Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-11-26 / 48. szám
Mit tegyenek a holttestem mellé? A Bibliát. ; ' ' '■ Mivel akarok feltámadni a világ végén? A Bibliával. Mit műveltem érdemeset a földön ? Azt, hogy elolvastam a Bibliát. Mereskovszkij Evangélikus ^mÉleM 54. ÉVFOLYAM 48. SZÁM 1989. NOVEMBER 26. SZENTHÁROMSÁG UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft A hajdúság egyetlen evangélikus templomának századik jubileuma Szívünk megtelt örömmel, hálával, reménnyel Az ünnepi közgyűlés így ünnepeltük szerény debreceni templomunk századik évfordulóját október elsején, ezen a számunkra emlékezetes, verőfényes őszi vasárnapon.. A hálaadó istentisztelet szolgálatát dr. Nagy Gyula püspök-elnök végezte. 01- tári szolgálatában a gyülekezet lelkésze és Magyar László nyíregyházi lelkész osztozott. - Itt, a mi kis evangélikus szigetünkön, bizony az is nagy esemény, ha szétszórt gyülekezetünk 35V40%-a együtt van, és akik jelen vannak, három szolgálattevőt láthatnak egyszerre az oltár előtt. - Külön örömünk volt, hogy szórványaink képviselői is beutaztak Debrecenbe a Hajdú- Biharban egyetlen evangélikus templom jubileumára. - A mi viszonyaink között népes gyülekezet abban is örö- rtVÖt lelte, ahogyan a testvéregyházak és gyülekezetek részt vállaltak ünneplésében. A református egyházat Arató Ferenc püspökhelyettes és Zsíros József esperes képviselték, a görög katolikus egyházat és gyülekezetét Oláh Miklós esperes, egyházmegyénk gyülekezeteit és lelkészeit Magyar László nyíregyházi igazgató-lelkész és Czipott Ernő dr. egyháztanácsos. Püspökünk a 100. zsoltár alapján hirdette az igét az ünneplő gyülekezetnek. Három üzenetét olyan egyszerűen, alkalomszerűen és időszerűen közölte a jelenlévőkkel, hogy a ráfigyelés nem maradhatott el! Az első üzenet a múltra irányította a tekintetünket. Úgy, hogy az késztessen hálára, és sürgesse, hogy egész életünk váljék hálaadássá! Most a 100 éves templom jubileumán áldjuk Istent gondviselő szeretetéért. Azért, hogy megőrizte - a háború viharán át is - templomunkat, és a gyülekezetünket. Áldjuk őt megváltó szeretetéért, Jézus Krisztus Urunkért. Áldjuk azért, hogy ez a templom 100 éven át a bűntől, haláltól szabadító Ige, az evangélium megszólaltatásának helye lehetett. Legyen és lehessen ezután is az Ige erőközpontja ! A második üzenet^ a jelenre célzott: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel!” Hálaadásunknak a felebarát iránti szolgálatban, a szeretet áldozatos cselekedeteiben kell kifejeződnie. Istent, Krisztust csak a felebaráton keresztül tudjuk szolgálni. „Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is, velem tettétek meg" - mondotta Urunk. Ezer alkalom kínálkozik ma a cselekvő szeretet gyakorlására a családban, munkahelyen, népünk, társadalmunk életé- ben. A harmadik ütenet a jövő felé fordította lelki szemeinket. „Örökké tart szeretete, hűsége nemzedékről nemzedékre." Ez az ige valóban hatalmas bátorítás a jövőre nézve. Isten a jövőben is adja szeretetét és megbizonyitja hűségét az egyházban, a templomban, hazánkban, közösségi és egyéni életünkben. Ez a mi reménységünk bizonyos forrása. - így induljunk el a jövő útján békességgel, reménnyel! Az igehirdetés előtt Szabó Márta zenetanár előadásában egy csellószámoi hallgatott meg a gyülekezet-orgonakí- sérettel. Befejeztével pedig a gyülekezet ifjúsága egy spirituálét énekelt Joób Árpád főiskolai tanársegéd vezetésével és gitárkjsérettel. Külön ki kell emelnem Simon Katalin Erdélyből érkezett ope- . raénekes hívünk szolgálatát, aki a spirituálé szóló-részeit énekelte. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen a gyülekezeti lelkész felolvasta a 100 éves templomnak erre az alkalomra megírt történetét. Tüzetesen ismertette jelenlegi istentiszteleti helyünk előzményeit. A négy ideiglenes lelki otthon közül a legelsőt a Sopronból Debrecenbe költözött kereskedő özvegye, Thirring Lipótné, bocsátotta rendelkezésre udvari házában. Itt Budaeus György tokaji lelkész tartott először istentiszteletet 1796-ban. Az 1650-es évek után - addig élhetett itt a lutheri reformáció - ez volt az első életjele evangélikus gyülekezetnek. - Az egymás után következő három ideiglenes istentiszteleti helyet úgy bérelte a gyülekezet. Az 1810-ben béreltet 1849-ben a Debrecenbe özönlő orosz és osztrák katonák teljesen elpusztították a berendezésével együtt. Ettől kezdve a református egyház szolgálatát vették igénybe a hívek szinte az önállóság kimondásáig, 1882-ig. Ebben az időben akkoAz ünneplő debreceni evangélikus gyülekezet Jézus él és megtölti hajlékát Luk. 14,15-24 Az angolok nagy emberétől, Churchill- től tanultam: „Mi az épületeinket formáljuk, azok pedig minket formálnak.” Ez a logikája annak, hogy amikor Siófokon hajóformájú templomot építünk, mindig ott a kérdés is: megtelik-e majd a hajó? Ez volt a kérdés a nagy vacsorára megterített asztaloknál is. Ezt kérdezzük akkor is, ha valahol a szórványban egy hittestvérünk felajánlja szobáját istentisztelet céljára. Es ez volt a kérdés akkor is, amikor a Népstadionban készült az evangelizá- ció. Elő Urunkat olyan házigazdának ismerjük, aki nemcsak előkészíti hajlékát, de meg is tölti azt. A Jelenések Könyvében helyszíni tudósítást olvashatunk Isten szeretetének egybegyűjtő hatalmáról. Kikkel tölti meg az Úr az ő hajlékait? Olyanokkal akik tetőnélküliek. Greiner ny. párizsi püspök a még be nem fedett templommal kapcsolatban beszélt a tető nélküli gyülekezetről, melynek az ég és a még nagyobb menny az oltalma. Mert aki úgy véli, hogy neki elég oltalom a szántóföld gazdasága, a kereskedés jövedelme vagy családjának közössége, az úgyse megy el az Úr hajlékába. Azok mennek oda, akiket úgy kell támogatni, vezetni, hívni, bátorítani, mert maguktól nem mernének bemenni. Hogy tölti meg az Úr az Ő hajlékait? Első olvasásra akármilyen döbbenetes, de mégis igaz: kényszerrel! Erre a szóra már eszünkbe jut, hogy hányszor vádolták az egyházat erőszakossággal és a „kényszeríts mindenkit bejönni” - az inkvizíció kínzókamráinak jelmondatává lett. Bizony, szégyen és örökké szégyenünk marad, hogy ez megtörténhetett. Viszont az is szégyen, ha az Úr szolgája és Isten népe nem érzi Isten szeretetének kényszerét, mert Jeremiás óta igaz az, hogy az IGE, Isten szeretetének üzenete olyan kényszerítő erő mint a csontokba rekesztett tűz. Mert az igét el kell mondani, szabadulni kell - mint hordozhatatlan tehertől - súlyos üzenetétől! És a hűség is kényszeríteni tud. Az első évszázadok agg vértanúja, Polykarpus egyszerűen így utasította vissza Krisztus megtagadását: Jézus annyi évtizeden keresztül hűséges volt hozzám, hogyan tagadhatnám meg? Még a reménység is kényszerhelyzetben születik. Ahogyan a horgonyra sem a csendes, sima vizeken van szükség, hanem éppen a veszélyben, úgy a reményre sem a szép napokban, hanem a súlyos napok szorongató kényszerében van szükség. Az Úr hajlékaiba nem besétálunk és nem menetelünk, hanem bevitetünk mint ahogyan „elkapják" azokat akik az imént még harcban álltak, vagy meglapulva húzták meg magukat. Az ő hajlékai azért telnek meg ma is, mert igazat énekelünk a 388. énekünkben. „Győzelmet vettél ó Feltámadott, dicsőséggel fényes a diadalod.” Miért tölti meg az Úr az ő hajlékait? Hogy vacsorát adjon népének. Mert az Úr nem reggelit, ebédet vagy uzsonnát ad övéinek, hanem vacsorát! Ilyenkor már majdnem elmúlt egy nap, már reánk telepedett az este, már búcsúzunk a nap kedves vagy bánatos emlékeitől. Vacsorájában önmagát adja ételül és italul. Nemcsak akkor, amikor úrvacsorát veszünk, hanem akkor is, amikor szava, imádsága, éneke és tanítása, útmutatása a mindennapokhoz tartoznak. Mert vacsorájában nem valamit kapunk, hanem Őt magát, az Élőt! Vacsorájában asztalközösséget ad nekünk. Embereket, akikkel ugyan együtt lehettünk másutt és máskor is, de most mégis Jézus vendégeiként vagyunk együtt. Ez a közösség kötelez arra, hogy Jézus nevében, az Ö indulatával és felelősségével éljünk egymással. Vacsorájában az Úr békességet ad övéinek. A vacsora képe a béke szimbóluma. Ha Jézus ül az asztalfőn, akkor sokszorosan is így van. Bejárhatjuk a világot és megkérdezhetünk bárkit: van-e nagyobb nyereség annál mint ha az ember békességben van Istennel, embertársával és önmagával? Ugye, mindnyájan igazat adunk az őserdő doktorának Schweitzer Albertnek: „a békesség olyan mint a mozdony: minden csak utána következhet!" Józsa Márton DR. NAGY GYULA PÜSPÖK A JÖVŐ ÉV ELEJÉN NYUGALOMBA VONUL Az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke a következő bejelentést tette az Egyházkerületi Presbitérium november 9-én tartott ülésén és egyidejűleg a következő levelet intézte az Egyházkerület gyülekezeteihez: „Kedves Testvéreim! Ötvenedik évébe lépett egyházi szolgálatom és a mai egyházvezetés rendkívül megnövekedett feladatai miatt, Isten színe előtt, arra az elhatározásra jutottam, hogy az Északi Egyházkerület püspöki tisztségét a közeljövőben átadni kívánom a gyülekezetek presbitériumai által megválasztandó utódomnak. Ezt azzal a reménységgel teszem, hogy amíg Isten engedi, egyházamat tovább szolgálhatom a hazai és nemzetköri egyházi életben, és elsősorban a teológiai-tudományos munka területén. Hálásan megköszönöm az Egyházkerület gyülekezeteinek, híveinknek imádságait, számtalanszor megtapasztalt bizalmát és szeretetét. Őszinte hálával gondolok mindazokra, akik - ma élők és már Istenhez hazatértek - hűséggel álltak mellettem az Egyházkerület és az Országos Egyház szolgálatában. Egész egyházunkat, benne Egyházkerületünket és gyülekezeteit Isten őrző, megtartó kegyelmébe ajánlom. Testvéri szeretettel: Dr. Nagy Gyula, püspök.” Dr. Nagy Gyula püspök 1918. szeptember 22-én született a Gömör megyei Pelsőcön. Szülei, ősei a vasmegyei Kemenesalja magyar evangélikusságából származtak. Gimnáziumi éveit a győri bencés gimnáziumban, teológiai tanulmányait a soproni Evangélikus Hittudományi Karon, filozófiai tanulmányait a berlini egyetem Filozófiai Karán végezte. Filozófiából 1943-ban Berlinben, teológiából 1946-ban Sopronban szerzett doktori fokozatot. Hét éven keresztül (1944-1950) Sopronban, Győrött és Pécsett végzett lelkészi szolgálatot. Az egyetemes egyházi közgyűlés 1950-ben az Evangélikus Teológiai Akadémia rendszeres-teológiai tanszékének tanárává választotta meg. Harminckét évig állt a teológiai tudomány és a lelkésznevelés szolgálatában; ebből kilenc évet töltött a Lutheránus Világszövetség, majd az Európai Egyházak konferenciája meghívására Genfben, nemzetközi egyházi szolgálatban. Közben beutazta az öt világrészt és megismerte a világ egyházainak mai életét. hazatérése után az Északi Egyházkerület 1982-ben püspökévé választotta. Jelentős része volt a budapesti evangélikus világgyűlés (1984) teológiai előkészítésében és munkájában. Káldy Zoltán püspök súlyos betegsége alatt helyettesként, majd 1987 nyarától az országos egyház vezető püspökeként szolgál. Közel négyszáz cikke, teológiai tanulmánya jelent meg itthon és külföldön, három világrész tizennyolc országában. Legismertebb könyve teológiai szociáletikája (Egyház a mai világban. 1968). Igehirdetési és tanulmány-kötete (Az egyház kincse) 1988-ban látott napvilágot. Egyházunkat képviseli az országgyűlésben és annak Külügyi Bizottságában. A Debreceni Református Teológiai Akadémia 1988 őszén avatta a teológiai tudományok tiszteletbeli doktorává. Az Északi Egyházkerület Presbitériuma november 9-i ülésén arra kérte a püspököt, hogy megválasztandó utódja beiktatásáig végezze tovább a püspöki szolgálatot. A Presbitérium egyúttal elrendelte a püspökválasztást az Északi Egyházkerületben és - széleskörű előzetes tanácskozások alapján három jelöltet javasol választásra a gyülekezet presbitériumainak: Szebik Imre budavári esperest, püspökhelyettest, dr. Reuss András budapesti teológiai tanárt és Ittzés János kőszegi lelkészt. A püspökválasztás menetéről, határidőiről és jelöltekről lapunk következő számaiban adunk részletes tájékoztatást. ra lélekszám-veszteség érte gyülekezetünket, hogy azt sohasem heverte ki teljesen. - Az 1882-ben bérelt imaházban orgonát is állítatott fel a gyülekezet. De négy év után ismét költöznie kellett negyedik ideiglenes otthonába. - Végre 1888 szeptemberében saját templom építését határozta el a gyülekezet. A döntést határozott intézkedések követték. 1889 májusában úgy indult az építkezés, hogy augusztus végére teljesen készen és berendezve adhatta át a vállalkozó. A templomot szeptember 1-jén szentelték fel. - Mivel a gyülekezet lélekszáma növekedett, nagyobb és tornyos templom építését tervezték. Az anyagiak szinte bőségesen meg voltak hozzá. Az új orgonát 1925ben már a leendő épülethez méreteztet- ték. 1936-ban ezt jelentette a lelkész az egyháztanácsnak: „1940 november 10- én a debreceni evangélikus templom tornyában meg fognak szólalni a harangok.” - Nagyon fájlaljuk, hogy ezek a harangok - a belső huzavona és a háború miatt - elnémultak, mielőtt megszólaltak volna. De az 1889-es templom megmaradt! Az utolsó 25 évben 362 000 forintot költöttünk külső és belső tatarozására. Gázfűtése is jól működik, de közületi díjjal igen költséges. Utoljára köszöntések hangzottak ünnepi gyűlésünkön. Először püspökünk részéről, egyházunk helyzetének felvillantásával. - A testvéregyház és dr. Kocsis Elemér püspök képviseletében Arató Ferenc püspökhelyettes, a görög kát. egyház részéről Oláh Miklós esperes, az egyházmegye gyülekezetei és lelkészei részéről Magyar László igazgató-lelkész mondott meleg köszöntést. - Többen táviratban - köztük elsőként dr. Harmati Béla püspök, né- hányan levélben - köztük elsőként dr. Ács István városi tanácselnök - köszöntötték gyülekezetünket. - Az elhangzott felszólalásokra az espereslelkész válaszolt. - Ünnepi ülésünket az ifjúság éneke gazdagította. Imádsággal, az Erős várunk elének- lésével és nemzeti himnuszunkkal zártuk felejthetetlen jubileumunkat. Szabó Gyula Kicsinyek tanítása imádságra „Gyermekek és csecsemők szájából szereztél magadnak dicséretet' Mt, 21,16 A teljes Biblián átvonuló gondolat, hogy az egész teremtett világ magasztalja Teremtőjét. „Napkeltétől napnyugtáig dicsérjétek az Úr nevét!” Zsolt 113,3. A természet végbeviszi ezt puszta létével, külső szépségével és belső törvényeivel, az ember pedig - bár a teremtés koronája - adós marad vele. Pedig nyelvet, értelmet is kapott, hogy szavával, énekével, hálaadásával cselekedhesse. De teszi-e? Isten teremtő munkájának nagy tragédiája, hogy a leginkább dicsőségére formált ember szívesebben hangoztatja a maga dicséretét. Az Istent dicsőítő kórusból gyakran hiányzik az ember hangja, ha nem éppen diszharmóniát kelt az a teremtettség áhítatos szimfóniájában. Isten mégse hagyta félben munkáját. A fazekas se hagyja félbe művét, ha elromlik is az edény. Összenyomja az agyagot, újra korongjára teszi, iw újra formálja. Így cselekszik az Úr is. Amikor látta ember müve eltorzulását, új kezdetet indít célja megvalósítására. A 8. zsoltárban van egy csodálatos részlet, mely Jézus életében és művében nyeri meg igazi értelmét. A jeruzsálemi bevonuláskor a Jézust követő sokaságban nagy gyermeksereg csoportosul. Csengő hangjuk túlharsogja a felnőttek énekét: „Hozsánna a Dávid Fiának!" Ez bántotta a főpapok és írástudók fülét, és felháborodottan kérték számon Jézustól: „Hallod, mit mondanak ezek ? Hallom - felelte Jézus -, de sohasem olvastátok-e: gyermekek és csecsemők szájából szereztél dicsőséget?”' Az angyaloknál kevéssel kisebbé tett, páratlanul kitüntetett ember hallgatott, a pallérozott elmék féltékenykedtek. Az új nemzedék kicsinyei pedig hoszan- náztak. Őket nem zavarta a szamárcsikó, a szegényes menet, a hallgatag vándor. Nem a szemükkel kutattak, nem az értelmükkel mérlegeltek, hanem a szívükre hallgattak, s a nagyok rosszallásától sem tartvá vallottak és ünnepeltek. Itt értjük meg, hogy miért tetszett az Atyának fellebbentenie a fátylat a gyermekek és a gyermeklelkűek előtt, és elsötétítenie a bölcsek és az értelmesek elméjét. * Jézus többször használta fel a gyermekeket nagyok tanítására és példájául. Többek között imádkozásban is. Fogadjuk meg ezt a tanítását is. Hiszen most annyi szükség van imádkozókra és imádságra, gyermeki bizalomra és a meghallgattatás egyszerű és bátor természetességére. Könyörögjünk ilyen lelkületért, s a sok időszerű imatárgyért! Lelkipásztor szerkesztőségi konferenciájáért (Gyenesdiás nov. 20-23), bu- dahegyvidéki evangélizációért (Tartsay Vilmos u. 11. nov. 24-26.), az egyházi esztendővégi éí adventi megszaporodott gyülekezeti, igehallgatási alkalmakért, hitoktatásért, ifjúsági munkáért. Vegyük szívünkre a nagyon döntő időszakot egyházunk, társadalmunk és népünk életében. Kérjük Isten különösen is kegyelmes vezetését, segítségnyújtását helyes döntések hozásához. Szaporodjanak az imádkozok és az imádságok! Kéijük a karácsonyi békét és áldást! Csepregi Béla
