Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-08-13 / 33. szám
Evangélikus Élet 1989. augusztus 13. GYERMEKEKNEK Egyháztörténeti arcképcsarnok 24. JOHANN SEBASTIAN BACH Hogyan kerül egy muzsikus az égyháztörténeti arcképcsarnokba? Bach méltón beírta nevét evangélikus egyházunk történetébe műveivel és életpéldájával. Bach nemcsak a legnagyobb evangélikus zeneszerző volt, hanem meggyőződéses egyháztag is. A „zenélő lutheránus", „Isten muzsikusa" - így emlegetik őt. Luthert nagyon szerette és könyveit sokat olvasta. Luther nagy szerepet szánt az istentiszteleten az éneknek, a zenének. A reformátor terveit sok kiváló zenész valósította meg (Praetorius, Schütz, Buxtehude), de közülük is messze kiemelkedik J. S. Bach. A Bibliában és a Bibliából élő ember volt. Az Ige üzenetét olvasta, hallgatta, megértette - és azt. öntötte muzsikába! Eisenachban született 1685. március 21-én. Gyermekkorától virágzó egyházi zene vette körül. Az iskolai énekkarban fő feladatuk volt a vasárnapi istentiszteletre való készülés. A diákkórus (Kurren- da) házról házra járva énekelt korátokat, temetéseken és más alkalmakon szolgáltak. Gyermekfejjel látta a hatalmas eisenachi orgona átépítését. Kedvenc hangszere lett az orgona. Nem véletlen, hogy első állomáshelyein orgonistaként működött (Arnstadt, Mühlhausen, Weimar). 18 éves, mikor az arn- stadti állást elfoglalja. Rengeteget gyakorol. Sokszor talán egész éjjel ott ül az orgona mellett, míg a hajnal első sugarai felderengenek a templomablakon át. Már fiatalon kiváló orgonaszakértő: gyakran bízzák rá egy-egy új orgona átvételét. I____________________________ Utolsó állomáshelye Lipcse. Itt a Tamás-iskola kántora, és műveit a híres Tamás-templom számára írja. Az énekkarra, zenekarra, orgo- 'nára írt kompozíciók neve: kantáta. A kantáta a vasárnapi szentlec1 ke szövegére írt prédikáció. Bach mint elmélyedő teológus és hívő keresztyén írta ezt a muzsikát. A ránk maradt mintegy 200 kantáta az evangélikus egyházi zene irodalmának gerincét alkotja. Nem utolsósorban ezek a kantáták, valamint a János és Máté passió, s a híres'H-moll mise biztosít helyet számára az egyháztörténeti arcképcsarnokban. Isten sok próbának vetette alá Bachot. Korán árva maradt. Hányatott élete során sokszor nem kapott igazi elismerést munkájáért. Első feleségét fiatalon temette el. Húsz gyermekéből 13 halt meg. A sok koporsó is arra késztette, hogy a Bibliában és az örök élet evangéliumában keressen reménységet. zenéjének főtémája a Jézus Iránti szeretet és a Megváltóval való találkozás reménysége. Ez nem elmélet volt nála, amit az is mutat, hogy saját halálos ágyán már vakon diktált műve egy orgonára írt korálelőjáték volt ezzel a szöveggel : „íme trónod elé járulok, Uram!”' Művei halála után sokáig feledésbe merültek. De azóta, hogy a kutatók megtalálták a nemegyszer csomagoló papírnak használt értékes kottákat - amelyeken a művek felett mindig ott szerepel: J. J. = Jesu Juva = Jézus segíts! -, azóta a zenetörténet is a legnagyobbak közé sorolja. Az utóbbi évtizedekben pedig egyenesen a Bach-zene reneszánszáról, sőt divatjáról beszélhetünk. Jó, ha figyeljük a rádióműsort, ahol gyakran találkozunk zenéjével, de lemezen és kazettán is szinte minden műve kapható. Figyeljünk az istentiszteleten az orgonaprelúdiumokra, hiszen a kezdő és főének előtt sokszor hallhatunk Bach- művet. Ne feledjük, ha Bachot igazán ismerni akarjuk, akkor hallgatni kell, mert csak zenéjén keresztül ismerhetjük meg őt. Zenéje talán nem „fülbemászó" és sohasem „könnyű"zene, de minél többet hallgatjuk, annál jobban fog tet- í széni. Gáncs Aladár ______________________________l A VA SÁRNAP IGÉJE 2Móz 34,6-10 „URAM, JÁRJ KÖZÖTTÜNK... P A feledékenység súlyos bűne Isten népének. Mára elfelejti, hgy tegnap és tegnapelőtt ^ mit tett vele az Úr. Áron, aki végigjárta Mózessel, az Úr vezetésével, irányításával az Egyiptomból való szabadulás keservesen boldog útját, és aki ott erre az irányításra nagyon komolyan figyelt, mára hajlandó élére állni az aranyborjút öntő, lázadó, Istennel szembehelyezkedő népnek. Befolyásolhatóságunk, a környezetünknek mindenképpen való tetszeni akarás, a másságtól való félelem hány embert vitt az elmúlt évtizedekben is Áronhoz hasonló magatartásba! De voltak mindig hűségesek is, akik ott vergődtek az Úr és a nép között, a bűn súlya alatt, felmérve következményét, akikhez szólhatott az Úr! Akik nem felejtették el, hogy mit tett értük! Akik munkatársai maradtak. Áz elmúlt vasárnap a bűnére rádöbbenő ember szabadulását láthattuk és folytatódik a tanítás: igen, van bűnbocsánat, de a bűn nem marad következmények nélkül. Az üdvösség felől nézve a megbánt bűnt az Úr megbocsátja, nem kell miatta elkárhozni, de a bűn romboló erejét az ember hordozza megviselt idegeiben, széteső családokban, testi betegségben. Dávid is belátta, elismerte, megbánta bűnét, meg is kapta a bocsánatot, de bűnös kapcsolatából született fiának sok szenvedés után meg kellett halnia. Ez pedig az apának jobban fájt, mintha ő szenvedett volna. Testvér, aki ma kezedbe veszed és olvasod az igét, gondolkozz el az Úr színe előtt: Te hol vagy? Az Úr színe előtt vergődsz, imádkozva, könyörögve, hogy bocsássa meg feledé- kenységedet, mások hálátlan feledékenységét? A valóságos bűnbánatot és igaz felelősségérzetet hordozó imádságra felelhet az Úr, ahogy Mózesnek felelt: „én most szövetséget kötök...”. Testvér, kivel jársz szövetségben magad és családod érdekében? Munkahelyi vezetőddel, jó pozícióban lévő családdal, jól fizető kisvállalkozással, vagy az élő Istennel, akinek a szava üzenet, gondolatokat formáló, cselekedeteket befolyásoló tényező? Kéred-e: „Uram járj közöttünk!” Vágyod-e, igényeled-e az Úr jelenlétét, vagy belemész olyan helyzetekbe a hétköznapokban, amelyekről azt gondolod, hogy csak rád tartoznak? A szabadult alkoholistára egy alkalommal, sok havi békés, ige mellett imádságban telt hónap után, rettenetes erővel szakadt rá a vágy a kocsma után. S akkor így imádkozott : „Úr Jézus, nekem most oda be kell mennem, de nélküled nem megyek, gyere velem!” Amikor ezt kimondta, rádöbbent arra, hogy oda Jézus nem mehet vele. De ha Jézus nem megy, akkor oda ő sem mehet. Győzött! A kísértő hatalma megtört ezen a szövetségen. Ez a szövetség ereje, azé a szövetségé, amit Isten népe új és új feledékenysége, hűtlensége, kishitűsége ellenére is megújított a Golgotán! A szövetség vérrel pecsételtetett, határidő nélküli, de nem lehet vele játszani! A nemtörődömségből bekövetkező, vagy a szándékos hitetlenné válás következményeivel számolni kell. A tulajdonképpeni büntetés az, hogy ki vagyok szolgáltatva a cselekedetem következményeinek. Alkohol, szex, pénzimádat, könnyelműségre való hajlam halálos fogságában vergődő fiatalságunkért nekünk idősödő és idős generációknak kell letérdelnünk és leborulva imádkoznunk (8. v.), mert a mi nemzedékeink hitetlenné válásának, az Úr befolyása alól kikerült magatartásunknak következményeit szenvedik. Az Úrhoz visszavezető úton meg kell küzdenünk bűneink következ- ményejvel! Ezen az úton az ember már hajlamosabb a kételkedésre vagy a külsőségekben megnyilvánuló vallásosságra, mint a jellemünket, akaratunkat, egész magatartásunkat befolyásoló élő hitre. Ez is a bűn büntetése. Nobik Erzsébet IMÁDKOZZUNK Urunk! Áldott légy a megújított szövetségért, Jézusért, a bünbocsánat csodájáért, és ne engedd, hogy visszaéljünk kegyelmeddel! Amen „írok nektek, ifjak.. ÁZ EZER MÉRFÖLDES ÚT IS AZ ELSŐ LÉPÉSSEL KEZDŐDIK Helena 1968-ban emigrált Csehszlovákiából Svájcba. Fritz bányászból lett misszionáriusként járja a világot. Dieter, az osztrák CVJM (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) főtitkára, különösen is érdeklődik a magyarországi keresztyén ifjúsági munka iránt. E három előadó és 45 résztvevő volt a lakója tíz napon át a neufel- di (Lajtaújfalu, Burgenland) ifjúsági centrumnak. A programról címszavakban: eszméltető előadások, reggeli és esti áhítatok, bibliaiskola gyakorlással, sok-sok beszélgetés, énektanulás, kirándulás, foci, röplabda, úszás, vízibicikli, barkácsolás, gyertyaöntés, és nem utolsósorban rengeteg játék. Hol egy kiszuperált ejtőernyővel, hol cipőkkel, hol egyéb eszközökkel. Mindez július elején, Burgenjand- ban, az osztrák CVJM rendezésében. E szervezet tartja a kapcsolatot a hazai református, ill. evangélikus ifjúsági szövetséggel (RE- FISZ és MEVISZ). így valósult meg az az év eleje óta tervezett gondolat, hogy együtt szervezzünk tábort csoportvezetők képzésére, akik később az itt gyűjtött tapasztalataikat másoknak is átadva tudnak hatékony ifjúsági munkát végezni gyülekezetéikben. Az előadások három téma köré csoportosultak. A test, lélek és szellem hármashangzata az, ami áthatja az ifjúsági munkát - hallottuk az első napon. E hármas egység figyelembevételével zajlott az egész heti program. Az emberi szükségletek hétlépcsős piramisát ismerhettük meg a következő három napon át tartó előadássorozatban. Ennek bázisát a biológiai szükségletek képezik, majd erre épül a biztonság, a szeretet és empátia, a játék, a közösség, az Önmegvalósítás, végül egy cél elérésének szükséglete. Azért fontos mindezeket megismerni, mert tudatában kell lennünk, hogy mire van szükségük azoknak a fiataloknak, akiket munkánk során el akarunk érni. Az előzőek ismeretében harmadik nagy egységként azzal foglalkoztunk, hogyan születik a gyakorlatban keresztyén ifjúsági csoport. Ehhez mindig tudnunk kell, hogy még az ezer mérföldes út is az első lépéssel kezdődik. Vagyis nem várhatunk másokra, hanem magunknak kell ezt az első lépést megtennünk; mi kell, hogy kezdeményezzünk, ha fiatalokat akarunk Jézus Krisztus útjával megismertetni. Reggelenként ki-ki visszavonult Bibliájával, hogy egyénileg is átélje azt a csöndességet, nyugalmat, amit ebben a táborban mindany- nyian megkaptunk Helénán, Fritzen és Dieteren keresztül - Istentől. Ilyenkor mindenki keresett magának egy békés zugot a kertben, a mezőn, vagy a közeli erdőben egy fa alatt. Az előadásoknak szerencsére nemcsak passzív hallgatói voltunk. A csoportos foglalkozásokon magunk is gyakoroltuk, hogyan lehet mindazt megvalósítani, amit elméletben hallottunk. Egyik alkalommal például három hónapra szóló programot állítottunk össze különböző korosztályú csoportoknak. Máskor megjelenítettük, hogyan fogadhat egy összeszokott társaság új tagokat, hogy azok legközelebb is szívesen jöjjenek. Egyszer pedig más-más típusú emberek szerepébe bújva adtuk elő, hogyan folyhat egy megbeszélés vagy bibliaóra. Volt clown és diplomata, szkeptikus és okoskodó, kritikus, félénk és unatkozó. E szerepjátszásokon keresztül érezhettük, mi mindennel kell megküzdenie egy ifjúsági vezetőnek, illetve mi hogyan lehetünk segítségére. Az esti áhítatokat mi magunk készítettük elő és tartottuk meg, nemegyszer formabontóan. Ekkor tolmácsolásra nem volt szükség: valóban Isten szavára figyelhettünk. Érdekes színfoltot jelentett az amúgy csak magyaroknak szervezett konferencián két csehszlovák fiatal részvétele. Az imaközösségekben, az együttes játékban és éneklésben velük még inkább érezhettük, hogy különbözőségeink ellenére is összetartozunk. A későbbiekben is fenntarthatjuk a Neu- feldben kialakult testvéri viszonyt, mégpedig egy „segítő lánc” kialakításával. Lehet, hogy néhány dologban mi vagyunk másokra utalva. Viszont más téren mi adhatunk a Stanislavoknak és Janóknak segítséget. Igazán örömteli, hogy az utóbbi néhány évben különösen is megelevenedett az ifjúsági munka egyházunkban. A fellendülés ellenére azonban még mindig sok lelkész jogosan panaszkodik, hogy nincs megfelelő, szakképzést és elkötelezett munkatársa. Valóban:' miért is a lelkész végezzen mindent? Mi 45- en ézen a konferencián most azért tanultunk, és azért tervezzük, hogy novemberben idehaza találkozunk, hogy levegyük a lelkészek válláról azokat a terheket, amiket mi is hordozni tudunk - immár nem teherként. Kényszerű megszűnéséig a Keresztyén Ifjúsági Egyesület Magyarországon is jelentős munkát végzett. Ha nem is ezen a néven, de a KIÉ szellemében talán újra ráléptünk arra az ezer mérföldes útra, amelynek lé. nyege változatlan: „Ifjakat ifjak által Krisztushoz vezetni”. Az első lépést megtettük. Béndek Katalin Amikor Isten valakit elrejt a szenvedések elől, az a szolidaritás megtagadásának, gyávaságnak látszik. Ézt Pál se akarja vállalni. Minden áron oda akar menni a nép elé. Barátai tartják vissza. Felvetődhetik a kérdés, hogy a barátok ilyen magatartása emberi lépés-e csupán, vagy Isten tervei mennek teljesedésbe ezen keresztül. Mikor valakit Isten színre állít, abból az a kísértés származik: lehet-e ez Isten szándéka, mikor csak -én vagyok benne, míg a többiek kikerülik. Péter is ezért tudakolja János sorsát János 21,21-ben. Isten akarja, vagy én csináltam valami ostobaságot, és azért kell szenvednem. Mi azt gondoljuk, hogy amikor Isten népére rászakad a mártírium, akkor az kollektív üldözési időszak lesz. Az írás szerint pedig „az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik” (Máté 24,40- 41). Péter kérdezősködésére is ez a válasz: „Mi közöd hozzá?” (János 21,22). Isten országának története is azt mutatja, hogy a bizonyságtétel kockázatos alkalmát valaki elkerülhetné. Csak az tűnik ki, hogy nem jött még el az ő órája. Á nagy látványosságban mindenkinek megvan a maga jelenete. Az a szi- nész, aki korábban vagy későbben akar megjelenni a színpadon, a nagy Rendezővel kerül szembe. Mindenkinek megvan a maga ELŐ VIZ Pál apostol evangelizációjának velejárói Efezusban: el fedeztetve és súlyosabb szenvedésekre fenntartva ApCsel 19,30-40 ideje. Sidrák, Misák és Abednégó tüzes kemencéjében nincs ott Dániel. De az oroszlánok vermében csak Dániel van ott. (Dán 3 és 6.) Gyávának lenni, gyávának látszani nagyon sokszor merészség. Reményik Sándor egyik versében is azt mondja: „Most bölcsen gyáva lenni merj!” (Sólyom madár) A nagy és szent Karnagy beintésé- re kell figyelnünk. Nem szabad elhamarkodni, de nem szabad elkésni sem. Az Úr Jézus maga is így nézett erre a dologra: „Kiűzték őt a városon kívül és vitték a hegy_ szélére, hogy onnan letaszítsák. 0 azonban onnan átmenve, eltávozott.” (Luk 4,29-30). János 8,59 és 10,39 szerint is kitér a megkövezés elől. Pedig ő azért jött, hogy végigjárja vértanúútját, hogy meghaljon értünk és nekünk életünk legyen. Miért tűnik el mégis? Miért nem vállalja a mártíriumot? A magyarázat János 7,6-8-ban áll előttünk: „Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van... Ti menjetek fel erre az ünnepre, én még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el.” Mikor elérkezik az ő ideje, mikor a tanítványok mind elrejtőznek, akkor előlép a Getsemáné sűrűjéből elfogóielé: „Kit kerestek?... Én vagyok az!” Az efezusi történet arról beszél, hogy vállalnunk kell a bálványdön- tögetés szolgálatát, de amikor Isten elrejt bennünket a következmények elől, tudjunk csendben maradni az óvóhelyen. Mikor aztán kiparancsol onnan bennünket, merjünk elébemenni a viharnak. „Most íme a lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván mik következnek ott rám, kivéve, hogy a Szentlélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy énreám fogság és nyomorúság következik.” (ApCsel 20,22-23). A folytatás is Isten kezében marad. Alekszander segítő szándékkal lép elő, hogy védelmet jelentsen a keresztet szenvedőknek, és még inkább súlyosbítja helyzetüket (33-34. v.) A pogány városi jegyzőtől ki várt volna védelmet, mégis ő tudja lecsendesíteni a megháborodott sokaságot. Beigazolódik Péld. 16,7 igazsága: „Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útjaihoz, még ellenségeit is jóakaróivá teszi.” Túróczy Zoltán Imádkozzunk Jézus irányelvei teljesedéséért az evangélizációban Ezután az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahová menni készült. Lukács evangéliuma 10. fejezetében magának Jézusnak útmutatásai, eligazító rendelkezései olvashatók az igeszolgálatot, evangéli- zációt illetően. Vonatkoztathatjuk ezeket magunkra is. Jézus növelni kívánja a munkások számát. Az előző fejezetben még a tizenkettő kiküldéséről olvashatunk (9,1-2), s most már hetvenkettőre növekszik a szolgálatba állítottak száma. Előbb név szerint ismerteket (Mt 10,2), majd „másokat is" állít Jézus szolgálatba. Nincs feljegyezve, hogy ezek kik voltak, milyen a múltjuk, mivel szolgáltak rá. Elég az, hogy Jézus szeme megakadt rajtuk és megbízta őket. Gondoljunk arra, mennyi közömbösség, gyakran előítélet vagy elutasítás van bennünk „mások” iránt. Csak azért, mivel nem olyanok, mint mi. Nem mifélénk. Mennyi ilyen „más” lehet körülöttünk, akik mellett figyelmetlenül megyünk el, amikor az evan- gélizáció gondja foglalkoztat Lk 10,1 bennünket. Lehet, hogy Jézus besorolná őket a névtelen hetvenkettő közé. Jézus „maga előtt" küldte ki a hetvenkettőt. Annyira belénk ivódott a követés képzete, hogy nem is mernénk előre menni járatlan, kipróbálatlan úton. Gyávák vagyunk hozzá. Éppen a mi időnkben sok úttól visszariadtunk, feladatokról lemondtunk, mivel eleve reménytelennek láttuk azokat. Ettől függetlenül Jézus követeinek hisszük magunkat. Pedig a követ mindig megbízója előtt jár, annak hírét viszi, útját egyengeti. Jézus azokba a városokba és helységekbe küldi a hetvenkettőt, „ahova menni készült". Mindig bátorságot ad a tudat, hogy nem vagyok egyszál magamra hagyva, hanem jön utánam 0, akié minden hatalom mennyen és földön. Nem ad-e biztonságot, nem hat-e kitüntetésként Őelőtte járni, az 0 nevében kopogtatni?! Jézus „kettesével" küldte tanítványait. Ezt is erősítésükre tette. Nekünk is gyakorlatunkká lett, hogy az evangélizációt többedma- gunkkal végezzük, segítőtársakkal. Ha olykor valamely gyülekezetbe egy személy érkezik is szolgálatra, a meghívó szolgatárssal együtt már ketten vannak. Hozzájuk rendszerint többen is csatlakoznak a közös ügy iránti felelősség érzésével. Imádkozó társakat is erre toborzunk, hátvédül az üzenetközlő mögé. Vegyük nagyon is szívünkre a könyörgést, hogy ezzel is teljesítsük Jézus alapelvét; a kettesével, ötösével, tízesével, százasával: küldés frontbiztosítására igéje tanúsítására, lelkek mentésére. Imatárgyak: A budapesti evangéli- záció áldásának megmaradása. A nyári konferenciák, ifjúsági hetek gyümölcsei. Új munkások elhívása, kiküldése Jézus által. Könyörgés és hálaadás mindennapi kenyerünkért, mindenki munkalehetőségéért, megélhetéséért. Az elfelejtettek, leírtak, észre sem vettek gondja. Csepregi Béla
