Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-24 / 17. szám
Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Evangélikus Élet 1988. április 24. Előttünk játszadozó gyermekek: összevesztek, mert mindketten ugyanazt a játékot akarták. „Örök harag” - mondja egyik a másiknak hajbakapva. A szülők is beavatkoznak: mindegyik a saját gyermekét védi. Egy óra sem kell és a gyermekek kibékülnek egymással. De a szülőknél a harag hónapokig tart. Nem tudnak megbocsátani. Még az 50-es évek Balaton menti szolgálatom emléke visz- szatér. Látogatáskor egyedül gubbaszt egy idős testvér. Testvére nincs itt most. „Ha együtt vagyunk, sokat veszekszünk. Nagyon hiányzik. Most látom, hogy nincs nagyobb dolog, mint megbocsátásban, békességben együtt lenni.” Egy másik idős testvér, arra a kérdésre: Megbocsátottál-e? - ezt válaszolja: megbocsátottam, de nagyon nehezen. Előzőleg elmondta sérelmeit az ellene vétkezőkről. A bűnbocsánat és a megbocsátás összetartozásáról Jézus a Mi- atyánk 5. kérésében világos és félreérthetetlen útmutatást adott mindenkori tanítványainak. Erről az összetartozásról ezt írja Luther: „Mert ahogyan mi naponta sokat vétkezünk Isten ellen, Ő pedig kegyelmesen mégis mindent megbocsát, úgy kell nekünk is megbocsátanunk felebarátunknak, valahányszor megkárosít, erőszakoskodik, jogunkat sérti, álnokságot követ el stb.” Isten bocsánata erőforrás. Ez azt jelerti, hogy nem egy laza összetartozásról van szó, melyben egyik létezhet a másik nélkül. Pedig a gonosz szolga (Mt 18,21-35) így képzelte: adósságom elengedésének nincsen köze a szolgatársam adósságához, amit behajthatok. Annyira köze van egyiknek a másikhoz, hogy Isten bocsánata erőforrás, hogy meg tudjak bocsátani az ellenem vétkezőknek. Ha ezt nem teszem, megszűnik számomra éltető erőforrás lenni. - Egy ismert teológus (K. Heim) nagyszerű képet alkalmaz életidőnk titkára. Az idő a jövőből jön szembe velünk, mint izzó, folyékony érc. Mi ezt formálhatjuk és alakíthatjuk saját jelenünkben. Ezután már mint múlt mereven és változtathatlak nul fekszik mögöttünk. A jelen a hangsúlyos, hogy mit teszünk azzal, amit kaptunk Istentől? Nem bizonyulunk „bénának” a formálásban? Isten bűnbocsátó szeretete jön felénk Jézus Krisztusban. Ez az erőforrás feloldja a gyűlölködés, békétlenség bénaságát, hogy tudjunk megbocsátani. Ne várjunk a halál „merevedésére”, mert akkor már késő. A bűnbocsánat elfogadása kötelez is a megbocsátásra. Aki elfelejti, hogy Isten mit tett vele, amikor adós-felebarátjával találkozik, aki vétkezett ellene, az minden eddig kapott ajándékot elveszíti. Jó ezen a mondaton elgondolkodnunk, amit Jézus a Miatyánk után mond: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt 6,14-15). Egymás mellett és egymásért élni csak megbocsátással lehet. Megbocsátás nélkül egymás mellett élni: pokol a földön. Lelki sivárság ott van, ahol nincs megbocsátó szeretet: kiszáradnak a közösségi élet egészséges vérkeringésének „erei”. Tudósok megfigyelése: ha virágot szeretet nélkül öntöznek, előbb- utóbb elszárad. Sokan tudják „kötelességüket” : megadok mindent gyermekemnek, távoli szülőknek, időseknek pénzt küldünk, ne nélkülözzenek. Meg is szólnának emberek, ha nem ezt tenném. De senki sem követelheti tőlem, hogy meg is bocsássák. Van, aki ezzel tompítja az élt: megbocsátok, de nem felejtek. Megbocsátottam, mert beszélek vele: odavetett éles szavakkal, megérthette, hogy nekem van igazam. Megbocsátottam, mert segítettem neki; távolból odadobott pénzzel: nesze, lásd ki vagyok. Mindezzel a „diplomáciával” a megbocsátás sírját ássuk és a „halál rózsáit” szaporítjuk mások életében. Gyulai Pál írja egyik versében: Kiket szeretsz s akik szeretnek, Ha bántanak, ha megsebeznek: Ne haragudj rájuk sokáig! De öntsd ki szived s ha letörléd A fájdalom kicsordult könnyét: r T Bpp^ss^CgLhídel, enyhedre Válik. Szimon János Velencei tanácskozás Az emberi jogok, a vallás- és lelkiismereti szabadság kérdései, valamint a nemzeti kisebbségek jogai álltak annak a Velencében megrendezett tanácskozásnak a középpontjában, amelyen a helsinki okmányt aláíró 35 országból vettek részt társadalomtudósok, egyházi személyiségek és kormányképviselők. A február 3-6. között megrendezett konferencián Magyarországról részt vett Bugár Péter, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese, aki ismertette az emberjogi konferencia résztvevőinek az Országgyűlés decemberi ülésszakán elhangzott beszámolót és vitát az állam és egyházak viszonyáról Magyarországon. Az elnökhelyettes március 24-én tájékoztatta az egyházi, felekezeti lapok szerkesztőit és újságíróit a velencei tanácskozásról. Beszámolt arról, hogy a vita során a különböző világnézetet, meggyőződést tükröző előadások, hozzászólások alkotó légkörben folytak. Az emberi jogokról, a vajlásszabadságról folytatott párbeszédet a kritikus szellem és a másfajta gondolkodásmód iránti nyitottság egyaránt jellemezte. Az elnökhelyettes beszámolt arról is, hogy a konferencián megvitatták az etnikai kisebbségek jogaival kapcsolatos kérdéseket is, amelyről Erdős André magyar nagykövet tartott nagy figyelemmel kísért előadást. Amint arra tájékoztatójában az elnökhelyettes rámutatott, az emberjogi konferencia résztvevői hasznosnak és fontosnak ítélték a maga nemében első ilyen jellegű tanácskozást, s kifejezték azon meggyőződésüket, hogy szükség van a különböző világnézetű, társadalmi hátterű emberek közötti véleménycserére, amely hozzájárul az emberi jogokkal, a vallásszabadsággal kapcsolatos álláspontok jobb megértéséhez. 100. Ujjongjatok földi népek A mennyország Istenének, Szolgáljátok vidám dallal, Boldogsággal, diadallal. Ö az, aki megalkotott, Megsegített, meghallgatott, - Mi vagyunk a kedves nyája, Kinek e föld a tanyája. A kapuin menjetek be, Hála égjen szivetekbe’, Köszönjétek meg a kegyét, És áldjátok dicső nevét. Mert nagy az ó kegyessége, Száll nemzetről nemzetségre, Hűséges és véghetetlen Irgalomban, szeretetben. A zsoltárt fordította: Bókay János V ________________I______________J Ez er éves az orosz keresztyénség A szolgálat külső keretei A zagorszki Mennybemenetel-templom belseje Minden közösség, vagy szervezet életéhez és működéséhez szükség van külső keretekre, amelyek nem csak meghatározzák, hanem segítik is a közösség életét és működését. Az egyházi közösségekkel kapcsolatban is hasonló a helyzet. Minden egyháznak szüksége van külső keretekre, szervezeti formákra, amelyek mederben tartják az egyház életét és segítik abban, hogy szolgálatát jól betöltse. Milyen keretek között él és végzi szolgálatát az Orosz Ortodox Egyház, amikor az orosz keresztyénség ezer éves évfordulójának megünneplésére készül? Egyház és állam viszonya Már az orosz egyház történetének áttekintéséből is kitűnt, hogy az egyház életére és szolgálatára döntő hatással van az egyház és az állam viszonya. A Szovjetunióban az egyházak és az állam kapcsolatát az 1977-ben elfogadott alkotmány így szabályozza: „Az alkotmány biztosítja a Szovjetunió polgárai számára a lelkiismereti szabadságot, vagyis azt a jogot, hogy tetszés szerinti valláshoz tartozzanak, vagy ne tartozzanak valláshoz, hogy vallásos kultuszi cselekményeket, vagy áteista propagandát végezzenek. Tilos az ellenségeskedés, vagy a gyűlölet szítása egyes vallások között. A Szovjetunióban az állam és az iskola el van választva az egyháztól.” Az egyházak és az állam közötti kapcsolatokra a minisztertanács mellett működő „Vallásügyekkel foglalkozó tanács” felügyel. Ez a hivatal nem csak arról gondoskodik, hogy senki ne sértse meg a lelkiismereti szabadságot, hanem arról is, hogy az egyházak megkapják a vallásos élethez éjs az épületek karbantartásához szükséges anyagokat. A templomok állami tulajdonban vannak, de ha a tanácsoknál regisztrált egyháztagok száma eléri, vagy meghaladja a húszat, az állam a templomok használatát átengedi az egyházaknak. Az állam és az egyházak közötti kapcsolatok javulásáról tanúskodik, hogy az utóbbi néhány évben az Orosz Ortodox Egyház több, mint ötven templomot vehetett ilyen módon újból használatba és néhány új templomot is építhetett. 1983-ban az egyház visszakapta Moszkvában az 1282-ben alapított Danyilov kolostort, melyet a jubileumi ünnepségekre egyházi központtá alakítanak át. A templomok karbantartására valamint az egyházi élet anyagi szükségleteinek fedezésére a hívek az istentiszteleteken adják össze önkéntes adományaikat. Egyházszervezet Az egyes pemzeti ortodox egyházak önálló (autokefál) egyházak. Az Orosz Ortodox Egyház feje a pátriarcha, akit az egyház zsinata választ. A jelenlegi főpásztor az 1971-ben megválasztott Pimen patriarcha. A pátriárka a szent szi- nódussal együtt irányítja az egyházat a két zsinat közötti időben. Az egyházban a legfőbb hatalom a zsinaté. A zsinat dönt tanítási és fegyelmi ügyekben és csak a zsinat alkothat új egyházi törvényeket. A zsinat tagja a püspökök, a lelkészek és a laikus hívek. A szent szi- nódus a legfőbb kormányzó szerv. Öt állandó és három váltakozó tagjai van. Elnöke a pátriárka. Az egyházi élet rendjéről a szent szi- nódus mellett működő egyházi hivatalok (külügyi, tanulmányi, gazdasági hivatal, sajtóosztály stb.) gondoskodnak. Az Orosz Ortodox Egyháznak jelenleg 76 egyházmegyéje (epar- chiája) van. Az egyházmegyék élén a püspökök, vagy a kiemelt vároV sokban a metropoliták (13), vagy az érsekek (34) állnak. A püspököket a patriarcha és a szent szinódus nevezi ki. Az Orosz Ortodox Egyháznak vannak a Szovjetunió területén kívül élő szervezetei is - ilyen a Magyar Ortodox Egyház is - amelyeket vagy az ott működő főpapok (exarchák) irányítanak, vagy egy hazai egyházmegye fennhatósága alá tartoznak. Az egyházmegye főpapja teljes joggal kormányozza egyházmegyéjét az egyházmegyei tanács segítségével, amelynek 3-5 tagja van. Az egyházmegyei főpap joga egyházmegyéje területén a lelkészek és diakónusok felszentelése és a lelkészek kinevezése. Az egyházközség vezetője a lelkész, aki az egyház- községi tanács és közgyűlés segítségével irányítja az egyházközség ügyeit. A tanácsnak 3 tagja van, a közgyűlés tagja minden hívő, aki az egyházközség fenntartására aláírásával jelentkezik. A közgyűlés gondoskodik az egyházközség anyagi fenntartásáról és az előírt járulékok fizetéséről. A sajtó szolgálata Az egyházban a szolgálathoz szükséges sajtótermékek kiadásáról a sajtóosztály gondoskodik. Havonta jelenik meg a „Moszkvai Patriarchátus Folyóirata” címen az egyház két nyelvű (orosz, angol) hivatalos lapja. Ebben a hivatalos rész mellett beszámolókat találunk az egyház életéről és szolgálatáról, a testvér ortodox egyházak életéről, az ökumenikus mozgalom eseményeiről. Vannak benne prédikációk, teológiai értekezések és könyvismertetések is. Két év óta „Moszkvai Egyházi Híradó” címen új, színes képekkel illusztrált havi lap jelenik meg orosz, angol, francia, spanyol és arab nyelven. Egy ortodox folyóirat Kijevben ukrán nyelven, Berlinben pedig német nyelven jelenik meg. Az „Ortodox Egyházi Naptár” imádságok és építő jellegű írások mellett az egyházi ünnepek tematikáját, valamint a főpapok fényképeit is közli. A sajtóosztály gondoskodik a liturgikus könyvek, imakönyvek és teológiai cikkek gyűjteményének kiadásáról. Külön hangsúlyozzák a Biblia modern orosz nyelvű kiadását. A modern orosz nyelvű és helyesírásé teljes Biblia a jubileum alkalmára jelenik meg. A jubileummal kapcsolatban egy 12 kötetből álló teológiai munkának a kiadását is tervezik, melynek témája az ezer éves orosz keresztyénség története és szolgálata. Sok sikert kívánunk a sok szép terv megvalósításához. Selmeczi János Ülésezett a Magyar Bibliatanács revíziós bizottsága Találkozások a pilisi gyülekezetben Az új bibliafordítás javított kiadásán dolgozó ó- és újszövetségi revízós bizottság dr. Kocsis Elemér, A Magyar Bibliatanács ügyvezető elnöke vezetésével március 16-án ülést tartott. A bizottságok tagjai a bibliaolvasók csaknem 1300 észrevételének és javaslatánk a figyelembe vételével készítik el az új alapszöveget. Amikor egy-egy résszel elkészülnek, munkájuk eredményét eljuttatják az adott bizottság vezetőjéhez, aki a javasolt megoldásokat összegzi. Dr. Tóth Kálmán, az ószövetségi revíziós bizottság elnöke Mózes 5. könyvével bezárólag elkészítette az alápszöveget. Az újszövetségi revi- ziós bizottság tagjai már beküldték javaslataikat dr. Cserháti Sándor elnökhöz, aki saját feladatával áprilisban készül el. A tanácskozás résztvevői a párhuzamos versek, az ősi kéziratok eltérései, a különböző fordítási lehetőségek bemutatására szolgáló „lapaljai” jegyzetek javításával foglalkozó két lelkész, Nádasi Vilmos és Német Pál jelenlétében megvitatták az e munkára vonatkozó irányelveket. Töbl^ javaslat elhangzása után dr. Kocsis Elemér püspök foglalta össze a teendőket: a párhuzamos helyek közül a mostaninál többre kell felhívni az olvasó figyelmét. Szóba kerültek nyomdatechnikai problémák is. Dr. Tóth Kálmán javasolta például, hogy a versszámokat és a jegyzeteket, hivatkozásokat szedjék nagyobb betűkkel. Tarr Kálmán, a Magyar Bibliatanács titkára felhívta a figyelmet árra, hogy nyomdatechnikai kérdésekről a Bibliatanács teljes ülése fog dönteni. Az elmúlt tizenhárom esztendő tapasztalatai alapján a bibiliaolvasók általános véleménye az — hangzott el a tanácskozáson —, hogy jobb lenne az új fordítású Biblia szövegét is a Károli-fordításhoz hasonlóan két hasábban szedni. Az ó- és újszövetségi revíziós bizottság legközelebb külön-külön, már az elkészült alapszöveg birtokában folytatja munkáját. Az ószövetségi bizottság szeptemberben, az újszöveség pedig a nyár elején. Az esetleg még ezután is megoldatlan problémák megvitatására október elején, a két bizottság együttes ülésén nyílik alkalom. Dr. Jan de Waard, a Bibliatársulatok Világszövetségének fordítási szaktanácsadója, aki novemberben a Magyar Bibliatanács vendége lesz, már az elkészült revideált fordítást tekintheti meg. Az Egyetemi Nyomdában ezt követően a tervek szerint 1989. januárjában kezdik meg a szedést.-i -r (Folytatás az 1. oldalról) püspökünkkel gyülekezetünk és egyházunk terveiről, gondjairól beszélgessenek. Kedves meglepetés volt, amikor kántorunk átadott egy eredeti kézírású igehirdetést, mely a püspök dédapjától, Horeczki Sámueltől származott, aki fiatal mellett is együtt maradtak, hogy éveiben mint oskolamester és prédikátor szolgált gyülekezetünkben. A következő találkozás dr. Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelővel yolt, aki a házasok körének tartott előadást: Keresztyénség és egészség - címmel. Az a középgeneráció volt együtt egy szere- tetvendégségen, amely talán a legtöbb terhet vállalja: az otthonteremtés, a gyermekek nevelése megfeszített iramot diktál. Több műszakot vállalnak abban a téves hitben, hogy mindenre futja az erőből. Életmódváltozásra van szükség! - ez volt az előadás summája. Az előadó reális helyzetábrázolással, riasztó egészségügyi statisztikai adatokkal támasztotta alá szavait. Egy böjti vasárnap konfirmandusaink szüleit hívtuk össze együttgondolkodásra, amikor Szebik Imre esperes: Miért konfirmálunk? - címen tartott előadást. Fontos, hogy ezek alatt a hónapok alatt gyermekeink ismeretekben gazdagodjanak, bibliai történeteket, énekeket, egyháztörténetet tanuljanak, megismerjék hitünk alapigazságait. Ezeken túl olyan erkölcsi értékítéletre kell őket eljuttatni, ami segíteni fogja őket később is döntéseikben, választásaikban. S ebben nagy szükségük van a szülők segítségére! A nagyhét nyitánya, virágvasárnap különösen emlékezetes marad gyülekezetünk számára. Ifjúságunk ének- és zenekara a gyermekekkel együtt jelenítette meg Jézus Krisztus szenvedéstörténetét. A passiójátékot Koczor Tamás gyó- ni lelkész, aki segédlelkészként gyülekezetünkben szolgált, tanította be és vezette. Az énekanyag részben a saját szerzeménye volt, részben finn énekeket ültettek át magyarra. Szívet melegítő volt a kicsinyek hozsannázó kórusa, a fiatalok mély átéléssel énekelt vallomása: „Áruló vagyok, zsebemben ott ragyog, bűneimre rávilágít a 30 ezüstpénz...”, majd az örömteli zárókórus: „Feltámadt Krisztus, Te győztél bennem, megtörted végül a kárhozatot!” > A böjti, csütörtök esti istentiszteletek szolgálatát: Bárdossy Tibor, Foltin Brúnó, Marschalkó Gyula, Koczor Tamás és Zászka- liczki Pál lelkészek végezték. Hálásak vagyunk a böjti találkozásokért, és hisszük, hogy ezek segítettek bennünket az Élet Urával való találkozáshoz! Keveháziné Czégényi Kiára
