Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-22 / 21. szám

Evangélikus Éte4 -A9as. május 22. Krisztus Lelke indít. Az egyetemes keresztyénség har­madik kiemelkedő ünnepe a kará­csony és a húsvét után a pünkösd (pentekosté = ötvenedik nap Krisztus feltámadása után), ami­nek bibliai hátterét elsősorban az Apostolok Cselekedeteiben olvas­hatjuk (2,1-41). Ama bizonyos na­pon a harmadik órában a Szentlé­lek tüzes ajándéka képessé teszi a félelemtől még mindig néma tanít­ványokat nagy nyilvánosság előtti megszólalásra. A nagypénteki kép­telen rettenet annyira ránehezedett szívükre és lelkűkre, hogy nem bi- ' zonyult elegendő indításnak a Fel­támadott megjelenése, a Tőle szár­mazó missziói parancs (Mt 28,16kk), nem indultak el a nagy­szerű és páratlan hírrel, hogy itt a valóságos győzelem bűn és halál felett. Ahelyett, hogy a Feltáma­dott meglátása után kirohantak volna az utcára, mint egykor Ar- chimedesz, a görög tudós, a jelkép­pé lett heurékát kiáltva, mert pusz­tán egy egyszerű természeti jelensé­get fedezett fel a vízbe mártott tes­tek kapcsán, ők a halálba mártott, de Feltámadott Jézus láttán is zárt ajtók mögött keresett biztonság­ban élték az életüket, noha egy­mást közt bizonyára beszélgettek a felfoghatatlan eseményekről. Még a híres missziói parancs után is szilencium van, nem indultak el „széles e világba”. Önmaguktól, puszta élmény, tapasztalat, logikai felismerés alapján nem indultak el, szükség volt még egy plusz meny- nyei, isteni lökésre, impulzusra, hogy képesek legyenek beszűkült életükből kilépni. Kr. u. 200-tól kezdve, vagyis a 3. sz.-tól általános, nagy ünnepként fogadták el az egyházban pünkösd ünnepét. A húsvét utáni 50. nap egyébként eredetileg csak a húsvéti ünnepkör ünnepélyes befejezése volt. A kelet-szíriai és a palesztinai egyházban lett szokássá a Kr. u. 3-4. sz.-ban az 50. nap megünnep­lése, noha ezen a napon elsősorban Krisztus mennybemenetele állt a középpontban, nem a Lélek kitöl­tése. Jeruzsálemben viszont együtt ühnepelték a kettőt; délelőtt a har-" madik órában tartották a pünkös­di istentiszteletet, délután pedig a mennybemenetelre emlékeztek a megfelelő bibliai helyek felolvasá­sával. Kr. u. a 4. sz. vége felé lett az 50. nap elsőrendű tartalma a Szentlé­lek kitöltése, ekkor azonban még 8 napig tartott az ünnep, később 3 napra, majd 2 napra redukálódott; jelenleg hivatalosan két napos az ünnepünk, noha sok helyen megfe­ledkeznek a második nap méltó megünnepléséről. Az érintett korban az egyház a húsvét utáni 50 nap alatt Jézus fel­támadásának és az így megjelent új . életnek örvendett. Az ünnepi litur­giák segitettek tudatosítani az Úr­ral való közösséget, pünkösd ün­nepe pedig azt hangsúlyozta, hogy ez a közösség folytatódik tovább, csak most már másképpen. A Szentlélek jövetele nem más, mint a Krisztussal való kapcsolat új formája. A Lélek kiáradása nem egy izolálandó, elkülönítendő ese­mény, hanem így folytatódik to­vább a tanítványok és Krisztus kö­zött a kapcsolat - Lélekben! Ezért, aki Jézus Krisztust, a valóságos Istent és a valóságos embert Urá­nak és Megváltójának tudja elfo­gadni, vallani és követni, az vette a Szentlelket, mert Krisztusban hinni csak a Szentlélek által lehet­séges (pl. lKor 12,lkk). A Szentlé­lek vételének ez az egyetlen biztosí­téka: aki Jézust Urának ismeri el, az a Szentlélek hatására cselekszik. Minden jelenséget ezzel a mérték- egységgel kell megvizsgálni! Rá­adásként lehetnek különféle telki ajándékok (karizmák), amit a Szentlélek Isten Krisztusban tet­szése szerint ad! Jogosan nevezzük pünkösd nap­ját az Egyház születésnapjának is, vagyis ez az új, a Lélek közvetítésé­ben létrejövő Krisztus-közösség, szervezeti alakzatot nyer. Ebbe a keresztség által lehet bekapcsolód­ni. A keresztség betagolás, belehe- lyezés Krisztus testébe. A Szentlé­lek jövetele és kiáradása, megérin­tése és hitre ébresztése nem kisza­kít valahonnan, hanem éppen be­tagol Krisztus testébe. Az igazi Szentlélek kiáradás nem egy szek­El Greco: A Szentlélek eljövetele tába visz el, hanem arra indít, hogy a gyülekezeti élet hiányosságait látva, felismerve, ott lépjek akció-, ba; amit kaptam, azzal ott gazda­gítsak, ébresszek, inspiráljak. Könnyű és olcsó megoldás kifogá­sokat keresve elfordulni valahon­nan, ahelyett, hogy a kapott ke­gyelmi ajándékokkal másokat is gazdagítanék, nemcsak önmagam épülnék. Ha csak magam építem, előbb-utóbb torzó lesz a keresz­tyénnek látszó életem, mert hamis a cél. Korunkban a legújabb pün­kösdi mozgalmak között számos nem Krisztus központú, hanem el­sősorban énközpontú, vagyis, az „én” élményei és tapasztalatai áll­nak a középpontban. Gyakran hangzik el vádként gyülekezeteink . felé, hogy ott „én nem érzem jól. magam’Ys ez a vád eleve egy ön­zést árul el, mert „én”akarom jól érezni magam. Veszély, ha valaki önmaga lelki kielégülését keresi, holott Krisztus arra küldött min­ket, hogy a Lélektől kapott aján­dékainkkal a többieknek szolgál­junk, a gyülekezet közösségét gya- rapítsuk. Amikor Jézus felvitte a három legközelebbi tanítványát a megdi­csőülés hegyére (Mt 17, lkk és pár­huzamos helyek), akkor őket is megkísértette, hogy ,jó nekünk itt” és ne menjünk vissza az unal­mas, szürke, fáradt, nyomorult, lelketlen, hitetlen, tudatlan ember­világba. Péter saját élményétől lel­kesen sátrat akart építeni, mert „ott jó”, lenn a völgyben, a töb­biek között nem jó, nem békessé- ges és nem nyugalmas és nincsenek olyan élmények, mint a megdi­csőülés isteni fényárban úszó ra­gyogó hegyén. De Jézus visszakül­di őket: kevés az, hogy nekem „jó” legyen valami, amit Istentől kap­tam, vissza kell menni a többiek közé. Vagyis: a kapott ajándékok, élmények, erők, áldások, képessé­gek nem csak önmagamért, hanem a többiekért is vannak. Ezért a Szentlélek igazi kiáradása nem egy elkülönülő, bezárkózó, rajongó, lelkileg kielégítő szektába visz el, hanem a nehéz és fáradságos vetés­be, azaz „széles e világba”. Pünkösd ünnepe nem a rajongás alkalma, hanem az örömé, hogy Jézus Krisztus továbbra is kapcso­latban és közösségben akar velünk maradni, de most már Lélekben, ezért „boldogok, akik nem látnak (fizikai értelemben!), hanem hisz­nek” (azaz lelkileg, Lélekben lát­nak). (Jn 20,29). Nem a mi élmé­nyeink a fontosak és döntőek, ha­nem az, hogy Jézus Krisztus foly­tatja velünk minden tekintetben a közösséget - még „azok” után is -, csak most már Lélekben. De vál­lalja életünket, elveszi bűneinket, ápolja az asztalközösséget, önma­gát adja, hogy vegyük és együk. Ujjongó öröm és vigadozó hála­adásjár át mindenkit, aki pünkösd ünnepén a hozzá érkező, Lélekben hozzá érkező Krisztust köszönti. Ribár János Akivel együtt szolgáltuk a béke ügyét Az egyházak Világtanácsa el­nökei üzenetében olvashatjuk: Isten lelke ma is szól, a békéről prófétái. Legyenek emberek akárhol a világon elnyomot­tak, a Lélek által indított han­gok nem hallgatnak el. Amíg köztünk élt a béke hangjának ilyen felerősítője volt Sándor István az OBT munkatársa, „aki mélyítette és erősítette az együttműködést az egyházakkal és a lelkészek­kel, a hívő emberekkel a béke közös feladatának a munkálá- sa nyomán. Hálás szívvel teszünk bi­zonyságot arról, hogy munkája előre vitte a vallásos emberek béke és társadalmi szolgálatá­nak ügyét. Tevékenysége mé­lyítette a hívő emberek jelenlé­tét és a Béketanács és a magyar békemozgalom köreiben. Távozása fájdalmas veszte­ség nemcsak a Béketanács, ha­nem a vele együttműködő val­lásos békeszolgálat számára is” - mondotta koporsójánál Ara­nyos Zoltán az Egyházközi Bé­kebizottság főtitkára az evan­gélikus egyház nevében is. Sándor István koporsójánál búcsúzó szavakat mondott Se­bestyén Nándorné a OBT tb. elnöke és Biró Imre kanonok, a Katolikus Papi Békebizottság nevében. Most, amikor a béke hónap­ja van, akkor állítunk mara­dandó emléket Sándor István­nak, ha a személyes élete példá­ját követve, mint evangélikus hívek mindent megteszünk a magunk helyén a békéért. PÜNKÖSD 2. NAPJA IGÉJE Mt 16,13-18 AZ EGYHÁZ SZÜLETÉSE Pünkösd nemcsak azért kettős ünnepünk, mivel - egyházi- lag - a többi nagy ünnepeinkhez hasonlóan kétnapos, hanem azért is, mivel kettős a jelentősége is. Először is a Szentlélek kiáradásának az áldott ünnepe, ugyanakkor az Egyház szüle­tésének ünnepe is. A maroknyi csapat ezen a napon nőtt több­ezres gyülekezetté, egyházzá és indult el világméretű misszió útján a keresztyénség. Ezt a születendő egyházat már igénkben megjövendölte Jézus Krisztus. De megkérdezhetnénk: hogyan mondhatta az őt nemsokára megtagadó Péternek: „Te Péter vagy és én ezen a kősziklán építem fel Egyházamat”? Nos nyilvánvaló, hogy nem a megváltás útján Jézust gátolni akaró (Mt 16,22-23) a Gecsemáné kertben hebehurgyán vagdalkozó (Mt 26,52) és a főpap udvarán őt gyáván megtagadó Péter személyének szólt ez a kijelentés, hanem e vallástételben elhangzó fölismerés­nek: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia!” Ez a kinyilatkozta­tott és beteljesült igazság az, amire - Akire - épül az egyház. Ez a péteri felelet olyan summája hitünknek, amit ma is minden keresztyénnek vallani kell. Ugyanakkor ne felejtsük, hogy Jézusnak ez az igénye lett a legnagyobb váddá is ellene, amiért halálra is ítélte őt Kajafás, a főpap. (Mt 26,63-66) Mi keresztyének nemcsak valljuk Péterrel Jézus Messiás voltát és Istenfiúságát, hanem boldogan tapasztaljuk is az ő jelenvaló­ságát egyháza életében. Luther szavai szerint egyház ott van, ahol az igét tisztán hirdetik és a szentségeket helyesen szolgál­tatják ki. Ezzel azt is állítjuk, hogy az egyház voltához nem szükséges sem apostoli successio (folytonosság), sem Péter főpapi utódlása. Adja meg nekünk a pünkösdi Lélek, hogy Péterrel együtt Jézust mi is bátran valljuk Úrnak és Krisztusnak, Isten szent Fiának. „Mert nem adatott az ég alatt más név, aki által megtartathatnánk.” (ApCsel 4,12) Jézus ma tőlünk kérdi a Lélek ünnepén: „Ti kinek vallótok engem?” Adja Isten, hogy pozitive feleljünk és ne csak szájjal mondjuk, de szívünkkel is érezzük és életünkkel is valljuk Jézus messiás voltát a Szentlé­lek hitet munkáló ereje által. Arról is hallunk ünnepi igénkben, hogy Jézus Krisztus Egyházára ruházta a bűnbocsánat, vagyis a feloldozás és a bűnbocsánat meg nem adásának, azaz a megkötésnek a hatal­mát, a két kulccsal illusztrált felhatalmazást. A lelkészünk által hirdetett bűnbocsánat ajándékában részesülhetünk bizo­nyára sokan a pünkösdi gyónás alkalmával is. A kulcsok hatalmát mi nem tekintjük az egyház hatalmi eszközének, hanem szolgálati lehetőségnek tartjuk, hogy továbbadhatjuk és személyreszólóvá tehetjük azt, amit minden bűnbánó bű­nösnek ad Urunk: a bűnbocsánatot. Luther szavai szerint, ahol bűnbocsánat van, ott élet és üdvösség is van. Pünkösd ünnepén adjunk hálát azért, hogy a Lélek által (Jn 20,21-23) ezt a szolgálatát is végezheti Krisztus Egyháza. M. I. IMÁDKOZZUNK V Istenünk! Köszönjük, hogy pünkösdkor létrehoztad Egyházadat és mi is annak 'tagjai lehetünk. Szeptlelkeddel építsd ma is azt és munkáld az egységet köztünk a Jézus Krisztusban való hitben. Ámen Sümeghy József Levél egy súlyos betegnek... Kedves Edit! Köszönöm rám gondolásodat és jókívánságaidat. Leveleddel most nagyon megszomorítottál. írod, hogy félesztendős rettenetes vizsgá­latsorozat van mögötted - majd nemrég daganattal műtötték... Visszagondolok gyerekkorunkra, néhány évtized óta nem is láttuk egymást. Nem is tudlak elképzelni betegágyon egy klinika fehér beteg­szobájában. Nem tudom elképzelni állapotodat sem. Kívülről ezt nem is lehet! A fájdalmat, a betegséget mindenki egészen egyedül, magá­ban hordja. A kívülálló többé- kevésbé csak megpróbálja belekép­zelni magát a beteg helyzetébe - és nagy szeretettel bánik és gondol a beteggel. Hiszem, Edit, hogy gyermekko­rod óta hivő nő maradtál. Mostani állapotodat fogd fel úgy, hogy egé­szen Isten kezében vagy. 0 vont közelébe és betegágyba fektetett. Megfogott, és nyilván valamit akar Veled. Tudd ott magadat az O ha­talmában. Tudom, hogy a kísértő sokszor támad rád és elcsüggeszt, elkeserít. Reménytelenséget hint szívedbe. Félelmet szít benned, sötét gondolatokat ébreszt. Sírsz, talán tehetetlen helyzetedben átkozódsz, és felelősségre vonod még Istent is: miért büntet ? Miért engedi ? Te nem voltál „olyan"... Isten pedig miért­jeidre nem magyarázatot, hanem erőt ad. Ő vitt a kórházba, 0 fekte­tett a műtőasztalra is. Életed kezé­ben van, és Nála a legjobb helyen van. Csak azt tudom Róla neked mondani, hogy Ő nagyon szeret té­ged! „Aki tulajdon Fiát nem kímél­te, haném mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Rm 8,32) Ha kételkednél Benne, csak neked len­ne rossz. A legokosabb dolog, amit most megtehetsz: kezére bízod ma­gadat! Gondolj vissza a múltra. Színes, kedves emlékek ébrednek benned és talán addig nem is gondolsz a fáj­dalmakra. Gondolatban, mint gyer­mek -játszol húgoddal hatalmas kertetekben. (Számold össze, hányféle virág volt a nagy virágos­kertben!) Emlékezz, hogyan bú- jócskáztunk a párás-illatos nagy üvegházakban! Átvészeltük a há­borút. Te alighogy befejezted az ipariskolát, a „cérnaegyetemet" - férjhez mentél. Megszülettek fiaid, ugye mennyi emlék! Azután a mun­kád, hivatali teendőid foglaltak le és egyszer csak megjelentek a kis unokák! Járj így sokat az emlékek földjén és gondolj hálával Istenünk­re, aki annyi széppel és örömmel megajándékozott. Gondolj öröm­mel a múltra, mert a hálás emléke­zésben sok erő és vigasztalás van. „Csodákra emlékezni jó!” Bízzál! Akarj! - mondják talán mások is neked. Magában a biza­lom, a puszta, üres optimizmus azonban csak naiv ábránd. Mi Va­lakiben bízhatunk, aki ott van a kö­zelünkben, a szívünkben, ígérete szerint velünk van minden napon - még a műtét napján is! - életünk végéig: Jézus Krisztusban! Tudom, hogy mint hívő keresztyén ismered a bibliai történeteket. Emlékezz ar­ra, amikor asszonyok, nők mentek Jézushoz beteg testükkel, tépett re­ménységükkel és kilátástalan álla­potukkal. Jussanak eszedbe ezek a történetek és elevenítsd meg ma­gadban ezeket a jeleneteket! Ezért is olvass Bibliát! Látod, Jézus Krisztus ugyanaz! Ugyanaz a gyó­gyító, hatalmas Úr van velünk és Ő dolgozik ott a klinika műtőjében is! És a betegek is ugyanazok: sír ók, fájdalmasak, pamszkodók, elkese­redettek és összetörtek. írod, hogy daganattal operáltak. Valóban ma nagyon sokak súlyos betegsége a rák. De gondolj arra is, hogy milyen sokan jobban lettek! Milyen sokan még évekre és évtize­dekre visszakapták életüket! Nem egy személytelen „majd”-ot, való­színűséget és lehetőséget hirdetek neked, hanem azt, hogy a mai or­vostudomány Isten kezében hatal­mas, gyógyító eszköz, életeket meghosszabbító csodás szerszám. Igen, bízzál! De nem akárkiben és akármiben, hanem abban az Úrban, akié az életed, a tested, a jövőd, a családod, mindened. Őbenne való­ban bízhatsz. Kérd Őt! Kiálts hoz­zá, bizalmasan beszélj Vele szíved mélyén, reá számítva. Imádkozzál, ha jön a fájdalom, röviden... egy­két mondattal, pár szóval, egy rá­gondoló feléje küldött sóhajtással... (Én is viszlek az imádsággal hitem kezével és leteszlek ágyastul, min­denestül Jézus elé.) Leveledben? nagyon szíven ütött ez a néhány szavad: „most reszket­ve várom a szövettani vizsgálat eredményét!" Veled együtt de so­kan várták és várják „a szövetta­nit". Pozitív lesz? Negatív? Iste­nem, mi lesz? Megtudod? Meg­mondják vajon? Vagy talán csak a körülötted járók sajnálkozó pillan­tásából tudod meg „az eredményt" ? Nézd, annak a vérfolyásos,asszony­nak, aki Jézushoz ment bajával, nem a „szövettani vizsgálata” lehe­tett pozitív, hanem az előtte álló, irgalmas Jézus volt a nagy-nagy Pozitívuma! Rettenetes lett volna az ő sorsa is, ha „a szövettani vizs­gálat eredménye" pozitív, de benne és körülötte minden negatív, ha nincs hit, nincs remény, nincs senki és semmi - csak egy baljós „szövet­tani" eredmény... Amikor most ezt a levelet írom-, talán már meg is érkezett a vizsgá­lat eredménye. Talán már nagy- nagy megnyugvás és öröm van ben­ned! (Adná az Úristen!) Negatív! Sikerült, a műtét is, tovább gyó­gyulsz, erősödsz... nemsokára ha­zamehetsz! Várnak már! „Köszö­nöm, Istenem!” De Edit, erről is őszintén írok neked: mi lesz, ha rossz hír érke­zik? Ha megtudod, hogy a daganat rosszindulatú, ha úgy gondolod, hogy menthetetlen vagy - és meg fogsz halni? Most, böjtben, amikor ezt a levelet írom neked, emlékez­tetlek a halálba és keresztfára menő Jézusra, Üdvözítőnkre. Gecsemá- né-kertbeli iszonyú éjszakai vívódá­sában így szólt az Atyához: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazonáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te!" (Mt 26,39) Le­gyen meg a Te akaratod! De még ekkor se add fel a re­ményt! Istennél minden lehetséges! Akkor is érezd magadat az Ő kezé­ben, sőt hiteddel még szorosabban szorítsd magadhoz'azt. Ő'uz egyet­len reményed, aki most is hű marad. Tudod jól, hogy minden ára, mindén mozgó másodpercmutató Isten felé, a „célfelé” visz minket. Ez világos! Addig pedig minden nap és minden óra ajándék! Jézusra gondolj, örök életet ígérő szavaira, és ne a temetői sírodat próbáld elképzelni, hanem gondolj arra az elképzelhetetlen csodás világra, amelyet neked is ígért és elkészített Jézus országá­ban. Az életre gondolj, ne a halálra! Jézusra, és ne a Farkasréti temető sírgödrére valahol ott édesanyád sírja közelében. Mi „akár élünk, akár meghalunk, az Úréi va­gyunk”! (Rm 14,8) Tudjuk és vall­juk, hogy a halál: elalvás, álom. „Most reszketve várom a szövettani vizsgálat eredményét!” - mondod. Nem tudnám neked olyan egysze­rűen azt mondani, hogy „ne resz­kess! Ne félj!" Inkább azt mondom, hogy Jézus egyszer egy gyermeke halálhírét tudomásul vevő apának, aki ugyancsak megrendült, azt mondta: „Ne félj, csak higgy!” Amikor már minden elveszett és kislánya meghalt, akkor is ezt mondta! Természetesen reszketsz, mert ember vagy, tested van és be­teg vagy. Sírsz, mert idegeid meg­gyengültek, mégis gondolj arra, hogy Jézus két síró, gyásztól reme­gő, reszkető nőnek ezt mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él”! (Jn 11,25) Edit, mindezt teérted is és neked is mondta Jézus! Leveled utolsó sorában így bú­csúzol tőlem: „Tőledpedig imádsá- gos segítséget kérve, sok szeretettel gondol rád...” Ugye, milyen jó, hogy van kapcsolat, közösség, ahol még imádságot is-kérhetünk! Meg­teszem! Csendes perceimben is és a gyülekezetben is, ahol mindig imád­kozunk betegeinkért. Kérésedet, óh hogyne teljesíteném! De hadd kér­jek én is tőled valamit: hívd magad­hoz lelkipásztorodat... gyónj meg - végy úrvacsorát. Légy készen! Jé­zus testében és vérében bűnbocsána­tot, életet és üdvösséget kapsz. Edit, légy készen - a teljes, az igazi életre - Jézussal! Nagyon kérem és várom ígért so­raidat! Hiszem, hogy még budai otthonodban találkozunk. De ha ott nem is - az Úrnál - biztosan! Isten veled! Mind a két szó na­gyon hangsúlyos!) Szeretettel csókollak, gyerekkori volt kis barátod

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents