi fővárosában, rendezi meg nyolcadik világkongresszusát. Közvetlenül előtte evangélikus ifjúsági világtalálkozó lesz Buenos Airesben, Argentina fővárosában, január 19. és 26. között. Ismeretes, hogy az előző világgyűlést és ifjúsági világtalálkozót 1984-ben Budapesten tartotta a Lutheránus Világszövetség. A Világgyűlés igei főtémája ez : „Meghallgattam népem kiáltását” (v.ö. 2Mózes 3,7); az ifjúsági világ- találkozóé pedig így hangzik: „Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek” (Jeremiás 1,7). A bibliai igék alapján megvitatják az evangélikus egyházak legfontosab mai kérdéseit és feladatait. A világgyűlés határoz a Lutheránus Világszövetség új szervezetéről, és megválasztja az új vezetőséget is. A LVSZ Magyar Nemzeti BU zottsága már az elmúlt év végén megválasztotta egyházunk küldötteit a világkonferenciára. Hatan képviselik majd egyházunkat Curitibában: Dr. Nagy Gyula és Dr. Harmati Béla püspökök, Dr. Sólyom Jenő kutatóprofesszor, presbiter, Brebovszky Éva lelkésznő, Keveházi Klára ifjúsági delegátus, az ökumenikus Tanács munkatársa, valamint Pángyánsz- ky Agnes teológiai hallgatónő, akit a LVSZ hívott meg a nagygyűlés ifjúsági rendezői közé. (Keveházi Klára és Pángyánszky Ágnes részt vesznek az ifjúsági világ- találkozón is). A delegáció kiválasztásában biztosítani kellett a LVSZ előírásai szerint a lelkészek, világiak, a férfiak-nők, az idősebbek és fiatalok arányos képviseletét. Ezenkívül Nagy püspök mint a Végrehajtó Bizottság tagja is vesz részt a magyar delegációban. A világgyűlés és ifjúsági találkozó résztvevői január második felében utaztak el Argentínába, illetve Curitibába, és a tervek szerint február 13-án érkeznek vissza Budapestre. Lapunk olvasói nevében Isten áldását kéijük a Lutheránus Világ- szövetség argentínai és brazíliai világgyűléseire, és magyar evangélikus küldötteink ott végzendő szolgálatára! Az Evangelikális Világszövetség elnökének látogatása Dr. I. Williams, az Evangelikális Világszövetség indiai elnöke, látogatást tett Magyarországon. Ennek során január 10-én felkereste egyházunk székházát és megbeszélést folytatott dr. Nagy Gyula püspökkel hivatalában. Örömmel értesült arról, hogy egyházunk az evangelizációs munka megújításán és kiteijésztésén munkálkodik. Egyúttal beszámolt az Evangelikális Világszövetség ilyen területen végzett szolgálatáról világviszonylatban, valamint India evangélikus egyházainak mai helyzetéről. Dr. Williams elnököt elkísérte egyházunkban tett látogatására dr. Hecker Frigyes metodista szuperintendens és dr. Viczián János baptista egyházi elnök is. Kik azok az evangelikálok ? Egyházi újságokban ma már a magyarban is használják ezt a kifejezést. Eredetileg angol nyelvterületről jött, majd a németben is otthonra lelt. Fordításban, híranyagban megtévesztő lehet ez a megjelölés és az evangélikus jelző cserefogalmának tekintik. Gyűjtő fogalom ez, azokat a keresztyén testvéreinket jelöli, akik elég laza szervezeti összefüggésben, esetleg egészen különböző egyházi háttérrel, de a keresztyén tanítás és életgyakorlat több kérdésében egyetértenek, azonosan gondolkoznak, a lényeget ugyanabban látják. Különböző színárnyalatú széles skálán helyezkednek el: a Biblia barátaitól a karizmatikus mozgalmakig. A Szentírás ihletett voltát, a tudatos hitet, a személyes döntés utáni üdvbizonyosságot, a Szent Lélek személyes vezetését, a megszentelt életet tartják fontosnak. Nagyrészt jeles evangélizátorok, nagy ébresztő igehirdetők szolgálata nyomán, evangelizációs találkozókon jutottak élő hitre (Billy Graham evangelizációk pl.). Rendszerint erős kritikával illetik a történelmi egyházakat, megkövesedettnek, sőt halottnak bélyegzik a szervezett egyházat, megvetik a megszokott, szerintük elavult egyházi stmktúrákat, a lelkészt szolgálatnál többre tartják a nem lelkészek (laikusok) szolgálatát. Új, szabad formákat keresnek istentiszteleti életben és szervezetben egyaránt, kisebb közösségekbe tömörülnek, néhol egyháznak sem szívesen nevezik magukat, inkább a csoport, a közösség, vagy gyülekezet megjelölést vállalják. Evangélikus szempontból nézve veszély lehet felfogásukban és életgyakorlatukban, hogy a Szentírás betűjét a jelenlévő Jézus Krisztus személye fölé emelik, személyes döntésüket nagyobbra értékelik Isten minket megelőző szereteténél, megszentelt életükben olykor tökéletes, hibátlan, bűntelen, perfekt keresztyénnek tartják magukat. Önigazságukban másokat: az átlag híveket és lelkészeket, az egyházias keresztyéneket lenézik. Zárt közösséget alkotnak, amiben rendszeres „megvizsgálás” alapján maradhatnak meg, egyházmegvetésük néha gyűlöletté, megvetéssé fokozódik, az egyháztörténelem értékeit nem soknj becsülik. Mi evangélikusok az evangélikálokat testvéreinknek tekintjük, akiktől szívesen tanulunk, de akik igazságánál Jézus Krisztus igazságát nagyobbnak látjuk s nem szégyelljük, hogy a kegyelemre szoruló bűnösök egyházába tartozunk holtunkig, kérve a Szent Lélek megújító és megőrző munkáját közöttünk, bennünk és általunk. Hafenscher Károly-----------r----------------------------------\ Te mplom és gyülekezet Isten igéjének világosságában Jelentkezünk Pilinszky János Gyönyörű őszi időt kaptunk ajándékba Istentől, amikor egy vasárnap délután templomunkba gyülekeztünk Dunakeszin. Ünnep volt. Előző nap fejeződött be a neogótikus stílusjegyeket mutató templom renoválása, s épülésének kerek 50. évfordulóját ünnepelhettük. Az ünnepi istentiszteleten Ézsaiás 66,1-2 isteni üzenete szólalt meg dr. Harmati Béla püspök ajkan, a templomról és a gyülekezetről. A templom, kiemelkedve az emberek házai közül, Isten jelenlétét hirdeti - mutatott rá a püspök. De ne gondoljuk, hogy ha egy templom elkészül, azzal velünk az Isten ! Magyarországon ma a legnagyobb kérdés a lakáskérdés: igen-igen nehéz feladat. De ne csak a mi otthonunkra gondoljunk; lelki otthon is kell! Nem úgy, hogy Istennek volna szüksége rá. Nekünk van szükségünk Isten jelenlétére. Annak, hogy közel legyen Isten, ez a titka: „Arra tekintek, aki nyomorult és megtört szívű, és aki igéimet tiszteli” - mondja az Úr. Templom és gyülekezet összetartozik. A templom az a hely, ahol a megtört szívüeknek s mindazoknak, akiknek szükségük van rá, közelébe jön az Isten. Biztos, hogy e falak között is volt az elmúlt 50 év alatt bűnbocsánat, vigasztalás, megtérés. Ma nagyobb szabadságot kap nálunk a rontás, beféketítés. Ma mintha elszabadult volna a pokol is. A szabadság szabadosságra vezethet. Hirdesse ezután is e templom: nem élhetek akárhogy. Mert: „Itt az Isten köztünk”. A kereszt jele arra mutat, hogy Isten össze akar kötni magával és egymással. A templom magában csak kő, a gyülekezet szíve teszi templommá... Személyes emlékezés is volt a püspök szavaiban: „Nem tudok úgy prédikálni, mint máshol, mert itt sokszor prédikáltam, néhányaknak is.” „E templom kicsit az enyém is, jobban otthon vagyok benne.” Majd egy filozófust idézett, aki szerint a mai ember olyan, mint aki kívülről irányított. És vannak belülről irányított emberek is, akik valamit a fejükbe vettek. Nekünk felülről irányított embereknek kell lenni! A templom, de még inkább a gyülekezet hirdesse Isten hűségét, szeretetét! Megtérés, vigasztalás, békesség igéje szóljon továbbra is itt. Isten áldja meg a tatarozókat, az ide járókat és az itt szolgálókat! Az istentisztelethez kapcsolódó közgyűlésen Éber Ottó felügyelő ismertette részletesen a dunakeszi kis gyülekezet és a templom történetét. Keveházi László esperes, az egyházmegye gyülekezetei, lelkészei nevében mondva köszöntést, az oltárképre mutatott (Jézus megtartja a süllyedő Pétert): Jézus ott is tud járni, ahol mi nem, ott is fel tud emelni, ahol mi elsüllyedünk. Krisztusba kapaszkodva lehet számunkra is „fészek, forrás és küszöb” (Zsolt 84,4. 7. 11) a templom. Bohus Imre, aki az utóbbi években szolgált itt, erről szólt: „A Mester itt van, és hív téged” (Jn 11,28). Itt Jézus akar értünk cselekedni, 0 hív személyes találkozásra. A gyülekezet egykori lelkésze, Bolla Árpád utalt a templomtervező hajdani szavára: „Itt olyan templomot kell építeni, amely kiemelkedik a mélyből”. A templom azért van, hogy Isten kiemeljen itt elesettségünk, bűneink s a halál mélységéből. E sorok írója elmondhatta, hogy nemcsak konfirmációja, hanem az Űr Jézushoz való megtérésének döntő fordulópontját jelentő gyónó beszélgetés is itt történt, ebben a templomban, aztán pedig lelkésszé avatása és menyegzője is... Azt kívánja, hogy minél többen legyenek itt, akik hallgatnak az Úr Jézus Krisztus hívására. Szálkái Lajos, a helyi református gyülekezet lelkésze, az együttmunkálkodás szívszoritó szépségéről tett bizonyságot. Dr. Harmati Béla püspök, lezárva a köszöntések sorát, azzal