Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-08 / 19. szám

Evangélikus Élet ‘ 53. ÉVFOLYAM 19. SZÁM 1988. MÁJUS 8. HÚSVÉT UTÁN 5. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGEUKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft ■ N Tanulj meg Istenhez kiáltani, nem pedig önmagadban csüggedezni... gondolataiddal magadat emészteni s töprengve kutatni, hogy miként szabadulhatsz meg. Minek az örökös siránkozás: jaj nekem ?! jaj nekem ?! Isten akarva akarja, hogy nyomorúságodat elébe tedd, ne pedig saját nyakadban cipeld, magadat marcangold s gyötörd vele, mert ezzel egy bajból kettőt, tízet, sőt százat csinálsz. LUTHER V ___________________________________ Im ádság imádságért „Istennel imádságban beszélhe­tek.” „Az imádság ajándékában párbeszéddé válhat kapcsolatunk az Istennel.” „A keresztyén ember egyik életjele az imádság.” „Luther a keresztyén ember »lélegzetvételé­nek« nevezte az imát.” - Ezeket és ehhez hasonló válaszokat hallhat­tunk a közelmúltban konfirman­dusainktól, amikor vizsgájuk al­kalmával a lelkészek - többek kö­zött - az imádkozásról faggatták őket. Milyen gazdag tartalmú, biz­tató tanítása is van egyházunknak az imádkozásról. S most Rogate vasárnapján szomorúan, de tárgyi­lagosan mégis azt kell megállapíta­nunk, hogy korunk nem az imád­kozás kora. Fogynak az imádko­zok és halványodik az imádkozás jelentősége. Minél zajosabbá válik az élet, annál inkább szűkül a „csendes órák” köre. S ha néha mégis akadna egy-egy, az ember azt kérdezi: minek? Hiszen úgy látja, hiábavaló az imádság, mert a fejünk felől a vész nem múlik el, a bajok nem csökkennek, életünk végéig, utolsó csepp vérünkig küz- denünk kell a végzet ellen. Elfelejt­jük, hogy csak az tud igazán küz­deni, bölcsen szólni, hasznosan cselekedni, aki állandó beszélő vi­szonyban van az Istennel. Kari Heim írja: „Az imádság legerősebb emberei az egyház történetében egyúttal mindig a cselekvés legerő­sebb emberei voltak.” Kevesebb nyüzsgésre és több imádságra len­ne szükség az igehirdetési- és hall­gatási alkalmakra való felkészülés­nél, betegek ápolásánál, gyerme­keink nevelésénél, hivatásunk vég­zésénél. Annál is inkább, mert való igaz, hogy minden keresztyén em­ber megfárad olykor a hitben, s ennek következtében szolgálata is erőtlenebb és hatástalanabb lesz. Csak a kitartó imádság hozhat felfrissülést! A kitartó imádkozás­hoz pedig gyermeki bizalom kell. Az a tudat, hogy érdemes imád­kozni, mert Isten Atyánk nekünk, aki soha nem ad követ kenyeret kérő gyermekeinek, sem kígyót, amikor éhesek. S annak megta­pasztalása, hogy érdemes imád­kozni, mert noha én csak földi jó­kat kérek általában, Isten azzal vá­laszol, hogy a Lelkét adja ajándé­kul. Hiszen az imádkozásban Is­tennel találkozunk, aki maga az Örök Szeretet. Az igazi imádság mindig a teljes békesség, biztonság, hazaérkezettség élményét nyújtja, a tékozló fiú élményét. Azt, hogy bűneink ellenére sem vagyunk a hiábavalóság porában, hanem Is­ten kezében vagyunk. De az igazi imádság - az Isten felé fordulás mellett - mindig a világ és az embe­rek felé fordulást, a testvériesülést is munkálni igyekszik bennünk. Ezért Kedves Olvasóm! ha azt akarod, hogy több legyen a földön a szeretet, nagyobb a békesség, ha azt akarod, hogy ez a világ megtar­tassák, akkor buzgóbban imád­kozz. Ha pedig úgy érzed, hogy még csak a keresztyén életút legele­jén tartasz, ezért még nem tudsz imádkozni, belefáradtál és már nem tudsz imádkozni, mert elfo­gyott a hited, az erőd, akkor elő­ször azért könyörögj Istenhez, hogy tanítson meg imádkozni! Imádkozó készségünk megszerzé­se, felfrissítése pedig soha sem le­het időszerűbb, mint éppen most az imádkozás vasárnapján. „...Tégy szájjá, hogy Meghallgatómra válhass, Szólaltass meg, hogy vélem szóba állhass. Hozzád jól és egyre jobban, Megérezzem, hogy szíved visszadobban. Csak erre kérlek Téged, semmi másra: Taníts engem hivőn-imádkozásra...” (Berde Mária: Imádság imádsá­gért) Lászlóné Házi Magdolna Stálsett LVSZ-főtitkár Budapesten Dr. Gunnar Stálsett az LVSZ főtit­kára április 24-25-én rövid látogatást tett Budapesten. Április 24-én találko­zott dr. Nagy Gyula püspök-elnökkel és megbeszélést folytatott a Lutherá­nus Világszövetség és Magyarországi Evangélikus Egyház közötti együttmű­ködésről, a Végrehajtó Bizottság etió­pjai üléséről és más időszerű kérdések­ről. Április 25-én hétfőn dr. Stálsett főtit­kár látogatást tett az Állami Egyház­ügyi Hivatalban, ahol Miklós Imre ál­lamtitkár fogadta Sarkadi Nagy Barna általános elnökhelyettes és Bai László főosztályvezető kíséretében. A megbe­szélésen részt vettek dr. Nagy Gyula püspök-elnök és dr. Görög Tibor az LVSZ új Európa-titkára. EVANGÉLIZÁCIÓ GYENESDIÁSON A DIAKÓNIA IRÁNT ÉRDEKLŐDŐK ÉS AZ EBBEN A MUNKÁBAN ÁLLÓK SZÁMÁRA. 1988. június 20-23-ig. JÉZUS HÍV! AZ EVANGÉLIZÁCIÓ jún. 20-án (hétfő) 18,00 órától - jún. 23-án (csü­törtök) 15,30 óráig tart. - Részvételi díj: 700,- Ft, - amit a helyszínen kell fizetni. Jelentkezni lehet — május 31-ig - a következő címre: Budai Evangélikus Szeretetotthon - 1029. Budapest - Bá- thori L. u. 8. A PROGRAMBÓL: Reggeli áhítatok: ISTEN ELINDUL ÉRTÜNK - (Deme Dávid), Esti áhítatok: JÉZUS „ÉLETRE” HÍV - (Missura Tibor) Délelőtti előadások: MENE, MENE, TEKEL, UFARSZIN? Délutáni előadások: ŐRIZD AZ ÉN JUH AIM AT! (Az előadásokat: Dr. Harmati Béla, Dr. Androka Rudolf, Bálint Éva, Bo- zorády Zoltán, Csizmazia Sándor, Széli Bulcsu és Tekus Andrásné tart­ják.) Esti fórumok: Bemutatkozás - „Hát­tértanulmány” - „Jövőkutatás”. Bibliakörök témája: ÁTOK, VAGY ÁLDÁS? Fiatalok jelentkezését váijuk a gyü­lekezetekből és Szeretetintézményeink- ből. Sze r kesztö vá I tozás Mint lapunk olvasói a Sajtótanács ülésének beszámolójából már érte­sültek, május kezdetétől változás történt az Evangélikus Élet felelős szerkesztői tisztségében. Búcsúzunk a távozó szerkesztőtől, és bemutat­juk lapunk új szerkesztőjét. Lehel László 1948-ban született Szekszárdon, Budapesten a Teológiai Akadé­mián folytatott teológiai, az Eötvös Tudományegyetemen, majd Stras- bourgban egyházszociológiai ta­nulmányokat, és 1979-ben Buda­pesten megszerezte az újságírói dip­lomát is. 1980-tól Dunaharaszti lel­kész, ahol a gyülekezet 1983-ban templomot épített. 1985-ben vette át az Evangélikus Élet szerkeszté­sét. Egyúttal a Sajtóosztály kiadó- hivatalának megbízott vezetője is. Nemzetközi munkássága: Keresz­tyén Békekonferencia, az Európai Kisebbségi Evangélikus Egyházak Kommunikációs Bizottsága, Euró­pai Információs Ökumenikus Munkaközösség. A hazai Egyház­közi Békebizottság titkára annak alapításától kezdve (1983). Nevé­hez fűződik az Evanglikus Élet új formában és szines, sok képpel, gaz-- dagított megjelenése. Köszönjük ed­digi szolgálatát, és Isten áldását kér­jük széles körű hazai és nemzetközi ökumenikus munkásságára a Ma­gyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkári tisztségében! * * * * * Tóth-Szöllős Mihály esperes, lapunk új szerkesztője írá­sain keresztül is jól ismert lapunk olvasói előtt. Született 1925-ben Budapesten. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte középisko­láit, majd a soproni Hittudományi Karon készült fel a lelkészi szolgá­latra. 1947 óta áll gyülekezeti szol­gálatban. Az 1984-es budapesti Evangélikus Világgyűlés szervező­je, háznagya volt. 1987-ben a Déli Egyházkerület püspökjelöltje. Je­lenleg a Bács-Kiskun Egyházme­gye esperese. 1943-1947 között az akkori Evangélikus Élet szerkesz­tőségében dolgozott, részt vett az Evangélikus Családi Lap készítésé­ben is. Sok éven keresztül számos cikket, tanulmányt írt az Evangéli­kus Életbe és a Lelkipásztor szakfo­lyóiratba. Mint kecskeméti lelkész, eddig is tevékenyen részt vett a kecskeméti Petőfi Nyomdában ké­szülő lapunk kiadásában. Mint ki­fejezte, folytatni kívánja lapunk friss, eleven szerkesztését. Remény­séggel és áldást kívánva tekintünk új, felelősségteljes szolgálatára. * * * A Sajtótanács április 15-i ülése - megköszönve az Evangélikus Élet szerkesztésében az elmúlt években részt vett dr. Karner Ágoston, dr. Rédey Pál, dr. Selmeczi János és dr. Vámos József sokéves munkatársi szolgálatát - a következő új szer­kesztőbizottságot választotta meg a szerkesztő munkatársaiul: Fábiny Tamás (gyermek és ifjúsági rovat), Gáncs Aladár (zenei rovat), Gáncs Péter (gyülekezeti élet és diakóniai munka), dr. Reuss András (teoló­gia), Szentpétery Péter (egyházi külügyi rovat), Veöreös Imre és dr. Foltin Brúnó (kulturális rovat). Isten áldja meg egyházi lapunk folytatódó, további szolgálatát! SUOMI KÉK EGE ALATI- Finnországi útinapló ­I Mikkeli újgótikus stílusban - a múlt század végén épült - dómtemploma Szikrázó napsütésben, sötétkék ég alatt tűnnek fel repülőgépünk abla­kából Suomi hófödte erdői, hóval borított, befagyott számtalan tava. Itthonról április 7-én tavaszi virág­zásban indulunk. Északon a késői tél fehér szépsége, fagyos lehellete fogad. Hét év után, Vikström érsek tavalyi látogatásának viszonzására, látogattunk újra feleségemmel a testvéri Északra, ahol gazdag, szí­nes program várt bennünket. Helsinki Első nap: finn-magyar fogadta­tás a repülőtéren, vacsora Vik­ström érsek, Kansanaho püspökék és Risto Cantell érseki titkár társa­ságában. Második nap: reggel kilenckor indul a napi program. Találkozunk a Finn Egyház Külügyi Hivatala vezetőivel, Kortekangas tampered püspökkel, Sinnemáki főtitkárral, Risto Lehtonennel, a finn egyházi segélyszervezet vezetőjével, és má­sokkal. Hosszú megbeszélésünk té­mái : a 31 magyar és 41 finn testvér- gyülekezet kapcsolatai, sokszintű találkozásaink bővítése, a Lutherá­nus Világszövetség jövője. Délben interjú a Finn Rádióval, majd saj­tókonferencia egyházi és világi la­pokkal (a Kotimaa két hosszú cikkben is tudósított a találkozás­ról). Egyébként a rádió és a sajtó érdeklődése mindegyik városban kísért bennünket. Mi érdekli ma a finneket országunk és egyházunk életéről? A gazdasági-társadalmi változások, egyházunk belső élete, a Teológiai Akadémia és az Evan­gélikus Gimnázium, a női lelkészek szerepe (a finn egyház zsinata 1986 őszén 87 : 21 arányban fogadta el a nők lelkésszé avatását, most tör­téntek az első felszentelések, s ha­marosan többszáz női lelkésze is lesz a Finn Egyháznak). Igen nagy érdeklődés kísérte mindenütt az Erdélyből áttelepülők helyzetét és egyházaink segítségét. Lehtonen helsinkü püspök és munkatársai ebédjét, köszöntését követően a Magyar Nagykövetség ünnepi fogadására került sor, mintegy nyolcvan finn és magyar vendéggel, a Finn Egyház sok ve­zetőjével, régi finn barátainkkal, helsinkii magyarokkal. Húsz fiatal teológus is meghívást kapott a ba­ráti fogadásra. Hargita Árpád nagykövetünk nagyszerű munkát végez a két testvérnép kapcsolatai ápolásában. Vikström érsek őt is meghívta feleségével a turkui talál­kozásra. Este Mártii Voipioval, a finn-magyar egyházi kapcsolatok finn „nesztorával”, volt külön tár­gyalásunk, majd kétórás találko­zás „Magyarország fin»-barátai­val”, köztük Nikolainen püspök­kel, tiszteletbeli doktorunkkal, Anna-Maja RaittUa költőnővel, dr. Molnár Rudolfékkal és sok más, kedves régi és új barátunkkal. Oulu Az oului dóm Finnország egyik északi köz­pontja, nagy egyetemi város. Egy­órás repülőút után baráti fogadta­tás a repülőtéren, majd dr. Arvi Seppönen püspökhelyettes, régi ba­rátunk, otthonában. Harmadik nap: Risto Laittila fiatal lelkész magyarul vezet végig minket Oulu nevezetességein. Ter­mészetesen hosszú sajtókonferen­cia, de végre délután már szaba­dabb program, és este baráti be­szélgetés, forró szauna Seppäne- nék otthonában. Negyedik nap: vasárnapi talál­kozás reggel a helyi lelkészekkel, istentiszteleti szolgálat a hatalmas oului dómtemplomban. Igehirde­tésemet magyarról finnre Risto Laittila tolmácsolja. Ugyanakkor az egész országból összegyűlt, mintegy háromszáz süketnéma és vak egyháztag számára jelbeszéd­del és Braille-vakírással történik a tolmácsolás. Megrendítő volt átél­ni a 'süketnémák és vakok karjaik­kal, kezeik mozgásával kifejezett, néma' „éneklését”. Az úrvacsora­osztást és az ároni áldást magyarul végeztem, a finn lelkésztestvérek mellett. Ézután finn magyartaná­rokkal találkoztunk „kirkkokah- vi” (istentisztelet utáni baráti együttlét) keretében a dóm-gyüle­kezet házában. Délután és este ba­rátainkkal ismét kötetlenebb a prográm. Beszélgetéseink fő té­mái : a női lelkészek szolgálata egy­házunkban, és a siófoki új temp­lom és parókia építése (Oulu négy gyülekezete már a második száz­ezer márkás adományt adta erre a célra). Ötödik nap: látogatás a pöspök- helyettessel a pöspöki házban (Rimpiläinen püspök éppen Izrael­ben járt), majd a négy oului gyüle­kezet központjának, hivatalainak és a munkaágak tevékenységének megtekintése következett. Közben vakítóan sütött a nap, de lábaink alatt ropogott a jég és hó, és éjjel — 15 fokra süllyedt a hőmérő. Kö­zel van az Északi Sarkkör Oulu- hoz! Baráti ebéd, búcsúzás a repü­lőtéren oului barátainktól. Irány Turku, az érseki székhely, ismét a finn Délen. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents