Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-12-10 / 50. szám
...ő az egyetlen, ki magára veszi bűneidet, hogy neked fikarcnyi megfizetnivalód sem marad. Csak Ö. Nemcsak a te bűnödet, hanem az egész világét, Nem is csak a világ egynémely bűnét, hanem valamennyit. Nagyot is kicsit is egyaránt. Luther Márton Evangélikus ■If/éí: 54. ÉVFOLYAM 50. SZÁM 1989. DECEMBER 10. ADVENT 2. VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS ÁRA: 8,50 Ft KIÉ A NAGYOBB OROM? Egyházunk Szeretetszolgálatának „vasárnapján” arcok villannak fel előttem: egy-egy idős testvérünk arca Balassagyarmatról vagy Békéscsabáról, - egy- egy gyermekünk arca az ÉLIM-ből vagy Budai Otthonunkból - és felvillan előttem azoknak a testvéreinknek az arca is, akik ezeket az életeket gondozzák. Akik ott állnak, - talán több évtizede már őrizve, virrasztva Otthonainkban, - a nálunk oltalmat, védelmet keresőket. S nézve ezeket az arcokat megkérdem: vajon kié a nagyobb öröm? Azé-e, aki kapja, vagy azé-e, aki adja? - A felelet nem nehéz, mert az öröm közös. - S én most erről a közös örömről szeretnék beszámolni hálaadással, hogy „a ti örömötök is teljes legyen!” Hiszen tudnia kell minden Testvérünknek, aki imádságban, meg áldozatos szeretetben is hordozza Egyházunk diakóniáját: mi az igazi értelme és célja ennek a nagy „egyházi vállalkozásunknak?” Szeretetszolgálatra a hitünk indít el. — Az a hitünk ugyanis, hogy bűneink bocsánatában „nagyon sokat kaptunk” az Úr Jézustól -se feletti örömünkben hálából mozdul a szívünk könyörületre, hálából indul a kezünk segítésre, oltalmazásra. Akik szeretnek, azok ilyen örvendező, „boldog emberek”: a hálájukat „Isten oltárára” teszik le, de mindig úgy, hogy nem tévesztik Jézus szavait: ha egy kisgyermeken könyörültetek... velem tettétek! - Ezen a vasárnapon erre a „hitből való örömszerzésre hívogatom Egyházunk minden tagját: vigyük az evangélium ,jó hirét” a bűnbocsánatról az örök életről szerteszét, hogy több legyen a hálás, „boldog” ember, aki kész szívesen megosztani örömét egy idős, magányos vagy egy elesett, beteg emberrel. - Napjainkban, amikor annyiszor vagyunk egymás mellett „szomorúságra, sértésre, hántásra” - mi az „örömszerzés népe” lehetünk! - Isten ígérete ez! Amikor felragyog az öröm fénye szomorúsággal megvert emberszemekből, amikor felvillan a remény megszürkült, reménytelen emberarcokon, akkor a szeretet céljához ért. Amikor egy magányos — a szere- tetünkért! - meggyőződik arról, hogy „nincs egyedül!” - s amikor egy beteg érzi, átéli, hogy „fogja valaki a kezét”, vagy amikor egy gyászoló igazi részvétünkkel találkozik: akkor... örömre bátorodik fel a szív! - Akik Egyházunkban a szeretetszolgálatot végzik — Otthonainkban és Gyülekezeteinkben, a Lelki-Segély szolgálatnál, vagy a Menekült-Missziónál - azok napról napra a szeretetnek ezzel a „termő csodájával” találkoznak: látják, „hogyan születik az öröm!” S közben magunk is nem győzünk „ámuldozni”, hiszen valójában aki szeret, nem tesz semmi „rendkívüli dolgot”, csak azt, ami „emberhez méltó”, csak azt, ami a másik sebét betakarja - amit mindenki megtenne. Valóban megtenne? - De ezen mi nem gondolkodunk, mert: Miénk a nagyobb öröm, - , jobb adni"! Ha ránézünk Jézus keresztjére - szeretete Anyja, tanítványa, de még az őt kivégző katonák felé is hirdeti: .Jobb adni”! Ha megkérdezhetnénk az egyetemes Egyház történetéből Assisi Ferencet, Lőhe Vilmost, Schweitzer Albertet vagy Sztehló Gábort, miért adtak? miért szerettek? - mind az felelnék: miénk volt a nagyobb öröm, ,jobb adni”! Most pedig az élők nevében teszek bizonyságot, amikor az Egyházunkban szeretetszolgálatot végzők válaszát próbálom megfogalmazni a feléjük tóduló sok-sok kérdésre: miért nem fáradtak bele - évtizedek múltán sem! - a simogatásba, az elesett gyámolításába, az elveszett keresésébe? Azért, mert nagyobb öröm adni! Erre az örömszerzésre hívogatunk ezen a vasárnapon fiatalt, öreget, hogy miénk legyen a „nagyobb öröm”! Csizmazia Sándor DIAKÓNIA VASÁRNAPJÁNAK OFFERTÓRIUMA Ebben az esztendőben a börcsi és a Budapest Karácsony Sándor utcai Szeretetotthonainkat segitjük adományainkkal. Mindkettő renoválási, korszerűsítési munkáival az ott élő idős testvérek körülményeit igyekszik megjavítani. - Segítsünk nekik! A DIAKÓNIAI EMBLÉMAPÁLYÁZAT ELFOGADOTT PÁLYAMŰVE Ondvárí György (Budapest) alkotása Szeretet és szeretet INem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem abban, hogy Ő szeretett minket, és elküldte az Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért." (1Jn 4,10) A magyar egyházak vezetőinek tanácskozása az Evangélikus Teológiai Akadémián Vakondok és denevérek Ézsaiás említi őket, amikor az Úr napjáról szól. Arról a napról, amelyet mi is várunk. Hiszen az „eljövetel” nemcsak karácsonyi bölcsőt ringató, suttogó, becéző szó. Az „eljövetel" világrengető szó is. Annak a napnak a szava, amelyen a teremtmény szembetalálja magát Teremtőjével. Amelyen értelmét veszti a hit, mert hívő és hitetlen egyaránt látni fog. Látni fogja azt a Jézust, akit megvetett vagy szeretett, akit megfeszített vagy elsiratott, akinek a neve vigasz vagy káromkodás volt fülének-ajkának. Az eljövetel visszajövetel és szem- betalálkozás. Fényes nap. A boldog látás napja. A lehulló leplek napja. Az igazság győzelmének napja. A megmérettetés napja. Megmért minket az a nap. Ezt még azok is tudják, akik nem hiszik és nem várják. De tudjuk-e, hogy az értékeinket is megméri? Micsoda pillanat! A szobát fény árasztja el, és lelepleződnek vitrinben őrzött kincseink. Mi magunk fogjuk meglátni, hogy arany-e az aranyunk, és drágakő-e a gyémántunk. Vagy csak agyagrögöket, üvegcserepeket, rozsdás pléh- darabkákat gyűjtögettünk egész életünkben. Értük fáradtunk, bennük gyönyörködtünk, őket zártuk széfbe, hogy önma-: gunkat biztonságban érezzük. Fényes nap. A tisztázódás napja. Amikor minden és mindenki a helyére kerül. Ézsaiás így if róla: „Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és denevéreknek ezüst és arany bálványait, amelyeket azért csinált, hogy leboruljon előttük.” (Ézs 2,20) Kár lenne lomot gyűjtenünk. Kár lenne vakondok és denevérek táplálékában reménykednünk. Arra a napra készülve legyen ez a mai szívünk és lelkünk nagytakarításának napja. Legyen merszünk lomtalanítani! Kisöpörni mindent, ami vakondok és denevérek elé való. Hogy helye legyen végre mindannak, ami kiállja az időt, a kopást, a pusztulást. Még annak a napnak a fényét is. Itt az ideje megfogadnunk Jézus intését: ....gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben... mert ahol a kincsed van, ott lesz a szived is.” (Mt 6,20-21) Sz abóné Mátrai Marianna Csanád Béla KERÍTÉSEK Bekerítettél, Istenem, vonalak seregével, s igéid ütegei ágyúzzák éjszakáimat. Mihelyt megpróbálok menekülni: megszületik a félelem. Ebben a bibliai versben kétszer szerepel a „szeretet” szó, először tagadó, másodszor igenlő értelemben. Először a mi szeretetünkről - általában az emberi szeretetről -, másodszor Isten szeretetéről van szó. A kettőről - ha egyazon szóval vannak is kifejezve - azt állítja János apostol, hogy nagyon különbözőek, sőt merőben ellentétesek. A mi szeretetünk, amellyel szeretjük az Istent - s gondolom, hogy ez általánosítható emberek iránti szeretetünkre is -, nem szeretet, s ezzel szemben Isten szeretete, - amely abban nyilvánult meg, hogy elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért - az igazi szeretet. Luther 1518 április 25-26-án, az ágostonrendi kolostor heidelbergi disputációján fejtette ki teológiai tanításának alapelveit. Abban azt állította, hogy az ő teológiája