Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-12-10 / 50. szám
Evangélikus Élet 1989. december 10. GYERMEKEKNEK EZ AZTÁN A FELFORDULÁS! Találós képek A templomtatarozás után sok minden rosszul került a helyére. Segíts a helyreállításban! Hány hibát fedezel föl? „KRIMI" A BIBLIÁBAN Rakd sorrendbe az ismert történet képeit! Hol található a Bibliában? Szerinted, hogyan lehetett volna elkerülni ezt a gyilkosságot? EGY SZOMORÚ TÖRTÉNET Rakd sorba ennek a szomorú példázatnak a képeit! Kit ábrázol, és hol olvashatunk róla a Bibliában? jr- a - ^ VASÁRNAP IGÉJE Lk 21,25-36 VIGYÁZZATOK, IMÁDKOZZATOK, REMÉNYKEDJETEK! Jézus dicsőséges, második eljövetele hitünk szerves része. Nélküle erejét veszti,, értelmetlenné és tartalmatlanná válik keresztyénségünk. Jézus sokat beszélt erről, s az első gyülekezetek életét is döntő módon határozta meg a Krisztus-várás. Tudjuk azt is, hogy kezdettől fogva sok félreértés és visszaélés torzította el ezt a végső reménységet. Volt idő, amikor tétlen, világ-tagadó magatartás kapcsolódott hozzá. Máskor borzalmas pusztulással fenyegetőzve pontos dátumokat adtak, amelyek később sorra-rendre tévedésnek bizonyultak. Jézus szava szerint visszajövetelét félelmetes kozmikus jelek kísérik. - Amikor született: elindult egy csillag. Nagypénteken rengett a föld, és elsötétült a nap. Dicsőséges visszajövete- lekor megrendül az egész univerzum. Beszédes kifejezése annak, hogy Jézus nemcsak az emberi léleknek, de az egész teremtett világnak hatalmas Ura. Az emberek is megdermednek akkor a félelemtől, mert iszonyatos vég közeledtét érzik. Pedig nem a vég közeledik, hanem Isten országa. Ezért hangzik feléjük a biztatás: egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik már a megváltás ideje, amikor reménységetek valóra válik. A réginek el kell múlnia, hogy helyet adjon az újnak. A városszéli nyomortelepet nem lehet renoválni. Le kell rombolni, hogy helyébe új, egészséges otthonok épüljenek. A világ elmúlása nem az őszi hervadás szomorú képét juttatja Jézus eszébe, hanem a gyümölcstermő nyár érkezését, amikor valóra válik, beteljesedik Isten minden ígérete. Isten országának boldog érkezését vigyázva és imádkozva várjuk, nehogy elkábítson múlandó kincsek mámora, nehogy megbénítson a megélhetés ezernyi gondja. Ez az imádság vallomás arról, hogy nem magunkra épitünk, hogy mindent Jézustól várunk, aki azért jön, hogy megváltásunkat teljességre juttassa, hogy Isten várva-várt országát elhozza. Most még hitben járunk s nem látásban. De Jézus azzal biztat, hogy fordul majd a kocka és elmondhatjuk: látásban járunk ^már és nem hitben. Ez a reménység adjon erőt és kitartást hitünk harcában. Madocsai Miklós IMÁDKOZZUNK O, add, Uram, míg élek E földi tereken, Hogy a végsó ítélet Szemem előtt legyen! Segíts ösvényed járnom, Benned élnem s neked, Hogy éberen találjon Igaz ítéleted! A hívek boldog nyája Örömmel megy eléd, Mert tőled hittel várja ( Örök, szebb életét. Kik itt neved dicsérik, ' Részük nem lesz halál, Örök életre nékik Hajlékod nyitva áll. 514- 3-4. „írok nektek, ifjak...” A címzett ismerős Sok hívőnek problémája, amivel küszködsz. Talán azért, mert bár hisznek, mégsem igazán partnerei, beszélgetőtársai Istennek. Pedig egyedüli orvosság hagyni, hogy Isten belépjen, édesatyává váljon, engedni, hogy gyógyítson. Visszaemlékezni, kiben hiszek akkor, amikor érzem: Isten egészen közel van. Valakiben, aki vádol és követel, vagy valakiben, aki szeret és elfogad? A Bibliában olvassuk, Krisztus azért jött, hogy életünk legyen. Éljünk és örüljünk, éljük át, ISTEN NEM OLYAN, mint ahogy elképzeljük, éljük át: Isten végtelen szeretet. Ezért változtatta át Jézus a vizet borrá a ká- nai menyegzőn, első jeleként életigenlésének. Mert Jézus életpárti: vigadja«- tok! Isten közelében az élet vígasság. Miért támasztott fel és gyógyított meg Jézus embereket? Életre és nem halálra támasztotta fel őket! Fiatalság, ismerkedés, barátkozás, zene, tánc, szerelem - élet! Mind-mind Isten szeretetének jelei, amikor Isten adni akar valamit velük. Bizony, nem béklyót jelentenek ezek, hanem mosolyt. De, hogy igazán örülni tudjunk, át kell értékelnünk, amit eddig Róla hallottunk, sokfelé: azt kell vizsgálnunk, amit Róla személyesen megtudtunk, ahogy megismertük Istent. Emlékezz csak, hányszor Kié a Sokszor mondjuk, az ifjúságé a jövő. Minden kor, minden szellemi áramlat igyekezett az ifjúságot megszólítani, az ifjúságból népet toborozni. így biztosított jövőt magának. A Bács-Kiskun Egyházmegye Ifjúsági Csendesnapján Soltvadkerten először számba vettük a jelenlévőket. Minden gyülekezetből érkezett csoportnak elénekeltük az általuk választott éneket. Az ismerős énekek közelebb hoztak bennünket egymáshoz. Egész napunk alapgondolata: a' megbocsátás. A bevezető igehirdetés II. Kor. 5, 17 alapján szólt. „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre." Az új, hogy megbékélhetünk Istennel és egymással. Nem új egyházi szokások nyílnak előttünk. Az igehirdetés biztatott mindennek a próbájára. A puding próbája, ha megeszik. Béküljetek meg Istennel, bé- küljetek meg egymással, s megtapasztaljátok, hogy a közösségek, amelyekben eddig is éltetek, megújulnak. A nap hangulatát a Kiskőrösi Gyülekezet színdarabja adta meg. Felnőttek és gyermekek, korhű öltözékekben elevenítették meg Ezsau és Jákob történetét. Amíg a menekülő Jákob aludt, addig az angyalok létráról a boldogmondások mottójára versekben mondták el Isten áldását. Az előadás után korcsoportonként folytatódott a munka. Ebéd után „morzsaszedés” következett. Itt tovább gazdagodott a történet. Az egyik csoport abban látta a történet lényegét, hogy mindenki bűnös." Izsák és Rebeérezted: milyen jó, hogy Ő MÉGSEM OLYAN, mégsem haragszik rám, mégsem a béklyót szorítja, hanem leoldja azokat. El kell gondolkoznunk, nagyon mélyen: Kicsoda a mi Istenünk? HARAGOS BÍRÓ, VAGY ÉDESATYA? Halottakat feltámasztó, betegeket gyógyító, a vizet borrá változtató, az életre igent mondó Isten, vagy valaki, aki magunkra hagy iginket embervoltunk összes terhével, zsákutcáival és kétségeivel, akinek kedves a mi kínlódásunk, aki ellök magától, aki megítél? Talán ez utóbbinak a tánc is megbocsáthatatlan. A mi Istenünk viszont igent mond az életre - a szórakozásra, táncra, sportra, mozira, ismerkedésre, emberekkel való kapcsolatra,, beszélgetésre - hiszen ő is beszélgető- partnert teremtett magának az emberben! Isten úgy szeret, ahogy vagy: számára igy vagy kedves, így vagy magasztos : tele kétséggel, bűnbánattal,^tele igyekezettel, lelkesedéssel és elbukásokkal: emberként. A kérdés az\Te milyen Istentől várod a segítséget, az érintést, a szeretetet? Hogy érzed? Inkább választod a béklyót? Az előírások és a szertartásosság béklyóit? Vagy Isten igazi arca felé fordulsz? A szerető Istenben bízz, Ő megadja, amire szükséged van. Bácskai Károly JOVO? ka, mert különbséget tettek a gyerekek között Jákob, mert csalt, Ézsau pedig könnyelmű volt. Mindnyájan bűnösök vagyunk, Isten irgalmára szorulunk. A másik csoportban az áldás folyamatossága lett hangsúlyos. Az ember minden bűne ellenére, Isten tovább vitte az áldást, és Jézus Krisztusban az egész világra kiterjesztette. Máshol hangsúly került a megbocsátásra, amely minden újrakezdésnek az alapja. A beszélgetés végén (nyomban elhatároztuk a következő' alkalmat, s erre három házi feladatot kaptunk. Az első, minden bűnünkre, vegyük Istentől a megbocsátást, s egymás között is munkáljuk. A második: olvassuk el Lukács evangéliumát a következő alkalomra. A harmadik feladat pedig: hívjuk azokat, akik ma nem voltak itt. E kedves alkalomnak a Soltvadkerti Gyülekezet adott helyet, a csoportmunkához pedig az iskola tantermei álltak rendelkezésünkre. Az étkeztetésről a gyülekezet gondoskodott. Megköszönjük Istennek e lehetőséget, mindazt az örömöt, áldást amit kaptunk. Köszönjük azoknak, akik fáradoztak az alkalomért, a soltvadkerti gyülekezeti tagoknak, az autósoknak, akik elhozták a gyermekeket, s a kiskőrösi gyülekezeti tagoknak, akik színessé, szemléletessé tették alkalmunkat. Kié tehát a jövő? A jövő azé, aki minden bűnére Istentől kéri a bocsánatot, és Istentől tanult irgalommal gyakorolja ezt. Szabó Vilmos A KÖZÉPPONT FELŐL VISSZHANGJA Egy könyv és a szerzője Közel egy éve látott napvilágot Veö- reös Imre A középpont felől c. gyűjteményes kötete. A mű örvendetes fogadtatásra talált túl az egyház határán is. A róla megjelent ismertetéseket lapozva, néhányukból szemelvényt hozunk. Bizonyára lesznek olvasóink között, akik e villanások nyomán a könyvet valamelyik családtagjuk érdeklődési körébe vágónak találják s karácsonyi ajándékul szánják. LELKIPÁSZTOR: „Ismerős előttünk Bonhoeffer gondolata, nemzedékének keserű vallomása: ’Életünk ma csak -töredék marad, nem lehet egész’, mint előző nemzedékeké. Ez a könyv egy ízig-vérig mai ember írása, s mintha cáfolata lenne a bonjioefferi véleménynek, mert íme még ez is lehetséges: valakinek sikerült egészet nyújtani. Sokszínűt, sokrétűt, sokfélét, mégis egészet. A témákat sohasem önmagukban vizsgálja a szerző, hanem a keresztyén hite az a koordináta-rendszer, amibe minden belefér, sőt helyére kerül. Élő hitben a mai ember minden kérdését, gondolatát más fényben láthatjuk.” (Hafenscher Károly) MAGYAR NEMZET■/ „A történelem úgy hozta, hogy e nagy tudást kis körben adhatta tovább Veöreös Imre. Közvetett hatása e müveknek bizonyára messzibb elért, mégis azt kérdezem, ha meggyőző szava a maga körén túl, a nemzet szellemi vérkeringésének egészébe bekapcsolódhatott volna, e hívő ember