Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-22 / 21. szám

Istenünk, ha kibocsátód Lelkedet, élet támad! Evangélikus Életi 53. ÉVFOLYAM 21. SZÁM 1988. MÁJUS 22. PÜNKÖSD ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 11,- Ft Isten élő lelke, jöjj, áldva szállj le rám Bizonyosan ezen a Pünkösdön is sok-sok gyüleke­zetünkben éneklik majd ezt az énekünket, imádkozó szívvel, hogy Isten árassza Lelkét egyházunkra és elevenitse, újítsa, szentelje meg. Isten Lelkének ilyen kiáradásából született az egyház. Szükséges hát, hogy újra átgondoljuk a Cselekedetek könyve 2. fejezetét, amely erről hírt ad. E kiáradás előtt a tanítványok (az egyház) valami különös szorongásban él. Elmúlt ugyan az a sokkha­tás, amit nagypéntek estéjén éreztek, vége mindennek: a szeretett Megváltó meghalt. A szívüket melegíti húsvét reggelének fantasztikus élménye; láttuk az Urat, él. Ámulattal emlékeznek a látványra, amikor felemeltetett a szemük láttára. íme, Ő az Úr. Övé minden hatalom mennyen és földön. Mégis szoron­gatja őket és minket is ma, hogyan állhatunk Jézus örömhírével, evangéliumával e világ elé. Szorongat a magunk szavának erőtlensége, szorongat a magunk életének tétova, bizonytalansága, újra meg újra meg­állít: igen Uram, de... Mennyi szorongató kishitűség, mennyi bénító belső ellenvetés. Miért éppen én? Hús­vét és pünkösd volt a korai keresztyénség ünnepe, tele élettel, tűzzel. Ma könnyebb Krisztus születését ünne­pelni karácsonyi hangulatban, mint újjászületni a Lé­lek által. Karácsony előjött, pünkösd elhalványodott. Kevesebbe kerül nékünk ajándékokat osztogatni ka­rácsonykor, mint önmagunkat odaadni egészen néki pünkösdkor. Azon az első pünkösdön ez történt: Isten élő Lelke olyan közeli, tapasztalati, éltető való­ság lett a számukra, hogy abban elégett minden önfél­tő, önző, a maguk dolgát látó eddigi szemlélet és kinyílt a szemük a kapott feladatra: lesztek nékem tanúim szerte e világban. Ez egyre táguló körben mutatta meg a világ kérdéseit, amiket a rájuk bízott evangélium oldhat meg. Elgondolkoztató, hogy egy lakásban voltak. A ha­gyomány úgy tartja talán János apostol szüleinek a házában. Ezt tette szent hellyé a Lélek. Az otthonban élt keresztyénség. A mindennapi életben élt hit. Né­künk evangélikusoknak nagyon drága Lutheránus örökség a Kis Káté. A családnak készült, a mindenna­pi életben élt keresztyén magatartás rövid foglalata. A pünkösdi Lélek áradása megkérded most mindnyá­junkat, van-e a lakásodban tere, működési lehetősége a Léleknek. Az egyháztörténelem súlyos időszakában a lakás, a család, édesanyák és édesapák élő hite, igét olvasó hűsége, éneklő szive, igaz töredelemből fakadt imádsága volt az egyház megtartó bázisa. Ma indít-e a Lélek ilyen beszélgetésre a gyermekeiddel, ilyen val­lomásra ahogyan az életedben megismerted Isten Lel­kének erejét, vezetését? Ilyen beszélgetések ma a Lélek műhelyei egy új nemzedék számára. Vagy a Te szíved­ben ez a tűz már kialudt? Pünkösdről azt is olvassuk az említett részben, hogy ennek erejével Istennek nagyságos dolgait hir­dették. Mi volt ez a nagyságos dolog. Nyilván a meg­feszített Jézus bűneinket elfedező áldozata. Sok-sok embernek ez, ahogyan Pál apostol megfogalmazta: botránkozás és bolondság volt. Ma nem így gondol­ják sokan? De akik elfogadták azoknak Isten ereje lett, amiből éltek, sőt készek lettek mártírok lenni, mert olyan kincs lett a számukra. Lássuk most a másik vetületét Isten nagyságos dolgának. A Lélek osztogatásra indította őket. Ez is bolondságnak tűnt. A józan, emberi, praktikusság éppen a vagyon halmo­zására késztette őket, az volt az ésszerű. Annak a felismerése, hogy Isten valaki másnak a kenyerét az én asztalomra tette és azt majd nékem kell odaadnom, ez is bolondságnak tűnt. Ez a Lélek indította őket a legnagyobb emberi probléma a kenyérkérdés olyan megoldására, amit ők gyakoroltak és úgy szerették a felebarátot, mint önmagukat. Azt tették másokkal, amit ők is várnak másoktól. Megláttak valami rendkí­vüli dolgot, hogy a pénz hogyan emel korlátot ember és ember közé, és hogyan öli meg a testvéri érzést, készek voltak mindent odaadni és ezért tudták meg­tartani a testvériséget. Pogányság szemlélete a va­gyon, és azzal mindig a kizsákmányolás jár együtt, Pünkösd elve a testvériség, és ez - óh milyen ésszerűt- lenség a világ szemében - kész áldozattal is hordozni a testvért. Amíg egészen nem hatott Isten Lelkének ez a szemlélete, mindig kísért Nietzschének gondolata, aki így fogalmazta meg életeszméjét - ma is sokan azonosulnak ezzel: „Az egyetlen vétek a gyengeség, az egyetlen erény az erő. Ne törődj senkivel, csak magad­dal. Fürgéké a pálya,, erőseké a harcmező. Légy ke­mény, minden a tiéd, tedd magadévá ha tudod.” Igen de éppen itt fordult meg minden Nietzsche nem tudta a mindent megszerezni és az őrültek házában halt meg. Pünkösd fegyvere a szeretet, amit Jézus Krisztus ad. Pünkösdi Lélek azt az erőt jelenti, ami kész meg­bocsátani fenntartás nélkül. Hamis gondolat, amit sokan mondanak: megbocsátok, de nem tudom elfe­lejteni. A Lélek azt a derűt adja, ami a legnagyobb sérelmek között is, a gonoszt jóval, a gyűlöletet szere­tettel tudja meggyőzni. De ez már nem a mi erőnk, hanem Istené, az ő Lelkének ereje, ami erre képessé tesz. Ez a Lélek teremt egységet is Jézus Krisztusban a felekezetek között. Jézus személye kapcsol így össze. Benne, általa lehetünk testvérek. Talán azt kérdezed: lehet-e részem ebben. Igen. A/ első Pünkösdön Pétertől is ezt kérdezik: Mit te­gyünk... ApCsel 2,38-39 szerint ez a válasza: megté­rés, keresztség, bűnbocsánat, és kapjátok a Lélek ajándékát „mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, és mindazoké, akiket csak elhív az Úr.” Ezért lehet az ajkunkon ez az ének és imádság, amit az elején is idéztem. Isten élő Lelke jöjj, légy vezérem itt Ó segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel, Isten élő Lelke jöjj, légy vezérem itt. Akik ezt a Lelket vették „ujjongással és tiszta szív­vel...” éltek. Csodálatos dolog keresztyénnek lenni. Feloldódott a szorongás, nincs félelem, békesség van a szívben, hiszen Isten kegyelmes. Pascal a nagy ter­mészettudós ismerte ezt az örömet. Halálakor a szíve felett egy kis himzést találtak. Ez volt rajta: „Bizo­nyosság, Tűz. Öröm. Béke. Elfelejtek mindent az egész világot, csak Téged nem Istenem. A világ nem ismert Téged, de én ismerlek. Öröm, öröm, öröm, könnyes öröm. Jézus, Jézus. Valamikor elszakadtam Tőle, megtagadva, megfeszítve Őt, de most meghódo-' lók Néki fenntartás nélkül, Krisztusomnak, Megvál­tómnak.” Győzelmes Lélek jöjj! Sólyom Károly 200 éves templomszentelési évforduló Kajárpécen 5. oldal Országos Énekkari Találkozó Kiskőrösön 6. oldal Interjú Hefty László, argentínai esperessel 7. oldal Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek pünkösdi üzenete Pünkösd az évnek az az idősza­ka, amikor mi, keresztyének szere­tünk Istennek a világban munkál­kodó Leikéről hűséges megemléke­zéssel beszélni. Az írások azonban ritkán ábrázolják a Lelket úgy, mint aki beszél, hanem inkább úgy, mint aki cselekedetek által hatal­masan munkálkodik. A teremtés kezdetén Isten Lel­ke „lebegett a vizek felett”, moz­gásban volt és teremtett, teljessé­get hozott abba, ami üres volt, életet az alaktalan űrbe, fényt a sötétbe; rendet teremtett a káosz­ból. Isten Lelke lebeg mais a terem­tés felett, teremt és újjáteremt rest­ségünk, hanyagságunk ürességé­ből, makacs dacosságunkból, ab­ból, hogy megtagadjuk a részvételt a teremtés jóságában, fényt hoz a kétségbeesésben. Isten Lelke szólott a régi prófé­ták által. Felidézték Isten haragját a szövetség népére és másokra, akik elrontották és lerombolták Is­ten jó teremtését, figyelmeztették a népet, hogy engedelmeskedjék, le­gyen igazságos, törődjön a szűköl- ködökkel, a szegényekkel, a társa­dalom peremére szorulókkal - jö­vevényekkel és idegenekkel, és szüntesse meg soraiban a gyengék elnyomását. Isten Lelke ma is szól: békéről prófétái Dél-Afrikában, a Közel- Keleten, Délkelet-Ázsiában és Kö­zép-Amerikában. Legyenek embe­rek akárhol a világon elnyomottak, a Lélek által indított hangok nem hallgatnak el. Azokat a keresztyé­neket, akik az igazságosságért munkálkodnak, elnyomják, megve­tik, bebörtönzik, fogva tartják, meggyilkolják - mégsem fogják a Lelket elhállgattatni, aki további szolgálatra hív. , • Isten Lelke azért szállt le Pün­kösdkor az apostolokra Jeruzsá­lemben, hogy az egyházat olyan közösséggé teremtse, amely Krisz­tus megtestesülésének, keresztjé­nek és feltámadásának titkát hor­dozza az egész világ üdvösségéért. Az ökumené a Lélek elhívása által él, azért, hogy a Szentháromság . Istenről Krisztusban bizonyságot S en, hogy ébressze a személyes nösségi hitet, és hogy új utakat nyisson hitünk egységének megélé­séhez. Egy nincstelen népet kollaborán- sokkal, vámszedőkkel és üldözők­kel együtt ugyanaz a Lélek hivott el Krisztus követésére. A Lélek in­dítására hű tanítványok lettek, akik hajlandók javaik megosztásá­ra, akik a szabadulás örömhírét hirdetik, akik a foglyok szabadúlá- sáért munkálkodnak, akik életük­kel és munkájukkal előrevetítik Is­ten országát, nem sajnálva érte semmit. Isten Lelke közöttünk is állan­dóan munkálkodik: teremt és újjá­teremt, vigasztal, indít, vezet, irá­nyit. A Lélek helyet teremt a béké­nek az atomfegyverek 'csökkenté­sével. A Lélek megvilágosítja és el­indítja azokat, akik az igazságos­ságért és az emberi méltóságért munkálkodnak, és azokat, akik minden társadalomban a tanítvány drága szolgálatát végzik. Isten Lel­ke munkálkodik az indiai vagy a francia halászok, az ázsiai vagy a dél-amerikai parasztok, az angol vagy a görög munkások között, a Szovjetunióban a keresztyének kö­zött, amikor régi és új templomo­kat nyitnék meg az élő Isten tiszte­letére. A Lélek azok között is mun­kálkodik, akik a felszabadulást ke­resik Dél-Afrikában, Koreában, a Közel-Keleten, vagy Közép- és Dél-Amerikában - akár parasztok, diákok, akár menekültek, vagy más nincstelenek. A Szentlélek 'mindnyájunkat bá­torít, hogy együtt imádkozzunk így: „Atyánk" az emberi szenve­déssel és mulasztással szemben, és . közös küzdelemre indít Isten jó te­remtésének egyenlő elosztásáért. Pünkösdkor nekünk, keresztvé­neknek emlékeznünk kell a Lelek működésére Isten világában. Haj­lamosak vagyunk rá, hogy csak be­széljünk és vallásos emlékműveket állítsunk a Léleknek, arra gondol­va, ami a múltban történt, mintha Isten Lelke többé már nem mun­kálkodna a világban. A Lélekről lehet beszélni, de a Lélek által imádkozni fogunk, és a Lélekért dicsérnünk kell Istent. De minde- nekfelett járni fogunk a Lélek vilá­gosságában, engedve, hogy ez a fény világítsa meg, mit tegyünk Is­ten világának dolgaiban. Ne csak higgyünk a Lélek erejében, de hív­juk azt az erőt, hogy munkálkodjon bennünk és általunk, azért, hogy Isten országát minden ember meg­tapasztalhassa. Az Egyházak Világtanácsának elnökei: R. Niha Barrow asszony. Cave Hill, Barbados Dr. Marga Bührig asszony, Binningen. Svájc Paulosz Mar Gregoriosz metropolisa. Delhi, India Dr. Johannes W. Hempel püspök, Drezda, NDK IV. Ignatiosz, Antiochia és Kelet patríarchája, Damaszkusz, Szíria W. P. Khotso érsek, Gaborone, Botswana 4 Dr. Lois M. Wilson lelkésznő, Toronto, Kanada i A magyar-osztrák-szlovén lelkészkonferencia színhelye a bécsi Schweizer Haus 3. oldal

Next

/
Thumbnails
Contents