Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-08-13 / 33. szám
LEVÉL AZ IGAZSÁGÜGYMINISZTERHEZ D. ORDASS LAJOS PÜSPÖK TELJES REHABILITÁCIÓJA ÜGYÉBEN Az Országos Egyház Elnöksége július 28-án tartott ülésének egyhangú határozata alapján dr. Nagy Gyula püspök-elnök a következő levelet intézte dr. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszterhez: „Miniszter Úr! A Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége, lelkészei és hívei örömmel értesültek a kormány döntéséről, hogy felülvizsgálja az 1945 után egyházi vezetők, lelkészek és egyháztagok ellen hozott, törvénysértő eljárásokat. Ismert tény, hogy néhai D. Ordass Lajos evangélikus püspököt a kormányzat 1956 őszén felmentette az 1948-ban ellene indított koncepciós pör vádjai és ítélete alól, s ennek folytán - nyolc év után - újra elfoglalhatta püspöki tisztségét. Kevésbé ismert viszont második, jogtalan eltávolítása püspöki tisztségéből. 'Ez 1958 júniusában olyan módon történt, hogy a kormányzat egy 1957-ben hozott törvényerejű rendelet alapján, utólag megvonta hozzájárulását a püspök csaknem két éven át ténylegesen gyakorolt egyházvezetői szolgálatához. Ordass püspök, a Lutheránus Világ- szövetségnek kétszer is alelnöke, világszerte ismert és megbecsült egyházi vezető, ezért - bár nem mondott le tisztségéről - püspöki szolgálatát nem gyakorolhatta és teljes visszavonultságban élt családjával Budapesten, 1978-ban bekövetkezett haláláig. Az Evangélikus Egyház vezetősége és népe D. Ordass Lajos püspököt egyházi vonatkozásban teljes mértékben rehabilitálta és a világ evangélikus egyházai is tisztelettel, megbecsüléssel emlékeznek reá. Az állami rehabilitálás azonban az 1958- as eltávolítás és következményei alól még nem történt meg. Azt reméljük és bizalommal várjuk, hogy az Igazságügyminisztérium most felülvizsgálja D. Ordass Lajos püspök második, igazságtalan eltávolítása ügyét, s ezzel hozzájárul a hazai és nemzetközi egyházi közvéleményben ez ügyben régóta várt megbéküléshez. A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége nevében: Budapest, 1989. július 28. Dr. Nagy Gyula püspök-elnök Az Országos Elnökség egyúttal elrendelte D. Ordass Lajos, a Déli Egyházkerület püspöke, 1958 júniusában történt eltávolítása egyházi vonatkozásainak kivizsgálását, s ezzel a Déli Egyházkerületet és dr. Fabiny Tibor egyháztörténész-egyházjogászt, az Országos Egyházi Bíróság tagját bízta meg. Ugyanakkor folyamatban van az 1945 után lelkészek, egyháztagok ellen hozott sérelmes állami ítéletek és hivatalos intézkedések adatainak összegyűjtése további eljárás céljából, a tizenhat egyházmegye segítségével. ÉVNYITÓ ELŐTT * Eredetileg másról szerettem volna írni. Arról, hogy itthon és külföldön most már valóban higgyük el, amiről 37 éven át olykor csak álmodoztunk. Amiért sokat imádkoztunk, de csüggedésünket sokszor erősebbnek éreztük az imádság erejénél. Aminek a megvalósulásában még akkor is kételkedtünk, amikor ez az elmúlt években egyre inkább realitás lett. Arról, hogy szeptember 4-én megindul az Evangélikus Gimnázium patinás falai között az oktatás. Arról, hogy ez az egyház- és iskolatörténeti esemény politikai szenzáció is. Hiszen a zajló, kavargó politikai életben egyik fontos jelzése annak: valódi változás részesei vagyunk. Arról, hogy immár zárjuk le a „hitvallásosság vagy magas színvonal” vitát és kétségen fölül a hitbéli nevelés prioritása mellett. Hiszen ezt jelenti az evangélikus gimnázium", így kell a kor szellemi kihívásának megfelelni. Amit eddig, az újraindulásig a hagyományok védelme jelentett, az most átadja a helyét - az^plő hagyományok védelme mellett - a mának. Ma kell élő, ható; az életre nevelő gimnáziumot kialakítani. Nem elit iskolát, hanem olyan országos gimnáziumot, ahol a tehetséggondozás is példamutató, de a szerényebb képességűek is elérik saját lehetséges maximumukat. No meg arról, hogy az újraindulás növelje az adakozó kedvet. Egyelőre még több gyülekezet nem utalta át a gimnázium javára megajánlott támogatást, nem is szólva arról, hogy vannak, akik adósak a megajánlással is. Az iskola újraindításának anyagi terheiben döntő az állami támogatás, jelentős a külföldi segítség, de itt is lényeges a belső adakozás. A működő iskola költségeit elsősorban magunknak kell fedezni. Ez az utóbbi kérdés is önálló elemzést igényelne. Mindezek helyett viszont most arról az ügyről kell tájékoztatni, ami miatt a gimnázium Igazgatótanácsa rendkívüli ülést tartott: kialakult az első igazi konfliktushelyzet. A felvett tanulók egynegyedét érintő alapvető kérdésről, a vidékiek kollégiumi elhelyezéséről van szó. A tények: az igazgató javaslatát elfogadva, a gimnáziumi bizottság (az Igazgatótanács elődje) korábban az úgynevezett kosztos- diák rendszerben gondolkodott, addig, amíg - remélhetőleg egy-két éven belül - megfelelő, végleges egyházi kollégiumot sikerül létrehozni. Sajnos, eltekintve egyéb ellenvetésektől, egyszerűen a kellő számú jelentkező híján a kosztosdiák rendszert nem sikerült létrehozni. Az idő vészesen sürgetett, ezért a bizottság a fővárostól kért és kapott lány-, illetve fiúkollégiumon belül szervezett megfelelő tárgyi színvonalú elhelyezési lehetőséget tanulóink részére azzal, hogy a tanulóinkkal kapcsolatos nevelőtanári feladatokat mi látjuk el. Ez a megoldás ideiglenes jellegű. Természetesen az iskola nevelő tevékenysége ideiglenesen is az egyházi intézményrendszeren belüli elhelyezését igényelné a gyermekeknek. Ismételten felmerült a fóti - jelenleg a kántorképzést szolgáló - épület igénybevétele. A kapott információk alapján ez sajnos nem látszott reálisnak. Többek között az épület átalakíthatóságának tárgyi, anyagi és időbeli korlátái miatt. Másrészt ideális esetben is az ellátási és szállítási költségek, figyelembevéve a tandíjat is, a vidéki gyermekek szülei számára több mint 4000,- Ft-os havi terhet jelentenének. Mindezek alapján az Igazgatótanács ezt a megoldást nem látta megvalósíthatónak. A fővárosi kollégium ideiglenes igénybevételét, több értékes módosítással, szótöbséggel elfogadták. A főbb módosítások: inkább több szobát igényeljünk, de lehetőség szerint a mi traktusunk jól különüljön el. Teológus hallgatók is lakjanak bent a tanulókkal, így az éjszakai felügyelet is biztosított lehet. (Ennél a megoldásnál az egy tanulóra jutó költség nem éri el a jelenleg egyéb egyházi iskolákban fizetendő 2500,- Ft-ot.) Hangsúlyozni kell, hogy a fővárosi kollégium igénybevétele ideiglenes kényszermegoldás. Csak arra szolgál, hogy egyházon belüli megoldás híján ne kelljen a kollégium remélt megnyitásáig várni a vidéki tanulók felvételével. Olyannyira így van ez, hogy ha sikerül a következő egy hónapban mégis megvalósítani a fóti elképzelést vagy más jó megoldást találni a mintegy 50 tanuló elhelyezésére (a többiek maguk megoldották), akkor lemondjuk a fővárosi kollégiumot, ami mindvégig a biztonsági tartalék szerepét szolgálta. Azt hiszem, azzal a gyakorlattal is helyes szakítani, ami csak a szépről, illetve a lezárt dolgokról tudósított. A gondokról, a feszültségekről is őszintén kell írni. Sok tanulság rejlik még az elmúlt másfél év, az iskola újraindításának konkrét történetében is. Beszélni, írni kell minderről, hogy jobban megértsük egymást, hogy jobban tudjunk együtt dolgozni, hogy felszabaduljanak a mozgósítható energiák. Frenkl Róbert Morzsák San Antonio asztaláról II. ESEMÉNYEK A Trinity Egyetem területéhez templomok is tartoznak. A baptista templom naponkénti vigíliának ad otthont. Helyi gyülekezeti tagok imádkoznak itt a konferencia egész ideje alatt naponta reggel 8- tól este 9-ig. A résztvevőkért imádkoznak, névsor szerinti sorrendben, naponta több tucatért. Én is sorra kerülök, velem együtt Magyarország, az egyházak és minden munka, melyet végeznek, mert a misszió rég nemcsak a pogányok és hitetlenek megtérítését jelenti, hanem minden olyan munkát, amelyet az egyházak a Jézustól kapott küldetésben végeznek. Két hétvége fért a konferencia idejébe. Az elsőt Texas 150 gyülekezetében töltjük, a másodikat szerte az Egyesült Államokban. Egy pillantásnyi képet kapunk arról, mit jelent missziói munkát végezni ott, ahol nagyon gazdagok és nagyon szegények élnek egy társadalomban. Közel vagyunk a mexikói határhoz. Rengeteg a Közép- Amerikából bevándorolt, a menekült. Texasban minden negyedik gyerek szegény. Feketék, latinamerikaiak és ázsiaiak naponta találkoznak a faji megkülönböztetés magatartásban és intézményesen megjelenő formáival. A houstoni iskolás gyerekek 90-nél több anyanyelvi háttérből érkeznek az iskolába. Egyházak a missziói munka keretében nyelvet oktatnak és óvodákat működtetnek. Ruhát, élelmet és anyagi segítséget nyújtanak. Szállást adnak olyan munkanélkülieknek, akik az utcára kerültek. „Segítsünk átvészelni a krízist!” - ez a jelmondata mindazon segítő szolgálatnak, amely lehetőséget ad arra, hogy emberek újra megkapaszkodjanak és talpraálljanak. Nagyon széles a munkaterületük. A helyi egyházak finanszírozzák ezt a missziót. Néhány főállású munkatárs kivételével önkéntes gyülekezeti tagok dolgoznak itt - egyetlen fillér fizetség nélkül. A Trinity Egyetemen igazán amerikai az ellátás. Bőséges és sokszínű. Részint higiéniai megfontolásból, részint helyi szokásból következik, hogy minden lehetséges edény és evőeszköz műanyag. Egyszer használatos. Eldobandó. Egy nap egy környezetvédő csoport vagy fél kukányit „kiállít” egy asztalra. „Óvjuk Isten teremtett világát!” - írják rá a gyűjteményre. Lehet-e hitele a szavunknak - kérdezik -, ha mi magunk sem vesz- szük komolyan?! Még csak kel a nap, amikor gyülekezünk. Végig a kereszt útján - ez a hajnali program témája. Haladunk stációról stációra. Most a katonákra emlékezünk, akik kigúnyolják és megkorbácsolják Jézust. Véletlen? Mellettünk egy marcona, felfegyverzett biztonsági őr áll, mint oly sok más szegletében is az egyetem területének. Ránk vigyáz. Igen. Egy jól őrzött területen vagyunk egy jól őrzött társadalomban. A kontraszt mégis megdöbbentő. Néhány méternyiről kalapácsütés zaja hallatszik. Egy durván ácsolt fakeresztre cédulákat szögeinek. Olyan mártírok nevét írták a cédulákra, akik Jézus nevéért haltak meg. De a kalapácsütések a Kolosséi levél keresztre szegezett adóslevelét is eszünkbe juttatják. Egész elöl bekötött szemű embereket vezetnek a kápolna felé. így próbáljuk érzékelni Jézus halála előtti szörnyű magányosságát. De eszünkbe juthat a legalapvetőbb jé- zusi örökség is: egymás támogatása. Ám belevillan ebbe a csendes képbe Jézus figyelmeztető példabeszéde is a vakot vezető világtalanról. Közben a kápolna mögül kibukkan a felkelő nap. Húsvét hajnalát lopja a szívünkbe, az emlékezetünkbe, a reménységünkbe. Szabóné Mátrai Marianna Evangélikus Élet 1989. augusztus 13. Nemcsak a templom, de a szomszédos mozi is megtelt 200 ÉVES JUBILEUM MEZŐBERÉNYBEN Elhallgatott a harangszó. Presbiterek, lelkészek ünnepélyes menete vonul a templomba, leghátul dr. Harmati Béla püspök. Egy lelkész kiválik sorból. Nem a templomkapun, hanem a mozi ajtaján lép be. A mező herényi I. kerületi evangélikusok számítottak arra, hogy templomuk felépülésének 200. évfordulóján nem férnek be a templomba. S 1989. július 23-án nem csak a templom, hanem a szomszédos mozi is megtelt. Zörögtek a moziszékek, amikor a különös gyülekezet felállt az igehallgatáshoz. Csak a vetítővásznon látták, mi történik a templomban, de egyek voltak • az ott lévőkkel és azokkal, akik a templomkertben ültek vagy az utcán álltak. „Feledhetetlen ünnep volt, köszönjük!” Ezt a mondatot nem csak a gyülekezet lelkésze hallhatta több változatban, hanem a sok-sok háziasszony és házigazda is. A szombati úrvacsorái istentiszteleten 300-an jöttek az oltárhoz. Utána a parókia udvarán Mezőberényben élő és innen elszármazott gyülekezeti tagok találkozhattak. Este a plochingeni Keresztyén Ifjúsági Egyesület fúvószenekara szolgált zenés áhítaton. Vasárnap reggel ugyanez a zenekar térzenét adott. Az ünnepi ^istentiszteletről már szóltam. Dr. Harmati Béla püspök Lk 12,48 alapján hirdette az igét: „Akinek sokat adnak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” A délutáni ünnepélyen gyülekezettörténeti visszaemlékezések és köszöntések hangzottak el. Ledig Mihály családja történetét kutatva bukkant érdekes adatokra. Pan- gert Mihály a Németországba kerültek nevében szól. A lelkészek és gyülekezeti képviselők mellett Szűcs Lajos tanácselnök és Wild Róbert tanár (mint a mezőberényi németek képviselője a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségében) szólt. A II. világháború idején és azután szóródott szét a gyülekezet. Sokan még a háború befejezése előtt indultak Nyugatnak. Több százra megy az 1946-ban kitelepítettek száma. Az itthon maradottak és a szovjetunióbeli, jóvátételi munkádból hazatértek közül is számtalanul kerestek boldogulást az ország más vidékén. Micsoda öröm, hogy hosszú évek után ismét együtt lehet hat testvér! Milyen megdöbbenés látni, hogy a meghitt utcák képe, melyet 47 évig őrzött az emlékezet, megváltozott. „Mintha szélesebb lett volna az utca, mintha nagyobb lett volna az udvar annak idején...” „A szülői ház már nem áll (hisz’ itt is bontottak és építettek az elmúlt évtizedekben), de a szomszéd ház fala, ahol gyerekkoromban labdáztam, még megvan.” Két napig szinte állandóan tele volt a parókia udvara és a templom előtti tér beszélgető, egymásnak örvendező emberekkel. A gyülekezet vendégeit Mezőbe- rény város is magáénak tekintette. Hétfőn határjárásra hívta meg őket, este kulturális programot szervezett számukra. Mindenki adott és mindenki kapott valamit Süteményt és szendvicset a vendéglátáshoz, tyúkot és tésztát a vasárnapi ebédhez (850 személyre főztek az étteremben), a kiállításra nagymama kézimunkáját, féltve őrzött fényképeket, 250 éves családi Bibliát és sok-sok munkát adtak a vendéglátók. Szívük melegét hozták a vendégek. Idős emberek vállalták a hosszú út töredelmét. Az NSZK-ban élők eddig is sokat segítettek. (A 200 éves jubileum jó ok volt arra, hogy a gyülekezet felújítsa épületeit. Ót év alatt mintegy 2,5 millió Ft-ot költöttek erre a célra. Az NSZK-ban élők 500 000 Ft-tal segítették ezt a munkát, a Békés megyei Tanács 600 000 Ft értékű anyagot juttatott a templom zsindelyfedéséhez, az Országos Műemléki Felügyelőség 160 000 Ft segítséget adott, s amikor kiürült a pénztár, az egy- • házkerüleli Gusztáv Adolf Segély- szolgálat 40 000 Ft-tal segített.) Most a „németországiak” 6 szép gyertyatartót ajándékoztak az oltárra. A plochingeni zenekar nemcsak hangszereit, hanem 4 gyönyörű vázát is hozott ajándékként. „Minden jó adomány felülről való” Hisszük, hogy végső soron ezen az ünnepen is minden jó ajándék Istentől jött. Ő szólt 'hozzánk az igehirdetésen keresztül. Neki köszöntük meg a templomépítő elődöket, az itt szolgáló lelkészeket, tanítókat és gyülekezeti munkásokat. Neki adtunk hálát azért, hogy megtartotta népét a közelmúlt viharos éveiben. Isten ajándéka volt a vendéglátók lelkesedése és a vendégek nyitott szíve. A parókia fából készült hatalmas kapuja tárva-nyitva állt ezekben a napokban. Még a kilincset sem kellett lenyomni annak, aki be akart jönni. Reméljük, lesznek olyanok, akik ez után az ünnep után a korábbinál sűrűbben nyitják meg a kaput. Nem szeretnénk, ha a nagy ünnep után a gyülekezet élete visszazökkenne a régi kerékvágásba. Megerősödve, hitben és szeretetben növekedve szeretnénk együtt munkálkodni. Befejezésül néhány adat gyülekezetről: Mezőberény 12 000 lakosú kisváros Békés megyében. A 18. század elején három nemzetiséget telepítettek ide: magyarokat, németeket és Szlovákokat. A németek és szlovákok, evangélikusok lévén, 1745-ig közös gyülekezetben éltek, 1789-ig közös templomot használtak. Máig is két szép evangélikus templom és két evangélikus gyülekezet van Mezőberényben, az I. kerületi és a II. kerületi. Az evangélikusok nagy száma ezt indokolja is. Ha Isten megengedi, 1995-ben megünnepelhetjük a gyülekezet önállósulásának 250. évfordulóját. Csepregi Zsuzsanna ZSIDÓ-KERESZTYÉN KONFERENCIA A FRANCIAORSZÁGI LILLE-BEN Július 2-6. között a Nemzetközi Keresztyén-Zsidó Tanács tudományos kollokviumot rendezett mintegy 300 résztvevővel. A konferenciának az észak-franciaországi Lille város katolikus egyeteme adott otthont. A nemzet- és felekezetközi párbeszédre a francia forradalom 200. évfordulója alkalmából került sor éppen ebben az országban. A konferencia témáját is ez a bicentenárium határozta meg. „Nyereségek és veszteségek - különös tekintettel a vallásos tudatra - zsidók és keresztyének között a francia forradalom fényében.” Az előadók - keresztyének és zsidók - felvázolták a szabadság, egyenlőség, testvériség gondolatának hatását az istenhitben járó emberek életvitelében és közösségi kultuszgyakorlatuk kialakításában. Nagy tetszést aratott dr. Diana Eck professzomőnek az előadása a nők előretörő szerepéről és teljes felszabadításáról. Az emberi nyelv, a történelem és az események értelmezésének forradalmáról szólt. A nőknek a különböző vallásokban betöltött szerepét s azok változásait hangsúlyozta. A több mint 100 rabbinő szolgálata a világon is ebbe az irányba mutat. Reggelenként a zsoltárok héber, angol, német és francia nyelvű közös olvasása adta az igei hátteret az előadásokhoz. II. Királyok könyve 9. részének keresztyén értelmezése szerepelt a bibliatanulmányok között. A Lille-i zsidóság életével való ismerkedés és a helyi keresztyének szolgálatával való találkozás sajátos élményt jelentett a résztvevőknek. A franciaországi zsidóság száma jelentősen növekedett a szazad második felében Afrikából történt bevándorlás következtében. A keresztyén egyházak pedig az elvilágiasodás miatt olyan kihívás előtt allnak, amelyet egyetlen statisztikai adat szemléltet a legjobban. A született gyermekek 8%-át keresztelik meg a történelmi felekezetek egyházaiban. Ez a missziói helyzet az egyház szolgálatát aktívvá, leleményessé, a laikusokat felelőssé formálja. A konferencia Donald Coggan korábbi canterbury érsek áhítatával ért véget, aki két bibliai igét idézett, amelyek nekünk is biztatást jelenthetnek. Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek mint a sasok... (Ezs. 40,31) az Újszövetségből pedig: Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!... Bizony tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen. (Rm 11,33-36) A Nemzetközi Tanács közgyűlése örömmel vette a majgyar Ökumenikus Tanács határozatát, amely szerint hazánkban is megalakul a keresztyén-zsidó tanács a párbeszéd és együttműködés érdekében. Szebik Imre Jékely Zoltán A MAROSSZENTIMREI TEMPLOMBAN Fejűnkre por hull, régi vakolat, így énekeljük a drága Siont; egér futkározik a pad alatt s odvából egy-egy vén kuvik kiront. Tizen vagyunk: ez a gyülekezet, á tizenegyedik maga a pap de énekelünk mi százak helyett, hogy hull belé a por s a vakolat, a hiúban a denevér riad s egy-egy szuvas gerenda meglazul: tizenegyedikünk az árva pap, tizenkettedikünk maga az Úr. így énekelünk mi, pár megmaradt - azt bünteti, akit szeret az Úr -, s velünk dalolnak a padló alatt, kiket kiirtott az idő gazul.
