Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-05-14 / 20. szám
Evangélikus Élet 1989. május iá VALLOMÁS A SZENT LÉLEKRÖL Vallomás a Szentlélekről „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld pedig kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mélység színén, és Isten Lelke lebegett a vizek fölött" (lMóz 1,1-2). A Szent Léleknek ez az időn és téren túlmutató léte is érzékelhetővé teszi számunkra a Háromságban Egy Isten minden dimenziót meghaladó végtelenségét. Az örökkévaló Atya alkotta az egész látható és láthatatlan világot; a Fiú - aki „az Atyától minden időknek előtte született” történelmi időben Emberré lett, közöttünk élt, és szolgálatával az embereket az Atya gyermekeivé tette; a Lélek pedig az, aki működésével átíveli az Isten és az ember kapcsolatának örökkévalóságát. Ő szólott az Ószövetségben az emberekhez a próféták által, s az Újszövetség hajnalán Ő szállott Máriára, akit az Atya méltónak talált, hogy emberi életet adjon a Fiú Istennek. Az Utolsó Vacsorán Jézus megígéri tanítványainak a Lélek eljövetelét, aki majd eszükbe juttatja mindazt, amit O mondott nekik, elvezeti őket minden igazságra, és felruházza őket földöntúli erővel, amelyre szükségük lesz az Evangélium hirdetéséhez és Krisztus Egyházának megerősítéséhez. Ezt a Szent Lélek úgy valósította és valósítja meg, hogy ama Pünkösd napján alászállt az apostolok közösségére, s azóta is a kereszteléskor beköltözik minden hívőbe, hogy benne lakozzék és Isten templomává tegye őt. (lKor 3,16) A Szent Lélek így a bennünk lakozó Isten. A Fiú és a Lélek munkálkodása tehát kiegészíti egymást: a Lélek által testesült meg a Fiú, akinek a feltámadása és mennybemenetele viszont lehetővé tette a Lélek eljövetelét az Egyházba. Krisztus üdvözítő szolgálata és Evangéliuma ezért nem választható el a Szent Lélek munkálkodásától. A Szent Lélek nélkülözhetetlen szerepét az Isten és az ember kapcsolatában világosan tükrözi minden orthodox Liturgia anafóriája (felajánlási, eucharisztikus része), amelyben kifejezést kap az a hit, hogy a Szent Lélek által válik az Eucharisztia kenyere és bora Krisztus Testévé és Vérévé. Hasonlóképpen a Szent Lélek kegyelméért fohászkodik a felszentelő főpap a diakónus-, pap- és püspök- szenteléskor, hogy ez a kegyelem szálljon a felszentelendőre. Mert a Szent Lélek kegyelme az, amely „meggyógyítja az erőtlenséget és kipótolja a hiányosságokat". (A fel- szentelési imából.) Ez a reményteljes hit tölti el az Orthodox Egyházat, s igy a gondjaimra bízott egyházi közösséget és személy szerint engem is. Mert bármilyen gyarlók, esendők vagyunk is, Krisztus megváltó műve és a Szent Lélek megtisztító ereje együtt méltóvá tesz bennünket arra, hogy Teremtő Istenünket „bizodalommal és elítéltetés nélkül bátorkodjunk Atyának nevezni”. (Az Úr imádságát bevezető liturgikus szövegből.) Berki Feriz ortodox esperes-adminisztrátor „Maradjatok énbennem és én is tibennetek” Nehéz feladatot kaptam a fő- szerkesztőtől, hogy a fenti témáról írjak néhány sort. Erről valóban csak egészen személyesen lehet hitelesen szólni. Egészen fiatal, kezdő lelkész voltam, amikor egy idős kollégám igehirdetése közben meggyőződtem róla, hogy személyes és szolgálatbeli hiányosságaim, erőtlenségem elleni legjobb „orvosság”: egyszerűen szó szerint venni Jézus biztató szavát (Lk 11,13.) — és elkezdtem folyamatosan imádkozni a Szentlélekkel való teljesebb kapcsolatért Nemsokára felfedeztem a magam számára Jézus ismert búcsúbeszédeiből (Jn 14-16. fejezetek) a Szentlélekre, a „Vigasztalódra utaló szavakat és világossá vált, hogy amikor a Szentlélek munkában van, akkor Jézus szavait eleveníti meg (14,26.), Őróla tesz bizonyságot (15,26.), Őt dicsőíti meg (16,14.), Róla győz meg (16,7-11.). Mindezeket összefoglalva úgy láttam, hogy a 15. rész ismert felszólítása (4. vers): „Maradjatok énbennem és én is tibennetek” - kifejezi mindazt, amit a Szentlélek tulajdonképpen tenni, munkálni akar. Ezzel világossá vált az irány, amely felé haladnom kell. Sokszor szerettem volna más, látványosabb és eredményesebb utakat bejárni másokhoz hasonlóan - kit hagynának érintetlenül a mások eredményeinek hírei? De egyre inkább el kellett fogadnom, hogy a Szentlélek igazgatása alatt a dolgok menete nem az én kezemben van; rá kell bíznom magam arra, ahogyan ő akar vezetni. Wesley János ismert imádsága emlékeztet erre: „Nem vagyok többé a magamé, hanem a tiéd. Állíts oda, ahová akarsz. Rendelj amellé, aki mellé akarsz; Hadd dolgozzam, hadd tűrjek; akaratod szerint. Használj vagy állíts félre a magad számára. Magasztalj fel a Te nevedért, vagy alázz meg a Te nevedért. Tölts meg, üresíts meg. Legyen meg mindenem, vagy ne legyen semmim. Szabad elhatározásomból és teljes szívemből mindent jóakaratodra és tetszésedre bízok.” Ennek az imádságnak az alaphangja mindemellett nem a lemondás, megadás - hanem az öröm. Ha újra kezdeném, ma is csak ezt az utat akarnám járni, mert megajándékozott a legfőbb jóval: az .Isten Fiának, Jézus Krisztusnak egyre növekvő ismeretével. Hecker Frigyes metodista szuperintendens PÜNKÖSD HÉTFŐ IGÉJE Csel 15,7-12 KIÉ A SZENTLÉLEK? Az apostolok először a régi szövetség hívei voltak, körülmetélték őket és a mózesi törvények tiszteletében nevelkedtek. A választott nép körében készitette elő Isten a világ Megváltójának születését. Jézust is körülmetélték és azt mondta magáról, hogy nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni. A pünkösd eseménye Jeruzsálemben ment végbe és bár az első megtörök között sokan voltak nem zsidó származásúak, ezek már korábban betértek a zsidó kultuszi közösségbe. így kapták a Szentlélek ajándékát. Ezekből az előzményekből néhány apostol azt a következtetést vonta le, hogy a keresztyén hitre jutásnak az az egyetlen útja, amit maguk is bejártak és a Szentlélek csak azon a módon jöhet el mindenkihez, ahogyan hozzájuk is eljutott. Amikor a keresztyén misszió átlépte Palesztina népi és kultuszi határait és pogány területre érkezett, ezek az apostolok azt gondolták, hogy a pogánynak előbb zsidóvá kell lennie, hogy keresztyén lehessen. Át kell vennie egy idegen nép körében kialakult hagyományrendszert és számára teljesen idegen szokásokat ahhoz, hogy az evangélium eleven igazságához jusson és kapja a Szentlélek életújító erejét. Az apostolok vitája akörül forgott, hogy vajon az egyedül üdvözítő igazság továbbadása, illetve befogadása kötve van-e egyedül üdvözítő feltételekhez és modellhez. A Lélektől ihletett bölcsesség dönti el a vitát: a szíveket megtisztító igazságot kell továbbadni, nem lerázni való igát rakni a nyakakba. Az apostolok maguk is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülnek, amelynek nem feltétele az életük korábbi külső rendje. Amíg az apostolok vitatkoztak, addig a Szentlélek személyválogatás és különbség nélkül munkálkodott. Sorra alakultak pogányokból lett keresztyén gyülekezetek. A Szentlélek hatására elfogadták az evangéliumot, ráébredtek bűneikre és megtisztultak a kegyelem által. Megkapták a legnagyobb lelki ajándékot, az egymás terhét hordozó szeretetet és a lelkiismeret békességét, minden őszinte emberi közösség alapját. A leleményes szeretet és a felszabadult lélek termékeny fantáziája képes volt az adott körülmények szerint kialakítani a közösség jó rendjét és maga teremtett magának tartalommal teli hagyományokat. Nagy örömmel tapasztaljuk manapság lépten-nyomon, hogy fiatalok és idősek emberileg nyomonkövethető indíték és vallásos háttér nélkül egyszercsak kezükbe veszik a Bibliát, imádságra hajtják le a fejüket és bebocsátást kérnek a Jézusban hívők közösségébe, mert Isten adott nekik Szentlelket és megtisztítja szívüket. Baranyai Tamás IMÁDKOZZUNK Ó, Nagy Főnök! Gyújts gyertyát a szívemben, hadd lássam, mi van ott és hadd söpörjem ki a szemetet a Te hajlékodból. Amen (Afrikai imádság) Az egyház nem emberi produktum. Nem emberi elhatározás vagy cél hozza létre. Egyház Isten Lelkének az adománya. Ő teremti ott, akkor, ahol akarja. Ez titok a számunkra, mert mi csak a Lélek munkáját látjuk. Azt az isteni ajándékot, hogy van egy olyan lehetőség, hogy összegyülekezhetünk Isten igéjének a hallgatására, elcsendesedhetünk a közös imádságban s hálás szívvel áldhatjuk Urunkat az ének szavával. Sokszor összekeverjük - az egyház összefüggésében is -, az isteni és az emberi tevékenységet. A magunk „sikerének” könyveljük el azt, ami egyedül az egyház Uráé s ugyanakkor az emberi tévedéseinket vagy az egyházon belül jelentkező emberi indulatokat isteni „szükség- szerűségnek” tekintjük. Egyház ott van, ahol azt Isten Lelke életrehívja. Tehát sem földrajzi kötöttségről, sem tradícióról az egyház örökkévalóságát tekintve nem beszélhetünk. Bibliát olvasó számára próbakő az a tény, hogy pl. a Pál apostol által említett kis-ázsiai gyülekezeteket ma már hiába is keresnénk a világegyház térképén. Az Anyaszentegyház, Krisztus teste, nincs sem térhez, sem időhöz kötve. Viszont az egyházat reprezentáló gyülekezet alá van vetve a tér és idő dimenziójának. Ezért az egyház megjelenési formája, a gyülekezet csak addig az élő egyház szerves része, amíg Isten azt engedi. Ez azt jelenti, hogy gyülekezetek szűnnek meg s új gyülekezetek születnek. Ott és akkor, amikor Isten Szentlelke „utoléri” a bűnös embert, megszólítja és összegyűjti az evangélium köré. Az is kétségtelen, hogy az egyház bizonyos földi formátumban végzi isteni küldetését. És ez a forma nagyon széles skálájú. Kezdve az első jeruzsálemi gyülekezet mustármagnyi közösségétől, a gályarabság idejében pásztor nélkül maradt nyájon át, a mai egyházi formákig. Nehéz lenne e széles skálán egy egyházi-modellt is kiemelni s azt mondani: ez az igazi egyház. Hiszen minden látható egyházi alakulatban megtalálható az emberi oldal. Bizonyos értelemben az egyház megjelenési formáját alakítja a környező világ is. A keresztyén üldözések korszaka nagyban befolyásolta az első keresztyén gyülekezetek életét és - mai szóval - struktúráját. De ugyanez mondható el pl. a missziói egyházakról is. Nem egy ilyen egyházi gyakorlatban találkozunk még ma is olyan hagyományokkal, amelyek a régi „tömlő” itt maradt emlékei. Az egyházat nem a formája teszi egyházzá. A külső formát mindig alá kell vetni a belső tartalomnak. A forma változhat - de a tartalom soha! A forma sosem kerülhet előtérbe, nem homályosíthatja el a belső tartalmat: Krisztus életet adó evangéliumát. Kétségtelen, hogy Krisztus egyházának 2000 éves történetében voltak olyan - hosszabb rövidebb ideig tartó - próbálkozások, amikor úgy tűnt, hogy az emberi oldal, a formát alakító magatartás vált elsődlegessé. De - és erre is van példánk bőven - minden ilyen kísérletet Isten egy új reformációval „állított” meg s állította vissza az egyház igazi mibenlétét. Napjainkban egyházszerte szóbeszéd egyházunk strukturális változtatásának szükségessége. Kétségtelen, hogy az egyház külső formáját . bizonyos időszakokban „hozzá” kell igazítani ahhoz a közeghez, amelyben szolgálatát végzi. De itt mindig csak formai változtatásra gondolhatunk. Tartalmilag semmiféle „közeg-változás” nem befolyásolhatja az egyház életét. Egy egyház megújulásának sem feltétele a szervezeti megújulás. Ha így gondolkodunk, akkor tagadjuk a Szentiéleknek a munkáját és erejét. Hiszen egyedül ő képes egyházat, gyülekezetét teremteni még a „kövekből” is. Az elmúlt időszakban felmerült egyházunkban is annak szükségessége, hogy a körülöttünk lévő változások hatására vagy azok kényszerítő erejére, egyházunk szervezetét is átalakítsa annak a célnak a függvényében, hogy egyedüli küldetését : Krisztus megtérésre hívó szavát még erőteljesebben, még szélesebb körben s még teljesebben tudja betölteni. Csak egyet említsünk az okok közül: ma új médiákkal találkozik az ember. Ezeket fel kell használnunk az evangélium szélesebb körű hirdetésénél, az egyház lényegének a legszélesebb körben való tájékoztatására. De szólhatnánk arról is, hogy egyházunk lelkészi kara a következő esztendőkben kicserélődik. Generációváltás időszakát éljük. Mindezek - s még sok minden más -, készteti az egyházat arra, hogy foglalkozzék szervezetének átalakításával. Nem a „cél”, hanem a forma korszerűsítése érdekében. De természetesen az sem törvény- szerű, hogy az egyház életében a generációváltásnál vagy korszak- váltásnál új formát kell keresni a Tégi tartalomnak. Az egyház Krisztus teste. Annak külső formáján lehet az embernek változtatnia, igazítánia. De csak addig mehet el ez az „igazítás”, amíg nem emberi akaratból fakadó megújítást akar az ember Krisztus testén véghezvinni, hanem alázatosan kéri az egyház Urának a segítségét és áldását minden emberi tevékenységhez* Karner Ágoston Tüzes nyelv vagy megújult élet? A Szentlélek - a Szentháromság ismeretlenje. Mindenütt jelen van és mégis nehezen érhető el, mivel Jézus szava szerint az emberben végzett munkája a széléhez hasonlít, amely ,fú, ahová akar és annak zúgását hallod, de nem tudod, hogy honnan jő és hová megy" (Jn 3:8). Talán ezért van az, hogy a keresztyének is gyakran összetévesztik a Szentlelket érzéseikkel, élményeikkel és elvész jelenlétének, munkájának valósága. így pünkösdből nem a háromezer megtért ember életrejutása lesz a lényeg, hanem a tüzes nyelvek, meg a zúgó szél romantikusan elképzelt díszlete. A mai keresztyénségnek nem csodás élményekre, nyelveken szólásra vagy más karizmatikus furcsaságokra van szüksége, hanem megújulásra. Számunkra ma az az igazi nagy kérdés, hogy a csüggedt közönyből, az egymás hibáit kipellengérezni kész képmutatásból ki tud-e szabadítani Isten új életet teremtő Szentlelke. Minden keresztyén felekezet vállalja Isten önkijelentését: Isten Igéje a Szentlélek által ihletett, életújító erővel megáldott eszköze Istennek. Aki megfeledkezik erről, vagy hitetlen kétkedéssel fogadja az Isten Igéjének objektív hatalmát veti el. A mai keresztyénség- ben sokat beszélünk a karizmák, a lelkiajándékok titkáról, csodás hatalmáról - megfeledkezve arról, hogy az mindig haszonra adatik, a szolgálat munkájára, Krisztus testének építésére (Ef 4:12). Isten Lelke megújult, szolgálatra kész életünkben akar gyümölcsözni. Jézus arra tanította a tanítványokat, hogy az ember legbiztosabb ismertetőjele - a gyümölcs. Jézus így tanított erről: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa rossz gyümölcsöt terem." (Mt 7:15-17) A Lélek gyümölcse - a szeretet ezerarcú megnyilvánulási formája, amelyben a megújult élet testet ölt. Megújulni csak szeretetben lehet, vagy hogy kiteljesedjék bennünk az öröm, a békesség, a béketűrés, a szívesség, a jóság, a szelídség és a mértékletesség” (Gál 5:22). Szentlélekre van szükségünk, hogy a keresztyénség ismét hasznos lehessen, só, mely í^sít, lámpás, mely világít. Ezért pünkösdről soha nem beszélhetünk múlt időben! Életünk megújulásának a csodája a Szentlélek igazi titka. Aki csak a zúgó szelet, az idegen nyelveket vagy a tüzes lángnyelveket keresi, soha nem érti a Szentlélek titkát. Victor Jánosnak a pünkösdi igéhez fűzött magyarázó szavai szerint „bizonyságfételre felbuzdító erő a Lélek. S az a tűz, amely felgyújt, szívről szívre tovább is harapózik. Csak el ne fojtsa magába az ember". Dr. Szigeti Jenő HN. Adventista egyház elnöke Szeretettel köszöntjük TRAJTLER GÁBOR orgonaművész, zenei igazgató testvérünket, aki e napokban ünnepli 60-dik születésnapját. Szolgálata szervesen beleépült egyházunk életébe. A Deák téri templom, és a Lutheránia ének- és zenekarának orgonistája, egyházunk kántorképzésének vezetője, az énekeskönyv szerkesztésének koordinálója és az énekkarok találkozóinak szervezőjeként irányítja egyházunk zenei életét. Isten gazdag áldását kívánjuk életére és további szolgálatára. KERESSÜK A KÖZÖS MUNKATERÜLETEKET A fővárosban működő egyházak vezetői és a főváros vezetői találkoztak április 18-án a városházán. A fővárost Bielek József tanácselnök és Lehoczki István általános elnökhelyettes képviselte. Jelen volt Miklós Imre, az ÁEH elnöke is. A különböző felekezetek részéről mintegy húszán vettek részt a megbeszélésen. v Bielek József tanácselnök bevezetőjében a beszélgetés célját így fogalmazta meg: „Közös munka- területeket keresünk - melyeken együtt eredményesebben dolgozhatunk”. Ismertette azokat a nehézségeket, melyekkel a főváros vezetésének kell megküzdenie. A rendelkezésre álló anyagiak a város üzemeltetésére elegendők, fejlesztésre már nem jut belőlük. Ebben a helyzetben fontos azonban, hogy minden forint a megfelelő legjobb helyre jusson. Semmiképpen nem mondhatnak le a szociális gondozásról, az 530 ezer nyugdíjas gondozásáról. Szociális segélyt ma 3000 rászorult kap. Ennél jóval magasabb a számuk, de sokan szégyenkeznek kéréssel előállni. Lelkészek segíthetnek itt azzal, hogy bejelentik ezeket a személyeket. Sajnos ezt még kérni kell, nem állampolgári jogon jár az ilyen segítség! Nem elég azonban a materiális segítség, gondozás, kell a lelki gondozás is és ebben kéri a város az egyházak segítségét. A beszélgetést JPctskai László bíboros érsek indította el. Az egyház feladata igeszolgálat és asztalszolgálat. Előbbihez tartozik az igehirdetés mellett a keresztyén nevelés is, utóbbihoz a szentségen kívül a gondoskodás, akár az intézményes gondoskodás is. Nagy Gyula püspök-elnökünk az embereket formáló lelkipásztori munkáról, a kórházi lelkigondozásról, és a börtönlakók látogatásáról szólt, kiemelve, hogy erkölcsi nevelés nélkül nehezen jutunk előre. Bepillantást kaptunk a különböző felekezetek szeretetmunkájá- ba s megtudtunk olyan dolgokat, melyek eddig ismeretlenek voltak. Sok zsidó él létminimum alatt, ezért a hitközség gondozza őket úgy is, hogy naponta 1000 személynek adnak meleg ételt. Schöner Alfréd főrabbi felhívta a figyelmet arra is, hogy május elején lesz a fővárosi zsidóság deportálásának 45. évfordulója. Erre való emlékezés mindnyájunk közügye. Nagy Tibor református püspökhelyettes a jövőre megnyíló fővárosi gimnáziumukról, a közel 150 egyházi épület karbantartásának nehézségeiről és a különböző szeretetszolgálataikról beszélt. Viczián János, a SZÉT elnöke, az emberek belső békéjének és mindennapi magatartásának összefüggéséről, Huszti János unitárius püspök az állami gondozottak felkarolásáról, Berki Feriz ortodox esperes adminisztrátor a műemlék templomok karbantartásáról, Szigeti Jenő, a HN. Adventista Egyház elnöke a szociális munkában való összefogásról különösen három területen látja a lehetőséget: a prevenció (megelőzés), a terápia (gyógyítás) és a rehabilitáció (visszaállítás) területén. Keresztes Szilárd görög katolikus püspök, Magosi Izidor váci katplikus püspök és Csepregi Ignác ált. érseki helytartó a karitatív munka különböző ágazatairól számolt be. Miklós Imre államtitkár megköszönte az egyházaknak, hogy akkor is cselekedték a jót, amikor szűkek voltak a körülmények. Most tágabb körülmények között jobban ki lehet bontakoztatni az értékeiket. Bielek József tanácselnök zárszavában megköszönve a sokoldalú tájékoztatást és véleményt elmondta, hogy közösen szolgáljuk a főváros lakosságát és a jövőben nemcsak a szociális területen, de más területen is szeretnénk együtt dolgozni. tszm Krisztus egyháza - Isten ajándéka
