Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-03-05 / 10. szám

Evangélikus Élet 1989. március 5. Búcsú a Deák tértől Egyszemélyes templomrenoválás ? Isten embere - mindenki papja akartam lenni Február 5-i számunkban beszélgetést közöltünk dr. Hafenscher Károly lelkésszel, aki 35 évi Deák téri lelkészi szolgálat után nyugdíjba ment. Hatvanad vasárnapján volt a búcsúzás, amikor a színültig telt templomban a gyülekezet tagjai mellett egyházunk vezetői, testvéregyházak képviselői, szolgatársak és barátok is ott ültek a sorokban és egyek voltak a hálaadás­ban is, a köszönetmondásban is. Az oltári liturgia végén dr. Har­mati Béla püspök jelentette be az istentisztelet rendkívüli formáját: 45 évi lelkészi- és 35 évi Deák téri szolgálat után tartja búcsúprédi­kációját ebben a minőségében dr. Hafenscher Károly lelkész. Az egyház Krisztusra, mint alapkőre épít - mondotta és erre az alap­kőre épített 35 évig. Az igehirdetés vasárnapján, amikor a négyféle ta­lajba hullott ige-mag evangéliumát olvassuk, történik e búcsúzás, szin­te jelképes, mert neki szívügye az igehirdetés, hiszen a homiletika doktora. Az igehirdetés alapigéje a vasár­nap textusa: Lk 10,38-42 volt. Ar­ról van szó - hallottuk hogy Jézusra figyelni, őrá hallgatni min­dennél szükségesebb, elengedhe­tetlenül az, életbevágóan az. Le­hetséges az ellenvetés: Őrá? - erre a názáreti vándortanitóra, egysze­rű halászok oktatójára ebben az indusztrializált, agyontechnizált, bonyolult társadalmi körülmények között élő, gazdaságilag szinte ka­tasztrofális helyzetbe került or­szágban? Igen! Halálosan, élete- sen komolyan gondolom, 35 évi Deák téri szolgálatom a garancia, ez legbensőbb meggyőződésem. Igehirdetése végén testámentum- ként mondta: Jézus zseniálisan egyszerű szava, ne tartsák szerény örökségnek, ne tekintsék reduká­lásnak, ne gondolják túlegyszerű- sítésnek: „Kevésre van szükség, va­lójában csak egyre" - s ez elég! A szószéki hirdetés során elmon­dott búcsúszavaiban többek között szplt Istep iránti hálájáról,: abban bízva, hogy a lelkész is kegyelmet nyerhet búcsúzáskor és az ítéletben egyaránt. Köszönetét mondott szolgatársaknak, akikkel együtt szolgált, püspököknek, hiszen ez idő alatt négy püspök váltotta egy­mást, majd a presbitereknek és az egész gyülekezetnek. „Isten embere, mindenki papja akartam lenni” — ez volt érkezéskor a programom. Csak a Főpap Jézus tudta elmon­dani: akiket nékem adtál, azokat megtartottam, az evangélikus lel­kész legfeljebb ennyit: igyekeztem megtartani, Uram. Az úrvacsorái liturgia előtt hangzottak el a búcsúzás és köszö­net szavai. Dr. Nagy Gyula püs­pök-elnök az egész országos egy­ház háláját és köszönetét adta át a hűségért és szolgálatért. Szirmai Tibor, a gyülekezet felügyelője a négy évtized gyülekezeti történeté­be ágyazta bele a 35 éves szolgálat útját. A legválságosabb időben ér­kezett a gyülekezetbe, és konszoli­dált, békés állapotot teremtett munkájával, sőt kiszélesítette az ökumenikus kapcsolatokat. Pintér Károly igazgató-lelkész a lelkészek együttmunkálkodásának megteremtett rendjét, a jó össz­hang kialakulását köszönte meg, kiemelve, hogy a példa továbbha­ladásra ösztönöz ezen az úton. Szirmai Zoltán esperes az egyház­megye nevében szólt és kiemelte szolgálatában az igényességet és a példaadó fegyelmet. Dr. Fabiny Tibor dékán úgy fogalmazott, hogy az igehirdetésben adott érték - amit szolgálatával adott a gyüle­kezetnek -, ércnél maradandóbb érték, és üdvözölte azt a szándé­kot, hogy a szószéket most a ka­tedrával cseréli fel, megmarad az Akadémián a homiletika'tanítójá­nak. Bízikné Plagányi Erzsébet a korábbi ifjúsági csoport nevében mondott köszönetét, dr. Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelő pedig három szóval adott jellem­zést: biztonság - a szószéken, az igehirdetésben mindig irányító szó hangzott; igényesség - elsősorban önmagával szemben; szeretet - a szellem embere tudott egyre mé­lyebben lelkipásztor lenni. Fotó: Kmczler Gy. Az ökumené képviselői is szól­tak, Bárdos Ferenc katolikus kano­nok-plébános és Hegedűs Lóránt Szabadság téri református lelkész. Túrmezei Erzsébet testvér pedig versével köszöntött. Megválva beosztásától megma­radt a gyülekezettagjának, folytat­ja teológiai és tanári munkáját Akadémiánkon. Kívánunk/ hozzá sok erőt és áldást! tszm Túrmezei Erzsébet: ISTEN MŰHELYÉBEN Olyan jó élni Isten műhelyében, ott formáltatni hűséges kezében - kemény vésővel, döngő kalapáccsal, szerető, szelíd, szent simogatással. Látni, hogy íme, szobrok száza készül, néhány vonással naponta egészül. A Mester keze percre sem pihen meg. Eszközei munkálnak, nem pihennek. Tudni, hogy kemény, ormótlan kő voltam, akaratjára soha nem hajoltam, dacos énemről lepattant a véső. És hálát adni, hogy még most se késő. Csodálni Öt, amint szeretve fárad, amint nem sajnál drága életárat odaadni, értem és odaadni másért: egy megtörésért, hozzáfordulásért. Csodálni ót, ki annyi büszke lelket szeretetével örök rabul ejtett. Sziklatömböket döntött le a porba, hogy átformálja szépséges szoborba. Igen, csodálom Öt. Csak öt csodálom. NOE - a családi élet modern bárkája A Deák téri templom oltáránál tér­delt egy ifjú pár 1934 őszén, és a lelkész a 127. zsoltár szavaival tette össze a kezüket, „Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom”. Ők komolyan vették, hogy a gyermek ajándék és jutalom, s boldogok lettek tíz gyer­mekükkel. Nekünk gyermekeknek termé­szetes volt, hogy nagy családban élünk, bár gyakran éreztük, csoda­bogaraknak tartanak bennünket. Amikor eljutott hozzám a hír, hogy megalakult a Nagycsaládo­sok Országos Egyesülete (NOÉ), nem is kellett gondolkodnom azon, belépjek-e. Gyermekorvos­ként évtizedek óta figyelem a szét­hulló családokat, a születések szá­mának csökkenését, az abortuszok emelkedését. Ebben a társadalmi közegben messzehangzik a NOÉ célkitűzése: „Az élet és az anyaság tiszteletére nevelés, a házasságért és a jövő generációért érzett felelősség erősítése.” Azután: „Felmutatni a társadalomnak azokat az értéke­tci>1 rvtoluolrot n v\nmi~/'vnlnA/\lr írón-. viselnek.” Az egyesület vállalja a nagycsaládosok sajátos érdekei­nek szolgálatát, és igyekszik őket egymást segítő közösségekké for­málni. Az alapítók szép szándéka márá dús fává terebélyesedett. Az egye­sület több mint kétezer családot fog össze. Tevékenységüket az ed­dig megalakult 33 helyi csoport­ban és tagegyesületekben végzik. A nagycsaládok megítélése társa­dalmunkban gyakran rosszalló, olykor támadó fs, azért bőven akadnak, altik egyetértenek a NOÉ célkitűzéseivel. Ők a gyer­mekáldást valóban „áldásnak” te­kintik, noha nem részesültek ben­ne. Soraikból kerülnek ki pártoló tagjaink, akik anyagilag és erköl­csileg támogatják a NOE-t. Egyesületünk életében eddig a legnagyobb jelentőségű esemény a tavaly év végén tartott közgyűlés volt. Örültem, hogy a résztvevők között evangélikus lelkészekkel is találkoztam. Jó látni, hogy a hitből élő keresztyén lelkész családok a ovprmplf vállal ág fpr^n n£1Hát mn. tatnak a gyülekezetnek. A köz­gyűlésen tagjaink a nagycsalád adta örömeikről számoltak be. A közgyűlés kiemelten foglalko­zott az abortusz-kérdéssel. Január végén jelent meg ezzel kapcsolatos állásfoglalásuk. Az Emberi Jogok Dokumentumaival egybehang­zóan kinyilvánitja véleményét: „Minden személynek joga van arra, hogy életét tiszteletben tartsák. Ezt a törvény védi általában a foganta­tás pillanatától kezdve. Senkit nem lehet életétől önkényesen megfosz­tani.” Vajon a Magyarországon végrehajtott mintegy 4,5 millió abortusz közül hány történt evan­gélikus családban? A meg nem születettek helye is üres templo­mainkban ! Minket keresztyéneket a „Ne ölj” parancsa is kötelez. A NOÉ olyan népesedéspolitikai koncepciót dolgoz ki, amely a po­zitív családtervezést szolgálja. Azzal a meggyőződéssel aján­lom testvéreim figyelmébe a NOE-t, hogy célunk azonos: a harmonikus, boldog családi élet! ^ __!___1___Bj__’ ____!__S7p|pnvi Páliig (F oytatás az 1. oldalról) a csatornázáshoz szükséges anya­gokat, homokot hozattam a reno­váláshoz. .. Eddig mennyi összeget költött a beépített és felhasználandó anya­gokra? Úgy 180 ezer forint körül. Min­dent nem írtam, embereket fizet­tem, akik jöttek nekem dolgozni, 300-500 forintot sokszor kifizet­tem, de nem jegyeztem hányszor. Az anyagszállításról sincsenek nyugtáim. Azt bizonyára tudja, hogy a gyü­lekezetei felterjesztettük LVSZ- építési segélyre és dr. Nagy Gyula püspök-elnök 30 ezer forint segélyt kiutalt a szórványojfertóriumból. Acz előbbit hallottam, az utóbbit csak most. Nagyon köszönjük. Én már régen renoválom az egy­házi épületeket és csak ránézésre mondom, az eddig elvégzett munka értéke 100 ezer forint felett van. Tehát idáig mintegy 300 ezer forint értéket hozott létre. Hát igen. Mik a további tervei, milyen elő­készületeket folytat? Az állványozáshoz szükséges létrákat és az anyagszállításhoz szükséges felvonót a télen elkészít­jük. A torony'” beállványozása szükséges a renováláson túl az új kupola elkészítéséhez is. Továbbá új nyílászárók lennének az ez évi programban. Nekem ugyanakkor a bádogos munkákért kőműves- munkával kell fizetnem. Mondjuk ebben az évben kész a torony, aztán 1990-ben mi követ­kezne? A hajó renoválása és csatorná­zás. A kőből épült templomra fém­háló borítást készítenék a vakolat alá. A belső munkálatok a villany- szereléssel együtt ugyancsak időbe telnek. Hallottak már a lepramisszióról ? Aki rendszeresen olvassa lapun­kat, a január 22-i számban ezt ol­vashatta : A Leprások Világnapján, január 29-én vasárnap délután 4 órakor Budapesten... ökumenikus összejövetel lesz. Ma pedig arról számolhatok be, hogy ez a szép ünnep nagy gyüle­kezet részvételével zajlott le, egy angolai teológus igehirdetése, vetí­tett képes beszámoló a koreai lep- rásokról, és a Musica Sacra kórus szép énekszámai tették teljessé. Ezt az ünnepet a lepra gyógyszerének misszióért felelősök” körét. Buda­pesten havonta van missziós isten- tisztelet (ennek híre meg-megjele- nik újságunkban), és hetente hét­főn délelőtt a XIV. kerület, Szabó József utcai Református Gyüleke­zet helyiségeiben imádkozásra és munkára gyűlnek össze azok, akik a leprakórházakba szállítandó cso­magokat elkészítik és feladják. Ez a szolgálat másik része. De mi is van ezekben a csoma­gokban? Lepedők, törülközők, kézzel kötött pólyák sebek kötözé­pn évangélique contre la lépre k 1027 Lonay/Suisse ■feCP 10-4835-5 Összességében mindezen munká­latok területén miben várna segítsé­get? Kőműves munkában és a segéd­erőben, esetenként egy-két ember­ről lenne csak szó. Történetesen a megyéből kőmű­vesek szeretnének magának segíte­ni. Miként kezdeményezzék ezt? írjanak a címemre. Benkó Mi­hály, 2676 Cserhátsurány, Ady E. 14. De fel is lehet keresni hétvégén, itthon vagy a templomnál leszek. És ha valaki az országból anyagi­lag szeretné a renoválást támogat­ni? Akkor a Terényi Evangélikus Lelkészi Hivatalnak küldje el ado­mányát, és írja rá, hogy a cserhát- surányi templomra küldi. Tételezzük fel - én nagyon hi­szem -, hogy ez a templom renovál­va lesz, de a templomnak nincs nagy gyülekezeti háttere. A havonta egy ‘ istentisztelet megér ekkora mun­kát? Mindenképpen. Ugyanakkor egy szép renovált templom megragad­ja az emberek figyelmét, vallásun­kat kiemeli és megtartó ereje is van. Már nem fut"mindenki a vá­rosba. De a templom használható egyházmegyei alkalmakra is. Saját tapasztalatomból tudom és bizonyára szintén gondolt rá, hogy vállveregetést itt a faluban nem igen fog kapni ettől a pár evangélikus­tól. .. Dicséretet különben sem várok senkitől, csak tiszteletet. Megpró­bálok hitem szerint becsületesen és tisztességesen élni embertársaim között. Ez a legfontosabb szá­momra. Manapság sokan saját érdekei­ket helyezik előtérbe, ha kell máso­kon áttaposva is. Benkó Mihály az ellenkezőjét csinálja? Nekem is lenne még sok dolo- gom: a fürdőszobát rendbe kellene hoznom, nincs bevezetve a köz­ponti fűtés sem, de helyzetemmel meg vagyok elégedve. Úgy látom, ami az Istennel kapcsolatos, az előbbre való, mint ami velem kap­csolatos. Magánéletemben is ügy próbálok élni, hogy „mindenben O legyen az első”. Erre már nincs mit kérdeznem, csak befejezésként annyit: Ámen! Kalácska Béla Egyházi és megyei vezetők tanácskozása Győrött felfedezése örömére rendezik meg évről évre, hálát adva Istennek, hogy ez az eddig gyógyíthatatlan betegség már gyógyítható, és ezért az elkülönítés, a leprafalvakba tö­mörítés elkerülhető.­Hála Istennek hazánkban már régen nincs lepra veszély, de Föl­dünk déli területein most is terjed, szedi áldozatait. Húszmillió em­bert sújt izomsorvadással, fekélye- sedéssel, vaksággal. Sokan gondolhatják, hogy ez a vidék és ezzel ez a betegség is na­gyon távol van tőlünk, de Jézus­nak azt a konkrét felszólítását, me­lyet a Máté 10,8-ban olvashatunk - poklosokat tisztítsatok... - nem kerülhetjük meg, ha komolyan vesszük Jézus szavát. Hazánkban húsz év óta folyik ez a szolgálat a 86 éves: Dobos Károly református lelkész áldozatos mun­kájával, s most a Református Zsi­nati Iroda jogvédelme alatt, de tíz­tagú ökumenikus intézőbizottság­gal hivatalosan is megalakult a Lepramisszió. Szolgálata kétirá­nyú. Egyrészt a hazai gyülekezetek számára szervez műsorokat, és ez­zel meghívásra felkeresik gyüleke­zeteinket, tájékoztatva őket az ak­tuális kérdésekről, és buzdítva a testvéreket arra, hogy gyülekezetü­Ifnn alalritgálr mpp a Írni. séhez. Ma ez a lehetőség a segítés­re. Nagy öröm aztán a válaszként érkezett köszönőlevél, fénykép és beszámoló. Ezenkívül a kézimun­kázó asszonyok - sok esetben bib­liakörök - ajánlják fel munkáikat vásárra, s így ezek bevétele is a leprások ügyét szolgálja. Hogyan ébresztgetjük mi Kelen- földön a felelősséget az emberek szívében? Minden évben január vé­gén, megemlékezünk a leprásokról elsősorban a gyermekek között és az imaközösségben. Ehhez diaké­pes vagy videós anyaggal a központ szolgál. A gyermekek kis perselye­ket visznek el, melyeket megtöltve hoznak vissza. Idén ezeket is ma­gunk készítettük. Nyugdíjas klu­bunk a fáslikötéshez való fonalat gombolyítja kalákában, s vannak, akik ezt méret szerint megkötik. Tudjuk, hogy mindez kevés! Elégedettek nem lehetünk. S külö­nösen azért nem, mert az evangéli­kus gyülekezetek részaránya ebben a munkában nagyon kicsiny. A 220 missziói csoportból csak 8—10 evangélikus van. Jézus missziói parancsa mind­nyájunknak szól. Ne fordítsuk hát el tekintetünket erről az igéről: .. .poklosokat tisztítsatok... ha Bib­liánkat elővesszük. ________Bencm Imrém! Töb béves jó hagyomány sze­rint a Győr-Sopron Megyei Tanács vezetői ez idén is meg­beszélésre hívták meg a megye területén illetékes egyházi veze­tőket. A kétórás megbeszélés során Szabó Mihály megyei tanácsel­nök, dr. Lakatos László megyei párttitkár és Vadász Anna, a Hazafias Népfront megyei tit­kára értékelte az elmúlt évet és ismertette az 1989. év közös fel­adatait, kérve az egyházak to­vábbi segítségét népünk gazda­sági, társadalmi és erkölcsi éle­tében. Az egyházak részéről dr. Pa- taky Kornél római .katolikus, dr. Nagy Gyula evangélikus és Kovách Attila református püs­pökök, dr. Szennai András ben­cés főapát és mások vettek részt a vitában, szólva az egy­házak sajátos feladatairól és részvételéről a kulturális és tár­sadalmi megújulásban. Evan­gélikus részről részt vett a ta­nácskozáson Bárány Gyula es­peres és Sümeghy József espe- reshelvettes is. í S 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents