Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-04-23 / 17. szám

Evangélikus Élet 1989. április 23. 1 GYERMEKEKNEK • • . Osszeteszem két kezemet - 20. Gyermekek imádkoznak Reggel Jó Istenem, kérlek, áldd meg ezt a napot. Vigyázz Andrásra és Helgára és anyura és apura. ^Szeress mindnyájunkat. Ámen. Jó Istenem, Köszönöm ezt az éjszakát. Jól aludtam. Vigyáztál rám. Nem féltem. Egészséges vagyok, és bol­dog. Kérlek, áldd meg ezt a napot. Ámen. Kérések Drága jó Istepem. Nagyon köszönöm ezt a szép napot. Kérlek, áldd meg Krisztit és Mi­sit. Áldd meg aput és anyut. Kü- • lönösen is vigyázz a beteg Na­gyira. Ámen. Uram, olyan nehezemre esik a tanulás. Pedig annyira szeret­nék okos lenni. Irigylem azokat a gyerekeket, akik mindig jó je­gyeket kapnak. Ámen. Jó Istenem, sokan azt mond­ják, hogy más vagyok, mint a többi gyerek. Hogy buta va­gyok. Nem szeretnek engem, mindig elküldenek. De Te sze­ress engem, Istenem. Ámen. Istenem olyan ügyetlenek a kezeim. Mindent leejtek, amit megfogok. A többiek kinevet­nek. Olyan rossz az, ha kinevet­nek. Te szereted az ügyetlen gyerekeket is. Kérlek, nagyon szeress engem. Ámen. Jó Istenem, úgy szeretnék egy igazi apát. Az én papám nem törődik velem, de a mamát sem szereti. Sosem figyel ránk. Ter­hesek vagyunk neki. Miért kell nekem apa nélkül élnem? Apá­ra van szükségem, nagyon sür­gősen szükségem van rá. Tu­dom, Te Atyánk vagy. Te tö­rődsz velünk, gondolsz ránk és szeretsz minket. De olyan apára is szükségem van, akivel vicce­lődhetnék, játszhatnék, hor­gászhatnék. Akivel lehetne egy jót dumálni, aki megdicsér, ha szorgalmas voltam és megbün­tet, ha lustának talál. Egyszer akár még egy taslit is adhat. Tényleg szükségem van rá, Iste­nem. Apa nélkül nem tetszik ne­kem. Segíts, jó Istenem, hogy apát találjunk, egy igazi apát. Ámen. Harag és veszekedés Istenem, rossz kedvem van. Apa veszekszik velem, anya ve­szekszik velem. Mindenki csak szid. Mindenki elégedetlen ve­lem. Mit tegyek? En sem vagyok elégedett önmagámmal. Szeret­ném, ha mindannyian újra sze­retnének engem. Szeretném, ha mindnyájan újra jók lennének velem. Jó Istenem, kérlek, sze­ress engem. Ámen. Jó Istenem, kérlek most na­gyon figyelj! Szüleim veszeked­nek egymással. Félek. Én mind­kettőjüket szeretem. Jóban kel­lene hogy legyenek egymással. Hiszen mindkettőjükre szüksé­gem van. Ki kell, hogy békülje- nek. Add, hogy újra béke legyen nálunk és hogy soha többé ne kelljen félnem. Ámen. Betegség és szenvedés Istenem nem szívesen vagyok ágyban. Szeretnék egészséges lenni és a többi gyerekkel együtt játszani. Kérlek, gyógyítsd meg a lábamat. Ámen. Istenem, vannak emberek ezen a világon, akik éheznek. Miért nem kapnak elég enniva­lót? Vannak gyerekek, akik be­tegek az éhségtől. Vannak gye­rekek, akik meghalnak, mert nem kapnak eleget enni. Nekem van elég ennivalóm. Azokon az embereken mégsem segíthetek. De te, Uram, segíthetsz. Te együtt érzel velük. Mutasd meg, hogy én hogyan segíthetek. Ámen. ­Nagymama meghalt. Iste­nem, most nagyon szomorúak vagyunk. Mindig rá kell, hogy gondoljunk: nagyon szerettük őt. Kérlek, ne feledkezz meg ró­la. Hiszen Te is nagyon szeret­ted őt. Ámen. Németből fordította: Béndek Katalin S A "V fVASÁRNAP ) IGÉJE Lk 19,37-40 Ü» NÉMA