Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-05-07 / 19. szám

Evangélikus Elet 1989. május 7. GYERMEKEKNEK A fVASÁRNAP IGÉJE Mt 9,35-38 KÉRJÉTEK AZ ARATÁS URÁT! Jézus bejárta a városokat és falvakat. Ő - akit Ezsaiás prófáta fájdalmak férfiának, betegség ismerőjének nevez - különösen vonzotta magához a hátrányos helyzetűeket. Akiknek gondjáról talán akkor is sokan és sokat beszéltek, és . akik az alamizsnákból úgy-ahogy fenn tudták tartani magu­kat, de kívül rekedtek a társadalom közösségén. Előjöttek az elszigetelt egyéni nyomorúságból és sokasággá verődtek össze Jézus körül. Megannyi;,egyedi jelenség”, melyeket szétszórt­ságukban lehetett nem tudomásul venni, így együtt mint el­gyötört és elesett tömeg a világ elé tárta az agyonhallgatott lelki és testi nyomor ijesztő méreteit. Jézus mélységes tisztelete és szeretete jut. kifejezésre ezek iránt az emberek iránt, amikor pásztor nélküli juhokhoz, learatásra váró gabonához hasonlítja őket. A juh és a gabona vitán felül álló értéket jelentett, ^amelyekről gondoskodni jól felfogott anyagi érdek, de elemi erkölcsi kötelesség is. Aki ezeket veszni hagyta, nemcsak pótolhatatlan kincset tékozolt el, hanem önmaga felett mondott morális Ítéletet. A mindent kizárólag anyagi oldalról megközelítő szemlélet számára az elesettek, önnön, vagy mások hibájából improduktív életre kényszerülők, betegek, öregek csupán gondot, terhet, felesle­ges nyűgöt jelentenek. Van elég bajunk, és akkor itt vannak még ezek is! Ez a gondolkodás sohasem lesz képes változtatni kilátástalan helyzetükön, sőt belső értékeik maradékától, ön­becsülésüktől, önérzetüktől, emberi méltóságuktól is meg­fosztja őket. A mennyek országa evangéliumát hirdette Jézus az eleset­teknek. Úgy is fel lehet fogni, hogy fájdalomcsillapító ópiu­mot adagolt, evilági bajokat túlvilági ígéretekkel orvosolt. Hitem szerint azonban más történt, lelki rehabilitáció. Jézus személyesen győzte meg hallgatóit: te nem szociális probléma vagy nekem, hanem a testvérem! Nem egy szomorú eset vagy, hanem pótolhatatlan egyedi érték, egyetlen embertársadnál sem alábbvaló. így gyógyította az erőtlenséget, helyreállítva a lélek épségét, a személyiség méltóságát. Ilyen tisztelettel, partneri, testvéri szolidaritással látott külső körülményeik jobbításához. A pásztor nélküli nyájból értékének tudatára ébredő közösséget teremtett az evangéliummal. Pál apostol 2Kor 6-ban jellemzi e közösség dinamizmusát: „mint ismeret­lenek és jól ismertek, mint halálra váltak, és íme élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítok: mint akiknek nincsen semmijük és akiké mégis minden”. A mai ige lelkészszentelési és lelkésziktatási liturgiánkban szerepel, de nemcsak egyházi tisztségviselőkre vonatkozik. Isten az aratás Ura, övé a gabona, övé a nyáj. Becses Neki minden kalász és minden bárány. Mindenkit felelőssé tesz azért, hogy egy is el ne vesszen. Ezt a vetést nem lehet kom­bájnnal aratni, a nyájat villanypásztorral őrizni. A testvéri szív közösséget vállaló gondoskodása menti meg a veszélyez­tetettet, sőt arra is alkalmassá teszi, hogy megmentett életét mások megmentésére szánja. Baranyai Tamás IMÁDKOZZUNK Urunk! Szabadíts meg minket minden bajból és nyomorúságból, főként pedig a halálból. Ámen. „írok nektek> ifjak.. 99 „A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén” (Mt 3,10) A fenti idézet volt a mottója a elért eredményeit a civil életben is WSCF (Keresztyén Diákok Világ- lehet hasznosítani, szövetsége) által Hollandiában Az emberi jogok témakörében rendezett békekonferenciának, hangsúlyoztuk a szolidaritási mun- A múlt heti számban kaptunk már ka fontosságát, ill. a különböző némi ízelítőt erről a tanácskozás- segítő akciókban való részvételt, ról. A többnyire európai országok- Ehhez kapcsolódóan ismertettük a ból érkezett 36 résztvevő 5-10 fős magyarországi egyházak szerepét csoportokban és plenáris üléseken az erdélyi menekültek megsegítésé- beszélgetett, sőt olykor vitatkozott ben. A WSCF európai titkára ígé- a béke fogalmának sokféle összete- retet tett nekünk a támogatásukról vőjéről. A tanácskozás záródokumentu­Az egyik fő téma a fegyverkezés ma a májusban Baselben megtar- volt. Úgy ítéltük meg, hogy sok tandó béke-világkonferencia anya­országban nagy hangsúlyt helyez- gát fogja kiegészíteni, nek a fiatalok katonai nevelésére, Az együttlétek kötetlenebb al- s ez ellen tiltakoznunk kell. Továb- kalmait képezték az esti csoportos bá feladatunknak tartjuk az embe- beszélgetések, amikor mindenki rekben újra felébreszteni a reményt beszámolt az aznapi pozitív és ne- egy békés jövő iránt. Engem igen gatív élményeiről. Ezenkívül éjsza- meglepett, amikor egy olasz lány a kába nyúlóan sok közös játékra, tudósok felelősségéről beszélve ar- éneklésre kínálkozott lehetőség, ról szólt, hogy miként tudják az Az egyik délután Utrecht neveze- egyetemek kutatásait pénzbeli tá- tességeivel ismerkedtünk. Büszkén mogatással katonai irányba befő- gondoltam az egyetem ősi épülete lyásolni. Ebben az esetben az elért előtt állva az ott tanult magyar eredmények kizárólagosan a hadi- diákokra, akik egy időszakban a iparban kerülnek felhasználásra, s hallgatók magvát alkották. Gyö- az ilyen intézkedések ellen harcol- nyörködtünk a sok csatornával át- nunk kell. Itt hallottam arról, hogy szőtt város tipikusan németalföldi a világ tudósai 1957 óta konferen- házaiban, s közben többször hall- ciákat szerveznek a békéért és a le- hattuk a Dóm harangtornyának szerelésért, amelyeknek a doku- híres játékát, mentumait évekig titkosan kezelik. Délutánonként a szállásunkat Az ezévi találkozón Szaharov, az körülvevő erdőben sétálhattunk ismert békeharcos is részt fog venni, nyuszik, mókusok társaságában. Az A biztonság kérdésének tárgya- utolsó nap ún. hippi este volt, s a lásánál helytelennek találtuk a csu- hatvanas évek hippi-divatjának pán katonai értelmezést, ami az megfelelő öltözéket és viselkedést egyre veszélyesebbé váló fegyver- próbáltunk magunkra ölteni. Ekkor kezéshez vezet. Aggódva állapítot- került sor a nemzetek bemutatkozá- tuk meg, hogy a tíz évvel ezelőtt sára is, ami szintén kedves színfoltja nyugatról indult nukleáris leszere- volt a találkozónak. Én javasasz- lés kezdeményezése óta nagyobb szonynak öltözve jósoltam meg a változás nem történt, s minden fiatalok tenyeréből, hogy hazájuk- fontosabb javaslat keletről jött, de ban kiváló békeharcosok lesznek, ezekre a NATO nem válaszolt. Azt A WSCF vezetői nagyon örül- gondoljuk, hogy a biztonságot tek a részvételünknek, s szeretnék, csak a potenciális ellenséggel közö- ha a konferenciáikon mindig jelen sen, a fokozatos leszerelés politiká- lenne MEVISZ-küldött is. ját követve lehet elérni. Az utolsó munkacsoport a Bib­A békét gazdasági oldalról a tér- lia néhány víziójával foglalkozott, mészet nagyfokú kizsákmányolá- s mindenki elmondhatta, hogy sának káros következményei fe- ezek számára mit jelentenek. Ben- nyegetik. Különösen veszélyesek nem egy békés, határok nélküli az egyre szaporodó hadiiparral Európa víziója merült fel, ahol az foglalkozó mammutvállalato^, va- emberek egymás iránti szeretet- lamint az a tény, hogy a gazdaság ben, bizalomban élnek együtt úgy, mind nagyobb területeit ellenőrzi a ahogy mi ezt a néhány napot eltöl- katonai ipar. Meg kell keresnünk töttük. „Jöjjetek, járjunk az Úr vi- azt a módszert, melynek a segítsé- lágosságában” (És 2,5) gével a gazdaság katonai téren Gaál Zsuzsanna Kazinczy körlevele az iskolai imákról „Anyaföldem, Erdély” - az Adalbertinumban Kazinczy Ferenc életében (1759-1831) nemcsak író, nyelvújí­tó, irodalomszervező volt, hanem ifjúkorában „hivatalnok” is, a kas­sai tankerület elemi iskoláinak szervezője és felügyelője 1786-tól 1791-ig. Az uralkodó, II. József közös vallású iskolákat létesített, hogy országában a műveltséget azonos szintre emelje, ne legyen szemléletbeli különbség a katolikus és protestáns iskolák tanításában. Erről Kazinczy egyik levelében ír­ta: „A mixta [vegyes vallású] osko­lák célja nem a Religionis Unió”, vagyis a nevelés nem vallási, hanem politikai ügy. Lehet a tanító katoli­kus vagy protestáns vallású. Kazinczy tanítás előtti és tanítás utáni imákat fogalmazott, ezeket a katolikus iskolákban az 1972/73. tanév vécéig imádkozták. írtunk erről az Új Ember 1988.37. számá­ban. A református vallású Kazincy imáit a református iskolákban nem imádkozták, aki viszont az evangélikus imákat írta, ismerte Kazinczy szövegét, mert ebből egész mondatokat vett át, ezeket szeretnénk ismertetni. Kazinczy fogalmazása A tanulás előtt Uram, mi a te teremtésid hozzád kiáltunk fel, világosítsd meg el­méinket, hogy azt, ami törvényed szerint való, megérthessük; erő­sítsd meg a mi emlékezetünket, hogy azt a jót, amit most tanulunk, megtarthassuk; gerjeszd fel akara­tunkat, hogy az idvességes tudo­mányt munkába is vigyük, s ezáltal magunkat és felebarátainkat sze­rencsésekké, s boldoggá tehessük. A tanulás után Hálaadással emeljük mi fel tehoz- zád lelkeinket minden jónak Adó­ja, azért a jótéteményidért, amelye­ket velünk közköttél. Engedjed Uram, hogy az az oktatás, amelyet most vettünk, nékünk előmenete­lünkre, néked pedig dicsőségedre váljon. Ezenkívül kérünk bocsás­sad áldásodat uralkodó Fejedel­münkre, hazánkra, szüléinkre, ta­nítóinkra, s jótévőinkre. - Ezeknek Uram, sőt minden embereknek en­gedj boldogságot. Poszvek Sándor evangélikus lel­kész imái az Egyházi énekek és imádságok című, Sopronban, 1886. évben megjelent kötetében: Tanulás előtt „Világosítsd meg értelmünket... hogy a jóra vezérlő szavokat... megértsük, a lelkünk mélyébe vés­ve elsajátítsuk... felebarátaink épülésére és a te szent neved dicsőí­tésére értékesítsük... Tanulás után .. .adj erőt, hogy a hasznos ismeret, amelyre ma vezéreltettünk... me­lyet itt nyertünk... szellemünkbe belevésődjenek. A te oltalmadba ajánljuk magunkat és társainkat. Kazinczy iskolafelügyelői körle­vele az imák elvégzéséről. Ő felsége méltóztatott a mellé­kelt imádságokat legkegyelmeseb­ben engedélyezni és előírni ame­lyek ezután ezen népiskola helyi igazgató urának kézbesítettnek azon meghagyással, hogy ezeket késedelem nélkül a vezetésére bí­zott iskolában bevezesse. Egyébként tekintettel a vegyes iskolákra azon intézkedés tétetik, hogy ezekben a nevezett imádsá­gok használata kapcsán senki a vallásának meg nem felelő szertar­tásban ne ösztönöztessék, se ne kényszeríttessék, hanem minden félnek szabadon hagyassék, hogy imádságát térdelve vagy állva, ke­resztvetéssel, vagy anélkül végez­hesse ; miközben a tanítók a legszi­gorúbb megtorlás vagy adott eset­ben elmozdítás terhe mellett, figyelmeztessenek arra, hogy az ilyen imádságok végezésénél min­dig megjelenjenek, hogy így elejét vehessék az egyébként könnyen tá­madható botránkozásnak és bepa- naszolásoknak. És mivel a külön­bözőségek miatt, melyek egyrészt a római és az egyesült görög egy­ház, másrészt a két ág. h. ev. és helv. hitv. ev. evangélium szerint reformált vallásokat a Miatyánk­nál megfigyelhetők azokban az is­kolákban amelyeket különböző vallásokhoz tartozó gyermekek lá­togatnak, szükségképpen egyen­lőtlenségeknek kell támadniok: ezért a helyi igazgató úr az érintett tanítót arra kell utasítania és ma­gának is azon kell őrködnie, hogy azon órákon, amelyek a világi tan­tárgyakra vannak rendelve, csak a mellékelt imádságok; a vallástaní­tásnál viszont (ahol a tanuló ifjú­ság amúgyis a katechéta [hitokta­tó] vezetésével elkülönül) a Mi­atyánk és más elfogadott áhítat- gyakorlatok is imádkoztassanak. Kassa, 1787. augusztus 30. Kazinczy Ferenc Borítékcím: A népiskolák királyi felügyelőjétől a kassai kerületben, NN-nek ment az X-i nemzeti oskola helyi igazga­tójának Hivatalból nemzeti iskolai ügyek­ben”. II. József halála után II. Lipót megszüntette a közös vallású isko­lákat, a protestáns tanitókat, így Kazinczy Ferencet is felmentette állásából. V. Busa Margit Virágos oltárrá változott a fehér asztal, mely körül művészek ültek, templommá a kettős terem, mely­ben a hallgatóságot az áhítat csendje fűzte eggyé. Óriási fenyők­re, havas hegycsúcsokra, zúgó pa­takokra, az Oltárkő meredek szik­láira emlékeztek, akik csak egyszer ráléptek Erdély földjére - hallgat­va Faragó Laura régi szép erdélyi énekeit, a messze tűnt dallamokat mégszólaltató Hargitai Géza fa­gott művészt, Sellei Zoltán nagy gonddal, szeretettel válogatott ver­seit. Sellei előadóművészetének csúcsára érkezett Dsida Jenő PSALMUS HUNGARICUS c. megrázó költeményének - fohá­szának - előadásával. Az emlékeket idéző műsor Tóth Sándor költő bevezető szép szavai­val a néhány hónapja alakult Ke­resztény Értelmiségiek Szövetsége székházában, az Adalbertinumban hangzott el egyik kezdő előadása­ként - tervezett értékes program­jaiknak. A Keresztény Értelmisé­giek Szövetsége - mint az elnök Csanádi Béla professzor mondta - a katolikus egyház keretében mű­ködik, de nem kívánják leszűkíteni a hivő katolikusokra, hiszen már az alapítók között is vannak evan­gélikusok, reformátusok. Céljuk az evangélizációs szolgá­lat: olyan értékek megvalósítása, melyben mindenki hivatásában a maga eszközeivel képviselje az evangéliumi hit és erkölcs jelenlé­tét a mai társadalomban. Éz nem merülhet ki a formai vallásgyakor­lásban - a jézusi tanúságtételnek a mindennapokban is meg kell mu­tatkozni. Tíz-tizenkét tagú munka- csoportok alakulnak a vallásos népszokások, a szépirodalom érté­kei, a vallásos irodalom megmen­tésére, pl. az egyházművészek ba­ráti köre, néprajz- és magyarságtu­domány, irodalmi és művészeti, jo­gi, társadalomtudományi és szo­ciológiai, orvosi és egészségügyi, gyógynövény, családközösség és nevelési, liturgikus lelkiségi, temp­lomvédő és szépítő munkacsoport. A munkacsoportok feladata a múltat tükröző, a jelent mutató s a jövőt építő keresztény kultúra hagyományainak, művészetének, irodalmának ápolása, mely a való­ságban, az elmúlt évtizedekben annyira háttérbe szorult. Önálló egyesület: sem az államtól, sem az egyháztól anyagi támogatást nem kap. * A közeljövőben JEL címmel la­pot terveznek olyan munkatársak­kal, mint Erdélyi Zsuzsanna nép­rajztudós, Rajeczky Benjamin ze­netudós, Magyar Ferenc író, Pro­kop Péter festőművész, Szeghalmi Elemér irodalomtörténész, Tóth Sándor költő, hogy csak néhányat említsek a vezetők közül és lesznek külföldi munkatársak is. Az „ANYAFÖLDEM, ER­DÉLY”, s az ezt megelőző költői estek, kiállítások emlékezetes, él­ményt adó találkozások voltak. Schelken Pálma Kik a boldogok? „...akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.99 Mt 5,4 Pedig itt többről van szó. Jé­zus azt szeretné, hogy más em­berek legyünk. Olyanok, akik jobban ismerik Istent. Furcsa bár, de Jézus vigasztalása ezért arra indít, hogy tovább sírjunk! így is lehet érteni a sza­vait: „Boldogok, akik „tovább" sírnak, mert ők megvigasztal-. tatnak.” Boldogok, akiknek az ■elképzelt, elimádkozott vigasz elmaradtával nem keményedik meg a szívük, hanem tudnak tovább sírni. Akárcsak a zsidók a jeruzsálemi palota romjai­nál... Ott, a falnál a zsidók nem csupán megbélyegzett, üldö­zött elődeik sorsát, népük vesz­teségeit siratják. Ott, a falnál az emberek Isten után sírnak. Tőlük lehet igazán sírni ta­nulni. Tőlük, akik az örökös szenvedésben, gyászban és fájdalomban átélték, hogy nem a gyásznak és a fájdalomnak a könnye a legkeserűbb. Tőlük, akik tudják, hogy a fájdalom, gyász és szenvedés könnyei között is tővább kell sírni az Isten után, mert az ember leg­jobban Istentől való távolsága miatt szenved. Boldogok, akik felismerik sa­ját magukban, hogy milyen messzire vannak Istentől és nem a visszafordíthatatlan, ha­nem Isten után sírnak, szom­jaznak, kiáltanak. Boldogok a tovább sírók, mert ők lassacs­kán megértik a jézusi vigaszta­lást: Isten szeretete, irgalma erősebb, mint a mi konoksá- gunk, erősebb, mint a fájda­lom, a szenvedés, a gyász és a halál. A megpróbáltatásokban is tiszta szívvel Isten után vá- gyakozók számára lesz felejt­hetetlenné az üzenet, Isten evangéliuma: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szó­lítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1) Igazi örömhír, hogy Isten ak­kor is szeret minket és gondol ránk, amikor senki sem imád­kozik értünk. Bácskai Károly Jeruzsálem keleti felén, az Óvárosban ma is áll még a haj­dan élt Heródes király hatalmas palotájának egyik fala. Fekete kaftánban vagy rövidujjú ing­ben, imakönyvvel vagy útika­lauzzal a kezükben zsidó embe­rek állnak meg naponta a fal előtt. Nagyszülők gyermekeikre, őseikre emlékeznek. Arra a mér­hetetlen gyászra és szenvedés­re, amit e népnek évszázado­kon át el kellett viselnie. Néhá- nyan leírják imádságaikat és a papírost a fal egy repedésébe teszik. A betűket azonban gyak­ran elmossák a fájdalom és az emlékezés könnyei... A valaha pompás palota maradványát ma Siratófalnak hívják. Mindannyiunknak van ilyen „siratófala". Lehet, hogy egy párna, talán az asztal lapja vagy a tenyerünk, amelybe ar­cunkat temetjük ha gyász, fáj­dalom ér bennünket és fojtogat a sírás. A könnyek magukkal sodorják imádságainkat és a vágyat a vigaszra, hogy talán visszafordítható a visszafor­díthatatlan. Sírunk azok után, akiket szeretünk, de minden imádságunk, fájdalmunk, köny- nyeink ellenére sem történik csoda. Nagyi nem jön többet, hogy kedvenc ételünkkel lep­jen meg ebédre. Nagyapa ka­rosszéke üresen marad. Kör­nyezetünkben örökre elcsen­desül egy jól ismert hang.- Ilyenkor Jézus kedves, báto­rító szavait is ellenségesnek érezzük. Szerinte én' most bol­dog vagyok? Most, amikor ér­telmetlennek tűnik minden vi­gasztalás?! Ilyenkor szoktuk lassan ab­bahagyni a sírást és hazugnak mondunk mindenkit, aki vi­gaszról, boldogságról beszél. Valóban nem egyszerű a vi­gasztalás jézusi módja. Ha olyan vigasztaló csoda történ­ne, amilyet mi várunk, akkor maradna minden a régiben. Akkor ugyanazok maradnánk, akik addig voltunk. Nem tud­nánk meg többet Isten akara­táról.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents