Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-01-07 / 1. szám

Jézus Krisztus mondja: ______ „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár____ söté tségben."____________ Jn 8,12 Az 1990. év igéje 55. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1990. JANUÁR 7. VÍZKERESZT UTÁN ELSŐ VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft Országos Presbitérium - Országos Közgyűlés „Nem vagyunk és mégis vagyunk...” HATÁROZAT az Evangélikus Törvényhozó Zsinat előkészítéséről és összehívásáról Egyházunk Országos Presbitériuma 1988 decemberi ülésén kimondta 1966-ból származó egyházi törvénykönyvünk felülvizsgálatának és egy új törvényhozó zsinat összeülésének szükségességét. Az új egyházi törvények­re vonatkozó javaslatok megvitatása és összegyűjtése már 1989-ben meg­kezdődött. Az Országos Presbitérium 1989 december 5-i ülése újból foglalkozott a törvényhozó zsinat kérdésével, és egyhangúlag a következő határozatot hozta: 1. Egyházunkban haladéktalanul alakuljon meg az Országos Zsi­natelőkészítő Bizottság. Elnökei dr. Frenkl Róbert országos fel­ügyelő és dr. Harmati Béla püs­pök ; szakértő-tanácsadója dr. Fabiny Tibor prodékán, az egy­háztörténet és egyházjog pro­fesszora; tagjai pedig az Alkot­mány- és Jogügyi Bizottság tag­jai, valamint a két egyházkerü­let négy-négy képviselője (két teológiai és két jogászi megbí­zottja). 2. Az Országos Zsinatelőkészítő Bizottsággal párhuzamosan alakuljon meg mindkét Egy­házkerület Zsinatelőkészítő Bi­zottsága, és alakuljanak meg mind a tizenhat egyházmegyé­ben zsinatelőkészítő munkacso­portok. 3. Az 1990. év folyamán menjen végbe„az új egyházi törvények alapelveinek, egyházunk szerve­zetének és az egyházi törvények­nek a lehető legszélesebb körű megvitatása, a lelkészek és vilá­giak, minden egyházi irányzat, csoport és vélemény bevonásá­val országos, egyházkerületi és egyházmegyei szinten, majd a kidolgozott javaslatok össze­gyűjtése. 4. Az 1991. év első felében alakul­janak meg az egyes törvénycik­keket előkészítő szakbizottsá­gok szakértők bevonásával (alapelvek, egyházszervezet, fel­készítés az egyházi szolgálatra, egyházi iskolák, egyházi szere­tetszolgálat, egyházi kommuni­káció, sajtó stb., egyházi pénz­ügyek, egyházi bíráskodás stb.). A szakbizottságok ebben a fél­évben dolgozzák ki az egyes tör­vénycikkek javasolt szövegter­vezeteit a zsinat számára. 5. Javasolja az Országos Presbi­térium, hogy az országos fel­ügyelő 1991 második felére, tehát mintegy másfél év múl­va, hívja össze a törvényalko­tó zsinatot. Az Országos Egyház Közgyűlése a Presbitérium döntését - két tartóz­kodással - megerősítette. ­Az Országos Presbitérium határozatai A MIATYÁNK ÉS AZ APOSTOLI HITVALLÁS ÚJ KÖZÖS ÖKUMENIKUS SZÖVEGE Az Országos Egyházi Presbitérium december 5-i ülésén dr. Nagy Gyula püspök bejelentette, hogy - egyetértésben a többi magyar egyházzal - egyhá­zunkban az istentiszteleken és más egyházi alkal­makon 1990. március 4-től (Böjt 1. vasárnapja) a Miatyánk és az Apostoli, valamint a Niceai Hitval­lásnak új, közös ökumenikus szövegét keli használ­ni. A püspökök egyházkerületükben már eddig is javasolták az ökumenikus szöveg használatát. Ez­zel a rendelkezéssel azonban a közös ökumenikus szöveg a liturgikusán előjrt és egyedül használat­ban levő szöveg a protestáns és a római katolikus egyházakban. Az Országos Közgyűlés határozatai AZ ORSZÁGOS EGYHÁZI SZÁMVEVŐSZÉK ÚJ ELNÖKE Az Országos Egyházi Számvevőszék eddigi elnö­ke, Szabó Lajos budapest-zuglói lelkész, sok más elfoglaltsága miatt 1989 végétől lemondott elnö­ki tisztségéről. Az Országos Egyházi Közgyűlés december 6-i ülése megköszönte háromévi mun­káját ezen a területen és az Országos Számvevő- szék új elnökévé Martos Pál könyvvizsgáló sza­kértőt, a §zámvevőszék tagját választotta meg. Az Országos Egyházi Számvevőszék feladata az országos egyházi munkaágak és intézmények pénzügyeinek rendszeres ellenőrzése és évenként jelentéstétel az Országos Presbitériumnak. Az Ha feltámad ben­nünk a kérdés, hol van az az ország, amely Jézusban elér­kezett erre a mi föl­dünkre, akkor elő­ször is Jézus fentebb idézett szavára kell gondolnunk: Isten országa tibennetek van. S ha most azt kérdezzük, mi­képp kell értenünk Isten országá­nak ezt a bennünk való mejelené- sét, akkor talán Pál apostol vezet­het tovább, amikor imádságában azt kéri az efezusi keresztyének számára: „...adja meg néktek az ö dicsősége gazdagságáért, hogy ha­talmasan megerősödjetek az ö Lel­ke által a belső emberben, hogy la­kozzék a Krisztus a hit által a ti szivetekben" Ef 3,16-17. S hogy Krisztusnak ez a bennünk való la­kozása mit jelent, azt mondja el Pál más helyütt: „Eltemettettünk ővele együtt a keresztség által a halálban, hogy miképpen feltá­masztatott Krisztus a halálból az Atya dicsősége által, ózonképpen mi is új életben járjunk", Róm 6,4 „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme újjá lett minden". 2Kor 5,17. Ezért mondhatja az apostol a ma­ga nagy alázatosságában is: „Élek pedig többé nem én, hanem él ben­nem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában ÉLŐ VÍZ ország hozzánk is elérkezett „Isten országa tibennetek van.” Lk 17,21 való hitben élem, aki szeretett en­gem, és önmagát adta értem.” Gál 2,20. Amennyiben a nyomorult em­beri elme egyáltalán értheti Isten nagyságos dolgait, most már ért­hetjük a kicsiny nyájnak adott nagy ígéretet. Aki hisz, abban az vett lakozást, aki elmondhatta: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön" Mt 28,18. A mi szemünk csak a gyarló em­bert, a gyarló embereket látja, akikben, akik mögött azonban ott van a Krisztus és az ő mennyei seregei. Valahogy úgy van ez, mint ami­kor Elizeus próféta szolgája meg­ijedt a szíriai seregek láttán, és a próféta így biztatta: „Ne félj. Mert többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ővelük." Majd így imád­kozott érte: „Oh Uram! nyisd meg kérlek az ö szemeit, hadd lásson. Es megnyitó az Űr a szolga szemeit, és látott, és ime a hegy rakva volt tü­zes lovagokkal és szekerekkel Eli­zeus körül." 2Kir 6,16-17. így érthető, hogy amikor Nommensen Lajos, Istennek kö­vete a szumátrai vad emberevők között megjelent Szi Atasz barita, a nagy szel­lem ünnepén, noha tudta, hogy azon őt akarják ünnepi ál­dozatként bemutatni a nagy szel­lemnek, mégis megragadta ezt az alkalmat is, és bizonyságot tett Uráról és Megváltójáról. A sok ezer főnyi tömeg nem merte egy ujjal sem érinteni, mert Isten tá­bort járatott körülötte az ő szent angyalaival. Meg is érte még életé­ben, hogy 200 000 keresztyén gyűlt köréje az egykori emberevőkből. De van ebben az alapigében ígé­ret azok számára is, akik nem ré­szesülnek abban a nagy és szent kiváltságban, hogy az evangélium hirdetői és Isten országa útegyen- getői lehessenek. Ha a Szentlélek segítségével elfogadod, hogy az Úr Jézus a keresztfán kiontott vér jo­gán neked is Urad és Királyod, Ő teáltalad is, rajtad keresztül is vé­gezni fogja a maga hódító munká­ját. Ha nem is széles körben, de szüleid és testvéreid között, bará­taid és szomszédaid között. Reád is áll: „Szívvel hiszünk az igazság­ra, szájjal teszünk vallást az üdvös­ségre." Róm 10,10. Podmaniczky Pál A fenti mondat több ízben is elhangzott diakonissza testvéreink ajkáról a december 9-i jubileumi ünnepsé­gen, amelyet Hűvösvölgyben a volt diakonissza Anyaház templomában tartottak. A megható hálaadó ünnepségnek kettős jelentősége volt. 1924 december 8-án alakult meg a FÉBÉ Diako­nissza Egyesület, amely 1951-ig mint virágzó szervezet működött, majd 38 évig - napjainkig - feloszlatva, szétszórattatásban éltek a FÉBÉ testvérek. De ezek­ben az években is rendszeresen találkoztak, tartották a kapcsolatot és szolgálták csendben, rejtetten ahogy és ahol lehetett. Erre utal a címben idézett mondat „nem vagyunk, és mégis vagyunk”. A 65 éves fennállás ünneplését az tette különösen jelentőssé, hogy Egyházunk 1989. december 5-én tar­tott országos presbiteri ülése határozatot hozott, mely szerint újra működhet a FÉBÉ az egyházon belül, mint autonom egyesület. Tehát a hálaadásban a múlt és jövő nagy találkozása volt ez az ünneplés! Délelőtt 10-kor úrvacsorái istentisztelettel kezdődött, melyen Harmati Béla püspök Róm 16:1-2 versét vette alapul. Ez az ige a FÉBÉ indító igéje volt 65 évvel ezelőtt. És ma a püspök szájából nagyon is konkrétan hangzott az 1. vers: „Ajánlom nektek FÉBÉT...” Hivatkozva a presbiteri határozatra, újrakezdésre bíz­tatott. A 21. század felé tartva nagy feladatok várnak a diakonissza intézményekre. Már megkezdődött a tervező, szervező munka a FÉBÉ-ben: Győrben, Bé­késcsabán, Kiskőrösön is. Csizmazia Sándor igazgató házigazda üdvözlő szavai után Günther Freytag a Kaiserswerthi Diakoniai Szövetség vezető lelkésze tartott előadást a diako­nisszák és diakoniai testvérek szolgálatáról szerte a világban. Ezután az NDK-ból, NSZK-ból és Auszt­riából jött testvérek tolmácsolták anyaházaik kö­szöntését és adtak át ajándékot, amellyel az újrakez­désben szeretnének segíteni. Tekus Ottó lekész a győ­ri diakonissza munka indulásáról számolt be és on­nan hozott üdvözletét. A köszöntések sorát Harmati Béla püspök zárta. A megnyíló kapukról beszélt, amelyek a múltról a jelenre és jövőre fordítják tekin­tetünket és cselekvésre szólítanak. Konkrét feladat­ként említette, hogy sürgősen új szárnyat építenek a templom mellett, ahol megkezdődhet a diakonisszák kiképzése. Ezután ebédszünet következett, majd 2 órakor először a köszöntések folytatódtak. Meghall­gattuk Farkas Mária, a FÉBÉ 92 éves vezetője, - „kedvesanya” - magnón küldött szavait. Majd a „megemlékezés” következett a 65 évről. Felcsendült a diakonisszák ajkáról, még inkább szivéből a test- vérszentelési ének az „Ancilla Domini”. Taschner Er­zsébet tömör és igen érdekes visszatekintését a FÉBÉ történetéről mindenki nagy figyelemmel hallgatta. Közben Túrmezei Erzsébet szavalt verseiből. Nyári Erzsébet, Czakó Júlia egy-egy munkaágról számoltak be. Csapó Margit megható reflexiókat fűzött a szét- szóratás éveihez. Közben a diakonisszák éneke szí­nezte a beszámolókat, köztük Túrmezei Erzsébetnek erre a napra írt „Hálaének”-e. Fabiny Tibor professzor a jövendő útjáról beszélt. Lelkesítőén vázolta, hogy evangélikusságunk milyen gazdag örökséget hagyhat a 21. századra is. Konkrét célokat említett a diakonissza munka területéről: óvo­da, napközi, mozgássértültek, kórházi, szeretetottho- ni, állami gondozott, lelkisérültek közötti munka... Távlati tervként a FÉBÉ sajtót és könyvterjesztést említette. Felolvasott egy szándéknyilatkozatot, a munkaág mielőbbi beindítása érdekében, ezt a jelenlévők alá­írták. Még néhány színfolt: id. Harmati Béla ny. lelkész elmondta a FÉBÉ alakulására, 1924-ben írt versét. - Kelemen Erzsébet NSZK-ba szakadt FÉBÉ diako­nissza megköszönte az itthonmaradt testvérek imád­ságait, ami kinti munkájában segítette. Egyébként ő az egyetlen FÉBÉ testvér, aki a szétszórattatás évei óta is hordja a diakonissza ruhát. - Takács Imre, 20 éve béna fiúcska erre az alkalomra kis galambokat rajzolt Ige felirattal, amit szétosztottak a jelenlévők­nek. Nagy Gyula püspök-elnök záróáhitatában II. Tim. 1-7 alapján hangsúlyozta, hogy Isten nem a csüggedés lelkét adta nekünk! El tudjuk-e végezni az óriási mun­kát? Kevesen vagyunk, de az Űr ad erőt! Feladatunk vinni az Igét és a testi kenyeret. Adni és nem kapni... Ehhez vegyük igénybe az Istentől felkínált erőnek, szeretetnek és józanságnak Lelkét! Akik együtt tölthettük ezt a szép napot a diakonissza testvérekkel, nem fogjuk elfelejteni az Isten iránti há­lától és a beteljesülés örömétől ragyogó arcokat. Ami­kor a hányatott élettől kissé megtört ősz diakonissza testvérek zengő éneke betöltötte a volt Anyaház kis templomát, úgy éreztük, hogy a feloszlatás óta előre­ment 72 testvér is köztünk van, segíti zengeni a hálát: Áldjad én lelkem az Urat... mert az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemeink előtt. Gáncs Aladár Segítség az imádkozáshoz „Az Úr közel! Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” Az imádságról gyakran mond­ták már: az Istennel való beszélge­tés. A beszélgetésnek előfeltétele a közelség. Természetesen tudunk távolról mondott imádságokról is. „Távol van megtartatásomtól jaj­gatásomnak szava." Zsolt 22,2. „A mélységből kiáltok hozzád, Uram!” Zsolt 130,1. De nem véletlen, hogy itt kiáltással és jajgatással találko­zunk. Bennünket magunkra ha­gyó, messze levő, magasban lako­zó Istenhez kiáltani kényszerü­lünk. Karácsonykor közel jött az Is­ten. Gyermekként közénk szüle­tett. Nem kell hangos szóval keres­nünk, kétségbeesett jajgatással hivnunk, hanem beszélgethetünk vele. Bizalommal tárhatjuk eléje minden imádságunkat és kérésün­ket. Legyen szívünket feltáró, bol­dog felismerés: Az Úr közel! És hálaadásunk tárgya, Eget­földet rázó mennyei jelenésnél na­gyobb csoda a jászolban fekvő kis­gyermek. Kinek ne melegítené át a szívét, kit ne indítana boldog hálá­ra? Ilyen az én Istenem! Ennyire közeli, és félelem nélkül megköze­líthető. Nem véletlen, hogy a leg­több ének karácsonykor született, és a legbensőségesebb imádságok is. Karácsony a gyermekek ünne­pe, és a gyermekké lett felnőtteké. Az Isten közelségét átélők ünnepe. „Nékünk születék mennyei Ki­rály!” Az evangélizációt gyakran jelle­mezte a kemény szó, Isten bűn fe­letti ítéletének könyörtelen hirde­tése. Pedig lehet csendesen is, mele­gen is, Isten mellettünk állásának tudatával is evangelizálni. Azt hi­szem, hogy karácsony küszöbén, karácsonykor nem is lehet más­ként. Minél jobban átéljük a kará­csonyi csodát, annál bensőségeseb­ben tudunk imádkozni, Istennel valóban beszélgetni. Imatárgyak: Adjunk hálát gyermekkori ka­rácsonyokért, szívet melegítő ka­rácsonyi istentiszteletekért, a ma­gunk személyes karácsonyáért, amikor Jézus számunkra lett sze­mélyessé, igazán közelivé, szívünk­ben lakozóvá. Köszönjük meg a karácsonyi evangéliumot, amit tovább adha­tunk mennyei csodahírként, mint az angyalok, és meleg testvéri szó­ként, a szeretet testvéri bizonyság- tételeként, amikor hiányt panasz­ló, megtört testvér mellé ülünk. Imádkozzunk evangelizációs szolgálatunk evangéliumi tartal­máért, bizalmat gerjesztő, hitre in­dító hangneméért, a hallgatók éle­tében beteljesedő ünnepért, mind­nyájunk boldog karácsonyáért. Csepregi Béla

Next

/
Thumbnails
Contents