Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-03-12 / 11. szám
Evangélikus Élet 1989. március 12. „írok nektek, ifjak.. GYERMEKEKNEK Osszeteszem két kezemet-17. „Szerintem ilyenkor imádkozni kell • • • 99 Attila és Balázs testvérek. Attila 4. osztályba, Balázs a 2.-ba jár. Amikor először meglátogattam és a hittanórára hívtam őket, csodál-, kozó, nagy szemekkel néztek rám. Azután eljöttek. Szerettek járni a hittanórára, meg a vasárnapi bibliakörbe is. Sokszo/ utána is ott maradtak játszani, beszélgetni, rajzolni. „Olyan jó itt nekünk" - mondták. Egyszercsak kezdtek ritkábban jönni. Karácsony előtt még megkapták a nekik szánt szerepet: két kis pásztorfiú Jézus jászlánál. Ekkor láttuk őket utoljára... Az ünnepek után a gyerekek kérdezgetni kezdték: Hol van Attila meg Balázs? Miért nem jönnek? Krisztina levelet Irt nekik: „Kedves Attila és Balázs! Miért nem jöttök hittanórára meg a bibliakörbe? Nagyon hiányoztok nekünk! Várunk benneteket! Gyertek! Gyertek! Gyertek!" A levelet mindnyájan aláírtuk és elküldtük nekik. Vártunk, de hiába. Amikor elmentem hozzájuk csak a szülők voltak otthon. Rögtön kiderült, hoäy a két kis pásztorfiú miért nem jöhetett el karácsonykor Jézus jászlához... Még decemberben történt, hogy az egyik délután mindkét szülőt elvitték a rendőrségre kihallgatásra. A gyerekeket addig a szomszéd néni-l re bízták. Ó azonban úgy értelmez-B te a történteket, hogy a szülőket letartóztatták. Értesítette a gyámhatóságot, hogy a fiúknak nincs hová menniük és elvitték őket. Egy hónapig voltak egy pesti intézetben. Azóta már onnan is tovább vitték őket egy vidéki nevelőotthonba. A leászörnyűbb az volt számukra, hogy a két testvér nem maradhatott együtt. Két különböző helyre kerültek és csak ritkán láthatják egymást. Láttam a leveleiket: „Mikor visztek már haza innen minket? Nem bírom abbahagyni a sírást..." A hittanórán el kellett mondanom a gyerekeknek, hogy miért nem jöhet Attila és Balázs. Döbbenten hallgatták. Az indulatosabbak kiabálni kezdtek: „Nem igazság! Miért vitték el őket? Ök nem tehetnek semmiről!" Gergő „megoldást" is talált: „Elmegyünk együtt és megszöktetjük őket! Átmászunk a kerítésen..." „Ki volt az a szomszéd néni? Tessék megmondani, elmegyünk és-megbüntetjük." Alig tudtam lecsillapítani őket. Vasárnap a bibliakörben megint előkerült Balázsék ügye. Arról beszélgettünk, hogyan tudnánk segíteni nekik. „Én imádkoztam értük” - mondta Zsófi. Krisztinának eszébe jutott, hogy van egy nagy tábla csokija otthon, amiről szívesen lemondana a gyerekek kedvéért. I Én is hozok csokit, én is" - mondták a többiek. Megállapodtunk, hogy a következő órára mindenki hoz valami édességet, csinálunk belőle két csomagot és postán elküldjük a fiúknak. Levelet is írunk hozzá, amit majd mindenki aláír. Krisztina azt mondta: „Szerintem ilyenkor imádkozni kell. Kérni kell Istentől, hogy minél előbb kiengedjék őket és hogy többet járjanak hozzájuk a szüleik. Mi megköszönhetjük Jézusnak, hogy egészségesek vagyunk, nem élünk rossz környezetben és hogy a szüléink nem isznak." Beszélgetni kezdtünk arról, hogy ki hogyan imádkozna most, mi mindent mondhatunk el Istennek. Levente nem régen kezdett.járni, még csak néhányszor volt közöttünk. De ő is elmondta, hogy mire gondol: „Meg lehet köszönni Istennek, hogy valami jó történt velünk. Ö megbocsátja a bűneinket. Mi imádkozunk hozzá. Kívánni is lehet tőle valamit. Én azt