Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-09-24 / 39. szám
Bemutatjuk új tiszteletbeli doktorainkat Teológiai Akadémiánk tanári karának május 23-i egyhangú javaslata és az Országos Egyház jóváhagyása alapján az Akadémia új épületének október 21-i felavatása alkalmával tiszteletbeli teológiai doktori címmel tünteti ki egyházunk a nemzetközi és hazai ökumené több jeles személyiségét. Lapunk hasábjain a következő hetekben sorra bemutatjuk életművük rövid foglalatát. F. T. D. KARLHEINZ STOLL A Német Egyesült Lutheránus Egyház vezető püspöke Az Érchegységben született 1927-ben. Teológiai tanulmányait 1948-1952 között végezte, majd 5 éven át a würtffembergi egyház szolgálatában állt. Tíz éven keresztül a lübecki gyülekezet lelkésze volt, előbb mint diákok lelkésze, majd dómlelkész és püspökhelyettes. 1979-ben választották meg Schleswig püspökévé, majd 1981-ben a „Vereinigte Evangelisch-Lutherische Kirche Deutschlands” vezető püspökévé. Egyben a Lutheránus Világszövetség Német Nemzeti Bizottságának is elnöke. 1985 óta az EKD (Evangelische Kirche in Deutschland) Tanácsának tagja és Dél-Afrika-Bizottságának az elnöke. Stoll püspök teológiai munkássága során elsősorban a lutheri tradíció egyházi küldetésének mai szempontjait tartja szem előtt. Művei, tanulmányai és cikkei a következő témákat ölelik fel:- Az evangélikus egyház önértelmezése- A megkeresztelt és hívő keresztyének papsága- Hitvalló helyzet az atomfegyverkezés fölötti vitában- Az evangélikus népegyház misz- sziója- A püspök, mint az egyház egységének diakónusa. Stoll püspök 1952-ben kötött házasságot, felesége Inge Mackat. Három felnőtt gyermekük van és boldog nagyszülők. DR. SZENNAY ANDRÁS Pannonhalmi bencés főapát Evangélikus Teológiai Akadémiánk első római katolikus tiszteletbeli doktora 1921. június 2-án született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a budapesti bencés gimnáziumban végezte. Miután a bencés rendbe felvételt nyert, két noviciátusi év elteltével a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karának lett a hallgatója. A teológiai doktori fokozat elnyerése után Oroszvárott a Nyugatra menekülők lelkigondozásában vett részt, majd Pannonhalmán főapáti titkár és főiskolai tanár lett. Budapesten előbb a bencés, majd az államosítás után a Veres Pálné Gimnáziumban volt hittanár. 1950-1965 között a Hittudományi Akadémia könyvtárosa lett és szakképesítést is szerzett. 1965-ben nevezték ki az Alapvető Hittudomány tanszékének professzorává. 1972-ben a bencés rendi káptalan főapátjává választotta. A rendi alkotmány szerint a megbízás 9 évig tart. Ennek elteltével újabb 9 évre választották meg. Szennay professzor három éven át volt a Hittudományi Akadémia dékánja. 1966-tól évente több előadást tartott külföldi egyetemeken, akadémiákon és konferenciákon. Négy önálló kötete és mintegy kétszáz tanulmánya jelent meg idehaza és külföldön. Húsz éve a Teológia folyóirat felelős szerkesztője. DR. WERNER LEICH Az NDK Evangélikus Egyházszövetségének elnöke A thüringiai Mühlhausenben született 1927. január 31-én. 1951-ben befejezett teológiai tanulmányait Marburgban és Hei- delbergben folytatta. Miután Mitzenheim püspök Eisenachben lelkésszé szentelte, tizenöt éven át Wurzbachban volt gyülekezeti lelkész. Eközben 1960-ban a Thüringiai Egyház Zsinatának tagjává választották. E zsinatnak nyolc éven át (1970-78) elnöke is volt. 1969-ben szuperintendens lett Lobensteinben és az NDK Evangélikus Egyházainak egyetemes zsinati tagjaként működött. A Luther-jubileumot előkészítő bizottság országos elnöke volt 1980-1983 között. A jubileumi évben a jénai Friedrich Schiller Egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta. 1982-1986 között az NDK Egyesült Lutheránus Egyházainak vezető püspöke, 1984-től az LVSz Végrehajtóbizottságának tagja, majd 1986 óta az NDK Evangélikus Egyházszövefségé- nek elnöke. Leich püspök nős, két gyermek atyja, székhelye Eisenach. Húsz éven át megjelent tanulmányai, ünnepi beszédei és püspöki jelentései mind tudományos, mind közéleti szempontból jelentősek. OSI GYÜLEKEZET - IFJÚ PÁSZTOR Lelkésziktatás Lovászpatonán Pápától északkeletre, Veszprém és Győr-Sopron megye határán, erdős-dombos vidéken van Lo- vászpatona. Fekvése és fejlődése folytán egykor a Bakonyalja egyik legjelentősebb községe volt. A község közepén áll a modern, kerítőfallal övezett, románkori eredetű, ősi evangélikus templom. Legjelentősebb falusi műemlékeink közé tartozik. A templomhajó torony felé eső része már az Árpád-korban is állt. A mainál jóval kisebb templom világítására három félköríves románkori ablak szolgált. A 14-15. században jelentősen bővítették. A török hódoltság idején károkat szenvedett. Átalakították és renoválták 1711A lovászpatonai templom oltára ben és 1866-ban. A műemléki helyreállításjelentős állami támogatással 1959-60-ban történt. Hogyan ment végbe Patona reformációja? P. J. „A lovászpatonai plébánia története” című, kéziratos művében így ír erről: „Falvak, városok maradtak mindenütt lelkipásztor nélkül az országban (ti. a mohácsi csatavesztés után) s amikor a lelkiszükséglet kielégítése végett ezekre a helyekre az új hit magvetője, a protestáns prédikátor megérkezett, az áttérés egyszerre, valósággal testületileg történt. Az egykori katolikus templomból is így lett evangélikus...” Ezt az ősi templomot töltötte meg most teljesen az ünneplő gyülekezet a forró júniusi délutánon. Az istentiszteleten Varga György esperes mondott Ap.Csel. 16,31 alapján iktató beszédet. Ezután Varga Györgyné az „Istenem, úgy döntöttem, maradok a tiéd” - kezdetű éneket adta elő mély átérzés- sel, orgona kíséretével. Elhangzása után az esperes hivatalába beiktatta a gyülekezet új pásztorát, akit a jelenlévő lelkészek egy-egy igével áldottak meg. Ekkor a gyülekezet feszült figyelme mellett lépett a szószékre Mitykó András, az ősi gyülekezet ifjú pásztora, hogy elmondja Máté 5,14-16 alapján beköszöntő beszédét: .....örök felad at, örök tanítványság: Krisztus evangéliumának fényét ragyogtat- ni a világban! Azt a világosságot, amely a legbiztosabban mutatja meg az élet értelmét a sötétségben botorkáló ember számára, amely megmutathatja csőd-helyzetünk kiutját is válsággal küszködő életek, társadalom közt...” A beiktatást követő díszközgyűlést Péntek József felügyelő-helyettes nyitotta meg, meleg szeretettel köszöntve a közelből és távolból érkezetteket, akiket a beiktatott lelkész ismert és szeretett személye iránti érzés hozott ide az ünnepi alkalomra. A köszöntések sorát Varga György esperes nyitotta meg. Megemlékezett Mitykó András elhunyt édesatyjáról, egykori teológus társáról, akihez meleg baráti kapcsolatok fűzték. Dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója elmondotta, hogy reménységgel tekint az ifjú pásztor gyülekezeti szolgálata elé is! Tóth Sándor mezőlaki lelkész, mint „lelki gyermekét” köszöntötte a beiktatottat. Horváth István bakonyszent- lászlói r.k. esperes-plébános a testvéregyház meleg köszöntését adta át. Szalay Józsefné református lelkipásztor a helybeli református, valamint a szerecsenyi hívek nevében mondott áldáskívánást. A nagybeteg helybeli r.k. plébános, dr. Nagy György tb. kanonok helyett az egyházközség elnökség tagjai mondották el testvéri jókívánságukat. Horváth Károly tanácselnök a község életében is jelentős napként értékelte az ünnepséget, egyben annak a reményének adott kifejezést, hogy a meglévő kölcsönösen kedvező kapcsolatok a jövőben még inkább izmosodni és erősödni fognak. Bogárdi Károly és Mózes Miklós, a kajárpéci gyülekezet egykori és jelenlegi felügyelői kedves lelkészük, néhai Mitykó Zoltán fiát köszöntötték a beiktatott lelkészben. A sort Marton Ágnes diakonissza nővér zárta. A Himnusz hangjaival végződő, sokáig és sokak számára emlékezetes ünnepség a gyülekezet vendéglátásával fehér asztaloknál folytatódott. „Aki pedig mindent megtehet, sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy elgondoljuk a mi- bennünk munkálkodó erő szerint: azét a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen (Efezus 3,20). Németh Tibor N Evangélikus Élet 1989. szeptember 24. Száz éves a hódmezővásárhelyi templomunk Augusztus 27-én istentisztelet keretében ünnepelte a hódmezővásárhelyi gyülekezet a templomépítés századik évfordulóját. A felújított művészi kivitelű toronysisak négy oldalán olvasható 1889. Erre az alkalomra eljöttek az egykori lelkészek, tanítók leszármazottai, családtagjai. Az utána tartott dísz- közgyűlésen képviseltette magát a megyei tanács, a városi tanács s a helybeli felekezetek. Az igehirdetést dr. Harmati Béla püspök végezte: „Az én házam imádságnak háza” ige alapján. Rámutatott arra, hogy a templomépítést két tényező határozza meg: egyik a lelki, spirituális tényező, a másik az anyagi. Egyik sem nélkülözheti a másikat, bár a meghatározó, elsődleges tényező a lelki. Különösen figyelemre méltó ez a mi időnkben, amikor a technika mechanizmusa, az automatizálódás szinte teljes tért hódít, mégis a népek, a társadalmak életében erősek, döntőek a lelki tényezők. - A templomra, a külső anyagi épületre szükség van, mert ebben talál otthont a lelki tényező. S itt feltehető a kérdés: Melyik a legszebb templom? Láttam a világ legnagyobb katedrálisait Európában, Amerikában, Japánban - mondotta a püspök - és láttam az afrikai sárból vesszőfonatra tapasztott templomokat, az itthoni kis fehér falusi templomokat; ezek mind egyformán kedvesek azoknak, akik benne imádkoznak és mindenki a sajátját tartja a legszebbnek. Itt lehetünk igazán együtt egy szíwel- lélekkel. A hódmezővásárhelyi gyülekezet az ország minden részéből ide települt kétkezi munkásokból, főleg kisiparosokból tevődött össze. Az anyakönyvezés az 1790. évvel kezdődik. Az első kis templom 1808-ban tűzvész áldozata lett. A második 1835-ben égett le. A ma is álló templomot az 1840-es években kezdték építeni és 1889-ben toronyépítéssel fejezték be. A gyülekezet lélekszáma akkor az összlakosságnak mintegy kettő százalékát tette ki. Lelkészei, tanítói s a gyülekezet tagjai mégis jelentősen vesznek részt a közéletben. Ők alapítják meg az első iparegyletet. Draskóczy Lajos lelkész, aki 51 évet szolgált itt, megalapítja az első Gazdasági Egyesülést. Dr. Kékén András, aki hét évet szolgált itt, gyermekotthont alapít elhagyott gyermekek mentésére, megszervezi a szórványmunkát és elkészíti a ma is nagy jelentőségű szór- ványhittankönyvet. - Tanácselnökünk Csizmadia Sándorné köszöntőjében megemlítette, hogy az országosan ismert, egykori vásárhelyi faszínházat gyülekezetünk presbitere, az egyszerű hat elemis ácsmester, Kojnok Lajos építette s az egykori makói zsinagóga hatalmas kupolája is ennek a mesternek a műve. A népes templomi gyülekezet of- fertóriumát, húszezer forintot a Fasori Evangélikus Gimnázium céljára ajánlotta fel. - Az ünnepi alkalomra Fenyvesi Félix Lajos költő emlékverset írt, amelynek egy szakaszát közöljük: Küldd el hozzánk láthatatlan szolgáid, Uram, hogy elvezessenek békességedbe, s megtaláljuk egymást mi is; jóakarat és szeretet soha ne fogyjon el; annyi a bánat, a könny, szelíd vigaszoddal ne késlekedj; az öröm lépcsőjén vezesd botladozó árváidat, türelemmel; ha elesnénk a csüggedés meredek ösvényén, emelj föl bennünket, oly messze a cél, egyre nehezebb utak kanyarodnak elénk, nem vesszük észre a mély szakadékokat — a Te szemeddel látunk igazán. Magyar evangélikus lelkészi találkozó A Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozói Munkaközösség (KÉ- MELM) őrszigeten, Ausztriában tartja szeptember 26-29. között ez- évi konferenciáját. Szeptember 30-án, szombaton egyházunk vezetőivel és a nyugat-dunántúli lelkészekkel találkoznak Szombathelyen, majd október 1-jén, vasárnap több fővárosi és vidéki gyülekezetét látogatnak meg és igehirdetői szolgálatokat végeznek. Hazalátogató lelkésztestvéreinket szeretettel köszöntjük! Siklós József JÓB Mélyebbre hullhat-e élő? Pusztulj juhnyáj és tevecsorda, harcban elvégzett mind a szolga, viharban ráomlott a háza fiakra, három szép leányra - testén fekély, tetőtől-talpig, asszonyának csak átka hallik, barátok ajkán kemény igazság, szeretetre szomjazni hagyják .....Mindennek vége, bízni késő... .M élyebbre hullhat-e élő? Szive kín-kút, keserű forrás, feltör lázadó szavak árja,- de most - betölti csend a lelkét s ajka nyílik új vallomásra:- Tudom, az én Megváltóm él, megáll egykor porom felett, és Túl a test enyészetén meglátom majd Istenemet és Nála van a felelet! Ember tudhat-e szebbet? És végetér a szörnyű próba, testnek-léleknek sebe gyógyul, s minden hamvábahullt reménység csodamód újra megvalósul - fiai - lányok megint születnek, és újra kincs és újra élet, Jób szívében és otthonában derű, béke és hálaének a mindenért kárpótló Kéznek: a gazdag áldás Istenének! __________________________J MÁ LYUSZ ELEMÉR HALÁLÁRA Gyásza van a magyar tudományos életnek, gyásza van evangélikus egyházunknak is. A nagy tudós, a hazai történetírás köztiszteletben álló nesztora augusztus 25- én elhunyt. Megérte 91. születésnapját, megérte a Magyar Tudományos Akadémia részéről történt rehabilitálását, de - fájdalmunkra - nem érte meg az Evangélikus Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktori oklevelének átnyújtását. Miután szeptember 21-i temetésén mi is búcsút vettünk tőle, méltó, hogy lapunk hasábjain is lerójuk kegyeletünket életművének rövid összefoglalásával. Annál is inkább, mert egyházunk a? elmúlt évtizedekben kevés jelét adta annak a megbecsülésnek, amit legnagyobb tudósa és Evangélikus Országos Levéltárunk egykori halk szavú, példás vezetője és újjá- rendezője - állami félreállítása alatt és után megérdemelt volna. Az ősi Turóc megyei család leszármazottja Makón született 1898. augusztus 22-én. Elemi iskoláit és a gimnáziumot Szegeden végezte, ahol édesapja törvényszéki bíró volt. A történelem iránti érdeklődést a Piarista Gimnázium neves tanára, később igazgatója, utóbb kolozsvári egyetemi tanár: Balanyi György ébresztette fel benne. Bölcsész-hallgató korában tagja volt az Eötvös Kollégiumnak. Mesterei többek között Angyal Dávid és Domanovszky Sándor voltak. A Tudományos Akadémia már 22 éves korában díjjal jutalmazta „Turóc megye kialakulása” című disszertációját. Bécsi ösztöndíjas évei után előbb levéltáros, majd egyetemi magántanár volt Budapesten, de már .1930-ban, tehát 32 éves korában rendkívüli professzornak nevezték ki a szegedi egyetem magyar történelem szakára. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1934-től a középkori magyar tanszék rendes tanáraként dolgozott és elsősorban a magyar településviszonyok történetével foglalkozott. Az Akadémia 1941-ben rendes tagjává választotta, ám az egyetem 1945-ben „nyugdíjazta”, az újjászervezett Tudományos Akadémia pedig 1949-ben „kihagyta” tagjai közül. Az akkori Egyetemes Egyházunknak nagy nyeresége lett, hogy 1947-ben elvállalta egyetemes levéltárunk vezetését. A háborús károk utáni rendezésével előbb dr. Gyapay Gábor, majd dr. Sólyom Jenő hű segítségével mély hálára kötelezte a magunk és utódaink nemzedékét. Ezután éveken át az Akadémia Történettudományi Intézetének főmunkatársaként dolgozott mintegy másfél évtizedig. Az Akadémiai Kiadó 1971-ben jelentette meg az „Egyházi társadalom a középkori Magyarországon” című 400 oldalas művét. Nyolcvanötödik születésnapjára 25 tudósíró Emlékkönyv formájában rótta le tanítványi háláját és munkatársi tiszteletét. Mályusz Elemérnek még 1939- ben írt alapvető műve a Türelmi Rendeletről - majd a következő évben annak Iratairól - egyháztörténetünk nélkülözhetetlen forrása. Itt lehetetlen felsorolni hatalmas munkásságának még a töredékét is. Annyit azonban mindenkinek tudni kell, hogy ő indította el a Zsigmond kori Oklevéltár köteteinek a sorozatát, hogy 40 évig kéziratban fekvő műve Erdély középkori társadalmáról tavaly jelenhetett csak meg, és hogy halála előtt néhány nappal még kezébe vehette Thuróczy János XV. századi krónikája kritikai kiadásának két kötetét. Az agg tudós kezéből kihullott a toll. De a tudós szelleme tovább él műveiben — és talán páratlan szorgalma is az őt példaképnek tekintő utódaiban. Fabiny Tibor
