Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-05-07 / 19. szám

Evangélikus Elet 54. ÉVFOLYAM 19. SZÁM 1989. MÁJUS 7. HÚSVÉT UTÁN 6. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft Te vagy az én életem élete, Te vagy a nyugalmam, Te vagy az ért szent örömem, Te vagy a mélységem és a magányom. Te vagy az én igazságom, Te vagy a Mesterem, Te vagy felüdülésem és erősségem, Te vagy az én mindenem! Mert Te vagy az én Istenem! Augusztinusz Mécs László Anyám, imádkozz értem A királyfi három bánata Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot mintha babusgatná a szép napkorongot. Maga adta nekem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék. Isten tudja honnan, palástot kerített, aranyos palástot vállamra terített, fejem fölé égszín mosolygást derített. Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, mint királyi ember királyi urának. Amerre én jártam, kövek énekeltek, mért az édesanyám izent a köveknek, szíve ment előttem, előre követnek. Amíg ő van, vígan élném a világom, nem hiányzik nekem semmi a világon, három bánat teszi boldogtalanságom. ­Az egyik bánatom: mért nem tudja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni? A másik bánatom: hogyha ő majd holtan fekszik a föld alatt virággá foszoltan, senki se tudja majd, hogy királyfi voltam. Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna; kamatnak is kevés, nagyon kevés volna. Hogyha minden folyó telkemen átfolyna ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, az én köszönetem így is kevés volna. Hogyha a föld minden színmézét átadom, az ő édességét meg nem hálálhatom, ez az én bánatom, harmadik bánatom. Ezen a napon a köszönő szó hálás érzésével lépünk be szobájukba, köszönet azért, hogy vállalt min­ket, kilenc hónapon át a szíve alatt hordott, s nem kereste az abortusz- bizottságot. Köszönet azért, hogy imádkozott értünk, amikor mi még nem is tudtunk róla, hogy böl­csődalt dúdolt kicsi gyermek­ágyunk felett, ha mi sírni akartunk volna. Köszönet az átvirrasztott éjszakákért, ha lázrózsás arcunk növelte gondbarázdáit. Ha gyeft- kes csínytevéseink fárasztották, ha iskolás kudarcaink szomorították, ha serdülőkori feleselésünk keserí­tették, ha tévedéseinkhez való ért­hetetlen ragaszkodások bántották, bocsátassék meg nekünk, bocsássa meg ő is. Aki közülünk már csak a teme­tőbe zarándokolhat ezen a napon, díszítse virággal sírhalmát édes­anyának, nagymamának. Mert míg szívünkben a köszönet szava érlelődik, a hála érzése ébred és a sírra virágot helyezünk, elégedet­tebbek leszünk sorsunkkal s bizton növekszünk emberségünkben is. Mert az ünnep kettős céljában örökké időszerű. Túlmutatva ön­magán az Örökkévalóra irányítja tekintetünket, akitől édesanyánkat kaptuk, s erősíti felismerésünket: csak a szeretet örök, csak a szeretet el nem múló érték. Amennyit kap­tunk, azt adhatjuk tovább! Az édesanyák az Istentől kapott szere­tet közvetítői. Mécs László, az is­mert pap-költő - miként némely nép gyakorlatában előfordul, - sa­ját születésnapján és édesanyját kö­szönti s kérve kiáltja: anyám, imád­kozz értem! Legyenek áldottak az értünk imádkozó édesanyák, a 20. század modem Mónikái. A köszönő szó és a hála érzésé mellett h^dd legyen második sza­vunk a biztató szó fiatal édes­anyákhoz. Valljuk meg nyíltan: korunk nem kedvez az édesanyai hivatás hűséges betöltésének. Már azt is megmosolyogják, aki több gyermeket vállal. Az emancipáció, az egyenjogúság kimondása ver­senyszellemet érlel hivatásbeli elő­rehaladás es édesanyai szeretet tényleges gyakorlása között. A megélhetésért folytatott harc olykor kényszerpályára helyezi a fiatal édesanyát. Ha pedig egyedül marad, csonka családban nincs más választása... Mégis biztatni szeretnénk őket. Amit gyermekük­nek adhatnak szeretetben, életre- nevelésben, az oltalom biztonságot adó élményében, egészen egyedül­álló, páratlanul szép feladat, édes­anyai megbízatás. Ezt senki más nem végezheti el helyettük. Legyen hát az értékek sorrendjének felállí­tásában az első helyen az új nemze­dék édesanyai szeretetben való ne­velése, a fészekmeleg otthon elrej- tettséget adó örömének megterem­tése. Aki az élet zord harcából, igazságtalan megkülönböztetései­ből és emberségünkben sebet ejtő csatáiból hazatérhet, ahol nyitott s megértő édesanyai szív várja, az holnap újra vállalja az élet küzdel­mét tisztább s emberibb világért. A nemzet, e sokat szenvedett ma­gyar nép történelmének újabb vál­ságkorszakát éli. Édesanyák kelle­nek, akik vállalják teremtésbeli megbízatásuk gyönyörűséges be­töltését. Édesanyák kellenek, akik új nemzedéket nevelnek a család­ban, a létszámában fogyó nép kö­zösségének s magyar evangélikus- ságunknak. Együtt kiáltjuk Ke­resztúri Dezsővel: Nemzetem, egy­házam - Élned kell, megújulva nődd ki múltad! Harmadik szavunk ezen az ün­nepen kérő szó az ifjakhoz, a jö­vendő édesanyákhoz. Talán ők is olvassák e sorokat. Miként az élet­re, az édesanyai hivatás örömteli betöltésére is készülni kell. Ben­nünk, idősebb nemzedékhez tarto­zókban ott rejtőzik - legtöbbször kimondatlanul - egy fajta csendes félelem vagy szorongó aggódás. Konrad Lorenz: A civilizált embe­riség nyolc halálos bűne c. könyvé­ben az érzelmek fagyhaláláról be­szél. Mintha ifjaink között érzel­mek nélkül jönnének létre kapcso­latok, mintha olykor túl korán - később ugyan keserűen megbánva - keresnétek intim közösséget egy­mással. Bizonyos, hogy a hajszolt élet leverő lármájában szükségetek van megértő szóra, meleg tekintet­re. Felszínes kapcsolatok sűrű egy­másutánjában azonban jóvátehe­tetlen károk keletkezhetnek a lélek mélyén. Édesanyának lenni annyit is tesz, felelősen élni az ifjú évek kísértő örvényében, hogy testün­ket, lelkünket egészségesen és tisz­tán megőrizzük az élet tovább- plántálására. Kosztolányi Dezső: Anyám cí­mű versében halált győzőnek, élet­adó, legtitokzatosabb nőnek neve­zi édesanyját. Az élet és halál ha- tármesgyéjén vajúdó édesanya csak egyre figyel: győzzön az élet. Az élet kusza szövevényei közt se­gítsen eligazodni Isten igéje: Az ember gondolja meg az útját, s az Ur igazgatja járását. Jövendő édesanyák, hadd forduljunk hoz­zátok kérő szóval: felelősen ké­szüljetek a felnőtt élet anyai hiva­tásának betöltésére! Nagy László költőnk^ Óriásnak mondja édesanyját egyik költemé­nyében. Édesanyának lenni: óriási feladat, de roppant szépségű. Vál­lalkozzatok rá boldogan a rendelt időben! Szebik Imre ÉLŐ VÍZ 1152 Budapest, Beller Imre u. 91/A Menekültügyi segélyszolgálatunk új központja „Attól fogva, hogy felhoztam Izrael fiait, nem laktam házban mindmáig, hanem sátorból sátorba, egyik hajlékból a másikba mentem.” IKrón 17,5 Isten úton van népével „sátorból sátorba.” Nemde a tavaszban is az a legjobb, hogy „a java mindig ezután követke­zik.” Mi is az a csodálatosan jó? Az-e, hogy a nyírfaliget is Szent Iván napja után kezd sötét zöldet ölteni? A tökéletesség csaknem mindig szo­rongó érzést vált ki. Jézusnak ebben a felhívásában is: „77 azért legyetek tö­kéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes." Bár Jézus ez előtt a felhívás előtt az Atyáról beszél, aki felhozza a napját jókra és gonoszokra, s ezzel fel­hatalmaz arra, hogy szabadon éljünk nem számolgatva az időket, embereket, örömöket és gondokat, amelyek éppen most körülvesznek bennünket. Életünk minden szakasza átmeneti. És mégse vagyunk egyetlen szakaszá­ban sem elszigeteltek. Beletartozunk az Atyának, a mindig újat teremtő Isten­nek, tökéletes tervébe. Ezért félben- létünknek is mindig megvannak örö­mei is. Szabad ég alatt élünk, nem tud­va, hol lesz a következő sátorhely. De a menet elindítója helyén van minden útszakaszon. Így jelen van mindig az örömhír is. A kertész ott jár a temetőben. Isten Lelkének érintése: a megértés, a biza­kodás, a nyitottság meleg hulláma gyű­rűzik. De honnan jöhetett? Ki sóhajtott fel segélyt kérő imád­ságban? Ki vetette be a beszélgetésbe Isten szavát? A halálból életre kelt Jé­zus van jelen, ha mindig „más formá­ban" is, mint azelőtt. Újra meg újra széttörve eddigi tapasztalatainkat, esz­közeinket és sablonjainkat. Hol van­nak az eddigi vetekedők? Hol a versen­gés, a győzni akarás, a szorongás? Mind félrehúzódott a megbocsátás út- jából. És csak most, a megbékélés me­leg levegőjében lepleződik le az előbbi indulatok igazi természete, bűnös ter­mészete. A dermesztő fagy határán illatozó fűszálak emelkednek. Ha nem merem mondani „igen, igen”, mondom legalábbis: „akarom.” ­- Én nem akarok a mennybe jutni, - mondta riadtan a négyéves Silja. - Ott nem szabad ölben ülni. És elcsúszni az üvegutcákon... foly­tattam a magam gyerekkori elképzelé­seit a mennyről. Úgy van-e valójában, hogy a Jelenések könyve tudósítása a mennyország kapui drágagyöngyeiről rossz irányba tereli elképzeléseinket. Valami üveggömbszerű tökéletes félé, ami számunkra elérhetetlen, életidegen. De hátha szabad mégis ölben ülni a mennyben? A Bibliában az van megír­va Istenről, hogy ő szeretet, hogy öt „abbá”-nak, édesatyánknak szólíthat­juk. Akkor pedig az egyetlen hely, ahol vele igazán találkozhatunk, valóban az ő öle, karjai ölelése. Jézus halálával utat nyitott szá­munkra az Atya ölébe. És oda igazán nem férhetek másként mint kicsinyen és szegényen. És akkor érvényesül előt­tem teljes egészében az Atya nagysága, hatalma és szeretete. Anna-Maija Raittila Április 14-én du. 3 óra tájban népes csapat gyülekezett a fenti cí­men. Hivatalosok és érdeklődők, gyülekezeti tagok és erdélyi népvi­seletbe öltözött személyek nézeget­ték kívül-belül azt a kicsiny és sze­rény épületét, melynek bejáratánál ez a felirat fogadott bennünket: A Magyarországi Evangélikus Egyház Menekültügyi Segélyszol­gálata. A szép idő lehetővé tette, hogy az avató ünnepséget az udva­ron tartsák meg. Az épületben ta­lálható a felvételi iroda, egy kézi raktár, melyben előkészítve látha­tók a különböző adományokból összegyűlt ruha-, ágynemű-, edény- stb. készletek. Az épület vé­gében egy nagyobb raktárhelyiség, a kettő között egy kis lakás az épü­letben dolgozó gondnok számára. Szerény méretek, példás rend, ki­csiny központ - de a munka a fon­tos, a gondoskodás, a törődés a menekültekkel - mely mostantól kezdve itt folyik majd. Az avatásra eljött Farkasházy Ferenc országos felügyelőhelyet­tes, dr. Frenkl Róbert kerületi fel­ügyelő, az ökumené, a testvéregy­házak képviselői, valamint Zar- nóczi József a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatalának veze­tője, Bai László az ÁEH főosztály- vezetője, Németh Ferenc, a Fővá­rosi Tanács Információs Irodájá­nak elnöke, Szabó István a XV. kér. Tanácselnöke, Újhelyi István a Pantacoop Vállalat építésvezető­je. Jelen volt az Ausztriai Mene­kültügyi Szolgálat Magyar Lelki­gondozó Szolgálatának vezetője is Bécsből, Szépfalusi István lelkész személyében, valamint Dehlinger lelkész a Württembergi Evangéli­kus Egyház képviseletében. Megnyitójában dr. Nagy Gyula püspök-elnök elmondta, miként lett egyházunk szívügye a mene­külteken való segítés. A megsza­porodott teendők tették szükséges­sé, hogy egy helyre vonjuk össze a munkát, ebbe az épületbe. Ez a ház otthon akar lenni, ahol a szeretet melege fogadja az érkezőket. Érez­ni fogják, hogy testvéreink ők, akiknek képében Krisztus jön hoz­zánk. Az anyagiak és szellemiek mellett lelki segítséget és gyógyí­tást szeretnénk nyújtani. Ahogy azt az erdélyi költők és írók kife­jezték: kenyeret és igét kívánunk nyújtani. Mindenki felé ezzel a sze­retettel fordulunk, magyarok, ro­mánok és szászok egyaránt testvé­rek, nem teszünk különbséget. Ép­pen abból származik minden baj, hogy különbséget tesznek, pedig minden embernek egyformán joga, alapvető emberi joga a kenyér, a munka, az otthon, a vallás, a világ­nézet szabadsága. Azt is felada­tunknak tartjuk, hogy a segítéssel párhuzamosan szóljunk és kiált­sunk a nemzetközi életben és itt­hon, hogy ezekre a jogokra min­denkinek mindenhol szüksége van. Erdélyben és mindenütt, minden­kinek szüksége van testi, szellemi és lelki kincsekre és ezt senki el nem veheti ezektől az emberektől. A menekülteken való segítéssel mindig jáijon együtt az otthon ma­radtak jogaiért való küzdelem.' Dr. Harmati Béla püspök - mint a Magyarországi Evangélikus Egyház Menekültügyi Szolgálata felügyelő püspöke - avató beszé­dében többek között a következő­ket mondta: „Ez a ház a budapesti és országos munkánk adminisztrá­ciós központjaként nyílik meg ma. Budapest-Kelenföld, Pestújhely és Budafok helyett itt, központilag intézzük a menekültek adminiszt­rációs és segélyügyeit. Vidéken sem szűnik meg a munka, melynek központjai: Békéscsaba és Debre­cen, Nyíregyháza és Tatabánya, Salgótarján és Gyula... Az a remé­nyünk, hogy kormányunk és társa­dalmunk rendezi a menekültek jo­Igen kedves vendégei voltak egyházunknak és a magyar öku- menének az elmúlt hetekben. A Magyarországi Egyházak Öku- ménikus Tanácsa és annak elnöke, dr.. Tóth Károly püspök meghívá­sára április 7—12 között hazánkba látogatott a (Nyugat)-Német Pro­testáns Egyházak Tanácsának kül­döttsége, dr. Martin Kruse nyugat­berlini püpök vezetésével. Ä kül­döttségben a Tanács néhány tagja is helyet foglalt, többek között dr. Ako Haarbeck tartományi szu­perintendens (Detmold) és Eleo­nore von Rotenhan (München), akik az Ökumenikus Tanács tag­egyházainak lelkészeivel találkoz­gi státusa körüli helyzetet és javul az állapot a nemzetközi összefüg­gések terén is, most amikor Svéd­ország, Dánia és Finnország visz- szaküldi hozzánk az erdélyi mene­külteket. Ez a központi jel arra, hogy Evangélikus Égyházunk ko­molyan veszi a helyzetből adódó kihívást és ezen szerény budapesti és országos adminisztrációs köz­pont segítségével dolgozik tovább. Isten adjon megértést és egyetér­tést, szeretetet és megbocsátást, több toleranciát és áldozatkészsé­get mindnyájunknak. tszm. tak és konzultáció keretében be­szélték meg a kitűzött témát: „Az egyetemes papság és a laikuskép­zés felé.” Á konzultáción magyar részről referátumot tartott dr. Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelőnk (a referátum ismerte­tésére később visszatérünk. Szerk.) és dr. Tóth Kálmán református teológiai professzor. A vendégek közül a két fent említett delegátus mondta el saját egyházuk céljait és tapasztalatait. Dr. Ako Haarbeck szólt arról, hogy „nem vagyunk papok egyháza, de papok nélkül vagy papok ellen nincs egyház.” Nagy a gazdagság egyházukban (Folytatás a 3. oldalon) Dr. Martin Kruse püspök látogatása Az egyház igazi ereje a gyülekezetben van

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents