Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-12-03 / 49. szám
Nem kisebbítem Keresztelő Jánost, sőt nagyra értékelem... Felségesebb tisztet tölt be, mint a próféták. Mert nemcsak jósolgat az Úrról, hogy előbb-utóbb jön majd, hanem mint jelenvalóra mutat: íme itt van! Luther KÉT ÉV A MÉRLEGEN PÜSPÖKVÁLASZTÁS AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLETBEN Ébredj fel, aki alszol Ez is advent. Nemcsak a fenyő zöldje, nemcsak a gyertyafény. Nemcsak a süteményillat és nemcsak a közelgő ünnep varázsa. Ez is ádvént. Érezzük-e, hogy több ez a készülődésre való felhívásnál? Több az új egyházi esztendő új hangjánál. Több a csendes, adventi bűnbánatnál, melyet lassan már amúgy is csak a térítők lilája jelez. Ez az ébresztő hangja. Az adventi ébresztő hangja. Annyiféle csengése lehet ennek a szónak! Boldog, gyerekkori nyarakat idézhet, csengős-trombitás- gitáros ébresztőket. Hideg, sötét hajnalokat. Ébresztő, gyengéd szót. Óvatos mozdulatot. Riasztó vekkercsörgést. Rossz álomból való izzadt felriadást. Nehéz napra ébredést. Csukott szemű tapogatást kávé után és vidám talpra ugrást. Jelentheti a ráébredést. Bűnre és igazságra. Jelentheti a tisztánlátást. A rendeződést, a felismerést, a tisztázódást. Önmagunkkal való, nem hízelgő szembenézést. Noszogatást. Sokáig titkolt, tagadott, tudomásul nem vett dolgok meglátását. Ébredj. Gazdag ez a szó. Gazdag tartalomban, és gazdag lehet emlékekben. Ádventben az érkező Jézus ébreszt. A tunyaságból, a tehetetlenségből, az ájulásszerű álomból. A mozdulatlanságból és abból a tévhitből, hogy nem tudunk megmozdulni. A beletörődés és a kiábrándulás bénultságából. Az „úgysem tudok változtatni" langyosságából. Ébresztő. Azt jelenti ez a szó, hogy. van változás. Van új kezdet. Nem sorsszerű és nem törvényszerű a régi. Szabad megmozdulni. Lehet hinni. Nem öncsalás a reménység. Ez advent ideje. Ez az ébredés ideje. Az az egyetlen érkezik, aki változást, újulást, életet hoz. „Ébredj fel, aki alszol, Támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” (Ef 5,14) Szabóné Mátrai Marianna Scholz László: új Advent elé Jöjj, megváltó Urunk Új ádventi időnkbe! Rég tett ígéreted, Kérünk, újonnan töltsd be! Lásd, szívünk ingadoz, Bár igéd hű, örök; Új érkezésedért Sóhajtoz, könyörög. Meg nem veted hitünk, Mégha csak mustármagnyi, Meglankadottakat Nem fogsz magunkra hagyni. Jössz, megjelensz hamar, Mennyből jövő Barát, Ügy várunk mint beteg Gyógyító doktórát. Azt, aki hív, keres, ' Régesrég megtaláltad. Meg nem előzhet már, Csak ámulva csodálhat. És mégis hívni kell, Téged keresni jó, Rádlelni mindig új - Így vall szív, millió. Nagy ádventet ígérsz Még egy utolsó napra. Bűn mar s a félelem Lelkünket fölzaklatja. Ám „Elvégeztetett”. Szent véred betakar. Halld, hív esdő szavunk: Úr Jézus, jöjj hamar! A Déli Egyházkerület november 10-én délelőtt presbiteri, délután a Deák téri templomban közgyűlést tartott. Két tényező tette nagyon figyelemre méltóvá e gyűléseket. Az egyik az, hogy éppen két éve (1987. október 24.) iktatták be az elnökség két tagját hivatalába, így módjuk volt arra, hogy a beköszöntőben felvázolt program való- sulását figyelemmel kísérjék. Mindketten éltek is ezzel a lehetőséggel. A másik az, hogy a felügyelőnek ebben a minőségben első jelentése egyben az utolsó is volt, mert köztudott, hogy már megválasztották országos felügyelőnek. Dr. Frenkl Róbert felügyelői jelentéséből mindjárt az elején két érzelmi töltésű vallomást kell kiemelnünk : „Számot adva két évről be kell vallanom, hogy a sok gond, fáradság, időzavar stb. ellenére - egyszerűen kifejezve - boldog voltam ebben a munkában. Beigazolódott, hogy a szolgáló életet gazdagító kegyelem, szeretet, megbecsülés sokkal több, mint a teher... A másik: köszönet az Úristennek azért, hogy közös beiktatásunktól kezdve megáldotta együttmunkál- kodásunkat az egyházkerület püspökével. Eltérő alkatunk, vérmérsékletünk, foglalkozásunk ellenére a közös ügyért mindig együtt tudtunk munkálkodni.” Ezután rátért a két év elemzésére. „Történelmi két év van mögöttünk hazában, társadalomban, egyházban. Ami két éve szerényen pislákoló remény volt, mára megállíthatatlan, visszafordíthatatlan folyamattá vált. A társadalmi megújulás immár az államforma megváltozásában, a Magyar Köztársaság kikiáltásában, az új, többpártrendszert is jelentő pluralista társadalom formálódásában, a szabad választások előkészítésében, az egyesülési törvény alapján a civil társadalmat jelentő sokszínű önszerveződésben stb. is kifejezésre jut. A társadalmi konszenzusnak a békés átmenet szükségessége mellett talán ezekkel egyenrangú, legfontosabb eleme, az egyházak helyzetének a megváltozása, a csaknem száznyolcvanfokos fordulat az egyházpolitikában, ami a lényeget, az egyház szabadságát illeti. Érthető, hogy a társadalom és a külföld számára az új magyar politikát hitelesítő egyik legfontosabb elem az egyházpolitika. A változás gyorsasága azonban meglepte az egyházak népét is, lassan oldódnak a görcsök, vonakodva hisszük el, hogy megszűntek a korlátok.” Beköszöntő beszédének legfőbb mondanivalóját vette alapul a további felméréshez. „Több szeretetet, több értelmet, több felelősséget, - ezt a hármas üzenetet tolmácsoltam akkor a lelkészek, és gyülekezeti munkások előtt, a belső kör számára. Bár mondanivalómat akkor is több gondolattal támasztottam alá, ma mégis kicsit hályogkovácsként látom két évvel ezelőtti önmagamat. Két év sok-sok tapasztalata alapján' immár kiáltva kell kérnem egyházunk lelkész és nem lelkész munkásait: Több szeretetet, több értelmet, több felelősséget!!!!! Az egyház példát mutathat, hogyan lehet szeretettel, értelemmel, felelősséggel, - nem ködösítve, hanem kimondva és felvállalva a gondokat - megteremteni az új, a valójában az ősi egyházi élet alapjait, medrét. Szomorú volna, ha e példamutatás negatív lenne*. Az olykor gyűlölködő, alacsony szellemű, a felelőtlen, keresztyén emberhez erkölcsileg és értelmileg is méltatlan megnyilvánulások ilyen veszélyt sejtetnek. Tisztességből említem, jól látom, sőt többnek a biztató jeleket. Jól tudjuk azonban, hogy korszakváltáskor mennyire könnyen terjedhet a gyűlölet, veszélye ezért sohasem becsülhető le. Emiatt ismétlem meg a több szeretet, értelem, felelősség szükségességét.” A jelentés a továbbiakban az egyházi változásokkal foglalkozik. Szándékosan nem említett reformot. A változások mértéke és üteme egyértelműen az állami, politikai változásokkal függ össze és ebben a történelem Urának kegyelmét látja. Isten megszégyenítette egyházunkat. Aki azonban a változásokban magának tulajdonit érdemet, vagy az új helyzetet mások hántására használja, csak tovább növeli szégyenünket. Egyházon belüli teendőkről adott számot, amikor Evangélikus Gimnáziumról, Teológiai Akadémiáról szólt. Örömmel szólt a külföldi magyar lelkészekkel való kapcsolat legtestvéribb módon történt rendezéséről. Új fejezet kezdődött! Sajtónk is kapott értékelést, szerény fejlődésnek tartva kétéves munkánkat. Jelentősnek tartotta, hogy megpezsdült az egyesületek alakulása és élete az egyházunkban. Kitért és válaszolt azokra a felvetésekre, melyek az országos felügyelői választással kapcsolatban láttak napvilágot és morális kifogásokat emeltek. Ebben a dologban megnyugtató megbékélés volt az eredmény a gyűlés folyamán. Végül a jelentésben fogalmazta meg tisztéről való lemondását és köszönte meg a segítséget, mellyel szolgálatában sokan támogatták. A püspöki jelentés indítása is a megújulás irányába mutatott és Isten színe előtti számadásra figyelmeztetett. A Budapest-Farkasréti temetőben történt 1989. október 22-én, vasárnap délután. Két sír mellett álltunk meg Isten igéjére hallgatva, imádkozva és a múltra gondolva. Népes gyülekezet, családtagok, külföldi vendégek emlékeztek dr. Ordass Lajos püspökre, majd utána dr. Káldy Zoltán püspökre. Kettőjük kerek harminc éven át tartó merev szembenállásának emlékezetes eseményei villantak fel előttem, amíg megtettük az utat a két sír között. Terhelő múltunkra emlékeztünk a két sírnál, a mögöttünk levő évtizedek súlyos örökségére, amit nem tud levenni vállunkról a társadalmi változások sora vagy a belső egyházi megújulás. NemcSak ezt a távlatot kell azonban látnunk, hanem ott is a temetőben, itt is most az egyházkerületi számadásnál, presbiteri ülésnél és közgyűlésnél tudnunk kell, hogy Isten színe előtt vagyunk. Coram Deo kell emlékeznünk ! Ez egyrészt bűnvallásra, másrészt reménységre, bűnbocsánatra hív. Krisztus arra figyelmeztet, hogy nenj reánk van bízva az ítélet, a bósszúállás vagy a jutalmazás.” A spirituális, hitbeli megújulás terén Isten reményeinken felül hallgatott meg és adott lehetőségeket. Mindenfelé megnyíló kapuk, lehetőségek, iskola, kórházak, sajtó lehetőségei megannyi kihívást jelentettek, csupán személyi és anyagi korlátáink állták útját a munkának. Igen nagy a szükség a nem lelkészi gyülekezeti tagok, laikusok beállítására. Az egyházi egység, a bizalmi légkör megteremtése érdekében nagyon sok látogatást tett, lelkészekkel, felügyelőkkel, presbiterekkel, különböző kegyességi csoportokkal vette fel a kapcsolatot, folytatott beszélgetéseket a két év során. Egységformáló erőt jelentettek az Evangélikus Gimnázium, a Teológiai Akadémia létesítésének munkálatai, templomépítések és renoválások, diakóniai intézmények megújítása. Természetesen tartozik ide a külföldön élő magyar lelkészekkel felvett új kapcsolat,. melyről a püspöki jelentés is megemlékezett. Méltatta a gyülekezetek nagy áldozatkészségét anyagi tehervállalás terén a fentiek támogatásában. Kiemelten szólt a menekültügyi munkáról. 1988-ban kereken 4 ezer menekültön segítettünk. Egyházunk a kezdeti elsősegélynyújtás után Rákospalotán Bolla Árpád lelkész vezetésével központot alakított ki a menekültügyi munka számára. Kerületünkben még Békéscsabán folyik segélyezés, tábori lelkigondozás és tanácsadás. Sokan türelmetlenkednek a zsinat összehívásával kapcsolatban és ezt mát erre az évre vagy jövőre kérik. Vegyük azonban fontolóra azt, hogy évtizedek lemaradását nem lehet egy csapásra minden területen behozni. A törvényelőkészítő munkát nem szabad elsietni, mert úgy járunk, mint 1966-ban, amikor nem értek rá a zsinati atyák egyeztetni az egyes törvényeket és joghézagok és ellentmondások maradtak a törvénykönyvben. A társadalmi változások, az Alkotmány és a vallásügyi törvény előkészítése is arra figyelmeztet, hogy előbb várjuk meg ezeket az alapvető rendelkezéseket, azután öntsük végleges formába azt, aminek a kétezres években is szabályozni kell majd egyházunk életét. Ez azonban nem jelenti, hogy semmit sem tehetünk! Igenis el kell kezdenünk a gondolkodást néhány alapvető elvről és végig kell vitatkoznunk az országot. A gyülekezetek pontos és részletes felmérése, a lelkészek politikai szereplése, a rehabilitáció kérdése, volt egy-egy további fejezete a jelentésnek. Egyházunk mai helyzetében különösen is fontos Isten akaratának keresése. „Felülről-irányított", Jézustól irányított emberekké kell válnunk. Egyházi megújulásunk kulcsa a megtérésben, Istenhez való térésünkben van. Ezért újra és újra egyházi „proprium”, sajátosság és jellegzetesség, hogy az evangélium szerint tájékozódunk. Isten igéje, törvénye és evangéliuma utunk világossága. „Két évet próbáltam meg mérlegre tenni a püspöki beköszöntő beszédem négyes prioritása alapján. Természetesen nem tudtam . mindent elmondani, ami mögöttünk volt e két gyors változásokat hozó évben. Egyházunk és államunk kapcsolata teljesen megváltozott, megszűnt az állami és pártirányítást közvetítő Egyházügyi Hivatal, az egyházat sújtó intézkedések sora, a korlátozások építkezések, sajtókiadványok vagy egyházi munkaágak területén. Javaslom a közgyűlésnek, hogy határozatijavaslatban fejezze ki örömét és Isten iránti háláját azért, hogy megújuló társadalmunkban végezheti munkáját. Ugyanakkor új kihívások előtt, nagy feladatok megoldása közben kell elkészíteni terveinket a jövőre.” Számos hozzászóló emelte ki a két jelentés egy-egy részletét, többen alakították úgy hozzászólásukat, hogy bizalmat szavaztak az elnökségnek. Az estébe torkolló közgyűlés még meghallgatta a kerület életének különböző területein végzett munka beszámolóit, majd megválasztották a kerület új tisztikarát és presbitériumát az elkövetkező 6 évre. Jelölteket állítottak a megüresedett kerületi felügyelői tisztre. (Erről következő számunkban tudósítunk. Szerk.) A különböző nézetek ellenére is megbékélve, a megválasztott országos felügyelő szolgálatára áldást kérve ért véget az ülés. Az Északi Evangélikus Egyház- kerület Presbitériuma - amint ezt már előző számunkban közöltük - széles körű megelőző tanácskozás és közvéleménykutatás után, november 9-én tartott budapesti ülésén titkos szavazással úgy határozott, hogy a dr. Nagy Gyula püspök nyugalomba vonulásával megüresedő püspöki tisztségre három hivatalos jelöltet állít: Szebik Imre budavári esperes-püspökhe- lyettest, dr. Reuss András teológiai akadémiai tanárt és Ittzés János kőszegi lelkészt. A gyülekezetek presbitériumai természetesen a Magyarországi Evangélikus Egyház más lelkészeire is adhatják szavazatukat. Szebik Imre esperes és dr. Reuss András professzor elfogadták az Egyházkerületi Presbitérium bizalmát és jelölését. Ittzés János kőszegi lelkész a jelölésről történt értesítés után telefonon közölte, hogy nem vállalja a jelölést és nyilatkozatban kívánja indokolni visszalépését. Mivel ez a hoszszabb nyilatkozat közvetlenül lapzárta előtt érkezett meg, azt következő számunkban tesszük közzé. A presbitériumok szavazásának módjáról és minden részletéről a gyülekezeteknek küldött körlevél ad tájékoztatást. Az Egyházkerületi Presbitérium ülése a szavazatok beküldésének végső határidejéül 1990. február 12- ét, a szavazatbontás napjául pedig február 16-át rendelte el. A szavazatszedő bizottság tagjai Farkasházi Ferenc egyházkerületi felügyelő elnöklete alatt Lábossá Lajos esperes, Rozsé István espereshelyettes, Urbán József egyházmegyei felügyelő és Vető István püspöki titkár. A gyülekezeti presbitériumok szavazatait Farkasházi Ferenc egyházkerületi felügyelő hivatali címére (1085 Budapest, Üllői út 24. Püspöki Hivatal) kell elküldeni. A két hivatalos püspökjelölt életrajzát lapunk 3. oldalán közöljük. MEGHÍVÓ A Magyarországi Evangélikus Egyház 1989. december 6-án, szerdán de. 10 órai kezdettel tartja a Deák téri evangélikus templomban háromévenként összehívott országos közgyűlését. A közgyűlésen istentisztelet keretében történik meg dr. Frenkl Róbert egyetemi tanár beiktatása országos felügyelői tisztébe. Ezt követően hangzik el dr. Nagy Gyula püspök-elnöki jelentése az országos egyház elmúlt három évéről és kerülnek sorra a jelentések egyházunk munkaágairól, egyházi szolgálatunk legfontosabb mai területeiről. A hivatalos küldöttek mellett az országos közgyűlésre minden érdeklődő egyháztagunkat szeretettel hívja és várja az Országos Egyház Elnöksége. A DÉLI EGHÁZKERÜLET ÚJONNAN MEGVÁLASZTOTT TISZTIKARA (1989-1995) Főjegyzők Táborszky László, Békéscsaba Dr. Szórády István, Szeged Jegyzők Káposzta. Lajos, Soltvadkert Dr. Gálos Miklós, Bp-Fasor Pénztáros Szemerei Zoltán, Bpest Számvevőszéki elnök Gáncsné Hafenscher Márta, Nagytarcsa Ellenőr Jogtanácsos Presbiterek Pótpresbiterek Bíróság Számvevőszék Zsinati küldöttek Farkas János, Bp-Zugló Dr. Galli István Bp. Bárdossy Tibor, Albertirsa Smidéliuszné Drobina Erzsébet, Surd Sztojanovics András, Kondoros Zászkaliczky Péter, Budapest Dudla Imre, Dunaegyháza Müller György, Pécs Némethné Ribárszky Zsuzsanna, Tótkomlós Dr. Simor Ferenc, Siklós Baranyai Tamás, Domony Krähling Dániel, Bonyhád Lászlóné Házi Magdolna, Pusztaföldvár Ribár János, Szeged Szabó Vilmos, Kiskőrös Szirmai Tibor, Bpest Újházy László, Bpest Loósz Csaba, Zalaegerszeg Dr. Boros Péter, Bpest Dr. Fabiny Tibor, Bpest Kinczler Gyula, Bpest Koskai Erzsébet, Egyházaskozár Pintér János, Orosháza Detre János, Aszód Farkas János, Bpest Gáncsné H afen scher Márta, Nagytarcsa Madarász István, Boglárlelle Pröhle Katalin, Bpest Dr. Okolicsányi Pál, Bpest Szabó Lajos, Bpest Dr. Valentinyi Károly, Mezőberény Zászkaliczky Pál, Cegléd
