Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-10-29 / 44. szám
Evangélikus Élet 1989. október 29. „GYAKOROLD MAGAD A KEGYESSÉGBEN/" Lelkésziktatás Angyalföldön Bibliaóra - kinek, hogyan, miért? • • • • KÖZÖSSÉGBEN ÉLJ - KÖZÖSSÉGRE HÍVJ! I Az egyik presbiterasszony kedvetlenül mondta el a minap, hogy amikor utcabeli ismerősét hívogatta a bibliaórára, gúnyos mosoly volt a felelet és a további puhatoló- dzására ezt kapta magyaráztatul: „Nem vagyok én olyan szenteskedő!” Most ébredt rá arra, hogy vannak, akik rajongó kegyeskedésnek, túlzásnak tartják a bibliaórán való részvételt. Hát nem elég a vasárnapi templomozás, az istentisztelet? Még hétköznap is bibliaóra? Bizonyára oda csak a „nagyon” hívők, a „szentek” járnak, s tán be se fogadnának „egyszerű” keresztyéneket. Ez azonban nem „exkluzív” gyülekezeti tagok k]ubja, ahová csak a bennfentesek mehetnek. Szó sincs róla! Gondoljuk csak végig az egész kérdést! A templomi prédikáció, igehirdetés monológ: a prédikátor szól és a gyülekezet hallgatja. Szükség van azonban a dialógusra, a párbeszédre, sőt a beszélgetésre is. A kérdéseket tisztázni, félreértéseket rendezni és a téves nézeteket helyreigazítani csak beszélgetéssel lehet. A reformáció népe az otthoni mindennapi áhítatok, imádságok mellett a családok biblia körüli el- csendesedésén túl már a pietizmus korától kezdve 1 több mint két és fél évszázada - gyakorolja a hétköznapi közös bibliatanulmányozást. Ráébredt arra, hogy nem elég hallgatni az igét. Kellenek olyan alkalmak, amelyek a bibliaolvasást segítik, irányítják és az ilyen összejövetelek a gyülekezet egyes csoportjainak tanítására is szolgálnak. A fiataloknak van nagy szükségük erre, de jó ez felnőtt korban Az örök Isten évszázadokkal, sőt évezredekkel előre megígérte az emberiségnek a Messiás-Krisztus eljövetelét. Ezt ábrázolja számyasoltárunk első oldala. Ugyancsak évszázadok, évezredek múltán lett „aktuális” a Pünkösd és a Reformáció. Jézus eljövetele az idők teljességében következett be, „amikor a nép várt szívében”. Ugyanúgy az egyház sokévszázados lassú eltévelyedései nyomán támadt vágyódás az egyház „renoválása”-megtisztítására. Mint megfogalmazták: vezetőségében és tagjaiban (reformatic ecclesiae in capi- tf et membris) egyaránt. Hiszen „amikor az emberek-püspökök aludtak” (Mt 13,21. és 95/11. tétel) az ördög elhintette a tévtanok konkolyát az egyházban. - A Reformáció próféciáját Jel. 14,6.-ban olvassuk. Ezt ábrázolja a 2. oldal 1. szárnyképe: „Az ég közepén”, az egyházi élet és érdeklődés középpontjában látja János apostol pátmoszi próféciájában Isten „küldöttét” - angyalát. Rábízta az örökkévaló Evangéliuis. A biblia ugyan nem tankönyv, de megismerni csak tanulással lehet. Úgy, ha valaki, aki érti, tudja, tovább is adja ismereteit és meggyőződését, az egyház tanítását olyanoknak, akik tanulni vágynak, lelkileg gazdagodni, épülni szeretnének és a Szentírás titkaiba mélyebben kívánnak behatolni. A bibliaóra ezenkívül nagyszerű közösségformáló, közösségépítő alkalom! Információkat lehet kicserélni, elmélyülhet a kapcsolat a résztvevők között és együttes segítés, tanácsadás, egymást támogató, erősítő, vigasztaló szolgálat származhat belőle. A lutheri egyetemes papság elve maga is megkívánja, hogy a gyülekezeti tagokat tanítsuk, továbbképezzük és bibliai, egyháztörténeti, tanításbéli ismereteiket elmélyítsük, hogy hivatásuknak-küldeté- süknek eleget tudjanak tenni. Hiszen a családban gyermekeket, unokákat csak így lehet hitre nevelni felelősen a szülőknek, nagyszülőknek. Ida néni nálunk szinte minden bibliaórán boldogan állapítja meg, milyen áldott alkalom ez, ahol az ember kiöntheti a szívét, elmondhatja gyötrő kérdéseit, vagy akár feltárhatja ismereteinek hiányosságát. Mert a közös beszélgetésben, a közös munkában jön a bibliai felelet, válasz, útbaigazítás. Nem véletlenül írtam az előbb közös munkát! Mert a bibliaóra bizony munkát jelent a résztvevőknek. Nemcsak a vezetőnek kell alaposan felkészülnie, hanem az egész közösségnek. Természetesen jó, ha előre tudja mindenki a témát, vagy az igerészt, amivel a legközelebbi órán foglalkozik a kis csapat. Romot, hogy hirdesse minden népnek a maga nyelvén. Kihullott a tévelygések konkolya és újra felaranylott a tisztabúza magvetése. Ha> talán nem is talált Luther a legenda szerint „leláncolt Bibliát” a könyvtárban, de való igaz, hogy az olvasási tilalom és az egyetlen latinnyelvű fordítás bilincse (2Tim. 2,9) hullott le róla. Kihullott a különféle filozófiai tanítások konkolya. Szinte hihetetlen gyorsasággal terjedt a tiszta ige hetek alatt. A jobb oldali szárny képeken az Igen után a két bibliai szentség ábrázolását látjuk: Az úrvacsoránál a szereztetési igében kihangsúlyozott a kehely. Krisztus Vére. Az úrvacsora valamennyi ígéretét- ajándékát ehhez kapcsolja az Úr. Az alapul festett kereszt Krisztusa jelzi az O valóságos jelenlétét („reálpraesen- cia”). Arra is utal, hogy az „utolsó vacsora” csak a földön a Bárány utolsó vacsorája számunkra is. Mert egyben az örök királyi menyegző vacsorájának is előképe (Mt. 26,29 és Jel. 3,20; 19,9). Az új s immár örök szövetséget érzékelvid bevezető vagy kérdésfelvetés után megindulhat a beszélgetés, amelyben mindenki közreadja ismeretanyagát, bizonyságot tehet, vagy aggályait, kérdéseit mondja el. Az együttes igérefigyelés, imádság és gondolkodás olyan gyümölcsöző lehet, amit nem lehet eléggé megbecsülni. Döntéseinkhez segítséget, magatartásunkhoz irányvonalat, hitünk számára erősítést hoz egy-egy ilyen óra. Természetesen ügyelni kell arra, hogy mindenki szóhoz jusson, s még a szerényebbek vagy tartózkodók is megnyilatkozzanak, kérdezzenek. Senki se beszéljen hosszan, elfoglalva az időt mások elől. Legyünk egymásra mindig tekintettel! A közös bibliatanulmányozást jó, ha követi közös szolgálat! Talán magányos idősek felkeresése, ágyhozkötöttek meglátogatása. A szolgálatvállalás méri meg a közösség missziói felelősségét, hogy mennyire öngazdagító vagy látástágító az együttlét. így lehet a bibliakör kovász a gyülekezetben, mely lassanként áthatja áldásaival az egészet. Mi, nagyvárosban élők azt tapasztaljuk, hogy a rohanó élettempó mellett sokaknak kedvezőbb az, ha rövidebb sorozatokat: néhány hetes bibliaiskolai vagy adventi, böjti időt betöltő bibliatanulmányt, szemináriumot tartunk, így foglalkoztunk pl. Pál egyik alapiratával, a Galata-levéllel. A sorozatra, melyet jó előre hirdettünk, aláírással kellett jelentkezni a résztvevőknek. Mindnyájunk ügye, hogy elevenek és vonzók legyenek gyülekezetünk bibliaórái és gazdagítsák közösségeink életét. Bencze Imre teti a kép szivárványos körítése (lMóz 9,13; Jer 31,31; Mát 26,28.) A keresztség tudatosan a gyermek- keresztségre utal. Nem .'több és nem kevesebb, mint a golgotái váltságmu nek, a teljes (10096-os) kegyelemnek ^ újszülöttre alkalmazása. Sehol sem tündöklik ily tisztán a kegyelem, mint a gyermek kereszt ségnél. „0 előbb szeretett minket." Mikor még nem is voltunk, már az örökkévalóságban (Jer 31,3). Már a Golgotán. Minden elkövetkező nemzetséget, nemzedéket (Jn 3,16). Mielőtt születtünk, mielőtt kértük volna. Mielőtt váltottuk, megbántuk volna eredő és egyéni-aktuális bűneinket. Nem kérdezett meg előre bennünket: akarjuk-e, elfogadjuk-e? Megsötétedett szívünkkel az emberiség minden nemzedékével, mi is elutasítottuk volna. Mennyivel inkább érvényes, személy szerint nekünk felajánlott a szeretete, amikor már egyáltalán életre hívott, létezünk és nevünkön szólíthat. Családi közösségben, az egyházban... Amikor még fel sem foghatjuk, meg sem érthetjük. De kicsoda, Lassan megszokjuk már, hogy egyházunkban megindult egy egészséges körforgás. Ennek jele az, hogy egyre-másra vidéken és a fővárosban is lelkésziktatások vannak. Szeptember utolsó vasárnapján Budapest-Angyalföldre hívogattak a meghívók. Alig öt éve, hogy dr. Reuss András elkezdte ebben a nagy fővárosi kerületben szolgálatát, és már újra iktatás volt a gyülekezetben. Köztudott, hogy Reuss András a Teológiai Akadémia rendszeres teológiai tanszékére hívta meg egyházunk tanszékvezető tanárnak, ezért meg kellett válnia gyülekezetétől. A lelkészi szolgálatot ugyan átadta, de lakóhelye szerint továbbra is beletartozik az Angyalföldi Gyülekezetbe. Az új lelkész, ifj. Kendeh György a Gyulai Gyülekezetben hosszú időn át végzett szolgálatát cserélte fel Angyalfölddel. A vasárnap délutáni idő jó alkalom volt arra, hogy régi barátok, ismerősök, más pesti gyülekezetek tagjai összegyülekezzenek, nemkülönben az a több mint 20 lelkész, aki áldáskívánással és imádsággal vette körül a szolgálatára indulót. Az iktató istentisztelet szolgálattevői dr. Harmati Béla püspök, Szirmai Zoltán esperes és dr. Reuss András, az előd, voltak. Igehirdetését a püspök l ,Kor 1,4-9 alapján tartotta, párhuzamot húzva a régi Korintüs, a nagy város kicsiny Krisztushívő gyülekezete és a főváros egyik nagy kerületében szétszórtan élő evangélikusok gyülekezete között. A lelkipásztori szolgálat lényegéről szólt, ami közösség Istennel és közösség egymással. Arra szólította fel lelkésztársát, hogy „közösségben élj és közösségre hívj!”. Schweitzer Albert gondolatát idézte: ,;Légy ember a másik számára!” A gyülekezet legyen mindig az első, ahol Isten közösséget akar építeni. Az emberek több szeretetre és segítésre várnak. Koriptus jó példa, mert ott olyan rend alakult, melyben az emberek a szeretet, a segítés és a megbocsátás közösségében éltek egymással. |p Kendeh György Csel 20,28 versét választotta alapigének. Bár ezt a szakaszt úgy ismerjük, mint Pál apostol efezusi búcsúzását, valóban itt egy új szolgálat indulásával kapcsolatban mondja el útmutatásait. Személyes életében, családja életében és a gyülekezet életében is új szakasz kezdődik most. A megbízatás nem emberektől, nem Pál apostoltól származik, hanem Istentől. A lelkészi szolgálat tartalma: gondot viselni, Isten gondviselését továbbadni. Eközben úgy kell rendezni életemet, hogy alkalmas legyek erre a szolgálatra és ez nem mást jelent, mint állandó kapcsolattartást Istennel! És itt csengett össze az igehirdetés a beiktató igehirdetéssel is. Az egész nyáj a gyülekezet egésze, de beletartozik az egész egyház, a fővárosban és az ország területén is. A legeltetés pedig nem más, mint Jézushoz vezetni, Jézusnál megtartani. Az elhangzott köszöntések kettőről tanúskodtak. Egyrészt arról, hogy jól ismerik személyes tulajdonságait, eddigi szolgálatát, másrészt sokan kísérik szeretetükkel és imádságukkal régi és új gyülekezetében. Szirmai Zoltán esperes három szóval jellemezte: lendületesség, barátság és megbízhatóság, dr. Vámos József az Akadémia és a teológusok nevében, dr. Reuss András kívánta, hogy a gyülekezet több szeretetet kapjon és adjon több segítséget szerétéiből. Benczúr László, a gyülekezet nyugdíjas lelkésze legnagyobb álmának beteljesülését kívánta, hogy tele templom legyen és alvó szívek gyulladjanak meg. Dr. Huszti Kálmán és Bölcsvölgyi György a reformátusok és a katolikusok üdvözletét és ökumenére való készségét hangsúlyozta. Megható volt dr. Kiss István gyulai felügyelő búcsúzása volt lelkészüktől, megértve ebben Isten akaratát, áldást kívánt életére. A gyülekezet felügyelője tolmácsolta a helybeliek köszönését, hogy vállalta közöttük a szolgálatot, Kiss Orsolya a gyülekezet ifjúsága nevében köszöntötte új lelkészüket. Záró szavaiban a püspök az egész Kendeh családot üdvözölte, külön kiemelve, hogy a lelkész felesége fontos szolgálatot vállalt, amikor központi hivatalunkban, az országos pénztárban végez munkát. Az istentiszteleten szép szolgálatot végzett a Budavári Gyülekezet Schütz-kórusa Csorba István karnagy vezetésével. Peskó György művészi orgonajátéka segítette a gyülekezet éneklését, áhítatát. Család, barátok, gyülekezet és az ökumené keresztyén testvérei együtt örültek és könyörögtek ezen a napon, hogy a főváros e nagy kerületébe, nagy szórványába Isten új munkást küldött és reménységgel indulhat Istennel való közösségben a vele való közösségre hívogatni. tszm. hány év, mennyi iskola, milyen megtérés és bűnbánat után foghatja fel...? Egyedül Krisztus'hívása: Engedjétek hozzám... Egyedül szavának engedelmeskedő gyermekien hívő egyháza... Luther is így énekel keresztelési énekében: a Szentlélek, Szentháromság keresztel... A keresztelő kancsó egy általános tévedést, sőt tévelygést akar eloszlatni: Egyáltalán nem a víz mennyisége, alkalmazási módja a döntő. Hogy egykét csepp, vagy több köbméter, folyó vagy csapvíz, leöntés, meghintés, a kereszt jelével megnedvesítés vagy bemerítés? Hanem egyáltalán: a VÍZ, - annak minden tartalmi, jelképes jelentésével... Ezt az életünk hajnalán felkínált kegyemet, krisztusi gyermek-szere- tetét jelzi. Isten gyermekévé hívást jelezte Tichy Kálmán a keretező rózsakoszorúval. .. Végül a bal oldali szárny alsó képe jelenti az egész keresztyén életet a sá- fárság jegyében. A házasságot, a családot, a munkát, az életvidámságot, a kultúrát, éneklést-zenét, iskolát, társadalmat. Luther napi munkája után szinte feloldódik a talán éppen általa szerzett ének zenei kíséretében, amint gyermekei családi énekkarát kíséri. A napi munkában megfáradt Kata asz- szony elsimult arccal hallgatja lecsúszott harisnyájú legkisebbel az ölében az éneket, zenét. Van aki már kottából énekel a gyermekek közül, van aki csak tartja a kottát. Az asztalkán a napi házi munka jelképei: olló, gombolyag... Kata asszony tarsolyában a földi sáfár- ság jelei: kulcsok, napi pénzszükséglet. A közismert Spangenberg-kép másolatáról helyszűke miatt lemaradt Németország tanítója (Praeceptor Germa- niae): a hű munkatárs és testvér, Me- lanchthon Fülöp. Arcán a tudomány sugárzása, a művészetek, zene elmélyülő értékelése, kezében a földi élet realitásátjelző házisörös korsó. így érzékelteti a pünkösddel rokon egyháztörténeti oltárkompozíció: Amit Isten a Reformációban visszaadott: az Igét, a Szentségeket és helyes földi életfolytatást a sáfárság jegyében... Győri János A Reformáció ábrázolása nagytarcsai templomunk kettős szárnyasoltárán Ahol a „közeledés" nem puszta szólam Ökumenikus kápolnaszentelés Katafán Talán nem túlzás azt állítani, hogy egy 400 lelket számláló kisközség lakossága is tehet történelmi jelentőségű lépést. Ez történt ugyanis Katafán, ebben a lovasiskolájáról nevezett Körmend melletti faluban, amikor római katolikus, evangélikus és református hívők közös elhatározással és együttes erővel létesítettek egy ökumenikus kápolnát, melynek felszentelésére szeptember 23-án ünnepélyes istentisztelet keretében került sor. Még 1987-ben, egy őszi falugyűlésen vetődött fel a katolikus egyháztagok részéről egy kápolna építésének gondolata. Takács László nádasdi plébános, akihez a katafai fllia gondozása is tartozik, mindjárt ott a falugyűlés előtt rámutatott arra, hogy a létesítendő kápolnának ökumenikusnak kellene lenni, mivel a lakosság egyharmada evangélikus, és él néhány református is a községben. Ezt a tervet mindenki nagy örömmel és lelkesedéssel vette tudomásul. Megkezdődtek a tárgyalások az illetékes Nádasdi Közös Községi Tanáccsal, melyek eredményeként a katolikus és az evangélikus egyházközség tartós használatba vehette istentiszteletek céljára az iskolához tartozó különálló épületet, mely valamikor politechnikai gyakorlóműhelynek épült. Az éppen benne lévő polgári védelmi szertár kiköltöztetése nem ment zökkenő- mentesen. Mivel a polgári védelemnek „nem volt megfelelő apparátusa”, így egy tavaszi délután elvégezte az átköltöztetést a falu népe - minden hiánytalanul és pontos rendben átkerült az iskola üresen álló termeibe. Közös erővel indult meg az építkezés is, melyben mindhárom felekezet tagjai komoly részt vállaltak. Jelentős adományokkal és mintegy 1800 óra közmunkával sikerült szeptemberre renoválni és berendezni az épületet: megszületett Isten dicsőségére a Négy Evangélistáról elnevezett Ökumenikus Kápolna. A kiadások nagy részét a nádasdi Plébánia pénztára fedezte, mégis minden berendezési tárgy közös. A használatot illetően a katolikus és evangélikus egyház vezetői megállapodást írtak alá a falu nyilvánossága előtt, melynek alapgondolata az, hogy mindkét fél kész a békesség érdekében áldozatokat is vállalni. A felszentelési ünnepséget is nagy készülődés előzte meg. Lovasok vezették be Dr. Konkoly István szombathelyi megyéspüspök autóját az iskola eltőti virágkapuig, innen vonultak a lelkészek és vendégek a kápolna bejáratához. Gyerekek verssel és virággal köszöntötték a püspököt és Fehér Károly evangélikus esperest. A bejaratnál szólt Gérnyi Mihály evangélikus és Hajba Lajos református presbiter, valamint katolikus részről Jóna Imre népfronttitkár és Papp Gyula, a falu elöljárója. Ők ketten voltak a kápolnaépítés fő szervezői. A püspök válaszában a kápolnát kívülről díszítő szimbólumok jelentőségét emelte ki, mint a különböző felekezetek közös kincsét: a bejárat fölött a kereszt, a horgony és a szív látható - a hit, remény, szeretet szimbólumai. A falon márványtábla díszíti az egyszerűségében nemes kápolnát: rajta az egyház hajója látható, melynek árboca Krisztusmonogram. Fehér Károly esperes úr ezt az ünnepélyes alkalmat és e kis templom létrejöttének tényét olyan jelnek minősítette, mely abba az irányba mutat, ahol „majd egyszer nemcsak egy asztal mellől, hanem egy asztalról vehetjük az úrvacsora szentségét”. Az úrvacsorában való közösség katolikus és protestáns felekezetek között ma még nem lehetséges. A felszentelési misén azonban minden felekezet lelkészei és hívei részt vettek igék felolvasásával és imádságok elmondásával. A bonyolult, de mégis tökéletes pontossággal pergő ceremónia során az evangélikus esperes szájából is elhangzott a templomszentelési imádság és áldás, majd a jelenlévő lelkészek együtt elénekelték az ilyenkor elmaradhatatlan Coníirmát. A hívek nagy része az udvaron, kihelyezett hangszórók segítségével követte a szertartás menetét és mindenki együtt énekelte mind a katolikus, mind az evangélikus énekeket, melyeket előzőleg közösen megtanultunk. Az ünnepség végén a három illetékes lelkész szólt. E sorok írója, körmendi evangélikus lelkész arról beszélt, hogy ahol Krisztus evangéliuma megjelenik, ott vállalni kell az útkészítés keresztelő jánosi feladatát: az akadályokat el kell hárítani a jó hír útjából, a szakadékokat fel kell tölteni, hogy az isteni üzenet közvetlenebbül juthasson el a szívekhez. Az elkészült kápolna ennek a békés szolgálatnak a példája. Szabadi István református lelkész szerint sok mindent elrontottunk nemzetünk és egyházaink életében. Most új lehetőség előtt állunk, melyet meg kell próbálnunk közösen kihasználni nemzetünk lelki felemelkedésére. Takács László plébános nevek említése nélkül sorolta fel azokat a munkálatokat, amelyek segítségével a kápolna elkészült. Öröm volt hallani, hogy a kata- faiak közül mindig mindenki tudta, mit kell tennie. Külön felkérés nélkül végezte mindenki azt, amit jó szívvel vállalt. Az ünnepség után a falu klubhelyiségében fehér asztal várta a vendégeket és mindenkit, aki a kápolna létrehozásában bármilyen módon részt vett. E meghitt együttléten szólalt fel Dr. István Lajos orvosprofesszor, a HNF Vas megyei elnöke: „Köszönet Kata- fának a példaértékű összefogásért, az ökumeniáért. Sok ilyen falu adhat újra tartalmat, rangot és jövőt a vidéki Magyarországnak!” És valóban: mindannyian éreztük, hogy itt közöttünk valamit elkezdett az Isten. Azóta úgy érzem, mintha méltóbb komolysággal állna ott, nemcsak egy község, hanem egy új korszak jelzéseként a faluvégi egyszerű tábla: KATAFA. Ziign Tamás
