Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-05-07 / 19. szám
I I I| I < I l l I 125 név az emléktáblákon Ülésezett az Északi Egyházkerület Presbitériuma 1989. március 15-én a második világháború áldozataira emlékeztek az Alberti evangélikus templomban. Ünnepi harangszóval hívogatták az Alberti templom harangjai a régi Alberti falu lakosságát 1989. március 15-én reggel a kilenc órakor kezdődő istentiszteletre. Régi vágyuk teljesedett be ezen a napon. Egy esztendő terve vált valóra. Az istentiszteleten, emlékezett a volt falu: Alberti (ma Albertirsa) lakossága a második világháború halot- taira és áldozataira. A zsúfolásig megtelt templomban helyet foglalt Krekács László országgyűlési képviselő és felesége, Lipták István a nagyközségi tanács elnöke, dr. Losó József a Hazafias Népfront elnöke, Kőhalmi Mihály titkár, Tiszó Lászlóné tanácstitkár, Valent Mihály ny. tsz- elnök, Czerman Mihályné a Tesse- dik Sámuel általános iskola igazgatója, Csernák Károly felügyelő, Turcsek János gondnok és a presbitérium teljes létszámmal, a hívek sokasága, gyermekek, fiatalok, hitveseikre emlékező özvegyek, édesapjukat elveszített gyermekek, sőt akadt még szülő is, aki gyermekére emlékezett. Roszik Mihály lelkész üdvözlése és imádsága után lKor 13. versei alapján emlékezett a múltra, szólt a jelenről és reménységre bátorította az ünneplő gyülekezetét. A hazának mindenkor szüksége van áldozatot hozó, szeretetre, erkölcsi tisztaságot teremtő hitre és a holnap felé forduló reménységre. Nemzeti zászlónk piros, fehér, zöld színe is ezt szimbolizálja. Az énekkar‘vezetésével Roszik Mihályné szolgált. Csernák Károly felügyelő az emléktáblákat ezekkel a szavakkal leplezte le: „Az Alberti evangélikus egyházközség elnöksége, presbitériuma és a gyülekezet tagjai nevében leleplezem a második világháború áldozatainak emlékére felállított emléktáblát, emlékül és emlékeztetőül. Emlékül azoknak, akik hiányoznak közülünk, hogy márványba vésett nevük hirdesse: a szeretet soha el nem fogy. De emlékeztetőül is: Ne legyen soha többé életáldozatot követelő háború. Éljen békében, szabadságban népünk és nemzetünk. Sem gyermekeink, se unokáink ne éljék át azt, amit mi átéltünk a második világháború borzalmai alatt. Itt a templomban felállított emlékmű figyelmeztesse az utánunk következő nemzedékeket: Isten a békesség Atyja. Isten óvja szeretett hazánkat, népünket.” A felügyelő szavai után az énekkar az áldozatokra emlékezve elénekelte: Ha utam borítja... kezdetű evangéliumi éneket. A gyülekezet lelkésze felolvasta a márvány táblákba vésett 125 nevet, amit a gyülekezet állva hallgatott végig. Sokunk szeme könnybe lábadt, mert a szeretet soha sem felejti el a hitvest, az édesapát, a gyermeket és a felebarátot. Kőhalmi Mihály a Hazafias Népfront titkára köszöntötte a gyülekezetei, Török Tímea ifjúsági tagunk elszavalta a Szózatot. A gyülekezettel is egyeztetett március 15-i emlékünnepség a múltat idézte, amikor szép hagyomány volt, hogy az ifjúság és a gyülekezet istentiszteleten vett részt, majd a templommal szemben levő Hősök terén folytatódott az ünnepség. Az áldás után a gyülekezet együtt énekelte el a Himnuszt. Istentisztelet után a lelkész meleg szavakkal köszöntötte az ünnepi istentiszteleten részt vett vendégeket és meghívta az egész gyülekezet a 10 órakor kezdődő ünnepségre. Az istentisztelet után sokan odamentek az emléktáblához, hogy a betűrendben márványba vésett névsorban megkeressék kedvesük nevét. Megható pillanat volt, amikor a 92 éves izraelita kereskedő Riesz Pál is odament a táblák elé, hogy a haláltáborban maradt 19 áldozat nevét kikeresse. 