Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-22 / 21. szám
Evangélikus Élet 198B. mAjus 22. 200 éves templomszentelési évforduló Kajárpécen „Kiválasztottam és megszenteltem ezt a házat” Kajárpéc, a Sokoró nyugati lábánál fekvő, szőlőskertek- övezte község a történelem folyamán végig lakott hely volt. Ezt mutatják az utóbbi évek ásatásai, melyekben európahírű leletekre is bukkantak. Eleinket vonzotta a kies táj, az erdők és a víz, melyekben táplálékukat is megtalálták. Fotó: Ruppl György Keresztyén-marxista párbeszéd volt Debrecenben Igazság és igazságosság volt a fő témája a szocialista országok protestáns rendszeres teológiai professzorainak és marxista filozófusainak konferenciáján, amit április 5-8. között Debrecenben tartottak. Ide, ebbe a községbe érkeztek1 sokan április 24-én, hogy együtt ünnepeljék az itteni gyülekezettel temploma építésének 200. évfordulóját. Az ünnepi hálaadó istentiszteleten dr. Nagy Gyula püspök, Bárány Gyula esperes és a helyi lelkész, Jankovits Béla végezték az oltári szolgálatot. Az igehirdetést püspökünk tartotta 2Krón 7,15- 16 alapján. Prédikációjában beszélt arról, hogy a mai vasárnap Jubilate vasárnapja, és ez örvendezésre, hálaadásra hív. A kajárpéci gyülekezetnek most külön is oka van az örömre, a hálaadásra, mert 200 éves a temploma és 75 éves az ősszel megújított orgonája. Elmondta, hogy a mai alapige átfogja a múltat, a jelent és a jövőt. „Kiválasztottam és megszenteltem ezt a házat” - olvassuk az igében. A gyülekezet megtapasztalhatta 4 múltban Isten megőrző szeretetét, - ezért hálát kell adnia. De hálát kell adni az ősökért is, akik emberi eszközei voltak Istennek. Hitük, áldozatkészségük emelte húsz hét alatt ezeket a falakat. Ugyanakkor az őket követő nemzedékekre is emlékezni kell, mert megőrizték, védték, újították ezt a templomot. „Hányán nyertek itt hitet, szere- tetet, bűnbocsánatot, vigasztalást! Mennyi erő, hit és szeretet sugárzott ki e falak közül a családokra, a gyülekezetre, Kajár és Kispéc népére!” / Isten nemcsak a múltban volt jelen, hanem most is jelen van: „Szemem nyitva van, és fülemmel figyelek az imádságra” - mondja az ige. A jelenben is végzi ez a templom a szolgálatát. Azért van, hogy őrizzen, újítson, erősítsen. „Úgy szereti-e ez a gyülekezet a templomát, mint Isten szent helyét? Él-e szolgálatával? Idehozza-e örömét, bánatát, gyászát, reménységét? Szeretni kell Isten házát, hogy ne csak ma, hanem minden ünnepen, vasárnapon megteljen!” Az ige üzenete az is, hogy Isten népével marad a jövőben is: „Itt lesz a nevem örökké” - mondja Isten. Bár félelem, gond árnyékolja gondolatainkat, mégsem kell félnünk. JtteJTt Istsp.yglynk, les?, ígére-^ te szerint. ■ „Múlt, jelen és jövő így találkozik a gyülekezet mai hálaünnepén. Kajárpéci gyülekezet, örülj és adj hálát Istennek a múltért, a kétszáz éves templomért, annak szolgálatáért, Isten megőrző szeretetéért! Legyen lelki otthonod a jelenben ez a templom! De legyen ez a szent hely a hit, a reménység és a szeretet háza a jövőben is! így ünnepelj, adj hálát, örvendezz kétszáz éves templomodért! így indulj reménységgel a jövőbe, a templom harmadik évszázadába!” - fejezte be szavait a püspök. Az istentiszteletet közgyűlés követte, melyen Mózes Miklós felügyelő köszöntötte a megjelenteket, majd Jankovits Béla lelkész ismertette a gyülekezet és a templom történetét. Elmondta, hogy a gyülekezet meglétéről az első ismert adat 1609-ből való, mert a gyülekezet akkori lelkésze ebben az évben írta alá hitvallási iratainkat. De nem ő lehetett az első lutheránus lelkésze a falunak, mert a gyülekezet a 16. század közepén alakult. Ekkor' a lelkész Kajáron élt. A 16. században a gyülekezet egy Árpád-kori templomot használt, de azt a török 1594-ben lerombolta. A következő templom az 1600-as évek elején épült - az előzőnél jóval nagyobbra. Ezt 1700-ig használta a gyülekezet; akkor kellett Kajánról átjönnie a gyülekezet lelkészének, Bors Mihálynak, Kispécre. Azóta központja Kisépc a gyülekezetnek, és azóta nincs evangélikus templom Kajáron, mert azt a katolikusok használták 1700 után. Mai templomunk építéséről nagyon keveset tudunk. Még a legtöbbet egy 1817-ből származó vizi- tációs iratból. Eszerint az 1788 pünkösdje utáni napokban ledön- tötték a régi templomot, hogy újat építsenek a helyébe. Az új Istenháza húsz hét alatt készült el, és Szentháromság utáni 20. vasárnapon szentelték fel. Az építő lelkész Mészáros Péter volt. A templom építése után közel két évszázaddal később, 1980-81- ben került, sor a legnagyobb renoválásra. A gyülekezet ekkor 600 000 Ft-ért és 3000 óra társadalmi munkával kívül-belül megújította templomát. Majd ezután két munkát végeztünk. Még 1983-84-ben felépítettük az új parókiát, több mint egy millió forintért, és 9000 óra társadalmi munkával. Tavaly ősszel pedig megjavíttattuk az idén 75 éves orgonánkat. E munka 86 000 forintba került. Templomunk kétszázéves. Ez idő alatt nagyon sok ember életének, gondolkodásának, hitéletének a középpontja volt. Higgyünk abban, hogy az elkövetkező századokban is így lesz, Isten kegyelme és szeretete megtartja a gyülekezetét és templomát! Az ismertetés után dr. Nagy Gyula püspök, Farkasházi Ferenc egyházkerületi felügyelő, Vikár Miklós községi HNF-elnök, Jakab Imre r. katolikus gyülekezeti gondnok, Bárány Gyula esperes és Zügn Tamás lovászpatonai lelkész köszöntötték a gyülekezetét a jubileum alkalmából. A közgyűlés végeztével a gyülekezeti teremben terített asztalok mellett folytatódott a meghívott vendégek és a gyülekezet presbitereinek testvéri együttlé- te. Jankovits Béla Dr. Kocsis Elemér püspök köszöntötte a résztvevőket, majd röviden összefoglalta az előző három tanácskozás eredményeit. A marxista teória szemszögéből dr. Poór József, a debreceni Agrár- tudományi Egyetem professzora, értékelte a keresztyén-marxista dialógus jelen helyzetét és a jövőben várható alakulását. Az igazságosság bibliai fogalmának gazdag tartalmát summázta dr. Pákozdi László Márton nyugalmazott teológiai professzor. Egyházunk részéről dr. Prőhle Károly teológiai professzor „Az igazságosság keresztyén szociáletikai aspektusai”-ról tartott előadást, ámelyben hangsúlyozta az Isten szerint való igazságosság lényege a mindenkori emberi viszonyok igazságos alakításának munkálá- sát jelenti. Az igazságosság és ökumené témakörében dr. Harmati Béla evangélikus püspök, mint a Lutheránus Világszövetség volt munkatársa felvázolta, hogy az ökumenikus mozgalomban miként kezdődött a szociáletikai kérdések iránt az érdeklődés, hogyan erősödött meg egészen a kérdések ma már globális szemléletéig. Ezen kívül még számos előadás és hozzászólás hangzott.el. Amint arra a tanácskozásról kiadott nyilatkozat rámutatott az összes előadást élénk és hasznos vita követte. Mindkét oldalról nyomatékosan hangsúlyozták, hogy felelősnek tekintik magukat az emberiség megoldásra váró életkérdéseinek ügyében. Berek Péter PÜNKÖSDI SZÉL Vad, konok dac volt bennem minden új iránt. ész, szív bennem minden újat mindig csak bíróit. Észokok, érvek, tények nem bírtak velem. Új emberem felett győzött « . az ó szüntelen. Győzött addig, míg egyszer a titkos Erő szélvészként csapott le rám; földre teperő. Honnan jött, hová ment? Azt én nem tudom; Csak azóta ott járok már az új úton. Pünkösdi szél Te voltál! Te tetted velem. A.Te munkád mindenütt csodákat terem. Újjászültél engem is! Légy érette áldott! Szüld újjá Uram így az egész világot! V _________________________________________ J A parókia Carl Gustav Jung: Emlékek, álmok, gondolatok „Mint a bókos szentek állnak a fülkében kívülről a szemnek kifaragva szépen, de befelé, hol a falnak fordul hátok csak darabos szikla s durva törés tátog: ilyen szentek vagyunk mi!” (Babits Mihály: Psychoanalysis Christiana) Bizonyára sokan és gyakran mondják el Babits fenti versét anélkül, hogy tudnák, ez a vers valójában a Freud „köpenyéből” kibújt mélylélektani iskolák egyikének, a svájci Carl Gustav Jung irányzatának költői kifejezése. De Jungot anélkül is, hogy tudnánk, szakadatlanul idézzük, avagy nem emle- getjük-e hétköznapi beszédünkben sűrűn az „arche típusokat”, a „kollektív tudatalattit”... A svájci lelkészdinasztia fiát (apja és nyolc nagybátyja szolgálta az Úr Igéjét) elsősorban vallásos hite választotta el ateista mesterétől Siegmund Freud- tól. Ö maga így nyilatkozott hitéről: „Világossá vált előttem, hogy Isten, legalábbis nekem, az egyik legbizonyosabb, közvetlen tapasztalást jelenti.” Hitében is egyéni úton járt: „A középkorban máglyára küldtek volna!” A nagy misztikusok álltak szívéhez közel, és a varga-filozófus, Jacob Bőhme, aki a gonoszt is Istentől származtatta, mondván, hogy árnyék nélkül a fény sem ragyog. * Jung mindenesetre szomjas szívvel kutatta a világvallásokat, és ezen a nyomon jütott a Freuddal való teljes szakításhoz vezető nagy felfedezésre: a kollektív tudatalatti felismerésére. Tanítása szerint az emberiség ősi tapasztalatai lerakódnak, és törzsenként, népenként olyan közös, sejtelmes, emlék alatti emlékezés öröklődik át, mely épp oly valóságos, mint az egyes emberben a gyermekkori élmények nyomán létrejövő egyéni tudatalatti. Ez az egész lényünkre oly erős hatással lévő mélyvilág személyiségünk árnya, vagy Babits költői képével élve, személyiségünk falnak forduló, kidolgozatlan, darabos szikla oldala. A kollektív tudatalatti kifejezői az archetípusok, az őstípusok, amelyek a mondákban, mítoszokban, legendákban; a művészetekben és a vallásokban szólalnak meg a szimbólumok nyelvén elmondva az „elmondhatatlant”; az érzett, sejtett, de szavakban önthetetlen titkokat. Mint a mélylélektani iskola tpbbi alapozójáé, Jung emberképe is dinamikus, a lélek örökös mozgásban van; az „én” (a Selbst) küzd a benne munkáló arche típusokkal, és igyekszik háttérbe szorítani (a sötét fal felé fordítani) mindazt, amit önmagában. megveten- dőnek tart, vagy amit fájdalmas, esetleg szégyenteljes emlékként nehéz lenne tudatában hordoznia. Kialakít'viszont felszínén egy „társadalmasított”, illedelmes szerep-figurát (persona), amely azonban minden, csak nem ő. Ha pedig a „perszóna” és a valóságos személyiség között túl nagy a távolság, mindenféle lelki zavar keletkezik. A gyógyítás útja mégis a tudatalatti félelmetes szörnyeinek felszínrehozá- sán át vezet, mert csak szembenézve lehet legyőzni a szörnyeket. Jung sok évtizedes orvosi gyakorlatában elsősorban az álmokra és a hívó szó nyomán keletkező képzettársításokra támaszkodott, és merőben új eredményekre jutott a skizofrénia pszichoanalitikus megközelítésével is. A Jung által kialakított fogalomkörbe tartozik az „animus” és az „anima” emberképe is, mely nem más, mint a lélek mélyén hordozott, és az ellentétes nemű szülő vonásait viselő eszmény és viselkedésminta a másik nemről. Jelenleg kötete (életművéből mindössze ez a harmadik, mely magyar nyelven eddig megjelent, az első kettő 1946, illetve 1948-ban) felettébb személyes: emlékek, önelemzések, gondolatok és orvosi tapasztalatok gyűjteménye. Valamennyi elvezet - példát adva - az önmegismerés útjára, de ízelítőt is adnak ezek az írások Jung alapvető nézeteiből. Mindazonáltal könyve nem könnyű olvasmány: a szerző zseniális intuícióval dolgozik, amit beleérző képességével megsejt, megérez, az igencsak helytállónak látszik, de amit elméletté sűrít, az olykor nehezen érthető a fogalmak rendezetlensége, többféle jelentése miatt. Nem egyszer érezzük: művész, látnok, költő; igazat mond, de bonyolultan fogalmaz. Mégis érdemes megküzdeni vele és érte, nemcsak azért, meri tanítása immár az európai kultúra szerves része, hanem mert egy új világot tár fel saját lelkűnkben, miközben eredeti és sokszínű megvilágításban láttatja velünk a múlt mélységesen mély kútjából felhozott kincseket. (1987. Európa) Bozóky Éva MEGHÍVÓ Győr-nádorvárosi evangélikus templomunkban 1988. június 5-én Presbiteri nap lesz. Téma: „Isten hív minket.” Alapige: 2Móz 19,3-8 Program: 9.00 Nyitó áhítat (Isten hív: igéjével - Bárány Gyula) 10.00 Istentisztelet úrvacsorával (Isten hív: engedelmességre- Szabó Gyula debreceni lelkész, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye esperese) 11.30 Előadás (Isten hív: bizonyságtételre- Szabó Gyula) 12.30-tól ebédszünet 14.00 Előadás (Isten hív: közösségre- A Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye élete- Szabó Gyula) 15.00 Záró áhítat (Isten hív: imádságra - Ittzés Gábor) Együttlétünkre gyülekezeteink presbitereit és az érdeklődőket szeretettel meghívjuk. Nyíregyházi kronosztikon Az elmúlt napokban a Művészbarátok Egyesülete meghívására dr. Jáki Ferenc tanártársam tartott nagysikerű előadást a kalendáriumokról. Az előadás végén szó volt a kronosztikonokról, melyek az adott épületek építési idejét jelzik latin nyelvű szövegben elhelyezett római számjegyek ösz- szeadásával. Az ország több városából van már gyűjteményében, de Nyíregyházáról még nincs. Felhívtam figyelmét, hogy evangélikus templomunk hátsó sekrestyeajtója fölött találunk ilyet, valamint latin feliratú emléktáblát a római katolikus templom homlokán jobbról az egyik ablakszerű kiképzésben. Ez utóbbi azonban a latin szöveg ellenére nem hivatalos kronosztikon, mert nem a szövegben szereplő számokat jelző latin betűk adják az építés idejét, hanem a szöveg végét jelző befejező számok. Nézzük akkor az evangélikus templomét annál is inkább, mert a jelen esztendő kétszázéves évfordulót jelent: „DoMVs oratlonls aVtorltate regls Iosephl ab eVangeLICIs eXstrVCta” Magyarul: „Ez az imádság háza, amelyet József király engedélyével az evangélikusok állítottak”. Adjuk össze a nagyobb betűkkel kiemelt szövegközi római számokat: 500+1000 + 5+1 + 1 + 5 + 1 + 1 + 1 + 1 + 5 + 50+1 +100+1 + 10 + 5+'100 = 1788 kapjuk a templom sekrestyéjének építésének idejét. Tehát nem a templom > építésének évszámát, amelyet már két évvel korábban, 1786. november 22-én felszenteltek. Ennek kétszázéves évfordulójáról az evangélikus egyház 1986- ban méltóképpen ünnepléssel emlékezett meg. A sekrestyével csak két évvel később egészítették ki a templomot. M. Takács Ferenc REdSiOSO