tulajdonképpen az ellentétek teológiája (teológia paradoxa). Az ellentétek felsorakoztatása abban csúcsosodott, hogy az ő tanítása szerint szeretet is kétféle van: Isten szeretete és az ember szeretete. A kettő különbségét Luther azzal világítja meg, hogy míg az ember szeretete mindig tárgyából, annak valamely szeretetre méltó vonásából támad, amit az ember felfedez és szeretni kezd -, addig az Isten szeretete méltatlanra, hiányzóra, nemlétezö- re irányul. Az ember szereti a szépet, a jót, a kedveset, a tetszetősét. Isten szereti a csúnyát, a taszítót, a kiábrándítót, a semmit. Az ember szeretete mindig élvező, hasznot húzó, elfogadó szeretet. Isten szeretete odaadó, ajándékozó, áldozatot hozó, teremtő szeretet. Isten szeretete maga teremti meg tárgyát. A szeretet kétfélesége megmutatkozik annak irányvonalában is. Az ember szeretete mindig felfelé törekszik, ahonnan nyerni lehet: az erősre, a sikeresre, gazdagítóra, boldogítóra; haszontalant, károsat, terheset, kiábrándítót elkerüli, megveti. Ezzel szemben Isten szeretete lefelé irányul az értéktelenre, a szerencsétlenre, nyomorultra, elveszettre bűnösre. Isten szeretete belőle, magából árad. Ezért ajándékozó, mentő, segítő, gazdagító, boldogító szeretet. Ahogyan Isten mindent semmiből teremtett, ugyanúgy szeretete is kiáltó hiányokból, elcsüggesztő negatívumokból hívja elő, teremti meg szeretete tárgyait. A sivár pusztaságot népesíti be életereje hordozóival, megtévedtekből, méltatlanokból toborozza híveit, ellene lázadókat formál át Egyszülöttje áldozata árán gyermekeivé. Isten szeretete mindig megürese- dés, szenvedés, a kereszt szeretete. Ez a szeretet a keresztből született, és oda is igyekszik, ahol nem talál semmi jót, amiből gazdagodhatnék, hanem oda, ahol maga oszthatja szét javait a nincstelennek, nyomorultnak, sőt gonosznak. Isten a kereszt erejével formálja át ellenkezőjükre a negatívumokat, s az így létrejött pozitívumok lesznek letagadhatatlan jelei az ő sze- retetének. Ábrahám példája jut itt eszünkbe, akiről Pál apostol azt mondja, hogy „hitt abban az Istenben, aki a nemlétezőket előszólitja, mint meglevőket.” Rm 4,7 Csepregi Béla A Római Katolikus Püspöki Konferenciának, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának vezetői - dr. Paskai László bíboros, esztergomi érsek, valamint dr. Tóth Károly református püspök, a MEÖT elnöke - meghívására november 22-én harmadik alkalommal találkoztak, ezúttal az Evangélikus Teológiai Akadémia új épületében. Örömmel és hálaadással állapították meg, hogy az eltelt esztendőben hazánkban tovább fejlődtek az egyházak közötti testvéri kapcsolatok. Ennek megnyilvánulásaként említették az évente ismétlődő januári Ökumenikus Imahetet, valamint az RKPK és a MEÖK Közös Bizottsága munkájának további eredményeit és az egyházak együttes fellépését a társadalmi és politikai életben. Elhatározták, hogy 1990. január 14-én délután 6 órakor az egyházak vezetőinek szolgálatával a budapesti Kálvin téri református templomban lesz az Egyetemes Imahét országos jellegű megnyitása. Az egyházak örömmel üdvözlik az ígéretes politikai, társadalmi átalakulást hazánkban. Az evangéliumi tanítás alapján készséggel támogatják azt. Ugyanakkor mély aggodalommal látják és felelősségA Déli Egyházkerület november 10-én tartott ülésén elfogadta dr. Frenkl Róbert profeszor egyházkerületi felügyelő tisztségéről való lemondását, mivel őt országos felügyelőnek választották meg. Az ülésen határozatot hoztak a megüresedett felügyelői tisztség betöltésére. A kerületi presbitérium javaslata alapján hármas jelölést hagyott jóvá a közgyűlés. Egyenlő ajánlással jelölték a felügyelői tisztNem nagy dolgok kívánása rejlik e mögött az indoklás mögött: egy teherhordozó szamár és csikaja elkérése. Jézus ajkán mégis a legnyomósabb érvül hangzik. Teljesítik is késedelem nélkül. Mi tehette ezt olyan fontossá? Próbáljuk megérteni, hátha segít bennünket is az Úr jelentéktelennek tetsző elvárásai teljesítésében. Régi prófétai Ígéret teljesül benne. Zak. 9,9. Jézus ügyében mindig fontos, hogy higgyünk az ige megbízhatóságában, Istennek minden szava teljesül. Kiteijeszthetjük ezt azokra is, melyek a mi munkánkra vonatkoznak: az egyház mai szolgálatára. Nem ment el felette az idő. Nem történhettek olyan változások, amelyek feleslegessé tennék. Nem merültek fel olyan új felismerések, tanítások, amelyek pótolhatnák. Királyi bevonuláshoz- nagyon szerény eszköz a hátasszamár. De annál fontosabb ismertetőjel. Azt, aki ilyenre ül, nem lehet összetéveszteni más triumfálókkal. Hadak élén, harci paripákon vagy páncélkocsin jöhettek,' jöttek is mások. De le is tűntek előbb vagy utóbb. S azok, akik bennük bíztak, mind becsapódtak. Aki Jézust - mint megígért Megváltóját - felismerte és elfogadta, az sohasem csalódhatott. tői áthatva figyelik a nehézségeket országunkban. Meggyőződésük, hogy a széthúzás és az önző vádaskodások megszüntetésére - amelyek azzal fenyegetnek, hogy erkölcsi mélypontra süllyed közéletünk -, az egész nemzet sürgős ösz- szefogására van szükség. Ezt követeli a gazdasági válság leküzdése és közéletünk erkölcsi megtisztulása. Ebben az összefogásban az egyházak részt akarnak venni és kérik híveiket, hogy keresztyén elkötelezettségük alapján támogassák azt, lelkiismereti felelőséggel, imádsággal és tettekkel. Dr. Paskai László bíboros esztergomi érsek tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit a pápai látogatás eddigi előkészületeiről. Bejelentette, hogy a látogatók programjának ökumenikus része is lesz. A tanácskozás foglalkozott a magyar kisebbségek ügyével és az egyházak folyamatos menekült- ügyi szolgálatának munkájával. Ennek kapcsán hangoztatták, hogy az egyházak ilyen irányú tevékenységét fokozotabban fogják koordinálni. Az ádventi időszak küszöbén az egyházi vezetők kifejezsére juttatták azt a hitüket, hogy a testté lett ige, Jézus Krisztus szeretetet, erőt, reménységet ad a mindennapok feladataiban. re dr. Sólyom Jenő kutató profesz- szort, Deák téri presbitert, dr. Győri Józsefné dr. Drenyovszky Irén gyermekorvost, a kispesti gyülekezet tagját és Szirmai Tibort, a Deák téri gyülekezet felügyelőjét. A szavazás lebonyolításáról, részleteiről a Déli Egyházkerület püspöki hivatala a lelkészi hivatalokat értesíteni fogja. Ajelöltek életrajzának közlésére, bemutatásukra lapunk következő számában visszatérünk. Szegényen és alázatosan érkezik. Semmi e világi, emberi érv nem szól mellette. Egyedül az Atya bizonyságtétele régi jövendölésektől kezdve, és hallgatag személye, mely tömeget toboroz köré Dávid városa kapui előtt. Igaz, hogy ebben a jellemvonásban is prófétai bejelentés teljesül: „Az én szolgám, akit szívem kedvel, nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.” Ézs 42,1-2 Eddig nem volt szó imádkozásról, de én azt hiszem, hogy a fentebb említettek mind vonatkoztathatók a mi imádságainkra is. Ezek is olyan szerény és szegényes eszközök, amelyek odakapcsolhatnak bennünket a szamárháton érkező Király gyülekezetéhez. És a mi imádságainkra is áll, hogy az Úrnak szüksége van rájuk. O parancsolta, s ezért biztosan be is váltja minden hozzájuk fűzött ígéretét. Imatárgyak: Könyörögjünk az advent áldásáért személyes életünkben és gyülekezeti munkánkban, adventi áhítatokért, sorosatokért, evangélizá- ciókért, tudatosuló és bővülő imaközösségünkért, leleményes és csüggedetlen ébresztő szolgálatért, az adventi Király érkezéséért sok embertársunk életében. Csepregi Béla Egyházkerületi felügyelőválasztás a Déli Egyházkerületben Imádságaink megtisztelése „Az Úrnak van szüksége rájuk." (Mt 21,3)
