Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-29 / 22. szám

Evangélikus Élet 1988. május 29. EB 01 jfts GYERMEKEKNEK Egyháztörténeti arcképcsarnok Új sorozatunk elé Van egy unokahúgom, nővé­rem kislánya. Egyszer tágra^ nyílt szemmel megállt abban a szobában, ahol a családi ősök képei függnek: nagyszülőké, dédszülőké, meg a többi felme­nőé. „Itt vannak az'ősök!", mondta a falra mutatva, mivel­hogy az ő-betű még megha­ladta képességeit. „Hányán vannak?”, kérdeztük tőle. „Százan!”, felelte vigyorogva. Bizonyára benneteket is ér­dekel, kik voltak az őseitek, hol és hogyan éltek ők. Borzasztó izgalmas művelet nagymama fiókjából a régi képeket előhú­zogatni, vagy egy padlást átku­tatni, ahol a dédszülők meg­sárgult fotóira bukkanhatunk. Gyönyörű fiatal asszonyok, hetyke bajuszos, délceg kato­nák, megilletődötten a kamerá­ba tekintő csoportok... Új sorozatunkban egy ilyen álom-padlást szeretnénk átku­tatni: kik, is a mi őseink - az egyházban? Hétről hétre belé­pünk majd egy képzeletbeli, hatalmas szobába: „itt vannak az ósok!” Az egyház történeté­nek kiemelkedő alakjait szeret-, nénk nektek bemutatni, fiatal olvasóink. Ne féljetek: nem száraz történelemórák követ­keznek, hogy még a nyári hó­napokban sem legyen nyugto­tok. Ellenkezőleg! Olyan regé­nyes életeket, izgalmas fordu­latokat ismerhettek meg, ame­lyek csak gazdagítani fogják nyári élményeiteket. Közösen fogunk példákat, példaképeket keresni - erre már csak azért is szükség van, mert korunkban mind többen panaszolják, hogy kiveszőben vannak a kö­vethető, felemelő példák, a lel­kesítő hősi sorsok. Időrendben fogunk haladni, kezdve azo­kon, akik a keresztyénüldözés során a legtöbbet, életüket ad­ták hitükért, azután az ókori egyház kalandos életű tanítói­ról olvashatunk, majd szerze­tesrendek megalapítóiról és fá­radhatatlan hittérítőkről. Ma­gyar múltunkból István királyt és Gellért püspököt, valamint Árpádházi Erzsébetet állítjuk majd be ebbe a sorba. Nyár végén pedig azok mutatkoz­nak majd be nekünk, akik munkájukkal és áldozatukkal - ha kellett, életük árán is - elő­készítették a talajt a reformáció számára. Nem fogunk az önmaguk­ban ugyan roppant izgalmas és színes életrajzoknál elakad­ni: mindig azt keressük majd, hogy a bemutatott személyek- élete hogyan viszonyul az Úr Jézus példájához és tanításá­hoz. Végül még néhány gyakorla­ti tanács. Sorozatunk több kor­osztálynak egyszerre akar szólni: a kisebbeket valószínű­leg a történetek érdekessége, a nagyobbakat pedig az össze­függések láncolata ragadhatja meg. A beszámozott darabokat kivághatjátok, a gyenge papírt akár kartonra is ragaszthatjá­tok, így azokat összetűzve sa­ját kis zsebkönyvetek lehet. Számítunk a szülők, lelkészek, vagy éppen a nagyobb testvé­rek segítségére: jó lenne,, ha közösen olvasnátok ezeket az életrajzokat! Szeptemberben, a sorozat zárásaként pedig TQ- TÓ-kérdések alapján adhattok számot arról, mi mindent je­gyeztetek meg, kinek a példája tetszett a legjobban. Jövő nyá­ron pedig talán a reformáció korától kezdve újabbkori törté­nelmünk alakjairól olvashat­tok. Tehát: „itt vannak az ósok!” Lépjünk be együtt ebbe a ha­talmas arcképcsarnokba! Fabiny Tamás A VASÁRNAP IGÉJE Ef 1,3-14 AZ EGYETLEN ÜR Szentháromság ünnepe van. Ezen a napon a keresztyénség hódol az előtt a titok előtt, hogy a mi egy Istenünk mint Atya, Fiú, Szentlélek jelentette ki magát a Szentírás szerint. Hálát adunk, hogy a háromféleképpen egy Isten atyai sziwel gon­doskodik rólunk, Jézus Krisztusban testvérünkké lett, és minderről a Szentlélek által ébreszt hitet bennünk, a hittel együtt pedig hálát is. Isten az egyedüli Úr, a mindent meghatározó mérték, „aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik”. Isten számunkra nem valami általános filozófiai fogalom, hanem szabadító, megváltó Úr! Az O szeretete nem emberi magatartásra adott válasz, nem az ember „érdemli ki”.. „Úgy tetszett neki”, hogy Jézus Krisztusban cselekedjék értünk, és erről a Szentlélek által győzzön meg. A Szentháromságról szóló tanítást emberi logikával hiába próbáljuk megmagya­rázni, úgy járnánk, mint az a bizonyos kisgyermek, aki kanál­lal akarja a tengert kimerni, - a Szentháromság Isten mindig titok marad. A mai ünnephez másképp kell közeledni, úgy ahogy igénkben Olvashatjuk: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei vilá­gának minden lelki áldásával a Krisztus által.” Isten nem egyszerűen önmagáért hatalmas, hanem nekünk, értünk: „Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az O akaratának titkát, amelyet kijelentett... Jézus Krisztusban.” Isten szeretetének ebben a világosságában lesz igazán sú­lyos a bűn, az engedetlenség. Az engedetlenség, amely oda vezet, hogy az ember lesz a dolgok mértéke, mindennek meg­határozója, élet és halál ura, akinek egyszer így tetszik, más­szor úgy, akinek egyszer ezek tetszenek, máskor azok. Szentháromság ünnepe a teljes Szentírás és a teljes üdvtör­ténet ünnepe, amelyben együtt van múlt, jelen, jövő. Visszate­kinthetünk az egyházi esztendő elmúlt „ünnepi” félévére, előt­tünk pedig az „ünneptelen” félév és a jövő a maga sok-sok kérdésével. Mégis van mit ünnepelnünk (nem hagyva ki a nyári hónapokat) az előttünk lévő félévben is. Még nem jött el annak az ideje, hogy az igénkben leírtak p. így, .vagy: Úgy - mindenki számára nyilvánvalóvá legyenek. Annák 'azóriban igei, hogy „dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban”. így valljuk meg a Szentháromság Istenbe vetett hitünket minden vasárnap a hitvallásban. Ezzel a hálaadással fogadjuk el, hogy a Szentháromság Isten a mértéke és Ura az embernek, életnek és halálnak. Ugyanakkor O az, aki atyai szívvel gondoskodik rólunk, aki Jézus Krisztusban testvérünk lett, és aki a Szentlé­lek által ébreszt minderről hitet bennünk. Szentpétery Péter IMÁDKOZZUNK Egy Úristen, Szentháromság, Egy imádandó valóság, Ne hagy tőled eltévednünk, Maradj mindhalálig velünk! A tied minden dicsőség, Földön, mennyen, te szent Fölség, Tőled ered minden áldás, Téged illet az imádás. Ámen Egyházművészeti ABC Három egymásbafonódó kör: Szentháromság jele A Szentírás úgy szól Istenről, mint Atyáról, Fiúról és Szentlélekről. Az egy Isten három személyben nyilatkoztatta ki magát, mutatta meg magát az em­bernek. A Szentháromság Istenben való hit a keresztyén hit összefoglalása. A Szentháromságot az egyház művé­szete többféle formában ábrázolta. A katakombák falán átható festmé­nyeken egy férfi alak, egy bárány és egy galamb jelképezi a Szentháromságot. Ilyen formán jeleníti meg a Szenthá­romságot a római Pál templomban ta­lálható festmény is, mely a legrégibb Szentháromság-ábrázolás. 900-1500- i ig a felhőből lenyúló isteni kéz, bárány, f galamb jelképek együttes rajza adta a Szentháromság jelképét. Rajzunkon a szentháromság-ábrázo­lás legújabb formája látható. Nagyon elterjedt formája volt a szentháromság­ábrázolásnak az egyenlő oldalú három­szög. E formának a tovább alakításából alakult ki a három egymásbafonódó kör jelképe, mely együttesen egy három­szöget alkot. A kör már a keresztyénség előtti időben a végtelenség jelképe volt. A vallásos gondolkodás, amint erről a régi népek művészete tanúskodik, a kört tökéletes idomnak tekintette. A három egymásba fonódó kör a szent­háromság-hit két gondolatát hangsú­lyozza: háromság, egység. Húsvéti fesztivál St. Albansban „íme, újjá lett minden" A St. Albans-i Egyházkerület Ifjúsá­gi Központja évenként megrendezi Angliában a húsvéti körmenetet köve­tő egyhetes ifjúsági fesztivált, melyre a világ minden tájáról meghívnak fiata­lokat. Az összejövetel eredeti célja az anglikán és a katolikus egyház párbe­széde volt, ami azonban az évek során ökumenikussá terebélyesedett. Az an­gol résztvevőkön kívül sokan érdek­lődnek a spanyol és lengyel katolikus egyházból, a holland ókatolikus egy­házból, a német, finn és magyar evan­gélikus egyházból is. Ezekre az alkal­makra szívesen ellátogatnak a refor­mátus és methodista testvérek is. Idén különösen nagy öröm volt, hogy ke­nyai fiatalok is részt vettek a fesztivá­lon, akik sajátos gondolkodásukkal, hitükkel és liturgiájukkal színesítették az egyhetes programot. Egyházunk ré­széről Szabó Magdolna teológiai hall­gató és e sorok írója vett részt az ifjú­sági együttléten. A fesztivál különböző eseményei a híres, ősi keresztyén hagyományokat őrző St. Albans kisváros hatalmas gó­tikus katedrálisában zajlottak le. A sok évszázados falak között elhang­zott reggeli és esti áhítatok nagy él­ményt jelentettek mindenki számára. Délben úrvacsorái istentiszteleteken St. Albans-i katedrális Hozzánk is szóltak Mozaikok egy templom történetéből... Az evangélikus templom: melyben ma - felváltva - református és római katolikus istentiszteletet tartanak Kánongyűjtemény Néhány évvel ezelőtt sokan cso­dálattal és tisztelettel emlegették - és emlegetik ma is - annak az evangélikus lelkésznek a nevét, akiről Szántó Erika és Schulze Éva a„Gyermekmentő” c. filmet készí­tette. Az evangélikus lelkész, Sztehlo Gábor, a 44 tavaszát köve­tő legveszélyesebb időkben mint­egy ezer gyermeket mentett meg származásra, felekezetre, nemre való tekintet nélkül. GAUDIO- POLIS - az Öröm városa - elneve­zéssel olyan gyermekköztársasá­got létesített és vezetett értékes munkatársaival egy budai villá­ban, melynek történetéről nemze­dékek beszélnek. Az Árnyas úti ház sokáig emlékeztet arra, hogy egy ember az embertelenségben, hogyan kereste a kivezető utat, az életet biztosító, jövőbe vezető utat. A megrendítő film szerzői most a témát televíziós játékfilmben is. feldolgozzák. Erről ad hírt az Új Tükör (1988. május 1.), GAÜ- DIOPOLÍS címmel: Sóvári Zsu­zsa beszélget Szántó Erikával, aki szerint ...„Sztehlo Gábor példája nagyon is korszerű. Olyan ember, akihez a tényeket megismerve, mind közelebb jutunk." Seb „Az Evangélikus Élet 1988. feb­ruár 7-i számában megjelent írás utolsó bekezdése adott bátorítást arra, hogy tollat ragadjak és írjak egy olyan gyarló, de mégis istenfé­lő emberről, akit itt Magyarorszá­gon rég elfelejtettek... Az „Evan­gélikus emlékhelyek nyomában” regénynyi múltat idézett fel ben­nem, annál is inkább, mert készülő könyvemhez gyűjtött anyagok rendezéséhez és feldolgozásához fél éve kezdtem” - írja dr. Bothár Imola jogász, akinek édesapja a kézdivásárhelyi templom építője, egyházkerületi főfelügyelő volt. Bothár L. Vilmos 1895-ben szü­letett Göncölfalván egy kilenc gyermekes evangélikus kántorta­nító nyolcadik gyermekeként. Ősei valamennyien besztercebányai kántortanítók, pedagógusok és papok voltak... Fiatalon a három- székmegyei Kézdivásárhelyen tele­pedett le, családot alapított és itt határozta el, hogy Kézdivásárhe­lyen templomot épít a szórvány­gyülekezeteknek. Saját vagyoná­val, örökségével, fáradhatatlan munkával, baráti segítséggel (Bu­dapestről különösen a kelenföldi és a kőbányai gyülekezet támogat­ta) épült fel a „fatomyocskás szé­kely templomocska”, ahogy ő ne­vezte. Mivel a háború előtt nem sikerült befejezni, 1946-ban már innen utazott vissza megmaradt értékeit feláldozva, könyveléssel keresett minden pénzét magával vitte, hogy esztendőkig dédelgetett terve megvalósuljon. A kis templomot nézve a költő, Reményik Sándor sorai jutnak eszembe: „Nem halljátok? Itt körül a falakban Dobognak a beépített kövek. Külön dobban meg minden kicsi kő, És mégis, mégis egy ütemre vernek,” Sebeiken Pálma jelent meg a Református Egyház kiadá­sában „Jézushoz jöjjetek” címmel. A gyűjtemény 162 kánont tartalmaz. A kánonok szövege többnyire bibliai igékhez kapcsolódik. A könyvecske vé­gén igejegyzék is van, így istentisztele­ten és bibliaórákon a szóban forgó igé­hez, ill. prédikációhoz kapcsolható egy-egy kánon. Ez igen fontos szem­pont. „Meggyőződésünk, hogy az éne­kelt ige mélyen a szívünkbe vésődik” - írja az előszó. Néhány gyakorlati tanács olvasható a könyvecske elején amatőr karvezetők számára a kánonok betanításáról, elő­adásáról stb. Kettő-tíz szólamú káno­nokat tartalmaz a gyűjtemény és az egyik regiszter az egyes darabok nehéz­ségi fokát is feltünteti! A kis könyv kedvet adhat a kórus­munka megindításához olyan helyen is, ahol nincs szakember, vagy ahol „túl nehéznek” vélik a többszólamú ének­lést. A kánon egyszerű, de hálás zenei forma. Minden szólam ugyanazt a dal­lamot énekli, csak más-más ütemben kapcsolódik be az éneklésbe. A kánon­éneklés lehet .az első lépcső ott, ahol még nincs gyülekezeti énekkar. A felekezeti és nemzeti szempontból széles válogatásé könyvecske gyermek és ifjúsági munkában különösen is jól használható. Közismert, hogy az ifjú­ság mennyire szeret kánont énekelni. Örömmel, lelkesedéssel csinálja, felfris- siti, fegyelmezi, összekovácsolja őket! Nagy örömmel köszöntjük ezt a ki­adványt! Külön öröm az, hogy a szö­vegírók között evangélikusok is van­nak. Ajánljuk lelkészeinknek, karveze­tőinknek, ifjúsági munkásoknak. Kap­ható: a Protestáns Könyvesboltban. Gáncs Aladár vettek részt a fiatalok; minden nap más és más felekezet vagy földrész li­turgiáját élhették át: anglikán, afrikai, evangélikus és katolikus. Mindenki csatlakozott az úrvacsorái közösség­hez, senki sem mondta: „én nem tartó zom ebbe á felekezetbe, nem veszet úrvacsorát”. A fesztivál főtémája is ezt a nyitó , őszinte testvéri magatartást tükröz*. „íme, újjá lett minden. Pál apostol sl . vai a húsvéti örömhírt sugározták résztvevők szívébe. Jézus Krisztii mindannyiunk Megváltója, mindanj nyiunkért meghalt és feltámadt. Ad­junk hálát neki együtt ezért a kegye­lemért ! Ezt a hitvallást igyekezett min­denki saját hite és tehetsége alapján kifejezni az egész héten át működő munkacsoportokban. Sokan az ének­kar tagjaihoz csatlakoztak, mások gi­tárt ragadva a modem zenét választot­ták. Akik inkább mozgásukkal akar­ták kifejezni húsvét mai üzenetét, azok a dráma vagy pantomim munkacso­portban dolgoztak. A fesztivál ideje alatt egy hatalmas festmény is készült, amelyet a képzőművészeti munkacso­port tagjai közösen festettek, kifejezve álmaikat és reménységüket a „Krisz­tusban újjá lett világ” megvalósulásá­val kapcsolatban. A fiatalok munkája és beszélgetései során világunk mai kérdései kerültek elő: béke és igazsá­gosság, fogyatékosok, idősek gondozá­sa, környezetvédelem, az egyház szol­gálata a világért. A szabadidőben, személyes beszélge­tések során, új és új barátságok szö­vődtek különböző népek, különböző felekezetek tagjai között. Naponta többször is elhangzott az istentisztele­teken mindannyiunk közös kívánsága: „Békesség néked!”. Bárcsak minél töb­ben megtapasztalhatnák húsvét ünne­pének ezt az újjáteremtő erejét! Vető István

Next

/
Thumbnails
Contents