Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-03-13 / 11. szám

ri» r ~\ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 53. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 1988. MÁRCIUS 13. BÖJT 4. VASÁRNAPJA ÁRA: 5,50 Ft V Cseppenként folyik a hajóba a víz, ha ki nem merítgetjük, a hajó elsüllyed. Úgy a szívünkbe beszivárgó vétkek­ben is elsüllyedünk, ha idejében ki nem irtogatjuk azokat. Augustinus _________ h '______________________________________) \ A FASORI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM ÚJJÁSZÜLETÉSE ELŐTT Száznegyven éve Örömöt keresünk, még ha a böjti utat járjuk is. Ha bár­mennyire tudjuk is, örömünk csak múlandó és töredékes lehet, örömöt keres szívünk és lelkünk, ezért akarunk ta­lálkozni veled, Istenünk, örülni szeretnénk, azért igyekszünk házadba. Utá­nad vágyódunk, mert na* gyobb öröm számunkra egy nap színed előtt, mint ezer másutt. Mindent megtettél örö­münkre - együtt valljuk az énekköltővel. Házad ajtaja nyitva áll előttünk. Elindul­hatunk. Találkozhatunk ve­led. Megérezhetjük, hogy je­len vagy templomodban. Megszólítasz, és megismer­jük hangodat. Táplálsz és erősítesz testeddel és véreu- del. Köszönjük, hogy nem vonod meg tőlünk. Testvé­rek várnak hajlékodban, s mi otthon érezhetjük ma­gunkat közöttük. Okunk van az örömre. örömöt tanulunk nálad. Tanulnunk kell, mert az öröm nem adottságunk. Nélküled hideg, száraz, kiet­len és örömtelen az életünk. Köszönjük, hogy erre a ván­dorútra értünk küldted Jé­zust. A lénye, a puszta jelen­léte örülni tanít minket. Sze­retnénk jó tanítványai lenni. Örömöt, látunk nálad, Is­tenünk. örömöt látunk Jé­zus arcán. Fény és meleg lett osztályrészünk, amint belépett világunkba, a halál, a gyűlölet, a reménytelenség és a félelem völgyébe. Örö­möt szeretnénk látni, ne vond meg tőlünk. örülnünk kell. Csak örül­hetünk közelében, mert tud­juk, néha látjuk és tapasz­taljuk is, hogy ereje legyőz minden szenvedést, letöröl minden könnyet, táplál és vigasztal minket. Örömünk teljessé válik. Ezt a mostanit, a töredéke­sei és homályosat teljes öröm váltja majd fel orszá­godban, amikor többé nem kőből épült templomban, hanem színed előtt magasz­talunk téged. Tudjuk, hogy utunk a maradéktalan öröm felé a veled való találkozás felé visz.Szenteld meg böjti utunk itt-ott felszikrázó örö­mét! Hints fényt utunkra or­szágodból, a teljes öröm or­szágából. Add kezünkbe és add szívünkbe a negyedik böjti zsoltárt, a nyolcvan ne­gyediket! Taníts a negyedik szóra: a böjti út nem a szo­morúság, nem a könnyek és nem a bánat útja. A böjti úton öröm is terem. Szabóné Mátrai Marianna akadálya egy evangélikus gimná­zium újraindításának. Mivel a volt fasori gimnázium épületében mű­ködő Országos Pedagógiai Intézet létszáma kisebb lesz, lehetőség nyí­lik a gimnáziumi épület egy részé­nek átadására; távolabbi cél az In­tézet fokozatos áthelyezése más épületbe. Addig a fokozatosan ki­épülő evangélikus gimnáziumnak és a Pedagógiai Intézetnek átme­netileg egy épületben kell majd működnie. Az állam és az egyház közös bizottságot alakít az épület átadásának előkészítésére. Fasori tradíciók - új kezdet Az újjászülető Fasori Evangélikus Gimnázium reménységünk szerint Egyháztörténelmi jelentőségű ese­mények részesei voltunk az elmúlt napokban. Hosszú és türelmes elő­készítés, tárgyalások és tanácsko­zások után fontos döntések szület­tek. Megnyílt az út egyházunk szá­mára, hogy a nagy múltú Fasori Evangélikus Gimnázium utódaként a híres-szép fasori egyházi épület­tömbben újra megszervezhessük és majd megindíthassuk egyházi kö­zépiskolánkat. sor” erősen budapesti súlypontú gimnázium volt, addig az új „Fa­sorinak - lévén majd egyetlen egyházi gimnáziumunk - országos evangélikus középiskolának kell lennie, idővel kiépülő kollégium­mal, meleg otthonául vidéki evan­gélikus fiainknak és leányainknak. Még hatalmas feladatok előtt Ahhoz, hogy mindez mielőbb való­sággá váljék, három nagy feladatot kell közös erővel megoldanunk. Az első és legközvetlenebb feladat a fasori gimnáziumi épület egy részé­nek átvétele egyházi használatba. A második a régi, közben megvál­tozott épület átalakítása és a tanter­mek, könyvtár, a legmodernebb felszerelésű szertárak és más helyi­ségek berendezése a gimnázium cél­jaira. A harmadik a gimnázium fokozatos kiépítése és anyagi fenn­tartásának megszervezése egész egyházunk áldozathozatalával. Mindez *- az Evangélikus Gim­názium Bizottság legutóbbi ülésén ismertetett szakértői jelentések sze; rint - sok-sok millió forintot je­lent, a mai gazdasági helyzetben és más kötelezettségeink mellett. Lás­sunk a hit értelmes józanságával (Lk ev. 14,28-30): mindez rendkí­vüli erőfeszítéseket kíván, időt igé­nyel és csak hitünk áldozatával, egész egyházunk összefogásával valósítható meg. S ami a legfontosabb: az új Fa­sori Gimnázium megszervezését, a Az előzmények Egyházunk történelmi jelentőségű kulturális hazai szolgálata és neves iskoláink sokévszázados tradíciói ellenére három és fél évtizeden ke­resztül nem volt saját középisko­lánk. Egyedül a hazai történelmi egyházak közül. Pedig az 1948-as Egyezmény erre -nekünk is lehető­séget adott. Köztudott, hogy 1952- ben az akkori Bányai Egyházkerü­let vezetősége mindkét budapesti evangélikus gimnáziumunkat (Fa­sor és Deák tér) átadta az állam­nak. A római katolikus, reformá­tus és zsidó gimnáziumok mellől évtizedeken át hiányzott az evan­gélikus gimnázium; csak volt diák­jai emlékezetében élt. Az elmúlt évek során egyre erősödött a tö­rekvés hazai egyházi közvélemé­nyünkben, de a külföldön élő, volt fasori diákok - közöttük Nobel- díjas tudósok - részéről is a híres gimnázium feltámasztása iránt. Ez nem volt egyszerű feladat. Hiszen a régi gimnáziumi épületet - tulaj­A gimnázium Gorkij fasori homlokzata szükséges lelki, szellemi és anyagi feltételek megvalósítását nem vár­hatjuk másoktól! Sem az államtól, sem a külföldi egyházaktól és ada­kozóktól. Bizonyos, hogy tőlük is kapunk segítséget. De egyházunk középiskoláját egyházunk egészé­nek kell áldozatos szívvel megszer­veznie és fenntartania! Csak így érdemeljük meg az új evangélikus gimnáziumot. Ha lesz majd hi­tünk, erőnk, hűségünk ezeknek a hatalmas feladatoknak a megvaló­sítására. Híveink áldozatán múlik az Evangélikus Gimnázium megvalósulása Most már, hogy az álmok a valóság körvonalait kezdik felöltem, való­ban minden gyülekezetünk és min­den evangélikus hívünk összefogá­sán múlik, hogy lesz-e újra „Fasori Evangélikus Gimnázium” fiaink, leányaink és unokáink, a jövő evan­gélikus nemzedékei, nevelésére. Egyházunk püspökei az elmúlt napokban fordultak éveleji körle­velükben az Országos Presbité­rium határozata értelmében min­den lelkészünkhöz és gyülekeze­tünkhöz, híveinkhez, kérve vála­szukat és felajánlásaikat az Evan­gélikus Gimnázium megindításá­hoz és fenntartásához. Bizalom­mal, reménységgel várjuk egyhá­zunk, gyülekezeteink, hiveink segí­tő válaszát és cselekedeteit! Odakint friss tavaszi szelek in­dulnak. Közeledik Húsvét, Krisztus fel­támadásának, az új életnek ünne­pe. A Lélek szele fúj egyházunk­ban is. Jelek kellenek? Megújult a Budai Szeretetotthon. Épül az új Teológiai Akadémia, a szép új sió­foki templom. Újjászületik a halá­los veszélybe került soproni nagy­templom. És most, íme, mozgásba jött az új Fasori Evangélikus Gim­názium ügye is! Isten kegyelmesen új kezdés lehetőségét adta egyhá­zunknak ezen a területen is, annyi idő után. Most már valóban imád­ságainkon, hitünk válaszán és hű­ségén, egész egyházunk összefogá­sán múlik, hogy az álmok valóság­gá legyenek, és a Fasori Evangéli­kus Gimnázium majd újra meg­nyithassa kapuit. Dr. Nagy Gyula lobbant fel Pesten a márciusi forradalom lángja. A „márciusi ifjúság” fellépése tűzbe hozta az egész város népét, zászlójára tűzve a szabadság jelszavát. Ha' akkor nem is úgy fogalmaztak, mint ma, de a sok évszázados elnyomás, megalázottság és minden joguktól való megfosztás után egy nép követelte magának a szabadságot, jogot és igazsá­got! Kevesebbért nem mozdult volna meg az egyetemi ifjúság és az egész diákság és nem tudta volna magával ragadni a városi polgárságot épp úgy, mint a föld népét, parasztokat és jobbágya­kat. A bőrükön érzett igazságta­lanság, jpgvesztettség, megaláz­tatás elszenvedése után elemi erővel tört ki belőlük a vágy a szabadság és az emberhez méltó élet után. Ne feledjük el, hogy a teljes szabadságról volt szó 48. már­ciusában: szólás- és sajtósza­badság, jobbágyok felszabadítá­sa, a megbélyegző megkülön­böztetések eltörlése mellett a vallás szabad gyakorlásáért ví­vott harc is céljához ért, amikor az 1848. XX. te. kimondta a „vallások közötti egyenlőséget és viszonosságot". Ma emlékezünk! A márciusi ifjak tettei, a túlerővel levert szabadságharc népünknek min­denkor erőt adott. Ezt az ünne­pet, mint a magára talált nép, a kivívott szabadság ünnepét ün­nepeljük. Kevés csupán emlékez­nünk! Keresnünk kell, miként lehetünk méltó örökösök, mél­tók ahhoz a szabadsághoz, me­lyért e hazában annyi vér folyt. Miközben a szabadságharc hő­seinek emlékhelyet készülünk állítani, - és ebben a közös fel­adatban mi evangélikusok is jó szívvel és jó hazafiak módjára hozzuk meg áldozatunkat, - ugyanakkor valljuk azt, hogy becsületes munka, tiszta erkölcs, önzetlen tettek az egész közös­ségért, tanulás és minden szinten a minőség emelése teszi hitelessé a „márciusi ifjakra" és tetteikre való emlékezésünket. Tóth-Szöllös Mihály A templom és gimnázium épülettömbje donjoga fenntartásával - az egy­ház szerződésileg átengedte hasz­nálatra az Országos Pedagógiai In­tézetnek. Ez a nagy intézmény több mint három évtized óta mű­ködik az épületben. Egyházunk legfelső kormányzó testületé az Országos Közgyűlés - az egyházi vezetőség javaslatára - 1986 őszén szakértői bizottságot küldött ki az újraszervezés lehető­ségeinek megvizsgálására. Ugyan­akkor kérést intéztünk a Művelő­dési Minisztériumhoz a fasori gim­náziumi épület visszajuttatása ügyében. Égyházunk Országos Presbitériuma pedig 1987 novem­berében híveinket és minden gyüle­kezetünket hitből fakadó, komoly anyagi áldozatvállalásra hívta fel a saját egyházi középiskoláért. Megnyílik az út Ilyen előzmények után került sor a valóban történelmi jelentőségű, magasszintű megbeszélésre a Mű­velődési Minisztérium és a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház között. Dr. Köpeczi Béla miniszter kifejtette, hogy állami részről nincs Foto. Öéttar a nagymúltú „fasori tradíció” foly­tatója, ápolója lesz. Ugyanakkor új kezdést, megújulást is jelent. Miben folytatódnak a „Fasor” nagy tradíciói? Először is abban, hogy ezzel a középiskolájával egy­házunk,' hűen sokévszázados ha­gyományaihoz, . az egész magyar kultúrát és társadalmunk mai éle­tét kívánja gazdagítani. Aztán ab­ban is, hogy képzett, hívő evangéli­kus értelmiséget kíván nevelni egy­házunknak és népünknek. De nem utolsó sorban abban is, hogy gim- - náziumunk jelentős segítséget ad egyházunknak a lelkészi utánpót­lás és a világi vezetők képzése, ne­velése területén. Mindhárom fel­adat rendkivüli jelentőséggel bír. Miben „új kezdet” a reménységgel várt „új Fasor”? Abban, hogy egyesíteni kívánja magában a Deák téri leánygimnázium, a volt soproni evangélikus líceum­gimnázium és más egyházi gimná­ziumain^ értékes örökségét is. Ab­ban, hogy képzett, hívő férfiakat és nőket is kíván nevelni majd egyhá­zunknak és társadalmunknak. Vé­gül abban is, hogy míg a régi „Fa­Fontos tanácskozás a Művelődési Minisztérium és az Evangélikus Egyház képviselői között a Fasori Evangélikus Gimnázium ügyében Rendkívüli jelentőségű ta­nácskozásra került sor a volt Fasori Evangélikus Gimnázium újraindítása ügyében február 19-én, a Művelődésügyi Mi­nisztérium épületében. Állami részről dr. Köpeczi Béla mű­velődési miniszter, dr. Stark Antal államtitkár és dr. Véghe­lyi József minisztériumi főosz­tályvezető vettek részt a tár­gyaláson. Az Evangélikus Egy­ház képviseletében dr. Nagy Gyula püspök-elnök, Farkashá­zi Ferenc és dr. Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelők, va­lamint dr. Luthár Jenő jogta­nácsos voltak jelen a megbe­szélésen. A miniszter bejelen­tette, hogy az 1948-as Egyez­ménynek megfelelően állami részről nincs akadálya az evangélikus egyházi gimná­zium újraszervezésének és fo­kozatos kiépítésének. A püs­pök örömmel üdvözölte a mi­niszter bejelentését. Utalt az evangélikus egyházi iskolák történelmi szolgálatára az el­múlt évszázadokban. Szólt ar­ról, hogy erős törekvés nyilvá­nul meg egyházunkban a nagymultú Fasori Gimnázium újra-megnyitása iránt, s ennek kedvező a visszhangja az itt­honi és külföldi szélesebb köz­véleményben is. Mivel a fasori egyházi épüle­tek gimnáziumi részét az egy­ház még 1953-ban szerződési­leg átadta használatra az Orszá­gos Pedagógiai Intézetnek - s azóta is annak használatában van -, megállapodás született a fasori volt gimnáziumi épület fo­kozatos átadásáról. A fasori épület átadásával kapcsolatos kérdések megvitatására és az átadás ütemtervének kidolgozá­sára közös bizottság alakul, amelyben képviselteti magát a Művelődési Minisztérium, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal és a Magyarországi Evangélikus Egyház. A bizottság végzett munkájáról legkésőbb 1988. jú­nius 30-ig tesz jelentést. Böjti utak IV.

Next

/
Thumbnails
Contents