Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-12-03 / 49. szám
Evangélikus Élet 1989. december 3. GYERMEKEKNEK Az adventi házikóhoz Istentisztelet után a templomból lementünk a jó meleg lelkészlakba. A kis asztalkán már ott állt az adventi házikó. A lelkész felesége meggyújtott egy kis gyertyát, amely belülről megvilágította a kis papfrházat, és kinyitotta az első ablakot. Advent első napja! Várjuk a karácsonyt, az Eljövendőt... Miért írtam le nektek ezt a gyerekkori emléket? Szüleim megtanítottak imádkozni és elvezettek a templomba. A szülőkként tisztelt és szeretett lelkész-házaspár, Mogyoróssy Gyula és felesége elvezetett a Krisztushoz. Talán az adventi házikóval kezdődött, talán előbb. Isten bármilyen kis egyszerű tárgyat felhasználhat eszközül, hogy hozzá találjunk. És bármikor eszközül használhat bennünket is, hogy hozzá vezethessünk másokat. Az Ö áldását kérve szüléimre és Mogyoróssy nagytiszteletű úrékra, kívánom mindannyiótoknak, hogy békességes, tiszta szívvel várjátok az értünk emberré született Megváltót! Az adventi házikót a mellékelt „szabásrajz” szerint könnyen el tudjátok készíteni. Ha kivágtátok az ablakokat, a belső oldalra ragasszatok színes celofánt. (Régi Mikulás-zacskó is megfelel.) A 23 ablakhoz 23 igét választottam. Ahogy naponta kinyittok egyet-egyet, olvassátok el'a hozzátartozó igét is! A 24. ajtó, karácsony estéje. Illesszetek bele képet, vagy rajzolhattok magatok is betlehemi jelenetet! Ha gyertyát helyeztek bele, tegyétek pohárba, nehogy eldőljön és meggyújtsa a házikót. Lehet lámpa alá is függeszteni. A k^t „ablakkeretet" tetszés szerinti méretben vágjátok ki összehajtott papírlapból és a két lap közé ragasszatok színes celofánt. Befőzó fóliát is használhattok, de ezt csak alkoholos filctollal lehet színezni. Szintén átvilágítható, felfüggeszthető. Ha a rajzon látható köröket, vonalakat méret szerint megrajzolod és kivágod, egymásba illesztés után egy angyalfigurát kapsz. (A 3,5 cm-es bevágásra kell „ráhúzni” a 4 cm-es bevágást.) A 23 ablakhoz: 1.: Ezs 7/14 2.: Lk 1/5-7 3.: Lk 1/11-6 4.: Lk 1/24-25 5.: Lk 1/26-28 6.: Lk 1/31 7.: Lk 1/35 8.: Lk 1/36-37 9.: Lk 1/38 10.: Lk 1/39-41 11.: Lk 1/42-43 12.: Lk 1/45 13.: Lk 1/47-49 14.: Lk 1/57, 62-63, 67-68 15.: Lk 1/76 16.: Lk 1/79 17.: Lk 2/1-3 18.: Lk 2/4-5 19.: Ján 1/14 20.: Ján 1615 21.: Lk 2/6 22.:Lk2/7 23.: Lk 268-10 24.: Lk 2/11-20 A VASÁRNAP \ IGÉJE Mt 21,1-9 A TALÁLKOZÁS ÖRÖME Pályaudvar: kavargó, tarka tömeg, érkező-induló vonatok zaja, hangosbemondók lármája. A csomagokkal sietők között virágcsokorral a kezükben sétálgatnak a várakozók. Amikor a vonat végre befut s a kocsikból a kijárat felé tódul az utasáradat, boldog találkozások pillanatfényei villannak fel. Aztán lassan kiürül a peron. Egy ember áll csak ott a vonat mellett tétova szomorúsággal: megérkezett és senki sem várta. Nem kapták meg üzenetét? más dolguk volt? vagy éppen nem kívánták jöttét? Ajándékait most kinek adja? Kit öleljen magához? Jézus nem így érkezett meg Jeruzsálembe. Sokan várták türelmetlenül és reménykedve, hiszen jövetelének híre eljutott hozzájuk próféták „távirataiban”. Igaz, sokszor rejtjeles volt az üzenet és nem tudták, miről ismerik fel az érkezőt. Átéltek már keserves csalódásokat is, amikor az érkezőről kiderült, hogy mégsem ő a várva várt. Jézus felismerését az segítette, hogy egy régi prófécia ismertetőjele szerint Jeruzsálem határában szamárra ült és úgy vonult be a szent városba. így hát a találkozás hozsannázó öröme töltötte el Jeruzsálem népét. Akit vártak, megérkezett! Akkor így volt. És ma? Sokféle várakozással van tele életünk. Reménység, félelem és bizonytalanság ellentmondásos érzéseinek türelmetlen kapkodása jellemzi ezt a várakozást. Pedig nekünk nem is kellene várni. Hiszen akire igazán szükségünk van, már megérkezett. Ott áll az üres peronon és várja, ki fut feléje, hogy magához ölelje és ajándékaival megörvendeztesse. Indulj hát, hogy a találkozás hozsanrlázó öröme töltse be szívedet és a mennyet. Indulj, és fogadd be az Érkezőt. Jézus szívesen betér hozzád, hogy elmondja a jó híreket a mennyei Atya szeretetéről és átadja ajándékait. Mennyi meglepetés, mennyi kincs, amit nálunk még dollár-boltokban sem kapni. S mind csupa hasznos holmi, amire annyira szükséged van: békesség, amely minden értelmet felül halad; szeretet, amely mindent elfedez és eltűr; reménység, amely nem szégyenül meg; öröm, amelyet senki el nem vehet; erő, amely legyőzi fáradtságodat. S mindez olyan bőségben, hogy másnak is juthat belőle. A találkozás örömére és az ajándékokban kapott boldogságra nem vet árnyékot a korai búcsú, mert aki eljött hozzád, ígérete szerint nem utazik tovább, nálad marad minden napon, a világ végezetéig. ' Madocsai Miklós IMÁDKOZZUNK! Jézus, örömmel fogadlak, Áldott légy, hogy eljöttél; Hittel téged megragadlak, Hogy Megváltómmá lettél. Már többé el nem eresztlek, Szállásra szívembe veszlek. Hozzád köt a szeretet Mindörökké engemet! Szívem néked már ajtót tárt, “Uram Jézus, hozzám szállj! Jövel, régen óhajtva várt, Maradást nálam találj! • Töröld könnyem, szűntesd bajom, így víg örömmel mondhatom: Hozzád köt a szeretet * Mindörökké engemet! (143, 1. 5.) „írok nektek, ifjak.. Három hónap Bázelben Két évvel ezelőtt hunyt el Bo Reicke, a bázeli teológiai fakultás újszövetség professzora, a bázeli evangélikus gyülekezet tagja. Emlékére a gyülekezet tagjai ösztöndíjat alapítottak, melynek ebben az esztendőben részese tettem. A látszólag rövid három hónap alatt igazán sok mindenben lehetett részem! Az egyetemről. A bázeli egyetemet 1460-ban alapították és azóta töretlenül és joggal tartozik az európai szellemi élet legnevesebb központjai közé. Az egyetemen négy fakultás működik, a teológiai, az orvosi, a jogi és a bölcsészkar. Az elmúlt századok neves professzorai közül elég csak három nevet említeni, itt tanított a humanista Rotterdami Erasmus, a filozófus Friedrich Nietzsche vagy a teológus Karl Barth. A teológiai fakultásnak mintegy 250 beírt hallgatója van. A diákság nemcsak feleke- zetre, hanem nemzetiséget tekintve is igen vegyes. Sok a vendéghallgató, főleg Nyugat-Németországból és az Egyesült Államokból, de vannak Angliából, Finnországból, Ausztriából ugyanúgy mint Kínából vagy hazánkból. Számomra M. A. Schmidt professzor előadásai voltak a legérdekesebbek. A neves egyháztörténész ebben a szemeszterben adott elő utoljára Kálvinról, Eckhart mesterről és a német misztikáról valamint az ősegyház történetéről. A leglátogatottabbak U. Gerber nyugatnémet rendszeres teológus előadásai voltak Karl Barth teológiájáról. Emellett felejthetetlen marad a személyes találkozás és beszélgetés századunk egyik legnevesebb teológiai professzorával, Oscar Cull- mann-nal. A 87 éves, ám még teljes szellemi frissességnek örvendő professzor Bázelben tölti nyugdíjas éveit fel nem hagyva a könyvírással. Teológiai Akadémiánknak hozhattam egy dedikált példányt nemrég megjelent könyvéből, melynek címe „Einheit durch Vielfalt”. Ez alatt az idő alatt került megrendezésre a bázeli ökumenikus nagygyűlés, melyről lapunk egy korábbi számában már olvashattunk. Bázel valóban lázban égett, mindenki azon fáradozott, hogy minden a legnagyobb rendben történjék. A találkozó egyik fő jelentősége, hogy ezen a gyűlésen minden történelmi egyház résztvevőként delegáltátta magát. Felejthetetlen marad a Münster platz-i záró istentisztelet, mely után Bázel város polgárai vendégül látták a több száz delegátust és az istentisztelet résztvevőit. A gyülekezetben is nagy szeretettel fogadtak. Alkalmat kaptam igehirdetésre és egy szeretetvén- dégség keretében beszámolhattam hazánkról, egyházunkból és a siófoki templomépítésről.* A gyülekezet tagjai látva a Makovecz-terve- ket és hallva az építkezés eddigi eredményeiről szép adománnyal támogatták siófoki gyülekezetünk ügyét. Emellett szolgálhattam á berni német evangélikus gyülekezetben és két magyar protestáns gyülekezetben, Genfben és Lau- sanne-ban. „ Ezenkívül két érdekes egyháztörténeti témával foglalkoztam. Az egyik Grynaeus Simon bázeli munkássága, aki az egyetem görög és újtestamentum professzoraként működött 1529-1541-ig. Ézt megelőzően 1.521-23-ig Budán taná- roskodott, ahonnan valószínűleg a lutheri reformáció tanai hirdetése miatt kellett távoznia. A másik Dévai Mátyással, a „magyar Lutherrel” kapcsolatos. Ä bázeli egyetemi levéltárban megtaláltam híres „Disputatio de statu...” című művének korabeli kéziratmásolatát, mely újabb mozaikként segíthet a Dévai-kutatásban. Röviden ennyit a három hónapról. Az élményeket tovább lehetne sorolni, melyekért köszönet a '„Reicke Stiftungnak”! Blázy Árpád 1 i I }| i Emberek az embertelenségben” ÚTON AZ ÉGI T'ANYA FELÉ KISS SÁNDOR (Nagyacsád, 1903 Cegléd, 1989) A lélektan nélkülözhetetlen ismereteket tár föl az emberről. Hiányában sikertelen próbálkozás lenne a gyógyítás, talpra állítás. Mellőzése nagyon sokszor emberi életek tönkretételéhez vezet. Azonban mint minden tudomány, a lélektan is manipulációk eszközévé válhat. Ez azonban nem a pszichológia, pszichiátria létjogosultságát kérdőjelezi iheg, hanem az embertelenségnek arra a széles eszköztárára mutat, mely a gyógyítás tudományát is oly sokszor tette és teszi a lassú gyilkosságok eszközévé. A napokban jelent meg Gazsó L. Ferenc és Zelei Miklós Őrjítő marid- ragóra című könyve. Magyarázó alcíme: „Bevezetés a politikai pszichiátriába." (Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1989.) Tényfeltáró riportkönyv. Szereplői közül többen még köztünk élnek. Azok is, akiket tönkretettek és azok is. akik tönkretették őket. Nem régmúlt időszakok történetei gondolkodtatnak el, hanem életünknek fájdalmasan égető területe. A kezdet a könyvben így fogalmazódik meg: „A szovjet pszi-, chiátríai iskola 1945-ben »felszabadította«^ magyar pszichiátriát. Ezzel kezdődött a paranoia csöndes karrierje minálunk. A kórisme : a beteg az államhatalom intézményeinek nyílt bírálatával adja tanújelét a normális alkalmazkodásra való képtelenségének. A paranoia magyar meghatározása: befolyásolhatatlan meggyőződés, kóros következetesség.” A tudománytól elszakadt, a hatalmat szolgáló szovjet típusú „pszichiátria” módszerei tehát behálózták hazai életünket. Könnyen kerültek a másként gondolkodók elmeorvosi kezelés alá. Jakab Károly a Nemzeti Parasztpárt megyei titkára, majd a Petőfi Párté éppen úgy, mint dr. Medve András, aki sokszor szinte már érthetetlenül és mégis érthetően a szovjet fogságban elveszett jogos tulajdonát követelte. Aztán 516 oldalas könyvével a „Magyar rapszódia a Szovjetunióban” címmel újabb okot adott a vizsgálatra. Igen, az ő meggyőződése is befolyásolhatatlan volt. Hogyan is ne lett volna az egy poklok poklát megjárt emberé! Ismert neveket is találunk. Hajnóczy Péter írót, aki a Valóság 1975. októberi számában közölte már „Az elkülönítő” című szociográfiáját a szentgotthárdi elmeszociális otthonról. Érdemes idézni az arra reagáló egyik olvasói levélből: „Gennyes fekélyt fedett fel, melyről társadalmunk döntő többsége semmit sem tudott.” Az író ezután elmetörvényt sürgetett. Haláláig, semmi sem történt. Tiltott nemzeti ünnepeinken újra és újra olvashattuk a letartóztatottak között Pákh Tibor nevét. Az ő története is benne van a könyvben, ugyanúgy, mint azé a leningrádi haditengerészeti oktatóé is, aki a „szentként” kezelt műben, a Tőkében kimutatta, hogy Marx rosszul számította ki az értéktöbblet törvényt. Ha pedig nem ért egyet Marx-szal, akkor csak elmebeteg lehet! - hangzott a diagnózis és máris elnyelte az egyik elmeosztály. Rokkantnyugdíjazás lett a sorsa annak a fiatal magyar katonatisztnek, aki 1987 októberében megírta a párt főtitkárának, hogy a honvédelem munkamegosztásában fölösleges a munkásőrség és a határőrség. Felháborítanak a történetek. Azután lassan elgondolkozom azon, hogy vajon hányán állítottak már ki biztos „diagnózisokat”. Hányán tettek tönkre ezzel emberi életeket? Vajon hányán ragasztották bélyegül a másikra, akivel nem tudtak mit kezdeni, akit nem tudtak elfogadni, akitől meg akartak szabadulni, hogy elmebeteg, őrült, nem beszámítható? Vigyázzunk, mert az életellenesség nemcsak a politikai diktatúrákat jellemezheti, hanem a mindennapok „kis emberének” uralmát is a másik fölött, bizony sokszor állítólagos „szakemberek” segítségével! A szerzők könyvüket az újszülött Gazsó Sándornak ajánlják. Jelképes ez a dedikálás. Kimondani, hogy ő már ne élhesse meg mindazt, amiről ez a könyv szól. ______________________Mantf T Életéne k 87., boldog házasságának 57. évében elhunyt gyülekezetünk egyik legidősebb presbitere, Kiss Sándor testvérünk. Regényes élete századunk történetének része. Édesapja Amerikában próbál szerencsét, édesanyja a néhány holdas „családi birtokon” gürcöl. A cseperedő Sándor először libapásztor, majd - továbbtanulásról hiába álmodó - napszámos gyerek. Nincs mit várnia az örökségre, tejkezelő mesterséget tanul, Ceglédre jön, gazdag tanyások tejét gyűjti. Tanyát épít maga is, kétszer űzik ki belőle hatodmagával. Üzletet nyit, 4-5 év után tönkremegy. Csak 1960-ban költözik be a városba, ahol gyári munkás, majd nyugdíjasként kórházi portás... A családi otthonból erős, megtartó erkölcsiséget hozott magával. Bibliás mély hite egy gyenes- diási férfikonferencián született, amikor Turóczy Zoltán igehirdetése bűnvallásra kényszerítstte és megragadhatóvá tette a kegyelmet. Ezért is vállalta örömmel a gyülekezeti presbiteri szolgálatot. Kiss Sándor költő volt: reagált korának kérdéseire, átszűrte szívén és megörökítette a történeteket, ugyanakkor nem restellte feltárni mulasztásait vagy kételyeit is. Számos barátjával versben levelezett. Bőséggel írt köszöntőverseket - olykor, Uram bocsá’ - megrendelésre is. Énekeskönyvünk dallamaira átköltötte mind a 150 zsoltárt. Hagyatéka: mintegy ezernyi - hibátlan gépírással leírt, egybekötött költemény. Költészetének három fókusza volt: a magyar sors (benne saját élete), a család - és az Isten. A harmincas években „Magyar Jeremiásnak” nevezte magát, legfőbb „siralma” az, hogy sem ő, sem nemzete „nem tehet úgy, amint akar, más szabja ki lépéseit”,, hiszen „gyámot rendelnek melléje”. Idősebb korban éveket betegeskedett. Nem csoda, hogy egyre nagyobb figyelemmel fordult a szenvedő Jézus felé. Amikor kölcsön kapta Pétursson Hallgrimur Passió énekeit, az naponkénti imádsága lett. Sőt: az egészet a maga és unokái számára legépelte. Kiss Sándor azt'is tudta, hogy „aki az Úrban hal meg,... hazata- lál”. A „hazatalál” szó ezért legkedvesebb szava lett. Verses végrendeletében temetéséről is intézkedett: „... megkérem a lelkészt előre ] erényeimről ne beszéljen! Mert sok mulasztás terhel engem. .. | Csak ennyit mondjon: ... Az Úr Jézus őt megváltotta A saját drága vérével...! A 16 évvel ezelőtt történt súlyos operációja előtt így könyörgött feleségéért, gyermekeiért és unokáiért: „Még egy kérésem volna, jó Atyám! Ha én ott leszek az égi tanyán, Idővel mind-mind találjon oda, Hol nem lesz többé fájdalom soha.” Gyülekezetünk - a családtagokkal együtt - úgy tekint távozó alakja után, hogy Kiss Sándor Urunk kegyelméből úton van az. égi tanya felé! Hazatalál! , Zászkaliczky Pál
