Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-03-12 / 11. szám
A Bonnyai házaspár Zairébe megy I ,Remélem új szakasz kezdődik a magyar protestantizmus életében” „Uram, kész vagyok Zairébe menni 55 „Remélem, hogy amilyen 'gyorsan csak lehet, megnyerhetjük az ottaniak bizalmát" hangzik Karin Bonnyai legnagyobb kívánsága. Férje, Balázs „az Istentől ajándékba kapott adottságait szeretné az emberekkel megosztani.” A háttere ezeknek a kívánságoknak : a Bonnyai házaspár két gyermekével, a nyolcéves Hannával és a hétéves Sámuellel együtt hat évre Zairébe megy. Ebben az afrikai országban, amely az Egyenlítő vidéken a Kongó folyó mellett fekszik, Bonnyai Balázs, mint építész és a Krisztus tanítványai Egyház létesítményi titkára fog dolgozni. Ez az egyház a Dortmund-Déli Egyházkor testvéregyháza. Ott építési és kiképzői munkát kell majd végeznie. Ebből az alkalomból tavaly április 15-én a baropi Luther-temp- lomban volt Bonnyaiék ünnepélyes kiküldetési istentisztelete, amelyen számos afrikai vendég is részt vett. Klaus Phillipp egyházi főfelügyelő, aki a közelmúltban tért vissza 3 hetes zairei körútjáról, prédikációjában arról beszélt, hogy „Isten bennünket, akik sok népből és nyelvből valók vagyunk, egy Egyházzá tett.” A Bonnyai házaspárnak bátor szívet kívánt, hogy olyan hitük legyen, amely a zairei testvérekkel közösségre juttatja, az emberekkel összeköti őket, és amely hit Krisztustól'van. Majd Jürgen Kanz lelkész a Wup- pertali Egyesült Evangélikus Misz- sziótól, Mbojongó lelkésszel a zairei testvérgyülekezet lelkészével együtt végeztek el a kiküldetési szertartást. Kanz, aki az afrikai francia nyelvterület missziói referense, erőt kívánt Bonnyaiéknak feladatuk elvégzéséhez és kérte őket, hogy „Isten szeretetének legyenek tanúbizonyságai.” A tervek szerinti hatéves középZiak szlovák ,,,evangélikus felügyelő halála Február 10-én, 84 éves korában elhunyt Andrej Ziak, a Szlovákiai Evangélikus Egyház országos felügyelője. Temetése február 18-án volt Pozsonyban. Egyházunk részvétét táviratban fejezte ki a Szlovák Evangélikus Egyháznak dr. Nagy Gyula püspök-elnök. Afrikai vendégek búcsúznak a Zairébe utazó Bonnyai családtól Fotó: Dirk Birgel afrikai ott-tartózkodás elé a házaspár még vegyes érzelmekkel tekint. Karin Bonnyai elmondta, hogy utoljára Budapesten lakott és sok ott megszeretett embernek kell „Isten hozzád”-ot mondani. A legutóbbi fél évet nyelvtanulás céljából Franciaországban töltötte, ahol egy ének adott reménységet neki: „Az élet útjain járni azt jelenti, hogy egy kicsit mindig meghalunk, de Istent keresni azt jelenti, hogy Elétet találunk." A gyermekek ezzel ellentétben alig várják, hogy mehessenek - biztosít efelől az apjuk, aki 1946- ban Magyarországon született, 1964- 1969-ig a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, és épületgépészmérnöki diplomát szerzett. Ezt követően az NDK-ban tartózkodott, itt ismerkedett meg feleségével egy nyomorék gyermekek számára rendezett biblia-konferencián, majd az NSZK-ban, Hollandiában és a szomszédos államokban járt Az NSZK-ban merült fel benne és tudatosult a harmadik világ (Afrika) problémája. Már akkor kér déssé vált számára, hogy nem vol- na-e helyes a legszegényebbekkel együtt élni és támogatni őket. „Amikor a Misszió megkérdezett hogy nem akarnék-e Zairébe menni az előbbi kérdés tehát ismét elém került” - mondja Balázs. Válasza rövidesen szilárdan ez lett: „Uram kész vagyok Zairébe menni." Megalakult a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület Folytatás az 1. oldalról) bor író szólt. A sokakban éppen napjainkban felvetődő kérdésre - „szabad-e újabb egyesülettel bontani a nemzeti egységet?” - így adott választ: „A negyvenes évek végén a kérdésben megfogalmazott aggodalom örve alatt ezernél több egyesületet szüntettek meg. Az eredményt jól ismerjük. Az egyesületeitől megfosztott magyar társadalom ugyanis tehetetlenül és kiszolgáltatottan, minden rezisztencia nélkül szenvedte el azokat az erőszaktételeket,' amelyek a jelenlegi válsághoz vezettek. Hogy a társadalom és az azt alkotó egye- dek magukra találjanak, hogy kialakulhasson a sokszínű, egészséges egység, éppen ezekre az egyesületekre van szükség. Véleményét, törekvéseit az egyes ember ezekben fogalmazhatja meg, és ezeken keresztül kérhet részt és felelősségei a társadalom sorsának alakításából. Arra a kérdésre tehát, hogy szabad-e ilyen válságos helyzetben egyesületet alakítani - válaszunk ez: nemcsak szabad, hanem kötelességünk is!" A másik aggodalomra, „nem jelent-e ez az egyesület majd elkülönülést?”, így válaszolt: „Természetesen minden egyesület kizárás és elkülönülés. Csakhogy nem mindegy, hogy a Protestáns Közművelődési Egyesület kiket „zár ki” sorai közül és Az ideiglenes intézőbizottság tagjai a kezdő zsoltár éneklése közben Fotó: Kinczler Qy. ÚJ ÉPÜLETBEN AZ ERDÉLYI SEGÉLYSZOLGÁLAT írtunk már arról, hogy az erdélyi menekültek segítése Budapesten oly nagy mértéket öltött, hogy az felülmúlja egy-egy lelkészi hivatal teljesítőképességét. Ezért határozott az Országos Elnökség úgy, hogy kivonja a gyülekezetek hatásköréből, s önálló intézménnyé vonja össze Rákospalotán. Külföldi segélyből házat vásároltak Rákospalotán. Ennek átalakítása most fejeződik be. Szép munkát végez a Pantacoop gmk. Lesz benne hivatali helyiség, itt bonyolítják le az adminisztrációt. Mellette kéziraktár, melyből a legszükségesebb ruhasegélyt osztják. A gondnok számára lakást alakítanak ki, az épület végén egy nagyobb raktár lesz, melybe összehordják a különböző lelkészi hivatalokban tárolt ruhaneműt, felszerelést. kiktől „különül el”; továbbá, hogy akikkel nem vállal közösséget, ellenségnek, ellenfélnek vagy - a keresztyén etika szellemében r-jövendőbeli partnernek tekinti-e. Mindez egyértelművé válik, ha legáltalánosabb céljainkat a tagadás oldaláról közelítjük meg. A most megalakult Protestáns Közművelődési Egyesület ezek szerint nem vállalhat közösséget azokkal, akik nem tisztelik>a személyiséget, akik a türelmetlenség hívei, akik a szabad vizsgálódás ellen vannak, akik számára a nemzet és a magyarság sorSandi Mihályné és Bolla Árpád 1989. április F-jétől á Magyarországi Evangélikus Egyház Erdélyi Segélyszolgálatának új címe: XV. Beller Imre utca 91/a. Megközelíthető 25-ös autóbusszal, mely az Arany János utca és Beller Imre utca sarkon megáll. A Segélyszolgálat ügyvezető lelkésze Bolla Árpád. Fabulya Hilda segédlelkész gyülekezeti munkája mellett a Segélyszolgálatnál is dolgozik. Az épületben lakik a gondnok: Sandi Mihályné, aki maga is erdélyi menekült. Március végén megszűnik a segélyosztás Kelenföldön, Pestújhelyen és Budafokon. Fokozatosan átköltöztetik a raktárokat is, s így minden segélyosztás április 1-jétől a Beller Imre Utcában lesz. A Segélyszolgálatnak ruhaneműre nincs szüksége, pénzbeli adományt elfogadnak qz építkezés költségeire és kétkezi segítséget a költöztetésre. sa nem jelent elkötelezettséget, akik tagadják a demokrácia eszményeit. Viszont mindazokkal együtt szeretnénk működni és mindazokat várjuk egyesületünkbe, akik számára a protestáns történelmi és erkölcsi hagyomány értékét jelent. Ez az örökség meggyőződésünk szerint oly átfogó és egyetemes, hogy abban hitbeli hovatartozáson túl minden etikus ember megtalálhatja a maga célját. Ennek távlatában az „elkülönülés” csupán azt jelenti, hogy műhely kívánunk lenni; külön és jól látható színt akarunk visszahozni a magyar kultúrába”. A megalakult egyesület elnökségére és választmányára tett javaslatot a jelölő bizottság nevében Nagy László olvasta fel. Elnökké közfelkiáltással Szentágo- thai János akadémikust, alelnök- ké pedig Nemes Nagy Ágnest és Bartók Bélát választották. Az 52 tagú választmányban szellemi életünk jeles személyiségei kaptak helyet. A megválasztott Szentágothai János elfoglalta helyét a közgyűlés elnökségében, majd beszédében utalt a protestantizmus elévülhetetlen szerepére a magyarság intellektuális és politikai fejlődésében. Hangsúlyozta: szellemi és teológiai téren még ma is léteznek rossz, régi beidegződések, visszarendeződési kísérletek. Elveszített értelmiségét az egyház csak akkor tudja visszaszerezni, ha bűnbánattal tudatára ébred hibás teológiai és egyházpolitikai döntéseinek. A protestáns hagyományoktól idegen egyházi hierarchia ellensúlyozásában jelentős szerepet tölthet be az értelmiség. „Remélem, új szakasz kezdődik a magyar protestantizmus életében” -, fejezte be beszédét Szentágothai János. A Himnusz eléneklésével ért véget a közgyűlés, amelyet több más egyesület képviselői is köszöntöttek. Ezután első ülését tartotta a választmány. Ezen megválasztották all tagú intéző bizottságot, az egyesület titkárának pedig Albert Gábor írót. Az egyesület szeretné továbbra is meghallani azt, a felszólítást, amelyet - a meghívón is szereplő versében - Aprily Lajos így fogalmazott meg: „És szólt az Űr: Fiam légy építész, / magadnak építs bátor templomot.” Az egyesületbe a következő címen lehet jelentkezni: Református Egyház Zsinati Levéltára, Bp. Kálvin térő. 1091. T.: 176-478. FT-NL KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS AZ EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMRÓL 1989. január 1-jétől újra van Budapesti Evangélikus Gimnázium! Amikor örömmel írjuk le ezt a mondatot, ugyanakkor előttünk van számos levél és cikk, melyekben ki-ki a maga álláspontját, aggodalmát vagy lelkesültsé- gét tárja elénk. A sok véleménynek nem szabad feledésbe menni, ezért gondolt szerkesztőségünk arra, hogy kerekasztal beszélgetést szervez néhány olyan személlyel, akik vagy kezdettől fogva résztvevői a gimnáziummal kapcsolatos tevékenységnek, vagy hivatalosan az ún. „gimnázium bizottság" tagjaiként adták munkájukat ahhoz, hogy az első mondatot leírhattuk. Január végén ült össze beszélgetésre a meghívottak köre. Meghívtuk dr. Harmati Béla püspököt, dr. Frenkl Róbert kerületi felügyelőt, dr. Gyapay Gábor mb. igazgatót, akik a bizottság tagjai is', valamint Zászkaliczky Péter és Dóka Zoltán lelkészeket és dr. Cselőtei Lászlót, a Fasori Diákok Baráti Körének elnökét. Dóka Zoltán levélben mentette ki magát, jelezvén, hogy a Diakónia folyóiratban írt cikkére lapunkban olyan választ kapott, mely miatt nem kíván részt venni a beszélgetésen. Lapunkat a szerkesztő képviselte. A hosszabb beszélgetésen több téma került megbeszélésre: a kötelező hitoktatás, a hitben való - vallásos - nevelés, a tanári kiy kiválasztása és összetétele, a gyakran hangoztatott .fasori szellem" és a többi iskolák szellemének ötvöződése, a tudatos hitű evangélikus értelmiség képzése, a hitoktató és kollégiumi nevelő személyének, valamint az iskola és szülök kapcsolatának kérdései. A kerékasztal-beszélgetés anyagát több folytatásban szeretnénk olvasóink elé tárni. Balról: Zászkaliczky Péter lelkész, dr. Harmati Béla püspök, dr. Frenkl Róbert felügyelő, dr. Gyapay Gábor igazgató, dr. Cselőtei László elnök Fotó: Batár B. Szerkesztő: Először jó volna összefoglalnunk az alapokat, milyen úton jutottunk idáig? Frenkl Róbert: Nem nulláról indulunk, benne vagyunk egy folyamatban. 1986-ban a Fejér-komáromi Egyházmegyétől indult a javaslat az országos közgyűlés elé, melyet a közgyűlés elfogadott és bizottságot küldött ki a tárgyalások lefolytatására. A szándék már korábban is megvolt. Harmati Béla: 1984-ben már volt egy beadvány a Művelődés- ügyi Minisztériumban. Frenkl Róbert: Igén - és ezután nagy állomás volt, amikor Köpeczi Béla akkori miniszter bejelentette, hogy szabad az út a visszaállítás előtt. Gyapay Gábor: Azt hiszem teljesség kedvéért meg kell mondani, hogy a gimnázium újjászületése mind egyházi, mind világi vonalról szinte egy időben indult. Az egyházon belül a Testvéri Szó is napirendre tűzte és 1984-ben alakult meg a Fasori Öregdiákok Baráti Köre, ugyanezzel a programmal, hogy az iskolát helyreállítsa. Ugyanakkor azt is rögzíteni kell, hogy a magyar közoktatás válság- helyzetben van és a felső vezetés látja ugyan á kiutat, de kevés az eszköze és éppen ezen a ponton lép be egyházunk. így indult el a dolog. Azt kell mondani, hogy koncentrikus körök találkozása, egyházi és világi elemei vannak és a magyar közoktatás és az evangélikus közoktatás ügye. Zászkaliczky Péter: Talán kiegészíteném azzal, hogy mivel így megérett a helyzet, talán nincs túlzott nagy jelentősége annak, hogy végül is honnan indult, ki indította. Lavina indult meg, egy kis göröngyről van szó, mely megindul és ha adottak a feltételek, lavinává lesz. A kis göröngy lehetett egy beadvány, ami elindította, de nem lett volna belőle semmi, ha nem lett volna az általános elvárás, a megérett lehetőség, mely megállíthatatlan folyamattá tette. Mindezek eredményeként január 1-jétől újra van evangélikus gimnázium. Szerkesztő: Két levélidézettel kezdem. Egy idős pécsi nagymama a tv-híradó után kifogásolja, hogy nem lesz kötelező a hittan? Levele végén ezt írja: „Nem hideg eszű bölcsekre, hanem szerető szívekre van szükség...” A másik levélben egy nyíregyházi nyugdíjas tanár kérdezi: „remélem a vallásos szellemű nevelés nem csupán annyiból fog állani, hogy a vallást, mint tantárgyat tanulják a tanulók, hanem az iskolai élet minden vonatkozását a vallásos szellemiség hatja majd át.” Ezek után beszélnünk kell a hitoktatásról és általában a gimnáziumban folyó nevelésről. Gyapay Gábor: Hangsúlyozom, hogy az első perctől kezdve minden ebben az ügyben eljárt» vagy értekező félnek az volt a véleménye, hogy kötelező hitoktatás lesz. Minden felekezetnek saját hitoktatója lesz. A tv riportere ezt értette félre és mondta fakultatívnak. Minden félreértés ellenére szilárdan meg kell mondanom, hogy kötelező lesz a hitoktatás! Zászkaliczky Péter: Azt hiszem, hogy sok gyakorlati kérdés merülhet fel közöttünk, előtte legyen elvi része is beszélgetésünknek. Idézek a Köznevelés egyik cikkéből. Med- vegy Antal írta, még á karácsony előtti számban a következőt: „Ha egy közösség élni és megőrizni akar, iskolát kér, vagy visszakér.” Én azt hiszem, bármilyen ellentétet érzünk is egymás, között, mégis ennek a közös ügynek boldogító közösségében vagyunk együtt. Ezt hangsúlyozom, mint alapot, még akkor is, ha nem minden részlet- kérdésben értünk egyet. Ez jó is, mert így megy előre minden ügy. Abban a boldogító valóságban, hogy itt arról van szó, hogy egyházunk élni és megőrizni akar és a jövőt akarja ezzel az iskolával is építeni. Azt hiszem, ez feltétlenül összeköt bennünket. Az ellentétek - vagy inkább véleménykülönbségek - úgy érzem, a gimnázium célja körül alakultak ki. Szerkesztő: Beszéljünk hát a gimnázium céljáról, mert ez a kérdés egyenesen yezet a másik témánkhoz: milyen legyen a nevelés a gimnáziumban, mit jelent az a bizonyos „fasori szellem”? Zászkaliczky Péter: A Lelki- pásztorban írt cikkemben idéztem azt a mondatot, mely az egyház vezetőségétől származott, hogy a gimnázium célja: „A gimnázium felállításával a Magyarországi Evangélikus Egyház hozzá kíván járulni a magyar kultúrához azáltal, hogy jól képzett fiatalokat ad a magyar közművelődésnek.” A másik, a gyakorlati cél pedig, hogy a lelkészutánpótlásban kíván szerepet adni a gimnáziumnak. Elég sok ellenérzést váltott ki ez a megfogalmazás és nemcsak énben- nem. Úgy érzem, nem több ez, mint valamiféle olcsó pártzsargon, amit ma már állami vonalon is elítélünk, amibe minden belefér. Emiatt önmagában nem érdemes egyházi gimnáziumot fenntartani. Szerkesztő: Jó volna már tisztáznunk, mit értünk a „fasori szellem” kifejezésen? Zászkaliczky Péter: Az, hogy egy gimnázium egyházi gimnázium, még nem jelent garanciát. Fel kell tennünk a kérdést, hogy önmagában az, amit „fasori szellemnek” nevezünk, vajon elég garan- cia-e arra, hogy olyan gimnázium legyen, amit érdemes fenntartani. A tanárok kiválasztásánál pl. valaki mellett egy olyan szempont szól, hogy apja fasori tanár volt, vagy ő maga járt oda, de nincsenek a gyermekei megkeresztelve, saját magának semmiféle egyházi háttere nincs - akkor hogyan hordoz tovább egy valamikori fasori szellemet? Ha valaki az egyházi iskolában való tanítását nem vállalja annak hitbeli és erkölcsi következményeivel, ha nincs mögötte valamiféle egyházi háttér, akkor valami esetleg nagyon elsikkadhat. Most óriási előnyben vagyunk, mert valami újat kezdhetünk. Nagyon vigyáznunk kell, hogy el ne rontsunk valamit! Dóka Zoltánnak is, nekem is, sokaknak az a jogos elvárása, hogy megpróbáljunk olyan tanári kart kialakítani, akiknél ez az egyházi háttér megvan. Teljesen igaza van Frenkl Ró- bertnek, hogy „a szíveket vizsgálja az Úr”. (Január 22-i számunk) De azt hiszem ez nem ment fel bennünket attól a felelősségtől, hogy megvizsgáljuk, kik kerüljenek be? Azok, akiknél a lehető legtöbb emberi garanciát látjuk arra nézve, hogy egyházi iskolát tudnak teremteni és rájuk lehet bízni a majdani, következő tanárok kiválasztását. ( Folytatjuk )