humánus írásai ugyan nem az egész nemzet javára szóltak volna?” tZay László) ÚJ TÜKÖR: „A kötet címének szimbolizmusa elárulja a szerző állás- foglalását: a középpont számára az Isten. Ám a tájékozott olvasóközönséget érdekelte, mi lehet a véleménye képzőművészetről, színházról, filmről, irodalomról stb. a kortárs teológusnak. Veöreös tanulmányai, esszéi az alkotók rejtett, titkos szándékait tárják fel” (Ré- dey Pál) KÖNYVVILÁG: „Veöreös kötete számadás. Tanúság arról, hogy e tudós lelkész miben és miképp lelte meg élete középpontját,, ahonnan tájékozódva, mindig újra felmutatja az emberi szellem teremtéseiben jelen lévő értelmet, szépséget és értéket. Ő évtizedek óta az első olyan evangélikus teológus-publicista, akinek müve egyházon belül és kívül élőknek, keresztényeknek és nem hívőknek egyaránt hitelre méltó lehet.” (Donáth László) ÉLET ÉS IRODALOM: „Veöreös Imrét mint á Diakonia című evangélikus szemle szerkesztőjét ismertem meg: izgalmas szellemi műhellyé formálta ezt az évente kétszer megjelenő folyóiratot. Szeretettel veszi gondozásába a magyar lutheránus hagyományokat, egyszersmind nyitott érdeklődéssel figyel minden szellemi értékre. Ez a lelki nyitottság érvényesül kisebb-nagyobb tanulmányainak és cikkeinek kötetében is. Azzal a meggyőződéssel beszél írókról, művészekről, hogy a nagy humánus értékektől sohasem lehet idegen az Evangélium szelleme, s azok, akik ennek az evangéliumi szellemiségnek jegyében gondolkodnak az emberről és a világról, mindig lelki erőforrásra találnak a magas művészetben, akkor is, ha maga a művész az evilági humanizmus eszmekörében mozog.”(Pomogáts Béla) ÚTITÁRS (nyugati magyar evangélikus lap): „Aki ma a keresztény hit középpontja felől tájékozódni akar az európai kultúra s benne a magyar komponens szerepéről, annak aligha lehet jobb kísérőt ajánlani szerzőnknél. Könyvek, kiállítások, filmek, színmű- .vek ihletik olvasásai és utazásai közben. A szöveg csak egyet ismétel az emberi lét határhelyzetében (,az életről gondolkodó ember mindig a halálba ütközik bele’): újból és újból meg kell találnunk a Középpontot, Istennek az emberhez lehajló örök szeretete üzenetét 1 az egyház életében is! Mert - ahogy ezt Bubertől tanulta! - .Isten országának ügye nagyobb, mint az egyházé’. Ezért lehet, sőt kell is, meghallgatni a körülöttünk levő világ mondanivalóját, hogy az onnan is érkező í fénysugarakat felfogva, visszamutathassunk a Középpont felé. .Hiszen a fény útja megfordítható.’ A magyar kereszténység hálás lehet ezért az útmutatójáért.” (Vajta Vilmos, Svédország).------- Veöreös Imre:--------s. A középpont felől Ára 210,- forint. Megrendelhető: Evangélikus Sajtóosztály. 1088 Budapest, Puskin u. 12. ___________ J A fasori gimnázium tantermei ismét megteltek - évek hosszú sora után. Az akkori diák legkedvesebb tanárjára, a hetven esztendővel ezelőtt elhunyt Hazay Olivérre emlékezik, akitől a magyar irodalom máig élő szeretetét kapta. Szinte kegyeletsértő, hogy vele kapcsolatban száraz életrajzi adatokat soroljak fel. Maga volt a lüktető élet, gyűlölte a kitaposott utakat és az íróknak évszámokon keresztül való megismertetését. Rövid élete, amely 1885-től 1917-ig, az Esztergom megyei Bénytől külföldi utazásokon keresztül Budapestig terjed, végig önemésztő kutatást jelentett a filozófia, az irodalom és a gyermeknevelés szépségei után. Ezzel azonban - úgy amint járt és élt közöttünk - nem tudtunk meg még semmit sem. Egy könyv szülők, tanárok és volt diákok számára - ez a címe annak az önvallomásszerű tanul- -mánysorozatnak, amelyben Hazay Olivér nyíltan és őszintén elmondja, melyek azok a szempontok, amelyeket ő tanítványai nevelésénél figyelembe vesz. Talán nem elfogultság, ha azt mondom, hogy ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia, amikor a tanári pályára lép. És ha úgy érzi, hogy ő nem tudna ilyen meleg odaadással közeledni a reá bízott gyermekek leikéhez: akkor válasszon magának más hivatást. Mert - és talán ez Hazay Olivér életének és pályájának legmaradandóbb tanítása- tanulással és tudással egyformán boldogulhat az ügyvéd, a kereskedő, a hivatalnok, de - a tanítói, a tanári pályához ezenkívül még érző, meleg szívre is van szükség. „Bizony, bizony, mondom nék- tek, ha valaki közületek egy gyermeket kinevet, az megérdemli, hogy attól a naptól fogva hétszer hét esztendeig kacagni ne tudjon. Higgyétek meg: az a meggondolatlan gúnykacaj úgy fáj a gyermek lelkének, úgy hasogatja, hogy akárhányszor ő maga is hétszer hét esztendeig elfeledni nem tudja. A gyermek lelke érzékeny, érzékenyebb a tiednél; a te kezed a munkában kérges lett és ezalatt a/lelke- det is kéreggel vonta be a világ igazságtalan gúnyolódása. Az ő lelke azonban friss még, őszintén, szabadon érez, az ő szeme szomjasan issza a még alig ismert világ rejtelmeit s így az ő füle is készséggel nyit fytat minden jó szónak s minden apró hántásnak is...” Csak találomra idéztem az említett műből ezt a pár mondatot, mert hiszen bármelyik oldalon olvashatunk ezekhez hasonlókat. Amikor pedig letesszük a könyvet, meg kell állapítanunk: szerzője nemcsak jó ember és jó tanár volt, hanem melegtollú jó író is. Személyes reminiszcenciák elevenednek fel. Déli egy óra: a fasori gimnázium csengője megszólal. A diákok az utcára tódulnak és sietnek hazafelé. De íme: az iskola kapuja előtt egy csapat diák várakozva áll. Néhány perc és a kapuban feltűnik Hazay Olivér törékeny, kissé hajlott alakja. A fiúk köréje sereglenek - boldog, aki közvetlen mellette kap helyet - és a menet megindul. Beszélgetni kezdünk; először a mai nap iskolai eseményei kerülnek szóba, majd az utolsó olvasmányunkról esik szó és magunk sem vesszük észre, hogyan - de már valamilyen komoly téma van napirenden és mi érdeklődéssel hallgatjuk Hazay fejtegetéseit. Nagy tudását elismerjük, de nem félünk tőle; ellenvetéseinknek, különvéleményeinknek bátran hangot adunk, ő minden szavunkat komolyan veszi és mintha egyenrangú vitatkozó felekkel állna szemben, úgy igyekszik bennünket álláspontjának megnyerni. Két óra, fél három előtt sohasem értünk haza. Az Andrássy úti korzó állandó és ismert alakja volt a „tanár úr” és diákkísérete. Sok év távlatából megállapítja az egykori kisdiák: ezek a déli séták legalább olyan nyomot hagytak egyénisége kialakulásában, mint a hivatalos tanrend nyolctól egyig tartó köteles órái. Kemény István