biztatta a dunakeszieket : a kicsi is lehet szép. ötven év nem Olyan sok, és a kétezer férőhelyes templomokhoz képest ez kicsi templom. De mit ér egy óriási templom, ha hideg? Ebben a közösségben érezze jól magát mindenki! Gyermekek és felnőttek versmondással szolgáltak, majd a templom alagsorában folytatódott az együttlét sokakkal, köztük a jelenleg Dunakeszin szolgáló gyülekezeti munkatárssal, a csendesen háttérbe húzódó Nyirö Olgával. A terített asztalok melletti beszélgetésekben is itt-ott felhangozhatott a Megváltó Úrról szóló bizonyság- tétel. Bárcsak még sokan odatalálnának ebben a kis templomban igazán Jézus Krisztushoz! Adámi László Az elmúlt évben alakult az a közösség, amelynek tagjai is felelősséget éreznek egyházunk megújulása, különösképpen lelki megújulása iránt. A közösség képviselői ez év elején megbeszélést folytattak dr. Harmati Béla püspökkel és n.é- hány munkatársával. A közösség felajánlotta, hogy szolgálatokat végez evangelizációval és utómunkával, evangéliumi írások közreadásával, teológiai munkában való részvétellel a lelki megújulás érdekében. A megbeszélés résztvevői egyetértettek ezek szükségességében, püspökünk pedig támogatásáról biztosította a közösséget és céljait. A közösség neve Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE). Alapelvei rövidítve a következők. 1. A közösség olyan evangélikusokat fog össze, akik Jézus Krisztust bűneikért meghalt személyes Megváltójuknak, feltámadt, élő Uruknak vallják, őt evangéliumi hittel, Isten iránti és Igéjéhez való hűségben kívánják követni, és a Magyarországi Evangélikus Egyházban szolgálnak. 2. Vallják, hogy hitünk alapja Isten Igéje, a teljes Szentírás, amely Isten tévedhetetlen, kizárólagos és kötelező érvényű kinyilatkoztatása. Vallják továbbá Isten Igéjének tekintélyét, azt a maguk életere és a tanításra nézve kötelezőnek tartják, ahogyan erre az Evangélikus Egyház hitvallási iratai is tanítanak. 3. Az EKE célja, hogy tagjait testvéri közösségbe fogja össze a személyes kapcsolatok, konferenciák tartása, a közösség írásainak nyilvánosságra hozása által, segítve ezzel tagjait hitéletük elmélyítésében, a Szentírás alaposabb megismerésében, a közös biblikus látás kialakításában, különösképpen a minden ember üdvösségre jutása érdekében végzett szolgálatokban.-4. A közösség a Magyarországi Evangélikus Egyházban kíván élni és szolgálni, Isten Igéjéhez kötött lelkiismerettel. Vallja egyfelől, hogy „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől...” (Róm 13,1.). Másfelől azonban vallja, hogy „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek” (ApCsel 5,29.). Ezért a közösség tagjai alávetik életüket Isten Igeje kritikájának. Az egyház életében is elő kívánják segíteni az Ige mércéjének érvényesülését. Erejéhez és lehetőségeihez képest az EKE kész együttszolgálni a vele azonos biblikus látású személyekkel és csoportokkal is. 5. A közösség tagja lehet mindenki, aki egyházunkban szolgálatot végez (lelkész, nem lelkész) és Jézus Krisztust személyes Megváltójának és Úrának vallja. Továbbá elfogadja és INTROITUSZ Ki nyitja meg a betett könyvet? Ki szegi meg a töretlen időt? " Lapozza fel hajnaltól-hajnalig . emelve és ledöntve lapjait? Az ismereüen tűzvészbe nyúlni ki merészel közülünk? S ki merészel a csukott könyv leveles sűrűjében, ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel? És ki nem fel közülünk? Ki ne félne, midőn szemét az Isten is lehúnyja, és leborúlnak minden angyalok, és elsötétül minden kreatúra? A bárány az, ki nem fél közülünk, egyedül ő, a bárány, kit megöltek. Végigkocog az üvegtengeren és trónra száll. És megnyitja a könyvet. V ___________ J vallja a Biblia abszolút és kizárólagos tekintélyét. Elkötelezi magát a Szentírás szerinti megszentelt életfolytatásra. Vállalja a közösség lelki fegyelmét, beleértve a testvéri intést is. Odaszánja magát Jézus Krisztus szolgálatára lélekmentéssel, és egyházunk lelki építésével. 6. A közösséghez önkéntesen lehet csatlakozni. A közösség képviselői: Kiss Péter lelkész, 2900 Komárom, Mártírok u. 10. tel: 208. Széli Bulcsú lelkész, 1195 Bp., Nagy Sándor u. 41. tel: 117-3586. Balicza Iván lelkész, 3100 Salgótarján, Salgó u. 4. tel: 06-32-12-671. A közösség abban a reményben indul erre a munkára, hogy Isten megáldja és felhasználja azt. Budapest, 1990. január 14. GöUner Pál
