Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-20 / 12. szám
53 ÉVFOLYAM 12. SZÁM 1988. MÁRCIUS 20. BÖJT 5. VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Mérlegeljük a nyereséget és a veszteséget, amikor felvesszük a keresztet... Értékeljük ki a két esetet. Ha nyerünk, mindent megnyerünk. Ha vesztünk, semmit sem vesztünk. Tehát habozás nélkül fogadjuk el úgy, ahogyan van. Pascal mmm Böjti utak v. Elsuhanunk, cikázunk egymás mellett. Fény villan egy ismeretlen arcon, durva és finom vonások emlékét őrzi a szemünk. Néha kényelmesen sétálunk, . jól megnézzük a szembejövőket, arcunkat feléjük fordítjuk, hadd lássanak, össze: kapaszkodunk néhány kézzel, együtt megyünk. Látjuk az arcukat, érezzük a lépteik ritmusát, ujjaik tenyerüket tapintják. Ismerjük őket? Ismernek minket? Rémítő a kétség, fá- sulttá tesz ajelismerés: csak benyomásaim vannak, és nekik is. Felületes tájékozottságom. Véleményem, melynek csak egy része az ismeret, a többi továbbgondolás és magyarázat. Nem veszem észre a pillanatot, amely eltávolít a valóságtól. Megfeszül egy kéz - én erősnek hiszem. Árnyék vetődik egy arcra 4 taszítónak látom. Buckába botlik valaki - az én tudatomban sánta marad. Pici támogatásra szorul a másik - „gyenge!” ragasztom rá a címkét. Valaki éhes, megszédül egy percre. Ingatag, megbízhatatlan - könyvelem el. Micsoda képeket hordok emberekről! Micsoda képeket hordozhatnak rólam a többiek! Egyszer sikerült fogvacogva bátornak lennem. Hős! - azt gondolják? Valaha útbaigazítottam valakit, mert épp onnan jöttem, ahova tartott. Tévedhetetlen! - azt hiszik? Egyszer megtört voltam, fásult és fáradt. Unalmasnak tartanak? Pillantásom a semmibe meredt. Megvetően legyintenek rám? Milyen jelekből ismerjük egymást, Istenem? Milyen villanásnyi képek után alkotunk véleményt? Milyen állóképeket raktározunk egymásról? És ki lát túl az arcomon? Ki hallja, ami a szavaim mögött van? Van türelme valakinek, hogy érteni akarjon engem? Szükségem van arra, hogy ismerjnek. Igazán. Lássák a jót a mélyben .és ne riadjanak vissza a rossztól. Ismerjenek megértőén és segítőkészen. Mérjenek meg igaz mértékkel.-Enélkül csupa bizonytalanság vesz körül és aggodalom költözik a' lelkembe. Azt az egyetlent keresem, akinek igaz a mértéke, aki a mélybe lát, mégsem riad vissza tőlem. „ítélj meg engem, Istenem és ments meg engem!” - sóhajtom az ötödik böjti- zsoltárt, a negyvenharmadikat. .Vezess ki a bizonytalanságból és az aggodalomból, réjts el engem az ismeret biztonságában: te megítélsz és megmentesz éngem! Szabóné Mátrai Marianna AZ ORSZÁGOS EGYHÁZI ELNÖKSÉG ÜLÉSE Február 29-én# dr. Nagy Gyula püspök-elnök és dr. Fekete Zoltán országos felügyelő vezetésével .tanácskozott az Országos Egyház kibővített elnöksége. Igeolvasás és imádság után a püspök-elnök tájékoztatást adott a hazai ökumenikus helyzetről. Beszámolt a római katolikus egyházhoz fűződő kapcsolatokról és a két püspöknek a közelmúltban dr. Paskai László érsek-prímásnál Esztergomban tett látogatásáról. Ugyancsak beszámolt a püspököknek a magyarországi izraeliták országos központjában dr. Lo- sonczi András MIOK-elnökkel és dr. Schöner AlfrédTőrabbival történt találkozásáról. Mindkét alkalommal a hazai egyházak és vallásfelekezetek jelenlegi kapcsolatai és ezek továbbfejlesztése állt a megbeszélések középpontjában. Dr. Nagy Gyula ismertette a most megjelent püspöki körlevél legfontosabb intézkedéseit. Püs- pökéink meghirdették az ez évi egyházi fórum-megbeszéléseket (Pécs, Győr, Miskolc és Kiskőrös), két újabb országos teológiai konferenciát (május és szeptember, Gyenesdiás), a nyári országos ifjúsági konferenciákat (Gyenesdiás és Balatonszárszó), két egyházkerületi ifjúsági napot (Békéscsaba és Celldömölk), az országos diakóniai evangélizációs konferenciát (júniusban Gyenesdiáson) és az ez idei kántorképző tanfolyamokat (Főt). Mindezekről az egyházi sajtó útján adunk bővebb tájékoztatást. Ez idén is lelkész- és papné- evangélizációk lesznek mind a tizenhat egyházmegye részére. Külön terjedelmes ismertetést közöl a püspöki körlevél a lelkészek és gyülekezetek számára a személyi jövedelemadó és az általános forgalmiadó egyházi vonatkozású rendelkezéseiről. Dr. Hamati Béla püspök számolt be a gyülekezeti hitoktatás kérdésében létrejött új megállapodás céljáról és részleteiről. Az Elnökség jóváhagyólag vette tudomásul, hogy a közeljövőben részletes végrehajtási utasítás jelenik meg a hitoktatás gyakorlati kérdéseiben, és május 24—27. között országos konferencia foglalkozik a hitoktatás időszerű elvi és gyakorlati problémáival. Dr. Nagy Gyula püspök részletesen ismertette a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Művelődési Minisztérium magas szintű megbeszélésének eredményeit a volt Fasori Evangélikus Gimnázium újraindítása ügyében: szólt a most kezdődő gyakorlati tárgyalásokról a Közös Bizottságban, és ismertette az új evangélikus egyházi középiskola megszervezésének egész egyházunk, gyülekezeteink összefogását és áldozatvállalását igénylő lelki, szellemi és anyagi vonatkozású, nagy feladatait. Az Elnökség örömmel vette tudomásul a beszámolót és személyi kérdésekben hozott határozatokat a reánk váró feladatok elvégzésére. Behatóan tanácskozott az Elnökség ülése a román területről (Erdélyből) áttelepülők egyházi segítésének feladatairól. A segítség- nyújtás koordinálásával megbízta Csizmazia Sándor diakóniai ügyvivő-lelkészt és a Budapes-kelen- foldi gyülekezetét. Dr. Karner Ágoston országos egyházi főtitkár beszámolt a Teológiai Akadémia építkezésének munkálatairól, a Kerepestarcsai Szeretetotthon kibővítésének terveiről és anyagi fedezetéről, a bagolyirtási egyházi üdülőtelek helyzetéről, valamint a Gusztáv Adolf Gyülekezeti Segélyszolgálat munkatervéről és feladatairól. SZEMÉLYI MEGBÍZÁSOK AZ EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMI FELADATOKKAL KAPCSOLATBAN Az Országos Egyházi Elnökség február 29-i ülésén, az Evangélikus Gimnázium Bizottság javaslatára, dr. Harmati Béla püspököt és Farkasházi Ferenc, valamint dr. Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelőket meghívta az Evangélikus Gimnázium Bizottság rendes tagjai sorába. Ugyanezen az ülésen, a Bízott: ság február 23-i ülésének javaslata alapján, az Országos Elnökség dr. Harmati Béla püspököt, dr. Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelőt, és mint szakértő-tagokat dr. Gyapay Gábor gimnáziumi tanárt, dr. Kotsis Iván építészmérnököt, dr. Luthár Jenő országos egyházi jogtanácsost és Szemerei Zoltán pénzügyi osztályvezetőt bízta meg azzal, hogy az újraszervezendő Fasori Evangélikus Gimnázium elhelyezés*e kérdésével foglalkozó közös állami és egyházi bizottságban egyházunkat képviseljék. A Diakóniai Osztály új vezetője Az Országos Egyházi Elnökség február 29-i ülésén március 1-től Csizmazia Sándor lelkészt, a Budai Szeretetotthonok Központja (Budapest, 1029, Báthory L. u. 8. Tel.: 761-977) igazgatóját, bízta meg - eddigi munkaköre megtartásával - a Diakóniai Osztály ügyvivő-lelké- szi feladatainak ellátásával. Az Országos Elnökség ülése kezdetén kifejezte személyesen is köszönetét Blázy Lajos Buda- pest-újpesti lelkésznek, aki sok éven keresztül hűséggel végezte ezt a szolgálatot, s áldást kívánt az új ügyvivő-lelkész szolgálatára. Püspökeink . látogatása a Magyarországi Izraeliták Országos Központjában ' Dr. Nagy Gyula püspök-elnök és dr. Harmati Béla, a Déli Egyházkerület püspöke, február 19-én felkeresték a Magyarországi Izraeliták Országos Központját. A püspököket dr. Loson- czi András elnök és dr. Schöner Alfréd főrabbi fogadták, közvetlen munkatársaik körében. Az evangélikus és izraelita vezetők - a testvéri kapcsolatok jó hagyományát követve - baráti megbeszélést folytattak kapcsolataink ápolásáról és elmélyítéséről, közös nemzeti-társadalmi feladatainkról és egy később, tervezett evangélikus-izraelita dialógus lehetőségeiről. A baráti látogatás végén egyházunk püspökei egy értékes bronz Luther- emlékplakettet és a Pesti Evangélikus Egyházközség 200 éves jubileuma emlékkötetét adták át az izraelita vezetőknek. A megbecsülés oklevele A közelmúltban hírt adtunk arról az ünnepségről, amelyen átadták Koren Emilnek és feleségének a jeruzsálemi Yad Vashem Intézmény oklevelét és emlékplakettjét arra az áldozatos munkára emlékezve, amelyet ők Sztehlo Gábor mellett végeztek üldözött gyermekek mentésében. Megkérdeztük a kitüntetteket ennek a megtiszteltetésnek a történetéről. Az üldözött gyermekek mentőmunkája Budapest ostroma alatt folyt - mondotta Koren Emil, - amikor Sztehlo Gábor mellett a PAX mentőakció keretében szolgáltunk. Budapesten szerte 34 rejtett otthonban helyeztük el a gyermekeket, s amikor a felszabadulás megtörtént, igyekeztünk őket egy helyre összegyűjteni. Először a Pasaréti úton, majd a Völgy utcában találtunk olyan üresen hagyott villaépületet, ahol ez sikerült. Onnan később Sztehlo Gábor felvitte a gyermekeket az Árnyas úti házakba, ahol a Gaudiopolis - Öröm városa - telepet létesítette. Akkor én már visszakerültem a püspök rendelkezésére egyházi szolgálatba. Sztehlo Gábor már évekkel ezelőtt megkapta ugyanezt a kitüntetést. Hogyan történt, hogy ez a mostam ennyire később jött? Annak idején a mentett gyermekeknek igazi nevét mi nem is tudtuk. Mind rejtett, ott kapott néven szerepeltek. Egyedül Sztehlo Gábor tudta, hogy ki kicsoda. Évek múlva, amikor Sztehlo Gábor naplója megjelent, majd a Magyar Televízió újsághirdetés útján összehivta dokumentum film készítésére az ekkor mentett gyermekeket, ismertünk egymásra, s emlékeztünk az egykori vészterhes időkre. Ők tettek akkor javaslatot, hogy minket is részesítsenek ebben a kitüntetésben. Az átadásnak mi volt az előzménye' Teológiai tanulmányaim szinte mámoros megszállottságban folytak. Egyidőben faltam a könyveket, és rohantam egyik vizsgáról a másikra, máskor pedig nyakig merültem a „gyakorlati teológiába” - gyülekezeti szolgálatokba -, s az egyetemen csupán a nyilvántartásban szerepeltem. Sürgető szükségét éreztem annak, hogy minél előbb végezzek. Bár a papságban csak a téritő munka feltételét láttam, kereseti forrást, aminek nem volt szabad a lényeget elhomályosítani: lelkeket megnyerni, Uram, tenéked. Elhatároztam a Biblia végigolvasá- sát - természetesen rekordidő alatt. Már dicsekedtem is vele, de a csúcsteljesítmény mégis elmaradt. Te ágyba döntöttél, és a lázmérő mutatója negyvenkettőig emelkedett. A? óra járt, én pedig vergődtem tehetetlenül. Te a lelki olimpiákon nem a mi táblázataink szerint osztogatod az érmeket, Mi növekedést tervezünk: minél gyorsabban, minél magasabbra, de TE a legnagyobb erőt gyengeség alá rejted, dicsőségedet gyalázatba és gondviselésedben olykor magunkra hagysz bennünket. Te jászolbölcsőben és a Golgotán érsz el aranyat, és mi ezt soha nem tudjuk igazán megérteni. „Embereket térítünk, Miért én? Isten előtt pedig nyilván vagyunk.,, 2Kor 5,11 Az üres templomokból menekültem. Bennünket a bérházak udvarán lehetett megtalálni a János templom peremvidékén, a helsinki Déli Gyülekezet szegénynegyedeiben, ahol hetente egyszer lelki énekeket énekeltünk, zenéltünk és bizonyságot tettünk a macskaköveken, szemeteshordók, ruhaszárítókötelek és kiterített lepedők között. Megnyíltak az ajtók és az ablakok, kíváncsiak verődtek össze a lépcsőfeljárókban, és mi teli torokból kiáltottuk, hogy nem magunkat mutogatni jöttünk, hanem a ti gyülekezetetek követei vagyunk, és Jézus Krisztus békességét hozzuk a ti szivetekbe és a ti otthonotokba is. Szívesebben prédikáltunk az elhanyagolt udvarok szemetes ládái mellől és ruhaszárító kötelei közül a körös-körül kinyílt ablakokba, mint nagy templomok üres falainak. Ezeken az „udvaráhítatokon” rendszeresen együtt jártunk harmincán is a gyülekezet fiataljai között. Ez a lelkesedés és a lángolás boldog ideje volt. Napjainkat igen gyakran Káliéval együtt már reggel hatkor a Déli' Gyülekezet hivatali helyiségében térden mondott imádsággal kezdtük. Hetente kétszer reggel hétre volt iskolám énektermébe siettem, ahol az igazgató engedélyével a tanítás megkezdése előtt imaösszejövetelt tarthattam. A részvétel egészen önkéntes volt. Aki akart, jött, akit nem érdekelt, az elment mellette. Volt úgy, hogy egyedül térdeltem félórát, de volt úgy1 is, hogy több mint húszán mellém térdeltek eyüttes imádkozásra. Az otthonom is összejöveteli hellyé változott, ahol éjszakába nyúló estéken kutattuk az írásokat, kértük és adtuk a tanácsot, küzdöttük együtt és egyenként a magunk Jákobharcát. Volt, aki azt mondta: „nekem ez sehogyan nem megy a fejembe”. Később mégis utat talált a fejébe is és a szívébe is. „A te műved az, a te Lelked csodája, amikor az emberék elkezdenek hinni az élő Jézus Krisztusban.” í Három ember energiája és találékonysága szorult belém egyetemi hallgató koromban - mondták rólam később. Hogy az valóban mi volt, azt csak Te tudod, Uram, egyedül. Az tény, hogy én mindig a kívülállók felé kerestem az utat. Hiszen magam is kívülálló voltam, semmi kapcsolatom Veled, semmi érdeklődésem Irántad, amikor Te megragadtál. És én ebből tudtam, hogy Te így keresel mindenki mást. Eszközöddé kívántam lenni, hogy az imádkozó és a mulatozó Helsinki találkozzon a Te arcod előtt. Nem tudtam beletörődni abba, hogy a szombat- és vasárnap esték a sátán szabad prédái maradjanak. Ezért ügyködtem, szerveztem, beszéltem, írtam - és olykor tanultam is. Simo János Talvitie Amikor a régi eseményeket a Mágyar Rádió egy alkalommal felelevenítette, felfigyelt rá az IBUSZ vezetőségében Csík Emilné csoportvezető, aki éppen hivatalos útra indult Izraelbe, turista utakat szervezni. Ő talált kapcsolatot a Yed Vashemmel, s közvetítette az oklevél és emlékérem hazahozatalát. Az átadási ünnepséget is az IBUSZ szervezte meg, amiért igen hálásak vagyunk, így ért be egy régi gyümölcs is, hiszen az IBUSZ-nak hosszú évek óta segítek finn egyházi csoportok hívásában és vezetésében. Mi a mentő munkára visszatekintve a legszebb és legszomorúbb emlékük? Legszebb az volt, amikor a mentett gyermekek hozzátartozói előkerültek és egymásra találtak, akik elveszettnek hitték egymást# Legszomorúbb az volt, amikor ezt a találkozást végignézték azok, akik tudták, hogy ezt már soha nem érhetik meg, mert szeretteik elpusztultak gázkamrákban. Erre utal a diploma, melynek egy mondatát idézzük: Akik az európai Holocaust idején életüket kockáztatták az üldözött zsidók megmentéséért.