40 év után először felszabadult, magyar érzéssel köszöntük meg magyar hazánkat, a múltat Istennek és imádkoztunk szép, szebb jövendőért, jó termésért, eredményes munkáért. Kértük az Urat, hogy adjon népünk szívébe együttérző szeretetet, példás, tiszta életet és reménységteljes jövendőt. A nagyközség ünnepélyét szépen rendezte meg a Tessedik Sámuel általános iskola és a zenei iskola. Szép zenei és irodalmi műsor keretében mondott beszédet a Hazafias Népfront elnöke. A templomban elkezdődött ünnepséget ezzel szépen megkoronázta. Az ünnepség után fél órán keresztül zúgtak az alberti harangok: békét az embernek, békét a népeknek és békét a világnak! A gyülekezet az áldozatokra emlékezve több, mint 40 000 F*t-ot adományozott az offertóriumban a költségek fedezésére. Ezen a napon ismét eggyé lett a falu népe, mert az emlékezés és a hála mindenkit összekötött. Az ősi alberti evangélikus templomban egyek voltunk népünk és a haza szeretetében. A gyülekezetei ebből az alkalomból kedves levélben köszöntötte dr. Schöner Alfréd főrabbi. Roszik Mihály Dr. Martin Kruse püspök látogatása Az egyház igazi ereje a gyülekezetben van (Folytatás az 1. oldalról) cselekvő laikusokban, de küzdenek azzal a ténnyel, hogy más és más célokat helyeznek előtérbe különböző látású segítők. Eleonora von Rotenhan a reformáció örökségére hivatkozva sürgette az egyetemes papság (laikusmunka) teljesebb megvalósítását a ma egyházában. Megbeszélések voltak a debreceni és a két budapesti Teológiai Akadémián arról, hogyan tudják az egyházak lelkészeiket felkészíteni a szolgálatra egy változó és sze- kularizálódott helyzetben. Kruse püspök elutazása előtt sajtóértekezletet tartott, ezen így foglalta össze a látogatás eredményeit és személyes benyomásait: Közvetlen ismereteket kaptunk arról az új helyzetről, amelyben most a magyar társadalom él, a demokratizálódás útján. Megpróbáljuk megérteifi és segíteni egymást. A társadalom változásaival kapcsolatosan változik az egyházak mozgástere is, kitágult. Ezt a mi egyházaink is figyelik. Három szó jelzi a táguló mozgásteret: iskolák, diakóniai (szociális) munka és ifjúsági tevékenység. Az a kérdés, ki tudják-e tölteni ezt a teret az egyházak? Ne engedjék, hogy erőfelettire kényszerítsék őket. Az egyházak igazi ereje, mozgástere a gyülekezetben van. Erre láttam nagyon szép példát vasárnap Acsá- don, egy kis templom szentelésén. Rendkívüli élmény volt! (Következő számunkban képes beszámolót hozunk erről az eseményről. Szerkó) Meglátogatták Budapesten és Debrecenben azokat a helyeket, ahol az egyházak az erdélyi menekülteket fogadják vagy gondozzák. Nagyrabecsüléssel szólt a gyülekezetek felebaráti szereteté- nek tevékenységéről. Az egyházak hamarabb reagáltak a menekültek ügyében, mint az állam, de már jó összhang van kettejük munkája között. A pluralista társadalom magával hozta az egyházak közötti intenzívebb párbeszédet is. Erre nagy súlyt helyeznek ma az öku- menében. Egy holland tulipán tábla is szép a teljes egyformaságával, de az ökumené inkább a rét, a mező tarkaságához kell hasonlítson.- Milyen a gyülekezeti munka személyes háttere Donátb László számára? Hogyan él, kikkel érintkezik egy evangélikus lelkész istentisztelet után?- Semmifajta gettót nem fogadok el. Sem az osztályszármazási elkülönülést - amely kizárólag az értelmiségi réteggel való kapcsoltattartásomat írná elő sem a világnézeti gettót. Ugyanolyan szívesen vagyok együtt a legkülönbözőbb ideológiájú, felekezetű emberekkel, mint evangélikusokkal.