Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-24 / 17. szám
r Evangélikus Élet 53. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 1988. ÁPRILIS 24. HÚSVÉT UTÁN 3. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS ÁRA: 5,50 Ft Engedd Uram, hogy hitem eltöltsön örömmel és békével! Add, hogy kegyelmeddel nyújtott erők birtokában lelkiismeretesen teljesítsem napi feladataimat és hogy minden munkám, még a legkisebb is, örömödre szolgálhasson! P. TILLICH 9 Találkozások a pilisi gyülekezetben Lelkésziktatás, lelkészszentelés Óbudán A szeretet életet épít Az idei böjt eseményekben, találkozásokban gazdag időszak volt gyülekezetünkben. Az első böjti vasárnapon ausztriai vendégeket köszönthettünk körünkben. Inge Schintlmes'ter vezetésével négytagú delegáció látogatott el hozzánk, akik az Ökumenikus Tanács meghívására jöttek el hazánkba. Szolgálatuk gyülekezetünkben a szomszéd egyházak közötti szorosabb kapcsolatot, egymás jobb megismerését szolgálta. különös tekintettel az egyházban folyó női munkára és a húsvét- tal beköszöntő nők évtizedével kapcsolatban. *Kedden, már az ökumenikus vi- lágimanapra gondolva Wladár Antónia szolnoki lelkésznő szolgált közöttünk, bemutatva a methodis- ta egyházat, majd színes élménybeszámolót tartott külföldi útjairól. Az imanapra március első péntekén már mint visszatérő ünnepi eseményre készültünk az asszonyokkal örömmel és szeretettel. Református, római katolikus, baptista testvéreinket hívtuk meg ismét, hogy együtt figyeljünk brazíliai testvéreink örömeire és gondjaira és hordozzuk őket felelős imádságainkban. Ez a délután valóban ajtónyitás volt számunkra egy távoli, ismeretlen világ felé. Március 6. a böjti találkozásokból is kiemelkedő, jeles alkalom volt: dr. Harmat Mié la püspök látogatott közénk és szolgált a délelőtti istentiszteleten, .jövetelére nem egy kerék évforduló, jubileumi emlékezés kapcsán került sor. „Csak” találkozás volt: a főpásztor és a nyáj kedves és meghitt találkozása. A gyülekezet vezetői a fehér asztal (Folytatás a 3. oldalon) A nagy történelmi hagyományokkal rendelkező Óbuda már a rómaiak idején is virágzó település. Nagy császárok légiói teremtettek itt virágzó életet és védték Pannóniát a barbár betörés ellen. A nyoma - ha töredékesen is - megmaradt. A történelem folyamán mindig, g y ma is fontos szerepet játszik buda a főváros és az ország életében : 130 000 ember él itt. Ot-hat- ezerre tehető az itt élő evangélikusok száma. Görög Tibor lelkész pásztorolta őket nagy hűséggel. Nyugalomba vonulásával - ez a nyugalomba vonulás Brazíliai magyarok között történő szolgálattal folytatódik - megüresedett lelkészi állásra a gyülekezet egyhangú bizalma dr. Nagy István teológiai professzort hívta meg. Az iktatása kettős ünnep keretében történt. Nemcsak Nagy Istvánt iktatta be szolgálatába dr. Nagy Gyula püspök, hanem leányát Nagy Edinát is lelkésszé szentelte. A lelkészszentelés szolgálatában az apa is a püspök segítőtársa volt. Megható, a gyülekezetre impressziót gyakorló pillanatok voltak, amikor az apa elcsukló hangon adta áldását leányára és szolgálatára. Ezt a mégha tódottságot sugározta a népes gyülekezet is, melynek soraiban ott voltak a tataiak-Nagy István volt gyülekezetének tagjai nagysimonyiak- Nagy Edina lelkészi munktárs gyülekezetéből, a professzortársak, a teológiai hallgatók, az egyházi közélet vezető személyiségei és'nem kis mértékben az óbudai gyülekezet tagjai. Az igehirdető, dr. Nagy Gyula püspök Róm 15,13 alapján hirdetTanácskozott az. Országos Egyház Elnöksége Március utolsó napján tanácskozásra ült össze egyházunk elnökségének kibővített ülése, dr. Fekete Zoltán országos felügyelő és dr. Nagy Gyula püspök-elnök vezetésével. Igeolvasás és imádság után a püspök-elnök részletesen ismertette a kormány elnökének és a hazai egyházak vezetőinek március 14- én tartott, fontos tanácskozását, a miniszterelnök beszámolóját országunk helyzetéről, és az egyházi vezetők felszólalásait. Beszámolt áz Ökumenikus Tanács március 29-én, kelenföldi gyülekezeti termünkben tartott közgyűléséről. Az ökumenikus tagegyházak köszönetük kifejezésével búcsúztak el a genfi nemzetközi egyházi szolgálatba induló dr. Görög Tibor főtitkártól, és egyhangúlag Lehel László evangélikus lelkészt, egyházi lapunk szerkesztőjét, választották meg a Tanács új főtitkárának. Az Ökumenikus Tanács és a Római Katolikus Egyház közös szakbizottsága közös ökumenikus szöveget dolgozott ki és terjesztett elő a Miatyánk és az Apostoli Hitvallás használatára. Egyházi elnökségünk úgy döntött, hogy ezt az új, közös szöveget az eddigi hivatalos evangélikus szöveg mellett ismertetésre és párhuzamos használatra javasolja a hitoktatásban, a konfirmációi oktatásban és a gyülekezeti alkalmakon, elsősorban az ökumenikus rendezvényeken. A Miatyánk és az Apostoli Hitvallás új szövegének végleges bevezetéséről - amely egyébként csak néhány kisebb eltérést mutat az egyházunkban eddig használt szöveghez képest - az Országos Presbitériumnak kell majd döntenie. Ismertette a püspök az Országos Spent István Emlékbizottság március 25-én Székesfehérvárott tartott második tanácskozását. Felvették az országos ünnepségek programjába a protestáns és ortodox egyházak külön ünnepi megemlékezését. Egyházunk lapjai pedig cikkek sorával emlékeznek meg államalapító és egyházszervező, első nagy királyunkról. Dr. Harmati Béla, a diakóniai munka felügyelő püspöke, előterjesztésében behatóan foglalkozott az elnökségi ülés piliscsabai szeretetotthonunk helyzetével. A gyermekotthon állaga az elmúlt évek során annyira leromlott, hogy a súlyosan sérült gyermekek ápolása ott hosszabb távra felelőben nem vállalható. Az otthon felújítása igen nagy, sokmilliós költséget jelentene. Ezért a Budai Szeretetotthonok Igazgatótanácsa úgy határozott, hogy kéri és javasolja egyházunk vezetőségének: kezdődjenek tárgyalások az Egészségügyi Minisztériummal a piliscsabai otthon-részleg megszüntetéséről és Budára való áttelepítéséről. Ugyanakkor készüljenek távlati tervek a piliscsabai otthonban ápolt gyermekeknek a hűvösvölgyi központi szeretetotthonban való végleges elhelyezésére. Az elnökség a javaslatot elfogadta. Ismertette a püspök, dr. Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelővel együtt az Evangélikus Gimnázium elhelyezésére alakult közös államiegyházi bizottság első helyszíni szemléjét a fasori épületben, és beszámolt a bizottság további feladatairól. Dr. Karner Ágoston országos főtitkár jelentést tett az új Teológiai Akadémia építkezésének helyzetéről, a munkálatok jó haladásáról és a további tennivalókról. Végül a püspök-elnök számolt be az erdélyi áttelepülők megsegítésére alakult evangélikus segélyszervezet tevékenységéről, a finn-magyar testvérgyülekezetek bizottságának márciusi üléséről és arról az egyházszervezeti kérdésekkel foglalkozó, országos jellegű tanácskozásról, amelyről lapunkban ismertetést közlünk. Az Elnökség jóváhagyta az értekezlet javaslatait: Folytatódnak az egyházi fórumok A balassagyarmati, orosházi és budapesti fórum után az idei esztendő első ilyen jellegű találkozójára április 30-án Pécsett de. 9 órai kezdettel kerül sor. A találkozón - előző számunktól eltérően - szolgálnak: dr. Nagy Gyula püspök- elnök, dr. Harmati Béla püspök, Müller György egyházkerületi presbiter, Sólyom Károly esperes és Balikó Zoltán lelkész. A délelőtti tanácskozás témája: Egyházunk mai kérdései. Délután Egyházunk ipái szolgálata a társadalomban és a világban témakör kerül megbeszélésre. Az egyházi fórumra elsősorban a Tolna-Baranyai, valamint. a So- mogy-Zala megye Baranyához közel első részéről jövő gyülekezeti tagokat és érdeklődőket várják. Az ünneplő gyülekezet. Az iktatás szolgálatát dr. Nagy Gyula püspök, Szebik Imre és Lábossá Lajos esperesek végezték te az evangéliumot, három fő mondanivaló köré csoportosítva azt. A reménység, a hit által való öröm, békesség és a keresztyény életben való növekedés. „Egy szóra szeretném felhívni a figyelmet: bövölköd- jetek! Ne csak magatoknak legyen elég, csorduljon túl az öröm, a békesség, a remény, hanem másoknak is jusson bőségesen. Legyetek olyan szolgák, akikben túlárad az öröm, a béke, a reménység - családban, gyülekezetben, egyházban, társadalomban, az Isten világában!” - mondotta a püspök. A beiktatott lelkész, dr. Nagy István igehirdetésében hitvallást tett Isten hatalmas szeretetéröl, amely őt, családját és az óbudai gyülekezetét, az egyházat, az emberiséget, megtartja. Mint mondotta: „Isten szeretete által mindenre van erőm a Krisztusban!” Az istentiszteletet követő közgyűlésen dr. Nagy Gyula püspök megemlékezett az elődökről, külön köszöntette az óbudai gyülekezetét, valamint a megválasztott lelkészt és leányát. Köszöntést adott át Farkasházi Ferenc, a tatai gyülekezet presbitere, az Északi Égyházkerület felügyelője, Cserháti Sándor dékán, Fodor András tatai református lelkész, Bakonyi József óbudai plébános, Győri Kornél baptista teológiai tanár, Lábossá Lajos esperes, Fehér Károly esperes, Szebik Imre esperes. Az óbudai gyülekezet nevében dr. Lackner Imre felügyelő, a gyülekezet asszonytagjai nevében Koós Istvánné köszöntötte a baiktatott lelkészt. Az ünnepi istentiszteletet és közgyűlést követő közebéden többek között Szabó József óbudai HNF- titkár és Frenkl Róbert felügyelő mondott köszöntőt. Uram, Te tanítottál engem, amikor kérdeztem és hallgattam a munkások képviselőit paplakomon 1957. március 12-en. Bár az ő tanítójukul is rendeltét- tem, csodálkoznom kellett „az ő értelmükön és feleleteiken.” Tanultam már a Kiskátéban a parancsolatok után „mit jelent ez?”, de az ő szájukból egészen másként hangzott a magyarázat arra, hogy mit jelent, amikor minden idő és erő elmegy a napi létfenntartás biztosítására, amikor úgy nőnek a gyermekek, hogy apa, anya három műszakban dolgozik, a szabadidőt is szükségmunkán fagyoskodva tölti, normára húzza a csavart is s „legkönnyebb” munkaként csupán vékony borítékot visz haza fizetéskor. Megértettem keserűségüket, s nem Jézus Krisztust utasították el, hanem inkább azt az intézményt, amely eltakarta előlük igazi Megváltójukat. Eddig azért nem tudtam ezt, mert nem hallgattam, hanem csak beszéltem. Nem csoda, hogy süket füleknek és bezárt sziveknek. Nem tudtam, mi lakik bennük, mi foglalja el a szivüket. A munkások nem is ötlöttek eszembe, egyszerűen nem fértek gondolataimba, mert tele voltak a Bibliával, az egyházzal, térítő szándékkal, ők úgy jártak velem, mint József és Mária karácsony éjszakáján Betlehemmel a vendégfogadó ajtajában: nem volt számukra hely. Bennem sem az ő számukra. Miért én? . .legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra...” Jak 1,19 Uram, Te értetted ezt meg velem. Te döbbentettél rá tudatlanságomra, ügyetlenségem és szeretetlenségem szégyenére. Beszakadt alattam a jég, és segítségért kellett kiáltanom. A szervezett munkások megértették ezt és fi- gyelmeztek kiáltásomra. Hallótávolságba jöttek. Ez új ébredés lett számomra, és győzelem neked, Uram. Megüresítettel engem, helyet csináltál bennem más embereknek. A munkások kezdtek felülkerülni nálam, és én őnáluk. Ismerkedni kezdtünk. Idegenkedve először, mint a turisták. Életmód, szokások, nyelvjárás volt a téma, de lassanként barátság is született. Ta- nulmányutakat tettünk egymás csodálatos világában, természetében, történetében, gondolataink mélységeiben. Nagyon szerettem utazni. Ausztrália kivételével megfordultam a négy világrész 50 országában. Tamperében felfedező utakra indultam emberekhez, idegen, addig ismeretlen lelkekben. A másik ember, a felebarát gyakran olyan mint az idegen ország, amelyben az utas nem boldogul anyanyelvével. Hallgatni kényszerül. Hacsak nem mondja mindig a magáét. De Te, Uram elvetted a sajátomat, leértékelted irigyelt javaimat. Nekem is oda kellett tenni az oltárra magamat, még a hitemet is. Ha valaki azt tűzi ki célul, hogy megváltoztassa a másik gondolatvilágát, akkor magának is késznek kell lennie saját meggyőződése krízisére. Nekem is fel kellett adnom köreimet, éppen nem hízelgő kritikának kitennem fülemet, szívemet, hogy meghallhassam hallgatóimat. Megéreztem, milyen jót tesz nekik, hogy olyan papra találtak, akinek nincsen mindenre kész válasza, akinek magának is keresnie kell a szavakat, várni, sőt elhallgatni, és csak csendben maradni. Amikor megtörik a prédikátor, akkor megrendül a hallgató, feltárja szívét, elmondja történetét, csodálatos életét. Akkor lehet megtudni, mi van a közönséges hétköznapokban, a te világodban, Istenem, a gyári munkás, a nyugdíjas, a politikus, a dühös fiatal, a nagy és kicsi ember minden-- naprjában. Es akkor kaphatok én is új szavakat, gondolatokat, érzéseket, élményeket, kifejezéseket. Segítőket és elmondásra érdemeseket. Simo János Talvitie Az apai áldással szolgálatba induló Nagy Edina
