Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-04-24 / 17. szám

Evangélikus Élet 1988. április 24. GYERMEKEKNEK Lukács 24,16 Látászavar - ' Jézus, akit nem veszünk észre „Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, nem ismerték meg őt.” j A feltámadott Jézus ott volt a tanítványok mellett. Együtt ment velük, nem akart titokban maradni. Bi­zonyára lett volna hatalma arra, hogy észrevétlent „hallgatózzon". Ó mégsetn ezt tette. Jézus beszélgetni akart a csalódott és izgatott tanítványokkal. Kíváncsi volt a bennük rejlő kérdésekre és válaszolni akart nekik: feloldani szorongásukat, örömre váltani csalódottsá­gukat. Jézus nekünk sem csak néma árnyékunk, min­den mozdulatunkat fölénye­sen figyelő útitársunk, ha­nem olyan Urunk és bará­tunk, akivel beszélgethe­tünk. Ö .ismeri a mi félel­meinket és örömeinket. Még arról is tud, hogy mi sokszor kételkedünk az ő feltámadá­sában. Ő mindebben segíte­ni, tanácsolni, erősíteni akar minket. De miért nem ismerték fel Jézust ezek a tanítványok? Talán szeretnénk, ha bol­dog találkozásnak lehet­nénk itt tanúi, de ez még késik. Hiába látják, hiába hallják Jézust, csak egy ide­gen ember marad számuk­ra. Biztosan tanultatok már az ember érzékszerveiről, tudjátok, hogy 5 érzékszer­vünk van: látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás. Va­lóban 5 van, melyek a terem­tett világgal, környezetünk­kel kapcsolnak össze min­ket. De ne felejtsük el a ha­todikat sem, amely a Terem­tővel köt össze minket: ez a hit. Igaz, erről biológia órán nem hallottatok, mégis léte­zik. Ha ez az érzékszervünk nem fejlődik ki, vagy balese­tet szenved, nem lehet kap­csolatunk Istennel, nem lát­hatjuk meg Jézust. Ez tör­tént az emmausiakkal is. A megdöbbentő jeruzsálemi események megtörték a hi­tüket, el is felejtették, nem vették komolyan, amit Jézus ígért. Nem tudtak hinni, öt érzékszervükkel: Jézus csak egy ember. Biztosan láttatok már ki­égett villanykörtét. Ha meg­rázzuk, halk zörgést hallunk belőle. Mi történt? Elszakadt az a hajszálnál is véko­nyabb szál, amitől az égő világított - és az egészet el lehet dobni. Ilyen sérülékeny, finom ér­zékszerv bennünk a mi hi­tünk is. Ha nem tápláljuk, erősítjük szüntelenül: elsza­kad. Kívül maradunk a ré­giek, ha valaki ránk néz, nem is sejti: belül elszakad­tunk Istentől - és könnyen a kiégett villanykörte sorsára juthatunk. „Igét olvass, imádkoz­zál!’’, vigyázz a hitedre, mint a szemed fényére! Bálint Józsefné Hozzánk is szóltak A \ VASÁRNAP IGÉJE Ézs 38,16-20 ISTEN KÖZELÉBEN Örüljetek! - hangzik a biztatás a mai vasárnapon. S rögtön elénk is állít egy örvendező embert a bibliai történet. Sorsa nem könnyű. Súlyosan megbetegszik, a halálra kell készülnie. Bánkódik, könyörög, keservesen sír. Olyan, mint egy kétségbeesetten vergődő, szabadulásra vágyó madár. Egyszercsak megérkezik a felszabadító hír: a gyógyulás biztos ígérete. Fellélegzik. Megszabadult! Van még ideje! Végtelen az öröme. " Ez az ember, Ezékiás király, „Isten színe előtt” élt. Életé­ben, mindennapjaiban ott volt az Istenhez való ragaszkodás, az a meggyőződés, hogy neki mindenható Ura van. Ez az Isten ura a rábízott országnak és az ő életének is. Útmutatást lehet tőle várni, bajban hozzá lehet fordulni. Isten küldötte - Ézsaiás próféta - hozza a halálos betegség hírét, a beteg király Istenhez könyörög kétségbeesésében, a gyógyulás ígéretét megintcsak Ézsaiás hozza - Isten megbízásából. Az örvende­ző király az Úrnak ad hálát. Ezért mondhatja el: javamra, áldásoiAra vájj a keserűség. A nagy megpróbáltatásból nem­csak egészségien megerősödve, hanem bűneiből is megtisztul­va kerül ki. „Hátad mögé dobtad minden vétkemet” - vallja örömmel. Érthető hát, hogy ezzel a történettel kapjuk a biztatást: örüljetek! Örüljetek, mert olyan Istenünk van, akinek van hatalma gyógyítani; aki messzire veti bűneinket: megbocsátja azokat; aki meghallgatja a kétségbeesett könyörgést: meg­ment a haláltól. De ha úgy látszik, hogy hiába minden könyörgés?! Ha nem jön a gyógyulás felszabadító ígérete? Ha marad a vergődés, a halál és gyász? Akkor nincs reménység? A sírba leszállók valóban nem reménykedhetnek hűségében? Mi, hála Istennek, még többet tapasztalhatunk, mint az ószövetségi Ezékiás. Mi úgy tudjuk, igen, hogy a sírba szállók is reménykedhetnek Isten hűségében, mert Krisztus legyőzte a halált. Mi úgy tudjuk, hogy nem csak itt a földi életben lévők magasztalhatják az Urat. Mi ismeijük Jézus szavát: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn 11,25) Nyitott szívvel fogadják az örömre való biztatást azok, akik amúgyis örülnek. Hát hogyne örülnék, amikor Isten és emberek szeretete vesz körül? Ha értelmes munkát végezhe­tek? Ha egészséges vagyok? Ha meggyógyultam súlyos beteg­ségből? Ha vége szomorúságomnak? Örülök, örülök, örömö­met szívesen megosztom másokkal is, dicsérem Istent, boldog vagyok!. Sokkal nehezebb azoknak, akik épp most vannak bajban. Betegséggel, kell szembenézniük. Fájdalmakkal megküzde­niük. Magányosak, elhagyatottak. Hozzátartozókért aggód­nak. Gyermekeket féltenek. Saját alkalmatlanságuk, bűneik miatt keseregnek. Ők mit tehetnek? - A bajban a bizalom tart meg, az Isten iránti bizalom. Ezt a bizalmat épp az ilyen emberek példája növelheti, mint Ezékiás. Vagy a magunk tapasztalata. Kitartást pedig, amellyel átvészelhetjük a legsö­tétebb időszakokat, Isten adhat. Fogadjuk el hát Ezékiás hívását: „Megszabadít engem az Úr, ezért pengessük a lantot életünk minden napján az Úr házában”. Csepregi Zsuzsanna IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Oly jó tudni, hogy hatalmas vagy és irgalmas. Öröm­re hívsz. Javamra fordítod a keserűséget is. Tarts meg, kérlek, magad mellett. Növeld az örvendezök örömét. Könyörülj a bajbajutottakon, szomorkodókon. Jézus Krisztusért hallgass meg. Ámen. Egyházművészeti ABC Luther-rózsa: az Evangélikus Egyház jelképe János Frigyes választófeje­delem pecsétgyűrűt szándéko­zott ajándékozni Luther Már­tonnak. Spengler Lázár városi jegyzőt bízta meg a gyűrű elké­szíttetésével. Luther Spengler- hez intézett levelében a gyűrű­vel kapcsolatos elgondolásáról ezt írta: „A kereszt legyen az első, feketén, szívbehelyezve. Ezzel arra akarom magamat emlékeztetni, hogy a megfeszí­tettben való hit üdvözít ben­nünket. Ugyanis csak akkor igazulunk meg, ha szívből hi­szünk. Jóllehet a kereszt fekete, mivel megöl s kell, hogy fájjon is, mégis meghagyja a szívet sa­ját színében. Az igaz ember hit által él, mégpedig a Keresztre- feszítettben való hit által. Ez a szív fehér rózsa közepén legyen, annak a kifejezéséül, hogy a hit örömmel, vigaszta­lással és békességgel ajándékoz meg és egyenesen egy fehér üde rózsába helyez. Mivel nem olyan békesség és öröm ez, amilyent a világ ád, azért le­gyen a rózsa fehér és ne piros. A fehér szín ugyanis a lelkek és angyalok színe. Ez a rózsa égszínkék mező­ben legyen, mert az ilyen lelki és hitbeli öröm az eljövendő mennyei örömök kezdete. Ez azonban a lélekben és hitben már most megvan, a reménység által előre ízleljük, jóllehet most még nem érzékeljük. A mező körül arangyűrű legyen; jelez­ze, hogy ez a mennyei üdvösség örökké tart és nincs vége soha; emellett értékesebb minden örömnél és vagyonnál, amint az arany a legnemesebb és legérté­kesebb fém.” A Luther-rózsa jelentését legrövidebben egy Luther ko­rabeli vers foglalja össze: „Rózsákon jár Krisztus híve, Ha keresztet hordoz szíve.” Egyházunk jelvénye ezt hir­deti : Akkor leszünk igazán boldogok, ha szívünkbe fogad­juk a keresztet. Földi életünk a rózsa szépségéhez hasonlóan múlandó. De vár reánk a mennyei boldogság, amely vég­telen, amint a Luther-rózsát körülfogó gyűrű végtelen. Kádár Ferenc itoaJiA íuoiubtfű / Jnim v . .ísH .nsd;-1'­örüljt'ffünt'äf ég! ^na/ Nézd csak, fényteli kék nevetéssel az ég kiderült most! S elmenekült ma a köd, messzi szaladt a sötét. Szőke színű sugarak csuda égi harangjai csengnek; Friss madarak dala száll, s hímezi már az eget. Húzd le te is szemeidről a tél szomorú feketéjét, Már ne a földre tekints, lásd meg az égen a fényt! Ó ne legyints, hogy távol az ég, s csak a föld a mi létünk, Ö ne kívánja szemed vissza az éjt, a ködöt! Tiszta örömmel, felszabadulva örüljön á szíved, Mint a nagy ég is örül: szent Tavaszunk közeleg! Egy régi énekgyűjtemény A SZENTSEI-DALOSKÖNYVRŐL Két nappal a húsvéti ünnepek előtt a televízió szokásos „péntek délután” c. műsorában a bemondó „kellemes tavaszi ünnepeket” kí­vánt. Pillanatra meghökkentem: utasításra vagy csak túlbuzgalom- ból maradt ki a húsvét a jókíván­ságból? Ez azért is kicsit érthetet­len volt, mert a rádió és a TV hús­véti műsorai az MRT hasábjain is kiemelten szerepeltek. Később az adásban örömmel hallottam a mű­sorvezetőtől, hogy erre többen is felfigyeltek és telefonáltak... Sze­rencsére Somogyi József Kossuth- díjas szobrászművészünk szép Szá­vákkal világitotta meg - a történel­mi, vallási, hagyománytisztelet szempontjait is figyelembe véve - a húsvét, a feltámadás ünnepének je­lentőségét. Az utóbbi idők egyik legsikerül­tebb rádióműsorában, a Vasárnapi Újságban, mely Rapcsányi László mélyértelmű húsvéttörténeti ma­gyarázatával, köszöntésével kez­dődött, a „vezércikkben” Magyar Ferenc gondolatébresztő szavai emlékeztettek a húsvéti ünnepek­re. A pogány ünnepektől a keresz­ténység egyik legnagyobb ünne­péig vezette el hallgatóit, feleleve­nítve közben az ipolyi gyermekkor sokatadó, sokat ígérő húsvéti ün­nepeit, a nehéz idők mindenkor feltámadást váró képeivel, - hité­vel. Míg e sorokat írom, húsvéti ha­rangok szólnak: a televízió máso­dik műsorában „Hangos húsvét napján” címmel népek húsvétját közvetítik a világ számos tájáról. „Feltámadt Krisztus” éneklik sok­féle nyelven... Az egyházi körme­neteket, szertartásokat a népi ha­gyományok apáról fiúra szálló ko­moly és vidám pillanatai követik. Mindenki ünnepel, együtt köszön­tik a tavasz ébredését, a hitet erősí­tő húsvéti ünnepeket, a feltáma­dást... Régen várt képek tárultak elénk, régen várt hangok, harangok szólaltak meg húsvét vasárnap dél­után a televízió II. műsorában. Az ünnepi hét kiemelkedő zene- történeti érdekességű TV műsora volt Haydn: Stabet Mater c. műve. Jacopone da Todi szövege Babits Mihály fordításában hangzott el. „Állt az Anya keservében - Sírva a kereszt tövében, Melyen függött szent fia...” - A Mátyás templom­ban felvett mű zene- és énekhang­jai sokáig visszacsengtek a hallga­tók fülében. A hangverseny közve­títése alatt bemutatott oltárképek még emelték az adás értékét. Ügyes kezdeményezése az Új Tükörnek (1988. ápr. 1.), hogy elő­zetesen ismertette Andrea del Ve- rocchio: Krisztus c. művét, mely a televízió „A hét műtárgya” c. soro­zatában került bemutatásra. A szobor témája a koporsójából kiemelkedő, ' oldalsebét mutató Krisztus. - A Szépművészeti Mú­zeumban látható. A húsvéti ünnepek alatt a televí­zióban látott, a rádióban hallott hiányt pótló - régen várt - műsorok Keresztury Dezső versének befeje­ző sorait juttatták eszembe: „.. .kivirulnak újra a kertek. Serkenj föl, kertészkedj, fuss még: föltámadással jön Husvét!” Sch. P. Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában egy kis, nyolcadrét alakú, kéziratos énekeskönyvet őriznek. Feke­te, bőrkötéses táblájának hátán ez az újabb, mástól származó cím olvasható: „Szentsei György dalai 1606-1.704.” Ez a kéziratos gyűjtemény Jankovits Miklós gyűjteményé­ből 1852-ben került a mai he­lyére. A gyűjteménynek kétféle lapszámozása van; a kettő ösz- szevetése a közben elkallódott részek terjedelmére enged kö­vetkeztetni. A kis kéziratos kö-- tethez hozzákötve szerepel egy, nyomtatásban is megjelent ének: Nagykúnság romlásáról. A kézirat írása nagyjából egy kézé. Javítás aránylag kevés van benne. A kéziratos kötet elnevezése Mátray Gábortól származik. Mátrayta 137. oldalon lévő vers („Eregy meny el tülem kegyetlen Cupido ...”) versfőinek vallo­mása késztette az elnevezésre; a versfőkből ugyanis ez olvasha­tó ki: Én Szentsei György írtam. Thaly Kálmán Szentseiről, az énekek tartalma alapján megál­lapította, hogy kuruc és szigo­rúan protestáns ember volt; de nem elfogult, hiszen gyűjtemé­nyébe pl. a Thököly ellen írt dalokat is felvette. Az írás sajá­tosságaiból, jellegzetességeiből azt is valószínűhek tartotta, hogy a Dunántúlról való, köze­lebbről: Veszprém megyei, tési lakos lehetett. Ebben megerősíti az 1704-ben szerzett, „Szörnyű veszedelem ...” kezdetű ének, amelyben a szerző Szentsei la­kóhelyének pusztulását, és a Ba- konyba történt menekülését pa­naszolja el. Heister elől csak­ugyan a Bakonyba menekültek Veszprém és környékének lako­sai. Feltevését támogatja a kéz­irat 216. oldalának ez a - Szen­tsei kézírásától eltérő - kézzel írt, lapszéli glosszája: „Én, Ta­más György hozattam ezt a könyvet tésrül Anno 1711.” A versfőkben elénk kerülő hely­nevek javarésze is a dunántúli eredet mellett tanúskodik. Magáról* Szentsei György­ről kevés biztosat tudunk. Csak annyit, amennyit a nevét viselő versek elárulnak róla. Ezek sze­rint: a háborúk idején aránylag fiatal volt, és bújdosni kénysze­rült. Mivel Ács Mihály énekes­könyvét használta, valószínű­leg lutheránus volt. Viszont: annak is nyoma van, hogy Szenczi Molnár Albert imádsá- goskönyvét is forgatta: egyik énekét valószínűleg onnan má­solta át. Tóth Endre adatai szerint Tamás György 1721-ben Ma­gyarszentkirályon, tehát Veszp­rém megyében élt. Magyar­szentkirály a mai Bakonyszent- király község egyik régi része. A gyűjteményben is szereplő Miszlai András költő-pap apja Tésen volt evangélikus lelkész. Magának, Szentsei György­nek a nevéről, személyéről, szerepéről, gyűjteményéről ke­vés és hiányos tési paróchiális feljegyzéseinkben semmiféle nyomot sem találtam. A kö­zség szájhagyománya sem tud róla, de talán nem lenne telje­sen hiábavaló kísérlet a gyüle­kezet történetének hosszú, és jelentős, homályban maradt szakaszaira fényt deríteni. Esetleg valami újabbat meg­tudhatnánk a Szentsei-kérdés- ről is. A daloskönyv vegyes tartal­mú. Darabjainak javarésze az 1670-1704-es évekből^ való. A másoló ötletszerűen jegyezte fel, és gyűjtötte össze azokat az énekedet, amelyek figyelmét megragadták. Semmiféle cso­portosításra sem törekedett. A versfőkből még néhány más név is kiolvasható. Sok éneket őrzött meg, ame­lyeket máshonnan nem isme­rünk. A daloskönyv jól megvilágít­ja a 18. század elején élt közne­messég és jobbágyság érzésvilá­gát, és gondolkodásmódját. A Magyar Helikon Könyv­kiadó nemrég - nagyon gondo­san és stílszerűen - ismét meg­jelentette a Szentsei-dalos- könyvet. Erről a Várpalotai Tsz „Jó szerencsét” c. üzemi lapja is meleghangú, részletes és szakszerű ismertetést közölt (1978. febr.-II. évf., 1. sz.). B. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents