Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-12-24 / 52. szám
— ,Fel útra, ti hívek... 1. Fel útra, ti hívek, Ujjongva, vidáman, Ó, jertek, 6, jertek vár Betlehem! Ott született meg angyalok Királya. Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó jöjjetek, imádjuk az Urat! 2. A nyájat elhagyva — Alacsony jászolhoz Sietnek, sietnek a pásztorok. Gyorsan siessünk mi is örvendezve: Ó jöjjetek, imádjuk! Ó jöjjetek, imádjuk! Ó jöjjetek, imádjuk az Urat! 3. Ott látjuk majd testben Az örök Atyának Örökkön tündöklő szép csillagát: A gyermek Jézust, rongyba bepólyálva: Ó jöjjetek, imádjuk! Ó jöjjetek, imádjuk! Ó jöjjetek, imádjuk az Urat! 4. Ki értünk szegény lett, Széna között nyugszik — Öleljük, öleljük át melegen! Mi is szeressük, ha 6 így szeretett: Ó jöjjetek, imádjuk! Ó jöjjetek, imádjuk! Ó jöjjetek', imádjuk az Urat! XVII. századi latin ének (Adeste fideles), énekeskönyvünk 163. éneke Épüljetek föl lelki házzá! Mint fogadjalak téged...? Mit tegyek, Uram, hogy Kará- ; csony igazán az enyém legyen? El- ! rontott karácsonyok jutnak az ! eszembe. Szomorúak, csalódottak, mérgezettek. Mit tegyek, hogy ez az j idei szép legyen? Ünnep legyen, amennyire csak pillanatnyi helyze- ' temben ünnep lehet. Én már olyan ' sokszor szerveztem gondosan és körültekintően, mégis elromlott. Te magad készíts föl most engem! Azon az éjszakán angyalok énekeltek. Karácsony azóta is maga az ének és maga a muzsika. Emlékezem gyerekkorom karácsonyi énekeire. Az évenként csak egyszer, csak ezen a ; napon érezhető boldogságra, amely 1 fakasztotta őket. A karácsonyi örömre, melyet az énekek teremtettek. Add vissza nekem a karácsonyi éneket! Régi dallamokat és új melódiákat. Adj éneket a szivembe, hogy ne tudjam magámba zárni. Dúdoljam napközben, és énekeljem este. Teremtsen harmóniát bennem, teremtsen békét körülöttem. ínséges időben méltatlan körülmények közé jöttél. ínségem és méltat- ; lanságom bénít és letör. Aggódom és elégedetlen vagyok. Eszembe jutnak ' pazarlóan gazdag karácsonyok. Egé- ' szén nem voltak azok, de a ma tükrében fényesek és gondtalanok. Érkezésed az istállót is ünneplőbe öltöztette. Azért jöttél, hogy aggódót, szegényt, háborgó lelkűt és bűnöst meggyó- : gyits, vigasztalj és fölemelj. Nyugtass meg, emelj föl, gyógyíts meg engem is! ’ L Irgalmad hozott le az égből. Én - rémülten tapasztalom, hogy irgal- ' matlan vagyok. Lerázom magamról {a fájdalmas élményeket, a betegség, 1 otthontalanság, fájdalmas magány, szenvedés és kiszolgáltatottság látványát, melybe naponta belebotlom. ■ Tégy késszé csak egyetlen imára is- í meretlen szenvedőiéért és bűnösökért ! Indíts el az irgalmasságnak csak I egyetlen apró cselekedetére! Irgal- . madnak csak egy szikráját add ne- i kém. Nélküle nem lesz ünnep az ün- ! nepem. Úgy lépsz be az emberi történelembe, hogy betlehemi kis vendégfoga- ' dók zárt ajtaján kopogtatsz. A Biblia I utolsó könyve még mindig úgy ad hirt i rólad, hogy az ajtó előtt állsz, és zör- | getsz. Tudom, hogy ezen a Karácso- i nyon itt állsz ajtóm előtt. Szeretnék ’ kitárni minden ajtót és minden kaput. i Találkoznom kell veled. Ezért kérlek, I taníts meg arra, hogy „mint fogadja- j ] lak téged"! (141. sz. ének) Szabóné Mátrai Marianna Isten igéje nemcsak lehetségesnek tartja, de kötelezővé teszi az építést. Építeni kell az egyházban, a gyülekezetben, a családban, önmagámban. ízlelgetem a szót: építés, építkezés. Kopott pesti házak és ragyogó budai villák között mást és mást jelent. Hány öreg, szinte rongyos külsejű, vedlett va- kolatú régi épületünk van... Befejező- dik-e az építkezési láz Budapet környékén és vidéken a gazdasági válsággal? Olvasom és becsülöm, a kollegák építkező gyülekezetekről írnak. Kinőtte a gyülekezet a gyülekezeti termet, gyülekezeti házat. Új teológiai akadémiát építettünk. Vajon bennsőleg, lelkileg hogyan is állunk az építéssel? Olvasok régi építő irodalmat. Északon az elmúlt században a legdicsérőbb jelző ez volt a lelkész prédikációjára: építő. Hallom az igényt: újra építő irodalmat kell kézbe adni egyházunkban is. Építő nevelésbe kell kezdeni. Jóízű szó ez: építő. Épüljetek fel lelki házzá - szól Péter keresztelési beszédéből egy mondat (1 Pt 2,5). Oszlassunk hát el minden rossz érzést, űzzünk ki minden félelmet, hes- segesünk el minden bénító gondolatot, feledjünk minden rossz tapasztalatot, amit az utóbbi években az építéssel kapcsolatban szereztünk. Alig van még más olyan munkaág, ami annyi kritikát kapott volna, mint az építőipar: lassúsága, hanyagsága, rossz kivitelezése, bonyolultsága, drágasága miatt... Hibajegyzékek, hivataljárás kálváriája, pontatlanság, kiszolgáltatottság - mindez eszünkbe jut. Mégis építeni kell! Építeni mindig nehezebb volt mint rombolni, pusztítani. Rombolni köny- nyű, építeni nehéz - mondja egy kis beteg gyermek ismeretében Túrmezei Erzsébet egy régi versében. A Televízió képernyőjén látom: egy amerikai blokkházat 50 másodperc alatt dina- mittal felrobbantottak. Milyen egyszerű, könnyebb, mint építeni. Eszünkbe jut a háború: összekuporgatott pengőkből családi házak épültek, aztán jött egy bomba, egy akna, egy nehéz lövedék becsapódása és a földdel vált minden egyenlővé. Dolgos parasztok, kétkezi munkások, egyetemet végző éptestű diákok géppisztoly sorozat áldozatai lettek, aknára léptek, tűzharcban elestek. Pusztítani könnyű, épiteni' nehéz. Kísért a hiábavalóság érzése, sziszi- fosz mítoszára emlékeztet, már-már húsunkba vérünkbe ivódott: úgyis hiába, sorsunk a Kőmives Kelemeneké. Ahogy az első Vikár gyűjtésben olvassuk: „Magas Déva várhoz hozzá is kezdettek, amit raktak délig, leomlott estére amit raktak estig, leomlott reggelre, megint tanakodék tizenkét kömí- ves, falat megállitni, hogy lesz lehetséges...” Végtére olyan gondolatra jöttek : valakinek vérét, gyönge teste hamvát keverik a mészbe... Áldozat nélkül nem lesz eredmény. Ősi, történelem előtti tudat, vagy a keresztáldozat megsejtése? Építeni mégis kell! Bennsőmben kell hordani a tervet, s merni kell álmodni, aztán küzdeni érte. Túrmezei Erzsébet Építési engedély című verse úgy kezdődik: kezemben templom tervét hordozom... építeni szeretnék... aztán így folytatódik: életemből épülhet a templom és engedély sem kell, semmiféle szomszéd aláírása: emelkedhetik, hogy mindenki lássa lehet Isten lakása, a szent Építőmester növeli mind nagyobbra, napon, éjen... épülő templomom szívemben hordozom. ..” A keresztyénség alapjában véve konstruktív, azaz építő vállás, nem destruktív, azaz pusztító. „ Rombol ugyan, de csak a bűnt, irt és gyomlál, de csak a gyomot, pusztít, de csak a hamisat. Jeremiás is ezt kapja mandátumként: nemzetek és országok fölé állitlak, hogy gyomlálj és rombolj, hogy pusztíts és szétszólj, hogy építs és ültess.” Ezután látja a próféta egy korán virágzó fának ágát - az élet jelét. Ma sokkal többet kellene hangoztatni, hogy a keresztyénség nem passzív, birkatürelemre tanító, belenyugvást prédikáló vallás, hanem aktív vagyis cselekvő, jóra mozgósító, gonosszal szemben álló, bajjal, betegséggel, halállal szembe állító vallás. Más világvallásokról ez nem mondható el: a mohamedán fátum hit, Állatira hivatkozva mindenbe belenyugszik, a hinduizmus mindent csak látszatnak ítél, nem kell komolyan venni, a buddhizmus a létet azonosítja a szenvedéssel, majd a nemlétben megszűnik a fájdalom, azt kell hát kívánni. A keresztyénség cselekvő- képessé tesz, építésre biztat, kreatív vallás. Ma gyakori a kritika s ez önmagában hasznos is lehet. A kérdés építő vagy romboló kritika. Építeni kell. Nem mindegy mit építünk: az apostoli szó, ez a keresztelési beszédrészlet lelkihajlékról, otthonról beszél. Építeni sok mindent lehet: falat pl. ami Kelet- és Nyugat-Berlint 1961 és 89 között elválasztotta. Szöges drótakadályt, technikai zárat, ami országokat választ el, szigetel el. Börtönt, fegyházat, bombasilót, bunkert, kilövő bázist, kaszárnyát, blokkházat, panellházat, lakótelepi kaszárnyákat s lehet otthont, emberi kedves hajlékot. A keresztyén ember a gyülekezetét is hajléknak, lelkiotthonnak tartja, s ezért építi. Visszatérő kép ez Pálnál is. Imádkozik is érte „Legyen otthon nálatok a Krisztus” (Ef. 3. szép imádságában). Ez más, mint vendégségben, szálláson, átmeneti menekült táborban lenni. Aki otthon van, annak szava van, jól érzi magát, hazatér majd felfrissültén másnap újra indul az életbe. Ma több az otthontalan ember, mint a lakásnélküli, pedig az is elég sok van. Lakása van - otthona nincs. Hányán mondhatják el ezt magukról? Nincs egy zug, ami egészen az övé, szava nem jelentős, senki sem szól hozzá, nem érzi jól magát, otthontalan. Presz- szóban ülők, utcán tolongok, elvesztették vagy sohasem ismerték az otthon intim, bennsöséges légkörét. Hátha a gyülekezet, az egyház lehetne-ilyen otthon? Nem nyugdíjas otthon, nem sze- retetintézmény, egyszerűen otthon, ahol Isten is jól érzi magát... ahol az emberek is családmelegre lelnek. Hátha az egyház egyik feladata ma éppen ez a jelzés. Otthonra lelünk, haza készülünk és majd ismét otthon leszünk, ha megérkezünk. Hadd említsek két A Magyarországi Evangélikus Egyház Budapesten tartott Közgyűlésén TŐKÉS LÁSZLÓ temesvári református lelkész ügyében a következő határozatot hozta: „A Magyarországi Evangélikus Egyház Budapesten, 1989. december 6-án tartott Országos Egyházi Közgyűlése mély fájdalommal és megdöbbenéssel vette tudomásul az emberi jogok állandó és egyre fokozódó megsértését Romániában. Különösen is nagy aggodalommal figyeljük Tőkés László temesvári református lelkész és gyülekezete sorsát, aki állandó zaklatást, igaztalan bántalmazást, jogtalan meghurcoltatást szenved hitéért és magyarságáért a román hatóságoktól és egyházi feletteseitől. Imádságos szeretettel gondolunk lelkésztestvérünkre, családjára, a presbiterekre és a gyülekezet tagjaira. Kérjük gyülekezeteinket, hogy karácsony ünnepén együttes közbenjáró imádságban gondoljunk reájuk, kéijük Isten erejét és segítségét számukra. Felhívjuk a világ keresztyén egyházait, az országok kormányait, az Egyesült Nemzetek Szervezetét hogy tiltakozzanak az emberi jogok romániai megsértése ellen, hogy megszűnjék az a helyzet, amelyik emberek tízezreit menekülésre és szülőföldjük elhagyására kényszeríti. Kérjük az Egyházak Világtanácsát és a Lutheránus Világszövetséget, és az Európai Egyházak Konferenciáját, hogy tegyenek határozott lépéseket abban az iránybafl, hogy a nemzetközi közvélemény megismerje a romániai egyházak és nemzetiségek szenvedéseit, az őket ért jogosértéseket és megpróbáljon segítséget nyújtani.” példát: Stockholm püspökét Henrik Svenungsont tavaly beiktatásakor meginteijúvolták. Mi a terve, szándéka? - kérdezte az újság író. Két szóval válaszolt: Kom hem! Jöjjetek haza! Jöjjetek haza az egyházba templomot ritkán látogató stockholmiak. Haza várunk. Érezzétek otthon magatokat az egyházban. E két szóban mindez benne volt. - A másik példa: Rune Lindström egykori svéd lelkésznek van egy színdarabja (a svéd Faust, vagy az ottani Ember Tragédiája - csak evangélikus színezettel) Ett spel om en vág: Játék az útról. Kétszer láttam is Lek- sandban szabadtéri előadáson. Az életében nagy vargabetűket megtett Mats meghal, megérkezik a mennybe a zárójelenetben. Még kívül van az ajtón, alig hiszi, hogy újra él. Kíváncsi mi van a kapun belül. Nos mi van benne: kérdezi a MI URUNK. - Bekukucskálhatok? - Uram csak egy kicsit, könyörög Mats. A Mi URUNK bólint, Mats feláll kinyitja a kaput, bedugja a fejét. Nos mit látsz? kérdezi a MI URUNK.- Kunyhót látok Uram. - Hiszen ez az édesapám háza! és Marit is ott serénykedik (akit elhagyott) kenyereskosárral a kezében. Oh Istenem - hiszen itthon vagyok! - Kézen fogja őt az Úr, átvezeti a mennyek kapuján, távolról ének hangzik A mennyekben, a mennyekben — a gyülekezet énekel. Mats csak ámul. Itthon vagyok, itthon vagyok" egyre csak ezt mondogatja. Jag ár hemma. Karácsony az otthon ünnepe is - kissé elöize az igazi otthonnak. Tudjuk-e máskor énekelni, nemcsak temetéskor: hazavágyom, igaz otthonomba, ahol Atyám lakik. Vágyunk-e mi igazán haza? Vagy egészen megüresedett a mennyképzetünk. Hátha azért nincs igazán otthonunk a gyülekezetben sem, mert nincs igazán otthonunk ahová vágyunk? Otthontalan embereket szólít meg az ige: épüljetek fel lelki házzá (domus spirituális - szá így mondja a latin fordítás). Megjelenése óta szeretem Nyíri Tamás Jézus könyvét, azt is amit a „két naivitásról” ír, azt is, amit közös Urunkról Jézusról mond. Hirdeti, hogy meghívottak vagyunk valameny- nyien egy nagy bankettra. Nem tömegsír, hanem bankett a keresztyén jövőkép, nem a nagy nihil a semmi, hanem terített asztal vár ránk, bankett. Mégis van korrekcióm: Nem nemzetközi és felekezetközi szálló étterme vár nagy bankettara, hanem az atyai ház, talán kedvenc ételeimmel, s várnak szeretteim otthon. Nem fogadásra, partira, bankettra készülik hanem haza. Otthon leszek, igazán s amig itt vagyok ebben az életben otthontépítő ember vagyok. Nemcsak lúgost építek, mint Madách Évája, nem is sátrat, mint a megdicsőülés hegyén a tanítványok akartak, hanem otthont, az igazi mását, előképét: a gyülekezetben is, az egyházban is. Hiszem az, akinek nem jutott hely a vendégfogadó házban már születése pillanatában és nem volt fejét hová hajtani, nekünk otthont készített ideig és örökkévalót. Hiszen Ő is kéri: Épüljetek lelki otthonná az egyházban! Hafenscher Károly /\ nagy család 1989 karácsonyán olvasóinkkal és egyházunk népével a családi karácsonyfa köré szeretnénk letelepedni. Ünnepi számunk minden írása valami módon családi közösségbe szeretne bevonni, bekapcsolni. Az a reménységünk, hogy olvasóink nagy többsége valóságban családi közösségben ünnepelhet De gondolunk a magányosokra, akik egyedül ünnepelnek. Az ó karácsonyuk is legyen meleg attól a szeretettől, melyet a gyülekezetben, az istentiszteleti közösségben kaphatnak meg. Akik pedig betegágyhoz kötődnek sorban olvashatják az ünnepek igéjét, igemagyarázatát. A gyülekezetbe vezet a karácsonyi éneklés is, Egy XVII. századi latin ének sorai segítenek bennünket közös meditációra, hogy a karácsony örömére eljussunk. (163. ének) A gyülekezet az egyház határai is táguljanak ki ezen a karácsonyon. Most örülünk igazán a vasfüggöny évközbeni lebontásának. A lelkek közé ékelődött, bennünket kényszerűen szétválasztó vasfüggöny is szertefoszlott. Isten karácsonykor jézusban lerontotta a válaszfalat, mely közé és az embervilág közé ékelődött. Omoljon le -minden válaszfal és ünnepeljünk együtt minden magyar evangélikus testvérünkkel, akik most valóságban is közelvalókká lettek. Együtt vagyunk testvéreinkkel, akik hozzánk földrajzilag is igen közel állnak. Erdélyi minden felekezetű és nemzetiségű testvéreinkkel, akikért ma sokat aggódunk, ezért sokat imádkozunk Tőkés László református lelkipásztorért és családjáért is. És imádkozunk a hitvalló temesvári református lelkipásztorért és családjáért, nemkülönben a nyájáért Ha mostohább is a karácsonyuk, ha félelem és aggódás közepette ünnepelnek is, adja meg nekik Isten Lelke, hogy átéljék Isten jézusban megjelent szeretetét, legyen erősebb a hitük, világitóbb a szeretetük és tántoríthatatlan a reménységük. Érezzék meg, hogy velük vagyunk, de ennél sokkal több az, hogy IMMANUÉL - az Isten van velünk! Együtt vagyunk a világon a szétszóródott magyar evangélikusokkal is a 17. egyházmegyével. Néhány csoportjukról olvashatunk ünnepi számunkban, mert érkezett tólük hír, tudósítás. Magyarok lelkigondozásáról Svédországban és Angliában, Svájcban és Jugoszláviában, és mindenütt, ahová szétszóródtak. Örülünk, hogy ezen a karácsonyon már többet tudhatunk a külföldön élő magyar evangélikusok gyülekezeti, istentiszteleti és közösségi életéről. Együtt vagyunk határainkon belül is nemzetiségekhez tartozó evangélikus testvéreinkkel. Ebben az évben először igyekszünk ezt azzal is kifejezni, hogy lapunkból egy oldalt átengedünk nekik, hogy anyanyelvükön olvashassanak karácsony ünezetéról. Együtt a család! A magyar evangélikusság nagy családja, közelben és távolban élók, akik mindnyájan Isten közelébe jutottunk karácsony ajándéka: Jézus által, akik nemcsak együtt, de egyek is vagyunk jézusban I Jézus szeretete tegye meleggé, áldottá ünneplésünket. Szerkesztő Johannes Hanselmann püspök, az LVSZ elnöke karácsonyi üzenete „A világosság a sötétségben fénylik” - e jánosi ige alapján ír Hanselmann püspök karácsony jelentőségéről s a tagegyházak helyzetéről, majd így folytatja: „Dietrich Bonhoeffer szerint keresztyén voltunk kettős: az imádságban és az emberek közötti igaz cselekedetekben jelentkezik. Ha követjük ezt a maximális igényt, akkor a karácsony alapján magunk is fény hordozói lehetünk a sötétségben. Mint keresztyének nemcsak a világ gondjaiból vesszük ki részünket, Isten dicsőségéből is részesedünk. Ezért vallja az evangélista: „Láttuk dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, kegyelemmel és valósággal teljesen.” Ebben az igében éri el csúcspontját szenteste üzenete. , „A világosság a sötétségben fénylik” - ez a jó hír nemcsak az esztendő néhány napjára érvényes. Életünk minden órájában el szeretne kísérni. Persze könnyebben beszélünk a fényről, ha jól mennek dolgaink. Nehezebben betűzzük ezt az igét, ha fájdalmaink vannak s gondok gyötörnek, ha vámunk kell és sok minden bizonytalan - bizonytalan, mint minden emberi jövő. „A világosság a sötétségben fénylik” - szabad ebbe kapaszkodnunk. Megérthetjük, hogy fiában az Isten fényt küld, amely felderíti sötétünket. A Krisztusról visszaragyogó fény eredeti, hiszen kiállta a sötétséget és húsvét reggelének fénye valódinak bizonyul. Még mélyebb értelemben igaz egy angol világítótorony felirata: „Fényt adni azt jelenti: életet menteni.” Kísérje Önöket az egész éven át fényével az Isten!” (Ford.: Z. B.) A népmely sötétségben jár, nagy világosságot lát {Ézs 9,1) |§
