Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-11-12 / 46. szám
Az emberekkel légy békében, s a bűnöknek üzenj hadat! Seneca 54. ÉVFOLYAM 46. SZÁM 1989. NOVEMBER 12. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 25. VASÁRNAP ÁRA: 8,50 Ft A felavatás szertartása az aulában Napjainkban sokszor emlegetjük, hogy egyházunk előtt új és új lehetőségek nyílnak a szolgálatra. Azt is megállapítjuk, hogy megfogyott a lelkészek száma, vajon, hogyan tudunk eleget tenni a mindig újabb kihívásoknak. Október 21-én, szombaton a zuglói evangélikus „centrumban” (most már nyugodtan mondhatjuk így is) arról győződhettünk meg az új Teológiai Akadémia ünnepélyes felavatásán, hogy nekünk gazdag és előre látó Istenünk van, aki mindig ad reménységet - és a reménységhez a szükséges emberi és tárgyi feltételeket is - nem nézve kishitűségünket, mulasztásainkat, bűneinket. A gazdag Isten ajándékából, testvéregyházak és testületek szívének megmozdulásából alig két év alatt felépült gyönyörű, modern Teológiai Akadémiánk és - ami még nagyobb reménységre ad okot - letette fogadalmát a 35 első éves hallgató, akik most kezdik el felkészülésüket a lelkészi pályára. Ezekről az eseményekről az alábbiakban tudósítjuk híveinket, és ha megmarad írásunk, a késő utókort is, egyházunk újabb örömünnepéről, az alig másfél hónapja megnyitott Budapesti Evangélikus Gimnázium ünnepségei után. A megnyitó istentisztelet résztvevői a zuglói templomban Jóval a kezdés időpontja előtt már megtelt a zuglói templom a fővárosi és vidéki gyülekezetek tagjaival, a testvérakadémiák küldötteivel, és a testvéregyházak képviselőivel. Hamarosan megérkezett a különautóbusz, mely a meghívott külföldi vendégeket hozta, akik ezen a napon az Akadémia tiszteletbeli doktori címét kapták. A gyülekezeti teremből indult el az ünnepi menet az új Akadémia főbejáratához. Itt az avatás liturgiája szerint Tillay Ernő Ybl-díjas tervező-építész adta át az épület kulcsát Nagy Gyula püspök-elnöknek, aki tovább adta az Akadémia dékánjának, Nagy Istvánnak ,'hogy megnyissa az új Akadémia kapuit. Rövid avató szertartás következett, melyet Nagy Gyula és Harmati Béla püspök, valamint Nagy István dékán végzett. A felszentelő imádság és áldás után a gyülekezet együtt énekelte az ősi Confirma- éneket: „Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél értünk...” A gazdag Isten ajándékoz, de meg is tart és megerősíti az ő munkáját! A napi sajtó lényege az aktualitás - olvasom valahol. De a heti sajtónak, az Evangélikus Életnek és benne az Élő Víznek lehet-e más a lényege mint az aktualitás? Erre gondolok, amikor szobrászművészünktől telefont kapok. A siófoki templom oltárára finn nyírfából faragja a Feltámadott Krisztust és azt üzeni: „gyere műhelyembe, mert a Feltámadott kezd kijönni a fából!" Ez a rovat és evangelizációs szolgálatunk akkor aktuális, amikor a Feltámadott ÚR valóban kezd kijönni a bibliánkból, prédikációnkból, gyülekezeti munkánkból és egyházunk minden szolgálatából. Ha e mai textusunkat nézzük a feltámadott fényében, azt kell felismernünk, hogy él a számon kérő király és előtte állunk mi is, a számonkért szolgák. A király mindenekelőtt kegyelmet osztogató ÚR! Az elején Péter sem tudta ezt. Azért kérdezi, hogy hányszor is kell megbocsátania, mert azt képzeli, hogy Jézus evangéliuma valamilyen újfajta törvény. Pedig az evangélium kezdete az, hogy a király kegyelmet gyakorolt! Megszámlálhatatlanul nagy kegyelmet. Ki tudhatná számba venni Isten nagy szerelmét, amelyet reánk árasztott akkor, amikor Jézus vérét ontotta érettünk a keresztfán és amikor fel is támadott érettünk harmadnapon. A Feltámadott ÚR él és élteti a Bibliát, igéje tárházát. Nemcsak éhező-szomja- zó afrikaiak vannak, hanem ez a világ egyre inkább éhezi és szomjazza az Jézus él és számon kér! Mt. 18,21-35 evangéliumot i$. A napi sajtó önti az aktuális reformhíreket, de higgyünk a még aktuálisabb hírben: „ Van még számomra is bocsánat, van Jézusom, O az egyém". Az élet beszéde, az igehirdetés mindnyájunk ügye kell, hogy legyen. Adja Isten, hogy lapunk nemrégen felvetett kérdésére: Milyen legyen az igehirdetés? sok jó és továbbsegítő válasz érkezzen egyházunk igehallgató népétől. Éppen a széto$ztogatott kegyelmet kéri számon a király! Mert vagy a földön vagy már az örökéletben élnek azok a szolgatársaink, akik hirdették nekünk az értünk meghalt és feltámadott Jézus bűnbocsátó kegyelmét. Élünk mi is, akik olyan sokat kaptunk a kegyelem trónusáról, és akik olyan kevéssel tudtunk elszámolni. Élnek sokan azok közül is (bár sokan meg is haltak már), akiknek nem tudtunk megbocsátani. Akiket fojtogattunk és elárasztottunk követeléseinkkel: fizess meg! fizess meg! Élnek sokan azok a szolgatársaink is, akiket szívtelenségünkkel megbotránkoztattunk, mivel a kapott kegyelmet nem tudtuk továbbadni. E számonkérés nem csupán bibliai példázat, hanem egyházunk legaktuálisabb eseménye. A kegyelemmel élni Külföldi vendégek Az avatáson részt vett gyülekezet ezután visszatért a templomba, ahol hálaadó istentiszteleten köszönték meg Isten ajándékozó szeretetét. Az avatáson és a hálaadáson részt vett az Ökumenikus Tanács vendégeként hazánkban tartózkodó Amerikai Egyházak Ökumenikus Tanácsa 12 tagú küldöttsége is ár.Tóth Károly püspök, a hazai Ökumenikus Tanács elnöke kíséretében. Az igehirdetést Nagy Gyula püspök Ef. 3,14-21 alapján tartotta. Néhány gondolata kell, hogy Akadémiánk útján segítsen és világítson a jövőben. „Meghajtom térdemet az Atya előtt...” írja Pál és új Teológiai Akadémiánk felszentelésekor lényeges tudnunk, professzoroknak, lelkészeknek, ifjú hallgatóknak, hogy a legjobb módszer a teológia tudományának elsajátítására az Isten előtt „szívet és térdet” hajtani, az imádság áhítatával foglalkozni vele... Az igazi teológiai tudományt csak az imádság lelki pozíciójában lehet és szabad művelni. Az embernek, akinek nemcsak teste és nemcsak értelme, szellemi élete van, hanem lelke is: élete legfontosabb dimenziója Istennel való belső kapcsolata! Ugyan mi lenne a teológiánk az Istennel, Jézus. Krisztussal való ilyen belső, szüntelen kapcsolat nélkül?. .. Az első lépés keresztyén életünkben feltétlenül a szív belső hite, kapcsolat Istennel, a második lépés azonban mindig a megismerés: a hit ismerete Isten szentsége és megbocsátó szeretete felől... Ilyen hívő, személyes teológiai megismerést adjon, közvetítsen ez a Teológiai Akadémia... Az ilyen teológiát csak testvéri közösségben lehet művelni, melyet a szeretet jár át. Új Teológiai Akadémiánk munkájában is a hit személyes megismerése és a szeretet közösséget teremtő csodálatos ereje mindig együtt járjanak, egymástól soha el ne szakadjanak. Mert ahol a teológia tudománya elszakad a hittől és szeretettől, ott nem a mennybe, hanem a pokolba ’vezető útra léptünk... Csodálatos gazdag Istenünk van, aki mindent felülmúló szeretettel hordozza egyházát a múló időben nemzedékről nemzedékre. „Legyen övé a dicsőség az egyházban, Krisztus Jézus által, nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké!” A hálaadó istentiszteleten szép ének-zenei élményben is részünk volt. A Lutheránia Énekkara Kamp Salamon vezényletével Kodály Szép könyörgését és J. S. Bach Sei Lob und Preis c. motettáját adta elő Trajtler Gábor orgonakíséretével. Istentisztelet után még sokáig együtt maradt az ünneplő gyülekezet. Átvonultak az új Akadémia épületébe és „birtokba vették” szemeikkel egyházunk új intézményét. Bejárták a folyosókat, tanári szobákat, tantermeket, megnézték a könyvtárat és nagyon tetszett mindenkinek a nagy előadói terem, az auditórium maximum, melyben teológiai konferenciák, tudományos előadások tarthatók. A terem felszerelhető hangosító berendezéssel, vetítésre alkalmas, tehát minden elvégezhető, ami ma egy tudományos felkészültségű konferenciának velejárója. Örömöt sugároznak a tekintetek - egyházunk népe magáénak érzi az új akadémiai épületet! nem tudó szolga botránya. Vajon nem függ-e össze ezzel tapasztalatunk, hogy olyan nehezen indul be újra egyházunk evangelizációs szolgálata? Tanulnunk kell a kegyelmet eltékozoló szolgatársunk ítéletéből. Ez is'aktuális feladatunk! A gyülekezetekre ebben a hazában a tízezer talentumnál sokkal több van bízva: az az örömhír, hogy élő Jézusunk van, akiből élni is lehet! Isten e mérhetetlen kincset megszámlálhatatlan helyen és alkalommal akarja szétszórni: úton-útfélen, kórházban, fogházban, az egyház eddigi népe között és azok között, akik között hiánycikk volt mostanáig a Szentírás jó híre. Az Élet Fejedelmének szívügye e példázat idejében is, meg a mi időnkben is a másik ember, az a száz dénárral sem rendelkező másik ember. Aki velünk együtt csak vétkes ember, és akinek meg kell, és meg lehet bocsátanunk, akármi is a vétke. Dsida Jenő kolozsvári, házsongárdi sírkövéhez gonosz kezek tintás üveget csaptak és a lila tinta ráfolyt a feliratra. Jó lesz lemosnunk és lesikálnunk ezt a szennyet, hogy elolvashassuk a költő mély vallomását, melyet éppen igénkből meríthetett: „Megtettem mindent, amit megtehettem, kinek tartoztam, mindent megfizettem. Elengedem mindenki tartozását, felejtsd el arcom romló, földi mását!" Az Élővel együtt mi is csak így élhetünk! Józsa Márton Szolgáljatok az Úrnak örömmel! Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel jelentették: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!" Lk 10,17 Szóhasználatunkban „szolgálni” - általában parancs teljesítését, terhet jelent. Persze attól függően, kinek a parancsát teljesítjük. Van parancsoló, akinek a követelése nyűg és megaláztatás. De van olyan úr is, akinek a szolgálata öröm. Az Istennek engedelmes életre, Isten tiszteletére általában alkalmazzák a „szolgálat” kifejezést. Benne van ebben annak az elismerése, hogy Isten Úr, a neki enge- delmeskedők pedig szolgái. A jó urat szolgálni mindig 'öröm. A hetvenkét tanítványt se könnyű útra küldte Jézus. Bárányként mentek farkasok közé. Találkoztak meg nem értéssel, visszautasítással. De sohase az volt szemükben a döntő, hogy kikkel találkoztak, hanem Ő, aki küldte őket. Jézus nevében járni mindig öröm. Benne mindig a hatalmasabb, a győzelemre segítő jár velünk. Az imádságot is szívesen nevezzük szolgálatnak. Tapasztaljuk is, milyen hasznos és fontos szolgálat ez az ige hirdetése és az evangélium terjesztése mögött. Az evangelizációhoz mindig kapcsolódott az imádság szolgálata. Előkészítő könyörgésként és hálás köszönetmondásként. S mikor kitűnt, hogy az imádság meghallgatásra talált, az mindig örömforrást jelentett. Billy Graham munkatársaitól ismételten hallottuk, hogy az utóbbi években honosodott meg körükben az imahármas szolgálata. Hárman megállapodtak közös imádkozásban, éspedig úgy, hogy mindhármójuknak volt kü- lön-külön 3-3 személy a szivén, akik még nem ismerték Jézust, s ezeket szerették volna egy evangelizációra, s azon keresztül Jézus elfogadására eljuttatni. Ennek az érdekéban hetenként közös imádkozásra - akárcsak negyedórára - összejöttek, kifejezetten a 9 személyért való imádkozásra. Ismételten megtörtént, hogy mire elkövetkezett a kérdéses evangelizáció időpontja, akkorra az imádságban hordozott személyek hitre jutottak. Az értük mondott imádságok gyümölcseként. Mi más volt ez, mint annak a megtapasztalása, hogy a lelkek engednek emberek szavára is, melyet Jézus nevének segítségül hívásával mondanak. Imatárgyak: Jézus neve vegyen dicsőséget szolgálatunk által gonosz erők meghátrálásában, emberek megtérésében, imameghallgatásokban. Dicsőítsük Jézus nevét szavunkkal és életünkkel. Könyörögjünk kedélybetegekért, káros szenvedélyek rabjaiért, megromlott életű családokért, nehéz sorú gyermekekért, üldözöttekért, menekültekért, otthontalanokért, minden javukra végzett munka eredményességéért. Csepregi Béla Mert ahogyan hisszük, hogy Jézus meghalt és . feltámadt, úgy bizonyos az is, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt 1 Thessz 4 14. \ TEOLÓGIAI AKADÉMIÁNK ÜNNEPÉLYES FELAVATÁSA A kapu előtt
