Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-17 / 16. szám
Közgyűlést tartott az Ökumenikus Tanács Evangélikus Elet 1988. Április 17. Munkálkodás az egységért Ezer éves az orosz keresztyénség Március 28-án a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia látta vendégül a Mi Atyánk és az Apostoli Hitvallás közös magyar szövegét előkészítő bizottságot, melyet katolikus részről dr. Kovács Endre egri segédpüspök vezetett, tagjai voltak dr. Gaál Ferenc, dr. Rózsa Huba, dr. Vanyó László akadémiai tanárok és dr. Bacsóké Pál görögkatolikus kanonok-plébános. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának küldöttei Kovách Attila református püspök vezetésével a következők voltak: dr. Kocsis Elemér református püspök, dr. Berki Feriz ortodox protoierej, dr. Hafenscher Károly evangélikus lelkész és Kiss Emil baptista teológiai kutató tanár, a Szabadegyházak Tanácsának főtitkára. A közös bizottság kialakított egy a hagyományokhoz közel álló szöveget úgy az Úri imádság, mint az Apostoli Hitvallás ajánlásaként saját egyházai felé. A testvéri közösség keresése és megtalálálása jellemezte a tartalmas eszmecserét, hogy a közös célt, az ökumenikus imahetek megsegítését elérje a munka. A vitás kérdések megbeszélését is a testvéri szeretet előfeltétele diktálta és így jöhetett létre a javasolt, megegyezéses szöveg. A közös bizottságot a Szabadegyházak Tanácsa hívta meg a következő ülésre, melyre május 20-án kerül sor. ' Az ökumenikus római katolikus-protestáns közös bizottság által készített szöveg 1988. március 28-án: MIATYÁNK Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg á gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen. APOSTOLI HITVALLÁS Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában* mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban; az ö egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentiélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon föltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlé- lekben. Hiszem az egyetemes Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, á bűnök bocsánatát, a test föltámadását és az örök életet. Ámen. Útkeresés — amely ma is tart Az 1917. évi nagy oktobdri forradalommal, majd a szovjet állam megalakulásával az orosz egyház - elsőként a világ egyházai között - olyan helyzetbe került, hogy egy marxista-ateista ideológián alapuló társadalmi rendben kellett megkeresnie helyét és szolgálatának útját. A magunk hazai tapasztalatából is jól tudjuk, hogy ez nem volt könnyű feladat. Szinte elkerülhetetlenek voltak a kisebb- nagyobb zökkenők és nehézségek. Egyház a forradalomban A februári polgári demokrata forradalom az egyház számára is sok lehetőséget nyitott meg. Az egyházi reformok megvalósítására összehívták a zsinatot, amelyre több mint 200 éve nem volt lehetőség. A zsinat az egyház szervezeti és anyagi vonatkozásában sok reformot határozott el, melyeknek többsége azonban az új szocialista társadalmi rendben nem volt megvalósítható. A zsinat legdöntőbb határozata mégis az volt, hogy visszaállította a patriarchátust és Tyihon személyében megválasztotta az új patriarchát. Az új patriarcha beiktatására es működésére már a szocialista forradalom után került sor. Bár az egyház vezetésében voltak néhányan, akik örömmel üdvözölték a változást, a polgárháború és nyugati intervenció zűrzavarában a hivatalos egyház mégsem szánta el magát arra, hogy elismerje az új szovjet rendszert. Az egyház tagjai és lelkészei közül sokan emigráltak, mások meg a szakadárokhoz csatlakoztak. A polgárháború végére nem csak Oroszország, hanem az orosz egyház is nagyon szomorú helyzetbe került. Egy át nem gondolt állás- foglalás miatt - szembeszegült az egyházi javak államosításával - Tyihon patriarcha több püspökkel együtt börtönbe került. Bár fogságában a patriarcha meglátta egyházának egyetlen lehetséges útját, a szovjet rendszer elismerését. Ezt 1923-ban meg is tette, amelynek eredményeképpen amnesztiában részesült. Azonban 1925-ben bekövetkezett haláláig már sok mindent nem tüdott megvalósítani terveiből. Mindezek után a szovjet állam nem volt teljes bizalommal az orosz egyház iránt, azért nem engedélyezte az új zsinat összehívását és a patriarchal szék betöltését. A személyi kultusz évei a harmincas években az egyház számára is igen sok nehézséggel jártak. Együtt a néppel Egyház és állam a nagy megpróbáltatásban, a nagy honvédő háború idején került közelebb egymáshoz. Hagyományaihoz híven az orosz egyház a hitleri támadás után teljes erejével és minden tekintélyével az orosz haza védelmére kelt. A-templomokban a lelkészek mindenütt buzdították a híveket a bátor helytállásra. De nem csak szóval, hanem tettel is hitet tett az egyház a haza védelme mellett. Szergij metropojitának - az egyház akkori vezetőjének - a felhívására az egyházban lelkes gyűjtés indult a fronton harcoló katonák megsegítésére, majd egy páncélos hadosztály, a Dimitrij Donszkoj hadosztály felszerelésére. Ezzel a magatartásával az egyház is jelentősen hozzájárult a szovjet népnek a fasiszták feletti győzelméhez. Ennek eredményeképpen a Szovjetunió minisztertanácsa 1943 őszén engedélyezte az egyháznak a zsinat megtartását és a patriarchal szék betöltését. Ennek kapcsán sok más olyan intézkedés is született, amely megköny- nyítette az egyház működését és szolgálatát. Több templom megnyitását engedélyezték, s ekkor szervezték meg a lelkészutánpótlás biztosítására a lelkészképző akadémiákat és szemináriumokat is. Még örvendetesebben alakult az egyház helyzete az ötvenes és a hatvanas években. Ekkor lehetősége nyílt az Orosz Ortodox Egyháznak az ökumenikus kapcsolatok felvételére is. 1961-ben lépett be az Egyházak Világtanácsa szervezetébe, amelyben azóta is jelentékeny tényezőként munkálkodik. Ugyancsak jelentős szerepet vállalt a Keresztyén Békekonferencia munkájában is. Peresztrojka - glasznoszty A Szovjetunióban végbemenő legújabb politikai változások az egyház és az állam viszonyára, valamint az egyház életére és szolgálatára is hatással varrnak. A glasznoszty szellemében az állam több ponton is megvizsgálja az egyházzal kapcsolatos magatartását. Szó van ebben a vonatkozásban az alBánod-e igazán bűneidet ? Minden arra mutat, hogy bűn. Fehéren-feketén bebizonyosodott. Talán csak a végén derült ki. Menet kpzben minden rendben ment. Aztán közbejött valami és valaki. Felborult a házasság, gyermekek egyensúlyukat vesztették. Ki, mit bánjon? Lehet-e valakit erre rábeszélni? A szülő gyermekét, hogy: én megmondtam, nem fogadtál szót... ? Úgy semmiképpen, hogy a magam bűnét mással akarom „megbánatni”. Ha a Tízparancsolat és a szeretet kettős parancsolata tükrébe nézek, csak magamat láthatom ott. Rámnehezedik a két kőtábla, az Isten és ember elleni vétkeim minden terhe és súlya. Ha őszintén szembenézek önmagámmal a tükörben, látom azt a szemet, mely sokat észlelt, de keveset „tapadt” az Isten igéjére, a felebarát elesettségére. Látom a fület, mely sok mindent hallott, de süket volt Isten szeretetének a felfogására. Megnézem a kezet is, kérgessége nemcsak arról beszél, hogy dolgoztam. A „lelki tükör” elárulja, hogy „kérges volt” a si- mogatásra, a megbocsátó kézfogásra, az elesett felemelésére, az adakozásra. A bűnbánó rádöbben a maga szegénységére és nyomorúságára. Aki ezt érzi - mondja Luther - az magától jön, mint a koldus, amikor meghallja, hogy valahol gazdag adományt osztogatnak. Magától fut, ahogyan csak a lába bírja, hogy el ne késsen. „Ha szegény és nyomorult vagy, jöjj és használd a gyógyító orvosságot”. Aki tudja, hogy vétkei miatt jutott a mélységbe, kívánja a szabadulást. Bűneim miatti romokon hangzik a bűnbánat. A személyes bűnbánatról van szó. Az is nehezen fogadható el, hogy valaki az egész ■ családot „képviselve” megy el a templomba. Az végképp nem, hogy a másik bűnét a magaméhoz csatolom és nevében is bánom. Ebben az értelemben nincsen „kollektív” bűnbánat, mint ahogyan nincsen kollektív gyógyszerrecept, kollektív műtét, mert mindenkinek más a betegsége, más gyógyszerre van szüksége és így a műtétek is különbözőek. Személyes az Isten és emberek elleni bűnöm gondolatban, szóban és cselekedetben és mindegyik halálos, kárhozatra méltó. Mindegyik romba dönti életemet, aláássa mások boldogságát. Csak a bűnbocsánat segít. „Rám a bűn, mint tenger árad,... nincs segítség csak Tenálad.” A bü/tbánat szava a rettegő lelkiismeret szava. Reformátorunk mondja „A gyónást vagy feloldo- zást semmi áron sem szabad ezért az egyházban megszüntetni, már csak a rettegő lelkiismerét érdekében, meg a fiatal, éretlen nemzedék miatt sem” (Schmalkaldeni Cikkek). A rettegés és félelem ott van a fiatal nemzedék tagjaiban is. Vannak ennek külső okai, melyek ellen minden erőt összpontosítani kell. De van, melyhez a személyes bűnbánat ereje nélkülözhetetlen. Ezt meg kell álapozni a konfirmandusokban. Hogy ne Istent vádolják a kátyúba jutásért később, ne szülőt és felnőttet a bajért, hanem tudjanák sírni a bűneikért. A felnőttek és idősek lelkiismereti rettegésének más „rezdülése” van. Lehet, hogy egy kikerülhetetlen műtét, gyermekek távolléte, a magány, a „hogyan kapok irgalmas felebarátot” aktualitása mellett eltörpül a legnagyobb „lelki hullámverés”: a hogyan kaphatok kegyelmes Istent? Pedig ebben való „konfirmációra” van a legnagyobb szükségünk! Mit jelent igazán bánni bűnömet? A megfeszített, meghalt és feltámadott Úr Jézus Krisztusról szóló igehirdetés ébreszti. Első Pünkösd ennek bizonysága: „Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten; azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek” (Csel 2,36). Ez a célba talált igehirdetés ébresztette a jóvátétel gondolatát („„Mit tegyünk?”). A megoldás, vagyis a bűntől szabadulás csak a megtérés, vagyis a bűnbánat, mely a bűnbocsánat örömébe torkollik. Rembrandt, a holland művész megfestette a Krisztus keresztjének a felállítását. Látható a római százados mellett nemcsak a kíváncsiak csapata, hanem a kereszt felállításában aktívan résztvevők is. Az utóbbiakhoz festette a művész önmagát is, egészen'közel fejét, arcát Jézus véráztatta lábaihoz. Csak így „közel” Jézus keresztjéhez ébredhet a bűnbánat: én vagyok oka Jézus halálának. Sok minden miatt szenved a mai emberiség és az egyes ember. Vannak megoldatlan kérdések. A megoldatlan bűnkérdés okozza a legnagyobb sebeket. Rembrandt festményében szavak nélkül, de „beszédesen” juttatta kifejezésre bűnbánatát. Mindenki hivatása körében is teheti ezt; mert sokféle módon lehet Jézust keresztre juttatni. A szülő azzal is, hogy megkeresztelt gyermekének nem hirdeti és főként nem éli meg a Krisztus követést. A gyermek, hogy megfeledkezik Krisztus sebeiről, mert már az idősek sebei sem indítják meg kötözésre. Emiatti bűnbánatunk és annak minden látható vagy rejtett könnye, mint az igazi bűnbánat jele, csak Krisztus keresztje alatt fakad első konfirmációtól mindhalálig! Szülőn János kotmány módosításáról is. Az orosz keresztyénség ezer éves jubileumával kapcsolatban több intézkedés is történt. Több templom megnyitását, vagy létesítését engedélyezték. Az egyház visszakapta á Moszkva szívében fekvő ősi Da- nyilov kolostor épületeit. Ez a kolostor lesz az Orosz Ortodox Egyház szervezeti és szellemi központja. A kolostor felújítása már szinte befejezés előtt áll. A júniusra tervezett jubileumi ünnepségekre teljes pompájában tudja majd fogadni a hazai és külföldi vendégeket. Megbeszélések folynak az egyház és az állam képviselői között arról, miként szabályozzák újból az egyház egyes szolgálati ágainak, például a gyermekekkel és fiatalokkal való foglalkozás mikéntjét. Az orosz egyház előtt szolgálatának szinte valamennyi területén új lehetőségek nyílnak, «amit az Orosz Ortodox Egyház a néphez és az egyházi hagyományokhoz való hűségben igyekszik megvalósítani. Selmeczi János Egy tudós lelkipásztor életpéldája Ma már csak az idősebb korosztálybeliek emlékezhetnek Bo- tyánszky János volt mezőtúri lelkészre, az egykori Békési Egyházmegye esperesére, hiszen túlhaladva a felső bibliai korhatáron, immár 12 éve távozott körünkből a minden halandók útján. Talán a túlélők és az emlékezők előtt sem ismeretes életének sok olyan részlete, mely tanulságos lehet ma is. Ezért is idézzük fel őket. Medgyes- egyházán született. Apja szűrszabó mester, széles látókörű, olvasott ember. Szülei sok gonddal birkózva nevelik gyermekeiket. Amikor tanulmányai városba szólítják és eminens tanulóként szép ösztöndíjban részesül, hogy testvéreit is támogassa, hazaküldi az ösztöndíjat, önmagát pedig korrepetálással, gyengébb tanulók tanulmányi besegítésével tartja fenn. Gimnazista korában több ízben március idusán ő az ünnepségek diákszónoka. Az 1. világháború idején, mint teológus Pozsonyban önkéntes betegápolónak jelentkezett egy frontkórházba. Egy évig teljesít szolgálatot olyan helyen, ahol szenvedés, könny és vér áztatja a betegágyat. A teológiát elvégezvén, kiváló tanulmányi eredménye birtokában megérdemelten pályázhatott külföldi ösztöndíj elnyerésére. Tudását Jénában, e világhírű német egyetemen egészíti ki. 1919. március 15-én már mint a szentesi x gyülekezet segédlelkésze olyan ünnepi beszédet mond Szentesen, a Kossuth téren, amely szinte forradalmi tüntetéssé vált. Beszédében a nincstelen, éhhalállal küzdő kubikusok ezreinek munkát-kenyeret követelő kiáltása harsan fel. Hogy tettének nem voltak súlyos következményei, azt annak köszönhette, hogy a kisemmizettek, a tanyavilág zsellérei egy emberként meg- védték. 1934-ben került Mezőtúrra, s ott élt 1976-ban bekövetkezett haláláig. Galambszelídségű tudósként, a közügyekért fáradhatatlanul buzgólkodva, két ciklusban is betöltve-igen nehéz időkben az es- peresi tisztet. Úgy vert gyökeret Mezőtúron, hogy nem tudja onnan elcsábítani sem a felkínált egyetemi katedra, sent a nagyobb, könnyebb megélhetést biztosító gyülekezetbe való meghívás. Feleségével együttes szorgoskodásuk nyomán épült fel a tanyasi, ún. Tulakőrösi kultúrház, ahol aztán irodalmi, történelmi előadások, népszínművek, néptáncköri esték sora követi egymást. 1944 őszén is hűséggel ott maradt szolgálati helyén. O volt hónapokon át a hatalmas református gyülekezetnek is pásztora, sőt a katolikus hívek gondozója is. Igazi ökumenikus szívvel és érzéssel. Hat évig pótrabbija a Mezőtúrra visszatért kevés zsidóságnak, is. Erről igen szépen emlékezik meg Sós György íródramaturg a Végtisztesség című kisregényében. 1945. március 15-én sokez rés tömeg előtt ő tartja az ünnepi beszédet. Emlékeztet, vigasztal, bátorít, új életkezdésre serkent. 1948-ban, amikor felavatták a centenáriumi emlékművet, ott is ő az ünnepi szónok. O bontotta ki a Hazafias Népfront zászlaját a szolnoki színház nagytermében. Mint jó hébertudós héberül szolgál a .mártírünnepségeken. Már a negyvenes évek végén - Deák Jánossal és Pálfi Miklóssal együtt - bekapcsolódik a bibliarevízió ótes- támentomi részlegébe. Mint teológusok, sok haszonnal forgattuk sok. éven át gyűjtött példatárát. Nagy tudós, messze földön hires szdftok volt. Minden szolgálatára lelkiismeretesen készült, remekelt, tündökölt és szinte lebilincselte hallgatóságát. Heretek Antal református teológustársammal együtt korán kitüntetett barátságával. 1939 nyarán egy teljes hónapon át helyettesítettem. Dolgozó- szobájában laktam, szellemi kin-' csei között búvárkodhattam. Kis templomának szószékére mindig megilletődve léptem fel, amikor pedig meg kellett állnom koporsója mellett, életének-el nem múló példaadását ezen az igén keresztül szólaltattam meg: „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő- a jót.” (Lk 6,45) Pásztor Pál Jelentkezés nyári kántorképző tanfolyamokra Az Országos Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata a nyár folyamán három tanfolyamot rendez. A tanfolyamok időpontjai: 1. június 27—július 16-ig (háromhetes), 2. július 18—30-ig (kéthetes), 3. augusztus 8—27-ig (háromhetes). A fenti tanfolyamokra várjuk a jelentkezéseket azzal a megkötéssel, hogy a 3. tanfolyamra a már behívónak mellett csak korlátozott számban tudunk felvenni haladó fokon lévő hallgatókat. A felvételi kérelemhez egy időben mellékelni kell az illetékes lelkész ajánlólevelét, a felvételét kérő részletes önéletrajzát. Fel kell tüntetni az eddigi gyülekezeti szolgálatot, a zenei előképzettséget és a jelentkezés célját. A tanfolyamokra való jelentkezéseket a Kántorképző Szolgálat címére, Fóf; Berda J. u. 3. 2151 kell beküldeni 1988. május 4-ig. A határidőn túli és lelkészi ajánlólevél nélküli jelentkezéseket a Felvételi Bizottság nem fogadja el. A háromhetes tanfolyam díja 1800 Ft, a kéthetesé 1200 Ft. A felvételről minden jelentkezőnek érté- sítést küldünk. Szeretettel várjuk gyülekezeteink leendő kántorait. Kántorképző Szolgálat---------------------------------------------------------------------------------------------^ DÁVID ZSOLTÁRA 23. Jóságos őrző pásztorom az Isten, Szükségem, gondom immár semmi sincsen: Dús rétéin, mezőin megpihentet, A nyugalom vizeihez terelget, Lelkemet felüdíti szent nevében, Mert az igazak ösvényére léptem. Még akkor se rémítene az árnyék, Ha a halál borús völgyében járnék: Vessződ, botod védene, vigasztalna, Rajtam gonosznak nem volna hatalma. Asztalt terítesz, hogy melléd beüljek, Ellenségim láttára üdvözüljek. A homlokomat olajjal kened be És csordultig töltesz bort serlegedbe Körülölel nagy jóságod, kegyelmed, Társa maradsz örökké életemnek. Hosszú napok, évek támadnak, múlnak, S én ott lakozom házában az Úrnak. Fordította: Bókay János V_______________________’ ______________________.____)
