Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-08 / 19. szám
Evangélikus Élet 1988. májusa. 03 01 jfts GYERMEKEKNEK Lk 24,28-29 „Maradj velünk!” - Jézus, aki betér hozzánk „így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már! Bement hát, hogy velük maradjon.” A két tanítvány megérke- ni - a közös életben mindkét zett céljához, s ezután fúr- fél döntése szükséges, ö fel- csa mondat következik: „Jé- ajánlottaéletreszólószerete- zus úgy tett, mintha tovább tét nekünk is személy szerint, akarna menni." Nem is, de nem akar tolakodó lenni, akart tovább menni, csak Csak akkor marad életünk úgy tett? Miért? Jézusnak láthatatlan, útitársa, ha azt nem egy bizonyos falu volt a mi is akarjuk. Nem kellenek végcélja, hanem a két tanít- nagy szavak, elég ha mi is így vány „visszahódítása”, imádkozunk: meggyőzése, hogy a „Jé- - maradj velünk, mert nél- zus-ügyet” nem lehet lezár- küled bizonytalan a léptünk, ni. Kíváncsi volt, van-e már nem találjuk a jó utat. bennük igény arra, hogy ve- - maradj velünk, mert ha lük maradjon. S kérdésük- saját.fejünk után megyünk, bői már látszik, hogy a nem- végleg elszakadunk teremtő rég még csüggedt két tanít- Istenünktől, vány igényli a különös „úti- -maradj velünk Jézus, társ” jelenlétét. Még nem mert szükségünk van Rád! tudták, hogy ö az, de úgy Ha őszinték vagyunk, be érezték; ez a „friss” kapcso- kell vallanunk: sokszor nem lat nem érhet azzal véget, hiányzik Jézus társasága, hogy a kapuban elköszön- Ilyen lelki állapotban, hőnek. Olyan érdeklődés tá-. gyan lehet imádkozni? Támadt bennük az „idegen” Ián így: iránt, hogy vágytak a továb- - Jézusom, ébressz ben- bi beszélgetésre. nem érdeklődést, hitet lemaradj velünk!" - s Jé- irántad, és ne hagyd, hogy zus nem kéreti tovább ma- közpmbös legyek a Te gát, eleget tesz a meghívás- ügyed iránt, nak. Ezzel terve megvalósul: -Jézus, te töltsd be élea két tanítvány már nem tem ürességét, s vezess a jó akar nélküle tovább menni, felé! De ránk hogyan vonatko- Jézus velünk jön most is, zik ez? Tőlünk is azt várja s arra vár: mi is hívjuk. Vi- Jézus, hogy behívjuk? Hát gyázzunkel ne szalasszuk a nem azt hallottuk az előző megfelelő pillanatot, nehogy hetekben, hogy ö úgyis min- Jézus nélkül maradjon az dig velünk van ?! Igen, Jézus életünk. A felnőttek szerint a szemmel tart minket is, de gyermekek mindig a jelen időnként úgy tesz, mintha pillanatnak élnek. Tehát Ti tovább menne. S akkor ki- is MOST gondoljátok végig: váncsian várja, van-e hiány- behívjátok-e Jézust, s Vele érzetünk, i mozdulunk-e, együtt az örömöt, békessé- hogy ót visszahívjuk. Nem get, szeretetet? elég, hogy 0 velünk akar len- Gáncs Péterné A VASÁRNAP IGÉJE lKir 8,28-30 IMÁDKOZZUNK HÁLAADÁSSAL Ha egy istentiszteleti célra emelt épületre azt mondjuk, hogy imaház azt azért tesszük, mert úgy látjuk, hogy nincsenek meg azok a kritériumai, amik egy tepmlomhoz illőek és szükségesek. (Nincs tornya, harangja, kicsiny a mérete stb.) Ilyenféle megfontolások alapján gyakran mondjuk lekicsiny- lőleg: Nekik „csak” imaházuk van. Lám Salamon a Sión hegyén emelt, méreteiben tekintélyes, felszereltségében (^hiánytalan és egyetlen izraelita templom felszentelésekor elhangzott beszédében Isten háza legfontosabb és legmagasztosabb funkciójának azt tartja, hogy abban imádkozni lehet. Azt kéri Istentől, hogy bár Ő a mennyben lakik, legyen itt is velük imameghallgató szeretetével. Jézus Krisztus is abban látta a templom elsőrendű funkcióját, hogy abban imádkozhatunk. Azért teremtett rendet az istenháza körül, mert abban maga is imádkozni akart (Mt. 21,13.) „Az én Atyám háza, imádság háza” - mondta. Hála Istennek mi is boldogan tapasztalhatjuk és örömmel adhatunk hálát érte ma, imádság vasárnapján, hogy mennyei Atyánk kis imaházakban és hatalmas székesegyházakban egyformán meghallgat bennünket. Örüljünk annak is, hogy az egyre jobban terjedő ökuméniküs imaheti alkalmak feltárták előttünk azt a boldogító valóságot, hogy a másik felekezet temploma is Isten imameghallgató szeretetének a helyszíne. Orosházi gyermekéveim szép és áldott lelki alkalmai voltak a templomi reggeli könyörgések, melyekre többször elvitt engem is édesanyám magával. Ezeken a prédikáció nélküli istentiszteleteken nem hangzott el igehirdetés, de annál több idő jutott az imádságra, az Isten előtti elcsendesedésre. Az ódon falak boltívei alatt buzgó imában tárult fel lelkünk és öntöttük ki szívünk Isten előtt. Az istentiszteletek imái és az előtte levő percek ma is drága alkalmai lehetnek imaéletünknek. Csak éljünk e lehetőséggel, hálaadással. Salamon az egyéni és a közös imádságról is szól igénkben: „Hallgasd meg, amikor szolgád ezen a helyen imádkozik.” Hallgasd meg ...népednek, Izraelnek könyörgését.” Jézus Krisztus is biztatott bennünket az egyéni és a közös imádságra is, amikor így szólt: „Menj be a te belső szobádba és ajtódat bezárva imádkozzál a te Atyádhoz!” és ugyanakkor megtanított bennünket a Miatyánkra is. Imaéletünkben ezért ne legyünk önzők, csak magunk körül forgók, hanem hordozzuk imádságunkban Isten előtt mi is egyházünk, magyar népünk, sőt egész világunk gondjait is. Ma, anyák napján boldogan emlékezhetünk arra, hogy nemcsak az anyanyelvet örököltük tőlük, de imádkozni, Istennel beszélgetni is ők tanítottak meg bennünket. Legyen ez drága örökség a számunkra és legyen szent feladata ez a mai keresztyén édesanyáknak is. Madarász István IMÁDKOZZUNK Istenünk, jó Atyánk! Köszönjük drága ajándékod: az imádságot, és köszönjük imameghallgató szereteted is. Kérjük most is áldó és megbocsátó kegyelmedet. Megköszönjük néked ma az édesanyákat, kik először kulcsolták imára kezünk, és kik értünk is annyit imádkoztak, áldd meg őket kegyelmed minden áldásával, gazdagon. Ámen. A téli kántortanfolyam vizsgája A téli kántortanfolyamok vizsgái mindig március végére, a tavasz kezdetére esnek. Mi sem természetesebb mint, hogy tavasz kezdetén e vizsgáknak mindig valami sajátosan derűs hangulata van. Idén is ezt éreztük. Nagy örömmel üdvözöltük Dr. Harmati Béla pöspököt, aki egyúttal a vizsga elnöki tisztét is betöltötte. A vizsgabizottság tagjai: Bálint József, Qáncs Aladár, Kiss János, Nagyváti Pál, Sulyok Imre és Tóth-Szöllős Mihály még a vizsga kezdete előtt megnézték a padlástérben folyó felújítási munkálatokat. Jó volt látni, hogy már kibontakozóban vannak a három új helyiség körvonalai, nagy ablakokkal, szép kilátással. Az új helyiségekben 14 hallgató kaphat majd szállást. Ezúttal is izgalmat okozott a nagytermi orgona. Egy ideje problémák voltak vele : sem a párás levegőt, sem a túl száraz levegőt nem bírja. Nagy örömünkre végül is a vizsgán nem volt baj a hangszerrel. A vizsga két csoportban folyt: a harmoniumosok a nagyebédlőben, az orgonisták a nagyteremben vizsgáztak. A fiatalok komoly eredményről tettek tanúságot, pedig szombatonként sokan messziről jártak be, vagy fárasztó munka után jöttek az órákra, ill. jutottak gyakorláshoz. Volt aki péntek este érkezett és az egész szombatot végig gyakorolta. Jólesett látni idén, hogy mind a koráljátékban, mind a prelúdiumokban komoly eredmények születtek. Bármily furcsán hangzik: vannak olyan kántoraink, akik a ragyogó prelúdium után csak hibásan képesek kísérni a gyülekezeti éneket. Ezért örültünk, hogy ezúttal kellő egyensúlyba jutott a két terület. A három okleveles vizsga anyagában szerepelt többek között Mendelssohn Final-ja a Miatyánk szonátából, sőt Bach d-moll toccata és fúgája is. A vizsga kezdetén Trajtler Gábor üdvözlő szavai és Dr. Harmati Béla pöspök megnyitója után Demján Sándor otthonigazgató beszámolója következett. Lássunk ebből néhány statisztikai adatot: A tanfolyamra 42 fő jelentkezett, akik közül 32 vizsgázott, éspedig 23 alapfokon, 9 felsőfokon. A tanfolyam november 21-től, március 26-ig tartott. Ezen belül 16 tanítási nap volt. Soroljuk fel a tananyagot és az előadók neveit: hittan és egyháztörténet: Bohus Imre lelkész, orgona: Trajtler Gábor orgonaművész, egyházzenei igazgató, harmonium: Vető István lelkész és Demján Sándor, egyházi ének: Nagy Veronika teológus hallgató, szolfézs: Szebik Ildikó és ifj. Blázy Lajos, liturgika: Vető István és Demján Sándor. Az elméleti képzés magas színvonalát jelzi, hogy a két szolfézs tanár zeneakadémiai végzettségű. A vizsgán hárman kaptak oklevelet (Buday Zsolt, Mirák Katalin és Szeker Anikó), hárman kántori bizonyítványt, és hárman segédkántori bizonyítványt. Harmo- niumból a teljesen kezdők eljutottak a négyszólamú koráljátékig. A vizsga végeztével Dr. Harmati Béla püspök tartott záró áhítatot János 17:15-19 alapján. Ebben további gyakorlásra és szolgálatra buzdította a fiatalokat. Végül a növendékek egy-egy szál virággal köszöntötték a tanárokat és a vizsgabizottság tagjait A kántori szolgálat igen fontos munkaterület egyházunkban. Kezünkben van az új énekeskönyv és korálkönyv, de ezeket csak jól képzett kántorok szolgálatával tudjuk valóban használatba venni Isten dicsőségére és a gyülekezet épülésére. Épp ezért hálás köszönet illeti azokat a testvéreinket, akik a kántorképzés munkájában akár mint előadók, akár mint hallgatók végzik áldozatos szolgálatukat. Gáncs Aladár MEGHÍVÓ Fiatal felnőttek nyári konferenciája Egyházunk 1988. augusztus 29. és szeptember 3. között konferenciát rendez fiatal felnőttek (18 és 30 év közöttiek) számára. Főtéma: „Hát ti kinek mondotok engem?” (Jézus Krisztus tegnap és ma). Elsősorban azok jelentkezését várjuk, akik gyülekezeti szinten az ifjúsági munka szervezésében, irányításában részt vesznek, vagy ehhez kedvet és elhívást éreznek. A konferencia hétfőn délután kezdődik és szombaton ebéddel ér véget. Részvételi díj 1000 Ft, amit a helyszínen kell majd befizetni. A jelentkezéseket május 31-ig a Lelkészi Hivatalokon keresztül a következő címre lehet elküldeni: Fabiny Tamás Budapest Kápolna u. 14. 1102 Kérjük a jelentkezési határidő pontos betartását. Együtt harminchatan Kőbánya, szerda este háromnegyed 6. A templom tövében várakozó gyerekek, általános iskolások. Az utca túlsó feléről átkiabálnak : Jövünk, csak letesszük a játékot, s átöltözünk! És valóban ott vannak. Látszik, vegyes ^csoport. Egészen kicsinyek - 4-5 évesek - és nagyok - 12-14 éves kórnak. Együtt vannak, valamire készülnek. A várakozás közben - már az alagsori teremben - beszélgetünk. Ági (10 éves), Judit (10 éves) és Eszter (9 éves) beszámolnak, kik ők, mire készülnek. Bemutatják vezetőiket: Irénke nénit (Kinczler Irént) és Zsuzsit (Gál Zsuzsát). Boldogan számolnak be arról, hogy vasárnaponként gyermek- bibliaórára, s ezenkívül a családi istentiszteletre is járnak. Temiésze- tesen a szülőkkel együtt. Énekelnek, tanulnak, rajzolnak. Lelkesek. engem. Ha valami bajom van, gondoz, és mindig vigyáz rám. Adrien (9 éves): Anyut szeretem, mert jó és szép. Andrea (10 éves): Az anyukám középmagas, Piri néninek hívják, kék szemű és szőkésbarna, rövid hajú. Szoknyát és néha nadrágot hord. Mindig jót akar nekem. Én nagyon szeretem az anyut. Barbara (12 éves): Azért jó az anyák napja, mert e napon megemlékezhetünk édesanyánkról, aki felnevelt, szeretettel árasztott el minket, megtanított az életre, segített, ha baj ért. Az a virágcsokor, amelyet átnyújtunk nekik, csak töredéke, jelképe szeretetünknek. Ezen a napon a gondok, bajok elszállnak. Andrea (13 éves): Anyut azért szeretem, mert aranyos és megértő. Zsuzsa (12 éves): Szerintem azért jó az anyák napja, mert ilyenkor kifejezhetjük szeretetünket. Ilyenkor édesanya is elfelejti minA másik kis csoport, szintén három kislány már nagyok, 12-13 évesek. Ok is a gyülekezethez tartoznak. Májusban konfirmálnak. És van egy harmadik csoport is. A toronyházak tövében naphosz- szat futkározó, a tereken játszó gyerekek. Elevenek, de nyitottak az egyház felé. Ők kéthetente találkoznak. Mindig mások jönnek, de vannak állandóan megjelenő tagok is. És persze hívogatják egymást. Ők is énekelnek, ismerkednek az egyházzal. Kezdik megszokni az idejárókat. Ezek az összejövetelek lazábbak, mindig kakaózás zárja den csintalanságunkat és megbocsátunk mindent, ami rossz volt az életben. Neki nagyon jólesik az a kis műsor, ami felidézi a szeretetünket. Ilyenkor még a könny is előbújik édesanyám szeméből. Szerintem azért jó az anyák napja, mert a sok bűnt legyőzi a szeretet. .. az anyák napja jelképe a SZERETETNEK!!! Ákos (10 éves): Én nagyon szeretem az anyukámat, mert sokat segít a munkában és a tanulásban; ezt meg is hálálom az anyukámnak minden anyák napján. Nagyon fontos az anyukám az életemben, le. Céljuk, hogy eloszlassák a gyermekekben azokat a téves elképzeléseket, melyeket hallottak. Együtt 36 gyermek. Megérkezik Tamás bácsi, s kiderül, miért került sor - immár először - arra, hogy különböző csoportok - a már konfirmáltakkal - együtt töltsenek egy órát. Anyák napjára készülnek: énekkel, verssel, rajzzal, sőt még papírból hajtogatnak tulipánt is. A rövid - munka előtti megbeszélésből, - kitűnik: egy gyermek nem tudja, hogy van anyák napja, a jelenlevők több mint felénél pedig nincs az iskolában anyák napi ünnepély. Szorgos munka főijük, beszélgetésre nincs idő. Mégis, kicsik és nagyok leírják, mit jelent számukra az édesanyjuk, miért jó, hogy van anyák napja. Erzsi (12 éves): Szeretem az anyukámat, látom, hogy ő is szeret nélküle fel sem bírtam volna nőni, tőle születtem, ő adott nekem életet - ezért is szeretem anyukámat. Rózsi (13 éves): Szerintem azért jó az anyák napja, mert elsősorban örömet szerezhetünk az anyunak : neki is jól esik, ha az a kis pólyás, aki idővel felnő, kifejezi ezen a napon, mennyire szereti az édesanyját. Persze vannak szerte a világon olyan 18 éven aluli - vagy felüli — gyerekek, akik édesanyjukra nem gondolnak szeretettel. Azok, akik intézetben nőnek fel, vagy szüleik elzüllenek, gyermekeik nevelése helyett! És ők is azért mások lennének, ha szeretetet kapnának anyjuktól, vagy bárki mástól, és a világ nem lenéző szemmel nézne rájuk. De az anya iránti érzelmet a legkisebbek próbálják feltüntetni, és mindent megpróbálnak, hogy édesanyjuknak örömet szerezzenek! -ez
