Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-03-05 / 10. szám

Evangélikus Élet 1989. március 5. GYERMEKEKNEK Összeteszem két kezemet 16. Bűnvalló imádság Jézus földi szolgálata elején tanítvá­nyokat gyűjtött maga köré. Egyszer a Genezáret-tó partján tanította a soka­ságot, amikor két halászhajó kötött ki. Beszállt az egyikbe és megkérte Si­mont, hogy vigye öt egy kicsit beljebb, hogy ott folytass^ a tanítást. Miután Jézus befejezte a beszédet, kérte Si­mont evezzen még beljebb és vessék ki hálóikat fogásra. Erre a halász így fe­lelt: „Mester, egész éjszaka fáradtunk •ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálót". Mi­után megtették, olyan sok halat fogtak, hogy hálóik szakadozni kezdtek. Gyor­san hívták a másik hajót is, hogy segít­senek a hálók partrahúzásában. Si­mon Péter látva a csodát, érezte szívé­ben, hogy aki vele szemben áll, nem akárki! Nem tudott mást tenni, mint Jézus lábához borulni, és felsóhajtani: „MENJ EL TŐLEM, MERT'BŰNÖS EM­BER VAGYOK, URAM!" Jézusban Péter felismerte a tisztaság és szeretet Urát, és szembekerülve vele, érezte a maga bűnösségét. Családon belül, iskolában gyakran előfordul hogy valami olyat teszünk, amit utólag megbánunk. Ilyenkor furdal bennünket a lelkiismeret,»hogy valakit megbántottunk, vagy rosszat mond­tunk róla. Szivünk nem ’nyugszik meg addig, amíg bocsánatot nem kérünk szüléinktől, vagy az általunk megsértett társunktól. Ezt követően szinte felléleg- zünk, érezzük, hogy minden belső fe­szültség szertefpszlott. Haszontalan cselekedeteinkkel azonban nem csak a másikat bántjuk meg. hanem még Valakit, Istenünket! 0 jól lát mindenkit, minden ember életét és cselekedeteit, így, ha valami rosszat teszünk, tulaj­donképpen Öt is megbántjuk. Jóllehet, mi nem látjuk Öt, mégis talán Neki fáj a legjobban az efféle viselkedésünk. Ezért a bocsánatkérésen túl az igazi megnyugváshoz hozzátartozik, hogy megvalljuk vétkeinket Isten előtt. Ezt nevezzük bűnvalló imádságnak. A bűnvalló imádságnak két fajtája van. Az egyik, amikor általában valljuk magunkat bűnösnek Isten előtt. Lásd Péter bűnvallását Jézus előtt. Jézussal találkozva, erejét, hatalmát és fenségét látva Péter szembesült a maga bűnös, sokszor irigy és haszonleső életével. Hirtelen nem tud mit tenni! Nem kezdi el külön-külön sorolni a bűneit, hanem egyetlen felkiáltásban vallja magát ál-~ tálában bűnösnek az Úr előtt. Ebben a bűnvallásban benne van Péternek minden addigi gyengesége, vétke. Ben­ne vannak azok, amelyek a Mestert látva hirtelen eszébe jutottak, de azok is, melyekről esetleg nem is gondolta, hogy azokkal az Úristen ellen vétett. A másik fajta bűnvalló imában egy konkrét bűnünket, vétségünket valljuk meg a Mindenható előtt. Erre példa az, amikor valamiért valakitől bocsánatot kérünk! Ehhez hasonlóan az Úrtól is kérhetjük, hogy egy konkrét vétkünket bocsásson meg. Nemsokára itt a Húsvéti Ezt az ün­nepünket a böjti időszak előzi meg. Böjtben fokozottabban figyelünk Jézus Krisztus értünk szerzett váltsághalálá- ra. Tesszük ezt az által, hogy bűnbána­tot tartunk, megvizsgáljuk magunkat, életünket és cselekedeteinket. Bűnvalló imádság útján Isten elé visszük azokat, kérve az Ö bocsánatát és szeretetét Jézus Krisztusért. A Szentírásban a Zsoltárok könyvében sok bűnvalló imádságot találhatunk, melyek segítsé­gével mi is könnyen megtanulhatjuk hogyan, miként vigyük az Úr elé bű­neinket... Lapozzuk -.fel Énekesköny­vünk 98. oldalát!. Tanuljuk meg az ott található énekverset, mely az egyik leg­szebb bűnbánati zsoltár, az 51. zsoltár 12-13. versei alapján Íródott. Blázy Árpád BÖJT 4. VASÁRNAPJÁNAK IGÉJE Róm 5,12-17 A NAGY FORDULAT A mai vasárnappal a böjti időszak a második felébe fordult. A hat vasárnap közül három már elmúlt és a mai nappal kezdődik a böjt második fele. önmagában nem jelentős ez a fordulat, mert böjt egészének együttesen van üdvtörténeti jelentősége. Annál nagyobb jelentőségű fordulatról tudósít mai igénk. Azt is mondhatom, hogy a legjelentősebb fordulat ez, ami az emberiség életében valaha is végbement. Ez a fordulat meghatározó az egész világ számára. Ezzel a fordu­lattal ugyanis befejeződött egy világkorszak és elkezdőőptt egy új. A bűn világuralmának a korszaka fejeződött be. Ez a kor­szak Ádám, az első ember nevéhez fűződik. Ő az az egy ember, akiről Pál beszél, akinek az engedetlensége által a világba jött a bűn. Isten, a Szentírás tanúsága szerint jónak teremtette a világot. Csodálatos harmónia volt a Teremtő és a teremtményei között. Ugyanez a harmónia érvényesült a természet világában is a teremtés hajnalán. Azonban Ádám hitetlensége, amikor inkább hitt a teremtménynek, mint a Terem tőnek, megrontotta ezt a csodálatos egységet. Ádám- nak ez a cselekedete úgy hatott, mint amikor egy zárt tartály­ból kiszabadulnak a veszedelmes kórokozók, és járványos méretekben és gyorsasággal terjednek és mindenkit megfer­tőznek. Egy másik hasonlattal úgy is mondhatjuk, hogy olyan volt ez az ősi esemény, mint amikor átszakad a gát és a szennyes ár nagy gyorsasággal mindent elborít. A bűn fertőző járványként, szennyes áradatként terjedt tovább nemzedékről nemzedékre. Ez a „fertőzés” halálod volt. A bűn így hozta magával a világba a halált. Ez a halál azonban nemeik a testnek a halála, hanem az Istentől való elszakadottság halá­los állapota, a kárhozat. Ez Ádám hagyatéka, amely minden utódjának a sejtjeibe beprogramozott isteni ítélet. Új világkorszak kezdődött, a kegyelem világkorszaka. Ez a nagy fordulat ugyancsak egy embernek, az emberré lett Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a világba való belépése által érkezett el. Jézus magára vette a világ bűnét és elszenvedte a- bűn büntetését a keresztfán. Ezzel megtörte a bűn és halál hatalmát. Krisztusban kiáradt a kegyelem minden emberre. A kégyelmes Isten bűnbocsánatot kínál a Krisztusban bízó embernek, annak, aki hiszi, hogy Jézus az ő bűneiért is szenve­dett és meghalt a keresztfán, annak, aki vallja, hogy Isten többé nem tulajdonít neki bűnt, hanem úgy tekint rá, mint igaz emberre. Ez azt jelenti, hogy ha hiszünk, a bűn rajtunk többé nem uralkodhat, kárhozatba nem taszíthat, mert igazak vagyunk a Krisztusért. Isten így ítélt felőlünk. Övéi vagyunk. Ha pedig a bűn többé nem uralkodhat rajtunk, akkor a halál •sem. Nem vagyunk a kárhozat állapotában, hanem a kegye­lem alatt vagyunk, mert Krisztus érettünk is kihullott szent vére gyógyír a bűnre és megszabadít a kárhozattól. Ez Krisz­tus drága hagyatéka. Ádám hagyatéka, a bűn, ront és megöl, Krisztusé, a kegye­lem, gyógyit és megment. A bűn hatalmas erő és nem térhe­tünk ki rontó hatalma elől a magunk erejéből. A kegyelem még hatalmasabb ajándék, de senkit sem kényszerít az üdvös­ségre. A kegyelem személyes, hitbeli döntésünk alapján lehet a miénk. Fogadjuk el Krisztus áldott hagyatékát, hogy meg­szabaduljunk Ádám átkos örökségétől. Pintér János IMÁDKOZZUNK Urunk! Áldunk, hogy a kegyelem világkorszakában élhetünk. Kérünk, szabadíts meg a gonosztól, és add nekünk igazságodat, vele az életet. Ámen. „írok nektek, ifjak.. POKOLI SZÍNJÁTÉK „Mikor az Ördög templomba ment, síri csend lett odabent. A pap szájából kihullt a beszéd, mindenki tördelte a kezét. És leült az Ördög az orgonához, a sánta kántor menekült. A zsoltár métái­ba váltott: nem a vég volt ez, csak a kezdet. Késő volt, bezárult a re­tesz, megfordult a tornyon a ke­reszt. Éjfélkor megkondult a ha­rang, földre szállt egy sátáni hang.” - Nem valamilyen zavaros rémregényből idéztem, hanem a mellettem bömbölő magnóból árad ez az épületes szöveg. A szer­zők és előadók szíves elnézését ké­rem, ha ezt az irodalmi „remeket” nem tökéletesen vetettem papírra. Mentségemül szolgál, hogy a ke­mény fémzene - a heavy metal - és a gyakori hörgés, nyögés, sátáni kacaj olykor elnyomja a szöveget. De az eszmei mondanivaló egyér­telmű. A refrént koncerteken együtt lehet énekelni a zenészek­kel: „Ördög-testvér, játssz még! A hideg ráz, ha a zenédet hallga­tom.” A Pokolgép együttes muzsi­kája ez. Attila a templom melletti to­ronyházak egyikében lakik. Bár nincs megkeresztelve és szülei nem vallásosak, korábban olykor lejött a templomhoz gyerekórára. Egy­szer egy feszületet hozott nekem, amelyet a szemeteskonténerből mentett ki. Emlékszem, szinte meghatódtam akkor, s az ütött- kopott feszület azóta is falamon lóg. Attila most fekete bőrdzseki­ben feszít, amelyet szegecsek és láncok díszítenek. Derekát fémöv szorítja: egész külsejéből csak úgy árad a rá azelőtt nem jellemző nyers erő és keménység. Hova mégy, kérdezem tőle. Pokolgép­koncertre, feleli. Még csókolom- mal köszön. Miről szólnak ennek a főleg ti­zenévesek között népszerű együt­tesnek a számai? Pusztulásról, az emberi lélekben rejtőző gonosz­ságról, pokolról és kínhalálról. Az utóbbi évtizedben gyakran tapasz­talhattuk, hogy zenekarok milyen könnyen tűzik zászlajukra a csöve­sek, az otthonról elkóboroltak vagy elüzöttek, a csavargók ügyét. Elég néhány hangzatos blöff az aluljáró-romantikáról és kocsmák simogató füstjéről, s a babosken- dős, szegecselt bőrdzsekis, sza- kadt-ruhás tinédzserek máris ezré­vel csápolnak a koncerteken - mi­közben a jószimatú zenészek ezen szépen meggazdagodnak. A Po­kolgép is erre a rétegre akar építe­ni, ezért énekli, hogy „vadnak szü­lettünk, az utca nevelt, senki nem vigyázott ránk. A betonházak kö­zött nem várnak csodák, így let­tünk mi megátkozott nemzedék”. Ezt a „kopaszkutya-magatartást” korábban a Hobo Blues Band, a Beatrice, A Piramis, az Edda vál­lalta. A szándék még lehetne ne- i mes és tiszta: nem is emelném fel szavam, ha csak erről volna szó. De a Pokolgép legtöbb száma a legprimitívebb ösztönökre kiván hatni, erőszakra indít és nyíltan a Gonoszról szól. A zenészek a Sá­tánt idézik meg, amikor hörgő hangon - a 666-ról énekelnek, ami pedig a Jelenések könyvében, a bibliai számmisztikában egyértel­műen az Antikrisztust jelzi. Tűzről és vérszívó asszonyról, bűnről és kínhalálról énekelnek. Rock and roll ritmusban hirdetik meg, hogy „kezdődik a pokoli színjáték” - amit természetesen ez a felhívás követ: „add el nekünk a lelkedet”. Éppen ezért félek. Az amúgy is külső-belső válságot átélő, sokszor valóban bűnös módon magára ha­gyott, elárvult fiatal nemzedéktől nemcsak külsőségeket követelnek ezek a zenész urak. A szegecsek és a fülbevalóként meg nyakláncként hordott fordított keresztek sokak számára csak múló divatot, külső­séget, polgárpukkasztást jelente­nek. De az életveszélyes robbanás éppen a Pokolgép együttes egy kon­certjén, a templomokba történő be­törés során szétszórt, meggyalázott ostya, a 666 mágikus ismétlése már többre figyelmeztet. Ez nem más, mint életveszélyes, lelket romboló manipuláció, felelőtlen játék a tűz­zel. Ez a zene, ez a szöveg, ez a körítés a pokoli színjáték. Akarva- akáratlanul nézői vagyunk ennek a színjátéknak, hiszen ez az ízlés­rombolás és lélekrontás a szemünk előtt, a fülünk hallatára megy vég­be. E színjáték műfaja dráma, amely azonban könnyen tragédiá­ba torkollhat. A 666-os számmal megidézett Gonosz a Pokolgép i egyik számában ilyen fenyegetőén hívogat: „Készülj az útra, ember! Magammal viszem a lelked. Ha nem jössz, viszlek erővel, vagy el­fújlak, mint egy porszemet”... Attila, emlékszel-e még arra, amikor a kukából kimentetted és elhoztad nekem azt a keresztét?! Én nem felejtettem el. Attila, gyere vissza! Fabiny Tamás A mágia (varázslás) az embernek az a törekvése, amellyel fölébe akarna ke­rekedni a természeti és természetfeletti erőknek. Ezerarcúnak azért mondhat­juk a mágiát, mert a történelmi kor előt­ti ember szinte minden életmozzanatát a mágia formálta és határozta meg, minden keze ügyébe eső tárgy alkalmas­sá lesz számára, hogy általa a mágiának valamely formáját kialakítsa s gyako­rolja. A mágiának ezt a sokfelé szétága­zó, nagyon spk változatú s elbuijánzó jelenségét foglalja rendszerbe Makra Sándor múlt évben megjelent könyve (A mágia, Magvető k. 322 lp.), mely még túl is megy a mágia körén, mely lényege szerint cselekmény, gyakorlat, szokás, - s előzményeképpen a primitív ember legfőbb világmagyarázó elveit, nézeteit is ismerteti, mint amilyenek a mana (a titokzatos, felsőbbrendű erő), a tabu (az érintési tilalom), a totem (a törzs, a nem­zetség állat-ősétől valóJeszármazás s az általa való összetartozás tudata), az ani- mizmus (mely szerint mindenben lélek lakozik, az élettelen tárgyakban is), a fétis (a lelket hordozó tárgy) stb. Sem a mágia, sem pedig a felsorolt világma­gyarázati nézetek eredetileg nem vallási jelenségek, de mint a primitív ember minden szellemi megnyilatkozása, kap­csolódnak a vallásával csupán. Míg a mágia éppen ellentéte a vallásnak; bár a mágia is a természetfeletti hatalmak felé fordul, de azoknak emberi erővel való lebirkózására tör ezerféle prakti­káival, addig a vallás: meghódolás, ön­odaadás, alávetettség tudata a termé­szetfeletti hatalmak előtt. Szerzőnk a mágia sokféle változatait időileg is, elvileg is két nagy részre cso­portosítja: a totemizmus meghatározta mágikus megnyilatkozásokra és az új kőkorszakban megjelenő, animizmus meghatározta mágiára. A kétféle mágia Az ezerarcú mágia kapcsolódhatik is egymással egy, ugyanazon mágikus cselekményen be­lül. A totem mivoltára nézve különbö­zőek a tudományos nézetek. Szerzőnk azt az egyéni, bár vitatható, álláspontot képviseli, hogy „a totemek égi testek, mint a Nap, Hold s a csillagok;” az égitest-totemek az égen eredeti állapo­tukban tündökölnek. „A Földön a Na­pot, Holdat s csillagokat testbe vará­zsolja az ősember.” Emberben, állat­ban, növényben, tárgyban (fétis) ölthet- nek azok testet. A totemista mágia ko­rában táplálékát az ember gyűjtögetés­sel szerezte meg, mellyel általában a nők foglalkoztak s így ők határozták meg az ekkori ősemberiség társadalmi for­máját, mely anyajogú társadalom volt (matriarchátus.) Halottaikat temetetle- nül hagyták, vagy magas fák tetejére vitték, hogy minél előbb s minél jobban ki legyenek téve az égitest-totemek su­gárzásának. Az új kőkorszakban (i.e. 10 000 év) egyre inkább az animizmus kezdte meghatározni az ősember életét s mágiáját. A táplálék megszerzése már a férfiak dolga lett: a vadászat és a földművelés. Kialakult az apajogú tár­sadalom (patriarchátus). Halottaikat eltemették. Ekkor kezdődik a világnak három részre tagozódása: a gonosz Al­világra, a Földi világra s a jó Felvilágra. A felfelé szálló fehér füst jelenti az áldo­zat elfogadását s ez a Felvilágba száll, mig a lefelé szálló füst, mely fekete, az Alvilágba száll. Erre utal Hóseás prófé­ta: „A hegyek tetején áldoznak és a halmokon füstölnek, a cserfa, a nyárfa s a tölgyfa alatt, mert kedves annak árnyéka.” (Hős 4,13) A bibliai vonatkozások gyakori fel­mutatásával egyik-másik bibliai helyet egészen különös, új megvilágításba tudja helyezni. Megmagyarázza továb­bá a különbséget a jó és gonosz tudásá­nak fája és az élet fája között. A leg­több bibliai vonatkozás tilalmazza a mágia különféle módjait. Minden bib­liaolvasó számára érdekesek lehetnek a könyv ilyen jellegű magyarázatai. Van sok szólásmondásunk, szoká­sunk még ma is, melyeknek mágikus jellege már elhomályosodott számunk­ra; felsorolok a könyvből néhányat ezek közül: lekopogjuk a szerencsén­ket, kiöntünk egy keveset a kulacsból, mielőtt iszunk belőle, hantot dobunk szeretteink koporsójára, gyertyát ége­tünk halottak napján a sírokon, olajjal kenték fel a királyt Izraelben, újévkor malacot sorsolunk ki, pléh-madárt áb­rázolnak ki a ház homlokzatán, - hál­ni jár beléje a lélek, heten vannak, mint a gonoszok, hol jársz itt, ahol a madár sem jár, ne vigye el az álmunk, az úr a pokolban is Úr, - garabonciás diák, bőségszaru, látófa, nyír-víz, bé­kepipa, bűnbak, halotti tor, horogke­reszt, jobb oldal, szélütés stb. Mind­ezekre s még sok minden hasonlóra érdekes s elfogadható magyarázatot nyújt a könyv. Hogy milyen szívós életű volt egyik másik mágikus szokás, az is mutatja, hogy némelyik mind a mai napig fenn­maradt; az egyház is csak úgy tudta vagy próbálta leküzdeni, hogy külső formájában meghagyta s keresztyén tartalommal töltötte meg. „A keresz- tyénség felvételekor mindenütt a legne­hezebb volt a bálványok kiirtása. Könyveiket megégették, kösönytyűiket (fétiseiket) elszedték, szenthelyeiket, oltáraikat elrontották... de csak a kö­zösségi alkalmak mágikus eszközeit tudták megsemmisíteni, a fétist és a bálványt nem, miután az elsőt magu­kon hordták, a másodikat házukban tartották, igaz, a keresztyénség idején má{ csak lopva. A fétist illetően az át­mentés oly sikeres volt, hogy még ma is általános az ékszerviselet.” Az útszéli bálványok helyére Krisztus-kereszte­ket állítottak a korpusszal. Szent László király idejében megtiltották a halotti tort s elrendelték, hogy minden­ki az egyháztól kijelölt és megszentelt helyen temetkezzék. Ez a tiltás azon­ban csak részben tudta elérni célját. Az ezerarcú mágiával megismerked­ni azonban nemcsak érdekes, de fontos is. Az ún. népi kultúra, a foklór feltárá­sában élénkbe tűnnek a mágia külön­böző formái, főként a népmesékben, a népi díszítő művészetben, a népi hímzé­sekben, a faragványokban. A kopjafa pl. totemista, a fejfa animista jellegű. Akadnak ma is híveink, akik az áltudo­mányokkal Üzletszerűen foglalkozók­nál keresnek eligazítást, horoszkóp- készítőknél, jósnőknél, spiritisztáknál. Vannak olyan mágikus elemek, melyek a múltból újra előjönnek s érvényesülni akarnak a keresztyén formák leple alatt, az is előfordulhat, hogy a mágiá­nak új képződményei alakulnak ki az egyházi szimbólumainkkal, a szentsé­gek kiszolgáltatásával, a Biblia haszná­latával kapcsolatban. Mindezeket ide­jekorán felismerni s még mielőtt meg- rögzödtek, már a kezdet kezdetén le­küzdeni, csak az lesz képes, aki az ezer­arcú mágiával - egy ilyen alkalmas könyvben - már szembenézhetett. Ferdinánd István A nyolcvan esztendős D. Weltler Jenő köszöntése Február 11-én a Deák téren meghitt és családias ünnepre gyűltünk össze. D. Weltler Jenő karnagyot köszöntötte szeretetvendégség keretében a gyüleke­zeti termet megtöltő egykori és mai Lutheránia-tagság. A köszöntések sorát dr. Harmati Bé­la püspök nyitotta meg, aki a Lutherá- nia utóbbi évtizedeinek közegyházi szolgálatát és kulturális jelentőségét méltatta. A gyülekezet részéről Pintér Károly lelkész és Szirmai Tibor felügye­lő mondtak köszönetét a fáradhatatlan szolgálatért, és Isten áldását kérték Weltler Jenő további életére. Majd az énekkar szeniora, Gryllus Vilmos emel­kedett szólásra, aki a negyvenes évek­től kezdve mind a mai napig a kórus aktív tagja. Visszaemlékezésében fel­idézte az első nagy előadások élményét. Ez volt az az idő, amikor a Lutherá- nia felvállalta az 1948-ban feloszlott Budapest Ének- és Zeneegyesület, a Lichtenberg Emil által vezetett kórus örökségét: a nagy Bach-művek előadá­sát. Erre világi kórusok akkor, és még hosszú ideig nem vállalkoztak. Weltler Jenő vezetése alatt vált a Lutheránia a Bach-müvek előadásában mértékadó kórussá, és szerzett elismerést nemcsak hazánkban, de külföldön is. 52 János- passió-, 27 h-moll mise-, 26 Karácsonyi oratórium- és 8 Máté passió előadás, 6 nagy Bach-motetta és 27 kantáta meg­szólaltatása ennek a korszaknak útjel­zői. De ide tartozik a 6 Szokolay- kantáta bemutatója, két lemezfelvétel és öt külföldi koncertút is. Mindemel­lett a kórus rendszeresen szolgált a va­sár- és ünnepnapi istentiszteleti alkal­makon, ezeken még több mint száz mo­tettát énekelt főként régi evangélikus mesterektől. ' Egyházunk Weltler Jenőnek ezt a lutheránus egyházzene iránt elkötele» zett, hűséges szolgálatát 1984-ben a teológiai díszdoktorátus adományozá­sával ismerte el. Isten áldását kérjük szeretett karna­gyunk további életére, hogy gazdag tu­dásával még sokáig tanácsoljon, s le­gyen példaképünk az odaadó szolgá­latban és egyházhűségben. Trajtler Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents