Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-05-14 / 20. szám
Evangélikus Elet 1989. május 14. A GIMNÁZIUM VOLT IGAZGATÓI dr. Böhm Károly Rátz László dr. Hittrich Ödön Mikola Sándor dr. Koch István dr. Renner János (Képek a Fasori Öregdiákok Baráti Körének gyűjteményéből) Folyik az átalakítás munkája Séta a gimnáziumban Készen lesz-e a gimnázium épülete szeptember elejére? Megindul-e pontosan a tanítás az újra megnyitott iskolában? Ilyen és hasonló kérdésekkel gyakran ostromolnak mostanában bennünket, ha beszélünk vagy írunk a gimnáziumról. Ezzel a kíváncsiskodó kérdéssel kerestük fel az iskola épületét, hogy megnézzük: hogyan állnak az átalakítás munkálatai? Az épület Gorkij-fasori oldala nem árul el semmit. Nem látszik semmi jele annak, hogy itt mesterek dolgoznak. Csak ha beljebb megyünk, akkor látjuk, hogy az udvari épületszárnyon már alakulnak a tantermek, szertárak, mellékhelyiségek. Az első ajtón benyitva dr. Gyapay Gábor szervező igazgatóval találkozunk, aki mostanában kevesebbet tud foglalkozni szaktárgyaival, annál többet a különböző szakmunkák, építőipari tevékenységek ismeretével. Vele járjuk végig a régi, jól ismert épületet, ahogy valamikor egy évfolyamban „koptattuk” a folyosók • még ma is szép kövezetét. Az első terem amelybe benyitunk az alagsori részen, ma még raktár. Hatalmas „szellemi érték” tornyosul itt egymáson. Kb. 10-12 ezer kötet könyv, mindenféle szakból; történelem, irodalom, különböző tudományágak szakkönyvei. Régiek és modernek, ez utóbbi a nagyobbik rész. Találomra felveszek egyet s ahogy kinyitom, látom a bejegyzést, hogy kitől érkezett, benne van az. ajándékozó neve is. Az itt láthatókon kívül is van még könyvünk: Az erdélyi és felvidéki magyarságról szóló majdnem teljes gyűjtemény. Az öregdiákok már régóta gyűjtik a volt növendékek és régi tanárok munkáit - az is ide kerül majd. Egy matematikus özvegye 1500 kötetes matematikai szakkönyvtárt ajándékozott. A tanári szakkönyvtár egy része megmaradt itt az épületben, más részét vissza tudjuk szerezni. Hatalmas könyvanyag - a jövendő tanárok tudományos munkájának lesz itt alapja, de bőven jut a diákok tudásszomjának kielégítésére is. Lesz a könyvtárnak „modern része is: hanglemezek, magnó- illetve videokazetták gyűlnek a polcokon. A következő terem ajtajára ez a felirat készül: Informatika-laboratórium. Három része lesz. Egy irodai, egy tanári és egy a diákok számára. Tíz munkahelyen egyszerre 20-an dolgozhatnak. Számítógépes rendszerben lesz az irodai munka, és a könyvtárak katalógusa is. Megcsillan az igazgató szeme, amikor kimondja: „A legmodernebb iskolai könyvtár lesz Magyarországon!” A szomszédban orvosi szoba lesz, a legszükségesebb felszerelésekkel. A falakon végig látni a bevésésben 8-10, kábelekre alkalmas műanyag csövet építettek be. Teljesen felújították az elektromos hálózatot az egész épületben. Néhány csőben nem fut kábel. Miért? - kérdezem. A válasz egyszerű. Az évek során szükség lehet újabb vonalakra, ne kelljen akkor újra vésni a falakat. Meglepődöm - itt már a jövőre is gondolnak! Különben az egész hálózat terveit Varga Tamás (Böhm Károly dédunokája, Bánkúty Dezső volt Deák téri igazgató unokája) ajándékba tervezte. Az építészeti terveket volt osztálytársunk, Honos János főépítész tervezte ugyancsak ajándékként. A kémia szertár előtt mosolygó arcú ember fogad: diákköri pedellusunk volt, Ötvös József. Már nyugdíjban van, de meghallotta, hogy életre támad az iskola és jött. Nagy segítség, mert ő még tudja, mi hol volt és miért volt. Ismeri az egész épületet. És közben szívében boldog, mert ő is szerette azt az iskolát, melyet most segít újjáalakítani. Közben egy újabb terembe nyitunk be és megtudom, ez lesz a sokszorosító terem. Modern iskola nem lehet meg enélkül. Az iskola épületében mindig jó levegő volt. Ezt sajátosan kiépített szellőző-rendszere biztosította. Sajnos, amikor az épületet hivatallá alakították, ezt nem vették figyelembe, áttörték a kürtőket, befalazták, ajtórést nyitottak. Most ezt a szellőzőrendszert is helyreállítják. Sétánk közben megérkezünk a kivitelező vállalat irodájához. Itt van együtt a munkát irányító „stáb”. A Kommunális Beruházó Vállalat az egész kivitelezés gazdája (generálkivitelező). A munkások pedig, akik jelenleg itt dolgoznak, a DÖMÖS Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat munkásai. Szabó Ferencet, a lebonyolító munkavezetőt kérdezem:- Hányán dolgoznak ma az épületben? Most különböző szakmákból 40-44-en. A munkák párhuzamosan mennek. Túl vagyunk a bontásokon, parketta felbontáson, csináljuk a kőműves falazó munkát, ajtók áthelyezését. Ugyanakkor dolgoznak gépészek, villanyszerelők és vízvezeték-szerelők alakítják ki - a kétnemű ifjúságra számítva - a mellékhelységeket, WC-ket. Folyik már a festés előkészítése és az asztalosok is végzik a javításokat. Május 30-án kapjuk meg a Gorkij-fasori épületrészt, addig itt végeznünk kell. Ott ismét bonyolult munkáink lesznek, nemcsak helyreállítanunk kell, de ki kell alakítanunk egy konyha-éttermi részt is.- Mi a remény? Készen lesznek időre? Minden erőnkkel dolgozunk. Felelősséget érzünk ezért a munkáért. Ennek készen kell lenni. Sok problémával kell megküzdenünk, a feltárások során olyan helyzetek alakulnak, melyekkel a tervezés során még nem számolhattak. Szükségünk van még munkaerőre is. Bár munkaerő feleslegről beszélnek, de a piacon nincs elég szakmunkaerő. Legalábbis 8-10 szakmunkást kell még beállítanunk.- Jelentene-e segítséget egy ifjúsági önkéntes munkatábor? Szkárosiné Varga Irén veszi át a szót. Igen. El tudom képzelni ezt a segítséget. Takarítás, rámolás, berendezés lesz bőven. Júniusban visszaadjuk az udvari részt, ott mindezt el lehet végezni. De az utcai fronton is lesz munka. Bontások következtében lehet majd ta- licskázni, sittet hordani. Ide erős fiatalok kellenek - természetesen a balesetvédelemről gondoskodunk.- Mi lesz az utcai fronton? Erre ismét az igazgató válaszol. A földszinten a volt igazgatói lakásban 300 személyre étterem készül, melegítő konyhával. Az emeleten marad a tanári szobák és a könyvtár régi rendszere, a másodikon pedig a díszterem, és a régi rajzterem helyén a nyelvi labor. Ehhez már rengeteg eszközt, kazettát és más technikai segítséget kaptunk, sokat köszönhetünk a British Councilnak és a Goethe Társaságnak. Összefoglalva sétánk eredményét, az igazgató megemlíti, hogy a munkások lelkesen és nagyon rendesen dolgoznak. Érzik munkájuk jelentőségét. Valahogy úgy van, hogy akik idejönnek, elkapja azokat a hév és lendület. Aki ezzel az üggyel kapcsolatba kerül, mind lelkesedik, és jó munkát végez. Csak egy példa: el kellett bontani olyan beépített közfalakat, melyek felül üvegezettek voltak. Egyetlen törés nem történt bontás és raktározás közben. Sokat köszönhetünk a munkaszervezés terén Somlai Miklósnak és a nagyon pontos, szakszerű ellenőrzés terén Gryllusz Vilmosnak. Visszaérkezünk az igazgatói irodába. Éles Gabi - az iskolatitkár dolgozik az írógépnél. Kérdésemre elmondja, hogy már igen sok munkája van. Ő is „belelkesedett” - mint mások. De azt szeretné, ha már nem látna kőműveseket, csak jönnének a gyerekek. „A gyerekekkel való foglalkozást már alig várom!” Nem egészen négy hónap áll rendelkezésre. A tervek jók, a munkások jól dolgoznak, van lelkesedés, tudják, hogy értelmes dolgot csinálnak. Lassan megválasztják a tanárokat, ők is elkezdhetik taneszközeik szervezését, összegyűjtését, készülhetnek a tanításra. Mi kell még? Áldozat, anyagi segítség és sok-sok imádság, hogy mindenek jól menjenek végbe. Reális remény! A gimnázium szeptember 2-án megnyitja kapuit! tszm Fotó: Kinczler Gyula Az „Emlékezzünk régiekről” felszólítás mindig időszerű általános parancs saját magunk számára. Két alkalom is kínálja most, hogy idézzük fel Renner János életművét. Az egyik az, hogy most június 5-én lesz száz éve, hogy megszületett; a másik a fasori gimnázium örvendetes újraindulása, amelynek neves tanára, majd igazgatója volt. A nemes evangélikus hagyományokkal rendelkező Sopron szülötte és neveltje. Érettségi után a budapesti egyetemre iratkozik be, és itt 1912-ben szerez középiskolai tanári oklevelet mennyiségtanból és természettanból. De ezalatt már 1911-ben bekapcsolódik az Eötvös Loránd által kifejlesztett torziós ingával végzett mérésekbe, és ennek a problémakörnek neves specialistájává válik. Eötvös irányítása alatt több évig dolgozik az egyetem fizikai intézetében. Ezzel párhuzamosan 1913-14-ben, majd 1919-1920-ban a fasori gimnázium óraadó tanára, 1920-tól pedig tanára. Tanári működésében azonban két év szünetet is jelent az, hogy a közoktatási kormányzat felkérésére a londoni Hungarian Oil Syndicate részére végez tudományos vizsgálatokat. Később - a húszas években - Magyarországon, Indiában és Franciaországban hajt végre geofizikai méréseket. Nagyrészt neki köszönhető a rendszeres terepi használatra is alkalmas Eötvös-inga kifejlesztése. 1947-ben megbízzák az Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet vezetésével. Számos geofizikai témájú tanulmányt ír, jelentős szerepet játszik az ország gravitációs alaphálózati feltérképezésének megszervezésében. Egyik eredménye különösen nagy elismerést hozott számára. Eötvös Loránd 1908-ban munkatársai segítségével rendkívül nagy pontosságú méréseket végzett egy test súlyos és tehetetlen tömege egyenlőségének megállapitása céljából, amely tény az Éinstein által megalkotott nagy horderejű relativitáselmélet egyik kísérleti alapja. Renner Jánosnak 1935-ben az előbbi igen nagy pontosságú mérési eredményt még egy nagyságrenddel sikerült fokoznia. Ebből a vázlatos ismertetésből is látszik, hogy Renner János mint tudós kísérletező fizikus volt, akinek eredményeit az ásványkincsek - elsősorban az olaj és a földgáz - kutatásánál gyümölcsöztetni lehetett. Munkássága elismeréséül 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. A doktori címet a műszaki tudományok doktoraként viselhette, címzetes egyetemi tanári kinevezést is kapott. Tanulmányai közt van azonban olyan is, amely nem szakterületéről szól, hanem mesteréről, Eötvös Lorándról, aki nemcsak az ő mestere volt, hanem korSzáz éve született Renner János társai széles rétegéé is. Eötvös Loránd azonban nem magányos csillagként tündökölt, voltak igen jól képzett, európai színvonalú fizikusaink. Eötvös Loránd egyszer kigondolt egy forgó kisérleti berendezést, amellyel azt szerette volna kimutatni, hogy a nyugat felé mozgó testek súlya látszólag megnő-' vekszik, a kelet felé mozgóké pedig csökken. Elmondta Fröhlich Izidornak, a budapesti egyetem elméleti fizikus professzorának, hogy milyen adatra volna szüksége a kísérleti berendezés megalkotásához. A professzor elméleti úton választ adott a feltett kérdésre, és ennek alapján sikerült is Eötvösnek megépítenie és működtetnie a tervezett eszközt. Nem véletlen ezek után, hogy ez az egyetemi légkör, amelyben a teremtett világ csodálatos és titokzatos törvény- szerűségeit nagy tudású, ambiciózus elmék egymással is együttműködve kutatták, a középiskolai fizikaoktatásra is jótékonyan hatott. Az 1900-as évek elején jelent meg Szíjártó Miklós Kísérleti Fizika c. kétkötetes tankönyve a középiskolák VII., ill. VIII. osztálya> számára. Ezeket az európai színvonalú tankönyveket az 1924-ben kiadott új tanterv alapján Fraknóy József dolgozta át, megőrizve az eredeti mű értékeit, amit azzal is kinyilvánított, hogy magát csak társszerzőként tüntette fel. Ismét új tanterv lépett életbe 1938-ban. Ennek előírásai alapján Renner János végezte el a korszerűsítést, és hármuk nevével jelent meg a két kötet 1941-42-ben, a gimnáziumoknak és a leánygimnáziumoknak szánva. Az 1938. évi tanterv a gimnázium és a leánygimnázium III. osztályában is bevezette a fizika tanítását (ez a mai általános iskolai hetedik osztálynak felel meg). Ehhez Renner János írt önálló, előzményekre nem támaszkodó kitűnő tankönyvet, amely 1939- ben jelent meg. Az utoljára említett három tankönyv még a negyvenes évek végén is használatban volt. Az európai színvonalat ezekben az évtizedekben más vonatkozásban is tartottuk a fizika tanítását illetően. Körülbelül Galilei óta (1564-1642) mondhatjuk a fizikát kísérletileg megalapozott tudománynak; a tanulók önálló tevé- kenykedtetésének mint nevelési elvnek kiterjedt alkalmazását pedig talán Pestalozzi (1746-1827) működésétől számíthatjuk. Csak körülbelül a múlt század vége hozta be nagyobb mértékben az európai iskolákba azt, hogy a fizika tanulását a tanulók egyéni kísérletezéseire alapítsuk. Számunkra nevezetes nap 1904. szeptember 26-a: ekkor kezd működni a budapesti evangélikus gimnázium a ma is álló fasori új épületben. 1910-től kezdve már külön erre a célra felszerelt teremben végezhetnek a tanulók egyénileg vagy kisebb csoportokban fizikai kísérleteket, méréseket a rendszeresen megtartott laboratóriumi gyakorlatokon. Ehhez a gyakorlati munkához Renner János készít külföldi kiadványok felhasználásával kitűnő kézikönyvet, amelyben a rá jellemző precizitással felsorolja az egyes kísérletekhez felhasználandó anyag- szükségletet, és megadja a kísérletek, mérések részletes leírását. Mindez tovább gyűrűzött a vidéki iskolák irányába is. 1938-ban élmény volt számunkra, a szarvasi evangélikus gimnázium hetedikesei számára, hogy egy napon felavatták a modern, új felszereléssel ellátott fizikai laboratóriumi termet, és mi lehettünk az első használói. Renner János gimnáziumi tankönyveinek előszavában ilyen nevekkel találkozunk: Mikola Sándor, Kilczer Gyula, dr. Vermes Miklós, dr. Levius Ernő. Ök mint fasori tanáfok a szerző köszönetét érdemelték ki azzal, hogy segítségére voltak a könyv elkészítésében. Ez is jele annak az együttműködésnek, amely a fasori gimnázium tanárait mindig is jellemezte. Renner Jánosra mint középiskolai tanárra számos tanítványa nagy hálával emlékszik vissza. Nagy tudása, tapasztalata imponáló volt. Maga volt a megtestesült lelkiismeretesség; azok sem menekülhettek a munka elől, akiknek nem volt erőssége a fizika, illetve a matematika (ugyanis rendszeresen tanított matematikát is). Még azt sem vették tőle rossz néven, ha előre elkészített precíz jegyzeteit vette elő az órán. Azt kérdezik utólag is egymástól volt diákjai: hogy ért rá mindarra Renner tanár úr, amit csinált életében? Mert középiskolai tanári működését sem csak kiegészítésnek tekintette kutató munkája mellett, hanem főhivatá-. sának. Körülményei lehetővé tették, hogy hosszú tanári működése alatt szerzett tapásztalatai birtokában tanár szakos egyetemi hallgatókkal is elbeszélgethessen az általa vezetett módszertani gyakorlatokon arról, hogy hogyan érdemes bevezetni a középiskolásokat a fizika tudományába. A régebben gyakori tudós-tanár jellegzetes képviselője volt. Tanuljunk tőle mi is, akik nem lehettünk személyesen tanítványai. 1976. január 30-án halt meg. Reményi Gusztáv
