Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-22 / 21. szám

A Lélek gyümölcse Szeretem a gyümölcsöt. Nem­csak a zamatos őszibarackot, az édes szőlőt, vagy ropogós cse­resznyét. Nem! A gyümölcsöt szeretem! Mindegy, hogy kora nyári, vagy késő őszi - csak gyü­mölcs legyen. A gyümölcs nem termék, hanem termés. (A ma­gyar nyelv meglepő finoman kü­lönböztet.) Vagyis nem a mi pro­duktumunk, hanem ajándék. Gaz­dagodás. Áldás. Ezért táplál és éltet. És közben hordozza a jö­vendő nagyszerű Ígéretét. A Szentléieknek is van gyümöl­cse. Pál á galatákhoz irt levelé­ben boldogan sorolja egyetlen lé­legzetre a gyümölcs különböző fajtáit. Olvasom egyik hetilapunkban: televíziós játékfilm készül Gau- diopolisról, az „Öröm város"- áról. A második világháború vé­gén alapította ezt a kis gyerek- köztársaságot Sztehló Gábor lel­késztársunk a gondjaira bízott anyátlan-apátlan, elfeledett és el­hagyatott gyerekekkel. A gon­doskodó és áldozatos szeretet le­leményes fantáziája formálta ezt a különleges intézményt, s tette varázslatossá az emlékét. Itt a gyerekek jókedvben és boldog­ságban élve kormányozták ön­maguk birodalmát és élték meg a szeretet kis és nagy csodáit. A Lélek gyümölcse ugyanis: „szeretet, öröm..." Igen, így együtt: szeretet, öröm... A János Kórház tüdőosztályára hívtak. Egy gége rákos beteget keresek. Emberileg-orvosilag re­ménytelen eset. A megdöbbentő az, hogy középkorú társunkról van szó, még jóval innét a nyug­díjkorhatártól. De barátunk felké­szült a hazamenetelreI Nem a gyerekeihez, kis unokához - ha­nem az örök otthonba. És teljes a békessége. Betegségét, a gyó- gyithatatlanság sorsát türelem­mel hordozza. Bizonyára jelen­tett ebben valamit az is, hogy an­nak idején a Gaudiopolis lakója volt ő is. Sőt az otthon első gép­kocsijának vezetője. Sztehló Gá­bor keze alat és szeretetében ne­velkedett. S beérett a gyümölcs! Milyen jókor, mert nagy szükség volt reá. Mert a Lélek gyümölcse: ...„békesség, türelem”. Az ilyen békesség és a kereszthordozó tü­relem! Kedves Olvasó! Most itt vagy Te és itt vagyok én is. Kérdezed tőlem: hol a Lélek gyümölcse az életedben? Szívesség, jóság, hű­ség fellelhető-e nálad? És a Lé­lek gyümölcse ízessé ért-e Isten nevelő, áldó, napsugaras és vi­haros időket osztogató világá­ban? Hol a szelídség, hol az ön­megtartóztatás? Bizony, a Lélek nem meddő­terméketlen. Gyümölcse van. Ajándéka. Tápláló ereje. De meg- érik-e a gyümölcs hétköznap­jainkban? Petőfi keserűn és szorongva kérdezte a magyar ifjaktól még a szabadságharc előtti hónapok­ban: „Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?” Mert még a virágot sem lelte, a haza- szeretet színes-tüzes virágait sem, mert az önérdek jeges leve­gője lefagyasztotta és elsöpörte a „honfiérzeményt”. Hogyan is lehet gyümölcs, ha elfagy a vi­rág? Tavaszi langyos, sőt már nyá- releji szellők fújnak. Fújják csak el a fagyos hideget szívünkből, otthonainkból. Hadd virágozzék életünk, s legyen gyümölcster­més. A Lélek gyümölcse. B. I. I Miért én? . .lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak és nem mint embereknek...” Ef 6,7 A Kotimaa útja a jelenkor zuha- tagjai között kanyargóit. Egyen­súlytartásra valóban szükség volt. Semmi nem lehetett idegen a lap számára, ami emberi volt. Kanala­mat bele akartam meríteni a kor, sőt a napi események mindenféle levesébe. Miért? Azért mert - Parancsolom - Te formáltad az embereket mindazon események által igéd számára. Ne­jem nem kellett felkészíteni, eljut­atni őket valahová. Ők már benne ‘oltak „a levesben”. A kor magá­val hozta feladatait, veszélyeit, le- jetőségeit és buktatóit. Nem ke­rülhette meg senki az azokkal való szembenézést, állásfoglalást. Talán \ féltek, talán bizakodtak. Körülöt­tük forogtak, forrtak és viharzot- tak az események. A Kotimaanak mindig időben kellett érkezni a helyszínre, sót, borsot szórnia a főzetbe, s mindenekelőtt az egyet­len szükségeset, azután kavarni a levest. Akkor a gondolatok, indí­tások, iránymutatások nélkülöz­hetetlenek voltak egyéni álláspont kialakításához, önálló meggyőző­dés építéséhez. S az ige is csak ab­ban az esetben talált célba. Első vezércikkemben azt írtam: „Krisztusközpontúság és egyidejű­ség a keresztyén bizonyságtétel alapfeltétele, hangozzék az szó­székről, hirdesse betű vagy kínálja bármilyen szolgálati forma. Ha el­akadunk az elsőben, felvizezzük az egyház üzenetét, ha megfeledke­zünk a másodikról, gettóba vezet­jük a gyülekezetét.” Uram, megfeledkeztem-e a Krisztusközpontúságról, amikor olyan fontos lett számomra az egyidejűség? Ráérző és fürge fő- szerkesztő voltam. Gyakran első­nek érkeztem oda, ahol történt va­lami. Füleltem mindig, mint az egyház házőrző ebe. Éjjel-nappal szemmel tartottam a világ folyá­sát. Amit fontosnak vagy érdekes­nek láttam, azt nyomban odadob­tam a Kotimaa olvasói elé cseme­géül, döbbenetre vagy okulásukra. Te teremtetted minden tagomat, szememet, fülemet és minden érzé­kemet. És használtam is mindezt teljes bedobással. Téged szolgálta­lak-e ezzel? Mit gondoltál rólam? Hallgattam az egyházat, a világot, a kort. Volt-e időm arra, hogy té­ged hallgassalak? Legközelebbi munkatársam, Osmo Katajämäki, a szerkesztőség feje mondta el egy beszámolójá­ban: „A főszerkesztő nemcsak sa­ját rovatait gondozta, hanem a lap egésze tervezésében és felépítésé­ben részt vett. Meg is látszott en­nek a nyoma. Gyakran olyan hév­vel ragadott meg egy témát, hogy a nyomdával való előzetes megál­lapodások felborultak. Ha valami lényeges történt közben, annak he­lyet kellett csinálni, a már kiszedett vezércikket is könnyen kicserélte, a tördelésnél is ott volt és az utolsó korrektúránál is eszközölt még ja­vítást, ha addigra jobb kifejezést talált. De a lap mindig időben megjelent a készséges nyomdai munkások jóvoltából. Szinte min­den egyes szám csak akkor volt biztonságban a főszerkesztő tollá­tól, amikor beindult a rotáció, és hullottak belőle a kész példá­nyok.” A szó és a toll embere voltam. Ezért beszéltem, írtam és lankadat­lanul a nyilvánosság előtt szerepel­tem. Bálványommá lett a nyilvá­nosság? Elfelejtettelek-e téged, Uram, Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét? Mindennel téged akarta­lak szolgálni. „Lélekből, jóakarat­tal szolgáljatok, mint az Urnák, és nem mint embereknek” - tanultam Pál apostoltól. Mindig hangsú­lyoztam a jelenidejűséget, a föld- és életközelséget. Sokat hangozta­tott jelszavam volt: „Mi itt egymás számára vagyunk, mindegyikünk­nek van felebarátunk!” így volt-e igazán? • ' Evangélikus Elet 1988. május 22. Magyar-osztrák-szlovén lelkészkonferencia Bécsben Új típusú - három szomszédos dunavölgyi ország evangélikus egyházait képviselő - teológiai lelkészkonferencia tanácskozott első alkalommal április 26-28. között Bécsben. A találkozó célja: egymás jobb megismerése, a három testvéregyház és a három nép közötti jó kapcsolat ápolása, teológiai és szolgálati kérdéseink megvitatása volt. * Tizenkéttagú magyar delegáció vett részt a találkozón, hasonló létszámú osztrák és háromtagú szlovén delegáció mellett. i A Stephansdom Bécsben Idén is folytatódtak az immár ha­gyományossá vált nyugat-magyar- országi-burgenlandi evangélikus lőlkésztalálkozók. Most negyedik alkalommal találkoztak a Vasi, Győr-Sopron megyei magyar és burgenlandi osztrák lelkészek, ez alkalommal a burgenlandi színma­gyar őrsziget gyülekezetében, má­jus 4-én. De új kezdeményezés indult el ezen a tavaszon, két évi előkészítés után. A három evangélikus test­véregyházat képviselő küldöttsé­gek találkoztak az egész magyar, osztrák és szlovén egyház, evangé­likusok, képviseletében Bécsben, a Hadersdorf elővárosban lévő „Svájci Ház” konferencia-köz­pontban, három napon keresztül. Az osztrák delegációt dr. Dieter Knall püspök, a szlovén testvére­ket Ludvilc Novák esperes, a ma­gyar lelkészeket e sorok írója ve­zették. Mindhárom küldöttség az egész egyházat fogta át, nálunk Nyíregyházától Pilisen és Soltvad- kerten át Lovászpatonáig; az oszt­rákoknál kilenc esperességből vol­tak jelen; a szlovének három veze­tője jött el. Őszinte örömünkre vé­gig részt vett a tanácskozáson dr. Paul Hansen dán lelkész, a Lutheránus Világszövetség volt európa-titkára, aki ezt követően egyházunkban tett egyhetes láto­gatást. Három fő témakör Hamar megbarátkoztunk. A né­met nyelv volt ugyan a-hivatalos nyelv, minden németül hangzott el. témakörök a következők voltak: a három egyház a múltban és a je­lenben (magyar részről dr. Reuss András); - az ökumenikus helyzet a három országban (magyar előa­dó: Szentpétery Péter); — az egy­ház szolgálata a mai világban - béke, igazságosság és a teremtett világ védelme (előadó dr. Nagy Gyula). Nagyon érdekes ismeretek és ta­pasztal a.tpk-'kerültekOTegsjitatásra. élnek. Sok, magyarul jól beszélő hívük is van. Havi egyházi lapjuk az „Evangelicanski List”. Várják és kérik, hogy az egyházunkkal meg­lévő jó kapcsolataik tovább erő­södhessenek. Sok új, érdekes vonást ismerhet­tünk meg a velünk hasonló nagy­ságú osztrák evangélikus egyház és a nagyon kicsiny református test­véregyház együttéléséről a közös egyházszervezetben, mai gondjaik­ról és öromeikFöI.^elulTmar TTí- gyományosak baráti kapcsola­taink. Igen-eleven vita folyt a har­madik témakörről is, a három test­véregyház mai szolgálatáról társa­dalmunkban, a modem atomkor szekularizált világában és az embe­riséget fenyegető, mai veszedelmek között. Delegációnkból dr. Cser­háti Sándor teológiai dékán biblia­tanulmánnyal, Madocsai Miklós lelkész pedig reggeli istentisztele­ten szolgált. Bécsi körkép ma A középső nap délutánján Stei- ninger bécsi esperes szakszerű ve­zetésével a Hofburgban (volt csá­szári vár), a világhírű, háborús sé­rüléseiből helyreállított Stephans- domban és Bécs két történelmi protestáns templomában, a ba­rokk evangélikus és a református templomban (Dorotheengasse) te­hettünk látogatást. Bécsben - Bu­dapesthez hasonlóan - igen nagy a turistaforgalom. A metróépítés miatt a Belváros jelentős része fel van ásva, sokszor alig ismertünk rá a megszokott bécsi városképre. Osztrák barátaink bizakodva néz­nek a jövőbe. Fővárosuk épül, szé­pül, újul. Utcáin nagyon sok ma­gyar szó hangzik, az üzleteken sok a magyar felirat. A baráti kapcsolatok folytatódnak A konferencia végén elhatároz­tuk, hogy két év múlva, 1990-ben a Balaton partján, Gyenesdiáson találkozunk újra, hasonló keretek között. Nemcsak a közös történel­mi sors és az országaink közötti jó kapcsolatok kötik ö$sze ezt a há­rom evangélikus egyházat. Sokkal inkább.még a. közös feladat: hű­ségben az evangéliummal való mai "szölgaláthözj és" hidakat épifvé á krisztusi szeretet útján, népeink között. „Hídépítő” konferencia volt az első magyar-osztrák-szlovén egy­házi-teológiai evangélikus találko­zó. Hisszük, hogy Isten áldása lesz szolgálatán. Nagy Gyula A résztvevők egy csoportja Folö; Ruppi Gy. Tájékoztató a közegyházi célú adományok befizetéséről De a magyar szó is nemegyszer megszólalt szlovén és osztrák szol­gatársaink ajkán. A hosszú törté­nelmi sorsközösség és a jelenben végzett, közös egyházi szolgálat gyorsan testvéri-baráti közösséggé formálta három egyház és három ország küldötteit. A három napon kemény mun­ka folyt, sűrű programmal. A fő Szlovén testvéreinktől például megtudtuk, hogy a négyszázéves kis evangéükus egyháznak ma 200 ezer híve él 13 gyülekezetben a Mura-közben, külön esperesség- ben a kis szlovák és német, vala­mint magyar nyelvű jugoszláviai gyülekezetek mellett. Reformáto­ruk Primus Trüber (1508-1586) volt. Ma eleven gyülekezeti életet Egyházunk püspökei húsvét ün­nepén pásztorlevélben fordultak minden gyülekezetünkhöz és hí­veinkhez, kérve segítségüket, anyagi áldozataikat és felajánlá­saikat elsősorban két fontos cél­ra: az újrainduló Evangélikus Gimnázium, országos középisko­lánk megújításához és felszerelé­séhez, valamint állandó fenntar­tásához, ezenkívül az Evangéli­kus Teológiai Akadémia új épüle­tének befejezéséhez és felszerelé­séhez. Ez a pásztorlevél a gyüle­kezetekhez az Evangélikus Élet húsvéti számában olvasható. Gyülekezeteinkben most fo­lyik az Evangélikus Gimnázium fenntartására szánt, évenkénti hozzájárulás megvitatása. Az el­ső gyülekezeti felajánlások már folyamatosan érkeznek a két püspöki hivatalba. Ezeknek az évi felajánlásoknak a befizetését majd a gimnázium munkájának a jövő őszre várt megindulásától kezdve kérjük. Püspökeink kérése és felhívá­sa szerint viszont már most vár­juk a gyülekezetek és híveink külön adományait a Teológiai Akadémia folyamatban levő építésére és az Evangélikus Gim­názium megnyitása előfeltétele­ként a szükséges épületfelújítás és átalakítás, valamint egyházi gimnáziumunk felszerelése (tan­termek, szertárak, könyvtár stb.) céljaira. Tájékoztatjuk híveinket, hogy kértük az adókedvezmény meg­adását államunktól mindkét egyházi közérdekű célra, s an­nak intézése folyamatban van. Ugyancsak elintézés alatt áll az Evangélikus Gimnázium meg­nyitandó, külön befizetési csekkszámlájának ügye, s ezek a csekkszámlák nyomdai elkészí­tésük után az egész ország gyü­lekezeteibe szétküldésre kerül­nek, mindenütt hozzáférhetők lesznek. Addig is mindkét célra (Teo­lógiai Akadémia és Evangélikus Gimnázium) az Országos Evan­gélikus Egyház 34 725 sz. csekk­számláján fizethetők be az ado­mányok, vagy a minden posta- hivatalban kapható, ún. belföldi piros postautalványon küldhetők el az Országos Egyházi Pénztár­ba (1085 Budapest, Üllői út 24.). Mindkét esetben szükséges a cél­megjelölés is: „Az Evangélikus Gimnázium megnyitására”, il­letve „A Teológiai Akadémia építésére”. Bizalommal kérjük és várjuk gyülekezeteink és híveink áldo­zatos segítségét, adományait a csak híveink valóban áldozatot hozó anyagi támogatásával megnyitható Evangélikus Gim­názium, országos egyházi kö­zépiskolánk, és az új Teológiai Akadémia, lelkészképzésünk új otthona, céljaira! Országos Egyházi Elnökség / : \ Baja Mihály SZENTLÉLEK ISTEN Szentlélek Isten, szállj le hozzánk, Szárítsd fel újra könnyes orcánk. S mint egykor őket: tégy azokká, Tégy minket is tanítványokká. Szentlélek Isten, várva várunk. Teljék be véled újra házunk, Zúgj, mint a szélvész zendülése S indul a vérünk lüktetése. Szentlélek Isten, csüggedezve Jöttödre várunk szívrepesve. Egymásra nézünk koldus-árván, Körültünk hitszegés, csel, ármány. Ha* nem jössz: elbukunk egy szálig. Ha jössz: szolgálunk mindhalálig. Csendül az ajkunk új Igére S beteljesül, mit Ö igére. I ________________________) Si mo János Tahitié

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents