Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-29 / 22. szám

Evangélikus Élet 1988. május 29. Pécsi fórum- Pécsi templomunk adott otthont az április harmincadiki Fórumnak. Az esemény súlyát jelzi, hogy egy­házunk püspökei, dr. Nagy Gyula, és dr. Harmati Béla is jelen voltak. A dél-dunántúli gyülekezeteket mintegy 140-en képviselték. Balikó Zoltán helyi lelkész áhí­tata után köszöntések következ­tek, majd az előadások. Dr. Nagy Gyula püspök az egy­ház csodájáról, a communióról, a közösségről szólt, mely összeköt Istennel és egymással^ térben és időben egyaránt. Ennek az átfogó közösségnek a képviselői tanács­koznak'most, keresve a szolgálat mai útjait. Dr. Harmati Béla püspök vita­indítójában az egyház belső kérdé­seiről beszélt. A reformáció egyhá­zának reformérzékenynek kell len­nie, azaz napról napra megújuló- nak. A Fórum is ezt a célt szolgál­ja. Szembe kell nézni a mai realitá­sokkal, roppant terheket jelente­nek elhanyagolt, nem funkcionáló egyházi épületeink. Súlyos lelkész­hiánnyal küszködünk. A szellemi- erkölcsi-történeti értékek megbe­csülésében és megbecsültetésében elöl kell járnunk, őrizzük és tanít­suk a nemes eszményképeinket. Nemzetiségi gyülekezetekben élő hittestvéreink használják anya­nyelvűket! A Fasori Gimnázium újraindul, terhekkel jár; a sajtón­kat is meg kell újítani. A diakóniai intézmények munkáját-szervezeti felépítését is újra kell gondolni. Az előadások után igen élénk hozzászólások következtek! Hu- szonketten kértek és kaptak szót a közel négy órás, mindvégig izgal­mas beszélgetésben. Ez a beszámo­ló természetesen nem vállalkozhat teljes ismertetésre, de néhány téma kiemelése bizonyára jellemző lehet. Épületek W anyagi terhek- Újra kell gondolnunk, mit te­hetünk az elnéptelenedett, gyüle­kezet nélkül maradt templomok­kal, paplakokkal. Bármennyire fájdalmas, ott, ahol a körülmé­A résztvevők egy csoportja Fotó: Baumgartner F. nyék ezt megkövetelik, akár el­adással, akár lebontással, átalakí­tással meg kell oldani a problémá­kat. A düledező, meggyalázott épületek az egyház szégyenét jelen­tik. A még meglevő, megmenthető értékeket (harang, orgona stb.) csoportosítsuk át. Különösen fon­tos ez Tolna-Baranyában, ahol a kitelepítések, elvándorlások miatt harmadára-negyedére csökkent a gyülekezetek lélekszáma. Ahol le­hetőség van, használjuk más fele­kezetekkel közösen a templomot, jó példa erre Komló.- A Fasori Gimnáziumot öröm­mel vállaljuk a terheivel együtt. Akinek szívügye az egyház peda­gógiai szolgálata, nyilván áldoza­tot is hoz. Szükséges, hogy minden gyülekezetben tárgyaljanak az is­kola támogatásáról és kellő áldo­zatot hozzanak. Belső gondok - közéletiség- Szükségünk van színvonalas sajtóra. A gyermek- és ifjúsági munkákhoz szükséges kiadvá­nyokról is gondoskodjon a Sajtó- osztály. Módszertani segítséget és tapasztalatcsere lehetőséget kell adni a laikus munkatársaknak. Gondoskodjék a sajtó-vezetés ol­csó traktátusok, szórólapok kiadá­sáról pl. betegek számára. J. Rambach KÖNYÖRGÉS A SZENTHÁROMSÁGHOZ TEREMTÖM, pártfogolj! Éltemben fény Te légy! Vezéreljen szemed, Míg szemem fénye ég... Szivem s minden tagom, nézd, Hozom szent áldozatként. Erőm Neked ajánlom: Ügyed hasznára váljon! Szívem Tied: boldog fogoly. Teremtőm, pártfogolj! MEGVÁLTÓM, moss Te meg Véreddel engemet! Oly sok csodát tesz az: Eltörli vétkemet. Vagyok tévelygő, árva, ölelj, karodba zárva! Ott el nem ér harag s vád, Ott vár igaz szabadság. Tenélküled bűnöm tömeg... Megváltóm, moss te meg! VIGASZTALÓM, siess, Ha kísért testi vágy, Irányítsd lelkemet, Ha vonzza a világ. Jézust mutasd be Annak Aki: élő Uramnak, Kegyelme titkát tudván, - Hadd járjak keskeny útján. 0, minden jóságról híres Vigasztalóm, siess! ATYA, FIÚ, LÉLEK, Tied vagyok, Tied! Szent arcod vésni be Fogadd el e szívet! A lelkem kér epedve: Bár templomod lehetne! Ragyogj reám, szegényed Hadd tükrözhesse fényed! Hadd mondhassalak enyémnek, Atya, Fiú, Lélek! Fórditotta: Szénási Sándor- Hiányoljuk az egyház kritikai hangját, különösen az egész társa­dalmat veszélyeztető erkölcsi kér­désekben. A túl liberális abortusz- törvény ellen fel kell emelni a sza­vunkat. Romló szociális t helyzet miatt nem lehet elfogadni álhumá­nus megoldásokat. A népességfo­gyás, minden összetevőjével együtt katasztrofális jövőt sejtet. Az egy­ház minden, számára adatott fóru­mon képviselje biblikus látását.- Nem szabad elfogadni a rom­ló gazdasági helyzetben az egész­ségügy fokozatos leépítését. Belát­hatatlan következményei lehet­nek!- Milyen modellt tükröznek a minden erkölcsi értéket megkérdő­jelező, minden hitet, eszményt mel­lőző szellemi „alkotások”? Az ifjú­sági sajtó milyen humánus értéke­ket közvetít? Ideálok nélkül nem lehet nevelni!- Mit tesz az egyház az erdélyi áttelepülőkért?- Felelősen kell gondolkodnunk népünk és ifjúságunk jövőjéről. A 24. órában vagyunk!- Várható-e fejlemény a nem fegyveres katonai szolgálat kérdé­sében?- Van-e az evangélikus egyház­nak egyetemes teológiája? Van-e lehetőség lelkészek számára bör­tön-szolgálatra? Megújul-e a könyvkiadásunk ? A záporozó kérdésekre, hozzá­szólásokra a püspökök válaszol­tak. Válaszaik tükrözték, hogy igénylik a segítő, kritikai hangot. Az egyházat, társadalmat feszítő gondok megoldásához hozzá kell járulnunk. Az egyház belső kérdé­sei nem egyik napról a másikra oldódnak meg, de a megújulás szándéka vitathatatlan! Az egyhá­zunknak nincs szégyenkeznivalója a teológiai munkánk miatt. Sok kérdés még tárgyalás alatt van, konkrét eredmények később vár­hatók. Erőnk, lehetőségeink sze­rint részt veszünk a társadalmi kér­dések megoldásában. Az őszinte szavak mellé párosul­janak tettek is, minden szinten! A Fórum Só ívom Károly esperes befejező áhítatával ért véget. A Fórumot követő vasárnapon a pécsi gyülekezet vendége volt dr. Nagy Gyula püspök-elnök, aki az istentiszteleti szolgálatot végezte Varsányi Ferenc Beszámoló az Országos Esperesi Értekezletről Szolgáljatok az Úrnak örömmel Hatórás megfeszített figyelem, egymás komoly meghallgatása, élénk be­szélgetés, olykor vita - ez jellemezte május 4-én az Országos Esperesi Értekezletet, pontosabban az Országos Egyházi Elnökség és a 16 esperes találkozóját. Az értekezleten előterjesztéssel szolgáltak dr. Nagy Gyula és dr. Harmati Béla püspökök, dr. Karner Ágoston főtitkár és Szemerei Zoltán pénzügyi osztályvezető. A protokolláris feljegyzés helyett célsze­rűbb az értekezletet csomópontjain keresztül megragadni és leírni. így kerülnek közelebb hozzánk a témák, hiszen végeredményben egész egyhá­zunk ügyéről, életünk mai kérdéseiről volt szó. Örvendetes tények első rész­ként így lehetne összefoglalni a hallottakat. Ahogyan „ígéretes ta­vasz” világunk számára a két veze­tő találkozása, és minden munka, ami emögött ^ tény mögött van, egyházunk életében is történtek örömre, hálára indító események. Ilyen például egyházunk kapcsola­tainak erősödése testvéregyházak­kal itthon és külföldön, ennek jel­zői utak és vendéglátások egy­aránt. Örömmel gondolunk mi is István király emlékére és az orosz ortodox egyház millenniumi ünne­pére. Külön örülünk, hogy ha­zánkban az állam és egyház kap­csolata erősödőben van, szolgála­tunk keretei pedig annyira bővül­tek, hogy komoly feladat a tarta­lommal való kitöltése. Örömünk­höz tartozik, hogy egyre őszintéb­ben, igazabban folyik a belső dia­lógus egyházunkban. Örömmel vesszük, hogy a gyermekek és ifjú­ság közötti szolgálatunk is erősö­dőben van, és örömmel hallottunk könyvkiadásunk idei gazdag tervé­ről is. Előttünk álló feladataink ez volt az értekezlet második cso­mópontja. Megjegyzem, hogy az örvendetes tény ugyanakkor előt­tünk álló feladat is, hogy egyhá­zunk megújultan szolgálhasson az evangéliummal és végezze segítő szolgálatát ma társadalmunkban. Mindezen túl van azonban most néhány konkrét előttünk álló fel­adat is. Az egyik a Teológiai Aka­démia építése, annak befejezése. Az építkezés tervszerűen halad - hallottuk. Feladatunk ennek tá­mogatása. Tudjuk, hogy egyhá­zunk vezetősége az idén is offertó- riumot kért ennek az ügynek tá­mogatására minden gyülekezettől. Kiemelkedő feladat az Evangéli­kus Gimnázium megvalósításának ügye. Ebben a kérdésben értekezle­tünk átalakult „fasori gimnáziumi bizottsággá” mondotta valaki tré­fásan. Amiről most a konkrét tár­gyalások folynak: hogyan lehetne 1989 őszén megnyitni a gimnáziu­mot és fokozatosan fejleszteni azt. A pillanatnyi feladatunk itt: nyi­latkozni gyorsan gyülekezeteink áldozatkészségéről. Május végéig vátjuk a felajánlásokat és bízunk abban, hogy azok méltók lesznek a kezdeti lelkesedéshez. Szeretnénk egész egyházunkat e feladat mögé tömöríteni, csak így valósulhat meg álmunk, hogy a fasori gimná­ziumban egyházi, ugyanakkor ha­zafias és színvonalas tanítás és ne­velés folyjon. Feladataink közé tartozik a köz­egyházi járulékok emelése, rende­zése is. Az esperesi kar - látva, hogy Országos Egyházunknak is nagyobb támogatásra van szüksé­ge a megnövekedett feladatokban - úgy gondolta jónak, hogy ha ab­ban az irányban indulunk el, hogy a megnövekedett feladatok meg­nagyobbodott terheit, tehát a köz­egyházi járulékokat, egyházme­gyék között és egyházmegyéken belül is arányosítva és testvéries megbeszélések útján fogjuk elosz­tani. Gondjainkról sem szabad hall­gatni, ezek is előkerültek. Megrázó beszámolókat hallottunk Buda­pestről, Békéscsabáról és Debre-. cenből a Romániából áttelepültek nehézségeiről, támogatásukról. A kelenföldi gyülekezetben eddig 600 ember fordult meg kéréssel és gyors segítséget kapva. Gyülekeze­teink segítsége is egyre határozót-. tabban kialakul ebben a vonatko­zásban is: pénzben, ruhában, de lelkipásztori, testvéri szóban és se­gítésben is. Jobb lenne persze, ha megszűnnének a menekülés okai, egyházunk ebben a' vonatkozás­ban is kész és szeretne lépéseket tenni. De most segíteni kell. Hal­lottunk olyan tervről is, hogy üres lelkészlakásban össze fognak gyűj­teni gyermekeket Romániából tá­borokba, hogy ott tanulhassanak és frissülhessenek egyaránt. Gondjaink közé tartozik - és je­lenleg itt talán mélyponton va­gyunk - a megüresedő lelkészi állá­sok betöltése. Ezekre a kérdésekre már a délutáni órákban került sor, amikor az esperesek kerületenként beszélték meg az egyházmegyék kérdéseit, előkerültek gyülekeze­tek gondjai is. Most szükség volna a levelező tanfolyamot végzettek segítésére nemcsak Budapesten, hanem vidéken is, és biztos, hogy ők készek a segítésre. De jó lenne, ha gyülekezeteink tudatosabban hordoznák a lelkészutánpótlás kérdését Isten színe előtt. Örvendetes tények, feladatok, gondok kerültek felszínre, kava- rodtak a beszélgetésben. A talál­kozó pozitívuma volt, hogy az elő­adók rövidre fogottan mondták el előteijesztésüket időt hagyva és meghallgatva mindenkit, aki kér­dezett, hozzászólt. S miközben egyre világosabb lett, hogy öröm, feladat és gond együtt van egyhá­zunk életében, együtt alkotja an­nak életét, a kép csak így, ilyen „tarkán” igaz és őszinte, mégis egyre jobban erősödött bennünk a nyitó igeolvasás egyik mondata: Szolgáljatok az Úrnak örömmel! K. L. Nyugatnémet evangélikus diakóniai vezető látogatása Május 7-13. között látogatást tett egyházunkban Helmut Essen evangélikus lelkész, a Lippe- Detmoldi Tartományi Egyház dia­kóniai vezetője, feleségével együtt. Május 8-án részt vettek a nógrá­di gyülekezet templomszentelési hálaadó ünnepségein. A következő napokban meglátogatták a Budai Szeretetotthonok Központját, lá­togatást tettek a Teológiai Akadé­mián, valamint a templomát építő siófoki és a lelkészlakást építő érdi gyülekezetben. Dr. Nagy Gyula püspök-elnök május 9-én fogadta a nyugatnémet diakóniai vezetőt, és beszélgetést folytatott vele a két egyház életéről és diakóniai mun­kájáról. Búcsú Lauha finn püspöktől Aarre Lauha, Helsinki nyugal­mazott püspöke május 3-án, 81 éves korában meghalt. Szomorúan vettük a hirt, hiszen vele igaz, me­legszívű, őszinte barátunk távo­zott. A hetvenes évek elején járt először nálunk feleségével együtt és igen megszerette hazánkat és egyházunkat, őszinte becsülője és segítője volt törekvéseinknek, kap­csolatainknak buzgó támogatója. Felesége néhány évvel megelőzte férjét, Lauha azóta visszavonultan élt, de változatlanul dolgozott. 1929-ben avatták lelkésszé. 1938-ban ótestameptumi írásma­gyarázatból doktorált. Helsinki­ben az egyetemen 1939 óta dolgo­zott, előbb mint a bibliai nyelvek segédtanára, majd az ótestamentu- mi tudományok tanszékvezető ta­nára. Helsinki püspökévé 1964- ben nevezték ki. 1972-ig szolgált nyugalomba vonulásáig. Sokáig a magyar stipendiánsoknak is ott­hont adó Konvikti vezetőtanácsá­nak elnöke volt, Hat évig a Koti- maa főszerkesztőjeként működött. A KIÉ világtanácsának tagja volt s a finn KIE-nek (NMKY) évtize­deken át elnöke. Számtalan egyhá­zi bizottság tagja, létrehozója, ve­zetőjeként volt ismerős. Teológiai irodalmi működése rendkívül szé­leskörű. Mind helsinki otthoná­ban, mind lohjai nyaralójában mindig szívesen látott vendégek voltunk. Emlékét Isten iránti hálával őrizzük. K. E. Megemlékezés dr. Káldy Zoltán sírjánál (Folytatás az 1. oldalról) viszont vezessenek abba az irány­ba, ahogyan az apostol mondja „.. .mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít reá”...„az Istentől nekem adatott kegyelem szerint”. Az Istentől nekünk adott ke­gyelem szerint, amit ő elkezdett mindazt a jót építsük tovább. Dr. Harmati Béla püspök meg­emlékezése után a Lutheránia fér­fikara szolgált, majd felcsendült a gyülekezet ajkán szép énekünk, ja Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Ezt követően sírjánál a püspök özvegye, dr. Káldy Zoltánná tette le az emlékezés virágait, majd ko­szorút helyezett el egyházunk, a magyarországi egyházak, állami és társadalmi szervek képviselői. A Magyarországi Evangélikus Egyház és a két egyházkerület ne­vében dr. Fekete Zoltán országos felügyelő, dr. Nagy Gyula püspök­elnök, dr. Harmati Béla püspök és dr. Frenkl Róbert kerületi felügye­lő, az Állami Egyházügyi Hivatal Az Országos Elnökség elhelyezi koszorúját Fotó: Batár B. nevében Miklós Imre államtitkár és dr. Vass György főelőadó, a Magyarországi Egyházak öku­menikus Tanácsa nevében dr. Tóth Károly püspök, ökumenikus Ta­nács elnöke, Lehel László főtitkár és Aranyos Zoltán zsinati főtaná­csos, a Hazafias Népfront elnök­sége és az Országos Béketanács nevében Sebestyén Nándorné, az OBT tiszteletbeli elnöke, Juhász Róbert a HNF Országos Tanácsa osztályvezetője, a Magyarok Vi­lágszövetsége nevében Brutyó Já­nos főtitkár-helyettes koszorú­zott. A szülőfalu, Iharosberény gyülekezete nevében az egyház- község elnöksége helyezte el ko­szorúját. Végezetül a jelenlevő gyüleke­zet elénekelte a Himnuszt, X

Next

/
Thumbnails
Contents