- Első identitása - önmagával való azonossága - tehát evangélikus léte?- Az evangélikus lelkészi hivatás számomra nem identitás kérdése, mint a keresztyénség, a Jézus-követés. A lelkészség: foglalkozás; a hivatás gyakor-' lásának látható módja.- Voltak-e előzményei e foglalkozásnak családjában?- Anyai dédapám evangélikus lelkész volt Brassóban és Nagyenyeden. Édesanyám keresztyén közegben nevelődön, evangélikus hitoktatásban részesült. Az egri angolkisasszonyok zárdája, majd a pápai református intemá- tus után budapesti egyetemista korában NÉKOSZ-kollégista volt, tehát az I esetében a különböző árnyalatú keAz egységnek a sokféleségben kell megnyilvánulnia. Végül bejelentette Kruse püspök, hogy néhány nap múlva a (Nyugat)-Német Protestáns Egyházak Tanácsában be fog számolni sok tapasztalatot és élményt nyújtó magyarországi útjáról. resztyén neveltetésekhez egy erősen népi és baloldali orientáció is hozzájárult. 1958 októbere után, amikor a kétéves romániai kitelepítésből hazajöttünk, anyám - aki nevelőtanárként, könyvtárosként, majd újságíróként és szerkesztőként dolgozott vasárnap délutánonként hitoktatást tartott öcsémnek és nekem, - meghitt családi hármasban, akárcsak korábban idegenben. 0 tartotta a kapcsolatot családunkban a budavári evangélikus gyülekezettel, ahonnan a mindenkori káplánok tankönyveket hoztak nekünk, mivel mi csak a vasárnapi istentiszteletekre jártunk. Anyám irányított később Koren Emilhez és Kékén Andráshoz, miután olyan biblikus kérdések iránt kezdtem érdeklődni, amelyekre ő már nem tudott válaszolni. így kerültem ifjúsági körbe. Pár évvel azután, hogy elvégeztem a Teológiát, ő is úgy döntött, hogy beiratkozik az első levelező teológiai kurzusra. Azóta rendszeresen publikál és prédikál egyházunkban.- Édesanyja evangélikus hite mellett milyen hatást gyakorolt világnézeti fejlődésére az a tény, hogy édesapja, Donátit Ferenc meggyőződéses kommunista volt? EGY LELKÉSZ IDENTITÁSAI- Párbeszéd a gyökerekről Donáth Lászlóval Nem túl gyakran jelenik meg evangélikus lelkész könyve nem egyházi kiadásban. A közelmúltban ez történt a „SZENTFÖLDI LÁTOMÁSOK” című lenyűgöző képanyagú és okosan szép szövegű könyv esetében, melynek társszerzője csillaghegyi kollégám. Megkerestem. Április 6. Országos Székházunk Tanácsterme. Dr. Nagy Gyula püspök imája után Farkasházi Ferenc kerületi felügyelő köszöntötte a megjelenteket és nyitotta meg az ülést: történelmi levegőben és események sodrásában vagyunk ma együtt és leszünk együtt gyakrabban a jövőben is, hogy közösen beszéljük meg dolgainkat és alakítsuk ki állásfoglalásainkat egyházunk dolgaiban és a hazánk felgyorsult életéből adódó kérdéseiben. Hisszük és úgy látjuk, hogy Isten nagy távlatokat nyitott meg az egyház szolgálata előtt, ezért nem mindegy, miképpen válaszolunk az egyre sűrűsödő kihívásokra és látjuk meg az éppen ma elvégzendő feladatainkat. Ügyelnünk. kell a prioritásokra, a fontossági sorrendre. - Nagy Gyula püspök részletes és áttekintő beszámolója előtt kedves kötelességének érezte, hogy ebben a körben is köszöntse a kerület és jelenleg az országos felügyelői tisztet is ellátó Farkasházi Ferencet 70. a jelenlévő Lehel Ferenc nyug. szombathelyi lelkészt pedig 80. születésnapja alkalmából. Mindkét jubiláló egyháza iránti hűségét és helytállását emelte ki, Lehel Ferenc életéből pedig még azt a teológiai mélyreasást, amivel évtizedeken keresztül szolgálta egyházunkat és hazánkat. Külön megemlítve a nagy mártírteológus, Bonhoeffer iránti szere- tetét és a mindnyájunk hasznára közreadott szemelvényekből álló fordításkötetét. Meghatódottan köszönték meg a szeretet e figyelmességét, Lehel Ferenc még külön hálás Istennek azért a fraternitá- sért, ami egész életében sok örömöt és segítséget jelentett számára. A püspök beszámolójában mindenekelőtt ismertette azokat az új szolgálati lehetőségeket, amelyeket meg kell szerveznünk, illetve újra be lehet és szükséges indítanunk. Ilyen a kórházakban, az állami gondozottak és a fegyházak lakói között végzendő istentiszteleti és lelkipásztori munka, vagy az egyre szélesedő ifjúsági munka, a ME- VISZ megalakulása, amely az eddigi munkát szeretné koordinálni és kiegészíteni. Valószínű legalább két kórházi lelkészi státusz létesítésére is szükség lesz a jövőben. Utak adódnak, kapuk nyílnak, amelyeken el kell indulnunk és amelyeken be kell mennünk az evangélium örömüzenetével. Mindezen új lehetőségeket és magát az egyház státuszát a készülő új vallásügyi törvény fogja legalizálni. De örömmel hallgatta a presbitérium a jó ütemben haladó építkezéseinkről adott tájékoztatást is. Mind az új Teológiai Akadémia épületét, mind pedig a Gimnázium átalakítási munkálatait sürgeti a szeptemberi kezdés, beindítás kitűzött időpontja. Örömmel és hálával emlékezett meg az LVSZ ezen intézményeknek megszavazott hathatós anyagi támogatásáról, valamint arról a reménységről, mi szerint napirenden van, hogy az egyházi iskolák éppen olyan mértékű anyagi segítséget kapjanak a jövőben az ország költségvetéséből, mint az állami iskolák, hiszen ugyanannak a hazának a közművelődéséhez, kultúrájának emeléséhez nyújt valamennyi oktatási intézmény nem kis segítséget. - Szó volt még a diakóniai intézményeinkben folyó átalakítási, felújítási munkákról, egyházunknak az erdélyi menekültek érdekében végzett és a jövőben is végzendő munkájáról, arról a rákospalotai épületről, amelynek az ünnepélyes atadása a napokban történik meg azzal a rendeltetéssel, hogy ezentúl egy főállású tisztviselővel itt lesz az erdélyi segélyszolgálat evangélikus központja. Meghallgatta még a presbitérium a folyamatban lévő személyi ügyeket, id. Kendéh György nyug. lelkész rehabilitációjával kapcsolatos országos egyházi bírósági döntést, a Gimnázium Igazgató Tanácsába a kerület részéről kiküldte Lábossá Lajos esperest, világi részről Dr. Révész Tamás állatorvost és végül egy perced csendes felállással emlékezett meg az utolsó presbiteri ülés óta az élők sorából eltávozott Abaffy Gyuláról, a kerületi számvevőszék hosszú éveken át volt tagjáról, és Hubert István, Komjá- ti Lajos és Kiss Gyula nyugalmazott lelkészekről. Történelmi sodrásban, új lehetőségek és feladatok sokasága vár mindnyájunkra! Sokszor úgy érezzük, kevés az erő, hiányzanak az anyagi és személyi feltételek, de abban a hitben álltunk fel a tanácsterem asztalaitól, hogy az egyház élő, örök Ura a Gazdánk, aki jól tudja, mire van szükségünk és 0 a kellő időben mindig ad erőt és segítséget! Lábossá Lajos Mindent a lelkész egyedül? Számomra teljességgel elképzelhetetlen, hogy a mai felfokozott követelmények mellett a gyülekezeti munka minden terhe a lelkész vállára nehezedjék. Ahol ennek az ellenkezőjét vallják, egyben tudomásul kell vegyék azt is, hogy a gyülekezeti munka csak döcögve halad ha a lelkész segítségre nem számíthat. A gyülekezet presbitériuma - de a gyülekezet egésze is - felelős azért, ami a gyülekezetben történik. Nagyon sokszor' találkozom gyülekezeti tagok - vagy magukat annak vallók - részéről a lelkész munkáját érintő kritikával anélkül, hogy az illető a legcsekélyebb mértékben is érezné felelősségét azért a munkáért. Az ungvári szórványgyülekezetben nevelkedtem. Kevesen voltunk evangélikusok a más vallásúak tengerében. Emlékszem arra, hogy lelkészünk nagy területen szétszórt nyájat pásztorolt és ez a munka sokszor vasárnap is elszólította az anyagyülekezetből. Ilyenkor vagy a kántor jött le a kórusról és ment fel a szószékre prédikálni, vagy valamelyik felsős gimnazista (ha volt ilyen) mondta el a lelkész részéről előzetesen megírt prédikációt. Számunkra ez természetes volt, mint ahogy az is, hogy télen szombat este fát szállítsunk a távolabb fekvő parókiáról a templomba, be- fűtsünk, hogy vasárnap meleg templom várja a gyülekezetét. Boldog voltam, amikor már megbirkóztam a haranghúzással, ezzel is szolgálva a kis gyülekezetét. Sohasem felejtem el lelkészünk - aki a háború után Kőbányán volt gyülekezeti lelkész - egyik hittanóráján egyikünk megkérdezte, ki az igazi keresztyén? Erre ő azt válaszolta, aki hisz Jézus Krisztusban és felelősséget érez felebarátja iránt. A szolgálat nem lehet kényszerből fakadó cselekedet. Aki békét, örömöt, hitet kapott, az igyekszik ezt megosztani másokkal is. Kis unokám jut eszembe, aki valahányszor talált valami érdekeset a kertben (csigát, virágot, katicabogarat) örvendezve rohant nyújtva kis tenyerét: nézd nagypapa, mit találtam? Mindig értetlenül állok olyankor, amikor lelkészünk segítséget kér valamivel kapcsolatban presbiterektől, gyülekezeti tagoktól és mindig csak az a néhány ember vállalja a munkát, akire amúgy is építeni lehet. Üres a tenyerünk?... Jézus megszólítja az embert és rögtön szolgálatra is küldi:.. .jer és kövess engem!.. .Ez nem lehetőség számunkra amivel ha akarok élek, ez parancs! A szerteágazó lelkészi munka - különösen városban - nem teszi lehetővé, hogy a gyülekezet pásztora nyájának legapróbb gondját is felvállalja. Evangélikus lelkészeink munkája nagyon sok esetben túlterjed gyülekezetünk határán. (Országos feladatok, nemzetközi kapcsolatok, tudományos munka stb.) Minél több segítőt tudhat a lelkész maga mögött, annál értékesebb lehet a munkája. A modern élet egyetlen területén sem képzelhető el fejlődés segítőtársak, csapatmunka nélkül. Ugyanakkor ezek munkába állítása sem megy máról holnapra. A megfelelő munkatársak kiválasztása, nevelése a lelkész feladata. Évtizedek óta elzárt területeken újra nyílnak a kapuk az egyházi munka előtt (hitoktatás, kórházi munka, iskolai munka stb.). Lelkészhiánnyal küzdő egyházunk jövője függ attól, tud-e kellő számú nem lelkészi képesítésű munkást felsorakoztatni erre a szolgálatra. Ma is érvényes Jézus megállapítása : „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés". És figyelmeztetése: „Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ö aratásába". Kinczler Gyula- Indirekt módon ugyan, de már igen korán tudatosodott bennünk az, hogy mi mások vágyunk: másképp gondolkodunk, másképp cselekszünk, mások az értékeink népről, nemzetről, szabadságról, mint a hatalom birtokosaié. Azt is tudtuk, hogy etikailag nem szabad olyan helyzetet elfogadnunk, melyben ezt a másságot hatalomért, pénzért, bármi másért föladjuk. Apám életrajza - még a Munkásmozgalmi Lexikonbeli változata is - tömören érzékelteti, hogy az egykori illegális kommunista és vezető pártfunkcionárius, az 1950-es Kádár-per, majd az 1957-es Nagy Imre-per másodrendű vádlottja a börtönben töltött 7 év után ezért nem lépett vissza az 1956. november 1-én általa is alapított pártba, ezért nem vállalt többé semmiféle politikai szerepet, ezért foglalkozott azontúl kizárólag tudományos tevékenységgel: agrártörténettel, s ezért vált ismét aktív közéleti emberré 1977 után, amikor a magyar demokratikus ellenzék vezéregyénisége lett.- Az ötvenhatos forradalom bukása s Édesapja sorsa mennyire befolyásolja a csillaghegyi működését?- E dolgoknak nincs közük egymáshoz. Arra mindig érzékenyen vigyáztam, hogy magamat meg nem változtatva és elveimet föl nem adva, ne hozzam nehéz helyzetbe azokat, akik más módon próbálnak emberi életet élni. Apám eszméi számomra azt jelentik, hogy a prédikáció vagy akár a leghumánusabb pasztorális tevékenység - mondjuk egy haldokló mellett - éppúgy politikai aktus, mint egy tüntetés megszervezése.- Mire irányul ez a politikai aktivitás?- Számomra igazában a másik ember a fontos. A teológia tudománya érdekel, a gyakorlatban azonban emberekkel foglalkozom, és nem keverem össze a kettőt,- Mint jó lutheránus, aki a két...-‘...akit világlátása segít' abban, hogy mindenkivel a teljes életet érintő módon lelkiségét, szenvedélyeit, érzelmeit, álmait is megértve - foglalkozzam. Számomra a teológia a legfontosabb és a legkomplexebb tudomány, amelybe az egész lét s minden, amit arról tudunk, integrálódik. De ahogy a szószéket nem teszem teológiai katedrává, nem avatom politikai pulpitussá sem.- Az édesanyja közvetítette hiten és az apjától örökölt politikai karakteren kívül van-e más szín is identitásában, amelyről még nem esett szó? Milyen indíttatásokból született például a közelmúltban megjelent Szentföldi látomások című könyv, melynek ön és Raj Tamás rabbi a „szövegírói”?- Részben családi gyökerek motiváltak erre a Magyarországon szokatlannak minősülő közös munkára. Emlékek, meg az, hogy szeretem a zsidó hitvilágot. Másrészt teológiai érdeklődésem. Az a közel húsz év, mióta ezek- kek a kérdésekkel foglalkozom, meggyőzött arról, hogy a zsidó és a keresztyén hit megbonthatatlanul összetartoznak. A krisztusi nyelv, gondolkodás töményen ótestamentumi - ha tetszik: héber -, s ez az élmény belső igényemmé teszi a zsidósággal való intellektuális kapcsolattartást, a kölcsönös megismerést. Szóval, érzelmi és racionális okok egyaránt. S az, hogy meg akarom, mert meg lehet élni - Raymond Aron szavával - a „kettős hűséget”, melyek közül bármelyiket tagadnám meg, önmagamat árulnám el. Tudom, hogy akik hozzám hasonlóan valamilyen módon fontosnak tartják többféle identitásukat, azt szeretnék, ha e kérdésekben nem csapna össze a fejük felett kétoldalú gyűlölet.- Ezért vesz részt a Magyarországi Zsidók Kulturális Egyesületének munkájában?- Igen. S azért is, mert hazánkat súlyosan érintettnek tartom a soá, vagy ahogy mondani szokták, a holocaust bűnében. Itt az idő teológiailag és etikailag is tisztázni végre a történteket. Bibó István méltán híressé lett tanulmányát több, mint negyven éve írta. Mi, különböző keresztyén felekezetekhez tartozó lelkészek s megannyi más hivatásban állók nemcsak elméletileg akarjuk komolyan venni a bibói kihívást, hanem együttgondolkodásra, párbeszédre törekszünk, kiengesztelődni valóban itt és most, amíg lehet. Kevesen vagyunk, de amit teszünk, az egyszerre magyar, keresztyén, és európai. A Zsidó-Keresztyén Párbeszéd Kör elnökségének evangélikus részről Szentágothai János mellett én is tagja vagyok, a katolikus egyházat pedig Nyíri Tamás és Endreffy Zoltán képviselik. A kezdet kezdetén vagyunk, merész álmokkal és tervekkel. Az idő majd kivallja, hitünkből, erőnkből mire is futotta. Végezetül most csak annyit mondanék, hogy az identitását - illetve identitásait - mindenkinek vállalnia kell. 1 Köszönöm a beszélgetést. Bízik László
