Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-07-15 / 28. szám

A Szentlélek hívott el engem az evangélium ál­tal, ö világosított meg ajándékaival, ő szentelt meg és tartott meg az igaz hitben. Luther Evangélikus mWaen 55. ÉVFOLYAM 28. SZÁM 199Ó. JÚLIUS 15. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 5. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft Segítség a hitoktatás tervezéséhez Megépítette! Elmúlt hetekben többször jelent meg közlemény, híradás, felhívás hitoktatásról, hitoktatók keresésé­ről. Most sajtóosztályunk a lelké- szi hivataloknak, lelkészeknek és jövendő hitoktatóknak ad hírt ar­ról, hogy milyen hittankönyvek állnak majd rendelkezésükre ősz­től fogva. Azért is közöljük ezt elő­re, hogy a még előttünk álló idő­ben megtervezhessék a tananya­got, beoszthassák, melyik korcso­portnak melyik tankönyvből fog­nak tanitani. A tervezett hitoktatói tanfolyamok is ezekre a tanköny­vekre alapulnak majd. Az alsó tagozatban a következő tankönyvekre lehet számítani: Az első osztályban Gáncs Péterné, Győri Andrásné, Keveháziné Czé- gényi Klára: Isten kezében (30 Ft); a második osztályban Keveháziné Czégényi Klára, Missura Tibor, Dr. Muntagné Bartucz Judit: Hin­ni taníts, Uram (80 Ft); a harmadik osztályban Missura Tibor, Dr. Muntagné Bartucz Judit, Zászka- liczky Péter : Tudom, kinek hiszek! (valószínű ára: 100 Ft); a negyedik osztályban Kinczler Irén: Bibliai történetek (35 Ft). Az új sorozat negyedik osztályos tankönyvén a munkaközösség még dolgozik, an­nak megjelenése a következő év­ben várható. A felső tagozatban ötödik és ha­todik osztály számára egyháztörté­net-könyv eddig nem érkezett be, tervezzük korábbi jó egyháztörté­neti tankönyv kiadását, ez szep­tember hónapra várható. Kérjük, figyeljék lapunkat, mert az egyes hittankönyvek megjelenéséről fo­lyamatosan tudósítunk. A hetedik osztály számára már megjelent Fe- renczy Erzsébet, Ferenczy Zoltán: Az élet könyyve (Bibliaismeret) (100 Ft). A nyolcadik osztálynak megjelentetjük új kiadásban Proli­ié Károly: Az evangélium igazsága című hit- és erkölcstanát. Ez a könyv is szeptemberre várható. A hitoktatás megkönnyítésére kiadtunk egy könyvet Ferenczy Zoltán összeállításában Hitünk alapjai címmel. Ebben Isten szava (bibliai igék), énekek, imádságok és kátétanítás található (ára: 50 Ft). A könyv 2-8. osztályban végig használható. Gimnáziumi hitoktatás számára ajánljuk Prőhle Károly könyvét és előkészületben van a fasori gimná­zium hitoktatóinak munkájából az a hittankönyv, melynek anyagát az elmúlt évben ők végigtanították. Ennek megjelenése azonban csak október-novemberre várható. Saj­tóosztályunk nyári szünetére való tekintettel azt kérjük, hogy a ren­deléseket úgy küldjék el, hogy augusztus végére, szeptember ele­jére érkezzenek meg. HITOKTATÓKAT KERESÜNK Az 1990/91. tanévben a megnövekedett létszámú iskolai és gyülekezeti hitoktatási csoportok ellátására egyházunk hitoktatókat keres. Elsősor­ban pedagógus végzettséggel vagy gyülekezeti gyermekbibliakör-veze- tői gyakorlattal rendelkezők jelentkezését várjuk. 1990 augusztusában és a tanév alatt folyamatosan hitoktatói tanfolyamokat és levelező hitoktatói képzést indítunk, a jelentkezők számához és előképzettségé­hez igazítva a csoportokat. Jelentkezni lehet az illetékes esperesi, illetve lelkészi hivatalokban. s______________________________________________________________________________J Osztrák-magyar közös ünnep Sopronban Június közepén egy napon autó­buszok és gépkocsik tömege hoz­ta Sopronba a burgenlandi, oszt­rák evangélikusokat a Gusztáv Adolf-ünnepükre. Az ezeréves Magyarország Burgenlandhoz csatolt régi evangélikus gyüleke­zeteinek népe a testvérszív melegé­vel látogatott el soproni gyülekeze­tünkbe. Nemcsak a határok váltak szabaddá, - de az ünnepi meghívó jeligéje is szabadságra emlékezte­tett: „Álljatok meg a szabadság­ban, amelyre Krisztus megszaba­dított titeket!” (Gál 5,1) A két­emeletes hatalmas templomba pót­székeket kellett bevinni, hogy kül­földi vendégeink elférjenek. Fel­szabadult volt a hangulat is. Ro­konok, barátok, ismerősök talál­kozásának örömét és mosolyát lát­hattuk. Az osztrák televízió esti ádásában számolt be a burgenlan­di evangélikusoknak első alkalom­mal külföldön, hazánkban rende­zett ünnepségéről. A soproni gyü­lekezet pedig örömmel vállalta a fölöttébb sok gonddal, de még több örömmel járó rendezés fel­adatait. Délelőtt, kissé szokatlan énekes liturgia, gyülekezeti énekek, a szó­széki igehirdetés németül szóltak. Az énekek ismerős dallama és az öröm mégis egy volt. Osztrák test­véreink Dr. Peter Altmann ruszti lelkész vezetésével ének- és fúvó­szenekari számokkal szereztek örömöt. Szebik Imre püspökünk német­nyelvű igehirdetésében megemlé­kezett a vértanú Gusztáv Adolf svéd királyról, aki az evangélikus vallásszabadságért vívott ütközet­ben halt meg, és a nevét, emlékét őrző kétszáz éves Gusztáv Adolf segélyszervről. Jézus a bűntől és haláltól szabadított meg minket, de a reformációnak ez az igazsága a 17. században veszélyben volt. A szabadság alapvető joga minden embernek. Egy új korszak kezdő­dik itt Magyarországon is. A jézusi felszabadítás bárcsak valósággá válna a családban, a társadalom­ban, türelmes békességben Keleten és Nyugaton is. Hiteles tanúknak kell lennünk ebben a szabadságban. Dr. Gustav Reingrabner burgen­landi szuperintendens köszönte meg az igehirdetést, az ünnep jó megszervezését, majd kérte gyüle­kezeteit, hogy a soproni templom további, főként toronyjavításában nyújtsanak segítséget. Nussgruber gálosi lelkész, ügy­vivő az osztrák Gusztáv Adolf szolgálat nagyon szép eredményei­ről számolt be évi jelentésében. Hangsúlyozta, hogy ők is, - mi is - kisebbségi szórványegyház va­gyunk és főfeladataink gyülekeze­teink segítése. Megszólaltak a világi vezetők is. Gollnhofer Sándor soproni polgár- mester a jó szomszéd szeretetével és barátságával üdvözölte a bur­genlandi vendégeket, részükről pe­dig Burgenland tartományfőnöke és helyettese is mondott üdvözlést. Hans Sipőtz tartományfőnök kü­lön is kiemelte, hogy szeretnénk megbízható, jó szomszédok mód­ján élni, egymást segíteni. „A kö­zös munka, a közös türelem a jövő alapja!” - mondotta. Áz ebédszünet rokonlátogatá­sokkal, baráti beszélgetésekkel és városnézéssel múlt el. Májd folyta­tódott, még mindig zsúfolt temp­lomban a burgenlandiak Gusztáv Adolf ünnepélye. Soproni gyüleke­zetünk ifjúsági énekkara, egy quartett, szólóénekek szereztek áhítatos perceket. A soproni gyülekezet történetét Dr. Fabiny Tibor professzor ismer­tette. A reformáció korától a jelen­korig ölelte át az eseményeket. Vá­zolta a történelmi súlyos harcok sok fájdalmát, de megláttatta bé­kés, építő korszakok felemelkedé­sét. A gyülekezet háromnegyed ré­szét a második világháború után kitelepítették. A város romokban volt. („Sopron - sok rom!”) Majd az 1956-os forradalom követke­zett. Újabb megrázkódtatások, szétszóródás - később viszonyla­gos nyugalom... „Köszönjük Is­tennek, hogy megszabadított. Kö­szönjük, hogy megnyíltak a hatá­rok és ezt a szép ünnepet is együtt ünnepelhettük!” - fejezte Sopron történelmi bemutatását Fabiny Ti­bor egyháztörténész. Dr. Gustav Reingrabner szuper­intendens rövid záróáhítata után Hollósy Elek gyülekezeti felügyelő mondott köszönetét Istennek is, vendégeknek is a felemelő ünnepi találkozásért. A soproni gyülekezet lelkiisme­retesen szervezte meg a hatalmas tömegeket megmozgató ünnepet. A parkolóhelyek biztosításától kezdve, a közel kétezer vendéget fogadó ünnepi ebéden át, az orvosi felügyeletig (egy szivbeteg ellátása miatt erre is szükség volt) nagyon sok és sokféle szolgálat és gondos­kodás várt a fogadó soproni gyüle­kezetünkre. A burgenlandi Gusztáv Adolf egyesület jövő évi, legközelebbi ünnepélyét „otthon” - Felsőőrön fogja tartani. Soproni templo­munk oltára mellett egy évig függő hatalmas lila-fehér vándorzászlót gondosan összehajtották és elvit­ték. A felsőőri lelkész néhány ma­gyar szóval is meghívta híveinket a jövő évi ünnepre. „A viszontlá­tásra !” Soproni templomunkban erre az ünnepi alkalomra készült el Kás- pár Hermina adományaként a má­sodik világháborúban elpusztult két megújított hatalmas üvegab­lak. A Luther Mártont és Gusztáv Adolfot ábrázoló két gyönyörű színes üvegablakon mintha ezen a napon még ragyogóbban sütött volna át az ÚR Isten napja. Ben­nünk pedig ott zsongott még so­káig német szöveggel, de egy dal­lammal az ének: Erős vár a mi Istenünk!... Tarts meg URunk, szent igédben!... Sümeghy József A kápolna Két esztendő telt el az építke­zés megkezdésétől, míg 1990. jú­nius 16-án a soproni Zerge utcá­ban Szebik Imre püspök a fel­szentelő áldásra emelte kezét: „Az Úrnak szentelt legyen ez a vendégház...” A századforduló táján épült csa­ládi ház állt a helyén, amit a győri Diakonissza Anyaház 1948-ban vásárolt. Nyugdíjas diakonisszák otthonának szánták. De három év múlva feloszlatták az anyaháza­kat. Az épületet nyaranta gyer­meküdültetésre használták ezután. A korszerű egészségügyi előírások­nak megfelelni nem tudtak, ezért 1970-ben be kellett szüntetni az üdültetést. A szép fekvésű telek, a gyönyö­rű természeti környezet és egyhá­zunk hegyi üdülőinek hiánya nem hagyta elaludni a reményt, hogy egyszer ezen a helyen építhetünk valamit. A nagy lehetőséget 1986-ban tet­te az Úristen az asztalra, váratlan ígérettel. Egy nyugatnémet alapít­vány 200 000 márkája indította a felújítást és bővités tervezését. A tervpályázatot Ráskay Péter győri építészmérnök nyerte. Az ő tervét továbbfejlesztve egy 12 szo­bás, 36 személy elhelyezésére alkal­mas vendégház épült kettő és négy­ágyas szobákkal. A társtervezők Benkő Imre gépészmérnök és Egy- házy Gábor villamosmérnök vol­tak, társadalmi munkában. Kis egyház vagyunk, tehát sok­féle célra építettünk. Igénybe vehe­tik a pihenni és üdülni vágyók. De otthont kaphat mindenféle egyházi munkaág a „sok imádsággal és szorgalmas munkával szépnek megálmodott és remekbe szabott vendégházban”. Akármilyen sokcélú is egy egy­házi épület, minden funkciójának valamiképpen az evangéliumhirde­tést kell szolgálnia. Ezt fogalmazta meg Szebik Imre püspök 1 Krón. 16,8. alapján tartott igehirdetésé­ben. Miért van az Egyház? Azért, hogy Krisztus közösségébe hívo­gasson, elmélyülésre indítson, ön­ismeretre serkentsen és szolgálatra adjon megbízást. Az építés történetét Tekus Ottó lelkész, a győri Szeretetház igaz­gatója ismertette. Köszönetét mondott mindazoknak, akik szakemberként és társadalmi munkásként segítségül voltak. A vissza-visszatérő segítők közül mondta valaki: ha egy idős ember ilyen nagy vállalkozásba fog, azt támogatni kell. A vendégház építésének a költ­ségei - közművek építése a Zerge utcában - meghaladják a 35 mil­liót. Ebben nagy szerepe volt az elmúlt két év egyre fokozódó inflá­ciójának. Ezt a hatalmas összeget csak a külföldi testvérek segítségé­vel lehetett összegyűjteni. Az első adakozó - Barbara Lambrecht - alapítványa mellett a finnországi kuopiói testvérgyülekezet, Kuopio városa és a Finn-Magyar Baráti Társaság, több nyugatnémetorszá­gi gyülekezet és egyházi segélyszer­vezet; svájci és holland testvérek adományai is beleépültek a házba. Szerény magyar lehetőségeink sze­rint hazai evangélikus egyházunk pár gyülekezete és a Győri Szere­tetház barátai is segítségül jöttek. A befejezést országos egyházunk rövid lejáratú, átmeneti kölcsöne tette lehetővé.' A felszentelési ünnep örömében szép számmal osztoztak hazai és külföldi vendégeink. Barbara Lambrecht és Pastor Paul Netz az építkezést bőkezűen támogató ala­pítvány nevében, Kuopio városa és testvérgyülekezetünk küldöttsé­ge Olavi Lähdesmäki dómprépost, Reijo Virolainen lelkész és Tapani Siltasalmi, a kuopiói Finn-Ma­gyar Baráti Társaság elnöke veze­tésével negyvenen. Sopron város képviseletében Gollnhofer Sándor mb. tanácselnök fejezte ki örömét, hogy a szép épülettel Sopron váro­sa is gazdagodott. Az osztrák evangélikus egyház szeretetszolgá­lata nevében a gallneukircheni Anyaház egy diakonisszája mon­dott köszöntést. A felszentelő is­tentiszteleten a soproni evangéli­kus gyülekezet énekkara műkö­dött közre Laborczi Erzsébet veze­tésével. A vendégház gyöngyszeme a finn szauna-épület, amit Kuopió- ban az ottani szakmunkásképző intézet tanulói gyártottak le, szállí­tották Sopronba és építették is fel. A felszentelésre invitáló meghí­vó idézte az építkezés kezdetén zászlóra tűzött igét: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak az építők.” (Zsolt 127,1) Az egész ünnepség hálaadás volt azért, hogy az Úr építette a házat és egyúttal könyörgés is, hogy őrizze. Fehér Károly A főbejárat felől Bárány Gyula esperes, Szebik Imre püspök és Tekus Ottó lelkész a felszenteléskor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents