Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-04-17 / 16. szám

Evangélikus Élet 1988. április 17.-Q--RÓL #-RA „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, ók pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.” Jn 10,11.27-2« VASÁRNAP - „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy elvezessen minket az Istenhez.” lPt 3,18 (2Móz 15,13 - Jn .10,11-16 - lPt 2,21b-25 - Zsolt 136). Sok cél közül választhatunk és sajnos kevesen tűzik ki maguknak az Isten megismerését. Nem hatalmát és istenségét, hanem személyes beleszólását életünkbe, a szerete- tét. Krisztusnak annyira fontos volt az Isten megis­mertetése, hogy még a szenvedést is vállalta ezért. 'Mi, a nem igazak, ne utasítsuk el az Igaz útját. HÉTFŐ - „Jaj Izráel pásztorainak, akik magáikat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak ?” Ez 34,2 (1 Pt 5,1-2 - 5Móz 18,15-19 - lPt 4,1-11). Jaj nekünk, hogyha elfelejtkezünk másokról és csak magunknak élünk! Jaj nekünk, ha a ránk bízott feladatokból, ajándékokból adódó kiemelt helyzetünket nem mások javára, hanem a magunk hasznára fordítjuk! Különösen is jaj ne­künk, ha mindezt Isten munkásaiként, az ő munká­jában tesszük! KEDD - „Ne legyetek pénzsóvárak, éljétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Zsid 13,5 (Péld 30,8 - Mt 26,31-35 - lPt 4,12—19). Az Úr ismereténél nincs nagyobb gazdagság. Ezért mondja Jézus, hogy aki az élő vízből iszik - azaz vele töltekezik be, soha többé nem szomjazik meg - azaz nem kíván mást. Szabaddá válik az evilági gazdagság, csillogás meg­szerzésének vágyától, mert az Ur közelsége elég. SZERŐA - „Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek.” lKor 1,28 (Jób 5,11 - Jn 21,15-19 - lPt 5,177). Ne akar­juk összemosni azt, amit Isten nagyon élesen szétvá­Gyarmathy Irén lasztott, így például a világi és az isteni értékrendet. Bátran vállalhatjuk az Istenét, mely leggyakrabban szöges ellentéte a világénak. Ezért lehetséges, hogy aki kigúnyolt, kinevetett és lenézett a világ szemé­ben, és kirekesztett onnan, azt veszi körül és emeli magasra az Isten. CSÜTÖRTÖK - „Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.” Zsolt 25,15 (lPt 3,16 - Ez 34,23-31 - lPt 5,8-14). Nincs itt ellentmondás? Szemem az Úrra néz, és mégis tévesen döntök,.hibázom és bűnöket követek el? Jó, ha figyelek az Úrra, és legfőbb feladatomnak az ő akaratának teljesítését tartom; De ember vagyok! ígéretünk arra van, hogy az Úr mindig megtisztít, megújít, kiemel a bajból, de arra nincs, hogy hogy már itt a földön hibátlanok lehetünk. Az ígéretével viszont élhetünk és éljünk is! PÉNTEKI - „Ha a bűnöket számon tartod Uram, Uram, ki marad meg akkor?” Zsolt 130,3 (lTim 2,5-6 - Zsid 13,12-16 - lTim 1,1-11). A zsoltáros tudja magáról, hogy bűnös. Bűnösségét, bűneit és azok következményeit nem emberi síkon látja, ha­nem Isten előtt éli át. Tudja, hogy Isten ismeri minden bűnét, az pedig oly sok és oly nagy, hogy nem állhatna meg Isten előtt. De nem véletlenül fordul éppen Isten felé. Mert azt is tudja, hogy neki van hatalma bűnöket bocsátani és képessége soha többé föl nem emlegetni. Egyek tudunk lenni a zsoltárossal? SZOMBAT - „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvÖzüijön és eljusson az igazság megismerésére.” lTim 2,4 (Ézs 49,26 - ApCsel 20,17-38 - lTim 1,12-20). Isten akarata nem minden esetben világos előttünk. Ezért kutatjuk, kérdezzük őt, olykor még számon is kérjük. A sok homályos pont vagy többfé­le lehetséges magyarázat mellett ragyogóan világít Istennek ez az akarata: Minden ember üdvözöljön és eljusson az igazság megismerésére. A „minden emberben” benne vagyunk mi is. Bakay Péter ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1988. április 17-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácshá­zi Zelma, de. 11. (úrv.) konfirmáció: Hafen- scher Károly, du. 6. ifjúsági: Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 5. szeretet vendégség: Gyapay Gábor. Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza. Karácsony Sándor n. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákó­czi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán a. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Fabiny Tamás, du. 5. szeretetvendégség. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marian­na. Kerepesi út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó­né Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Bachorecz Katalin. Frangepán u. 43. de. 8. Bachorecz Katalin. Váci út 129. de. negyed 10. Bachorecz Katalin. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán, du. 4. szeretetvendégség: Hemád Tibor. Pestlőrinc Erzsébet-telep de. három­negyed 8. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Bízik László. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákos­szentmihály de. 10. Kamer Ágoston. Má­tyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Rákoskeresztúr de. fél 11. Rákoscsaba de. 9. Rákosliget de. 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Vető István, de. fél 11, (német), de. 11. (úrv.) konfirmáció: Szebik Imre, du. 6. Benkő Ferenc. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Nagy István. XII. Tartsay Vilmos u. II. de. 9. (úrv.) Takács József, de. 11. (úrv.) Takács József, du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. de. fél 10. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Mis- sura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missu- ra Tibor. Budafok de. 11. (úrv.) Rozsé Ist­ván. Csillaghegy de. fél 10. Donáth László. Csepel de. fél Ú. Mezősi György. Boldogság minden napra Húsvét után 2. vasárnapon az oltárte­rítő színe: fehér. A délelőtti istentiszte­let oltárí igéje: Jn 10,11-16;.az igehir­detés alapigéje: Jer 23,1-4. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. 1988. április 17- én, vasárnap reggel 7.05 órakor az evan­gélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi rádió. Igét hirdet: Szalay Tamás lelkész, Bp-Cinkota. Szó szerint idézem a levelet: „Bár ritkán írok, de ez nem je­lenti azt, hogy nem gondolok Rád. Már nyugdíjban vagyok és ezt így minden kedves barátom­mal megtehetem. Kicsinyke szolgálat ez. Hálával gondolok mindegyikre reggel, amikor fel­kelek, amikor megiszom a teá­mat és amikor kezdődik a nap a maga teendőivel és este is, mi­előtt álomra hajtom a fejem. A testvérem, aki nálam fiata­labb, kilencven éves, meglátogat a napokban, itt ünnepeljük a születésnapját és terveket szö­vünk. Az elmúlt évben sokat be­tegeskedtem, de Istennek hála, sok jó ember van, akik bevásá­rolnak nekem és leviszik a hol­mimat a mosodába. Igazán bol­dog embernek nevezhetem ma­gam. Amint látod, a mellékelt kis lapon cinke ül a virágos ágon és titkárának, egy serény kis mókusnak tollba énekli az új esztendő terveit. Neked minden napra boldogságot! Örülök a tavasznak, nagyon szerető Gla- dysed." így szólt a levél. Az írója 95 éves. Nézem a mellékelt lapot, a színestollú kis cinkét és a serény mókust, amit éppen nekem írja a boldogságot minden napra. Szép is lenne! Igen ám, csak­hogy a boldogságot nem elég felírni, azért valamit tenni is kell. Olyannyira, hogy még 95 éves korunkra is, amikor már nem megy olyan könnyen az írás, legyen, aki bevásárol ne­künk és elviszi holminkat a mo­sodába és majd elmondhassuk akkor, hogy boldognak nevez­hetjük magunkat. Hogyan lehet az ember na­ponként boldog? Istennel kezdjük, Vele fejez­zük be a napot. Úgy kell élni, tenni, dolgozni, hogy szebb, iga- zabb legyen körülöttünk az élet, hogy ahová belépünk, ott felde­rüljenek az arcok, hogy felfi­gyeljenek az emberséges hang­fa, amely köszönti őket, kér tő­lük, és aki nem hallaná meg, annak megismételhetjük több­ször, szívesen, zokszó nélkül. Istennel járjunk. Ennek is­mertető jele az, hogy örülünk az életnek. Akkor is, ha nehéz, ak­kor is, ha lemondással jár. Ez azt jelenti, hogy nem ismerjük a csüggedést, ez azt jelenti, hogy erőnk van mindenre, igen, arra is, ami emberi számítással mér­ve: lehetetlen. Azt jelenti, hogy valamit tiszta fény ragyog a sze­münkben, amely a legcsúnyább arcot is széppé varázsolja. Ez azt jelenti, hogy csak a jót, az egyenesei, a becsületeset, a tisz­tességeset akarni és ebben nem hátrálni, nem feladni, nem meg­alkudni se ideig, se óráig. Nem könnyű ez az út. De amit kapunk, az semmivel sem mérhető. Egyetlen ember alkot­ta szó közelíti meg: a boldog­ság. Boldogság minden napra! Micsoda lehetőség 1988-ra! Jó lenne az előlegezett napi boldogságtervért valamit tenni, megvalósulását elősegíteni. Csak úgy önszántunkból, fel­szólítás nélkül, hogy vérünkké válják egymás életének, munká­jának, tiszta törekvésének meg­becsülése, pgymás elviselése, egymás segítése. Nem a magunk hasznát nézni, hanem a másik boldogságát munkálni. Nem a széthúzást szítani, hanem a har­móniát keresni, nem a mások szemében keveselni a szálkát és nem látni saját szemünk geren­dáját. Nem egyoldalú elképzelé­seink szent megmásíthatatlan- ságán esett csorbáért másoknak szemrehányást tenni, hanem a másikat is meghallgatni és nem szégyellni tanulni a saját hi­báinkból. Nem mindig a mási­kat kritika tárgyává tenni, ha­nem önmagunkba nézve a saját lelkiismeretünket megvizsgálni. Nem sajnálni az időt egy embe­ri, meleg, baráti szóra, egy si- mogatásra, egy telefonra, né­hány megértő sorra, amelyből csak egy is boldogíthat valakit. Megállni és meghallgatni a má­sikat, nem rohanni és süketnek tettetni magunkat. Nem kényel­mes karosszékben, bársony dí­ványon ülni és nézni, hogy a má­sik hogy cipel terhet, vesz magá­ra felelősséget, gondot, hanem felállni, osztozni a terhekben, a nehézségekben. Nemcsak örö­kösen várni, hogy helyettem más jöjjön, más adjon, más sze­ressen, más szolgáljon, a másik kérjen bocsánatot, a másik kö­vessen meg, járjon Canossát, dolgozzon helyettünk, a mi verí­tékünkön henyéljen. Nem! Ép­pen az ellenkezőjét! Hányféle az út egynapi ki­csinyke boldogsághoz! Hát még egy teljes év terebélyes boldog­ság fájához! És mégis lehetséges! Boldog­ság minden napra! Egy 95 éves öregasszony bizonyítja: lehet ilyen! Ő pedig mar csak tudja! Az én Teremtöm már régóta hagyja nekem, hogy megtapasz­talja ezt a boldogságot. Sok le­hetőséget adott, hogy kipróbál­jon. Jó volt megfeledkezni ön­magámról, sok-sok próba árán • eljutni a napi kis boldogsághoz. Azóta is féltve megőrzőm min­den nap melengető boldogságát, hogy ne tévesszem el a hozzájuk vivő egyenes utat. Scholz László: Jót várj (verseskötet) Ára: 135- Ft • Kapható, megrendelhető Sajtóosztályunkon! MEGJELENT! ...Megváltottalak, enyém vagy! (Keresztelési traktátus) Ára: 25,- Ft Átadott élet Egy misszionárius az indiánok között végezte szolgálatát. Sokrétű munkájában fontos helye volt az istentiszteleteknek is. A következő történet az egyik istentiszteleten játszódott le. Az igehirdetés közben egy öreg indiánfönök felemelkedett helyé­ről, előrejött és harci bárdját letet­te a misszionárius lábához. „Indi­ánfőnök harci bárdját Jézus Krisz­tusnak adja” - mondta és helyére ment. A misszionárius tovább beszélt Isten szeretetéről, amely Jézus Krisztusban lett nyilvánvalóvá, az egyszülött Fiúról, akit az Atya kül­dött közénk és aki igényt tart éle­tünkre. Ismét felállt az öreg főnök és előrejött. Levette válláról díszes ta­karóját és a következő szavak kísé­retében letette a misszionárius elé: „Indiánfőnök Jézus Krisztusnak adja takaróját”. Ismét visszaült a helyére. Az igehirdető elmondta azt is, hogy Isten szeretete akkor válik igazán személyessé, amikor felis­merjük, hogy az Atya a legdrá­gább kincsétől fosztotta meg a mennyet, azaz Fiát adta értünk, hogy minket, elveszett embereket megváltson az örök halálból. Ek­kor az öreg indián elhagyta a gyü­lekezés helyét. De hamarosan visz- szatért lovával együtt, ami eddig az istentiszteleti sátor előtt volt meg­kötve. Előrejött, ránézett a misszi­onáriusra és így szólt: „Indiánfő­nök odaadja lovát Jézus Krisztus­nak”. Ezzel mindent odaadott, amije volt! Miután a misszionárius arról beszélt, hogy Isten tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem odaadta őt mindannyiunkért, azt is szívére helyezte hallgatóinak, hogy Jézus egész életünket kéri. Ez az üzenet mélyen érintette az indiá­nokat. Utolsó ízben emelkedett fel az öreg. Remegő térdekkel és bátor­talan léptekkel jött előre. Tisztelet- teljesen letérdelt a misszionárius előtt, miközben csorogtak könnyei bronzszínű arcán. Reszkető han­gon, de ünnepélyesen mondta: „Indiánfőnök önmagát adja Jézus Krisztusnak!” Ebben a pillanatban megtette az első lépést Jézus Krisztus feltétlen követésében. Alávetette az akara­tát Urának és Megváltójának. A kérdés nekünk is hangzik: Oda­adtuk-e mindenünket Jézusnak - sőt még önmagunkat is? Akar- juk-e, hogy megmentsen minket és meggazdagítson? Isten igéjében ez áll: „Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisz- tátalanságnak és a törvénytelen­ségnek a törvénytelenség szolgála­tára, úgy most adjátok at tagjaito­kat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek” (Róma 6,19.). Cowmann nyomán, németből közreadja GöUner Pál ÄI w HÍREK in w A nők ökumenikus évtizede Az Egyházak Világtanácsa kezdemé­nyezésére az idei húsvét egy sajátos év­tized kezdete: a nők évtizedéé. Az EVT-nek ez a programja4- amint azt tájékoztatójuk tudtul adja - többréte­gű célt szolgál. Mindenekelőtt azt, hogy az elkövetkezendő időszakban még erőteljesebben fordítsuk figyel­münket a nőknek a társadalomban, az egyházban, a gyülekezetekben betöl­tött szerepére; hogy. foglalkozzunk a nők általános helyzetével, különös te­kintettel arra, hogy miképpen valósul meg a gyakorlatban a férfiak és nők közötti elvi, eszmei egyenlőség; hogy elemezzük, miként vesznek részt a nők az egyházon belül a szolgálatban; ho­gyan járulnak és hogyan járulhatnak hozzá közös ügyeink megvalósításá­hoz; a nők évtizede tehát összefog­lalóan jó lehetőséget kínál arra, hogy áttekintsük az e témakörbe vágó, az utóbbi időkben olykor lángoló viták kerszttüzében is álló kérdésköröket. Telefon lelkipásztor Egyre keresettebb a bécsi telefon- lelkipásztorí szolgálat. 1986-ban 21 ezer hívásuk volt, tavaly 25 ezer. A depressziótól, különböző félelmek­től szenvedők aránya nőtt. A legtöbb hívás azonban továbbra is a magány­tól szenvedőktől érkezett. Vallási kér­dések iránt a hívők 6 százaléka érdek­lődött. Telefon-lelkipásztori szolgálatot nemcsak a bécsi föegyházmegye, dé minden osztrák egyházmegye is fenn­tart. Bécsben 80 „társadalmi” munká­ban dolgozó munkatárs látja el a napi 24 órás szolgálatot. A bécsi szolgálatot a katolikus és evangélikus egyház kö­zösen szervezte meg húsz évvel ezelőtt. HAZAI ESEMÉNYEK Április 24-én du. 6 órakor Deák téri orgonazenés áhitat. Pálur János francia romantikus szerzők műveiből orgonái. Ecseny Virágvasárnap és az azt megelőző napon szupplikációs szolgálatot vég­zett Decman Tibor IV. évf. teológiai hallgató. A szórványokban, filiákban és az anyagyülekezetben hirdette az Ige üzenetét. Ez alkalommal a területen élő testvéreink 7100,- forinttal járultak hozá a lelkészképzés szolgálatához. Pestlőrinc Április 17-én, vasárnap délután 4 órakor szeretetvendégség lesz HER- NÄD Tibor veszprémi lelkész szolgála­tával. Előadásának címe: „Istenes ma­gyar népmesék és Krisztus-legendák”. Szentes A szentesi Művelődési Központ Kis- galériájában március 31-én Péreli Zsu­zsa és Szilágyi Júlia textilművészek munkáiból kiállítás nyílt. A -megnyitót Ribár János szegedi evangélikus lelkész tartotta. A kiállítás április 24-ig megte­kinthető. Halálozás Zsargó Mihály, a sikátori gyülekezet hűséges presbitere, az Evangélikus Élet rendszeres olvasója 75 éves korában elhunyt. Gyülekezetéhez és Urához hű­séges testvért veszített benne a gyüleke­zet. Temetése március 25-én volt. Ko­porsója mellett a 2Tim 2,11-13. alap­ján szólt a feltámadás bizonysága: „Igaz beszéd ez: ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is, ha meg­tagadjuk, ő is megtagad minket, ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad: ö ma­gát meg nem tagadhatja.” özv. Varga Józsefné sz. Gonosza Margit 84 éves korában február 28-án váratlanul elhunyt. Alig múlt 34 éves, amikor megözvegyült. Három apró gyermekét szüleinek és testvéreinek a segítségével féltő gonddal és nagy-nagy szeretettel nevelte, taníttatta. Egész éle­te csendes, szorgalmas munkásélet volt. Édesanyai „hőstett”, emberfeletti küzdelem a puszta létért, a család min­dennapijáért, gyermekei boldogulásá­ért. Élete alkonyán megadatott Neki az a kegyelem, hogy gyermekeiben, uno­káiban, dédunokáiban örvendhessen. Az utóbbi időben azonban súlyosan beteg fiáért nagyon sokat aggódott. El­menetele, váratlan halála gyermekei számára szinte pótolhatatlan veszteség. Temetése március 1-én. Máriafürdőn volt. Az elhunytban dr. Illés Miklósné, özv. Biacs Jánosné és Varga Árpád sze- petneki lelkész szerető édesanyjukat gyászolják. „Mert nincsen itt maradan­dó városunk, hanem az eljövendőt ke­ressük”. (Zsidókhoz irt levél 13:14.) Apróhirdetés Megbízható, nemdohányzó 28 éves lány eltartási szerződést kötne belterületen ottla- kással, kedves, derék nénivel.. Tel.: 821-691 hétköznap 14-18 óráig, vagy „Kölcsönös megértés” jeligére. Kisorgona, fasípok manuálhoz, pedálhoz. Villanyfújtató eladó. Tel.: 484-499 ■ttsss* mm (bizományba ■liilt tank likkvnluisl is Hntiu tirmlt raki-is tiitllfilisiiikit mm Nyitva: hétköznap 11-18 Míg Won: 131-172 (oak (Tyttvotortús okrtt) uomboton 10-13 óidig TeMonOgyelet: 410-021 Őrségben, Rábagyarmaton fenyveserdő közelében nagy parasztház hideg-meleg vizes fürdőszobával, napi 600,- Ft-ért kiadó. Cím: Nagy László, 2100 Gödöllő Fácán sor 13. Középkorú, jólelkű gondozónőt keresek 33 éves beteg fiam mellé. „Családtag” jeligére a kiadóhivatalba. Az új kisméretű Evangélikus Énekeskönyv nyomdai szállítá­sa a győri Széchenyi Nyomda közlése szerint április hónap vé­gén várható. A megrendelése­ket a könyvek beérkezése után folyamatosan postázzuk. Kérjük a Lelkész! Hivatalok szíves tü­relmét. A Sajtóosztály A KISMÁNYOKI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 200 éves fennállása alkalmából 1988. augusztus 13-án de. 10 órakor ünnepi istentiszteletet tartanak. • Igét hirdet: dr. Harmati Béla püspök Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedő Üzem (887038/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 88.20016 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKAS BÉLA vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hlrlapkézbesitő postahivatalnál, a hfrlapkézbesltőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hlrlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest XIII., Lehel utca 10/a. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Élet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza 1

Next

/
Thumbnails
Contents