Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-08-06 / 32. szám

Valami eleven, hatalmas, tevékeny és cse­lekvő dolog a hit. Nem is kérdezi, hogy kell-e a jót cselekedni. Mert mielőtt megkérdezné, már meg is cselekedte; és mindig azzal van elfoglalva, hogy jót cselekedjék. Luther ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 54. ÉVFOLYAM 32. SZÁM 1989. AUGUSZTUS 6. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 11. VASÁRNAP ÁRA: 8,50 Ft A nyári „holt" szezon Formában és tartalomban is szeretnénk többet és jobbat adni LAPUNK TERVEIRŐL Felhívás gyülekezeteinkhez gimnáziumunk ügyében Kéijük híveinket és gyülekezeteinket, hogy az Evangélikus Gimná­zium céljaira 1989. évre megajánlott hozzájárulásaikat a tatarozási munkálatok előrehaladása és a Gimnázium felszerelési megrende­lései miatt mielőbb fizessék be a Gimnázium OTP csekkszámlájára (512-24606-0). Augusztus végén ugyanis egyházunknak ki kell fizetni a tatarozási munkálatok nagy részét és a berendezést. A következő héttől kezdve megkezdjük és folyamatosan közöl­jük lapunkban az egyes gyülekezetek Gimnáziumunkra tett fel­ajánlásainak kimutatását, egyházmegyék szerint. Gimnáziumi Intézőbizottság A tízparancsolatból az első hármat el kell hagyni? „HIT- ÉS ERKÖLCSTAN” Nem panaszkodhatunk, hogy eseménytelen nyarunk van. Hiszen alig tudjuk átélni, nyomon kísérni és magunkban elrendezni azokat az eseményeket, amelyeknek a kö­zelmúltban átélői voltunk. Gondoljunk csak - egészen váz- ' latosan - az elmúlt két hónap ese­ménysorozatára. Kiemelkedő helyet foglal el eb­ben a sorban a június 16-i kegyele- tes megemlékezés és temetés. Száz­ezrek a helyszínen, milliók a képer­nyő előtt ülve élték át ezt a meg­rendítő napot. Néhány héttel később ugyan­csak az egész népünket foglalkoz­tatta Bush elnök hazánkban tett látogatása. Bár tevőlegesen nem’ voltunk ott, nem vettünk részt az eseményekben, de várakozásaink­ban mégis csak „megjelentünk” e történelmi látogatás színhelyén. Hiszen először lepett hazánk föld­jére hivatalban lévő amerikai el­nök. És az sem mellékes, hogy ép­pen olyan időszakban jött hoz­zánk, amikor társadalmunk arcán mélyebbeknek tűnnek a ráncok. (Azt pedig velem együtt azt hiszem lapunk olvasói nagy része is sajnál­ja, hogy a lapunk hasábjain koráb­ban megjelent híradás hogy Bush elnök vagy felesége felkeresik az Evangélikus Gimnáziumot, nem valósult meg. Sajnos ez a látogatás elmaradt.) S végül erre az időszakra esik Kádár Jánosnak, az MSZMP évti­zedeken át vezető személyiségének a temetése. Kétségtelen, hogy neve és személye összeforrott az elmúlt három évtized eseményeivel, törté­néseivel. Az eseményekben bővelkedő nyár egyházi szempontból sem volt „uborka-szerzon”. Hiszen to­vább épült a Budapesti Evangéli­kus Gimnázium, hogy szeptember első napjaiban megnyithassa ka­puit több mint háromszáz tanuló előtt. Egyházunk szeretetszolgála­ta ezekben a nyári hónapokban tovább gyarapodott. Tíz ágyas új épület állt a szeretetmunkánk szol­gálatába Albertin. (Sajnáljuk, hogy erről az eseményről nem ol­vashattunk lapunkban.). Megin­dult az építkezés s megtörtént az alapkő elhelyezés Nyíregyházán, ahol a gyülekezet egy száz szemé­lyes szeretetház első ütemeként - mintegy negyven fő részére terve­zett -, pavilon építkezését kezdte el. Tovább épül - ha talán nem is a várt ütemben - a siófoki temp­lom is. A szó legszorosabb értelmében az utolsó ecsetvonások, hiányoz­nak már csak az új Teológiai Aka­démia felépítéséhez. Ugyanakkor az ún. régi (mindössze 15 éves!) Akadémia átalakítási munkálatai (kollégiummá, lelkésznevelő-ott- honná) elkezdődtek és jó ütemben haladnak. A Teológiai Akadémia 1989-90- es tanévére jelentkezett első éves hallgatók felvétele is megtörtént. Jó volt látni ezeket a többségükben fizikailag és lelkileg is jókiállású lelkészi pályára jelentkező fiatalo­kat. Azonban nem szabad elhall­gatnunk azt sem, hogy ezek az idei jelentkezettek tárgyi tudásban igen szerény felkészültségről adtak szá­mot. A legtöbbjüknél az tűnt ki, hogy az előre kiadott anyaggal vagy nem foglalkoztak, bibliais­meretük igen gyenge volt, vagy pe­dig úgy gondoltak, hogy „ala­csony” pontszámmal is bekerül­hetnek az Akadémiára. A felvételi bizottság egyöntetű véleménye, hogy a következő években a fel­vételinél magasabb igénnyel kell fellépni a biblia, egyházismere­ti anyag számonkérésénél, mint ahogy azt talán az elmúlt években tették. Egy kiteljesedő és sokrétű lelkészi szolgálatban csak jól felké­szült lelkészek lesznek képesek helyt állni. Izgatottan várom (várjuk), hogy milyen eredményt fog hozni a sza­badabb iskolai hitoktatásra jelent­kezés. Reméljük, hogy a szülők él­ni fognak a lehetőséggel, hogy gyermekeik iskolai hitoktatásban vegyenek részt... Amikor ezt az új lehetőséget megköszönjük Isten­nek, ugyanakkor kis szorongás is van bennünk: fel van-e egyhazunk készülve a majdnem általánossá váló iskolai hitoktatásra. Meg van-e ennek a személyi feltétele? Szórványlelkészek, akik már így is erejük végső megfeszítésével tud­ják csak a szolgálatukat elvégezni, képesek lesznek-e még további 10—15 hittanórát tartani esetleg öt egymástól távollévő faluban. Ugyancsak ez a „nyár” ajándé­ka, hogy újra lehetőségünk van kórházakban/ gyógyászati intéz­ményekben intenzivebb lelkigon­dozásra, igehirdetési szolgálatra. A városokban, kórházakkal ren­delkező nagyobb településeken szolgáló lelkészek felkészítése erre a speciális lelkipásztori munkára még várat magara. De az biztos, hogy ha intenzív pásztori szolgála­tot akarunk végezni ezekben az in­tézményekben, akkor azt csak nagy hozzáértéssel, teológiai, pszi­chológiai felkészültséggel rendel­kező lelkipásztorokkal tudjuk kel­lőképpen végezni. S míg ezek a gondolatok formá­lódnak Gyenesdiáson már folynak a rendszeres ifjúsági konferenciák, ahol ezen a nyáron is mintegy 350 fiatal mélyül el az Ige üzenetében. Bár még csak a közepén va­gyunk a nyárnak s máris mennyi minden történt körülöttünk - és nyugodtan mondhatjuk az elmúlt hetek eseményeinek az ismereté­ben -, bennünk is. Mi hisszük, hogy minden mögött ott van az Urunk kegyelme és szeretete, ezért megbékélve emlékezünk az elmúlt eseményekre és felelősséggel az előttünk álló feladatokra. Karner Ágoston Nyár van, a pihenés ideje. A ko­rábbi tervek valóra váltásának ide­je. Hosszú tömött sorok állnak a külföldi követségek előtt vízumért. Benépesedett a Balaton partja, újabb és újabb lehetőségeket kínál­nak a falusi turizmus keretében s ezzel hazánk ismeretlenebb részei is ismertekké válnak. A pihenés erőgyűjtés is. A kö­vetkező szakaszra, az ősz-tél-ta- vaszi munkaidőre. Mióta lelkészi szolgálatban ál­lok, a nyári hónapokat használom arra, hogy megtervezzem az őszi munkakezdést és a folytatást. Most is ezt teszem, amikor mint lelkész a sajtó szolgálatában állok. Nem egyedül, - hiszen van szer­kesztőbizottságunk, akikkel együtt végzem ezt is. Sőt nemrég adtunk hírt arról, hogy együtt volt az ún. „nagyszerkesztő-bizottság” is, hogy tanácsot; segítséget adjon. A napokban néhány levelet is kap­tam, melyekben van bírálat is, de sok új ötlet, tanács és segítség is. Mindezek alapján alakul lapunk terve. Olvasóinkkal most megis­mertetjük nagy vonalakban gon­dolatainkat. Kétféle megoldás körvonalai rajzolódnak. Mivel so­kad kérik a terjedelem növelését, szeretnénk 8 oldalra növelni azt. De ezt úgy kellene megoldani, hogy a lap ára ne változzék. Szó vad arról, hogy a mostani alakot félbe hajtva 8 oldalon, de kisebb forfiiátumban jelentetjük meg la­punkat. Folyik a tárgyalás ennek technikai megoldásáról. Ebben az esetben a 8 oldalt jobban tudjuk beosztani témák szerint. A másik megoldás a jelenlegi formát és terjedelmet veszi alapul. Jobb helykihasználást tervezünk az bldalak tartalmának átcsopor­tosításával. Az első oldalon a ve­zércikk mellett a jelentősebb orszá­gos egyházi, közéleti, politikai, tár­sadalmi töltésű cikkek jelennének meg. Az Élő víz rovatot szélesíteni szeretnénk. Több evangélizációt! Ezt már részben meg is kezdtük, az Imádkozzunk az evangélizációért c. cikkekkel. A második oldal felső kéthar­madát teljesen a gyermek- és ifjú­sági róvatnak adjuk át. A vasár­nap igéjét áthelyezzük a negyedik oldalra. így több helyet kap a ME- VISZ is és időnként a gyermekro­vat is bővülhet. Az alsó egyharmad részben továbbra is kulturális, iro­dalmi, művészeti jellegű írások lesznek. A harmadik oldalon tanító jelle­gű, gyülekezeti életről, ünnepsé­gekről beszámoló, egyházmegyei stb. rendezvényekről tudósító cik­kek találhatók majd. A negyedik oldal spirituális mondanivalót ad. Itt találjuk majd A vasárnap igéjét, a Napról-napra rovatot, esetleg más bibliamagyarázó, az egyes bibliai részeket közelebbről megvi­lágító rövid írásokat, az istentisz­teleti és liturgiái útmutatót, vala­mint híreket, közleményeket, meg­hívókat stb. Tartalomban is szeretnénk töb­bet és jobbat adni! Erre adnak se­gítséget levelezőink is. Mindenek előtt kérnek hitébresztő sorozatot. Több ilyet tervezünk, egyrészt a hitrejutás, másrészt a hitben való megmaradás kérdéseit járjuk majd körűi. A biblia iránti nagy érdeklő­dés miatt hasznos lesz az a rova­tunk, melyben Bibliai lexikon cím­mel bibliai neveket, fogalmakat, földrajzi és régiségtani kifejezése­ket magyarázunk meg röviden. Szeretnénk együtt gondolkodni a világ evangélikusságával. Várjuk az LVSZ curitibai dokumentumá­nak megérkezését, hogy hozzászól­hassunk és adhassuk hozzá a ma­gunk hitbeli kincseit. Javasoltak levélíróink még néhány sorozatot: A bibliafordítás „ revideálásának kérdései, Mi újság az evangélikus világban? Nagy változások van­nak az észt, a lett, a szovjetunióbeli német egyházak életében, Afriká­ból érdeklődésre tarthat számot az etióp egyház helyzete, a dél-afrikai evangélikusság élete stb. Sorozatot kémek a liturgiáról. Folytatni sze­retnénk a Zsinat felé sorozatot is. Új sorozat lenne: Barátunk és el­lenségünk : az idő, a szó, a pénz, a technika stb. Még egy sorozat: Napirend - Jézussal (Keresztyén életünk praktikus kérdései. Többen javasolták, hogy vi­gyünk vidámságot is lapunk sorai közé. Szeretnénk feleleveníteni a régi „eklézsia humora” címen is­mert rovatot. Egyik levélírónk öt­letét adom tovább: Jó lenne, ha minden lelkésztestvér legalább egy vidám esetet leírna és beküldene a szerkesztőségbe. Hosszú időre el lennénk látva ilyen rövid vidám írásokkal. Kéijük hát a lelkésztest­véreket, tegyék ezt meg. Általánosságban a fent leírtak­hoz kéijük Olvasóink hozzászólá­sát. Legyen lapunk olyan, amit mindenki szívesen vesz kezébe. Az­zal számolni kell, hogy nem min­den ötletet tudunk megvalósítani, bizonyára lesznek egymással ellent­mondó kérések is, de igyekezni fo­gunk megfelelni a kívánságoknak. Jó nyári pihenést, az elmondot­takról való gondolkodást kíván és a válaszokat váija a Szerkesztő Igen, az én iskolai bizonyítvá­nyomban, még a középiskolaiban is így volt beírva ez a tantárgy, természetesen jegyet is kaptam be­lőle és beszámított az általános ta­nulmányi előmenetelbe is. Senki ne értsen félre, nem azért írok most, mert visszakívánom azokat az idő­ket, a hittan kötelező voltát. Csak a kifejezésen szeretnék elgondol­kozni, mert érdemes. A hit és erkölcs valóban össze­tartozó fogalmak. Az a keresztyén ember, aki ezt nem látja, szabados­sá, erkölcsét, később pedig hitét is vesztetté lehet könnyen. A hitok­tatás célja sem egyszerűen a hit erősítése, élesztése Isten segítségé­vel, mert az élő hittel élet, erkölcs is születik. Ezért volt nagyszerű Luther Kiskátéja, amikor az Apostoli Hitvallást, a Miatyánkot és a Tízparancsolatot együtt ma­gyarázta érthetően, egy füzetben adta a szülő kezébe, hogy az gyer­mekét tanítsa. Hitvallás és Tízpa­rancsolat elválaszthatatlan, hit és Isten akaratának teljesítése, hit és erkölcs összetartoznak, együtt al­kotják a teljes és valóságos keresz­tyén életet. így tanítottunk azóta is az iskolában, szűkülő lehetősé­geinkkel élve egészen napjainkig és így szeretnénk a most bővülő lehe­tőségeket is kihasználni. Más szempontból is érdemes azonban erre az összefüggésre fel­figyelni. Egyiket sem lehet igazán megőrizni, megtartani, ha a másik­kal nem törődünk, veszni hagyjuk. Egyiket sem lehet a másik rovására hangsúlyozni. Persze, primér a hit, de nem lehet önmagában nézni. Hiába mondom, hogy hivő va­gyok, ha életem mást mutat. De sok keresztyén ember belebukott már ebbe. De hiába mondom, hogy erkölcsös életet akarok élni hit nélkül, Istenbe, Krisztusba ve­tett hit nélkül. A kettő együtt teszi az igaz keresztyén életet. Kissé kitekintve ebben a téma­körben társadalmunkra, mai hely­zetünkre, el kell őszintén gondol­kozni: hol is tartunk ebben a kér­désben? Ha őszinték vagyunk, nem szabad kertelni, ki kell mon­dani : bajban van az ifjúság, de baj­ban felnőtt nemzedékek is. Ez a rövid írás nem alkalmas a baj teljes feltárására, sok jelzés van errenéz- ve ifjúságban és felnőttek életében is: baj van az erkölccsel, valami hiányzik. Nem akarok belemenni az „ideológiai harc” zsákutcájába sem, belesodródtunk sokszor, most talán kikeveredőben va­gyunk belőle. Nem a mi dolgunk tehát annak megítélése: megvaló­sult-e, vagy mennyire az ateista ideológiára épült szocialista er­kölcs? Emlékszem, egyik újságunk sok évvel ezelőtt meghirdette, hogy a tízparancsolatból az első hármat el kell hagyni, a többit élni. Kér­dés, hogy sikerült-e így és mennyi­re. De ezt lemérni azok dolga, akik így tanítottak. A mi dolgunk kö­rülnézni környezetünkben és észre kell vennünk gyülekezeten belül is, hogy erkölcsöt veszített nemzedé­kek nőttek fel, mert kihúzódott a talaj lábuk alól, elveszítették hitü­ket. Nem tudjuk pontosan, hánya­dik órában vagyunk, Isten ponto­san tudja. De ha újra mód és na­gyobb lehetőség nyílik a hit és er­kölcstan komolyabb tanítására is­kolában és templomban, az ifjú­sággal foglalkozva, ezt az alkalmat nekünk nagyon komolyan kell vennünk. A károkat látva, hozzá kell fognunk a munkához, hogy szolgálatunk nyomán hívő és er­kölcsös nemzedék nőjjön fel és él­jen. Hogy tanítványaink az élet vizsgáit megállják, hogy nemze­tünk el ne, meg ne bukjon, hanem jó előmenetellel élhessen. Hogy a nagy vizsgán, az ítélet napján se halljuk, vagy hallják: hit- és er­kölcstan elégtelen. Keveházi László Pál apostol evangélizációjának velejárói Efezusban: bálványdöntögetés következményekkel A hallgatás fala Gondolatok a televízió Panoráma műsorának adásáról Efezusban az evangélizáció velejá­róiként ott vannak Isten nyilvánvaló áldásai: csodák történnek (11-12. v.), Jézus nevének hatalmát zsidó ördög­űzők is kénytelenek elismerni (13-14. v.), félelem és Jézus nevének magaszta- lása általánossá lesz Efezusban (17. v.), ébredés támad a hívők között (19. v.), nyilvános bűnvallás és az ördögi mes­terségek felszámolása. A hívők bűnval­lásának mindig meg kell előznie a kí­vülállók bűnvallását (18. v.). Mindezek dacára Efezusban sem marad el a megpróbáltatás. Látszólag ugyanazok az okok váltják ki, mint Filippiben. Érdekellentétbe kerül az evangélizáció a világ fiai anyagi boldo­gulásával. De itt nemcsak üzletről van szó. Talán nem kibúvóként beszélnek Diana tiszteletének a veszélyeztetésé­ről. A kultusz kerül veszélybe. Efezus­ban a bálvánnyal kerül szembe az evangélizáció. Ez pedig elkerülhetetlen. Az evangélizáció Isten bálványdön­tögető munkája. Nem evangélizáció az a prédikálás, amely nem veszi fel a har­cot a bálvánnyal. Amíg egy igehirdetés az embert nem érinti bálványaiban, ad­dig tapsol neki a világ, még ha Kereszte­ApCsel lő János keménységével hangzik is. Az ó-ember szívesen vállal vallásosságot is, ha közben megtarthatja bálványait. A bálvány az ember legérzékenyebb pontja. Érintésére nemcsak egy bál­ványtisztelő szisszen fel. A veszélyezte­tett bálvány szolidaritásra szólítja hí­veit. Aligha mozgósíthatott volna még egy ügy Efezusban olyan tömeget, mint Diana tiszteletének a veszélyeztetése. Amikor a bálványok dőlnek, akkor mindig kezdetét veszi bűnbakok kere­sése. A megingatott vagy talán csak megingatástól félő bálvány áldozato­kat követel. Eljön a vértanúság ideje. A mártír személyének és idejének kivá­lasztását azonban Isten magának tartja 19,23-40 11Hi I fenn. Egyeseket Isten előtérbe tol, má­sokat viszont betakar és elrejt. Ez Isten mai cselekvése is. Filippiben Pál és SUas kerül börtön­be. Hol marad Timóteus és Lukács. Talán gyáván meghúzódnak? Hogy van lelkűk elnézni Pál és Silas szenvedé­sét. Nincs róla feljegyzés. De az a tény, hogy Timóteusnak és Lukácsnak a szenvedésből való kimaradása nem je­lent problémát, mutatja, hogy ebben nem emberi gyávaság játszik közre. Efezusban Gájus és Aristarchus ke­rül nehéz helyzetbe, Pál és Silas pedig elrejtetik. Füippiben még lehet arra gondolni, hogy az idősebbek és a hit­ben erősebbek kerülnek súlyosabb ke­reszt alá, az ifjabbak pedig elrejtetnek egy időre. Efezusban pontosan fordít­va van a helyzet. Pál és társai marad­nak háttérben, viszont Gájus és Aris­tarchus szenvednek. Kik ezek? Gájus a leggyakoribb ne­vek egyike, makedón férfi, aki Pálnak útitársa volt. Ha olyan valaki lett vol­na, aki Efezusban jelentős szerepet ját­szott volna, azt Lukács biztosan felje­gyezte volna. Aristarchus thessalonikai keresztyén, Pál hűséges kísérője. Jeru­zsálemig, sőt Rómáig is elkísérte. A ha­gyomány szerint püspök lett és Néró alatt vértanúhalált szenvedett. Efezus­ban még keresztyén élete elején járt, s Isten már odalökte egy csődület által az efezusi színház színpadára. Nem könnyű Istennek ezt az érthetetlen tet­tét megérteni. Legjobb, ha meghagyjuk Isten titká­nak, ahogyan a bölcs Prédikátor is ta­nít: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak" (Préd 3,1). Nekünk csak arra legyen gondunk, hogy a mi időnket szabályo­zó akaratot felismeijük, és annak enge­delmeskedjünk. Túróczy Zoltán Megtört a hallgatás fala, egy bá­tor református lelkész törte át. Aki látta és hallotta a július 24-i adást, alig tud szabadulni annak hatásától. Nálunk is és sok nyugati ország­ban is gyakran halljuk, nem segí­tünk azzal, ha nyilvánosan megbé­lyegezzük az emberi jogok megsér­tését Romániában, mert eyrészt ott a vezetőség ezzel nem törődik, sőt egyre inkább fokozza az elnyo­mást. Ehelyett inkább „csendes diplomácia” szükséges. A tények azt mutatják, hogy a Romániában élő emberek számára betelt a pohár. Egyre többen, poli­tikusok, értelmiségiek, románok és magyarok és szászok törik át a hallgatás falát. Az egyházi világ- szervezetek közül sokan azért nem voltak hajlandók foglalkozni a ro­mániai helyzettel, mert mint mondták, az_ ottani egyházak ré­széről eddig nincs tiltakozás. Köszönjük a temesvári reformá­tus lelkész bátor hitvallását, imád­kozó szeretettel és részvéttel átha­tott érdeklődéssel fogjuk kisémi életsorsát a következő hónapok­ban. Úgy érezzük, a jelenlegi hely­zetben nem segít már a „csendes diplomácia”. Ahogyan egyházaink Európa népeivel együtt fölemelték szavukat a dél-afrikai fajüldözés ellen, ugyanúgy kell szólnunk eb­ben a kérdésben is.

Next

/
Thumbnails
Contents