EMBEREK - KIÁLTÓ KÖVEK? Jézus megjelenése - Simeon jövendölésének megfelelően - megosztja a véleményeket, az embereket. Egyik oldalon vo­nulnak vele az örvendezők, kiknek ajkára személye és a szent város közelsége önfeledt éneket csal. A másik oldalon a realis­ták, akik mindig tudják hogyan kell és illik viselkedni, akik igazságaikat és hazugságaikat egyaránt szalonképessé akarják tenni. Jézus szava nem bírói döntés, hanem figyelmeztetés. Közelében van lehetőség a magától értődő örömre. Gyüle­kezeteinkben jól kiszámítottak az alkalmak. Pontos, megszo­kott rendje van az istentiszteleteknek, a bibliaóráknak. Jól van ez így, mégsem lehet feledni: a liturgia is ugyanolyan válasz Isten tetteire, mint a tanítványok éneke: Áldott a ki­rály, aki az Úr nevében jön! Ebben a felszabadult dicséretben nem csupán a tartalom volt új, hogy azt Jézusra értették, hanem az is, ahogy örvendezve kiáltanak. Ezt a lelkületet lehet tanulnunk, hogy gyülekezeti alkalmaink őszintébbek, melegebbek, gyógyítóbbak legyenek. Ennek természetesen van egy előfeltétele: látni Isten csodáit. Csodáit a természet­ben, virágok arcában, hegyek lomha vagy merész vonulatá­ban, testünk csodálatos harmóniájában, a gének kötődésé­ben, agysejtjeink működésében. Megláthatjuk csodáit a másik emberben: akinek sima az arca, abban is, akinek gyűrött a fáradtságtól, abban is. Szenvedésektől, szenvedélyektől eltor­zult életeken is felfedezhető az Ő keze nyoma. Rácsodálkoz­hatunk tetteire magunkban is. Bennünket ellene lázadókat, hitszegőket is nem csupán megtűr, hanem fel is használ, mun­katársaivá fogad. Dávid ezzel a lelkülettel kéri: Tiszta szivet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ahol hiányzik belőlünk ezeknek meglátása, némává lesz a lelkünk, zengő érc vagy pengő cimbalom az életünk. Közelségében mi is megszólalhatunk. Nagy nyomorúsága gyülekezeti életünknek, hogy legtöbb közösségünk néma. Né­ma abban az értelemben, hogy sokan nem tudnak beszélni hitükről. Nem szószátyárkodásra gondolok, nem is a meddő vitákra, hanem arra, hogy mai módon tudjunk beszélni Isten dolgairól. Sokszor lepődök meg azon, hogy felnőtt emberek milyen gyermeteg szókinccsel beszélnek hitükről, vagy annak nehézségeiről. Jézus közelében megtanulhatunk beszélni örö­meinkről, kételyeinkről egyaránt. Az evangéliumokban sem csak ő beszél, szót kapnak tanítványai is. Mert ha egyszer elhallgatunk, a kövek fognak helyettünk kiáltani. A mai vasárnap az éneklésre, és annak jelentőségére is figyelmeztet. A kövek éneke tragikus: pusztulás panaszdala, romok siralmai. A lelki házzá épült élő kövek örvendező éneke csendülhet fel ajkunkon: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban. Laborczi Géza IMÁDKOZZUNK Némák vagyunk Rólad beszélni - gyógyíts meg! Vakok vagyunk Téged meglátni - irgalmazz nekünk! Bűneink bénítanak minket - bocsásd meg! Örömünk hazug - igazítsd meg! Ámen. „írok nektek, ifjak.. ” MINT CELLINI SÓTARTÓJA Bach H-moll miséje az Erkel színházban Hosszú évek óta folyik a vatiká­ni Sixtus-kápolnában Michelan­gelo csodálatos freskóinak restau­rálása. A mester által annak idején használt emelvény modern máso­latáról tisztítják le részletről rész­letre a reneszánsz egyik legna­gyobb remekművét. Komputer re­gisztrál minden részletet. Miche­langelo hatalmas freskóciklusa szinte újjászületik. Az évszázadok során vastag koromréteg rakódott rá, s most újra napvilágra kerülnek hajdan volt színei - s kiderül, Mi­chelangelo a szintén vatikáni Pao- lina-kápolna falképeivel nemcsak a kép felépítése terén volt előkészí­tője a reneszánszból kinövő manie­rizmusnak, hanem a színezés te­kintetében is. Március tizenegyedikén a Frans Brüggen vezette XVIII. század ze­nekara és a Holland kamarakórus adta elő Bach H-moll miséjét az Erkel színházban. A zenekart 1981-ben alapította Frans Brüg­gen fuvolaművész, a barokk zene egyik legelismertebb szakértője. Tagjai más, neves zenekarokban játszanak, s évente két ízben gyűl­nek össze, hogy Brüggen vezetésé­vel hangversenykörútra indulja­nak s a megtanult műveket hangle­mezre vegyék. Repertoárjuk Bach- tól Beethoven kisebb zenekarra írott szimfóniáiig terjed, s kizáró­lag eredeti hangszereken játsza­nak. Arra törekszenek, hogy amennyire csak lehetséges, megkö­zelítsék a művek eredeti hangzását, a zeneszerző elképzelését. Ennek az úgynevezett historikus előadás­módnak a gyökerei századunk ele­jéig nyúlnak vissza. Wanda Lan­dowska lengyel csembalóművésznő Bach műveit már nem zongorán, hanem csembalón adta elő. A ba­rokk, preklasszikus és klasszikus alkotások azonban még sokáig ro­mantikus felfogásban szólaltak meg: az énekkarok, zenekarok ugyanúgy adták elő Händel műve­it, mint Mendelssohn kompozíció­it. A korhű előadásra való törek­vés a hatvanas években kezdett ki­bontakozni, s a hetvenes évek vé­gén, a nyolcvanas évek elején ter­jedt el igazán. A historikus előadás a zenei élet meghatározó tényezője lett s új fejezetet nyitott a zenei előadás történetében. Egy zenemű ugyanis - ellentétben a képzőmű­vészettel, kissé hasonlóan a drá­mairodalomhoz, de csak kissé, mert olvasni a legtöbben tudunk, partitúrát olvasni azonban nem - két lépésben születik meg. Amikor megalkotják s amikor az alkotást életre keltik, előadják. Mint Michelangelo freskói a res­tauráláskor, úgy tisztultak meg Händel, Vivaldi, Bach s a Bach- fiúk, Mozart és sokak zeneművei, amikor nem nyolcvan-száz, hanem harminc-negyven tagú kórus éne­kelte őket, amikor a hegedűs úgy játszott, mint Bach hegedűsei: vib­rato nélkül, nem hosszan kitartott hangokkal. Korabeli hangszereket fogtak vagy a^ok másolatait, s ta­nulmányozták a régi mesterek tan­könyveit, hangszerisköláit. így ra­gyogott fel elfeledett színeiben a H-moll mise Magyarországon élő előadásban először. Bach 1733- ban elkezdett s nem tudni, mikor befejezett, Bach életében teljes egé­szében soha elő nem adott hatal­mas hitvallása, a zeneirodalom egyik legnagyobb miséje méltó ki­dolgozottsággal csendült fel az Er­kel színházban. A szoprán Jennifer Smith nemes finomsággal énekelt, a második szoprán és az alt szóla­mot éneklő Michael Chance pedig könnyed és természetes, erős és hajlékony hangjával ma a világ legjobb férfialtja. Az evangéliumok tanítása sze­rint az igaz imádság, az igaz isten- tisztelet kritériuma nem a külső forma, hanem a mögötte lévő tisz­ta szív és őszinte Istenhez fordulás. A Kyrie eleison, az Agnus Dei imádsága, a Gloria hálaadása, a Sanctus, Benedictus s persze a Cre­do hitvallása kétszeresen teljesed­het ki Isten dicsőségére. Egyrészt akkor, amikor az előadókban, a hallgatókban adékvát asszociáció­kat vált ki: bűnbánatot, hitet, megbocsátást, örömöt, szeretetet. Másrészt akkor, amikor mint ze­nemű szépen, igényesen, lenyűgö­zően szólal meg. Ez utóbbi szép, s ritka példája volt Frans Brüggen koncertje az Erkel színházban. Énekkar, zenekar játéka összeol­vadó, de soha össze nem mosódó, karakterisztikus, ugyanakkor egy­szer sem kirívó, részleteket kidom­borító, de az összhangot mindig , szem előtt tartó volt. A barokk hangszereken játszó együttesek vonósainak hangja fé­mes hangzású. Fémes hangzású volt a XVIII. század zenekarának hegedűhangja is. A reneszánszot követő manierizmus - amelynek egyik előkészítője a Sixtus-kápol- nát kifestő Michelangelo volt - hozta létre az iparművészet egyik legcsodálatosabb alkotását. Egy sótartót, amely I. Ferenc királyt^ annyira lenyűgözte, hogy láttán , így szólt, „Isteni mű, százszorosán felülmúlja minden elképzelése­met!’’, s ezer aranytallért fizetett érte. Benvenuto Cellini itáliai öt­vös, akiről utóbb Berlioz írt ope­rát, az Óceán és a Föld szimboli­kus alakjait, egy antikot idéző épü­letet, a Hajnalt, a Nappalt, az Al­konyt, az Éjt s a szeleket jelképező alakokat ábrázolta legendás sótar­tóján. Frans Brüggen hegedűsei­nek fémes hangzása nem alumíni­umra, nem gépre, hanem erre a cizellált arany sótartóra emlékez­tetett. Mint Cellini sótartója, olyan részletekig menő finomsággal csendült fel Bach Istent dicsőítő zenéje. Zay Balázs BOLDOG EMBEREK KÖZÖSSÉGE Kardos László és Szigeti Jenő könyve a magyarországi nazarénusokról- Ők az igazi hívők! A nazaré- nusok! - mondogatta élete utolsó eveiben oly gyakran Kardos László, s úgy tűnt, 'e közösség éle­tének kutatása és ábrázolása lett élete középpontja. Sokoldalú tehetség volt Kardos László, de elsősorban és eredetileg néprajzos. Közben, diákkorától fogva aktív politikus, a nevezetes Győrífy-kollégium igazgatója, a népi kollégiumok mozgalmának elindítója és vezetője, a „fényes szellők” nemzedékének jeles neve­lője, és mindenkor közösségterem­tő, közösségbe szenvedélyesen vá­gyó és annak összetartó erejét ku­tató ember, akit a kis felekezetek már ezért is vonzottak; megtalált bennük valamit, ami atomizáló­dott társadalmunkban a legna­gyobb kincs. (Egy időben az Olasz­országban fennmaradt valdensek nyomába eredt, hogyan maradhat­tak fenn, mi immunizálta őket a mai élet bomlasztó tendenciái el­len?!) Idehaza egy magyar falu, Bakonycsernye vallásos életével foglalkozott, olyan időben, ami­kor mindenfelől görbén néztek a kíváncsi kutatóra; egyik oldalról azért, mert hangvételéből ítélve „propagálja” a vallást, a másikról meg azért, mert nemkívánatos fi­gyelmet kelthet, melynek nyomán szorongató rendszabályok szület­hetnek. De Kardos néprajzos volt: tud­ta, hogy népi kultúra nincs vallá­sos alapozás nélkül, és azt is tudta, hogy közösségek nélkül nép sincs, meg kell találni és táplálni éltető gyökereiket. így jutott el a nazaré- nusok kicsiny, alig három és fél­ezer főt számláló csoportjához, és miközben tanulmányozta őket, életreszóló barátságokat kötött, és segített nekik épp a legfontosabb gondjukban: a fegyvertelen kato­nai szolgálat kivívásában. Ők ugyanis nem fognak fegy­vert. Történetük maga is sajátos békemozgalom: az 3. parancsola­tot kiterjesztik, nem ismernek ki­vételt alóla. Számukra szent az Is­tentől teremtett élet. Következete­sek hitükben. Ezért is van annyi gyermekük: még 17 gyermekes család is akad körükben. Erkölcse­ik tiszták és szigorúak. Sohasem esküsznek, de adott szavukat meg­tartják; megbecsülik az embertár­sat, segítségére vannak, amiben csak lehet; hűségesek a házasság­ban, párjukat csak felekezetűkből választják, szorgalmasak a mun­kában; nem véletlen, hogy a szak értelmükre sokat adó mesterlegé­nyek hozták haza a múlt század­ban a nazarénus eszméket Svájc­ból. A mai világtól tehát igencsak különböznek, ám ez alig zavarja őket, mert a közösség efeje, zártsá­ga távoltartja a külvilág ártó erőit. (Ám a belső viták tőlük sem idege­nek, szakadás is előfordul a nem­zedékek, konzervatívok és hala­dók csoportjai között.) Kardos László valóságos encik­lopédiát kívánt e közösségről al­kotni, annál is inkább, mivel a szo­ciálpszichológiai törvényszerűsé­gek más csoportokra is érvénye­sek. Ezért nem látott munkájához egyedül, hanem összefogott Szigeti Jenő adventista lelkésszel (teoló­giai tanár, a magyarországi kisegy- házak tudós történésze), aki a na- zarénusok múltját tárta fel a törté­netüket tárgyaló fejezetekben. A könyv azonban posztumusz mű lett, Kardos László J.980-ban hir­telen eltávozott a halandók végte­len útján, és így művét - jegyzetei és cédulái alapulvételével - harma­dik szerzőtárs, felesége, Pogány Mária fejezte be. Mindhárman népi vallásnak lát­ják a nazarénusok hitét, egyszerű emberek következetes és derekas helytállásának. Ma már egyetemi diplomával is többen rendelkeznek a nazarénusok között, és szegény­nek sem mondhatók sok gyerme­kük ellenére sem, mert pontos munkájuk, szorgalmuk tisztes jólé­tet biztosít számukra, önzetlen, ál­dozatos segítőkészségük pedig megmutatja, mire képes egy kol­lektíva, ha csakugyan az. A kötet kézirata csaknem egy évtizeden át pihent, csak a mostani sajtószabadság engedte ki fiók- síijából. Ez persze növelte kelen­dőségét, pedig semmi politikai pi­kantéria nem található benne. Azonkívül, hogy szerzői szívvel, szeretettel írták. (Magvető) Bozóky Éva „Uram, kihez mehetnénk?. Örök élet beszéde van nálad. ” (Jn 6,68) Ezzel a címmel rendezzük meg idén a Gyenesdiási Orszá­gos Ifjúsági Konferenciákat. Szeretettel hívjuk és várjuk az evangélikus fiatalokat gyülekezeteinkből. Konfirmált fiata­lokat hívunk, elsősorban olyanokat, akik már aktívan részt vesznek a gyülekezetek életében. A konferenciák időpontja: 1. június 18.-június 24. 2. július 23.-július 29. 3. július 30.-augusztus 5. 4. augusztus 13.-augusztus 19. 5. augusztus 20.-augusztus 26. A konferenciák vasárnap este kezdődnek és szombat dél­után fejeződnek be. A részvételi díj 1200,- Ft, melyet a helyszínen kell befizetni. Ä jelentkezéseket 1989. április 30-ig írásban kérjük az alábbi címre: ' Szabó Lajos 1147 Budapest Lőcsei út 32. Kérjük a határidő pontos megtartását. A felvételnél a jelentkezési sorrendet figyelembe vesszük. A gyenesi találkozásig hordozzuk egymást és a konferen­ciák ügyét imádságban!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents