Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-22 / 21. szám

Evangélikus Élet 1988. május 22. 01 jAs Egyházművészeti ABC GYERMEKEKNEK Lk 24,33-35 Új lendülettel - Jézus, aki Leikével mozgósít „Még abban az órában útra keltek hát, ás visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyúlve találták a tizenegyet és a velük levőket... elbeszél­ték, ami az úton történt, és hogy miként Ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.” Valóban cserben hagyta volna Jézus az emmausi tanítványokat, és cserben hagy minket is, akik ugyancsak kénytelenek vagyunk elviselni, hogy nem láthatjuk Mes­terünket? A két tanítvány viselke­dése- mást mutat: nyoma sincs a csalódottságnak, sőt ellenkezőleg, valami fantasztikus erő mozgósítja őket, s újra útra kelnek. Pedig már este van, lábukban érezhették a megtett mintegy 12 km-es út fárad­ságát, de most mindez nem számit. Oda sietnek vissza, ahonnan ed­dig menekülni akartak, vissza Je­ruzsálembe! Nem lehet várni reg­gelig, még ma este /heg kell tudnia a többi tanítványnak is: kivel talál­koztak. Az evangélium, az örömhír továbbadásával nem lehet várni a „kedvező körülményekre”. Este, sötétben, fáradtan is útra kelnek, mert olyan erő hajtja őket, amit, Akit eddig még nem ismertek. Igaz, Jézus láthatóan nincs már mellet­tük, de Q nem is akarta sohasem „pórázon” vezetgetni tanítványait. Megmutatja az utat, az úti célt, ad útravalót, sőt útitársakat is, a többi a mi küldetésünk. S ezen a ponton válik pünkösdi­vé ez az időbelileg még az első pünkösd előtti történet. Hiszen, ami az emmausiakkal történik „ki­csiben”, azt élik át húsvét után ötven nappal „nagyban” a tanít­ványok. Jézus Leikével mozgósítja őket, elűzi szívükből a csüggedés, a félelem sötét árnyait. Nem számít többé, hogy a „gyilkos" városban vannak, ahol Urukat keresztre fe­szítették, nem számit, hogy hallga­tóságuk igencsak vegyes társa­ság, akiknek még nyelvét sem biz­tos, hogy ismerik, nem számít, hogy nincsen hivatalos képzettsé­gük, „jogosítványuk” az igehirde­tői szolgálatra. Isten Szentlelke el­söpör minden szorongást, gátlást, akadályt: Péter és a többiek bát­ran hirdetik a világtörténelem leg­nagyobb szenzációját: a megfeszí­tett Jézus Krisztus feltámadott, ÉL! Hosszú utat tettünk meg az el­múlt hetekben, húsvét és pünkösd között. Lehet, hogy sokan még mindig a, két ünnep között élünk: hallottuk ugyan már sokszor, hogy Jézus él, de még soha nem volt bátorságunk másnak is elmonda­ni ezt az örömhírt. Talán mi is még Emmaus felé baktatunk és nem tudunk mit kezdeni a húsvéti evan­géliummal. De pünkösdkor külö­nösen is lehet könyörögni azért, hogy a mi Urunk Szentleikével mozgósítson minket, ahogy szép pünkösdi énekünkben is kérjük: „Isten élő Lelke, jöjj, légy vezé­rem itt... Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!” Gáncs Péter Kedves Gyerekek! A húsvéti fejtörőt sokan megfejtettétek, de nem sikerült minden­kinek rátalálni a helyes megoldásra, ezért azt most közöljük. Az első játékban arra a kérdésre: Ki ismerte fel a keresztre szegezett Jézusban az Isten Fiát? - a válasz: a pogány százados. A második játékban Jézus neveit rejtettük el. Ezek: Jézus, Emberfia, Názáreti, Úr, Király. Végül a harmadik játék jézusi parancsa: Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást A képesbibliát - Bibliai történetek gyermekeknek - Szabad- szállási Annamária nyerte, aki 3. osztályos és Kiskőrösön lakik. A könyvet postán küldjük ki. f PÜNKÖSD ' ÜNNEPE IGÉJE Jn 4,5-19.28-30 „Aki ebből a vízből iszik, meg nem szomjazik.” Pünkösd van. Ez az áldott ünnepünk arra emlékeztet bennünket, hogy Jézus Krisztus teljesítette ígéretét. El­küldte hozzánk hitet ébresztő, vezérlő Szendéikét. A Lélek azóta is köztünk van és ezt arról tudhatjuk, hogy elvezet bennünket is Istenvigéje kimeríthetetlen, üdítő és örökéletre tápláló forrásához. Az a . forráskút, amely mellett Jézus és a samáriai asszony beszélgetése elhangzott ma is megtalálható az egykori Sikem, a mai Nablus városa mellett. Sajnos nagyon sok forrásvíz apadt el az ember káros beavatko­zásai folytán. Sőt azt is tudjuk, hogy az édesvízkészletek az egész lakott földön kimerülőben vannak. A megle­vők között pedig egyre több a biológiailag, vagy vegyi­leg fertőzött. Meg kell hát gondolnunk, hogy hol és milyen vízből merítve oltsuk szomjunkat. A jó források vizét táblával jelzik, hozzájuk jelek irányítják a vándort, a turistát. Ma a Lélek ünnepén az igét megelevenítő Lélek Jézus Krisztushoz tanácsol bennünket. Mert a Lélek nem magát prédikáltatja, ha­nem Jézus Krisztusról tesz tanúságot nekünk. Aki az evangélium forrásából merít, aki benne Jézus Krisztus­ra rátalál, azt olyan érzés hatja át, mint azt a vándort, aki egészséges és üdítő vizű kútra lelt. A Lélek ahhoz a Jézushoz vezet, aki élő és örök életre buzgó forrásvíz­nek mondja magát. Ugye mi emberek nemcsak a kris­tálytiszta forrásvízre szomjazunk, hanem a jó szóra, a békességre, a szeretetre is. Szomjazzuk a nehéz, döntő kérdésekben eligazító szót, szomjazunk a megpróbálta­tásokban is biztató szóra. Minden lélek mélyén ott a kiolthatatlan vágy és szomjúság Isten után is. Mint ahogy Ady mondja versbefoglalt személyes vallomásá­ban: „.. .A sorsom: menni, menni,'menni S az álmom: az Isten. Vele szeretnék találkozni...” Jézusnál nemcsak a samáriai asszony találta meg ezt az örökéletre buzgó forrásvizet, de mindannyian is reá találhatunk a Lélek vezetésével. Isten Lelkének harmatja üdítsen fel bennünket is és segítsen' aírar bógy ini is továbbadói legyünk a Jézusra talált szív békességének, örömének és annak a szeretet­nek, amit tőle kaptunk. Mert a Lélek ünnepén, az egy­ház születése napján eszünkbe juttatja igénkkel a Lélek a küldetésünket is. A samáriai asszony még vödrét is a kútnál hagyva sietett be a városba, hogy ott elhíresztel­je, miként találkozott a Messiással. Egyszerű bizony­ságtevő szolgálatával sokakat vezetett őhozzá. Hasz­náljon fel a Lélek bennünket is eszközéül. Madarász István IMÁDKOZZUNK Köszönjük Szentlélek Isten, hogy ma is Jézushoz vezetsz min­ket, hogy nála élő vízre leljen szomjas lelkünk. Köszönjük bűneink bocsánatát, a békességet és az üdvösséget, mit Jézusnál kaptunk. Használj fel bennünket is eszközeidül. Ámen Kettős tüzes lángnyelvek: Szentlélek jelképe Az első pünkösdkor, a világba való belépése alkalmával különös csodával kezdte a Szentlélek kö­zöttünk a munkáját. Kettős tüzes nyelvek alakjában, mintegy hatal­mas szélzúgással szállt le az apos­tolokra. E csodának az volt a kö­vetkezménye, hogy az apostolok különböző nyelveken szólották. A- bábeli nyelvzavarnak mintegy ellentéte volt a pünkösdi csoda. A bábeli sokaság égre törő nagyra- vágyással égig érő tornyot akart építem. Isten azonban megzavarta a nagyravágyók törekvését. Össze­zavarta nyelvüket, érthetetlenné tette beszédüket és szétszélesztette őket. Az első pünkösdkor maga Isten építette meg a mennyet és a földet összekötő anyaszentegyhá- zat. Olyan nyelvet adott az aposto­loknak, melyet minden népből való ember megértett. A tűz a Bibliában az isteni jelen­lét kifejezője. A templom égőáldo­zati oltárán Isten állandó imádásá- nak jelképéül a tűznek folyton ég­nie kellett. Mivel ezt a tüzet elő­ször Isten maga gyújtotta meg, nem volt szabad máshonnan vett tűzzel helyettesíteni. Mert az em­ber Istent csak azzal tisztelheti, amit Istentől nyert. A tűz a Bibliá­ban gyakran jelképezi magát Is­tent és az ő uralkodását. Sokszor a tűz Isten ítéletének eszköze. De a tűz nemcsak eszköz az Isten ke­zében, hanem egyben jelképe és ki­ábrázolása az 0 lényének, vezető és oltalmazó uralkodásának, szentségének. E tűzzel jelképezett szentség tisztító hatású. Keresztelő János, aki vízzel keresztelt, arról tett bizonyságot, hogy az utána jö­vő, nála hatalmasabb Krisztus ke- resztsége a bűntől való megtisztít- tatás és a Szentlélek kiárasztása az emberben. A 245. énekünkben így imádkozunk: „Szentlélek, Lelke Atyának s Fiúnak, Jöjj, sebes zen- dülő szélszámyakon! Gyűljön ki lángod bennünk, mint kigyúltak Kettős tüzes nyelveid egyko­ron !...” Túrmezei Erzsébet VÁRJUK SZENTLELKEDET! Vízhiány... fertőzött vizek. Jó az évezredes csodáról énekelni, amikor megitatni a szomjasakat kősziklából forrás fakadt... s mai csodákra várni. Élő Jézus, legyen, ahogy ígérted! Ejtsenek ámulatba minden népet a vizek új csodái! ' ' Ha aki szomjazik, hozzád siet, Te ma is adsz neki élő vizet. S ha hisz Tebenned; • leikébe árasztod Lelked, és belsejéből élő víz folyamai ömienek. A sivatagban források fakadnak, . s amerre az élő viz buzog, árad, oázis támad mindenütt, szerte a Földön. Add Lelkedet, hogy áradjon, ömöljön, élessze fel az elepedteket, halálra váltakat! Áradjon az irgalom szeretet, amerre szerte a világon ezer meg ezer új forrás fakad! Várjuk a vizek új csodáit. Várjuk Szentlelkedet! V ______________________________J QQ Bibliai eredetű szállóigék, szólásmondások, közmondások QQ Csizmadia Károly gyűjtése „Ne ölj!” (Miit. Ált ill A másik ember - mi magunk vagyunk Érdekes és értékes könyvet tett le Csizmadia Károly nyugalmazott mosonmagyaróvári református esperes-lelkész a hazai keresztyén egyház, a társadalom asztalára. Nemcsak a megjelent könyv jelent örömöt, hanem az is, hogy az érdekes mü a Hazafias Népfront Győr-Sopron megyei Bizottsága kiadásában jelent meg. Szerzőnk arra a hatalmas fel­adatra vállalkozott, hogy össze­gyűjtse nyelvünknek azokat a szál­lóigéit, szólásait és közmondásait, amelyeknek - látása szerint - bib­liai eredete van Valljuk, hogy nyelvünk különö­sen drága ajándéka Istennek. Őriz­zük és vigyázzunk rá! Nemzeti éle­tünkkel összenőtt, beszédünk és gondolkodásunk drága kincse. Nyelvünk az előttünk élt magya­rok leikével átitatott drága örök­ség, az utánunk élő magyarokra átszármaztatandó „szent muzsi­ka”. A Biblia szövege nagyon mé­lyen belegyökerezett magyar nyel­vünkbe. Nyelvünk, és ennek nyo­mán gondolkodásunk át és át van szőve a Biblia képeivel, szállóigévé magasztosult mondanivalónkkal. A Halotti beszéd, nyelvemlékeink különös zengésű és hangulatú sza­vai és mondatai óta, Ady Illés sze­kerén át mai költőink bibliai ere­detű szólásai és szóképei bizonysá­gai annak, hogy nyelvünk élő or­ganizmusában ott él a Biblia szö­vege. Képek, hasonlatok, velős mondások, erkölcsi útmutatást adó kijelentések belekerültek szó­kincsünkbe és akarva-akaratlanul nyelvünkben bibliai „igéket” hasz­nálunk. Valóban hatalmas ereje van a Kijelentés könyvének! Csizmadia Károly szorgalmas kereséssel és nagy szeretettel gyűj­tötte össze a könyve címlapján sze­replő Vizsolyi Biblia ősi szövege alapján az 570 szállóigét, szólás­mondást és közmondást. A Biblia könyvei sorrendjében szedte össze nyelvi, kifejezésbeli anyagát. A hasznos irodalmi kimutatásban utal a hasonló nem-bibliai gyűjte­ményekre és közli a könyv teljes szállóige-szólásmondás tartalmát. A gyűjtemény 215 oldalon, rövi­den és szellemesen ismerteti a bib­liai eredetű közmondásokat, szólá­sokat - és minden esetben közli, idézi a Biblia szószerinti szövegét -, íráshelymegjelöléssel. íme egy ótestamentumi példa: „101. Isten szeme mindent lát. - Isten előtt más az érték, mint az ember előtt. Az ember a külsőt né­zi. Isten azonban a belsőt is látja: agyunk titkos gondolatait, és szí­vünk rejtett érzéseit is. Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsejét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember, mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (lSám 16,17) Egy másik példa a könyv II. ré­széből, az újszövetségi gyűjtésből: „466. Aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel!” - A rosszat jóval kell visszafizetni. A gonoszt jóval kell meggyőzni. Bölcs tanácsokat ad a Biblia. Talán ilyen tanácsok példájára alakult ki ez a közmon­dás: Aki megdob kővel, dobd visz- sza kenyérrel!” - Ha éhezik a te ellenséged, adj ennie, ha szomju- hozik, adj innia... Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.” (Rm 12,20.21) A könyv olvasása szellemi gaz­dagodást jelent. Azonkívül, hogy bibliai ismereteket nyújt, segít gondolataink tiszta, képies és tö­mör kifejezésében, a szép és igaz magyar nyelv használatában és megbecsültetésében. Különben is mindennapi kenyerünk a nyelv - mint az ige is. Ez a nagyszerű gyűjtemény legyen áldás gondol­kodásunkban, mindennapi beszé­dünkben, és még szolgálatunkban is!-yJ Ikerfilm: apa és fia történetét - tra­gédiáját -, s közvetve Magyarország történelmének tragikus két őszét ábrá­zolja „A másik ember" című filmjében Kása Ferenc. Az első rész 1944-ben ját­szódik, a második Tizenkét évvel és leg­alább két-három történelmi korszak­kal később. Az a közös gondolat, amely - a főszereplők családi közössé­gén túl - egybekapcsolja a két filmet, az egyforrású ikerfilmet: aki fegyvert fog, lemond eredendő emberi jogáról, hogy természetes halállal haljon meg, poten­ciális gyilkos vagy potenciális áldozat lesz; éppen ezért rá kell döbbennünk: a másik ember mi magunk vagyunk, ha egymást öljük, valójában önmagunkat pusztítjuk. Természetesen a történelem mást bi­zonyít, vagy legalábbis mást látszik bi­zonyítani. A film második felében vi­tatkozik is a fiúval (az 1944-ben mene­külés közben meghalt, szökött katona fia, 1956-ban egyetemista) a szerelme­se: az események kellős közepén nem lehet filozofálni, „Petőfi sem filozofált” - érvel. A lány döntése könnyebb és emberibb, ő orvostanhallgató, fehér köpenyt ölt és segíteni akar - mégis lelövik, méghozzá orvul. Következik-e ebből, hogy aki nem akar potenciális gyilkos lenni, megmarad potenciális ál­dozatnak? Igen; potenciálisan, lehetsé­gesen bárki lehet áldozat, a szándék egymagában kevés az életbenmaradás­hoz békés, szabad élet kell. Ez a film, és világhírű rendezője: Kosa Ferenc ezért küzd a művészet eszközeivel. Hatalmas tabló ez a film, kétrészes hősi eposz, noha éppen hősei nincse­nek, csak emberek vannak benne, igaz emberek; és embertelenek is, ezek el­lenhősök. Lehet-e puszta igazsággal eredményesen szembeszállnia az em­bernek a kiszolgáltatottsággal, a kény­uralommal, a cselvetéssel, az árulással, a halálthozó véletlennel? Nem lehet. De lehet! Kell! E film főszereplői nem hősök, hanem gondolkodó emberek, élet- és igazságszeretők, lehetséges (és valóban) áldozatok. A róluk szóló, megrázó film mégis hősköltemény, eposz, amelyben ugyan sok a gondol­kodó és gondolkodtató részlet, a „filo­zofálás”. Persze: ha az emberiség töb­bet gondolkodna és kevesebbet fenye­getné most már önnön fennmaradását is, ha mindenki fölismerné, hogy a má­sik ember mi magunk vagyunk, akkor igaz, békés, szabad, emberséges lenne a világ s reményteli az élet. Egymás megbecsülésére int filmjével Kosa Ferenc. Igazmondó mű ez, még ha a történelemben emberkéz által nagyjából annyian pusztultak is el, mint ahányan ma élnek a Földön. Erő­szak erőszakot, halál halált terem. Az élethez élni kell és nem ölni. , Zay László

Next

/
Thumbnails
Contents