kérem, hogy az egész család egészséges legyen." Zsiga még csak 2. osztályos. De leírta azt az imádságot, ami a szívén volt: „Istenem, kérem, hogy kiderüljön, hogy a szüleik ártatlanok. Köszönöm, hogy a bizonyítványomban csak négyes és ötös van. Kérem, hogy ne bukjak meg semelyik osztályban. Köszönöm, hogy csak leszidnak és nem vernek meg a szüleim. Bocsásd meg, hogy egyest kaptam szlovákból." A többiek is leírták mindazt, amit gondoltak. Bulcsú ezt írta: „Istenem, kérlek, hogy holnap jó idő legyen és 5-öst kapjak. Istenem bocsásd meg bűneimet. Legyél egész nap Attilával és Balázs- zsal és hallgasd meg kérésüket. Kérlek, az én kérésemet is hallgasd meg. Köszönöm, hogy ilyen jó családban élhetek és vannak szüleim, nagyszüleiül, meg van testvérem." Réka még azt is odaírta, hogy mit tartalmaz az imádsága: „Kérés: Istenem, kérlek, hogy Attilát és Balázst tedd boldoggá, és minél hamarabb találkozhassanak a szüleikkel és egymással. Köszönet: köszönöm, hogy én élhetek a kedves szüleimmel és a testvéremmel, meg a nagymamámmal és a nagypapáimmal. Rendes lakásunk van, azt is nagyon köszönöm. Bocsánatkérés: bocsásd meg Istenem, hogy olyan nagyon sokszor szemtelen voltam szüleimmel, és testvéremmel olyan nagyon sokszor veszekedtem, de ígérem, hogy megpróbálok kevésbé ilyen lenni és megjavulok." Ez utóbbit pirossal írta, mert mint mondta, ez a legfontosabb. Emese így imádkozott: „Istenem, arra kérlek, hogy vigyázz ma a szüléimre és családomra, barátaimra és rám. Köszönöm, hogy tegnap velem voltál és vigyáztál rám. Bocsásd meg a bűneimet. És még arra kérlek, hogy maradjanak meg a rendes szüleim, a családom. Azoknak, akiknek rossz a sorsa, segíts nekik. Köszönöm, ha megteszed. Ámen” Ferenczy Erzsébet GYERMEKRAJZPÁLYÁZAT A MEVISZ Gyermekmunka-szakcsoportja és az Evangélikus Élet gyermekrovata közös rajzpályázatot hirdet meg gyermekeknek. A rajzok témája: a) bibliai történetek b) egyházi életünk. Pályázni tetszőleges méretű munkákkal lehet, bármilyen eszköz (ceruza, festék, zsírkréta stb.) felhasználásával. A rajzok hátoldalán kérjük a beküldő nevét, életkorát és pontos címét feltüntetni. A legjobb rajzokat lapunkban és egy tervezett vándorkiállításon kívánjuk bemutatni, továbbá azokról diafelvételek is készülhetnek. A legjobb rajzok beküldőit jutalmazzuk. A munkákat az alábbi címre kell beküldeni. Zászkaliczky Dófa 1028 Budapest Vöröstorony u. 29. Beküldési határidő: 1989. március 31. BOJT 5. VASÁRNAPJÁNAK IGÉJE Zsid 7,24-27 AZ ÖRÖK FŐPAP Jézust Főpapként mutatja be igénk. Egyháztól, vallástól, templomtól, szertartásoktól, Bibliától elidegenedett világunkban a főpapi szolgálat ismeretlen sokak előtt. Pedig ez a szolgálat mindig is fontos volt, ma is az. Istent ugyanis a távoli bolygókat ostromló űreszközeinkkel nem tudjuk kiszorítani a világból. Alkotásaival, s így legfőbb teremtményével, az emberrel szembeni igénye mindig fennmarad. Az Istentől való eltávolodás csak a közötte és az ember között lévő szakadékot tágítja. Az ember igaz emberi életet, teremtettségének megfelelő életet csak a Teremtővel való közösségben élhet. A Főpap összekötő kapocs volt régen és ma is az Isten és az ember között. Isten üzenetét továbbította az emberekhez és az embe- , rek kérését közvetítette az Istenhez. Ezt a szolgálatot Jézus, az Isten Fia vette át minden idők főpapjától, ezért O az örök és igaz Főpap. Jézus azzal gyakorolta a főpapi szolgálatot, hogy bemutata a nagy engesztelő áldozatot. így teremtett kapcsolatot a bűn miatt haragvó Isten és a bűaös ember között. 0 egy személyben a Főpap és az áldozat, ő az Isten Báránya, aki életének feláldozásával kiengesztelte az Istent és megbékéltette az Istennel az embert. Életének odaáldozása által ő lett a híd az ember és az Isten között tátongó nagy mélység felett. Ezért mondhatja önmagáról: „Én vagyok az út”, amelyen az ember odamehet Isten elé. A Főpap által szabad az út Istenhez. Jézus főpapi szolgálata az is, hogy szüntelenül könyörög népéért. Könyörgésében a mi imádságunkat is eljuttatja Istenhez. Nincs olyan gond és nincs olyan kérés, amellyel nem kereshetnénk Istent Jézus által. Nincs olyan ember, aki nem járulhatna Isten elé, akinek a kérését ne pártolná, könyörgését ne továbbítaná a Főpap Jézus. Nincs többé magányos, nincs többé elhagyott, mert a leghatalmasabb Úr, a világ Ura a Főpap Jézus által odafigyel ránk, számon tart minket. A mi főpapunk nem változik soha sem személyében, sem szolgálatában, mert „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. Ő örökké viseli a papságot. Ezért bizalommal lehetünk iránta. Vele nem járunk úgy, mint egy hivatal vezetőjével, aki nyugdíjba megy, vagy leváltják, és az utána következő már nem ismer bennünket, nem ismeri az ügyünket, nem pártfogol bennünket. Jézus az a Főpap, aki ismerte őseinket, ismer bennünket, és aki leszármazottainkat, utódainkat, a következő nemzedékeket is képviselni fogja. így főpapi szolgálatával összekapcsolja az egymást követő nemzedékeket is. Az igaz Főpap nemcsak a mi kéréseinket közvetíti, de Isten válaszát, Isten üzenetét is elhozza hozzánk. Isten válasza pedig élet és üdvösség. Jézus közbenjáró, engesztelő szolgálatáért Isten megbocsát, és meghív bennünket az ő országába. Jézus főpapi szolgálata által helyreáll Isten eredeti rendje, amikor a Teremtő és teremtmény tökéletes egységben élhet. Krisztusért a tékozló fiák újra visszatérhetnek az atyai házba, ahol Isten atyai szeretetének melegében és fényében élhetnek. Magasztaljuk Őt a régi ének szavaival: Őt áldjuk, a hű Főpapot, Ki szerzett bűnbocsánatot, S minket magával mennybe visz. Mily boldog az, ki benne hisz! (192. ének 4. v.J Pintér János IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Áldunk Jézus főpapi szolgálatáért, aki által szólsz hozzánk és elfogadsz minket. Ámen ■ ■ a a MUNKAOSSZEJOVETEL « 1989. január 28-án megyei ifjúsági találkozó volt Albertiben. Egy ilyen hír Pest megyében már nem számít meglepetésnek, hiszen egyre-szaporod- nak ezek az alkalmaink. Ennek a szombati összejövetelnek a különlegességét az jelentette, hogy a gyülekezetek képviselőit ezúttal „munkaösszejövetelre” hívta Koczor Tamás egyházmegyei ifjúsági előadó: a megyei ifjúsági élettel, munkával kapcsolatos kérdéseket, terveket próbáltuk közösen megbeszélni. A nyitó áhítat és úrvacsoravétel után meginduló beszélgetés során beszámoltunk a saját ifjúsági körünk helyzetéről, így átfogó képet kaphattunk Pest megyéről. A statisztikai adatok elég nagy hasonlóságot mutattak. Sajnos az is általános, hogy a megkonfirmáltaknak csak mintegy 10%-a tagja az ifjúsági köröknek. Szóba került az ifjúsági órák lefolyása is: van-e ének, játék, kialakul-e beszélgetés, mik a témák, ki vezeti a bibliaórát. Énekelni mindenhol szeretnek, játék már kevesebb helyen van, beszélgetés sem mindenhol. Általában a lelkész a vezető, de voltak kivételek is, és épp ez volt az izgalmas! Hiszen ez volt egyik fő témánk is: miben segíthetjük mi a lelkész munkáját, hogy ne csak ő folytasson aktív „termelő" tevékenységet, s mi ne csak passzív befogadók legyünk. Ennek egyik formája lehet a bibliakör levezetése - ha csak alkalmanként is. A legnagyobb munkalehetőséget mégis a hívogatásban, a „propagandamunkában” láttuk, - s ezt a megállapítást a jelenlevő lelkészek buzgóh helyeselték. Ez főleg ott fontos, ahol az ifjúsági munkának nincsenek a gyülekezetben hagyományai, vagy ahol az ifjúsági munka alapját képező gyermekmunka nem kap megfelelő hangsúlyt. Hiszen sokkal köny- nyebb az összetartó gyerekkort a konfirmáció után is együttartani, mint újra hívogatni őket. S gyakorlatilag ezért kell olyan kiemelten foglalkozni az ifjakkal, mert felnőtt két olyan nemzedék, akik számára nem volt magától értetődő az, hogy beletartoznak a gyülekezetbe. Megszakadt a folytonosság. A mai fiatalok nem tudnak a szüleik nyomán bekerülni a gyülekezet vérkeringésébe, hiszen sokszor legfeljebb a nagyszülők vallásosak. Ezért nekünk kell a többi fiatal hívásának-küldésének munkáját felvállalnunk. Ez a megbeszélés azt a-célt is szolgálta, hogy segítséget találjanak azok is, akiknek ezt a munkát t eleinte a nulláról kell kezdeniük. Ilyen segítség lehet egy-egy talál- j kozás más ifjúsági körökkel, egy j énekkar vagy éppen a nagytarcsai j színjátszócsoport vendégszereplé- la se. Ezek az alkalmak meghatározó i( élményt adhatnak. Hasonló lehe- j* tőséget nyújtanak az egyre rend- ■ szeresebbé váló csendesnapok is, |j ahol főleg a személyes beszélgeté- i sek fontosságát emelték ki a részt- js vevők. A konkrét tervek között szere- 1 pelnek újabb csendesnapok (Cső- | mörön, Pilisen), táborok, sőt egy j „mozgó tábor”: egy biciklikörút I ötlete is felmerült. Ezeknél a me- 5i gyei szintű rendezvényeknél min- íj dig gondot jelent az ellátás, utazás., fl Ezen úgy próbáltunk segíteni, I hogy a térkép mellett megkerestük j azokat a „körzeteket”, amelyeken jj belül viszonylag könnyű a kapcso- f lattartás', s így az eddig is létező | együttműködések (pl. Nagy tar- V csa-Pécel-Gödöllő) mellett újab- bakra is van lehetőség. Szinte természetes, hogy egy ,| ilyen ifjúsági találkozón szó esett a MEVISZ,-ről is. Habár ez az össze- jövetel nem a MEVISZ keretein belül jött létre, de annak céljai közt I is szerepel ehhez hasonló alkalmak szervezése I az egyelőre „csendesebb” megyékben is. Ugyanakkor t nem törekszik kizárólagosságra ' hiszen mindnyájan ugyanazt szc( retnénk: minéltöbMehetőséget ar ra, hogy a fiatalok átélhessék ke- | resztyénségüket közösségben is - és segítséget kapjanak egyéni éle- j tűkhöz. „Van valami mondanivalóm ne- i ked”, „adjad fiam a te szívedet nekem!” - ezek voltak a záróáhítat j alapgondolatai. Aki pedig a fel- j] szólításnak engedelmeskedett, az ] már nem hallgathatja tétlenül: í] „Uram, nincs emberem”. Már [I nem mondhatjuk: mi közöm hoz- f zá. A tervek megvalósításra, mun- j kára várnak! Bárdossy Tamás i Még egyszer böjt 3. vasárnapjának igéje (Jel 5,1-9) Halál a komputerből Mire ez az írás az Olvasó kezébe kerül (tekintve, hogy hetilapunk nem tud lépést tartani a napilapokkal, a rádióval és a televízióval), kénytelen lesz gondolkodni, hogy melyik filmről is van szó. Nem olyan egyszerű a hullákat „feleleveníteni” emlékezetünkben, hiszen a tv azóta is jó néhánnyal szolgált. A fenti című (ide ki-ki ízlése és vérmérséklete szerinti jelzőt tehet) krimi érzésem szerint jó illusztrációja volt a mai vasárnap igéjének. (Ezért is írom lé most rögtön a film után ezeket a sorokat.) Annak, hogy az ember nem bírja elviselni az egy kulcsszóval („tengeri fecske”) lepecsételt titkot sem, hát még a hétpecsétest. Filmünkben (hogyan, miért, mennyire valószínűen, az más kérdés) sikerült a megfejtés. De kinek volt jó ez a siker? Filmünk hősei - legjobb akaratuk ellenére - súlyos bűncselekmény-sorozat részesei lettek. Taxisofőr barátunk persze mégsem teljesen önhibáján kívül, hiszen a kártyaszenvedélyhez sok pénz kell... Mindenesetre megdöbbentő volt hallani (ez az amit nehéz szó nélkül hagyni), amikor programozó hősnőnk kétségbeesésében ezt kérdezte: talán valami magasabb hatalom lépett kapcsolatba velük, és miért ne tehetné ezt egy komputeren keresztül. Valóban, miért is ne? De ki, így, ilyen áron?! Sokan persze nem várják meg, hanem maguk keresik a kapcsolatot. Ebbe a gazdasági, társadalmi gondok is „besegitenek”. Sok lapban közölnek horoszkópot, vagy például Szentendrén is, ahol ma erről az igéről prédikáltam, készítenek komputerrel, nem túl nagy összegért (pedig most már ÁFA-köteles?) keresztnév bemondása alapján. Még az a szerencse, hogy minden második emberre igaz, ha akarjuk. Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit?— olvastuk a mai igében. Nem rátok tartozik, hogy megtudjatok olyan időpontokat, vagy alkalmakat, amelyeket az Atya.a maga kizárólagos hatalmával állapított meg. (ApCsel 1,7) Az ilyen igék azonban nem mentenek fel a józan ész használata alól. Igenis fel kell mérni a tudomány és a technika mai eszközeivel minden (kis és nagy) vállalkozás kockázatait, előnyeit, a lehető legnagyobb körültekintéssel- és alázattal. Az (akár komputeres) okkult, a valóságnak önkényesen kiragadott elemeit alkalmazó pecséttörögetést nemcsak, hogy nem szabad komolyan vennünk, hanem ettől távol kell tartanunk magunkat. A jövőre, a XXI. századra másképp kell készülni. Kinek-kinek a maga helyén a lehető legnagyobb (és még mindig nem teljes és tökéletes) körültekintéssel, az Egyedül Méltó segítségéért könyörögve. Szentpétery Péter Rézkarc az íróasztalfiókban Két évvel ezelőtt mutattuk be lapunkban Duray Tibor festőművészt és emlékezetes kiállítását, melynek minden darabjából- sugárzott az a szeretet, amellyel a művész választott témáit igyekezett megörökíteni. Festmények, szobrok, az itáliai képek, csodálatos színekben tobzódó üvegablakok, elgondolkoztató bronzérmek mind azt tükrözték, mennyire foglalkoztatják az embeiség sorskérdései és milyen bizakodó hittel ábrázolja a hétköznapok sivárságát is. „Nehéz is, keserű is, de mégis gyönyörű" - vallotta hivatásáról. 1988. február 15-én kihullott az ecset, a véső mindig mozgékony kezéből. Halála évfordulóján az alábbi sorok érkeztek özvegyétől: „Duray Tibor íróasztalában leltem nemrég egy kis rézlemezt, amelyrer ezt a rajzot karcolta. OLAJAG, a béke szimbóluma. Lenyomattam több példányban, hogy ezzel a kis rézkarccal kívánjak barátainknak - Tibor és a magam nevében - békés ünnepeket, boldog újévet szeretettel Duray Tiborné Adrienne, Budapest, 1988. december". A közel negyedszázadig íróasztalfiókban szunnyadó olajág hitet erősítve útra kelt... És nemcsak az alkotóról, a művészről vall - a feleség, a küzdőtárs kedves sorai családi életüket is tükrözi. Sebeiken Pálma
